Heves Megyei Népújság, 1989. január (40. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-14 / 12. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XL. évfolyam, 12. szám ÁRA: 1989. január 14., szombat 5,30 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA CSODAMASINÁRA VÁRVA Kifejlesztettek egy olyan szerkezetet, amely 95 százalékos biztonsággal kimutatja a robbanóanyagot. (2. oldal) NÉPÚJSÁG-HÉTVÉGE Összeállítás, amely minden olvasót célba vesz. (6-7-8-9. oldal) EGRI ÉREMGYŰJTŐ A KENGURUK FÖLDJÉN Hat arannyal, kilenc ezüsttel, hat bronzzal a poggyászukban landolt velük a gép Ferihegyen. (10. oldal) BOMBARIADÓ MÁSODSZOR Egy hónapon belül második ilyen félrevezető telefon. (16. oldal) Csökkent a kistelepülések üzleteinek forgalma Ülést tartott a Szövosz elnöksége séges. Az áfészek csak így ma­Szigorított intézkedések a benzingázmentes Bükk- fennsíkért — A Börzsönnyel gazdagodott tájvédelmi körzet A Bükki Nemzeti Park 1989-ben (Fotó: Perl Márton) A Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsának elnöksége pénteken ülést tartott Budapes­ten. A testület az áfészek, a la­kás- és takarékszövetkezetek, valamint a szövetkezeti vállala­tok tavalyi gazdálkodásáról tár­gyalt és megvitatta a szövetkeze­tek ez évi üzletpolitikájával ösz- szefüggő tennivalókat. A múlt évet értékelve megál­lapította : a falvakban és az egyéb kistelepüléseken lévő üzletek forgalma az előző esztendőhöz képest csökkent. A szövetkeze­tek nagy része takarékosan gaz­dálkodott, és ez nagymértékben elősegítette, hogy a fogyasztási szövetkezeti szektor működésé­ben nem alakult ki veszélyhely­zet. Ez továbbra is biztató lehet a kistelepüléseken, a tanyákon élő lakosság ellátása szempontjából. Az áfészek folytatták a kereske­delmi hálózat rekonstrukcióját, ám a korábbi években megszo­kottnál szerényebb mértékben. A szövetkezetekben nőtt a ter­melékenység és ezzel összefüg­gésben a keresetek színvonala is emelkedett. Az idei tennivalókról kialakí­tott vélemény szerint a szövetke­zeteknek is alkalmazkodniuk kell a vállalkozási nyereségadó­törvény adta új lehetőségekhez. Lényeges, hogy a helyi bérgaz­dálkodás korszerűsítésével nö­veljék a tagság érdekeltségét. A szövetkezetek nagy részében az üzletpolitika megújítása is szük­A szövetkezeti tulajdon — vé­leményük szerint — burkolt álla­mosítása ellen tiltakozott az Al­kotmányjogi Tanácshoz írott le­velében 33, többségében Pest megyei mezőgazdasági terme­lő—, és ipari szövetkezet, illetve szövetkezeti közös vállalat. A szigetszentmiklósi Terminál Szolgáltató Szövetkezeti Közös Vállalat által kezdeményezett tiltakozás lényege az, hogy a tönkrement, illetve csődbe jutott állami vállalatok hitelezői közé tartozó szövetkezetek a felszá­molások előtti egyeztető tárgya­lásokon és a felszámolási eljárá­sok során is teljesen háttérbe szorulnak. A levélírók szerint a tulajdonosi képviseletben fellé­pő ágazati és funkcionális állam- igazgatási szervek — az Ipari Mi­nisztérium és a Pénzügyminisz­térium — a felszámolási eljárá­sok során rendszeresen alkot­mány- és törvényellenes intézke­déseket foganatosítanak és hagynak jóvá. A tönkrement vál­lalatok adósságterheinek a jogu­tódokra való áthárítása ugyanis — mint írják — már eleve meghi­úsítja a hitelezők és szállítók pénzügyi követeléseinek kielégí­tését. Ehhez hozzájárul az is, hogy a Pénzügyminisztérium — adóhatósága útján — a már tönk­rement vállalatot adóhiányai mi­att olyan büntetőadókkal sújtja, radhatnak versenyben a társasá­gi törvény által az rt.-knek, kft.- knek biztosított feltételek köze­pette. Az elnökség szerint a vál­lalkozási nyereségadó, valamint a kedvezmények mértéke lehe­tővé teszi, hogy a szövetkezetek 1989-ben továbbra is jövedel­mezően gazdálkodjanak, ám eh­hez feltétlenül szükséges a belső tartalékok további feltárása. A Szövosz elnöksége kifejtet­te véleményét az átalakulási tör­vénytervezetről, és a szövetkeze­ti törvény módosításának terve­zetéről is. A testület tagjai szerint a tervezetben felvetett elgondo­lások alapjában véve nem sértik a fogyasztási szövetkezetek ér­dekeit. Úgy foglaltak állást, hogy nem indokolt mindenütt szerve­zeti átalakulás. Szervezeti váltás­ra csak ott kerülhet sor, ahol az ebből származó gazdálkodási előnyök jelentősek, s az átalaku­lással a szövetkezeti tagok túl­nyomó többsége egyetért. A szövetkezeti törvényben a gazdasági társasággá alakulás jo­gi lehetőségének megteremtése mellett szükség van néhány, a tu­lajdonosi érdekeltség növelését akadályozó szabály módosításá­ra. Ezek a módosítások társaság­gá történő átalakulás nélkül is in­dokoltak, mert a szövetkezetek csak így maradhatnak verseny- képesek a gazdasági társaságok­kal szemben. amelyek nagyságrendje szintén irreálissá teszi a többi hitelező követelésének pénzügyi teljesí­tését. A szövetkezeti szférába tarto­zó hitelezők követelései termé­szetszerűleg a szövetkezeti tulaj­don szerves részét képezik. Kö­vetkezésképpen a szövetkezetek által alkotmány- és törvényelle­nesnek tartott eljárások a szövet­kezeti tulajdon burkolt államosí­tását jelentik: büntetőadók, va­gyontárgy-átcsoportosítások cí­mén juttatnak állami tulajdonba szövetkezeti tulajdont. Panaszuk összefoglalásaként a levélírók alkotmányellenes­ként kifogásolják, hogy a felszá­molási eljárások során — az ille­tékes minisztériumok által alkal­mazott módszerek révén — nem érvényesül a magyar államnak tulajdonosként megkövetelhető fizetési kezessége. Ezen túlme­nően szóvá teszik, hogy e gya­korlat következtében a kielégí­tetlen hitelezők gazdasági hely­zete is megrendülhet és maguk is fizetésképtelenné válhatnak. A levél 33 aláírója azt kérte az Alkotmányjogi Tanácstól, hogy állapítsa meg e körülmények al­kotmányellenességét és kezde­ményezze az ezzel kapcsolatos államigazgatási normatívák ha­tályon kívül helyezését. . Úgy tűnik, a gazdaságpolitikai „nadrágszijhúzás” nem érinti a táj- és természetvédelem ügyét. Ez annál is helyénvalóbb, mivel „a szent célért dolgozók” jövő­beli életünkért munkálkodnak. A Bükki Nemzeti Park Igazgató­ságának igazgatójától, dr. Bar- tucz Ferenctől az idei tevékeny­ségük, terveik összegzését kér­tük lapunk számára. — Amint talán köztudott, a BNP Igazgatósága a Környezet­védelmi és Vízgazdálkodási Mi­nisztérium önálló intézménye. — Ez a státusz gyakorlatilag milyen jogkörrel ruházza fel önöket? — Bármilyen táj- és természe­ti értéket veszélyeztető, vagy an­nak a lehetőségét nem kizáró be­ruházáshoz engedélyt csak mi adhatunk, illetve, ha nem egyez­tetnek velünk, megkerülnek minket, bírságolási joggal élhe­tünk. Szerencsére, eddig az utóbbira még nem került sor. — A BNP Igazgatóságának fennhatósági köre bővült. Önök­höz tartozik a Börzsöny is. — Igen. 1988 júliusától mű­ködési területünk a 3-as számú főútvonaltól északra: teljes Nóg- rád, BAZ megye — az Aggteleki Nemzeti Park kivételével —, a Sajó, a Bódva, a Rakaca és az or­szághatár ölelte szakasz. A Hor­tobágyi Nemzeti Park által nem felügyelt Tisza menti részeket is gondozzuk. — Megvannak-e ehhez az anyagi és szellemi feltételek? — A minisztérium mindeze­ket biztosította. Ám tisztában vagyunk azzal, hogy innen, a fel­németi sáncból nem felügyelhet­jük és nem irányíthatjuk nógrádi és börzsönyi területünk munkáit. Ezért ott irodákat alakítunk ki, ahol szakemberek, erdőmérnö­kök látják el a 18 ezer hektáros börzsönyi tájvédelmi körzet ten­nivalóit. Hozzájuk tartoznak még a fóti, a Somlyó-hegyi és a túrái tájvédelmi körzetek. így Észak-Magyarországon össze­sen mintegy 120 ezer hektár or­szágos védettségű terület kezelé­sét látjuk el. Ebből 38 ezer hek­tár a Bükk. — Tavaly a társintézmények­kel karöltve, végre szigorították a Bükk-fennsík közlekedési rend­jét. Idén történik-e hathatósabb előrelépés a fennsíki védelem­ben? — Nem elégszer hangsúlyoz­tuk még — sajnos, ezt kell mon­danom —: a Bükk-fennsík víz­nyelői 500 ezer ember ivóvízigé­nyét biztosítják. Ha minimális fertőzés történik itt, beláthatat­lan következményekkel kell szá­molni. Egyébként a karsztvíz­nyelőknél az a rendszer, hogy nincs rendszer. Ezért az idén fo­kozottan szigorítjuk a közleke­dést. Mi lesz a továbblépés? A Bükk-fennsíkon, pontosabban: Nagymező, Jávorkút, Bánya­hegy, Szilvásvárad csomópontjá­ban január 16-tól állandó forga­lomellenőrzési figyelőt létesí­tünk. Ez annyit jelent, hogy a Bükk-fennsíki kapukig engedé­lyezzük csak a személyautók fel­jövetelét, s onnan nincs „autóká- zás”. Ez alól kivételt csak az ille­tékes erdészeti, honvédségi, bel­ügyi gépkocsik kaphatnak. — Mi lesz azokkal, akik — te­gyük fel — sízni szeretnének Bánk úton? — Az természetesen magával viszi a sportfelszerelését is, s ezt a felügyelő látja. Beengedi azokat is, akik a Bükki Vörös Meteor tagjai, tagsági könyvük felmuta­tásával. Ám senki ne próbáljon, mondjuk augusztusban „téli sport űzése” címén felmentést kérni. Értsük meg egyszer és mindenkorra: tilos a személyau­tózás a fennsíkon. — Mikor lép életbe? — Január 16-tól már megkez­dődik a forgalomellenőrzés. Egy hónap türelmi időt adunk, így csak február közepétől bírságo­lunk. Ám nem csak elvonunk, hanem adunk is. Jó kapcsolata­ink vannak a szilvásváradi, lilla­füredi erdészeti igazgatóságok­kal, különösképp a MEBIB-bel, akik milliós nagyságrendű anya­gi támogatást adnak. Ez is segít a „fényes autózókon”, ugyanis a motoros turizmus számára par­kokat, pihenőket, tájékoztató táblákat alakítunk, és úgyneve­zett „ablakot” nyittatunk többek közt a Pazsagrét, a Szinva völgye panorámát kínáló területein. — Hogyan alakulnak nem­zetközi kapcsolataik? — Mivel a Bükk természetes folytatása a Keleti-Kárpátok, ezért az ottani körzettel tartot­tunk kapcsolatot, most jelentke­zett az úgynevezett „szlovák táj­védelmi paradicsom” is, sőt a bulgáriai Vitosa hegyvidék ter­mészetvédői is. Ez öröm szá­munkra, mert az jelzi, hogy tud­nak nemzeti parkunkról, s figye­lemmel kísérik munkánkat. Valamit valamiért Nem szeretem az áremel­kedéseket. Azt hiszem, egy táborba kerültem ezzel az or­szág túlnyomó többségével, pártállásra, felekezetre, nem­zetiségre való tekintet nélkül. Nosztalgiával emlékszem azokra az időkre, amikor haj­dani kollégáim azzal leplezték le az újságokban a fiatalok életidegenségét, hogy meg­kérdezték tőlük: mennyibe kerül egy liter tej vagy egy kiló kenyér, s ők húzogatták a vál- lukat. Bevallom, most szá­momra is fogas a kérdés, mert ha leemelek egy veknit az ön- kiszolgáló bolt pultjáról, bi­zony meg nem mondom elő­re, hogy a pénztáros mennyit üt be érte a gépébe. Nem szeretem az áremelé­seket. S ha ésszel be is látom szükségességüket, minden porcikám beleremeg a gon­dolatba: ennyivel, meg ennyi- ' vei kell többet dolgozni ah­hoz, hogy megőrizhessem ke­servesen elért életszínvonala- j mat. Mindenfajta statisztiká­nál többet mond el majd a hétköznapi tapasztalat, hogy egy százforintosból mi telik ki az ABC-ben. Tudom, hogy szükséges volt ez a lépés, mert egyre in- ; kább tisztábban láthatom, amit az elmúlt esztendőkben a „jótékony” homályban tar­tottak: hol is tart gazdasá- : gunk. El is fogadom végső so- J ron — minden berzenkedő- sem ellenére — a tényeket, ; mert érzelmeim a velem ‘ ] együtt felfortyanó milliók ha- ; ragjával együtt sem képesek j megváltoztatni azokat. Ezek ‘ i után már inkább az érdekel, í : ami szintén sokakban megfő- : 1 galmazódik: az az összeg, \ I amely most a költségvetés j ; egyensúlyát billenti helyre, i I megfelelő célokat szolgál-e, | j vagy továbbra is egy helyben j | toporgunk. Sokszor fogalmaznak úgy, í hogy ne az elosztással, hanem | j a termeléssel foglalkozzunk j többet. A logika helytálló, ám valamit csak valamiből lehet előállítani, megtermelni. A j fejlesztéshez, az előrelépés- I hez pénz kell, nemcsak külső, I hanem belső források is. S ha I nem azokra a célokra fordít- i juk a befolyt összegeket, ame­lyekre valóban kell, akkor to- I vább folytatódik az infláció, S szinte megállíthatatlanul. Az emberek garanciát szeretné- | nek kapni arra, hogy létezik valamilyen kiút ebből a jelen- j j légi helyzetből, innen tehát a j J várakozás, amellyel minden j ésszerű változás felé fordul­nak. Nem csodavárás ez, csak megfelelő személyi feltétele­ket, jogi alapokat, intézményi j kereteket szeretnének látni. I Azt hiszem, egyre keveseb- I ben táplálnak illúziókat azzal kapcsolatban, hogy itt rövid idő alatt nagy fordulatot le­hetne végrehajtani. Az áremelésekkel, az I adókkal jövedelmünkből I csippent le az állam. így tehát | jogos az állampolgár óhaja, I hogy szűkebb és tágabb kör­nyezetében lásson reményt a megújulásra, jó kezekben I tudja sorsát. Valamit valami- I ért: a nadrágszíj megszorítá­sáért reményt kíván az utca I embere: a biztos megélheté­I sét. Gábor László A szövetkezeti tulajdon burkolt államosítása? Levél az Alkotmányjogi Tanácshoz

Next

/
Thumbnails
Contents