Heves Megyei Népújság, 1989. január (40. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-26 / 22. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XL. évfolyam, 22. szánt ÁRA: 1989. január 26., csütörtök 4,30 FORINT JAPÁN FIRST LADY JE A trónörököspár románca: ki is Micsiko hercegnő valójá­ban? (2. oldal) LÉPÉST TARTVA A NAGYVILÁGGAL A mérnök-kisiparos üzletet lát a kozmetikában. Hogyan le­hetünk szebbek az elektronika segítségével? (3. oldal) ERDÉLY ÉLŐ HAGYOMÁNYAIBÓL Nem holt tárgyak seregszemléje a gyöngyösi kiállítás: az er­délyi magyarokkal való együttérzés hozta létre. (4. oldat) ÉTLAPSZÉPÍTÉS ÖNERŐBŐL Az előítélet: a menzai koszt kevés és rossz. Sarudon mégis sikerül az ellenkezőjét bizonyítani. (8. oldal) Grósz Károly találkozója Georges Hauival Grósz Károly, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt főtitkára, szerdán a Központi Bizottság székházában találkozott a ha­zánkban tartózkodó Georges Hauival, a Libanoni Kommunis­ta Párt főtitkárával. A szívélyes, baráti légkörű találkozón tájé­koztatta partnerét a hazánkban végbemenő társadalmi, gazdasá­gi reformfolyamatról. Kiemelte, hogy gondjaink leküzdésének el­engedhetetlen feltétele a tervbe vett nagy horderejű reformok következetes véghezvitele. Véleményt cseréltek a nem­zetközi helyzet időszerű kérdé­seiről, különös figyelemmel a közel-keleti válsággóc legújabb fejleményeire. Grósz Károly megerősítette, hogy hazánk ér­dekelt egy tartós, igazságos kö­zel-keleti béke létrejöttében. A találkozón részt vett Györ- ke József, a KB Nemzetközi Pártkapcsolatok Osztályának helyettes vezetője. Hazánkban tartózkodik Anatolij Gribkov Anatolij Gribkov hadseregtábornok, a Varsói Szerződés tagálla­mai Egyesített Fegyveres Erői törzsének főnöke, aki kedd este óta rö­vid munkaiátogatáson hazánkban tartózkodik, szerdán találkozott Kárpáti Ferenc vezérezredes, honvédelmi miniszterrel, és megbeszé­léseket folytatott a Honvédelmi Minisztériumban. A honvédelmi miniszter nyilatkozata A magyarországi szovjet csapatkivonási ütemtervről ■ Befejeződtek az előkészüle­tek, konkréttá vált az ideiglene­sen hazánkban állomásozó Szovjet Déli Hadseregcsoport egyes csapatainak, fegyverzete és haditechnikája egy részének kivonási ütemterve. A részletek­ről Kárpáti Ferenc vezérezredes, honvédelmi miniszter tájékoz­tatta szerdán a Magyar Távirati Iroda, valamint a Tv-híradó munkatársát. Elmondta: a napokban Dmit- rij Jazov hadseregtábornoktól, a Szovjetunió honvédelmi minisz­terétől levelet kapott, amelyben hivatalosan tájékoztatja a ma­gyar vezetést, hogy milyen ala­kulatokat és milyen ütemben vonnak ki Magyarország terüle­téről. Eszerint még ennek az év­nek az elsőfelében Veszprémből, illetve környékéről hazaindul egy harckocsihadosztály. Ugyan­csak az első fél évben tervezik egy kiképző harckocsiezred kivoná­sát is. Az esztendő második fe­lében egy deszant-rohamzászló- alj, valamint a tököli repülőtérről egy vadászrepülő-ezred hagyja el hazánk területét. Jövőre egy vegyvédelmi zászlóaljjal, illető­leg a 'szolnoki katonai tisztesis­kola állományával csökken a hadseregcsoport létszáma. A pontos létszámadatokra vo­natkozó kérdésre válaszolva Kárpáti Ferenc vezérezredes hangsúlyozta: a jelenlegi kivoná­sok során elsősorban nem a lét­szám a lényeges, a meghatározó a fegyvernemek ereje. Az adatok ugyan ismertek, de fontosabb szempont a kivonási tervekben szereplő fegyvernemek és hadi- technika, így a harckocsik, repü­lőgépek, deszant-rohamegysé- gek tűzereje, ütőereje. A honvédelmi miniszter be­számolt arról is, hogy a két vezér­kar tovább folytatja azokat a tár­gyalásokat, amelyek során pon­tosítják: mi lesz a kiürített léte­sítmények sorsa? Ezzel össze­függésben rámutatott: néhány régóta húzódó probléma is meg­oldódik. Utalt arra, hogy az Esz­tergomi Bazilika szomszédságá­ban lévő műemléképület sorsá­ért aggódva, mint országgyűlési képviselőt is már korábban meg­keresték. Az épületben a szovjet csapatoknak hosszú idő óta kór­háza működik, most a műemlék- épületet is végérvényesen kiürí­tik. Szóba került a gödöllői Gras- salkovich-kastélyban lévő ki­sebb szovjet alegység áthelyezé­sének lehetősége is. Az egyezte­tő tárgyalások során minden bi­zonnyal erre is találnak megfele­lő megoldást. A megbeszélések kiteljednek majd a veszprémi és a tököli létesítmények sorsára is. Az azonban már most biztonság­gal állítható: mindkét helyen csendesebbé válik a környezet, csökkenni fog a lakosság által sokszor joggal kifogásolt magas zaj szint. A pénteki vendég: Nyers Rezső Egyetemisták és főiskolások tábora Gyöngyösön A gyöngyösi főiskolán tegnap kezdődött az a négynapos felké­szítő tábor, amelyet a KISZ Köz­ponti Bizottsága Egyetemi és Főiskolai Tanácsa szervezett a felsőoktatási intézmények hall­gatóinak. A résztvevőket Gyurcsány Fe­renc, a KISZ KB titkára köszön­tötte. A megnyitót követően „Minek nevezzelek, azaz a ma­gunkkal cipelt múlt” címmel ke- rekasztal-beszélgetésre került sor az 1956-os eseményekről. Ma politikai tanácskozással folytatódik a program, amelyen az országos KISZ-értekezlet után kialakult helyzetről tárgyal­nak, majd a délután folyamán szekcióülések keretében dolgoz­zák fel a délelőtti vita tapasztala­tait. Este gyalogostúrát szervez­nek a Kékes — Mátraháza szaka­szon, amelyet követően tovább folytatódik az eszmecsere a diá­kokat érintő legidőszerűbb kér­désekről. Pénteken reggel Nyers Rezsőt, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagját, államminisztert vár­ják az intézetbe, aki a kormány- program megvalósulásának le­hetőségeiről tájékoztatja meghí­vóit. Ezen a napon a tervek sze­rint szó esik az új baloldali szer­vezetek működésének lehetősé­geiről is. Tanfolyamok és továbbképzések Korszerűbb gazdaság — nagyobb tudás Az utóbbi években sok gazda­sági és társadalmi változás tör­tént. Parancsoló szükséggé vált a struktúraváltás, a hatékonyság. Egyre több helyen igyekeznek ugyanazokat a feladatokat keve­sebb munkatárssal megoldani. Azok érezhetik magukat legna­gyobb biztonságban, akik több szakma birtokosai, vagy igyekez­nek minél korszerűbb ismeretek­re szert tenni. Nem megy konf­liktusok nélkül a változás. Eddig ismeretlen fogalmakkal és hely­zetekkel kell közvetlenül megis­merkednünk, így például a mun­kanélküliséggel. Az adatok sze­rint ez a képzetleneket sújthatja leginkább. Nem csoda tehát, hogy egyre inkább előtérbe ke­rülnek a különböző tanfolyamok és továbbképzések. Az ipari miniszter rendeletben is kimondja, hogy milyen jelen­tős tényező a tudás, s erre ki­emelt figyelmet kell fordítani. Akad, ahol megszerzését saját erőből is meg tudják oldani, más­hol külső segítséget vesznek igénybe. Hathatós támogatást nyújt ehhez a vállalkozáshoz a Tudományos Isméretterjesztő Társulat Heves Megyei Szerve­zete is. Segítségét leginkább a ki­sebb üzemek és vállalatok veszik igénybe, a nagyobbak elsősor­ban belső lehetőségekre támasz­kodnak. A korábbiakban is életre hív­tak ilyen kurzusokat, de inkább olyan ismeretek elsajátíttatására, amelyek kötelezők voltak bizo­nyos munkakörök ellátásához, így szerveztek például kazánfű­tői, elsősegélynyújtó, tűzvédelmi vagy könnyűgép-kezelői elő­adás-sorozatokat. Újabban azonban változatosabb a képlet. Igény szerint indulnak csopor­tok, több esetben a megyei mun­kaügyi szolgáltató iroda is kez­deményez. Ezeknek a formáknak a leg­A korszerűbb gépek mellé új tudás szükséges nagyobb hagyományuk a me­gyeszékhelyen, Egerben van. A város vállalatai saját és közös szervezésben a leggyakrabban könnyű- és nehézgép-kezelői, elsősegélynyújtó ' és építőipari fenntartó képzést indítanak. Nagy sikere van újabban a kö­zépfokú raktárgondozói és anyaggazdálkodói oktatásnak is, de már olyan divatos témával is foglalkoznak, mint a videomű- sor-készítés. Gyöngyösön mindenekelőtt a Gagarin Hőerőmű Vállalat, a Mikroelektronikai Vállalat Gyöngyösi Gyára és a Mátra Gázbetongyár jeleskedik ezen a területen. Ami a mátraalji tele­pülésen sajátosság: várják az ér­deklődők jelentkezését a cipő­felsőrész-készítői, gázbeton­gyártó, darukezelői és villamos­művi gépész szakmákra. Hatvanban az utóbbi években egyre többet foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Már rendszeresen képezhetik magukat azok, akik hegesztői, ács-állványozói vagy A holnap a csúcstechnológiáé, amely nemsokára mindennapos esz­közzé válik (Fotó: Szántó György) más területekkel kívánnak meg­ismerkedni. A hevesi körzetben a korábbi­akban szinte egyáltalán nem le­hetett volna beszámolni az át-, il­letve továbbképzés eredményei­ről. Újabban azonban a munkál­tatók ott is egyre gyakrabban ve­szik fel a kapcsolatot a TIT-tel és a helyi szakmunkásképzővel. Tanfolyamok indítását elsősor­ban a hevesi, illetve a környék falvainak termelőszövetkezetei szorgalmazzák. Még mindig fehér foltnak szá­mít ilyen szempontból Füzesa­bony és vonzáskörzete. Termé­szetesen közrejátszik ebben, hogy meglehetősen kevés arrafe­lé az ipari üzem, s a lakosság nagy része a városok gyáraiban keresi meg a kenyerét, s ott szerzik a megfelelő műveltséget is. A helyzet összességében még nem rózsás, lényegesen nagyobb ütemben kellene gondoskodni korszerű ismeretekről. De már tapasztalhatók olyan törekvé­sek, hogy országos hatókörű szervezetekkel, intézményekkel is szövetkezzenek megyénk munkaadói. Annál is inkább szükségesek újabb és újabb tan­folyamok, mert nem kevesen akadnak ezen a tájegységen, akik nemhogy több foglalkozás alapjaihoz nem konyítanak, de egynek sincsenek birtokában. Másrészt azokra is gondolni kell, akik ugyan megszerezték a felső­fokú végzettséget, de ahhoz, hogy a műszaki fejlődés élvona­lában maradhassanak, mind több információra van szüksé­gük. Akadnak olyan vállalatok is, ahol nem . adottak az oktatás feltételei, s néha bizony komoly gondot okoz számukra, hogy nem találnak embert bizonyos speciális szakterületre, ók szö­vetséges nélkül végképp nem boldogulnak. Összességében leszögezhető, hogy ahhoz, hogy a tartós mun­kanélküliséget elkerülhessük a megyében, nem elegendő ez a mostani szint. Lényegesen dina­mikusabban, egyes rétegekre jobban figyelve kell kialakítani a taktikát és a stratégiát mind me­gyei szinten, mind pedig az egyes vállalatoknál. Felelősséget kell éreznie minden munkáltatónak, mert ha dolgozói érdekeit nézi, bizony a saját jövőjéért is sokat tesz. Mert a holnap a korszerű gépeké, a hatékony vezetésé, s természetesen a képzettebb szak­embereké, legyen szó a munka­padról vagy az irodákról. Munka­nélküliség? Nem tudom, miért te­szünk úgy,jnintha valami soha nem hallott rémség­gel találnánk magunkat szembe? Mintha csak most kellene rádöbbennünk, hogy van ilyen a világban. A világban? Nálunk. Nemcsak van, volt is. Hogy lesz-e? Reméljük, megszabadulunk tőle. Csak ezzel is úgy voltunk, mint annyi mással, hogy szépen elkenegettük az élét. Mert miféle szocialis­ta társadalom volna az, amelyben a munkához va­ló jog a gyakorlatban se­hogy sem érvényesülhet­ne? Nosza, csináljunk egy látszat foglalkoztatottsá­got. A munkanélküliséget bezártuk a falak közé. A naivabbak szerint csak az irodákban és a szellemi foglalkozások körében ’’fordult elő”, hogy mun­kabért ugyan adtak, de munkát...? így aztán ki lehetett járni vásárolni, a fodrászhoz, a lottószelvényeket kitölte­ni, egy kávét meginni a sarki presszóban, hossza­san elcsevegni telefonon a barátnővel, a rokonokkal, akár száz kilométerek tá­volságában, természetesen a dijat odacsapták a hiva­talos költségekhez. Annyi minden fölösleges pocsé­kolás mellett ez már meg sem kottyant az össznépi elszámolásnak. De miért beszélek én múlt időben? Tessék csak bemenni bár­melyik központba, iroda­házba. Hányán szoronganak ott a túlzsúfolt szobákban? És közülük hányán dolgoz­nak? Hányán csevegnek? Kávéznak? Tehetik, ha a lelkiismeretük kifúrja az oldalukat, akkor sem tud­nak elfoglaltságot találni maguknak. És így van ez mindenütt. Igazgatóságokon, elnök­ségeken, fő- és mellékin­tézményekben, ilyen­olyan apparátusokban. De azért valamit csak ki kellett találni a látszat megőrzé­sére. Régi mondás: az író­asztal feladatot kíván. Mi legyen az? Először is: a je­lentés. Amihez adatok kellenek. Nosza, kérjük azokat innen is, onnan is. Ebből lett az a hatalmas bürokratikus, túlburján­zott szövevény, amely mindent behálóz nálunk. Hovatovább már lélegze­tet is csak a ’’szabályozók” szerint merünk venni, ha egyáltalán engedélyt ka­punk rá. Belátom, ez utóbbi csip­kelődés kissé túlzás. De azt nem látom be, hogy miért kell még mindig szembe- kötősdit játszanunk. Például ezzel a munkanél­küliséggel. Hány évtizede cipeljük magunkkal? Ideje lenne rendezni ennek a dolgát is. G. Molnár Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents