Heves Megyei Népújság, 1989. január (40. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-30 / 25. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XL. évfolvam, 25. szám ÁRA: 1989. január 30., hétfő 4,30 FORINT AUSTRIA TABAK A szomszédban lakik egy jó barát, egy rokon, egy sógor... (3. oldal) HATVANI GALÉRIA-NAPTÁR Újvidéken, a galériabusz útja alkalmából bemutatkozik a Délsziget. (4. oldal) NÉPÚJSÁG-KUPA TEREMLABDARÚGÓ-TORNA A mérkőzésekre zsúfolásig megtelt a körcsarnok lelátója. , , (6. oldal) A VONAL VÉGÉN A FÖLDRENGÉSJELZŐ INTÉZET ÜGYELETE Telefoninterjú arról, hogy földrengésveszélyes zónában fek­szik-e Heves megye. (8. oldal) Grósz Károly beszéde a Világgazdasági Fórum tanácskozásán Grósz Károly Zürichben, a Hilton Szállóban a Hungaro-Swiss A.G. vezetőjével találkozott. A képen dr. Gilly János, a Hungaro- Swiss A.G. ügyvezető igazgatója és Grósz Károly (Fotó: Manek Attila MTI) A Varsói Szerződés tagállamai Honvédelmi Miniszteri Bizottságának nyilatkozata a Varsói Szerződés Szervezete és az Észak-atlanti Szövetség Európában és a csatlakozó vízterületeken lévő fegyveres erői létszámának és fegyverzetük mennyiségének egymáshoz viszonyított arányáról Grósz Károly, az MSZMP fő­titkára szombaton délelőtt Svájcba érkezett, hogy részt ve­gyen és felszólaljon a davosi Vi­lággazdasági Fórum ez évi nagy­szabású tanácskozásán. Útjára elkísérte Bart a Ferenc államtit­kár, a Magyar Nemzeti Bank el­nöke, Kovács László külügymi­niszter-helyettes és Thürmer Gyula, a főtitkár tanácsadója. A svájci látogatás első színhe­lyén, Zürichben szombaton a fő­titkár a déli órákban munkaebé­den találkozott a svájci üzleti élet 12 kiemelkedő képviselőjével. Vendégei között volt Fritz Leut- wiler, a svájci iiemzeti.bank volt elnöke, a Brown-Bover-i gépipa­ri konszern elnöke és Rolf Buh­ler, az egyik legnagyobb svájci gépipari vállalat tulajdonosa. A találkozón Grósz áttekin­tést adott partnereinek a ma­gyarországi helyzetről, főként azokról a lépésekről, amelyek az utóbbi hónapokban a piaci vi­szonyok megerősítésére történ­tek. Kifejtette a társasági törvény jelentőségét a hazai és külföldi magántőke mozgásának szem­pontjából. A főtitkár a további­akban vázolta a bankrendszer­ben végrehajtott átszervezést és a tőzsde felállításának fervét. A svájci résztvevők közölték, hogy országuk üzleti körei nagy figye­lemmel kísérik a magyarországi változásokat. Megbecsüléssel szóltak a gazdasági és politikai reform megvalósítására irányuló magyar törekvésekről, de annak a véleményüknek is hangot ad­tak, hogy az ország humánus-de­mokratikus fejlődésén kívül a gazdasági és műszaki teljesít­mény ugyancsak a nemzetközi megmérettetés kritériuma. Délután az MSZMP főtitkára fogadta a Hungaro-Swiss ma­gyar —svájci kereskedelemfej­lesztő vegyes vállalat vezetőit. Janos Gilly ügyvezető igazgató és a vegyes vállalat svájci vezető­ségének más tagjai tájékoztatást adtak a cég működéséről, eddigi eredményeiről és további tervei­ről. Mindkét zürichi megbeszélé­sen jelen volt Hajdú János berni magyar nagykövet. A pártfőtitkár svájci program­ja vasárnap a világhírű svájci üdülőközpontban, Davosban folytatódott, ahol 1971 óta min­den évben világgazdasági fóru­mot rendeznek vezető gazdasági szakemberek és politikusok szá­mára. Az idei tanácskozásra, amelyen Európa következő évti­zedének kilátásait vitatták meg, 60 országból több mint 800 résztvevő érkezett. A fórumon vasárnap este Grósz Károly meghívott előadóként kifejtette véleményét a kelet-nyugati kap­csolatokról és az európai együtt­működésről. Személyében most először vett részt e rangos fóru­mon egy szocialista ország párt­vezetője. A főtitkár a nap folya­mán külön találkozókat is lebo­nyolított számos magas rangú nyugati politikussal. — Megtiszteltetés számomra, hogy részt vehetek a Világgazda­sági Fórum tanácskozásán — je­lentette ki bevezetőben az MSZMP főtitkára. — A politikai és gazdasági döntéshozók kötet­len eszmecseréi segítik a világ­méretű gazdasági haladást és a nemzetközi stabilitást. Szívesen fogadtam meghívásukat, mert ez is jelzi a világ politikai és üzleti köreinek kitüntető figyelmét Magyarország reformpolitikája és pemzetközi törekvései iránt. Genscher alkancellár úr sza­vait jó érzéssel és megnyugvással hallgattam. Gondolatai az együttműködésről összecsenge­nek a mi szándékainkkal is. Európa — Keleten és Nyuga­ton egyaránt — helyét keresi a gyorsan változó világunkban. Századunk realitása, hogy Eu­rópa népei boldogulásukat a fej­lődés különböző útjain keresik — folytatta az MSZMP főtitkára. — Nagyon eltérő fejlettségi szintről indulva önmagunkhoz és a világ­hoz mérve is hatalmasat léptek előre. A nemzetek joga társadal­mi rendszerük szabad megválasz­tására a jövő törvénye is. Ennek tiszteletben tartása az együttélés alapvető követelménye. Korunk másik fontos tanulsá­ga, hogy a népek, nemzetek nem alakíthatják egymástól függetle­nül életüket, a sorsuk törvénysze­rűen összefonódik, együttműkö­désük meghatványozza erőfeszí­téseik eredményességét. Hazánknak — hangsúlyozta a továbbiakban az MSZMP főtit­kára — adottságainál fogva egyi­dejűleg kell orientálódnia mind­két nagy európai integrációra. A jövőben is érdekünk az együtt­működés korszerű, igényes fej­lesztése a KGST-vei. „Mi hitünk és meggyőződé­sünk szerint a reformok útján ha­ladunk a jövőben is, mert ez felel meg nemzeti érdekünknek. Tar­tós előrehaladásra azonban csak akkor van esélyünk, ha legfőbb partnereink politikai szinten, a gazdasági körök és a multilaterá­lis szervezetek a gazdasági-pénz­ügyi együttműködésben támo­gatják erőfeszítéseinket. Hiszem, hogy az európai népek érdeke is a stabil, fejlődő szocialista Ma­gyarország”— hangoztatta vége­zetül Grósz Károly. A Varsói Szerződés tagálla­mainak Honvédelmi Miniszteri Bizottsága hangsúlyozza, hogy a nemzetközi béke, biztonság és bizalom erősítése szempontjából rendkívül fontosak a Szovjetunió azon egyoldalú lépései saját — köztük az európai —. fegyveres erőinek és fegyverzetének csök­kentésére, amelyeket Mihail Gorbacsov, a SZKP Központi Bizottságának főtitkára, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa El­nökségének elnöke 1988. de­cember 7-én az ENSZ-ben je­lentett be. A Honvédelmi Miniszteri Bi­zottság — a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének 1986-ban Buda­pesten, 1987-ben Berlinben és 1988-ban Varsóban tartott ülé­sein elfogadott határozatoktól vezéreltetve és a szövetség kato­nai doktrínájának védelmi jelle­géből kiindulva — úgy véli: a je­lenkorban a legfontosabb a há­ború megakadályozása, a nukle­áris és hagyományos fegyverke­zési hajsza beszüntetése, vala-' mint a fokozatos leszerelésre tör­ténő áttérés. A VSZ és a NATO európai fegyveres erői olyanok legyenek, hogy — saját védelmü­ket szilárdan biztosítva — a két szövetség egyikének se legyenek eszközei a másik fél váratlan megtámadásához és — egyálta­lán — támadó hadműveletek in­dításához. Éppen ezt a célt kell, hogy kövessék az európai fegy­vereserők és hagyományos fegy­verzetek csökkentésével foglal­kozó — küszöbönálló — tárgya­lások résztvevői. Az ülés résztvevőinek eltökélt szándéka, hogy előmozdítják e tárgyalások mielőbbi megkezdé­sét, valamint a bizalom, bizton­ság és leszerelés erősítésére irá­nyuló intézkedéseket tárgyaló európai értekezlet munkájának felújítását. Síkraszállnak amel­lett, hogy ezeken a fórumokon el kell jutni az összeurópai szinten és az egyes térségekben meglévő aszimmetriák és egyensúlyhiá­nyok kölcsönös felszámolásáról szóló megállapodáshoz, az euró­pai fegyveres erők és a hagyomá­nyos fegyverzetek lényeges csökkentéséhez. Az európai kontinensen folytatott katonai tevékenység korlátozásának fi­gyelembe vételével a már meglé­vő bizalomerősítő intézkedések fejlesztéséhez és bővítéséhez, to­vábbá ahhoz, hogy ezek az intéz­kedések a katonai légierők és a haditengerészeti erők önálló te­vékenységére is kiteijedjenek. Ezzel összefüggésben egyre időszerűbbé válik az a javaslat, amelyet a Varsói Szerződés tag­államai még 1988 márciusában tettek, miszerint a két katonapo­litikai szövetség között meg kell valósítani a VSZ-hez és a NA- TO-hoz tartozó országok euró­pai fegyveres erőire és hagyomá­nyos fegyverzetére vonatkozó számadatok hivatalos cseréjét. A NATO-országok nem adtak po­zitív választ erre a javasl'atra, és — egyoldalúan — tendenciózus, önkényesen kiragadott adatokat publikáltak. A Honvédelmi Miniszteri Bi­zottság változatlanul elsőrendű fontosságot tulajdonít a VSZ-be és a NATO-ba tömörült orszá­gok Európában — az Atlanti­óceántól az Uraiig — lévő fegy­veres erőire és hagyományos fegyverzetére vonatkozó tényle­ges adatok feltárásának. Ugyanakkor szükségesnek tartja, hogy az eddiginél átfo­góbb összefüggésben adjanak összképet a két katonapolitikai szövetség Európában kialakult katonai erőviszonyairól. A fegy­veres erők egységes szervezetet képeznek. Alkotóelemeik — a szárazföldi csapatok, a katonai légierő, a légvédelmi csapatok és a haditengerészeti erők — együttműködnek egymással, ki­egészítik és erősítik egymást. Csupán ezek komplex, elemző vizsgálata teszi lehetővé, hogy felmérjék a felek tényleges erő­viszonyát. Ebből kiindulva a Honvédel­mi Miniszteri Bizottság olyan ha­tározatot hozott, hogy a Varsói Szerződés tagállamai fegyveres erőinek létszámára és alapvető fegyverfajtáinak mennyiségére vonatkozó számadatokat, vala­mint a NATO Európában és a csatlakozó vízterületeken lévő katonai erőire utaló saját felmé­rését publikálni kell. A szárazföldi csapatok és a katonai légierő hozzávetőlege­sen egyenlő létszáma mellett a NATO a haditengerészeti erők létszámát tekintve kétszeresen felülmúlja a VSZ Szervezetét. A NATO a csapásmérő frbntlégie- rő (harcászati légierő) és a tenge­részeti légierő repülőgépei, a harci helikopterek, a páncéltörő rakétakomplexumok száma te­kintetében fölényben van a VSZ Szervezetével szemben. A VSZ Szervezete viszont a harckocsik, harcászatirakétaríndítóállvá- nyok, a légvédelmi csapatok ál­lományába tartozó elfogó harci vadászrepülőgépek, gyalogsági harcjárművek és páncélozott szállító harcjárművek, valamint a tüzérség terén van fölénybeh. A haditengerészeti erők fegyver­zetét vizsgálva, a NATO jelentő­sen felülmúlja a VSZ-t a haditen: gerészeti erők harci repülőgépei, a nagy felszíni hajók száma — köztük a repülőgép-anyahajók és repülőgép-hordozó hajók — tekintetében. A VSZ Szervezete bizonyos fölényt élvez a rakéta­torpedó fegyverzettel ellátott tengeralattjárók vonatkozásá­ban. Magától értetődik, a feltünte­tett adatok nem arra szolgálnak, hogy — kiindulási paraméterek gyanánt — teljes terjedelmükben felhasználják őket az elkövetke­zendő tárgyalásokon, amelyeket a mandátumuknak megfelelően kell majd folytatni és arra sem, hogy a tárgyalások témáját he­lyettesítsék. Az európai katonai erők felmérésének ez a komplex megközelítése azonban végső soron azt szolgálja, hogy a figyel­met arra összpontosítsa: a tár­gyalásoknak a kezdet kezdetétől realisztikus jelleget kell kölcsö­nözni, továbbá, hogy le kell mondani az egyoldalú előnyök elérésére irányuló kísérletekről. Az európai katonai egyensúly — valamennyi összetevőjét fi­gyelembe véve — úgy jellemez­hető, mint olyan hozzávetőleges egyensúly, amely nem ad lehető­ségeket az egyik vagy másik fél­nek arra, hogy döntő katonai fö­lényre számítson. Ugyanakkor szükséges az európai fegyveres erők és fegyverzetek jelenlegi magas koncentráltsági szintjé­nek radikális csökkentése, azzal a céllal, hogy biztosítsák az ész­szerűen elégséges védelem elvé­nek megfelelő stabilitását. A Honvédelmi Miniszteri Bi­zottság úgy véli: az európai biz­tonság érdekei megkövetelik a meglévő egyensúlyhiányok és aszimmetriák megszüntetésére, a legveszélyesebb támadó fegy­verfajták lényeges csökkentésére irányuló, halaszthatatlan intéz­kedések meghozatalát, a fegyve­res erők alacsonyabb szintre tör­ténő csökkentését, a két szövet­ség katonai struktúrájának átala­kítását, azzal a céllal, hogy kife­jezetten védelmi jelleget kölcsö­nözzenek nekik. A Varsói Szer­ződés tagállamai — Bolgár Nép- köztársaság, Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság, Lengyel Népköztársaság, Magyar Nép- köztársaság, Német Demokrati­kus Köztársaság, Román Szocia­lista Köztársaság, Szovjetunió — készen állnak arra, hogy az euró­pai katonai szembenállás szintjé­nek csökkentését célzó erőfeszí­téseket a gyakorlati tevékenysé­gek medrébe tereljék. Ennek szemléletes bizonyítékát jelentik azok a kezdeményező lépések, amelyeket a Szovjetunió egyol­dalúan tett. Saját fegyveres erőit a következő két éven belül — a tárgyalásoktól függetlenül — 500 ezer fővel, valamint a fegy­verzetek és a haditechnika meny- nyiségét lényegesen — 10 ezer harckocsival, 8500 tüzérségi rendszerrel, 800 harci repülő­géppel — csökkenti, hat harcko­csihadosztálynak a Német De­mokratikus Köztársaságból, Csehszlovákiából és Magyaror­szágról történő kivonását is bele­értve. A Varsói Szerződés tagálla­mainak Honvédelmi Miniszteri Bizottsága kifejezésre juttatja ama reményét, hogy a NATO- országok hasonló készséget ta­núsítanak a mielőbbi előrelépés­re az európai stabilitás és bizton­ság erősítésének útján, egyebek között a saját fegyveres erőik és fegyverzetük csökkentését célzó egyoldalú intézkedések révén is. Hírmagyarázat Nem csupán a katónaviselt emberek, hanem szinte ki­vétel nélkül mindenki tudja, hogy a legszigorúbban őr­zött adatok egyik különlegesen fontos kategóriáját a ka­tonai titkok képezik. Közöttük is azok a legféltettebb in­formációk, amelyek a hadseregek pontos létszámát, a fő fegyverfajták és a jelentősebb harci-technikai eszközök meglévő mennyiségét mutatják. Ez így van a világ min­den részén. így van nálunk és a Varsói Szerződés vala­mennyi tagországában is, legalábbis így volt a mai napig. Ugyanis ma mind a hét országban — amelyeknek hadserege a Varsói Szerződés védelmi szövetségéhez tartozik — nyilvánosságra hozták ezeket az adatokat. A mai naptól már tudhatjuk, hogy mennyi a bolgár, a cseh­szlovák, a lengyel, a magyar, az NDK, a román és a szov­jet hadseregek egyenkénti és összesített létszáma, ismer­hetjük, hogy milyen és mennyi fegyverzettel rendelkez­nek országonként és együttesen. De az is kiderül ezek­ből az adatokból, hogy a NATO-hoz tartozó államok fegyveres erői valójában milyen katonai potenciált kép­viselnek itt Európában. S ha a nyilvánosságra hozott adatokat összevetjük, az is megállapítható, hogy a két katonai szervezet között milyen az erőviszony, a mi ol­dalunkon lévő erő hogyan aránylik a másik fél katonai potenciáljához. Beigazolódik, hogy a bizonyos területe­ken meglévő aszimmetriákkal együtt — a nyugati propa­gandával ellentétben — tulajdonképpen erőegyensúly van a két katonai szövetség között.’Ez a Varsói Szerző­dés tagállamai Honvédelmi Miniszteri Bizottságának tavaly december 17-i szófiai ülésén elfogadott és ma a legszélesebb nyilvánosság elé került nyilatkozat és a hozzá tartozó több mint félezer adat célja és jelentősége. Reális képet nyújtva, a valóságot bemutatva a közvéle­mény számára a Varsói Szerződés és a NATO Európá­ban, valamint a csatlakozó vízterületeken lévő fegyveres erői létszámának és fegyverzetük mennyiségének egy­máshoz viszonyított arányairól. Elősegíteni a NATO Varsói Szerődés iránti bizalmának növelését, s ezen ke­resztül további pozitív irányú változásokat elérve a kato­nai enyhülés, a leszerelés területén. Mindez azt is világosan igazolja, hogy a Varsói Szer­ződésen belül a békére és a biztonságra való törekvés új módon történő felfogása nem csupán propaganda, ha­nem reális valóság. Az adatok nyilvánosságra hozatala ugyanakkor hozzájárulhat a március elején Bécsben kezdődő európai haderő- és fegyverzetcsökkentési tár­gyalások kedvezőbb feltételeinek kialakulásához is. Se­gíthet elkerülni az évekig tartó „számháborút”; a lét­számadatokról folyó meddő vitát, s előbbre hozhatja a megegyezés időpontját. A Nyilatkozat utal arra, hogy 1988-ban a NATO, fi­gyelmen kívül hagyva a Varsói Szerződés egyidejű és kölcsönös adatcserére vonatkozó javaslatát — nyilván­valóan propagandisztikus céllal, a közvélemény befo­lyásolására —, egy sajátos felfogás szerint a valóságtól eltérő adatokat hozott nyilvánosságra. Néhány példa ezekre: szerintük saját fegyveres erőik összlétszáma 2 213 593 fő, míg a most nyilvánosságra hozott adatok szerint 3 660 200 a valós szám. A számbeli eltérés majd­nem másfél millió! Saját harckocsijaik számaként 16 424 darabot jelentettek be, ezzel szemben — a VSZ szerint — ezek pontos száma 30 690, közel 15 ezer a különbség. Ám alá is becsültek bizonyos adatokat; a Varsói Szerző­déshez tartozó hadseregek harckocsijainak számát 51 500-ban jelölték meg, míg ez a ma nyilvánosságra ho­zott adatok szerint közel 8 ezerrel több, 59 470. Ezek­ben az adatokban — ha őszinte a törekvés a tárgyalások eredményességére — egyik fél oldalára sem szabad té­vedni. Hiszen ma már csakis úgy képzelhető el ered­ményre vezető létszám- és fegyverzetcsökkentési tár­gyalás, ha a tárgyalóasztalra kerülő adatokat a másik fél — ha kell szigorú ellenőrzés mellett — elfogadja. Ez pe­dig eleve célszerűtlenné teszi valótlan adatok közlését. A nyilvánosságra hozott adatok közül bizonyára szinte mindenki elsőként a Magyar Néphadseregre vonatkozó­kat fogja tanulmányozni. Számúkra — mielőtt hozzájut­nának az országos napilapokban közzétett valamennyi adathoz — néhány információ néphadseregünkről: lét­szám 106 800 fő, s többek között 113 repülőgéppel, 96 harci helikopterrel, 1435 harckocsival, 2310 gyalogsági harcjárművel és páncélozott szállító harcjárművel, továb­bá 27 harcászatirakéta-indítóállvánnyal rendelkezik. Ösz- szességében ezek a Varsói Szerződés tagállamainak had­seregeit bemutató táblázatok legszerényebb adatai, ami bizonyítja, hogy néphadseregünk valóban az ország nagy­ságrendjének, szükségleteinek és anyagi teherbíró képes­ségének megfelelő méretű, ám korszerű hadsereg. Kész és képes hazánk szuverenitásának megbízható védelmére és szövetségi kötelezettségeink teljesítésére. A szenzációs, a nagy jelentőségű és az ezekhez hason­ló kifejezések nem ritkák manapság egyes események, bejelentések megítélésekor. Pedig ezeket a szavakat a valóban kiemelkedően fontos alkalmakra kellene tarto­gatni. Például a most megjelent nyilatkozatra és a hozzá tartozó adatokra.

Next

/
Thumbnails
Contents