Heves Megyei Népújság, 1989. január (40. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-03 / 2. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XL. évfolyam, 2. szám ÁRA: 1989. január 3., kedd 4,30 FORINT MIT HOZUNK KINTRŐL? Lefutott számítógépek, olcsó videoberendezések, értéktelen és fölösleges maradékok... — ez mind Becsből. A magyarok a megszabadítok?... (3. oldal) AZ IGAZGATÓ PÉLDÁT STATUÁLT Miért vált meg három neves játékosától Pócsik Dénes, az Eger SE úszó- és vízilabda-szakosztályának igazgatója? (6. oldal) A BABA NEVE: ADRIENN Miként fogadta édesanyja, hogy nem lett ÁB-bébi az új év első Heves megyei újszülöttje? (8. oldal) CSERBENHAGYTA ÁLDOZATÁT Tanú már van, a szarvaskői halálos gázolás tettesét keresi a rendőrség. (8. oldal) Az árképzést behatárolja a támogatások leépítésének üteme Ülést tartott a Minisztertanács A Minisztertanács hétfői ülésén határozatot hozott a tudományos minősítés és továbbképzés korszerűsítéséről. A kormány jelentést hallgatott meg a VII. ötéves tervidőszaki Országos Középtávú Kutatási-Fejlesztési Terv megvalósításának helyzetéről és a további feladatokról. A Minisztertanács megvitatta és elfogadta a postáról és a távközlésről szóló törvény elveit. A kormány elfogadta a találmányok és újítások ipari hasznosításáról szóló, továbbá a gazdasági élet működési zavarainak elhárítására hivatott szankció- rendszerről készített KNEB vizsgálatot. A Minisztertanács határozatot hozott Nyers Rezső államminiszter feladatáról és hatásköréről. Az év első munkanapján megtartott kormányülésről Marosán György szóvivő tájékoztatta az újságírókat a Parlamentben. Rövid bevezető nyilatkozatát az idei esztendő legfontosabb társadalmi-politikai eseményeinek számbavételével kezdte, hangoztatva, hogy 1989 várhatóan a fordulat éve lesz a magyar gazdaság és társadalom megújulásában. — Az ország végleg maga mögött hagy egy elavult, a fejlődés lehetőségeit kihasználni képtelen társadalmi, gazdasági és politikai modellt, s visszavonhatatlanul elindul egy új, szocialista jellegű társadalmi, gazdasági modell felépítésének útján. A most újjáformálódó gazdasági modell belső összefüggéseit a piac logikája határozza majd meg. Az elmúlt évtizedek tapasztalatai bizonyítják: a piacnak alapvető szerepet kell biztosítani a gazdaság szervezésében, összehangolásában. Számtalanszor bebizonyosodott már hazánkban is, hogy a piac ellenében nem lehet a gazdaság zavarait megoldani. A piac logikáját elfogadva ugyanakkor annak ellentmondásait sem lehet elutasítani — mondotta a szóvivő. Az új modell elemei közül külön kiemelte az árképzés mechanizmusát, hangsúlyozva, hogy az árak alakulását a piaci viszonyok határozzák meg. Az árakat eleve behatárolja az ország gazdasági teljesítménye, a költségvetési deficit mértéke, illetve a támogatások leépítésének (Folytatás a 2. oldalon) Expedíció Szibériába Tisztelgés a Petőfi-emlékhelyeken A baranyai Boly községben élő Petrovicséknál különös kegyelettel emlékeznek az esztendő fordulóján Petőfi Sándorra: a hagyomány szerint ugyanis ők alkotják a költő családfájának egyetlen, még létező ágát. Egyenesági leszármazottai annak a Pozsony környéki Petrovics családnak, amelyből Petőfi eredt. Az idősebbik Petrovics Lajos felkutatta a rokoni kapcsolatokat, és összeállította a nevezetes családfát. A XVIII. században Petrovi- csék — akkor még ts-sel írták a nevüket — a felvidéki Pusztafö- démesen éltek, ott volt nemesi birtokuk és kúriájuk. A nemesi oklevelet II. Lipót császár adományozta a Petrovics ősnek 1781-ben. Három fiút nevelt fel: Istvánt, Kázmért és Jánost. A XIX. század elején szétszéledt a család. A nyughatatlan természetű István előbb Aszódra, majd Kiskőrösre költözött, ott született 1823-ban a fia, Sándor. Kázmér — a család tudomása szerint — Erdélybe ment, ahol nyoma veszett. János a Vág folyó melletti Negyeden telepedett le, és még megélte unokaöccse tündökletes költői pályáját. A negyedi Petrovicsok 1948- ban a magyar-szlovák lakosság- csere során települtek át Baranya megyébe. Petőfi Sándor rokonságának három nemzedéke él jelenleg Bolyban, régi családi események emlékét őrizve napjainkig. A Petrovics családban elég gyakori név az István — mint tudj uk: Petőfi testvére is ezt a nevet viselte —, a bólyi ág egyik Szegeden élő tagja ugyancsak István. A sokat hányódott költő egyébként Bolyban is megfordulhatott. 1841-ben vándorszínészként jutott el Mohácsra, majd a társulat felbomlása után gyalog ment Pécsen, Kaposváron és Sopronon át Pozsonyba. Eközben minden bizonnyal áthaladt Bolyon is, a község akkori és mostani főutcáján, ahol a Petrovics család otthona áll. Petőfi kettős kerek évfordulójára emlékezik a bólyi rokonság: 1988-ban volt születésének 165. és 1989-ben lesz halálának 140. évfordulója. Ezen túlmenően is sokat gondolnak mostanában a költőre, éspedig a Szibériába indult expedíció kapcsán, amely-- nek célja az állítólagos Petőfi-sír megvizsgálása. S noha nem hiszik, hogy a Szibériában eltemetett Alekszander Petrovics azonos volna Petőfi Sándorral, kívánják a megnyugató választ: akár megerősíti, akár cáfolja a kutatók feltételezését. Petőfi Sándor szűkebb hazájában, Bács-Kiskunban szombaton megyeszerte tisztelegtek a 166 évvel ezelőtt, szilveszter éjszakáján született költő emléke előtt. A Duna-Tisza közén lévő emlékhelyeken — így Kiskőrösön, Petőfi szülőházánál, továbbá Kiskunfélegyházán, Dunave- csén, Szalkszentmártonban, Kecskeméten, Kunszentmikló- son a költőt ábrázoló szobroknál — koszorúkat, virágokat helyeztek el, gyertyákat gyújtottak. * A napokban országos érdeklődést keltett az a Budapesten rendezett sajtótájékoztató, amelyen Morvái Ferenc nagyrédei feltaláld számolt be az általa menedzselt decemberi Petőfi-expe- dícióról, arról, hogy hétmillió forinttal támogatja a feltételezett szibériai sír kihantolását. Az ötlet jó három esztendeje lapunknál született, s munkatársaink azóta is foglalkoztak a témával. Pécsi István és Zá- hemszky László szerdán induló, tízrészes cikksorozatában az izgalmakban bővelkedő búvárkodás részleteiről számol majd be. Megjelenik a Fehér Helikon—„Van megrendelés, lehetőség a bizonyításra... addig csináljuk, amíg ösztönző...” — mondja a lakatos — 14 soros leltárívekből 300 oldalt — „...arra kényszerítettek, hogy megtanuljuk értékelni a kiváló minőséget”—így a hegesztő 1989 első munkanapján Nagy Ferenc a cigaretta-gyártósor felújításával kezdte az új évet az Egri Dohánygyárban (Fotó: Gál Gábor) Az új esztendő új feladatokat követel valamennyiünktől a munkában, az egyéni boldogulás érdekében is. Mindezért többet és színvonalasabban kell tennünk. A fő cél az, hogy a stabilizáció, a kibontakozás megteremtésére a piacgazdaság feltételei gyors ütemben épüljenek ki. Pontosan reggel 6 órakor kezdték a délelőtti műszakot — ugyanúgy, mint máskor — az Egri Dohánygyár munkásai. Az idei évre szóló feladatokat még december elején megismerték, hiszen a vállalat vezetése az 1989-re szóló DH-programot idejében közzétette a kollektíva körében. — Fecskét, Románcot, Helikon 100-as füstszűrös cigarettát gyártottunk délelőtt — mondta érdeklődésünkre Várhelyi József műszaki-termelési igazgató- helyettes. — Délután már Marl- borot is készítettünk. Egyébként jó esztendőt zártunk 1988-ban. Amire még nem volt példa a gyár történetében, hat új termékkel jelentkeztünk a fogyasztók igényeinek kielégítésére. Összesen 6,1 milliárd cigaretta és 14 millió szivar gyártását tervezzük az idén. Az esztendő első negyedében újdonságként megjelenünk az úgynevezett Fehér Helikonnal. Ennek már a csomagolóanyaga is készen van. Rendkívül alacsony a kátránytartalma, tehát az egészségre sem olyan ártalmas. Egyébként az első nap krónikájához az is hozzátartozik, hogy reggel 9-kor megkezdtük az egri vasútállomáson 21,5 millió filterrúd rakodását három konténerbe. Ez este 7-ig tartott. Az első exportszállítmányunk Angliába indult. Délelőtt fél 12-kor munkásgyűlésre gyűlt össze Hatvanban a Jászberényi Aprítógépgyár gyáregységének kollektívája. Fehérvári Rudolf igazgató fölidézte az elmúlt év eredményeit, amelyből kitűnt, hogy a hatvaniak 52 millió forint értékben termeltek tőkés exportra, a Német Szövetségi Köztársaságba építő- és földmunkagép-részegységeket. Ezenkívül az NDK-ba olajipari tartálykeverőket is gyártottak. Szó esett az idei feladatokról is, amely még feszítettebb, szervezettebb, odaadóbb munkát igényel, főleg a tőkés export fokozására. A hatvani gyáregység termékei iránt változatlanul nagy a kereslet, miután megbízható partnernek tartják őket. A munkásgyűlés után beszélgettünk Balya Aíitó/y lakatossal, aki tíz éve dolgozik a gyáregységben. Szinte az alapítók közé tartozik. — Reggel 6 óra előtt lakóhelyemről, Túráról érkeztem dolgozni. Őrömmel láttunk a munkához, hisz buzdítást kaptunk, van megrendelés, lehetőség a bizonyításra. Ami a múlt évet illeti, nagy hajtás volt, sok túlórával. Az adó is sokat elvitt, de hát sokszor nem a pénzt, hanem a tervteljesítést, a tőkés export kínálta lehetőséget néztük mindannyian. Az idei évben — úgy tűnik — kedvezőbb lesz az adózás a tavalyinál, és arról is értesültünk, hogy lesz hamarosan béremelés. Persze, az árak is emelkednek, több a kiadásunk a családban is. A főműszak mellett a vállalati gmk-ban is dolgozom, ami nem kis áldozatvállalás, de a többi kollégával is úgy döntöttünk, hogy addig csináljuk, amíg ösztönző. Ha nem, akkor abbahagyjuk. Az új esztendő első napja Gyöngyösön, a Fenyő áruházban leltározással kezdődött. Papp László igazgató huszonnégyet magával végezte ezt a fontos munkát. — Egy hétig tart a felmérés, a számbavétel — említette. — Mindez 14 soros leltárívekből 300 oldalt jelent. Ami a tavalyi tervet illeti, a csökkenő kereslet ellenére csaknem teljesítettük. Mi 1989-ben is arra törekszünk, hogy a középkeresettel rendelkező réteget ellássuk ruházati cikkekkel. Két és fél évvel ezelőtt nyitottunk egy butikot, ahol elsősorban az ifjúságnak szeretnénk a kedvébe járni. Igyekszünk kihasználni Budapest közelségét az árubeszerzésnél, és olyan felsőruházati termékeket, illetve divatkonfekció-árukat kínálunk majd, amelyeket remélünk, hogy szívesen meg is vásárolnak. Bízunk abban is, hogy 1989-ben a bébi- és gyermekruházati cikkekből is több fogy majd, mint tavaly. Az első munkanap reggelén örömmel tapasztalták a Szolnoki Mezőgép Egri Gyárában, hogy teljes volt a létszám. Meggyógyultak azok is, akiket a korábbi napokban az influenza kényszerűen pihenőre a munkából. Győré Imre főmérnök szívesen szólt azokról az erőfeszítésekről, amelyeket 1988-ban sikerrel tettek a tőkés export növeléséért. — Kétszázharminchét millió forint értékben szállítottunk kombájnokra szerelhető, szecskázó adaptereket NSZK, dán, francia és olasz megrendelésre. Ez a tevékenységünk az idei évben is megmarad, az első negyedévre megvannak a szerződéseink. Január 10-én indul az idei első szállítmányunk útnak a nyugatnémet Claas-cégnek. Nem tervezünk létszámleépítést, jó szakmunkás- gárdánk van, hegesztők, lakatosok, gépmunkások. Tóth Károly hegesztő csoportvezető a decemberi zárást végezve, így emlékezik vissza 1988-ra: — Tizennégyen vagyunk együtt hegesztők. Nagyon keményen meg kellett dolgoznunk az eredményekért. A külföldi megrendelőink ugyanis nagyon igényesek, és arra kényszerítettek, hogy megtanuljuk értékelni a kiváló minőséget. Egyéni teljesítménybérben dolgozunk, ami olyan ösztönző erő, hogy a műszak alatt mindenki azon van: a 480 percet jól kihasználja. Mert ki mennyit teljesít, annak arányában részesül a bérből is. Úgy látom, 1989-ben is feszített tempóban kell dolgoznunk, hogy legyen hitelünk és elismertségünk. Mi ezt vállaljuk is, mert azt hiszem, így érdemes. Bán Imre, a Heves Megyei Zöldért Vállalat egri hűtőházának vezetője hétfő reggel rövid munkaértekezletet tartott a dolgozóknak. Elmondta, hogy tavaly hárommillió forint nyereséget ért el a kollektíva. A héten két kamionnal indul alma tőlük Finnországba. Ma reggeltől az exportra kerülő áru csomagolását végzik. Árváltozásról is értesültünk, hiszen a burgonya, a zöldségfélék január 1-től drágábban kerülnek forgalomba a Zöldérttől. Még így is olcsóbban — mint tájékozódtunk — a budapesti elárusítóhelyeken kínált áruknál. Mentusz Károly Szolgáltatunk? „A cipő, ha elszakad, megjavítja a cipész...” — motoszkál a tizenöt évvel ezelőtti sláger a fejemben, de ennél tovább nem jutok, úgy járok, mint Móricka a viccben, aki az órán az egyszeregynek csak a dallamát tudta, a szövegét nem. Habár, belátom, nem sok okom van a kedélyeskedésre, mert nemeseik a sláger régi, a suszter is ritka manapság, mint a fehér holló. Csakhogy máskor is törheti a fejét az állampolgár, nemcsak, ha a lábbeli sarka válik le. Lett légyen bármi galiba a háztartás- i ban: csöpögjön a csap, ro- ! moljon el a rezsó kapcsolója — hetekbe is beletelik, míg j I végre valakit sikerül kerítenie, aki megjavítja. Mindenki a saját bőrén j érezheti: alaposan megváltó- f zott a szolgáltatások helyzete, jj mondjuk ki magyarul: rom- \ lottIS bár a jelszó maradt a ré- ; giben, miszerint az alapvető - szolgáltatásokat biztosítani í kell a lakosságnak, a gyakor- < latban már ez korántsem \ olyan sima dolog. Megszűnt a ' központi támogatás, s ahol a működtetésre nem maradt j erő, ahol nem jövedelmezően í dolgozott az egység, az ajtóra kifüggeszthették a „megszűnt”, a „bezárt” táblát. A kisebb településekről pedig jószerivel teljesen kiszorult az állami szolgáltatás. Csakhogy itt jön a buktató: a jelenlegi adózási rendszer mellett nemcsak a vállalatoknak, a szövetkezeteknek, hanem a magánkisiparosoknak j sem „éri meg” hovatovább, hogy a lakók rendelkezésére álljanak. Az ördögi kört tovább bonyolítja, hogy az állami javítóműhelyekben vagy az alkatrész- vagy a szakemberhiány okoz gondot. Nemcsak nekik, a szolgáltatóknak, hanem nekünk is, akik ily módon kiszolgáltatottakká válunk. A megyei tanács ipari osztályára havonta tizenöt-húsz panasz, bejelentés érkezik, köztük a Patyolatra, az autó és a híradástechnikai cikkek javítására. Ez is elhangzott az SZMT közelmúltban megtartott ülésén, mint ahogyan az is vitát váltott ki: hogyan lehetne segíteni a mind szűkösebb pénzügyi keretek mellett a legsúlyosabb gondokon. Mert mi történik, ha leszakad a hűtő ajtaja, de a szervizben egyszerűen nincs az a bütyök, amivel vissza lehetne erősíteni? A példák sorát — gondolom — az olvasó is tudná folytatni. S mit tesz, ha valami elromlik? Addig talpal, míg nem kerít egy ezermestert, akinek alkatrésze is van, meg javítani is tud. Igen ám, csakhogy így szépen, gyorsan kivirágzik a fusizás, ami ugyebár, a láthatatlan jövedelmeket is gyarapítja. De való igaz az is: a fusizók táborát a kényszer szülte. S most ne is beszéljünk a kontárról, hanem csak azokról, akik valóban szakértelemmel nyúlnak egy gáztűzhelyhez... Azon senki sem vitatkozik, hogy a lakosság ellátási színvonalának fontos része a szolgáltatás. Ám ennek széles körű, hozzáértő ellenőrzésére a mai napig nincs kialakult gyakorlat. Akkor hát...? Jöjjön csak nyugodtan szerdán a fusizó?? Mikes Márta
