Heves Megyei Népújság, 1989. január (40. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-21 / 18. szám
8. NÉPÚJSÁG — HÉTVÉGE . NÉPÚJSÁG, 1989. január 21., szombat „Újkori alkimista” Amit a kinin feltalálójáról és „minden színek atyjáról” tudni kell A felfedező szerencse egész életútján végigkísérte Friedlieb Ferdinand Runge vegyészt, aki 1867. március 25-én Oranien- burgban halt meg. Már ifjú éveiben érdeklődött a természetes anyagok kutatása iránt; a szerves kémia' első kutatási szakaszára az ilyen vizsgálatok voltak a jellemzőek. Fiatalon felfedezte a belén- dekkivonat, a hioszciamin, illetve az atropin pupillatágító hatását, melyet a szemgyógyászatban ma is alkalmaznak. A kávészemekben, melyet az öreg titkos tanácsos, Goethe tréfából neki ajándékozott, kimutatta a koffeint. Runge fedezte fel a kinint is. Más, jelentős felfedezései a kátrányfestékipar fejlődését szolgálták. Runge 1795. február 8-án született egy evangélikus lelkész fiaként Hamburg melletti Billwal- derben. Korán elveszítette szüleit, és a tanulmányaihoz szükséges pénzt magának kellett megkeresnie. Először Lübeckben, egy gyógyszertárosnál tanult. Nagy álma, a vegyészet, akkoriban még nem volt önálló tudomány a német egyetemeken. Ezért Berlinben és Göttingenben orvostudományt és természettudományokat tanult. Berlinben és Jenában doktori címeket szerzett. Magándocenssé történt kinevezése után 1823-ban Breslauba (a mai Wroc- lavba) ment, ahol 1828-ban kinevezték a technikai kémia profesz- szorává. Breslauban megismerkedett egy kartonnyomóüzem tulajdonosával, és ettől kezdve egyre jobban érdekelték a festékek. 1824— 1825-ben bejárta Nyugat-Euró- pát. Párizsban közös laboratóriumban dolgozott Alexander von Humboldttal és Justus Liebiggel. Angliában és Hollandiában felkeltette érdeklődését az agrokémia. Egy ideig Berlinben tevékenykedett, majd 1832—1833-ban otthagyta breslaui tanszékét, és Ora- nienburgban telepedett le. Egyik barátja kis kénsav- és vegyiter- mék-gyárat vezetett itt. Megélhetése biztosítására a gyakorlatias Runge Breslauban egy szajjpan- főzde társtulajdonosa volt. Mint a vegyitermék-gyár kémikusa és technikusa, az akkori viszonyokhoz képest igen jó kezdő fizetést: havi 83,3 tallért kapott. A gyár igényt tartott kutatási eredményeire. Runge Oranieburgban tette legtöbb felfedezését, itt adta ki népszerű és szaktudományos iratainak többségét. Tudományos téren kiemeljük a kátrány desztillá- lásában elért eredményeit. A Runge által kifejlesztett kátránybevonat jó üzletnek bizonyult. Runge „pálmaviaszából”, a sztearinból készítették el 1835-ben az első, nem kormozó gyertyákat. Runge találta fel a színtartó tintát, a gyümölcs- és a zöldségtartósító eljárást. A pálmaolaj finomításával előállította az oranienburgi szúiszappant. A Runge által kidolgozott grafittisztító eljárásnak a ceruzaipar vette hasznát. Rungét „fantasztának” és újkori „alkimistának” szidták, mert hígított kénsavból, régi rongyokból és csontokból mesterséges trágyát, német „gaunót” akart előállítani, a mezőgazdasági kísérleti állomások mégis kikérték tanácsát. A neves kémikus a tőzeg- és bamaszén- kokszosítás egyik úttörője volt: előállította a tőzegszenet, melyet a cukorfinomításban alkalmazott. Runge egy felfedezése azonban csaknem teljes elutasításra talált. Hiába sikerült „anilinfestéket” nyernie, a korabeli viszonyok — Németország gyenge ipari fejlettsége — nem tette lehetővé, hogy textilfestékké fejleszthesse. Rungét később „minden színek atyjának” nevezték el. Ez a felfedezése azonban csak jóval halála után részesült a megérdemelt elismerésben. Nyugat-Európa „nagyon kedvező” amerikai megítélése A Közös Piac washingtoni irodája szerint nagyon bátorító a Gallup Intézetnek az iroda megbízásából végzett felmérése, mely szerint öt amerikai közül négy „nagyon kedvezőnek” ítéli Nyugat-Európát —, jobbnak, mint Japánt, de kevésbé jónak, mint Kanadát. Az általánosan kedvező megítélés ellenére, a megfigyelt közvéleménynek csak harmada és az úgynevezett közvélemény-formálók közül 13 százaléka véli úgy, hogy az amerikaiakat nagyon érdekli Nyugat-Európa. A Japán iránti érdeklődés nagyobb, a Szovjetunió iránt sokkal nagyobb. A közvélemény-kutatás egy 1300 felnőttből álló országos minta, valamint 387 közvéle- mény-formáló kikérdezésére épült. Bár az Egyesült Államok régóta támadja Nyugat-Európa agrárpolitikáját, az amerikai közvélemény-formálók nagyobb fenyegetést látnak az argentin, brazil és kanadai mezőgazdaságban az amerikai farmerekre nézve, mint a nyugat-európai mező- gazdaságban. A megkérdezettek véleményéből azt a következtetést is lelehetett vonni, hogy Japán megelőzi mind Nyugat-Európát, mind az Egyesült Államokat, mint a legjobb termékek és szolgáltatások előállítója. Viszont az Egyesült Államokat úgy jelölték -meg, hogy a legfejlettebb a technikája, Japán lett a második és Nyugat-Európa a harmadik. Az egy kaptafára formált tudálékosság, szakszerűsködés csapdáiban Azokról az unos-untalan ismételt mai nyelvhasználati formákról is szólnunk kell, amelyek fogalmi és nyelvi bizonytalanságot, sablonszerűséggel telített unalmasságot, vagy éppen érdektelenséget okoznak nap mint nap. A szándékosan ködös fogalmazásba rejtett általánosító jelzések és sejtetések különösen jellemzik közéleti nyelvhasználatunkat. Az úgynevezett retorikai pluralizmus árnyékában a tudálékoskodó és szakszerűsködő kifejezések elszaporodása nyelv- használati inflációt eredményez, s tisztelet a kivételnek, mind többen a politikai és szakmai illetékesség és jogosultság vélt vagy valós tudatában elszaporítják a hozzáértés látszatát keltő tudálékos szakkifejezéseket, a terjengősített, dagályos szóhasználati formákat. Olykor önkritikus megjegyzések kíséretében jelentkeznek a példáinkban emlegetett nyelvi formák: „Hogy tudálékosan fejezzem ki magam: nem rendszerspecifikus az alkotmány” (Televízió, 1988. dec. 12.). Hogy egyre inkább felhígul az ilyen típusú szóalakok jelentéstartalma és használati értéke, ez a példatárunk tanúsítja: nyüzsgéscentrikus világ, fogyócentrikus torna, családcentrikus adópolitika, nyereségcentrikus kereskedelem stb. A központú, a központúság magyar megfelelőkkel alkotott kifejezéseket is sokan a feleslegesen szakszerűsködő minősítései emlegetik: „A színész munkáját pedig -elnézést a jobb htján csúnya kifejezésért- csakugyan törekvésközpontúvá teszi (M. Hírlap, 1988. okt. 23.). Újabban, mintha az emberléptékű szóösszetétel lépne előtérbe: „Emberléptékű szóösszetétel lépne előtérbe: „Emberléptékű elvek és tettek” (Népújság, 1988. dec. 13.). — „Emberi léptekkel mérve, fel tudunk-e zárkózni a világ élvonalához, vagy leszakadunk” (Népszava, 1988. dec. 17.). — Olvashattuk már az emberléptékű Mikulás” jelzős szerkezetet is (Élet és Irodalom, 1988. dec. 9.). Azt sem tartjuk véletlennek, hogy ugyanebben a cikkben feltűnt az „emberarcú Mikulások” nyelvi forma is. A szóhasználati felhígulás jelenségéről bizonykodnak ezek a szövegrészietek: „Hogyan kezd az iparváros (Miskolc) emberarcot ölteni” (M. Hírlap, 1988. dec. 19.). — „Kialakult a pécsi-arculatú városi politikai program” (M. Nemzet, 1988. dec. 19.). — „A rádió zenei szerkesztőinek sajátos arculata van” (M. Hírlap, 1988. dec. 21.). — „Sok kritikus dicsérni szokta egy-egy költő sokarcúságát” (Napjaink, 1988. 12. sz.). Az egyre sablonosabbá váló nyelvi formák azért is csapdát jelentenek' az olvasóknak, mert túlzottan általánosítanak, s a stílus, az egyéniség, az egyediség, az eredetiség, az önállóság jelentésámyalatok nem értődnek bele az egyre divatosabbá váló nyelvi formákba. Pedig nagyon igaza van a költőnek, amikor így fogalmaz: ,,Értelmet is gondolj bele a szavakba!” (Csíki László: Tűzben, képzeletben). Éppen ez esik áldozatul a mai közéleti, politikai nyelvhasználatunkban elszaporodó idegen szavak miatt. Ezekre a kifejezésekre gondolunk elsősorban: hatalmi struktúra, strukturális elmozdulás, struktúra modellérték, strukturális modellváltás, strukturált rend, strukturális mozgástér stb. Megzavarják az olvasót és a hallgatót a szinte érthetetlensé- gig elszakszerűsített szószármazékok is. így válnak a közérthetőség kelepcéivé ezek a nyelvi formák: bérnövekmény, export - nyeredék, lényeredék, kiragaszt- mányok. A felesleges tudálékosság és szakszerűsködés típuspéldája gondolkoztat el bennünket, amikor így fogalmaz a hivatalból illetékes vezető: „Több tonna papír lenne az eselék” (?) (M. Nemzet, 1988. nov„ 17.). Dr. Bakos József Érdekességek ii A 67 éves világhírű francia filmszínész és sanzonénekes, Yves Montand, 28 éves élettársával és első gyermekével, Valentin nevű kisfiával A hagyon a három k, magas táv föld alattil ni A Párizs-Dakar ralin egy motorversenyző „árnyjátéka” a homokdűne átrepülésekor 1894-ben a magyar újságok is hírt adtak az első európai autóversenyről, amely Párizs és Rouen között zajlott le. A győztes huszonkét és fél kilométeres óránkénti átlagsebességgel tette meg az utat. Egy évvel később Hatsek Béla műszerész hozatta be Magyarországra az első automobilt. Példáját Törley József pezsgőgyáros követte, aki egy Benz típusú szállítókocsit vásárolt. 1901-ben Budapesten már 60 gépjármű közlekedett. Nyolcvanegy vezetői jogosítványt adtak ki, a vizsgázók között voltak autókereskedők, konstruktőrök, néhány arisztokrata és jómódú polgár, aki az autóversenyzéssel kacérkodott. 1955-ben hazánkban 10 092 személygépkocsit tartottak nyilván, ma viszont már 1,7 millió személyautó jár az utakon. * Pest város lakóinak 70 százaléka a 17. század végén 1—2 szobás lakásokban élt. Az 1715— 20. évi összeírás szerint Buda és Pest épületeinek 85 százaléka apró viskó, illetve kunyhó volt. A nagyobb bérházak építése a 18. század végén indult meg. Főleg Pesten építették az új, többemeletesépületeket. Ezek száma 1809 és 1836 között 2850-ről 4680-ra emelkedett, és ekkor egy-egy házban már 14—18 lakó élt. Az 1838-as árvíz után Építési Rendszabásban rögzítették az építkezés feltételeit. A legkisebb lakásnak egy szobából, egy konyhából és egy. kamrából kellett állnia, s minden lakáshoz lehetőleg az épületen belül árnyékszéket kellett építeni. * Vezető politikusok és tudósok szerint Kínát a túlnépesedés veszélye fenyegeti. Tavaly július 1-jén 0 órakor 1 milliárd 72 millió lakosa volt az országnak, egy perccel később 37 újszülöttel gyarapodott a lélekszám. Ha a kínaiak, mondjuk, négyes sorokban akarnának átsétálni Peking- ben a Mennyei Béke Kapujának — Még ma várhatja a segédeimet!—jelentette ki az ügyintéző, miközben lassan felállt a székről. Kalikó Ágost, aki eddig egyfolytában verte az íróasztalt, és szidta a cég felmenő ági közvetlen hozzátartozóit, egészen elképedt. — Szóval mégiscsak kicserélik a kazánt? A tisztviselő mirelit-tekintettel mérte végig. — Ki beszél itt kazánzról?! A párbajsegédeimet küldöm. Mint kihívott, a kedves ügyfél választhatja meg a fegyvert. A magam részéről csak ahhoz ragaszkodom, hogy legalább az első vérig tartson a duellum. Máskor, ha egyáltalán lesz még ■ máskor, majd meggondolja a kedves ügyfél, hogy milyen szavakkal illeti az én szeretett munkahelyemet. Hogy miket mond egy tiszta életű leányvállalatról! — Na ne marháskodjon — szólt Kalikó kissé megszeppenve. — A párbaj rég meg van tiltva. Mint úri csókevény. A másik összevonta a szemöldökét. — A marháskodás, marhás- kodni alpári megjegyzéséért kénytelen vagyok további szigorítást követelni. Bandázs nélkül fogunk megverekedni. És önt terhelik az orvosi költségek is. Egyidejűleg kifejezem csodálkozásomat a kedves ügyfél tájékozatlansága miatt. Az új, haladó szellemű párbajkódex ugyanis előkészület alatt van. Bármelyik percben megjelenhet. De soronkívüliséget élveznek a súlyos becsületbeli ügyek. Külön kérelem alapján azok máris megoldhatók. A miénk — ilyen! Óhajt még valamit a kedves ügyfél? Kalikó Ágost testét tetőtől talpig kiverte a hidegveríték. Mélyen elgondolkozott. Pro és kontra. Tényleg mostanában úgy születnek a*, új törvények, mint a Lesz pár bain
