Heves Megyei Népújság, 1989. január (40. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-19 / 16. szám
2. NEMZETKÖZI ÉLET NÉPÚJSÁG, 1989. január 19., csütörtök PRÁGA Tüntetés — negyedszer Szerdán délután — immár a negyedik egymást követő napon — Prágában a Vencel téren több száz fiatal ismét tüntetést rendezett. Az előző napokhoz hasonlóan „Szabadságot, szabadságot”, „Igazságot” jelszavakat kiáltoztak és kórusban követelték a hétfőn letartóztatott Václav Havel- nak, a Charta 77 vezető szemé- lyiségénak a szabadon engedését. A fél ötkor kezdődött demonstrációra a keddinél sokkal nagyobb érdeklődő tömeg gyűlt össze a tér felső részén. A rendőrség a kora esti órákig nem avatkozott be. Megfosztotta férjét férfiasságától a féltékeny feleség A kínai sebésztudomány sem segíthet Nagy árat fizetett az élet habzsolásáért az a kínai fiatalember, aki nem érte be felesége gazdagságával, hanem esztétikai gyönyöröket is keresett — egy másik asszony kaijai- ban. A féltékeny feleség egy életre megfosztotta a félrelépés lehetőségétől. A rendkívül csúnya, ám annál el- szántabb kínai varrónő, Ju Mej-li eltökélte, hogy meg sem áll addig, amíg ki nem vívja a falu leggazdagabb asszonyának címét. Ejt nappallá téve robotolt, majd mikor elérte célját, közhírré tette, hogy hozzámegy a falu legszebb legényéhez, akár gazdag, akár nem. Egy házasságközvetítő hamarosan kiválasztotta számára a 25 éves, közel 180 centi magas Csang Csünt, aki szegény volt, ám annál szebb. Az idill azonban nem tartott sokáig, Csang Csün ugyanis hamarosan reménytelenül beleszeretett a szépséges Szong Bóba. Ju Mej-linek eszét vette a féltékenység: egy éjszaka megvárta, amíg férje elalszik, és egy határozott nyisszantással mindörökre megfosztotta férfiasságától. Szegény varrónő azóta a börtöncellában gondolkodik a gazdagság és a szépség dialektikájáról, a megnyomorított férj pedig azon gyötrődik, hogy rajta miért nem segített a kínai sebésztudomány, amely pedig komoly sikereket könyvelt már el a levágott férfitestrészek visszaülteté- se terén. A szovjetunióbeli magyar kolónia tagjai is adakoztak Segély Örményországnak Több építőbrigád segít az újjáépítésben Leninakánban A szovjetunióbeli magyar kolónia tagjai, diplomaták, kereskedők, újságírók, a KGST-ben, Dubnában hazánkat képviselők, diákok, akadémián tanulók, Ki- jevben, Leningrádban dolgozók gyűjtéséből összesen mintegy 23 ezer rubel gyűlt össze az örményországi földrengés károsultjainak megsegítésére. A magyar kolónia nevében Rajnai Sándor nagykövet és Juhász György, a pártbizottság titkára levélben tájékoztatta Örményország állandó moszkvai képviseletét arról, hogy mintegy 17 ezer rubel értékben gyógyszereket küldtek, s a fennmaradó összeget átutalták a földrengés károsultjainak bankszámlájára. Miami lázongás — a kormányzó fegyvert használ? Öt halott a fekete gettókerületben Szerdára virradó éjjel már Miami második fekete kerületére is átterjedtek a lázongások és erőszakos cselekmények. Ezernél több rendőrt mozgósítottak és Florida kormányzója a Nemzeti Gárda, a belső fegyveres erő bevetését is fontolóra vette. Az események 24 órával korábban kezdődtek, amikor egy fehér rendőr kocsijából agyonlőtt egy fekete motorkerékpárost, aki — hír szerint közlekedési vétség miatt — szökni akart a helyszínről. Azóta meghalt a felfordult motorkerékpár másik utasa is. A történtek hírére Miami feketék lakta Overtown kerületében a tömeg — főleg fiatalok — gyújtogatni kezdett, megtámadott rendőröket és fehér járókelőket, fosztogatások is történtek. Az összecsapásoknak, amelyek azután egy másik fekete gettókerületre, Liberty Cityre is átterjedtek, eddig 5 halálos áldozata van — köztük egy rendőr — és számos sebesült. A hatóságok 36 feketét vettek őrizetbe, s útzárokkal, nagy erők felvonultatásával próbálják megakadályozni a helyzet további elmérgesedését. A történteket kiváltó lövöldözés felderítésében részt vesz az FBI is: a cél, hogy megállapítsák, <■ valóban faji háttere van-e az ügynek, amint a lázongó feketék állítják. Miami nem egyszer volt már színhelye hasonló eseményeknek, fehér rendőrök és a fekete lakosság összecsapásai sok áldozatot követeltek. * A miami eseményekkel párhuzamosan másik véres tragédiáról érkeztek a hírek Kaliforniából : egy 24 éves bűnöző ismeretlen okokból géppisztolytüzet nyitott egy iskola udvarán játszó kisgyerekekre. A gyilkos 5 gyereket megölt, 30-at megsebesített, az utóbbiak felének állapota válságos. A kisvárosi iskolába túlnyomórészt ázsiai származású gyerekek járnak, a halálos áldozatok kambodzsaiak és vietnamiak voltak. A gyilkos, aki többszörösen büntetett előéletű volt, a helyszínen fejbe lőtte magát és meghalt. A jelölést előkészítő bizottság javaslatai a pártértekezletre (Folytatás az 1. oldalról) ■ nek, Béke Termelőszövetkezet), rás (Eger, munkásőrség megyei Tótpál Jánosné (Hatvan, városi parancsnoksága), Schmidt Re- pártbizottság), Veress Gyuláné zső (Eger, Heves Megye Taná- (Füzesabony, Mátravidéki Fém- csa), Sós Tamás (Eger, megyei művek). KISZ-bizottság), Szabó Jenő Az említetteken kívül tagjai e (Heves, Mezőgép), Szabó Sán- testületnek a megyei pártbizott- dor (Egerszólát, termelőszövet- ság első titkára, valamint titká- kezet), Szőke Emil (Erdőtelek, rai, továbbá a pártbizottság fe- pártbizottság), Tóth Lajos (Visz- gyelmi bizottságának elnöke. A megyei pártbizottság delegált tagjai Barta A. Zoltán (Egercsehi, szénbányák), Bársony István (Bélapátfalva, községi pártbizottság), Bódi Béla (Gagarin Hőerőmű), Budai Sándor (Tárnáméra, Lenin Tsz), Debrődi László (Mátravidéki Cukorgyárak), Doros István (Szilvásvárad, MEFAG), Fodor Gyula (Recsk, rézércmű), dr. Goda Miklós (Mátraaljai Szénbányák), Horváth Kálmán (Kisköre, Vörös Hajnal Tsz), dr. Horváth Lajos (Qualitál), Jerszi Gábor (Mátravidéki Fémművek), Kovácsszegi László (Mikroelektronikai Vállalat), Kócza Imre (Finomszerelvény gyár), Liszkai Ernő (Thorez bányaüzem), Menczel Artúr (MSZV-gépüzem), Mongyi Ferenc (Eger, kereskedelmi szak- középiskola), Nagy István (Hatvan, MÁV), Ódor Lászlóné (Pa- rádsasvár, üveggyár), Papp István (Hm-i Tanácsi Építőipari Vállalat), Szabó Imre (Hm-i Vasvill), Szalai István (Poroszló, termelőszövetkezet), Szántó Márton (Hm-i Állami Építőipari Vállalat), dr. Szűcs László (Eger, tanárképző főiskola), Tóth István (215. sz. ipari szakmunkás- képző), Tóth Tibor (Kál, MÁV Állomásfőnökség), Végh István (Pétervására, nagyközségi tanács), Nagy Károly (214. sz. ipari szakmunkásképző). Javaslat a végrehajtó bizottság tagjaira A megyei pártbizottság első titkára, Ari János (Pély, termelő- szövetkezet), Bódi Béla (Gagarin Hőerőmű), Debrődi László (Hatvan, Mátravidéki Cukorgyárak), Jerszi Gábor (Mátravidéki Fémművek), dr. Lente István (Eger, megyei kórház), dr. Magda Sándor (Gyöngyös GATE-kar), Nagy István (Hatvan, MÁV), Németh László (Eger, városi pártbizottság), Oroszné dr. Szél Mária (Gyöngyös, Bugát Pál kórház), Ódor Lászlóné (Pa- rádsasvár, üveggyár), Szalai István (Poroszló, termelőszövetkezet), Szántó Márton (Hm-i Állami Építőipari Vállalat). Javaslat a megyei pártbizottság fegyelmi bizottságának tagjaira Borbáth Sándor (Heves, Fi- nomszerelvénygyár), Domoszlai József (Mátraijai Szénbányák), Hajdú ‘György (Gyöngyös, ÉMÁSZ), Juhász Tibor (Poroszló, általános iskola), Mészáros Gábor (Eger, OTP Heves Megyei Igazgatósága), Molnámé Kepes Katalin (Hatvan, Lenin Tsz), Vájná Béláné (Sírok, fémművek), Vámosi Lászlóné (Nagytálya, óvoda), Vass József (Heves Megye Tanácsa), Vere- bély Dénes (Eger, megyei párt- bizottság), dr. Wachtler István (GATE-kar). Megállapodásokat, kompromisszumokat és új kötelezettségvállalásokat rögzít Új szakasz az európai együttműködésben Március elején megkezdődhetnek a VSZ — NATO tárgyalások Az európai biztonság és együttműködés bécsi utótalálkozója e héten a helsinki folyamatban részt vevő 35 ország külügyminisztereinek háromnapos találkozójával végéhez ér. A miniszterek olyan, több mint két éven át folytatott tanácskozássorozatról adhatnak összegező értékelést, amely tele volt nehézségekkel, huzavonákkal, kedvező és kedvezőtlen drámai fordulatokkal, de amely végül is megérte a fáradozásokat. Az utótalálkozó legfőbb „terméke” — a küldöttségek által jóváhagyott záró- dokumentum — a résztvevők kezdettől fogva követett célja szerint tartalmas és kiegyensúlyozott lett. Általános értékelés új szakaszt nyithat az európai együttműködésben, sőt bizonyos mértékig már magával az utótalálkozóval, a teljes közmegegyezés kialakítására tett sikeres erőfeszítésekkel megnyílt ez az új szakasz. A bécsi találkozót 1986. november 4-én kezdték el a helsinki záróokmány aláírói: harminc- három európai állam — Albánia kivételével a földrész valamennyi országa —, valamint az Egyesült Államok és Kanada. Küldöttségeik 26 és fél hónapig tárgyaltak. Az elfogadott záró- dokumentum — amelynek fő szövege 52 oldalnyi, és mellékletei együttvéve legalább ugyanilyen teijedelműek — tartalmazza a rendkívül hosszas és bonyolult tárgyalások eredményeit, rögzűti az európai együttműködés valamennyi területére kiterjedő megállapodásokat, kompromisszumokat és új kötelezettségvállalásokat. A záródokumentum — a helsinki folyamat hagyományai szerint — nem egyszerűen a tárgyalásokról szóló tájékoztató közle- ményakar lenni, hanem az előző hasonló találkozó óta végzett munka mérlege és az államok új törekvéseinek, feladatainak a „chartája” is. Ilyen értelemben kidolgozása a tanácskozás legfőbb közvetlen céljának és eredményének tekintendő, noha az igazi, végső eredmény a benne foglalt rendelkezések megvalósítása lesz. Teljesen megalapozottaknak ítélhetőek azok a vélemények,- amelyek szerint a bécsi okmány tartalma lényegesen gazdagabb és igényesebb az államokkal szemben, mint belgrádi és madridi „elődjei”. Tükröződnek benne az új európai enyhülés jótékony hatásai, egyúttal pedig az okmány maga is ennek az enyhülési folyamatnak eszközévé válhat, különösen a katonai-biztonsági kérdések és az emberi jogok, a humanitárius követelmények érvényesítése terén számottevő további haladást ígér. Előírásai ngm nemzetközi jogi érvényűek, de mivel közmegegyezéssel jönnek létre, az államokat politikailag feltétlenül kötelezik. Ami a Helsinki Záróokmány „első kosarának” nevezett katonai jellegű kérdéscsoportot illeti, a bécsi dokumentumnak minden jel szerint sikerül a helsinki folyamat jelentős elemévé tennie a leszerelést. Az utótalálkozóval párhuzamosan Bécsben 1987- től konzultációkat folytattak a Varsói Szerződés hét és a NATO tizenhat tagállamának képviselői, hogy előkészítsék az európai hagyományos haderő csökkentéséről tartandó tárgyalásaikat, kidolgozzák azok mandátumát. A leszerelési tényező fontossága miatt a 35 ország küldöttségei eleve abban állapodtak meg, hogy a „huszonhármak” tárgyalásait a helsinki folyamat szerves részének tekintik, s az utótalálkozót addig nem fejezik be, amig a mandátum szövegét mellékletként nem csatolhatják a záródokumentumhoz. Ez a feltétel, ha az utolsó pillanatban is, de megvalósult, így Bécsben március elején megkezdődhetnek a VSZ- NATO tárgyalások, párhuzamosan és szoros kapcsolatban a helsinki folyamat mind a harmincöt országának a bizalom- és biztonságerősítésről tanácskozó konferenciájával. A záródokumentum kidolgozása során „jól járt” az úgynevezett harmadik kosár tárgyköre is. Az emberi jogokra és humanitárius ügyekre vonatkozó együttműködés fő követelményeit a helsinki folyamatnak már korábbi okmányai is leszögezték. A bécsi okmányban ezek a követelmények minden eddiginél nagyobb hangsúlyt kaptak, tovább pontosították, részletezték és számos vonatkozásban kiegészítették az ilyenfajta állami kötele-, zettségeket. A dokumentum ezzel foglalkozó fejezete több mint hetven pontot tartalmaz. A rendelkezések többek között előírják, hogy milyen módon kell érvényesíteni az emberek utazási és vallásszabadságát, a nemzeti kisebbségek jogait, hogy az államok miként működnek együtt az oktatási, kulturális és információs ügyekben. Az európai együttműködés résztvevői a bécsi záró- dokumentumban ezúttal először szövegezték meg a helsinki folyamat emberi vetületével foglalkozó külön fejezetét, amely szabályozza az emberi jogokra és a humanitárius ügyekre vonatkozó rendelkezések megvalósításának ellenőrző mechanizmusát. Ebben az országok kötelezik magukat arra, hogy az ilyenfajta ügyekről állandó információcserét folytatnak, s az őket érintő vitás ügyeket, az emberi jogok és humanitárius követelmények sérelmeit kivizsgálják és rendezik. A Szovjetunióban és más szocialista országokban végbemenő reformfolyamatok lényegesen megkönnyítették az új kötelezettségekben való — átttörésnek minősíthető — megegyzést. A nyugati országok elégedetten nyugtázták, hogy a szocialista államok elismerik az együttműködés fontosságát az emberi jogi és a humanitárius ügyekben, s hogy ilyenfajta belső ügyeikben haladás tapasztalható. Ez tette lehetővé annak a javaslatnak az elfogadását, hogy a emberi vetü- let témáiról tervezett három nemzetközi konferencia közül az egyiket 1991-ben Moszkvában tartsák meg. Az utótalálkozón gazdag rendezvény-programról határoztak, amely összesen tíz tanácskozásból áll, s háromnak a megrendezésére szocialista országok kaptak jogot. (Az említett moszkvai konferencián kívül Szófiában környezetvédelmi, Krakkóban pedig kulturális értekezletet tartanak.) Ez lényeges fejlemény, mert a madridi és ä bécsi utótalálkozó közötti időszakban csak egy rendezvényt tartottak szocialista országban, a budapesti Kulturális Fórumot. A magyar küldöttség mindvégig tevékeny, kezdeményezőkész munkát végzett a bécsi találkozón. Részt vett a nemzetiségi jogokra vonatkozó javaslat kidolgozásában. A tanácskozás folyamán sokszor voltak fennakadások, zavaró „közjátékok”. Többször hátráltatták a munkát NATO-or- szágok közötti ellentétek: heteken át vitázott az amerikai és a francia fél arról, hogy milyen legyen a kapcsolat a „huszonhármak” tervezett tárgyalásai és a „harmincötök” párhuzamos bizalomerősítési értekezlete között, a VSZ-NATO tárgyalások mandátumának elfogadását pedig két másik NATO-tagállam, Törökország és Görögország ellentéte késleltette. A román küldöttség szinte a találkozó végéig megkérdőjelezte a záródokumentum olyan rendelkezéseit, amelyekben a résztvevők többsége vagy az összes többi állam már megegyezett. A huzavonák miatt a megbeszélések végül 26 és fél hónap után is némi „időzavarba” jutottak: az utolsó napokban mind a „huszonhármak” tárgyalásán, mind az utótalálkozó plenáris ülésén „megállították az órákat”, hogy formálisan tartani tudják a befejezés eredeti határidejét. De „minden jó, ha a vége jó”. Az utótalálkozó részvevői vasárnap közmegegyezéssel elfogadták a záródokumentumot, s ezzel kormányuk nevében kötelezettséget vállaltak rendelkezéseinek végrehajtására is. Sebestyén Tibor
