Heves Megyei Népújság, 1989. január (40. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-18 / 15. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. január 18., szerda ORSZÁGRÓL — ORSZÁGRA 5. Reagan és Gorbacsov trikóra vetkőzve A földgolyó ...ha megértik üzenetüket a politikusok A pihenés édes percei Teljesen hangszigetelt tülkében pihennek a Tokió világvárosi forgatagában elfáradt üzletemberek, az egyik exkluzív japán klub tagjai, ahol a közelmúltban vezették be az új szolgáltatást. A fülkében elrejtett kazettás magnó is a vendég kényelmét szolgálja, aki potom 10 000 jent (mintegy 110 dollárt) fizet havonta tagsági díjért. (MTI — Külföldi Képszerkesztőség) A világ legszegényebb gyermekei A hatalmas stadion bejárata felé kígyózva árad a tömeg, az egyre távolodó, vékonyodó sor végül már zsinórként bodorodik, a vége lángol, mirlt a gyújtózsinór: a stadiondrámák erre a képre ihlették a rajzolót, az ugróbajnok nekiveselkedik és átviszi a koncentrációs tábor szögesdrótját: ez a szöuli olimpia kapcsán volt egy karikaturista elképzelése. Vagy ugyanezzel kapcsolatban egy másik: az olimpiai harsonakürtjéből dollárok ömle- nek... Rajzok, rajzok, rajzok. A nézők elgondolkodva álldogálnak a képek és az ember nagyságú szoborkarikaturák előtt a brüsz- szeli Metropole Hotel kiállító- termében, az idén másodszor megrendezett nemzetközi politikai rajzfesztivál színhelyén. Csend van, csak a karikatúrák, rajzok, s velük az eszmék csatáznak ebben a különös, békéden együttélésben. Keletről és nyugatról jöttek a kiállítók, hogy bemutassák, miként látják a világot, országukat — s egymást. Különös élmény ez a találkozás, hiszen nemigen kímélik egymás országait, politikusait az Európa és Latin-Amerika 29 országából kiállító művészek, mégis kirajzolódik ebből a kakofóniából megannyi közös téma, gondolat, remény is. A belga szocialistákhoz közel álló Presente et Action Culturelle nevű szervezet rendezte ezt a seregszemlét, 131 művész 400 rajzát tárva a belga közönség elé. Nincs abban persze semmi meglepő, hogy ma is akad olyan szovjet karikaturista, aki a demokrata szamár és a köztársasági párt elefántja választási küzdelmét úgy mutatja be, mint a vidáman szivarozó amerikai nagytőkés számára mindenképpen hasznos színjátékot — vagy olyan belga rajzoló, aki a peresztrojka és a glasznoszty pannói mögött is Sztálint sejti. Az viszont már figyelmet érdemel, hogy az ilyesfajta „hagyományos” célpontválasztás manapság inkább kivétel, mint szabály. A peresztrojka gondjairól Brüsszelben néhol élesebb rajzokat lehet látni szovjet művészektől, mint a nyugati kiállítóktól, a tőkés világ ellentmondásait sokszor bátrabban ostorozzák a francia vagy nyugatnémet rajzolók, mint keleti társaik — és a civilizáció közös problémái egyaránt elgondolkoztatják a karikaturistákat keleten és nyugaton. A Szovjetunióban kibontakozott változások — látható a Met- ropole-ban — a politikai rajz mesterei számára is új kihívást jelentettek. A szovjet Rozancev két, egymás fülébe súgdosó elegáns urat ábrázol. A szó, amelyet oly halkan rebegnek, a glasznoszty. A portugál Brito rajzán Buharin rehabilitálása után az aggódó Sztálin mondja: ha így megy tovább, végül kirúgnak a pártból. A jugoszláv Jas rajzán a két egymásba kapaszkodó figura egymás háta mögött a Pravdát, illetve a U.S News-t olvassa: felfedezi egymást Kelet és Nyugat. Vagy egy hasonló gondolat: a peresztrojka lobogójából letépett Coca-Cola-zászlóval vonul egy nyugati üzletember. A diplomácia kimeríthetetlen témát szolgáltat. A szovjet Nyi- kolaj Scserbakov rajzán két tárgyalófél az asztal fölött kezet fog, alatta rugdalja egymást. Akadnak kishitű ábrázolások: a jugoszláv Aneabrajan rajzán Reagan és Gorbacsov óriás rakétákkal a hátán mindössze két kést dob a leszerelés kosarába, a lengyel Hajnosnál viszont a labirintus közepén ott áll az asztal a rakétaegyezmény aláírására — azóta eljutottak oda a felek. A belga P.K. szerint Gorbacsov a nyertes: már ő fogja a föld kormányát, Reagan csak bánatosan nézi. De talán a francia Chopake karikatúrája a legoptimistább: egy öltözőt ábrázol, Reagan a cowboyruhát, Gorbacsov az orosz öltözéket akasztotta a fogasra, odabent trikóra vetkőzve megállapítják: alapjában nem is vagyunk annyira különbözők. A fejlett országok és a fejlődők viszonya számos karikatúra témája. A belga Royer rajzán a hatalmas luxusautó volánjánál ülő elegáns fehér férfiú odahajol a kocsi mellett félénken álldogáló pucér feketéhez és így szól hozzá: "higgyen nekem, nekünk is megvannak a magunk gondjai. .. ’’Ami a terrorizmust illeti, az ír Lennon képsorozatának első kockáján a robbanás betör egy ablakot, odabent az ablak mögött megöl egy embert — a második kockán egy kéz cédulát ragaszt a halott fölé: elnézést, rossz ablaknál robbantottunk, kérjük, az előző támadást ne vegyék figyelembe. A mexikói Romero globális vízióján a földgolyónak szegeződő pisztoly ravaszát meghúzó óriás kezét egy icipici ember próbálja felfogni, a ravasz és a pisztoly agya közé szorulva. Megjelent az AIDS is a témák között: a spanyol de la Torre sárkány formájában ábrázolja, amellyel bátran szembeszáll a bús képű lovag — óriás óvszer vértjében. A belga Bing rajzán „eladó” feliratú, ócska sisakba zsúfolt rakétákat és egyéb fegyvereket csőrében olaj ágat tartó galamb repíti valahová — a régi remény mostanában tán időszerűbbnek látszik. De meg kell vallani, a magyar D altos Jenő rajza a kiállítás katalógusában ennél közvetlenebb és emberibb: egy tank halad az útjába szórt rajzszögek felé, egy fa mögött két nebuló lesi az eredményt. A karikatúra rajzszögei csodákra képesek — ha megértik üzenetüket a politikusok. Mostanában úgy tűnik, egyre többen értik meg. Baracs Dénes A leginkább eladósodott afrikai és latin-amerikai országok súlyos gazdasági válsága 1988- ban közvetve legalább 650 ezer gyermek halálát okozta. Mindez árnyékot vet a világ országaiban az egészségügy terén elért eredményekre. Ezekkel a vádló szavakkal kezdődik James Grant- nak, az ENSZ Gyermekalap (UNICEF) igazgatójának éves jelentése, amelyet a világszervezet dokumentumaként tettek közzé. A legszegényebb országokban a családok jövedelme 1980-hoz képest 10-25 százalékkal csökkent. A kormányok az elmúlt időszakban ötven százalékkal csökkentették az egészségügyi kiadásokat és 25 százalékkal kevesebb pénzt fordítottak oktatási célokra. Ennek tudható be, hogy számos latin-amerikai és afrikai országban, többek között Argentínában, Brazíliában, Mexikóban, illetve Libériában, Nigériában és Tógában a korábbi évekkel szemben ismét növekszik az öt éven aluli gyermekek halandósága. Az eladósodott országokban egyre kevesebb 6-11 éves korú gyermek jár iskolába és romlik az iskoláskorú gyermekek egészségi állapota. A UNICEF igazgatója ugyanakkor beszámolt arról is, hogy a nehezedő feltételek és a szűkös anyagi források ellenére a szervezet bizonyos sikereket könyvelhetett el a gyermekegészségügy terén. Az utóbbi tíz évben a különböző fertőző betegségek ellen beoltott gyermekek aránya a fejlődő országokban 5-ről 50 százalékra nőtt. A védőoltások évente több mint másfél millió gyermek életét mentik meg. A szervezet célul tűzte ki, hogy 1990-ig a fejlődő világ országaiban élő gyermekek 85 százaléka megkapja a szükséges oltásokat. A jelentés szerint e téren jelentős sikereket ért el Kína, ahol a világ gyermekeinek egyhatoda él. A távol-keleti országban jelenleg nyolcvanöt százalékos a gyermekek oltottsági aránya, míg Indiában száz gyermekből hatvan részesül védőoltásban. A szervezet célul tűzte ki az elmaradott országokban élő nők tetanusz-védőoltását, amely védelmet nyújt az újszülötteknek is, mivel a megfelelő higiénés körülmények hiányában évente 800 ezer csecsemő hal meg vérmérgezésben. A fejlődő világ országaiban korábban évente mintegy 4 millió gyermek halálához vezetett a krónikus hasmenés okozta kiQ75H"íiní) e A WHO 1980-ban indított programja eredményeként a kiszáradást gátló olcsó tabletták bevezetésével-több mint 1 millió gyermek életét sikerül megmenteni évente. Grant szerint a fejlődő országokban élő gyermekek helyzetének javítása átfogó intézkedéseket követel. Megoldást kell találni a súlyos adósságválságra, mivel a kormányok a szociális kiadások csökkentésével próbálnak kiutat találni szorongató helyzetükből, ez pedig az amúgy is nyomorúságos sorsú fiatal nemzedékek helyzetének további romlásához vezet. Sok függ persze az adós országok kormányaitól is, hiszen nem ritkán a nemzeti jövedelem harminc százalékát költik fegyverekre. Az egészségügy és oktatás céljaira fordított összegek jóval elmaradnak a hadi kiadások mögött. Köti Lóránt Akihito — szavai tükrében Korsz&lzvMt&s a Hrizatitémtrónon ? Akihito, az uj japán császár, trónra lépését követően természetesen az érdeklődés középpontjába került. A szigetországban korszakváltásként is értelmezik a személyi változást a krizantémtrónon. Ebből az alkalomból számos korábbi kijelentése, nyilatkozata látott napvilágot, melyeket még trónörökösként tett. Felgördült a krizantémfüggöny és a nyilvánosság elé kerülhettek a császári udvartartási hivatal által gyermekkora óta megfigyelt, feljegyzett gondolatai. Bár a japán alkotmány értelmében a császár csupán jelképes uralkodó, az állam és a nép egységének szimbóluma — politikai hatalommal nem rendelkezik, így a kormányzásba sem szólhat Japán új császára az 55 éves Akihito. Megkoronázására azonban csak egyéves családi gyász után kerül sor, előreláthatóan 1990 őszén. bele. Az elemzések mindazonáltal azt firtatják, vajon a császárváltás együtt jár-e valamiféle változással a szigetország életében. A választ természetesen az idő adja majd meg. Addig is álljanak itt Akihito szavai. Amikor 12 éves korában meghallotta a rádióban, hogy apja bejelentette a kapitulációt, csak annyit mondott: "habár a háborút elveszítettük, ezután még keményebben kell dolgoznunk”. Amikor 1946 októberében angoltanárnője, az amerikai Elizabeth Vining — aki öt évig házitanítója is volt — a Jimmy becenevet adta neki, Akihito büszkén válaszolta: ”én egy herceg vagyok”. Iskolatársai körében már 1949-ben hangoztatta, hogy egykor ő lesz a császár. Ennek könnyen híre mehetett, mivel nyilvános középiskolába járt. Már 29 éves korában felismerte, milyen hátrány nem közönséges, hétköznapi embernek születni. 1952-ben mondta évfolyamtársainak: ’’trónörökösnek születtem. Valamikor valamennyiőtö- ket irigyelni fogom ”. Még ugyanebben az évben — hét évvel házassága előtt — kijelentette: „ha majd megnősülök és gyerekeim lesznek, nem akarok elkülönülve élni családomtól. Fel akarom számolni azt az ősi császári szokást, amely megbontja a családot. (Hogy ez mit jelent, maga is tapasztalta, mivel a hagyományoknak megfelelően hároméves és háromhónapos korában el kellett hagynia a császári szülőházat.) Amikor megnősült, és felesége Soda Micsiko lett — aki az első nem kiválasztott, nemesi származású trónörökösné, hanem érzelmek alapján választott polgárlány -, újságíróknak kijelentette, hogy őszintesége, tiszteletreméltósága és melegszívűsége miatt szerette meg, akkor Akihito újságíróknak azt válaszolta, hogy ő is ugyanígy érez. Azt is kijelentette, hogy azért vette el feleségül, mert szereti. Talán ez az első szerelmi házasság a császárság 2600 éves történetében. Akihito azt is elmondta riportereknek, hogy közönséges polgári életet fog élni azután is, ha majd császár lesz, s külön kívánja választani hivatalos kötelességeit családi életétől. Amikor 1961- ben megszületett fiuk, Hiro herceg, jelenlegi trónörökös, Akihito bejelentette, hogy egészen fia nagykorúvá válásáig egy fedél alatt kíván vele élni. „Nem lenne egy nyugodt percem sem, ha külön élnénk” — tette hozzá, megtörve 124 császár korábbi felfogását. Japán politikai rendszeréről 1969-ben vallott felfogása: ”az angol királynak jogában áll, hogy az egész nemzetet érintőpolitikai kérdésekben tanácsot adjon. A japán császári családnak azonban ez a jog nem adatott meg. A háború utáni alkotmány értelmében a császári család tagjainak úgy kell viselkedniök, mint a robotoknak. Azt hiszem azonban, hogy nem szabad megmaradnunk minden körülmény közepette robotnak”. A japánkínai viszonyról nyíltan képviselte álláspontját 1973-ban, a diplomáciai kapcsolatok helyre- állítása után: ”Japán és Kína a kulturális cserekapcsolat hosszú történelmével rendelkezik. Sajnálom, hogy japán rosszat tett Kínának egy meghatározott időszakban”. Amikor 1975-ben, okinavai látogatása alkalmából merényletet kíséreltek meg ellene, kifejezve a szigeten a mai napig is rendkívül erősen élő csá- szárellenességet, amely a második világháború alatt a császári hadsereg által elkövetett kegyetlenkedésekből táplálkozik, Akihito kifejtette: ’’inkább megdöbbenést, semmint haragot éreztem. Sajnálatos, hogy az okinavai történelmet és kultúrát nem kellően tanítják az iskolákban (így nem ismerik, mit érez az ottani nép).” A változások szükségességéről 1979-ben vallotta: ”a császári család a nép boldogságában reménykedik. Ez egyetlen korszakban sem változott. Változtak viszont az idők, amelyekhez a császári családnak is meg kell próbálnia alkalmazkodni”. A tisztességről még 1964-ben, születésnapja alkalmából mondotta: *minden nap fontos nekem. Eltökélten arra törekszem, hogy tökéletesen véghezvigyem, amit megígértem. Gyűlölöm a be nem tartott ígéreteket.” És végül: Akihito új császár legelső hivatalos audienciáján — amelyen fogadta a császári család tagjait, a kormány, a törvény- hozás és jogalkotás legmagasabb rangú méltóságait és az udvartartási hivatal vezetőit — legelső uralkodói nyilatkozatában a világbéke megőrzése mellett tett hitet, kijelentve: ”eltökéltek vagyunk arra, hogy hozzájáruljunk a világbékéhez ”. Trom A. Hongkongi üreglakók A hetvenhárom éves Liu Kou napjai nagy részét végigheveré- szi ágyában, néha elővesz egy pakli kártyát, pasziánszozik, de hiába nagyszerű a lapjárás, sohasem ugrik fel örömében. Még csak fel sem áll. Nem azért, mert elgyengítette az öregség, vagy mert leverte lábáról valamilyen kór, hanem, mert nincs hely. A „Kelj fel és járj!” az ő esetében legfeljebb „Kelj fel és mássz!” Liu Kou üreglakó. Egyike annak a hétszáz, javarészt idős embernek, akiknek nem telik nagyobb otthonra Hongkong agyonzsúfolt Kowloon-félszigetén egy 2x1x1 méteres magánélettérnél. A havi bérleti díj 140 hongkongi (18 USA) dollár. Az „evilági kazamaták” bejáratát dróthálóval zárják el lakóik. Nem esik messze az alma a fától: Liu 52 éves, szellemileg fogyatékos fia is az ’’üreghotelben ” lakik, a szomszédban, apjától karnyújtásnyira. ”Miénk a két legjobb” — bólogatnak büszkén a parányi, törött üvegű, de igazi ablakocskára mutatva. Nem könnyen kaparintották meg a „panorámás” üregeket. Az ő „blokkjukban” még kilencvenegyen élnék, laknak. Mindig telt ház van. Három toi- letten osztozkodnak, egyetlen hidegvizes csap szolgál fürdőszobául, de van egy kis hűtőszekrénykéjük is. Az épület tetején főznek, nyílt tűzhelyen. Étkezni mindenki diszkréten visszavonul a vackába. Esténként összegyűlnek a 68 éves Csan Keki odújánál, neki ugyanis tévéje is van.
