Heves Megyei Népújság, 1989. január (40. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-25 / 21. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XL. évfolyam, 21. szám ÁRA: 1989. január 25., szerda 4,30 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA BARBARA BUSH, AZ EZÜSTRÓKA „Az új elnök nem kíván a Fehér Ház rabja lenni.'’ (2. oldal) Ml IS TÖRTÉNT AZ ELKO-NÁL? „A cégnél nem is maradt diplomás...” (3. oldal) A SZAKSZERVEZETEK AZ EGÉSZSÉGÜGY JÖVŐJÉÉRT „A sztrájkjog gyakorlása a mentősöknél elképzelhetetlen.” (4. oldal) NEM KÁROSODOTT A SZOT-SZÁLLÓ A kivitelező cáfolta a hírt, miszerint az uszoda robbantása miatt károsult volna a SZOT-szállő épülete. ., ,, (8. oldal) Ülést tartott az MSZMP Politikai Bizottsága A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága január 24- én, kedden ülést tartott. A testület megtárgyalta a politikai nyilvános­ságról és a tájékoztatási törvény politikai irányelveiről szóló előter­jesztést. Megállapította, hogy a nyilvánosság kiteljesedése az utóbbi hónapokban egybeesett új társadalmi szervezetek, pártok, alternatív tömörülések jelentkezésével, amelyek természetes igénye, hogy véle­ményükkel megjelenjenek az országos nyilvánosság és a tömegtájé­koztatás fórumain. Az MSZMP-nek is határozott törekvése és érde­ke, hogy nyilvánosságot kapjanak az alkotmánnyal és a törvényekkel nem ellentétes nézetek. A Politikai Bizottság megvitatta az MSZMP sajtópolitikájának el­veiről és a pártsajtó fejlesztéséről szóló állásfoglalás-tervezetet, s e napirendhez kapcsolódva foglalkozott a Népszabadság helyzetéről, a lap feladatairól szóló jelentéssel, valamint a Társadalmi Szemle fej­lesztési elképzeléseivel. A A Politikai Bizottság megvitatta a társadalmi szervezetek múlt évi nemzetközi tevékenységéről szóló tájékoztatót. Megállapította, hogy munkájukkal hozzájárultak a társadalmi és gazdasági kibontakozást célzó törekvéseink nemzetközi hátterének kedvező megteremtésé­hez. A testület az agrárpolitika megújításának koncepciójáról beter­jesztett javaslatot közbülső jelentésként fogadta el, s javasolja a soron következő központi bizottsági ülés napirendjére. A párt 1989. évi költségvetéséről szóló előterjesztést a Politikai Bi­zottság megvitatta és jóváhagyta. A bevételek összegét — az állami költségvetéssel együtt — 2 milliárd 667 millió forintban, a kiadásokét pedig 3 milliárd 229 millió forintban állapította meg. A hiány 562 millió forint. Ezt önerőből kell ellensúlyozni. A Politikai Bizottság foglalkozott az Uj Márciusi Front felhívásá­val kapcsolatos pártálláspont kialakításának szükségességével, s úgy döntött, hogy erre vonatkozó javaslatát a Központi Bizottság soron következő ülése elé terjeszti. A Politikai Bizottság a Központi Bizottság ülését február 20-21- ére hívta össze. A testület hatáskörébe tartozó személyi kérdésekben is döntött. Egerben az uszodáé a főszerep — Hatvanban tavaly 64 milliót ért — Sport­udvar készül a gyöngyösi Kálvária-parton — Heves: első a belvízelvezetés Ki mit tehet Megyénk városainak lakói az elmúlt évben jelentős társadalmi munkákat végeztek, bizonyítja ezt jó néhány új létesítmény, park, út vagy éppen járda. Idén az állami szervek költségcsök­kentése miatt még fontosabbá válik ez a tevékenység. Minden városi tanácson elkészült — vagy most készül — az 1989-es társa- dalmimunka-program. Erről ér­deklődtünk az érintetteknél. Egerben az új uszoda építése foglalkoztatja leginkább a köz­véleményt. Erre a célra egyéni vagy közösségi, pénzbeli hozzá­járulást egy külön számlán lehet befizetni. A közműhálózat (gáz, víz, szennyvíz) fejlesztéséhez a városi tanács ad támogatást, amit a vállalkozók megpályázhatnak. A parkok, játszóterek, közterü­letek gondozásában, a fák, virá­gok ültetésében is számítanak a helybeliek részvételére. Ezenkí­vül van még néhány, megoldásra váró probléma. Ilyen például a tanács szociális foglalkoztatójá­ban a gépek karbantartása, egyes bölcsődékben a kerítés, a helyi­ségek festése, az idősek klubjai­nak rendben tartása. Gyöngyösön a múlt évhez ha­sonlóan idén is a Kálvária-parti oktatási létesítmény sportudva­rának kialakítása — amelyet a városi tanács korábban jelentős pénzeszközökkel támogatott, most viszont nincs rá anyagi ke­rete —, a Mátrai úti lakótelep parkosítása és a tavaszi takarítá­si-lomtalanítási akció tartozik a kiemelt feladatok közé. Az utób­bi tapasztalatai igen kedvezőek. A tavalyi márciusban kezdődött, három héten át tartott, a lakosság végezte a munka nagyobb részét. Legtöbbet az iskolák tanulói és az egészségügyi intézmények dolgozói segítettek. Ennek alap­ján biztosnak látszik az idei siker. A Hatvani Városi Tanácson a napokban összesítették az elmúlt évi eredményeket. Eszerint hat­vannégy millió forint a végzett társadalmi munka értéke. Új- Hatvanban orvosi rendelő épült, s a közterületek tisztaságáért, az öregek napközi otthonáért is so­kat tettek a városlakók. Az 1989-es tervek között szerepel a Bajza József Gimnázium bővíté­se — ami 11 milliós beruházás —, a hatos számú általános iskola tornatermének kialakítása, vala­mint természetesen a környezet gondozása. Hevesen régóta gond a magas belvíz, talajvíz, így érthető, hogy ott ennek elvezetése a legfonto­sabb. A lefolyók, árkok beméré­se, helyük kijelölése a műszaki szakemberek dolga, viszont ki­ásásuk a lakosságra vár. A járdák felújításához, újak építéséhez a városi tanács az úgynevezett ta­nácstagi alapból nyújt fedezetet, emellett még megfelelő anyago­kat is biztosít a kivitelezőknek. A földutak javítása, feltöltése szin­tén helyet kapott a programban. Már jó ideje él az az elképzelés, hogy a régi vásártérből szabad­idő-, illetve sportközpont jöjjön létre. Megvalósításához ugyan­csak szükség lenne a helybeliek segítségére. Cseh József a kábel nyomvonalát ellenőrzi A 100 méter hosszú kihordószalag szerelése Osztrák—magyar kooperációban Óriási külfejtéses bányagépet szerelnek össze Visontán A VOEST—ALPINE oszt­rák cég és a mátraaljai szénbányák szakemberei a visontai Thorez külfejtéses bányaüzemnél óriási mére­tű bányagépet szerelnek össze. (Szabó Sándor — MTI felvételei) Kókai Béla, SzerzőJózsef, Tőzsér Béla a védőcsöve' két készítik Kovács István lakatos-hegesztő Véneink — véreink Szeretjük az öregeket. Legalábbis így valljuk. Ny ugdíj as-találkozókat i szervezünk számukra, tá- | mogatj ukajárulékaik eme­lését szolgáló kezdeménye­zéseket, törekvéseket, in­tézkedéseket, mindenféle szociálpolitikai segítésü- I két. Ez a könnyebb. Öregedő munkatársain- I kát már kevésbé kedveljük. Hamar rájuk fogjuk, hogy ők sem érnek többet, mint a fiatalabbak, nem végeznek | értékesebbet az ifjabbak- nál. Gyakran kimondjuk j azt is: emezek mögött mesz- . sze lemaradtak. Mégis I mennyivel jobban élnek, I mennyivel többük van, mi­lyen utolérhetetlenek anya- I gi, egzisztenciális előnyeik! ! Acsarkodni kezdünk miat- I ta, aztán haraggá, gyűlölet- ! té válik a neheztelés. Ki- ! nézzük koros kollégáinkat, ; kolléganőinket sorainkból, j távozásukat várjuk, sürget- jük. A rokonságban, család­ban is terhessé kezd válni, aki már nem „aktív”. Rosz- szallóan nézzük gyengülé­süket, türelmetlenek va­gyunk botladozásaik miatt, mind ingerültebben visel­jük el rigolyáikat, elesettsé- güket. A megszokottabb találkozásokat idővel a kö­telező látogatások kezdik i felváltáni, a beszélgetése­ket is inkább az utódok éle- j téré, gondjaira tereljük. Megértük, hogy a nyug- '■ díjas szülő, nagyszülő úti­1 poggyász lett kirándulása­inknál. Jószerével csak azért csaljuk magunkkal hosszabb utazásra, hogy ne I főjön a fejünk az otthon maradóért. Cipeljük, ráz­zuk, törjük, átrohanjuk vele a fél világot, mert még min­dig jobb így, mintha miatta magunk sem mozdulhat­nánk hazulról. Főleg, hogy nyugati utainknál őt is meg­illeti az állampolgári devi­zakeret, amit természete­sen saját hasznunkra fordít­hatunk. Gyarlóságainkért azzal vigasztalódunk, hogy vol­taképpen azért tesszük a kötelességünket. Gondos­kodunk az idősekről, öre­gekről, s ha ez nem is látszik elég világosan, kevésbé tű­nik meggyőzőnek — arról csupán korunk fékezhetet- len rohanása, sok saját gon­dunk, bajunk tehet. Nem azért lát az öreg kevesebbet a világból világjárása során, mert így akarjuk, hanem amiért nincs időnk a szá­mára ahhoz, hogy többet mutassunk. Magunk sem hisszük igazán, hogy jól csináljuk, hát még nyugdíjas társaink, barátaink, rokonaink, csa­ládtagjaink! Mégsem na­gyon akarunk változtatni viselkedésünkön. El-elfe- ledjük, hogy mivel is tarto­zunk nekik, mit várnak tő­lünk. Jusson az eszünkbe. Mert így tisztességesebb. Véneink — véreink... Gyóni Gyula

Next

/
Thumbnails
Contents