Heves Megyei Népújság, 1989. január (40. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-06 / 5. szám

2. NEMZETKÖZI ÉLET NÉPÚJSÁG, 1989. január 6., péntek „Visszavonulás” Angolából Kubai évforduló Egy héten belül, január 11-én hazaérkeznek az első katonák, akiket a New York-i egyezmény értelmében vonnak ki Angolá­ból — jelentette be szerdán Fidel Castro, a Kubai KP KB első tit­kára, államfő. Castro Havannában, a forra­dalom győzelmének 30. évfor­dulója alkalmából tartott köz­ponti ünnepségen, az Expocuba állandó kiállítás megnyitóján mondott beszédet. Magyaror­szágot Szabó István, a TOT elnö­ke, az MSZMP KB PB tagja kép­viselte az elnökségben, a vendé­gek között. Jelen volt egyebek között Milos Jakes, a CSKP KB főtitkára és Daniel Ortega nica- raguai elnök is. Az Expocuba a kubai forrada­lom győzelme óta elért legjobb teljesítményeket mutatja be, át­fogva a társadalom egész tevé­kenységét. A létesítményt a ké­sőbbiekben nemzetközi vásárok rendezésére is hasznosítani fog­ják. Változik az NSZK törvénye? Soka menedékjogot kérő bevándorló Az NSZK-t mindinkább el­árasztják a menedékjogot kérők tömegei, akiknek többsége való­jában gazdasági okokból szeret­ne letelepedni az országban — állapította meg szerdán Fried­rich Zimmermann nyugatnémet belügyminiszter. Mint mondta, kimerült az NSZK felvevőké­pessége, s jelentősen megnöve­kedtek a bevándorlókkal kap­csolatos költségek is. A miniszter által közzétett sta­tisztikai adatok szerint 1988-ban 103.076 bevándorlási kérvényt nyújtottak be, ami 80 százalék­kal több az előző évinél, és nyolc év óta a legmagasabb szintet je­lenti. A legtöbben Lengyelor­szágból érkeztek, szám szerint 29.023-an, Jugoszláviából több mint húszezren, Törökországból közel tizenöt ezren kértek mene­dékjogot az NSZK-ban. Mint mondta, a szocialista országok­ból (Jugoszlávia nélkül) össze­sen 35.718 személy érkezett — ez az 1987. évi szintnek több mint másfélszerese. Zimmermann ki­emelte: politikai menedékjogot tavaly csak a kérelmezők 8,6 szá­zaléka kapott (1987-ben ez 9,4 százalékot tett ki), ami azt mu­tatja: a bevándorlók között egy­re kevesebben vannak azok, akik valóban politikai okokból hagy­ták el hazájukat. A lengyelek esetében ezek aránya például mindössze 0,3 százalék. A többi nyugat-európai or­szág statisztikáival való egybeve­tés alapján megállapítható, hogy a bevándorlók fele jelenleg az NSZK-ban szeretne letelepedni. AIDS—WHO-jelentés Csaknem megduplázódott a betegek száma Az Egészségügyi Világszerve­zet (WHO) genfi központjában kiadott jelentés szerint 1988-ban csaknem megduplázódott a be­jelentett AIDS-esetek száma, s így ma már 132 976 AIDS-bete- get tartanak számon a világ 177 országában. A szervezethez eljuttatott adatok nem teljesek. A WHO körülbelül 300-350 ezerre be­csüli a betegek számát. A jelen­téséből az is kitűnik, hogy becs­lések szerint a világon jelenleg 5-10 millió ember hordozza a ví­rust, és 1991-ig újabb egymillió­val gyarapszik az AIDS-esetek listája. A betegek számát tekintve az Egyesült Államok vezet, ahol ta­valy 32 399 új esetet regisztrál­tak, s így már 80 538 beteget tar­tanak nyilván. Második helyen Uganda áll 5508 esettel, harma­dik Franciaország 4874-gyel. Genscher-kezdeményezés: Nemzetközi ellenőrzést a harci gázok gyártásával gyanúsított Líbiában Hans-Dietrich Genscher, az NSZK alkancellárja és külügy­minisztere — az Egyesült Álla­mokkal ellentétben — független, nemzetközi ellenőrzés végrehaj­tását szorgalmazza a Washington által harci gázok gyártásával gya­núsított Líbia egyik üzemében. Kadhafi líbiai államfő erre kész­nek mutatkozott — jelentette csütörtökön a bonni külügyi hi­vatalhoz közel álló General-An­zeiger című lap. Más lapjelentések szerint a nyugatnémet külügyminiszter megbízásából Jürgen Hellner, az NSZK líbiai nagykövete már szerdán felkereste Kadhafit, hogy közvetlenül is szorgalmaz­za a Genscher javasolta nemzet­közi ellenőrzést. A Szabaddemokrata Párt (FDP) külügyi szóvivője, Hilde­gard Hamm-Brucher asszony csütörtökön állást foglalt amel­lett, hogy Nyugat-Európa köz­vetítsen az Egyesült Államok és Líbia között. Javaslatáról a De­utschlandfunk számolt be több híradásában. A nyugatnémet napilapok ugyanakkor — minden mérték- tartásuk ellenére is — csütörtö­kön rosszallják, hogy az amerikai sajtó megalapozott bizonyítékok előterjesztése nélkül sorozatos vádakkal illet NSZK-beli cége­ket Líbiával való állítólagos har- cigáz-gyártásban való együttmű­ködés miatt. A Die Welt és a Ge­neral-Anzeiger egybehangzóan NSZK-ellenes hangulatkeltést említ. Utóbbi újság egyben emlékez­tet: a vegyifegyver-gyártásban való kooperáció gyanúja túlsá­gosan komoly dolog ahhoz, hogy bárki is érzékenykedjék, és való­ban szükséges a tények kímélet­len feltárása. Mindamellett tény, hogy a felek Kohl kancellár egyesült államokbeli látogatása­kor, tehát a gyanú első közlése­kor szigorú titoktartásban álla­podtak meg a vizsgálat idejére. Az amerikai sajtó azonban — mi­közben az NSZK tartotta magát ehhez a megállapodáshoz, — megengedhetetlen magatartást tanúsított. Piactéri alkudozással kezdődött... Afgán hallgatók véres incidense Taskentben Szétromboltak egy rendőrőrhelyet — két halott, tizenhat sebesült Taskentben, az Üzbég SZSZK fővárosában továbbképző tanfo­lyamon résztvevő afgán állam­polgárok garázdálkodtak január 1-én — jelentette csütörtökön a Komszomolszkaja Pravda című lap taskenti tudósítója. Beszá­molója szerint az afgán hallgatók erőszakos fellépése két halálos áldozatot is követelt, 16 embert pedig különböző súlyosságú sé­rülésekkel kórházba kellett szál­lítani. Az incidens a tudósító szerint piactéri alkudozásból fajult véres összetűzéssé. Egy továbbképző tanfolyam afgán hallgatói külföl­di kacatokat kínáltak méregdrá­gán a város régi piacterén. (Mint a tudósító megjegyzi, Taskent­ben tanuló külföldi diákok, tan­folyamhallgatók mindennapos vendégei a bazárnak, ahol — a ti­lalom ellenére — fesztelenül ke­reskednek különféle hiánycik­kekkel.) Az áron alkudozó afgán eladók és a helybeli vásárlók kö­zött szóváltás, majd dulakodás kezdődött. A helyszínre érkező rendőrség a kapatosságukban kötekedő afgán hallgatókat szál­lásukra vitte. Utóbbiak azonban ismét az utcára vonultak, bosszút állni vélt sérelmeikért, további afgán hallgatótársaikat is felbujt­va erre. Az afgán diákok — akik közül többen részegek voltak, mi több, kábítószeres bódulatban csele­kedtek — szétromboltak egy út­jukba került rendőrőrhelyet, megrongáltak tizenhat autót, to­vábbi négyet porig égettek és bé­kés járókelőket bántalmaztak. A sérültek között van hét af­gán állampolgár is, egyikük álla­pota súlyos. Ő akkor sebesült meg, amikor az úttestre fekve próbált megállásra kényszeríteni egy arra haladó gépkocsit. A Komszomolszkaja Pravda taskenti tudósítója bírálja cikké­ben a helyi hírügynökséget, ami­ért az semmitmondó, rövid je­lentést közölt az esetről, és ezzel — szerinte — még tápot is adott az üzbég fővárosban amúgy is keringő képtelen és hajmeresztő híreszteléseknek. A Taskentben kiadott hírügy­nökségi jelentés egyébként né­hány ponton tényszerűleg is eltér a központi lap tudósítójának be­számolójától. (A köztársasági hírügynökség egy halálesetről, több afgán és kevesebb helybeli sérültről tett jelentést.) A Komszomolszkaja Pravda tudósítója önkritikát is gyakorol a lap hasábjain, amiért napokig késlekedett a szomorú eset meg­írásával. Mentségéül azt hozza fel, hogy hosszasan habozott, „vajon nem a szovjet és az afgán nép ellenségeinek provokációjá­ról”, a két nép viszonyának szán­dékos mérgezéséről volt-e szó. Dilemmájának végeredményét nem fogalmazta meg, döntését a — ha késve is, de leadott — tudó­sítás jelzi. Lengyelország Turistáknak benzinjegyre Szálláshelyeken hivatalosan beváltott zlotyt kell igazolni Lengyelországban a külföldi­eknek — így a magyar turisták­nak is — továbbra is csak előre megvásárolt üzemanyagjegy el­lenében szolgáltatnak ki benzint a kutaknál. (Az elmúlt napok­ban sok magyar turista félreér­tette azt a hírt, miszerint Len­gyelországban megszüntették a benzinjegyet. Ez az intézkedés azonban csak a lengyel állampol­gárokra vonatkozik.) A kutaknál a külföldiektől továbbra sem fo­gadnak el készpénzt. Benzinjegyet Budapesten az ORBIS Lengyel Utazási Irodá­ban (Vörösmarty tér 6. sz.) lehet beszerezni, egy liter 94 oktános benzin 27 forintba kerül. A ma­gyar turistáknak módjuk van ar­ra is, hogy zlotycsekket vásárol­janak Magyarországon, például az utazási irodákban vagy az OTP-nél, s annak ellenében vált­hatnak üzemanyagjegyet Len­gyelországban. Ä benzinjegy itt­honi beszerzése egyszerűbb. Mindkét esetben ugyanannyiba kerül egy liter üzemanyag. A lengyel szálláshelyeken csak a hivatalosan beváltott és igazolt zlotyval lehet fizetni. A Lengyelországba utazóknak to­vábbra is kötelezően minimum 6.500 zlotyt kell átváltaniuk sze­mélyenként négy napra. Az ezt követő időre naponta 1.800 zloty a kötelezően átváltandó minimális összeg. THAIFÖLD: A sikernek nincs titka Köztudott, hogy Thaiföld egyike azoknak az ázsiai orszá­goknak, amelyek szédítő iramban képesek fejleszteni gazdasá­gukat. A helyszíni tapasztalatok, beszélgetések alapján a látoga­tó úgy véli, hogy a siker receptje tulajdonképpen egyszerű, mind­azonáltal nem alkalmazható bárhol. A főváros, Bangkok látványa meggyőző bizonyítéka az ipa­rosodás, a kereskedelem dinamizmusának. Leginkább az a le­nyűgöző, hogy a hatalmas fejlődés lényegében az utóbbi tíz év­ben következett be. Az előző időszak, a fejletlenség kora is jelen van, de az utazó ezt a kontrasztot sajátos módon inkább a gyors siker illusztrációjaként érzékeli. Na de mi a recept? Mindenekelőtt az, hogy Thaiföld vonzó­vá tudta magát tenni a tőkefeleslegek nemzetközi piacán. Japán, Tajvan, Szingapúr, Dél-Korea, Hongkong, amelyek a saját gaz­dasági csodáikat már korábban megcsinálták, töméntelen pénzt pumpálnak Thaiföldbe, mert bíznak stabilitásában, kedvelik a munkaerő olcsóságát, a termelési fegyelmet és azt, hogy az 55 milliós ország maga is kellő belső piacot kínál a termékeknek. A japán és tajvani tőke szívesen vándorol külföldre, mert otthon egyre magasabbak a bérek, munkaköltségek, az adók és egyre több teher nehezíti a haszon helyi gyarapítását. Beszélnek a szá­mok: Thaiföldön a külföldi befektetések értéke 1988-ban az előző évhez képest megduplázódott (900 millió dollár) és az idei év első 10 hónapjában 400 millió dollár értékben újabb beruhá­zásokra jelentették be igényüket. A sikernek a „mennyei mannákon” kívül van más vonatko­zása is. Az embernek Thaiföldön valahogy az az érzése, mintha itt az átlagember mentalitása segítené a kormányzatot abban, hogy a jogosan remélt jólét gyümölcseit ne habzsolják fel túl gyorsan. Például az elképesztő mennyiségű kiskereskedő, kifőz­detulajdonos meglepően alacsony haszonkulccsal dolgozik és inkább több, szaporább munkával gyűjtögeti össze szerény jöve­delmét. Na ők is meg akarnak gazdagodni, de türelmesebbek, ki­tartóbbak és mértéktartóbbak, mint sok más országban. A dol­gozók alacsony bérezése persze nem a munkavállalók önmegtar­tóztatásának eredménye, inkább az van, hogy óriási a munkae­rő-felesleg, így mindenki féltve őrzi munkahelyét. Olyannyira, hogy a munkásoknak alig tíz százaléka csatlakozik a szakszerve­zetek valamelyikéhez. A külföldi befektetőknek tetszik az enge­delmes munkaerősereg, a sztrájkoktól mentes ipar. A thai nemzeti össztermék eddig évi 8-10 százalékkal növe­kedett és a helyi tőke is kezd izmosodni. Újabban már az is elő­fordul, hogy thai cégek fektetnek be Japánban és Tajvanon. Egyes közgazdászok szerint azonban Thaiföldnek a hazai tőke gyorsabb erősödése révén mihamarabb a saját lábaira kell állnia, mert különben nem fognak a fejlődés olyan magaslataira eljutni, mint a csodagazdaságokat produkáló ázsiai „kis és nagy tigri­sek”. A további fejlődésnek számos más gátja is akad. A legna­gyobb az ország még mindig fejletlen infrastruktúrája: a kikötők mostani állapotukban alig bírják a thai könnyűipar ugyancsak versenyképes termékeinek exportáradatát. Irodaházak százai épülnek és képtelenek megfelelően kielégíteni az így jelentkező telefonigényeket. További gond, hogy a csúcstechnológiát képviselő vállala­tok sokkal több, magas képzettségű szakembert szeretnének al­kalmazni, de a thaiföldi oktatás színvonala nem tart lépést a gaz­dasági fejlődéssel. Most döbbentek rá, hogy az oktatásra lénye­gesen többet kell áldozni. A gazdasági fejlődés számára kedvező klímát kínál az, hogy az utóbbi években konszolidáltabbá vált a belpolitikai helyzet. Á korábbi évtizedekben a polgári pártok kicsinyes viaskodásai és a hadsereg folytonos hatalmi étvágya, azaz a puccsveszélyek miatt állandóan ingatag volt a belső helyzet. Az utóbbi 8-10 év nagy gazdasági fejlődése szinte egybeesik a belpolitikai zűrzavarok le­csillapodásával. Ezt azonban nem erőszakos rendteremtéssel, hanem fokozatos demokratizálódással érte el a thai rendszer. Thaiföld a gazdasági teljesítőképességéből származó tekin­télynövekedés arányában egyre magabiztosabb külpolitikai té­ren. Jóllehet egyes, erősebben jobboldali politikai köröknek ez nem tetszik, a jelenlegi bangkoki kormányzat, a délkelet-ázsiai regionális szervezet, az ASEAN legerősebb tagállamaként, egy­re pozitívabban viszonyul az indokínai térség békéjének ügyé­hez. Látványos fejlődésnek indultak a thai-laoszi kapcsolatok és Hanoival is rendeződhet a viszony, ha a vietnami csapatok kivo­nulnak Kambodzsából. Csaticsaj Csunhavan új kormányfő szerint itt az ideje, hogy Indokínából csatatér helyett békés piactér legyen. Persze ezen a piacon a thai-ok lehetnének a legmódosabb „kofák”. A gazdasá­gaikkal küszködő Vietnam, Laosz és Kambodzsa se járna rosz- szul. Kuruc/ János Megdöntött egy abszolút uralkodót, megpecsételte a felvilágosodást és szentesítette a néphatalmat A francia forradalom — 200 évvel később Újév napján egész Franciaor­szágban hőlégballonok emel­kedtek a magasba; Párizsban a Tuileriák kertjében felbocsátot­ták a Montgolfier testvérek 1773-as léggömbjének pontos mását, jelezve, hogy megkezdő­dött a francia forradalom 200. évfordulójának egész évben tar­tó, példa nélküli ünneplése. A szervezők azt ígérik, hogy július 14-én a Bastille ostromának napján „a világ legnagyobb partiját” tartják Párizsban, a Bastille té­ren, szürkülettől hajnalig az új párizsi Opera szolgáltatja majd a zenét, emlékezésül arra az ese­ményre, amely megdöntött egy abszolút uralkodót, megpecsé­telte a felvilágosodást és szente­sítette a néphatalmat, mint poli­tikai fegyvert. Párizsban a ballonok tömege a Concorde térről szállt a magasba — onnan, ahol egykor a guilloti­ne megannyi arisztokrata fejét választotta el testétől: közöttük XVI. Lajosét és Mária Antoinet- te-ét. Az ünnepi hangulatot ta­lán ez árnyékolta be. Senki sem tagadja 1789 jelentőségét, de ar­ról már komoly vita bontakozott ki, hogy mennyire kell „ünnepel­ni” a francia történelem egyik legvéresebb korszakát. A kon­zervatív Chirac-kormány idején még úgy tűnt, hogy a nagyszabá­sú ünnepségek terve kudarcra van .ítélve: a jobboldal csak „megemlékezni” szeretett volna. Megrettent attól, hogy a királyi pár lefejezését, a tömeges terrort utcabálokkal, fanfárokkal dicső­ítsék. Jellemző, hogy a francia te­levízió megrendezte XVI. Lajos kései „tárgyalását”; a nézők telefonon mondhattak „ítéletet”. Több mint a felük úgy vélte, hogy a királyt fel kellett volna menteni. Miután a szocialista párt vette át a kormányzást, hirtelen ömle- ni kezdett a pénz, dagadt a lelke­sedés. Az utcákat elárasztották a játékbabákat lefejező játék-guil­lotine-ok, minden elképzelhető árucikken — még a legintimeb­beken is — ott virít a francia tri­kolor. Szuvenírek, a forradalmat idéző trükkös játékszerek, nem­zeti színekben pompázó ruhane­műk, papucsok tömkelegé jelzi, hogy a kereskedők is kasszírozni akarnak valamit a magasra csapó hangulatból. Országszerte mintegy 4 ezer rendezvényt tartanak, kiadnak több száz könyvet, 200 tanácskozáson történészek vitat­koznak majd arról, hogy az ese­mények milyen láncolata veze­tett el a Bastille ostromához, majd alig négy évvel később XVI. Lajos kivégzéséhez. A tör­ténelmi megemlékezések fő ese­ménysorozata május 5-ikén kez­dődik : a Versailles-i kastélyban, XVI. Lajos király rezidenciáján felelevenítik a Rendek bevonu­lását, az Alkotmányozó Nemzet- gyűlés létrehozását. Kétszáz év­vel ezelőtt ezen a napon a Ren­dek Versailles-ba vonultak, hogy meghallgassák a királyt, aki na­gyobb erőfeszítéseket követelt tőlük a katasztrofális gazdasági helyzetben, az éhínség és elége­detlenség közepette. A politikai reformokra vonatkozó követelé­sükről azonban még csak emlí­tést sem tett beszédében. A csa­lódott, Versailles-ból kizárt ren­dek ekkor alakították meg az Al­kotmányozó Nemzetgyűlést. Az ünnepségek július 14-ikén érik el tetőpontjukat. Kétszáz évvel ezelőtt ezen a napon keres­kedők, törvényen kívüliek, pol­gárok és katonák 900 főnyi sere­ge megrohanta az Hotel des In­valides fegyverraktárát, majd a Bastille-hoz vonult, és földig lerombolta a börtönt, az elnyomás jelképét. Kései utó­daik július Í4-ikén átvonulnak Párizson, de ezúttal épületet avatnak a Bastille tér szélén: a grandiózus, új Operát. Franciaország nemzeti ünne­pén Párizsban kerül sor a hét ipa­ri nagyhatalom immár hagyomá­nyos évi csúcstalálkozójára. Francois Mitterrand köztársasá­gi elnök néhány fejlődő ország államfőjét is meghívja. A tanács­kozás „látványos” eseménynek ígérkezik: a vendégek — közöt­tük George Bush, a „veterán újonc” — egy vadonatúj, hatal­mas építmény tetején, az Arche de la Défense felett húzódó ív legmagasabb poatján lévő te­remben vitatják majd meg a világ dolgait, s közben kipillanthatnak a Dia­dalívre, a Condorde térre, a Lo­uvre egyik udvarán felépített új üvegpiramisra. Áz év utolsó nagyobbszabású rendezvénye augusztus 26-ikán lesz. Az Alkotmányozó Nemzet- gyűlés kétszáz évvel ezelőtt ezen a napon fogadta el az Emberi és Polgári Jogok Deklarációját, ké­sőbb államosította az egyházi ja­vakat, és nekilátott a feudális rend felszámolásához. Három év múlva, 1792 szeptemberében pedig kikiáltották az első Francia Köztársaságot.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents