Népújság, 1988. december (39. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-10 / 294. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. december 10., szombat GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3. Tervek, tennivalók a Fémművekben Ifjúságpolitikai program azévtized végéig A Mátravidéki Fémművekben — a vállalat VI. ifjúsági parlamentjének állásfoglalása szerint, a KISZ-, illetőleg a szakszervezeti bizottság együttes ülésének jóváhagyása alapján — az idén adták ki azt az 1990. december 31-ig szóló ifjúságpolitikai programot, amely kijelöli az e területtel összefüggő tennivalókat. Nos, az ebben meghatározott feladatok szoros kapcsolatban és összhangban vannak a cég VII. ötéves tervével. Minthogy az ottani dolgozók számottevő része fiatal, így a gazdasági, politikai, társadalmi vezetés kiemelt figyelmet fordít arra, hogy ezen generáció jogai érvényesüljenek. Ennélfogva az elkövetkező időszakokban is kötelessége lesz az irányítóknak az ifjabbak élet- és munkakörülményeinek javítása, szakmai és politikai továbbfejlődésüknek ösztönzése. A nevelés-oktatás terén megfogalmazták, hogy a szakmunkások utánpótlását ezután is szakmunkástanulóik jelentik majd. Utóbbiak gyakorlati oktatása a korszerűen felszerelt tanműhelyben, valamint azokban a termelő és kisegítő üzemekben folyik, ahol a vizsgát követően tevékenykednek majd. A számítógépek — minthogy ezek az egységnél is egyre jobban elterjednek — megismertetésében és gyakorlati alkalmazásában is számítanak a 30 éven aluli szakemberekre. A Fémművekben található felsőfokú végzettségűek főként azokból kerülnek ki, akikkel a vállalat társadalmi-tanulmányi ösztöndíjszerződést köt. Kívánatos lenne viszont a közgazdászok arányának növelése. Természetesen továbbra is támogatják azokat, akik munkájuk mellett valamilyen felsőoktatási intézményben gyarapítják ismereteiket, sőt szorgalmazzák is az első, vagy éppen a második diploma megszerzését. Mindezeken túlmenően a cég vonzáskörzetében lévő települések általános iskoláiban tájékoztatják a szülőket, nevelőket, gyermekeket arról, milyen lehetőségeket is kínál a gyár. Nem mellékes, hogy a pályakezdők hogyan is képesek beilleszkedni új helyükre. Éppen ezért üzemi, illetve főosztályi szinten esztendőről esztendőre beszélgetést szerveznek velük, hogy napvilágra kerüljenek gondjaik, problémáik. Pozitív hatása lehet annak is, hogy a szocialista brigádok értékelésénél az eddiginél nagyobb súllyal esik latba, hogy vajon e kollektívák mennyire patronálták a pályájuk elején tartókat. A jövő szempontjából döntő lehet, hogy a vezetők mennyire képesek elősegíteni az új nemzedék alkotókészségének kibontakozását. Annál is inkább, mivel az ottaniak az elmúlt években elismerésre méltó eredményeket értek el az Alkotó Ifjúság pályázaton. Szükséges tehát, hogy ezután is legyen mód a felkészültség bizonyítására: cél- ravezethet például egy-egy konkrét megbízás valamely műszaki, közgazdasági kérdés megoldására. Jó lenne az is, ha az újítások gyakorlati bevezetése nem sokat váratna magára. A jelen gazdasági helyzet megköveteli, hogy a különböző szintű irányítói pozíciókban jó képességű, korszerűen gondolkodó, az új iránt fogékony emberek szorgoskodjanak. Ezért az eddigieknél bátrabban kell támaszkodni a tehetséges fiatalokra. Mellesleg közösségeik számára azt is lehetővé teszik, hogy — az igényeknek megfelelően — szerződéses munkavállalás révén plusz jövedelemhez juthassanak. A nem éppen könnyű állapotok ellenére is fölöttébb lényeges, hogy e generáció szociális körülményeit állandóan szemmel tartsák, s azokon — ha erre csak lehetőség adódik — javítsanak. Már csak azért is, mert kiváltképpen ez az a réteg, amely rászorul a gondoskodásra, a támogatásra. Ott van mindjárt az otthon megteremtése, amely alapvető feltétele az önálló életkezdésnek... Nos, amint a programból kiderül, a lakáselosztó bizottság tevékenységében a jövőben is részt vesz a KISZ képviselője. A bérlakások, valamint a magánerős lakásépítési kölcsön odaítélésénél továbbra is az az elv, hogy ezekből elsősorban azok az ifjak részesedjenek, akik mind a gazdasági, mind a társadalmi munkában kiemelkedőt nyújtanak, s akiknek ténykedésére hosszabb távon is szükség van. Akárcsak másutt, úgy itt is tapasztalható, hogy a fiatalok érdeklődése erőteljesen megcsappant a kulturális és sportrendezvények iránt. Ezt a negatív jelenséget meg lehet — és persze meg is kell — szüntetni, csakhogy ehhez hatékonyabb propaganda kell, hogy a színvonalasabb programokról már ne is beszéljünk. Ami a KISZ-t illeti... Mint ismeretes, az ifjúsági szervezet élhet egyetértési és véleményezési jogával is. Az előbbivel összefüggésben megemlíthetnénk például a fiatalokat érintő, helyzetüket alapvetően meghatározó belső szabályzatok, intézkedések kiadását, a KISZ választott tisztségviselőinek áthelyezését, elbocsátását, az ifjúságpolitikai célú pénzeszközök felhasználását, míg az utóbbival kapcsolatosan a középtávú és az éves gazdasági és szociálpolitikai tervek, valamint a kollektív szerződés, a szervezeti és működési, az újítási, a munkavédelmi és egyéb szabályzatok kidolgozását. De itt jöhet még szóba — ami az egyéneket érinti — a bérbesorölás, a kitüntetés, jutalmazás, a lakáskérelem elbírálása, avagy a tanulmányi ösztöndíj is. A fentebb vázolt tennivalók összehangolása és ellenőrzése a vállalati ifjúsági bizottság feladata. Ugyanakkor azonban annak is mindenki előtt nyilvánvalóvá kell válnia, hogy ezen hasznos elképzelésekből csakis akkor lesz valóság, ha valamennyi érintett közösen fáradozik a célok eléréséért. (sárhegyi) ♦ Diétás szanatórium Miskolc-Tapolcán Miskolc-Tapolcán, ahol ötödik éve szerveznek diétás szanatóriumot, az idén először az ország más részeiből is fogadják a beutalt cukorbetegeket, valamint azokat, akik elhízás, illetve vérük magas lipidtartalma miatt kezelésre szorulnak. A háromhetes turnusokban hatvan-hatvan ember részesül a terápiában. A szanatórium a jól felszerelt Pénzügyminisztérium üdülőjében kapott helyet, amely ilyenkor kihasználatlan lenne. A beutaltak naponta ezer kalóriát vehetnek magukhoz az ötszöri étkezés alatt. Ellátásukban a megyei kórház II. belgyógyászatához tartozó orvos-, dietetikus-, gyógytornász- és nővérgárda is segít. A kalória- és koleszterinszegény étkezések között túrákat tesznek a tapolcai dombokon, vagy úsznak, szaunáznak. A dietetikus szakemberektől főzési tanácsokat, recepteket kapnak, hogy hazatérve szakítani tudjanak a beidegződött rossz étkezési szokásokkal. A háromhetes turnus alatt táppénzes ellátásban részesülnek, a térítési díj jelképes összeg, mindössze 1500 forint. Lehetnek még reményeink? „A Kaukázus keleti végén, a Kaspi-túba nyúló Aspe- ron-félszigeten Zoroaszter tűziniádói már a hatodik században templomot emeltek az örökégő földgázforrások fölé, s a bakui szent füzekhez még a múlt század hetvenes éveiben is búcsúra jártak a tűzimá- dók.” (Révai Nagy Lexikona) Ami ezután következik, az már nem ennyire romantikus, misztikus. Azok, akik a föld mélyének kincseit kutatják, nap mint nap kemény fizikai munkát végeznek. $ bár a köztudatban úgy él, hogy a „fúrósok” rengeteg pénzt keresnek, ennek a másik oldalát, a napi tizenkétórázást, az ünnepnapok, családi események feláldozását, s a tűző nappai és zord fagyokkal való állandó együttlétet már nem mindenki teszi hozzá ehhez az irigylésre méltó (?) helyzethez. A Kőolajkutató Vállalat egri üzemének vezetőjével, Németh Lajossal többek között erről is beszélgettünk. — Az önök üzeme tulajdonképpen része az Országos Kőolaj- és Gázipari Trösztnek. Jelent ez egyfajta munkamegosztást is a különféle egységek között? — A vállalatnak négy bányászati üzeme van. Szegeden, Orosházán, Hajdúszoboszlónés Egerben. Mindegyikünknek alapvető feladatai közé tartozik a kőolaj és földgáz kitermelése, a bányászati kutatás és fejlesztés, gépek és gépi berendezések gyártása, ezek technológiai szerelése, földtani vizsgálatok, valamint a már meglévő kutak folyamatos karbantartása. A különbség legfeljebb csak annyi, hogy az ország más-más területein végezzük ezeket a dolgokat. Például a mienk az északkeleti rész. — A köztudatban, vagy legalábbis sokakban úgy él, hogy ezen a vidéken nem sok olaj „terem”. — Ez nem így van. A déli területeken 80—90 százalékban már feltárták a nyersanyag-lelőhelyeket. Itt a mi környékünkön 16—20 százalék ez az adat. Ami annyit jelent, hogy elég sok még az esélyünk újabb kutak fúrására. A földtani vizsgálatok mindenesetre kedvezőek. — Milyen kapcsolatban áll a Kőolajkutató Vállalat a Kőolaj-és Földgáztermelő Vállalattal? — Szoros az együttműködésünk — válaszolja Németh Lajos. — A feltáró fúrásokat például ők rendelik, s fizetik is. A kutatófúrásokat viszont mi az OKGT-vel közösen végezzük. — A kettő között mi a különbség? — Ha egy már részben feltárt területen, az úgynevezett bányatelken dolgozunk, akkor lényegében feltáró a fúrás. Ha nem, akkor kutató. — Mennyibe kerül ma egy kő- olajkút? — Negyven-ötven millió forintba, átlagosan. Szerencsés esetben ez gyakorlatilag fél év alatt megtermeli az árát. Ez annyit tesz, hogy méterenként 26 tonna nyersAz üzemvezető és a főfúró' mester anyagot „ad”. Egyébként ahol tudunk, megpróbálunk „húzni a nadrágszíjon”. Például száz-száz- húsz kilométernél nagyobb távolságra nem nagyon mozgunk, mert akkor már a szállítás ráfizetéses lenne. Vagy: kisebb költségű berendezéssel fúrunk, mint ameny- nyit eredetileg terveztünk. De egészen odáig elmegyünk, hogy selejtesnek ítélt béléscsöveket „feljavítunk”, és így használjuk. — Később nem „üt vissza” ez a fajta spórolás? — Világbanki kölcsönökből sikerült olyan speciális gépeket beszereznünk, amelyekkel nagyon precízen meg tudjuk vizsgálni ezeket a berendezéseket. Persze, azért mi sem esünk át a ló túlsó oldalára — amit nem lehet felújítani, azt eladjuk, vagy más célokra használjuk fel mi magunk. De higgye el: nekünk is érdekünk, hogy jó kutakat fúrjunk. — És a munkakörülmények? — Nem irigylésre méltó az itt dolgozók helyzete. Minden eszközzel igyekszünk is megtartani őket, ugyanis nem tolonganak az ajtónk előtt az újabb jelentkezők. Egy-egy brigád 12 órán keresztül dolgozik. A távolabbi helyekre elszállítjuk őket, s esetleg magánlakásokban, hotelekben biztosítunk szállást. Nemcsak Heves, hanem Szolnok és Hajdú-Bihar megyéből is járnak be az alkalmazottaink. Mindezekkel együtt az átlagjövedelem — bruttósítás után természetesen — 190 ezer forint egy évben a vállalatnál, megközelítőleg. Ebből vonja le a 40 százalék adót... Hogy ni csak gondolatban érezzük át a fúrósok helyzetét, és ne csak képekről idézzük fel maA készülő kút, amely meleg vizet ad majd a Zsórinak (Fotó: Jakab László) gunkban: hogyan is néz ki egy torony, az üzemvezető elvisz minket Mezőkövesdre. Itt, a népszerű Zsóri-fürdőben vízfúró kutat képeznek ki. Somogyi Imre főfúrómesterrel is találkozunk. Lényegében ő irányítja közvetlenül a munkálatokat s mindemellett, ahogy tréfásan megjegyzi: ő az itt dolgozók apja és anyja egyszemélyben. A laikus szemlélődő számára a mű nem több hatalmas csöveknél, vasszerkezeteknél, sárban, porban dagonyázó munkásoknál. Mégis, ha belegondolunk, hogy „odalent” 800 méter mélyen is felfedezhetők az emberi kéz nyomai — akkor valahol megsejtjük, mit is jelent a harc a természettel. Azzal együtt, hogy a győzelem nem mindig ad okot a teljes megelégedésre... (doros) „Amíg ötletem van” Huszonéves Hogy ki számít fiatal vezető- , nek, az viszonylagos. Abban viszont megegyezhetünk, hogy Magyarországon, ha huszonévesen kerül valaki pozícióba ráillik a „fiatal” jelző. Az alábbiakban a 28 éves hevesi népfronttitkárral — Gottschalk Róberttel ismerkedhetnek meg. Először eddigi életútjáról beszél: — 1960-ban születtem Hevesen, alap- és középfokú iskoláimat is itt végeztem, majd 1983-ban kaptam matematika-kémia szakos általános iskolai tanári diplomát Egerben. Rövid ideig tanítottam Gyöngyösön, onnan kerültem haza, ahol úttörőelnök voltam ez év áprilisáig. A mozgalmi indíttatást otthonról kaptam, mivel édesanyám aktív úttörővezető még ma is. Mozgalmi életem nekem is az úttörőszervezetben kezdődött, majd a KISZ-es diákévek után lettem úttörővezető. Szerettem azt a munkát, amit ott végeztem. A közel öt év alatt sikerült is több elképzelésemet megvalósítani és nosztalgiával emlékszem vissza a munkatársakra, az ott eltöltött évekre. — Hogyan fogadták az ifjú titkárt? 1988 áprilisában még Pozs- gay Imre volt a Népfront főtitkára, ő személyisége révén is jelentősen növelte a mozgalom tekintélyét. Az emberek többször hallottak a Népfrontról, kezdték hinni, hogy valami megváltozott, vagy éppen most változik a politikai életben. Ezért szinte természetesnek tartották, hogyha új titkárt választanak, akkor az fiatal, fogékony és nyitott legyen. Számomra megtiszteltetés volt, hogy ebbe az elképzelésbe beleillettem. Bár őszintén meg kell mondanom már most látom, koromból adódóan vannak és lesznek is gondjaim. Az ifjúsági mozgalomban — mivel hasonló korúak, gondolkodásúak voltunk — könnyebben lehetett politizálni, vitatkozni, dolgozni. Itt arra kell vigyáznom, hogy türelmetlenségem, az idősebb korosztály körültekintőbb megfontoltságával párosuljon. Remélem sikerült megtalálnom az egészséges kompromisz- szumot. Meglepett viszont a fogadtatás. Kiderülf, hogy míg én csak látásból ismertem a városban egy pár embert, addig ők családomon keresztül gyermekkorom óta ismertek engem. Ilyenkor örülök annak, hogy kisváros Heves. — Ön szerint melyek ma a népfrontmunka legidőszerűbb tennivalói? — A népfrontról mindenki tud, de mivel tevékenysége rendkívül szerteágazó, igazán csak kevesen látják át a mozgalom lényegét. Bátortalanul ismerem be, hogy nekem is csak hozzávetőleges ismereteim voltak korábban. Ezért legfontosabb feladatomnak érzem a népfrontmunka megismertetését, az emberek megnyerését. Konkrétan: vállalatokhoz kihelyezett üléseket terveztünk. Itt a dolgozók részt vehetnek tanácskozásainkon, fórumain kát, értekezleteinket teljesen nyílttá szeretnénk tenni, és a tömegtájékoztatási eszközökkel is jobban kívánunk tájékoztatni, illetve igénybe venni. Szeretnénk a népfrontmozgalomnak visszaadni a mozgalmijellegét. Az emberekkel való közvetlen kapcsolattartás, a személyes agitáció, a „házhoz- járás” a vitában történő meggyőzés csak a fiataloknak új. Az idősebb, mozgalomban felnőtt nemzedéknek ez természetes volt, és talán ezért idegen tőlük a mai kicsit elbürokratizáló- dott, sokszor irodákból irányított „mozgalomnak” nevezett szervezet. Mindezek segíthetik fő célkitűzéseinket. Tehát, hogy mely kérdésekben alakítható ki közmegegyezés, közcselekvés — divatos szóval: konszenzus. Az országban kialakult gazdasági válság, politikai elbizonytalanodás városunk közéletét is befolyásolja. Ma nehezebb a közösségi célok elfogadtatása, közös megvalósítása. Ebben a helyzetben a népfront lehetőségei is kisebGottschalk Róbert bek, de nem elhanyagolhatók. Erősíteni kell a demokrácia fejlődését, a lakosság véleményének, akaratának érvényesítését a városfejlesztésben, a gazdálkodásban. Részt kívánok venni személy szerint is — nemzeti értékeink ápolásában, megvédésében. Természetesen nem egyedül, de szeretném újjáéleszteni, ápolni a város közösségi hagyományainak tiszteletét, környezetünk védelmét, szépítését. És végül — ma még számomra sem tisztázott módon — a hátrányos helyzetű emberek, csoportok érdekeinek védelme terén is szeretnék tenni. Ezek a fő tennivalók, ám a mozgalmunk politikai elkötelezettségéből adódóan a népfront mindezek mellett a jövőben is teljesíteni fogja alkotmányos feladatait. — Meg tudná fogalmazni vezetői ars poétikáját? — Amit meg lehet egy óra alatt beszélni vagy csinálni, azt ne tegyük két órában. Aztán, hogy olyan ügyekben kéijük ki a lakosság véleményét, amiben figyelembe is tudjuk venni. Nem érzem még úgy, hogy van már igazi ars poétikám. Azt szeretném viszont, ha addig lehetnék ebben a megbízatásban, amíg ötletem és hitem van ehhez a munkához. Szeretném, ha segítene ebben a környezetem és időben szólna, ha már alkalmatlanná váltam. Ma még bízom az emberekben, bízom abban, hogy egy szervezet meg tud újulni, hogy meg tudok felelni az erősödő társadalmi elvárásnak, és bízom abban, hogy az itt elmondott célkitűzéseket mások is magukévá tudják tenni; és segítik is azok megvalósulását. (havas) „Olajkeresők”
