Heves Megyei Népújság, 1989. január (40. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-16 / 13. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XL. évfolyam, 13. szám ÁRA: 1989. január 16., hétfő 4,30 FORINT LENNI VAGY NEM LENNI? Tették fel a kérdést a nagygombosi lakatosüzemben, ahol tizenöt esztendeje dolgozik egviitt harminc szakmunkás. (3. oldal) A VAKREPÜLÉS SIKERÜLT Üldöztetése idején csak azt tehettük, hogy mclléálltunk, propagáltuk nézeteit, még ha ezt hivatalosan nehezményez­ték, sőt tiltották is. (4. oldal) FORRÁSTÓL FÜGGETLEN Az aggódok görcseit szakértők oldották. Az MDF egri uszodafórumán a többség jól látható volt... (6. oldal) SERTÉSTÁNCOLTATÓ A végén már IFA teherautóval jártak a Füzesabonyi Állami Gazdaságba disznót lopni a tettesek. (8. oldal) Heves megyei szakszervezeti tisztségviselők álláspontja az árintézkedésekről Soron kívül összehívják az Országos Érdekegyeztető Tanácsot A kormány tudatában van annak, hogy súlyos szociális következményekkel járó döntést hozott A Minisztertanács állásfoglalása A Szakszervezetek Heves Me­gyei Tanácsa az elmúlt napokban tanácskozásokat szervezett alap­szervezeti és megyei vezető szak- szervezeti tisztségviselők részvé­telével. A már hagyományossá vált év eleji fórumokon feldolgo­zást, értelmezést nyertek a Mun­ka Törvénykönyve módosításá­nak, a munkajogi szabályozá­soknak fontosabb kérdései; az 1989. évi bér- és keresetszabá­lyozás, a vállalkozási nyereséga­dó, vállalati szociálpolitika és a társadalombiztosítás szakszer­vezeti szempontból lényeges kérdései. A tanácskozások másik ki­emelt témája a január 9-i súlyos, drasztikus fogyasztói árnöveke­dés hatásának többirányú vizs­gálata, a dolgozói vélemények összegzése volt. Általános az a vélemény, miszerint a dolgozók körében mélységes felháboro­dást váltottak ki az intézkedések. A felháborodás kísérő jelensége az igen gyakori elkeseredés, kilá- tástalanság, hiszen nem szabad elfelejteni, hogy a jelenleg is meglévő, óriási béraránytalansá­gok következtében sokan a lét­minimum béréért dolgoztak. A szakszervezeti tisztségvise­lők tudomásul veszik, hogy a népgazdaság stabilizálásának el­kerülhetetlen feltétele a piaci vi­szonyok fokozatos megteremté­se, azt is, hogy az árak piaci tör­vények szerint alakulnak. De azt Katolikus, református, evan­gélikus és unitárius egyházi sze­mélyiségek — köztük Csepregi Ignác budapesti érseki helytartó, Harmati Béla evangélikus püs­pök, Huszti János unitárius püs­pök, Tóth Károly református püspök — felhívással fordultak Európa keresztényeihez: január 22-én, vasárnap Európa minden keresztény templomában kö­nyörögjenek együtt a szenvedő­kért, romániai testvéreikért. Kifejezték aggodalmukat a Romániában élő, kisebbségi lé­Ajvaz Akopján nővére találta ki azt a fantasztikus történetet, hogy az ötvenéves leninakáni férfi öt társával együtt 35 napot töltött a romok alatt a decemberi örményországi földrengés után — azért, hogy fivére a lehető leg­jobb orvosi kezelésben részesül­jön. A hihetetlennek tűnő esetre az Izvesztyija szombati száma den tett fényt. Akopján története és fényké­pe a hét közepén bejárta a világ­sajtót: a férfi — saját elmondása szerint — a december 7-i tragi­kus földrengés pillanatában öt szomszédjával együtt éppen há­zuk pincéjében tartózkodott, s csak 35 nap múltán találták meg őket a rájuk omlott toronyház romjai alatt. Azóta egy jereváni kórházban ápolják, s itt többen fel is ismerték, igazolták sze­mélyazonosságát. Állítólagos túlélőtársai azonban „eltűntek”, már nem, hogy közben a reálbér évek óta fokozatosan csökken. Mindehhez párosul a szociális el­látások reálértékének visszaesé­se, a teherviselés egyre inkább a lakosság vállára nehezedik, a munkavállalói érdekek fokoza­tosan háttérbe szorulnak. Jelen­tősen irritálja a közvéleményt az, hogy az elvonáspolitikához kap­csolódó jogszabályi intézkedé­sek szinte azonnal megjelennek, míg a tervezéshez, gazdálkodás­hoz szükséges fontos informáci­ók sokszor heteket, hónapokat késnek. Az árintézkedések meg­lehetősen differenciáltan sújtják a lakosság különböző rétegeit. A tanácskozások résztvevői azonosulnak az elmúlt napok­ban nyilvánosságra hozott kü­lönböző szakszervezeti szervek tiltakozásaiban és követelmé­nyeiben megfogalmazottakkal. Tény, hogy az árintézkedések, a támogatásmegvonások hatására egyes rétegek életszínvonala a végső elviselhetőség határáig csökkent. A további áremelések hatása beláthatatlan következ­ményekkel járhat. A tanácskozások résztvevői határozottan követelik a kor­mánytól, hogy gyorsítsák fel a bér- és szociálpolitikai reform ki­dolgozásának, bevezetésének folyamatát. A támogatások le­építése következtében felszaba­duló pénzeszközöket ne a defi- (Folytatás a 2. oldalon) tűk miatt is sokat szenvedő nem­zetiségek sorsáért. Akik életüket kockáztatva Magyarországra menekülnek, nem láthatják vi­szont szeretteiket, mert a román hatóságok nem engedélyezik a családegyesítést. Romániában akadályozzák a szabad vallás­gyakorlást, a teológusok létszá­mának erőszakos csökkentésé­vel elsorvasztják a lelkészután­pótlást. A fiatalabb nemzedék nem juthat vallásos irodalom­hoz, nélkülözi a hit vigaszát — húzták alá a felhívásban. ahogy azt sem tudni, ki és hogyan mentette ki Akopjánt. Az Iz­vesztyija cikkírója szerint gya­korlatilag bizonyítottnak tekint­hető, hogy a csodálatos menekü­lés csak mese: Akopján nővére bevallotta, hogy maga találta ki, úton a jereváni kórház felé, azért, hogy évek óta szív- és tüdőbeteg testvére a lehető legjobb kezelést kaphassa. A jereváni kórház orvosai sze­rint Akopján meglehetősen le­romlott állapotban van, lehet, hogy néhány napot valóban a ro­mok alatt töltött, de nem valószí­nű, hogy 35 napig volt eltemetve. Kórházba kerülése után pszicho­lógusok is megvizsgálták, elme­állapotát normálisnak találták. Most úgy tűnik, megelégelte a vele történt „csoda” utóhatásait: orvosai szerint azzal fenyegető­zik, hogy ha az újságírók nem hagyják békén, öngyilkos lesz! A január 9-én életbe lépett ár­emelések nyomán a Miniszterta­nács és annak elnöke címére szá­mos tiltakozást, felháborodást megfogalmazó felhívást és nyi­latkozatot juttattak el. A tiltako­zások egy része az áremelések mértékét és körét elfogadhatat­lannak minősíti, azok szélesebb körű kompenzálását, a bérek emelését követeli. A kormány tudatában van an­nak, hogy súlyos szociális követ­kezményekkel járó döntést ho­zott. A kialakult helyzetben más választása nem volt, mert a jelen súlyos társadalmi, gazdasági gondjaihoz vezető másfél évtize­des politikai és gazdaságpolitikai gyakorlat nem folytatható. A ve­zetés hosszú ideig a politikai sta­bilitás alapjának az életszínvonal emelését, a gazdálkodó szervek­nek a piaci hatásoktól történő túlzott védelmét tekintette, de elmulasztotta megtenni azokat a lépéseket, amelyek alapot te­remthettek volna a gazdaság megújításához. Ä magyar gazdaság nemzet­közi összehasonlításban drágán A gyöngyösiek után a hét vé­gén három helyen — Egerben, Hevesen és Petőfibányán — ke­rült sor a munkásőregységek ha­gyományos, ünnepélyes, kikép­zési évet záró és nyitó gyűlésére, ahol többek között sor került a leszerelő és tartalékállományba vonuló munkásőrök búcsúztatá­sára, valamint az új munkásőrök eskütételére, de kitüntették, megjutalmazták azokat a mun­kásőröket is, akik az elmúlt esz­tendőben kiemelkedően tevé­kenykedtek munkahelyükön, a fegyveres szervezetekben és más társadalmi funkciójukban. Az eseményeken — szerte az ország­ban —, amelyekre csapatzászló­val vonultak fel a munkásőrök, részt vettek a kormány, a társa­dalmi szervezetek vezetői is. He­vesen Borbély Sándor, az MSZMP KB tagja, a munkásőr­ség országos parancsnoka, Eger­be pedig Ballai László, a Köz­ponti Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke látogatott el. Az alábbiakban a három me­gyei esemény színhelyéről adunk rövid tudósítást és beszámolót: Petöfibánya A bányásztelepülés szépen feldíszített kultúrházában a hat­vani Zalka Máté egység tagjai tartották meg gyűlésüket, ame­lyen jelen volt — többek között — Kiss Sándor, a megyei pártbi­zottság titkára, Klupács Imre, a Munkásőrség Országos Parancs­nokságának képviselője, Polon- kai András megyei munkásőrpa- rancsnok, valamint a város párt-, állami, tömegszervezeti, gazda­sági vezetői, valamint a társ fegy­veres erők és szervek képviselői is. Elnöki megnyitót dr. Andel Lajos, a városi pártbizottság tit­kára mondott, majd 'fari István egységparancsok tartotta meg beszámolóját. termel, alacsony a termelékeny­ség, a termelési szerkezet merev, világpiaci alkalmazkodásra csak részlegesen képes, a munka szer­vezettsége és a vezetés színvona­la egyenetlen. Ez az egyik fő oka annak, hogy évek óta növekvő mértékű inflációval kell együtt élnünk. A kormány megérti, hogy a szakszervezetek fellépnek a dol­gozók bér- és szociális helyzeté­nek védelme érdekében, ugyan­akkor határozottan felhívja a fi­gyelmet arra, hogy a Miniszterta­nács az egész társadalomért, an­nak jövője alakulásáért visel fe­lelősséget. A dolgozók érdekei­nek védelme áll a kormány stra­tégiai gondolkodásának hom­lokterében is, de nem szolgálja a dolgozók valódi érdekeit, ha a konfliktusok elkerülése céljából továbbra is elkendőzzük súlyos gondjainkat, elmulasztjuk az el­kerülhetetlen intézkedéseket. A kormány az egész nemzet érdekeit azzal szolgálja, ha kiala­kítja az egészséges gazdasági és társadalmi fejlődés szilárd felté­teleit. Erre van következetessé­Bevezetőjében a parancsnok megállapította, hogy a hatvani munkásőrök tavaly becsületesen és eredményesen hajtották végre a meghatározott kiképzési, szol­gálati és egyéb feladataikat, ér­vényesültek a párt- és a felsőbb szervek határozatai. A munkás­őrök támogatják a párt kibonta­kozási programját, a gazdasági megújuláson munkálkodnak, cselekedeteikkel a szocializmus fejlődését szolgálják, mert alap­törvényük a fegyelmezett, haté­kony munka. Ezt tényekkel iga­zolta és név szerint is felsorolta azokat, akik az élet minden terü­letén kiemelkedően tevékeny­kedtek. Nem véletlen, hogy az állomány 57 százaléka részesült Kiváló Dolgozó kitüntetésben és jutalomban, és az sem, hogy a munkásőrök több mint 76 száza­léka szocialista brigádban dolgo­zik. Szólt a parancsnok az állo­mányszervezésről, az átszerve­zés tapasztalatairól és a fegyelmi helyzetükről. Kijelentette, hogy tavaly rendkívüli eseményük get igénylő programja, ami a re­formpolitika kereteibe illeszke­dik. Áz infláció, a szociális biz­tonság gyengülése nem a reform terméke, hanem a korábbi gaz­daságpolitika hibáinak és a való­di reform hiányának következ­ménye. A kormány az áremelé­sek elodázásával a növekvő egyensúlyhiányt nem vállalhatja, mert az a társadalmi és életviszo­nyok hosszú ideig tartó, általá­nos romlását idézné elő, és erő­södne a dinamikusan fejlődő tár­sadalmaktól való leszakadás mértéke. A gazdaság helyzetéről és a szükségesnek tartott lépésekről a kormány több alkalommal rész­letesen számot adott az ország közvéleményének. A követni kí­vánt gazdaságpolitikai irányvo­nalhoz az Országgyűlés jóváha­gyását kérte, s ennek birtokában kezdte meg a terv végrehajtását. A január 9-én életbe lépett és a meghirdetett további központi árintézkedéseket, valamint a szabadpiaci áralakulást figye­lembe véve a terv 1989-re 12-15 (Folytatás a 2. oldalon) nem volt. Az igénybevétel során pedig nagy figyelmet fordítottak a munkaidőalap védelmére és az éjszakai lövészet jó lebonyolítá­sára. Sok társadalmi munkát is végeztek a szükséges raktárrend­szerük építésénél. Végül az idei év feladatairól szólt, ahol a törzsmunka további javítását emelte ki, valamint az építkezésük ütemének gyorsítá­sát, majd ismertette a szocialista versenyben győztes alegységek névsorát. A beszámolót kitüntetések át­adása követte. Nagy ovációval fogadták, amikor Polonkai And­rás megyei parancsnok átadta Tari Istvánnak a Megye Élenjáró Egysége cím után járó oklevelet és serleget. A Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatával tüntették ki Tari Istvánt, ezüst fokozatával pedig Ocsovai Lász­lót. Szolgálati Érdemérem 30 év után kitüntetésben részesült Szlusnik István, 25 év után dr. Zeke Gábor és Maksa János. Húsz év után öt, 15 év után (Folytatás a 2. oldalon) Tétova értelmiség — Nem a közgazdászok * fogják ezt az országot kihúzni : a kátyúból — mondja egyik ■ színházi rendezőnk, a humán i értelmiség küldetésére utalva. ; « Hát azok is, de egyedül sem­miképp — tesszük hozzá, • mérlegelve napjaink valósá- ’ gát. Csakhogy... Miért nem lép elő a humán értelmiség? Mi­ért nem találjuk, mitől arcta­lan? Hogy hol van? Például az iskolákban. Csengőszóra várva, ugrásra I készen, naplóval a hóna alatt. Az irgalmatlanra méretezett tananyag, a társadalom, a szülők, a szakma, a gyerekek elvárásainak szorításában, a füzetjavítástól megrokkanva, a pénzbeszedésektől, admi­nisztrációs kimutatásoktól megnyomorítva. Folyosói ügyeletén: az ifjúságtól, ter­mészetes mozgáskényszertől fékevesztett diákok „megre- gulázásával” töltve az óraközi szünetek tízperceit. Osztályo­zó értekezleten: lehajtott fej­jel hallgatva az igazgató di­rektíváit: ha sok diákot buk­tat, magáról állít ki bizonyít­ványt, s a statisztikán keresz­tül az intézményről. Öntuda­tosan a szaktanácsadó előtt állva, az oktatási törvény biz­tosította pedagógiai szabad­ságára hivatkozva, s ugyanak­kor meghajolva az érvek sú­lyától: az érettségi, felvételi követelményrendszert min- . den áron teljesítenie kell. S | ‘ otthon, albérletben vagy saját lakásban, de filléres megélhe- í tési gondokkal küszködve. Hol van ez az értelmiség? j Művelődési házakban, málló i ; vakolatú, roskatag épületek- ; ben, fűtési technikai gondok- ■ j kai bajlódva, túlmunkától í 1 agyonhajszolt embereket ági- ; l tálva. S már sikerélménye I J van, ha megszervez egy szá- j mítógépes szakkört, varró- I tanfolyamot vagy néhány, vi- ! lágmegváltó hakniműsort! I Aztán álhivatalokban, szerkesztőségekben, fordítói- I rodákban, esetleg művészeti j alkotóműhelyekben. S mindeközben azzal a meggyőződéssel, hogy ő igen­is helytáll a posztján, teljesíti megbízatását. Mert eddig csak ezt várták tőle! Arra nem hivatkozhat — mint a műsza­kiak -, hogy nincs alkatrész, késik az import, vagy alap- anyaghiány sújtja. Munkakö­rülményeinek gátjai kevésbé láthatóak. Hiszen emberek­kel dolgozik! Igaz, sikereit sem mérheti teljesített terv­számokhoz, vállalati nyere­ségben, prémiumban. Bére évek óta a létminimumra futja csak. Mitől látna túl munka­köre határain, hisz ereje, ideje : sincs intenzív olvasásra, ön- fejlesztésre. így aztán szerve­ződni, eszmét cserélni sincs módja. Pedig neki kellene lámpás- ' i ként — miként Gárdonyi írta j egykor — élen járnia, mások- ! ban felgyújtva a gondolat vi- ; lágosságát. Ki kell törnie vég- 1 re másodrendű szerepéből! Már vannak biztató jelek ; helyzetének jobbra fordulá­sára. Ám nincs idő megvárni a ■ felülről jövő intézkedéseket! E most még tétova értelmi- ségre vár a feladat: tudása s erejével mutatni a válságból < kivezető utat. Jámbor Ildikó Felhívás Európa keresztényeihez Akopján nővére találta ki a mesét A hazug túlélő öngyilkos lesz? Egységgyűlésekről jelentjük A munkásőrök támogatják a párt kibontakozási programját A Zalka Máté egy ség név ében Tari Istv án vette át az elsőségért járó serleget Polonkai András megyei parancsnoktól

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents