Heves Megyei Népújság, 1989. január (40. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-26 / 22. szám

NÉPÚJSÁG, 1989. január 26., csütörtök CSALÁD — OTTHON — ISKOLA 5. Receptsarok Kis adagban orvosság, nagyban méreg Megörökíteni a pillanatot Együnk finomat Szárnyasaprólék-leves Hozzávalók: 25 dkg szárnyas- aprólék, 20 dkg vegyes zöldség, 10 dkg friss vagy konzerv zöld­borsó, 5 dkg gomba, 11/2 evő­kanál olaj vagy 2 dkg zsír, zöld­petrezselyem, 1 tojássárgája, 1 evőkanál tejföl, só. Az aprólékot jól megmossuk, feldaraboljuk, és főni tesszük. A zöldséget apró kockákra, a gom­bát szeletekre vágjuk, és egy kis fej apróra vágott hagymával a zsiradékban megpároljuk. Mikor a hús puhára főtt, a zöldséget fel­öntjük vele, és még pár percig együtt főzzük. Hozzáadjuk az apróra vágott zöldpetrezsely­met, végül a levesestálban a to­jássárgát a tejföllel elkeverjük, és a levest ráöntjük. Rétes, paprikás csirkével töltve Hozzávalók: 30 dkg liszt a ré­teshez, 1 db kisebb, paprikásnak való csirke, 3 evőkanál olaj vagy 5 dkg zsír, 2 dl tejföl, hagyma, paprika, só. A csirkéből az aprólék nélkül paprikást készítünk (lásd a szár­nyasoknál.) Olyan puhára főz­zük, hogy könnyen lefejthessük a csontról. A leszedett húst vé­kony metéltre vágjuk, és 10 ern­es sávban a kinyújtott tészta szé­lére helyezzük. A visszamaradt paprikás zsírhoz hozzáadjuk a tejfölt, és egyharmad részével a húst meglocsoljuk, a többit bög­rébe téve, melegen tartj uk. A töl­teléket tésztával letakarjuk, la­zán felcsavarjuk, és lehetőleg el­vágás nélkül helyezzük a tepsibe. Rózsaszínűre sütjük. Szeletekre vágva, sültestálra helyezzük, és a megmaradt levével leöntjük. Forrón tálaljuk. Borsos tokány Hozzávalók: 60 dkg sovány marhahús, 1 nagyobb fej hagy­ma, 15 dkg füstölt szalonna, 1 zöldpaprika, 1 db paradicsom, só, bors, 1 dl fehérbor. A húst vékony, kisujj nyi csí­kokra vágjuk, a szalonnát szin­tén. A szalonnát kisütjük, a zsír­ját leszűrjük, a többi zsírhoz önt­jük, az apróra vágott hagymát benne megfonnyasztjuk. Bele­tesszük a húst, s a hagymás zsír­ban többszöri kevergetés mellett átsütjük. Majd vízzel fölenged­jük, s a pörkölthöz hasonlóan ke­vés lében pároljuk. Fővés köz­ben hozzáadjuk a szeletekre vá­gott, héjától, magjától megtisztí­tott paradicsomot, zöldpaprikát, egy késhegynyi törött borsot, a fehérbort (ami el is maradhat). Jól lefödve puhára, pároljuk, majd zsírjára sütjük, s hozzáad­juk a kisütött szalonnadarabo­kat. Pár percnyi sütés után kevés vizet öntünk hozzá, amivel kb. 10 percig forraljuk. A tokány le­ve rövid, sűrű, barna színű, tar­talmas. Párolt rizst, tört burgo­nyát vagy galuskát adunk hozzá. Bólé Egy nagy zöld uborkát meg­hámozunk. Vigyázzunk, hogy keserű ne legyen. Vékony szele­tekre vágjuk. Mély üvegtálba tesz- szük, rászórunk 10 dkg porcuk­rot, egy citrom reszelt héját, 1/2 órát állni hagyjuk. Leöntjük egy üveg fehérborral, és fogyasztásig hidegre állítjuk. Fogyasztás előtt leszűijük, és hozzáadunk 1-2 üveg hideg szódavizet. Enyhén fanyar ízű és igen frissítő ital, a másnapos gyomor kitűnő gyógy­szere. 'vm&wiSsaa sum —— tólAn fa -ügy ü ■ A bőrgyógyász és a kozmetikus tanácsai Nemcsak a férfiak, hanem mi nők is irigykedve tekintünk a zimankós téli hónapokban néhány hölgytársunk napbarní­tott arcára, akik nyári színüket kvarc és szolárium segítségé­vel érték el. A kvarclámpa egészségünket, szépségünket egyaránt szolgálja, de csak akkor, ha betartjuk a szigorú sza­bályokat. A természetes fényt utánzó sugárkezelésekről, azok hatásáról kérdeztük a bőrgyógyászt, dr. Pap Erzsébetet, a Heves Megyei Tanács Kórház és Rendelőintézet főorvosát, valamint a kozmetikust, az egri Csebokszári-lakótelep fod­rászüzletében dolgozó Kovács Lajosnét. Dr. P. E.: — Mindenkire egyaránt érvé­nyes a fokozatosság. A fényke­zelést egyperces idővel kezdjük, és másodnaponként ismételjük meg. Ekkor az időt újabb perccel növeljük, amíg el nem éljük a tíz percet. Ezután ugyanilyen rit­musban menjünk vissza egy per­cig. Nem árt, ha időnként beikta­tunk két-három hét szünetet is. A világos vagy fehér bőrű, a szőke vagy vörös hajú nőknek különösen óvatosan kell bánni­uk a kvarcfénnyel, mert bőrük az átlagosnál érzékenyebb, foko­zott a gyulladás veszélye. Éppen ezért náluk a kezelési idő ne le­gyen több nyolc percnél. Óvjuk a szemünket is, ezért használjunk bőrszegéllyel ellátott speciális védőszemüveget. Tévednek azok, akik azt hiszik, hogy erre a célra megfelelő a napszemüveg is. Az oldalról érkező sugárzás ugyanis károsítja a szemet, és kö­tőhártyagyulladást okozhat. Az első időszakban védőszemüveg helyett megteszi a nedves vatta is. K. J.-né. — Azért is szükséges betarta­nunk a kvarcolási időt, mert a su­gárzás alkalmával nem érzünk egyebet, mint meleget, s csak négy-hat óra után jelentkezik a pír az arcon, ami tizenkét-tizen­nyolc óra alatt enyhe bámulás egyidejű fellépésével eltűnik. A kezelés előtt használjunk Fabu- lon naptejet, vagy más, magas víztartalmú krémet, nemcsak azért, hogy biztosítsuk az egyen­letes bámulást, hanem ezek a szépítőszerek védik, puhán tart­ják bőrünket. Tudni kell, hogy csak teljesen tiszta kozmetikum­mentes testfelület barnul egyen­letesen. Mi elsősorban fertőtlení­tésre, frissítésre használjuk ezt a fényt, s gondosan ügyelünk arra, hogy páciensek megfelelő távol­ságban — legalább egy méter le­gyen — helyezkedjenek el a lám­pától. Érdemes megjegyezni, hogy a sugárzás ereje a távot ág csökkentésével négyzetes arány­ban növekszik. Dr. P. E.: — Minél nagyobb felületet ér a fény, annál intenzívebb a hatása. A bőrgyógyászatban elsősorban pattanásos, serdülő fiataloknál alkalmazzuk, továbbá zsíros bő- rűeknél, pikkelysömörnél, de jó hatással van a különféle bőrba­jokra, a lábujjak közötti gombá­sodásra, idült ekcémára, és las­san gyógyuló fekélyekre is. Egészségvédő ereje pedig abban áll, hogy növeli a szervezet véde­kezőképességét a járványos be­tegségekkel szemben. Nyugtatja az idegrendszert, serkenti a vér­keringést, elősegíti a D-vitamin képzését, fokozza az emésztő­nedvek kiválasztását. Vannak azonban olyan betegségek, ame­lyeknél tilos a kvarcfény alkal­mazása. Ilyen például a magas vérnyomás, az érelmeszesedés, a láz, a fokozott pajzsmirigymű- ködés, néhány bőrbetegség, szív- bántalmak. Az érzékenység egyénenként változó, ezért fel­tétlen konzultáljunk kezelőorvo­sunkkal. Sokan kerestek már meg a nyári napfürdőzők közül azzal a problémával, hogy a hir­telen bámulás következtében testükön itt-ott szemölcsök fej­lődtek ki. Ezeket egyébként nap­szemölcsöknek hívjuk, s bizony a helytelen kvarcolásnak is lehet ez következménye. Vannak olyan gyógyszerek is — gyulladáscsökkentő, az emésztést szabályzók stb. —, amelyek növelik szervezetünk fényérzékenységét. Ha valaki rend­szeresen szed ilyen típusú medi­cinákat, feltétlen kéije ki szak­ember véleményét. Ne felejtsük el azt se, hogy a kvarcfény hosz- szabb ideig vagy kisebb távolság­ból alkalmazva károsítja a bőrt, amely hámló, száraz lesz. A szolárium, a hellárium, a napágy nem okoz gyulladást, és ellenjavallatuk sincs. Sugárzásuk akár fél óráig is érheti még á fe­hér érzékeny bőrt is anélkül, hogy bajt okozna, legfeljebb a készülék hőhatása válhat egy idő után kellemetlenné. A barna bőr nagyon szép, divatos és egészséges benyomást kelt, mégsem áll jól mindenkinek, sőt sokakat öregít. A fénykezeléssel elért kreolszín pedig könnyen ki­száríthatja a bőrt, s a ráncok bi­zony elmélyülnek. Erre az eljá­rásra is érvényes az a mondás: ami kis adagban orvosság, nagy­ban méreg is lehet. Szüle Rita Reggeltől — estig Kockás mintás kötött kabát Hozzávalók (96 centiméteres mellbőséghez): 25-25 dkg sötét­szürke, baracKsárga CAPRI fo­nal, 2,5-es, 3-as kötőtű, 6 darab ■gomb. Kötésminták , Patentminta: 1 sima, 1 fordí­tott váltakozásával kötjük. Alap­minta: 1. sor: sima, 2. sor: fordí­tott. A leszámolható ábra sze­rint, két különböző színű fonal felhasználásával, norvég techni­kával dolgozunk. Az ábra szerint fel nem használt színű fonalat a munka bal oldalán vezetjük. Szempróba: 20 szem x 22 sor = 10 centi. Munkamenet Háta: 2,5-es kötőtűvel, szürke színű fonalból, 101 szemre kezd­jük, patentmintával 3 centi ma­f as kezdőszélt kötünk. A követ­ező sortól 3-as kötőtűvel, alap­mintával folytatjuk a munkát. A leszámolható ábra szerint 1-8 sorral, szürke alapszínnel, sárga mintaszemekkel kezdőrészt kö­tünk, majd folyamatos ismétlő­déssel 9-20 sorral szürke alap­színnel, sárga mintaszemekkel dolgozunk tovább. A kezdéstől számított 19 centi elérése után, a karkerekítés részére, mindkét ol­dalszélen, minden 2. sorban le­fogyasztunk 1x3, 1x2, 3x1 szemet; minden 4. sorban lefo­f yasztunk 2x1 szemet (81). A ezdéstől számított 40 centi el­érése után, a munkadarab kö­zéprészén, a nyakkerekítés ré­szere lefogyasztunk 25 szemet, majd ennék mindkét oldalszé­lén, minden 2. sorban 1x3 sze­met. Az oldalszéleken megmara­dó 25 szemet, a kezdéstől számí­tott 42 centi elérése után, egyen­ként, az alapszemnek megfelelő­en lefogyasztjuk. Bal eleje: 2,5-es kötőtűvel, szürke színű fonalból, 48 szemre kezdjük, patentmintával 3 centi magas kezdőszélt kötünk. A kö­vetkező sortól 3-as kötőtűvel, a hátrésszel azonos színnel, szí­nekkel sorszám szerinti mintais­métlődéssel dolgozunk. A jobb oldalszélen a hátoldallal azonos szemszámmal ujjakerekítést ké­szítünk. A bal oldalszélen, a kez­déstől számított 34 centi elérése után, nyakkerekítést kezdünk, lefogyasztunk 4 szemét, majd minden 2. sorban lefogyasztunk 1x3, 1x2, 4x1 szemet. Az oldalvállszéleken megmaradó 25 szemet, a kezdéstől számított 42 centi elérése után, egyenként, szemet utánzó öltésekkel, szürke színű fonallal a már elkészült hátoldal szemeihez varijuk. Jobb eleje: a már elkészült bal elejével azonos szem- és sor­számmal, de ellentétes oldalszé­len kezdett ujja-, nyak- és vállfo- gyasztással készítjük. Az alap­mintás munkafelület a közép szélrészen, azonos színű szem­mel indul. — Ujja: 2,5-es kötőtűvel, szürke színű fonalból, 45 szemre kezdjük, patentmintával 3 centi magas kezdőszélt kötünk. A munkát 3-as kötőtűvel, alapmin­tával, a leszámolható ábra szerint kötjük. A leszámolható ábra sze­rint az alapszín sárga, a mintaszín szürke. Az első alapmintás sortól mindkét oldalszélen, minden 6. sorban szaporítunk 14 x 1 sze­met (73). A kezdéstől számított 41 centi elérése után, mindkét oldalszélen, az ujjakerekítés ré­szére lefogyasztunk 4 szemet, majd minden 2. sorban 1x3, 2x2, 9x1, 2 x2, 2x3 sze­met. A következő sorban, a kö­zépen megmaradó 13 szemet, egyenként, az alapszemnek megfelelően lefogyasztjuk. Összeállítás: a szabadon lévő oldalszéleket szürke színű fonal­lal, szem- és sortalálkozás szerint összevarriuk. Az eleje középol­dal nyakszélszélrészeú 2,5-es kötőtűvel felszedjük a szemeket, szürke színű fonallal, patentmin­tával 3 centi magas pántot kö­tünk. Végül a szemeket az alap­szemnek megfelelően lefo­gyasztjuk. Eleje középszél: 77 szem, eleje nyakszél: 23 szem, háta közép nyakszél: 33 szem, eleje nyakszél: 23 szem, eleje kö­zépszél: 77 szem = 237 szem. A jobb oldalszélen, 1,5 centi eléré­se után gomblyukakat készítünk. Az also széltol kiindulva, 4 sze­met alapszemmel lekötünk, 3 szemet lefogyasztunk, a követ­kező gomblyuk 14 szem után ké­szül. A lefogyasztott szemek fe­lett, a következő sorban, a lefo­gyasztott szemekkel azonos szemszámmal új szemeket készí­tünk. A színes fényképezésről A megválasztott témához illő expozíciós idő, a fényrekeszér- ték pontos beállítása mindig lé­nyeges, a színes fényképezéshez azonban még a kis tévedés sem engedhető meg, mert diapozití- vek esetében jóvátehetetlen, ne­gatívokban pedig nehezen javít­ható hibákat okoz. A leggyakrabban a 20-21 DIN (100 ASA) érzékenységű filmet fűzzük gépünkbe, mert — extrém viszonyokat nem számít­va — a film univerzális, azaz mind napfényben, mind árnyék­ban, vagy műfény-megvilágítást használva is jól exponált fotókat készíthetünk vele. Az ennél ke­vésbé érzékeny filmek a közfor­galomban már alig kaphatók, csupán az egy értékkel alacso­nyabb 18 DIN-es és a kifejezet­ten táj- és műtárgyfotók készíté­sére, reprodukciók előállítására való 15 DIN-es fekete-fehér ne­gatív áll az Ofotérteknél rendel­kezésünkre. A szíhes fényképezés negatív filmre vagy diapozitívre történik. Az első esetében a természetes színek kiegészítő színét és egy egyöntetű — többnyire narancs­rózsaszín — maszkot tartalmazó filmről szmekre érzékeny fotó­papírra készül a nagyítás. A dia­előhívás után azonnal jó színű és briliáns tisztaságú képet ad. A vetíthetőség mellett ez a dia nagy előnyé, míg a papírképeké a tet­szés szerinti méretű nagyítás, az albumba helyezés, és a korlátlan sokszorosítás lehetősége. Ha színes nyersanyagra fény­képezünk, a pontos megvilágítás döntő jelentőségű. Már egyetlen fokozatnyi eltérés komoly minő­ségi hibát jelent a kész felvétel szüleiben, két-három értéknyi tévedés esetén pedig használha­tatlan a felvétel. Ám a pontos be­állítás sem garancia a szín-helyes képre! A színes nyersanyagok­nak ugyanis van még egy sajátos­sága: a színhőmérséklet iránti ér­zékenység. Tudvalévő, hogy a színskála különféle hullámhosz- szúságú színekből tevődik össze, a narancstól az ibolyáig. Van egy speciális mérőszám, a színhő­mérséklet Kelvinben megadott értéke, amely a hagyományos iz­zólámpák esetében 2000—3200 fok, a természetes fényben pedig a napsütés erősségétől és még sok más tényezőtől függően 4500—7500 Kelvin között van. A fotónyersanyag csak akkor ad szín-helyes képet, ha érzékenye sége megfelel a megvilágítás színhőmérsékletének. Mivel az úgynevezett napfényfilmek 5500, a műfényfilmek pedig 3200 K-ra vannak érzékenyítve, könnyen belátható, hogy min­den fényforráshoz nem alkalmas egyetlen film. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a felhős ég vagy a víztükör visszaveri az ultraibo­lya és a kék sugarakat, s emiatt lesz a véltnél jóval nagyobb a fény színhőmérséklete, így szórt fényben fotózva sokszor kelle­metlenül kék az egész felvétel. Színszűrőkkel korrigálni lehet az objektívbe eső fény színhő­mérsékletét, de ehhez kellő tagú szűrősorozatra van szükség, s persze egy megbízható színhő­mérséklet-mérőre, mert a fény­erőértékkel szemben a színhő­mérsékletet nemigen lehet pon­tosan megsaccolni! Aki szűrőt tesz gépére, arról se feledkezzék meg, hogy a diapozitívhez alkal­mazott színszűrés a végered­ményt is meghatározza. Negatív film esetén a nagyítógép fényé­nek megfelelő színezésével ki­sebb színeltérések még javítha­tók. Batyu, pogácsa — mirelitből Sodorva, hajtogatva A sokféle mirelit készítmény között igen kedvelt a félkész va­jastészta, amelyből különféle édes és sós töltelékekkel köny- nyen, gyorsan igen finom süte­mények, tészták készíthetők. A szárazabb töltelékekhez (dió, mák, gesztenye) mindig reszel­jünk egy-egy hámozott almát, s ízesítsük vaníliás cukorral, fahéj­jal, ízlés szerint néhány csepp rum- aromával. Ha almás kiflit aka­runk sütni, a kevés cukorral, fa­héjjal megpárolt reszelt alma kö­zé keverjünk ledarált háztartási kekszet, így nem ázik el a vajas­tészta, töményebb lesz a töltelék. A sós töltelékek ugyancsak ked­veltek, a tejföllel lazított darált főtt, füstölt sonka, a ledarált ma­radék pörkölt stb. mind alkalmas a változatosságra, de rövid virsli­ket is csomagolhatunk a vajas­tésztába. Rajzunk azt ábrázolja, hogy a felengedett tésztát miképpen tudjuk kinyújtás után a legprak­tikusabban úgy felvágni, hogy maradék nélkül azonnal tölthes- sük, és felsodorva kiflinek, tojás­sal megkenve, forró sütőben aranysárgára süssük. A tésztából természetesen sok más sütemény is készülhet: túrós batyu, krémes, sajtos rúd, pogá­csa stb.

Next

/
Thumbnails
Contents