Népújság, 1988. december (39. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-29 / 309. szám

NÉPÚJSÁG, 1988. december 29., csütörtök CSALÁD — OTTHON 5. Receptsarok Szilveszteri ízek Burgonyafelfújt sonkával Hozzávalók: 20 dkg burgonya, 4 egész tojás, 4 dkg vaj, 25 dkg sonka, 4 dkg sajt, só. Négy dkg vajat habosra keve­rünk, egyenként hozzáadunk 4 tojássárgát, 20 dkg áttört főtt vagy sült burgonyát és 20 dkg fi­nomra vágott főtt sonkát, végül a tojások keményre vert habját. Ki­kent formában 40 percig gőzben főzzük, vagy sütjük. Tálaláskor leöntjük 4 dkg olvasztott vajjal, és megszóljuk 4 dkg reszelt sajttal vagy apróra vágott sonkával. Orjaleves Hozzávalók: 1 kg sertéscsont (karajcsont) 1/2 kg fejhús, ugyanannyi leveszöldség és fű­szer, mint a marhahúslevesnél. Elkészítése hasonló a marha­húsleveséhez, de főzési ideje rövi- debb. Addig főzzük, amíg a hús a csontról könnyen le nem válik. A húst a csontokról leszedjük, fel­daraboljuk és forró levessel meg­öntözve, ecetes tormával, mus­tárral tálaljuk. Kolozsvári rakott káposzta Hozzávalók: 3/4 kg savanyú káposzta, 35 dkg sertéslapocka, 10 dkg rizs, 2 dl tejföl, 8 dkg zsír vagy olaj, 15 dkg kolbász, só, bors. A savanyú káposztát 2 dkg olajban puhára pároljuk. Ezzel egy időben 35 dkg sertéslapockát megdarálunk, kevés hagymás olajban megpároljuk és hozzáke­verünk 10 dkg párolt rizst. A hús lehet maradék sült vagy főtt hús is. A káposztát a hústöltelékkel rétegezve lábasba vagy tűzálló tálba 3—4 sorba összerakjuk, közben 2 dl tejföllel locsoljuk. A rétegek közé rakhatunk 15 dkg karikára vágott, párolt kolbászt (sőt karikára vágott keményto­jást) is, így eredeti. Tetejét ká­posztával fedjük be, kolbászkari­kákat rakunk rá és a maradék tej­fölt, kevés húslével hígítva, ráönt­jük. 20 percig forró sütőben süt­jük. Kelt csöröge Hozzávalók: 25 dkg liszt, to­jássárgája, 5 dkg vaj, 5 dkg cukor, 1 dkg élesztő, 1 dl tejföl, 1 kanál rum, csipet só, sütéséhez olaj vagy zsír. Hintésre 10 dkg vaníliás cu­kor, és 20 dkg baracklekvár. Az élesztőt egy evőkanál lan­gyos tejben feloldjuk, a lisztet a vajjal összemorzsoljuk és a többi anyaggal összevegyítve a tésztát jól kidolgozzuk, hogy rétestészta keménységű legyen. 1/2 óráig pi­hentetjük. Kinyújtjuk 3 mm vé­konyra, és derelyemetszővel 10 cm nagyságú lapokat vágunk be­lőle. A lapoknak a belsejében hosszában még két vágást vég­zünk a derelyemetszővel, és a vé­geket a vágásokon keresztül át­húzzuk. Forró, bő zsírban vagy olajban, fedővel letakarva, mind­két oldalát ropogós pirosra süt­jük. Szűrőlapáttal kiszedjük szű­rőpapírral (vagy selyempapírral) kibélelt tepsibe, hogy az a felesle­ges zsírt magába szívja. Még me­legen vaníliás cukorral meghint­jük és csinosan tálra halmozzuk. Melegen tálaljuk és rummal hígí­tott baracklekvárt adunk hozzá. Narancsbólé Hozzávalók: 25 dkg kockacu­kor, 1 citrom, 2 narancs, késhegy­nyi tört fahéj, 1 dl rum, 1/21 vö­rösbor, 1/21 fehérbor, 11 szóda­víz, pezsgő vagy habzóbor. A kockacukrot a narancsok, il­letve a citrom héján ledörzsöljük, hozzáadjuk a fahéjat, a rumot meg a kétféle bort. Felforraljuk, batisztruhán átszűrjük, hozzáad­juk a narancsok vékonyra szelt és negyedekre vágott belsejét. Jégbe hűtjük, és közvetlenül tálalás előtt adjuk hozzá a jégbe hűtött szódavizet, pezsgőt vagy habzó­bort. Orvosunk válaszol Félidős terhes vagyok. „Más­állapotomat” jól viselem, azon­ban kezdettől fogva változást ta­pasztalok a különböző ízekkel szemben, sokszor egyes ételek zamatát nem érzem. Vajon ez a panasz gyakori a terheseknél? — kérdezi levelében Sz. J.-né egri olvasónk. Nemcsak a terheseknél talál­kozunk az ízérzés zavarával, de náluk különösen a konyhasóval szemben csökken ez a legkifeje- zettebben. Ezzel magyarázható az, hogy sok esetben a várandós anyák túlzottan is sózzák ételei­ket. A terhesek köztudottan „kí- vánósak” is. Nemcsak a savanyú ízek után vágyódnak, hanem sok esetben a sóra. Nem egy esetnél figyelhettünk már meg kóros só­fogyasztást. A panaszt részben a helyi ízlelési receptorok megvál­tozott funkciója, valamint a köz­ponti idegrendszeri, úgynevezett centrális okai idézik elő. Mint említettem a terhességtől függet­lenül is előfordulhatnak ezek a problémák. Ilyen jelenséget gyakran tapasztalnak az orvo­sok, súlyos vashiánnyal járó vér- szegénység esetén is. Az ilyen betegek gyakran esznek meszet, sót és homokot is. Ez a kóros tü­net azonban erőteljes vaskeze­lésre megszűnik, és az ízérzés normalizálódik. Terhesség alatt is elég gyakori a szervezet vashiá­nyos állapota, ezért az anyáknak elég sűrűn rendelnek az orvosok vaskészítményeket. Az orvosi irodalom eddig nem ismerte pontosan az ízérzés zavarát ki­váltó okokat, de ma már tudjuk, s ezt tudományosan is igazolták, hogy a fenti panasz és a meglévő vashiány között szoros összefüg­gés áll fenn. Az ízérzés elvesztése azonban sok esetben együtt jár a hallás, az emlékezet és a szellemi képesség zavarával, ezért min­den valószínűség szerint a kivál­tó okok hátterében nemcsak pe­rifériás, hanem centrális, köz­ponti idegrendszeri tényezők is közrejátszanak. Olvasónk emlí­tett panasza csak átmeneti, s minden bizonnyal kisgyermeke megszületése után, vaskezeléssel teljesen megszűnik. Mit vihetünk — kifelé? Az utazókat, turistákat bizonyá­ra nemcsak az érdekli, hogy mit s milyen feltételek mellett hozhat­nak be az országba, hanem az is, hogy induláskor mit tehetnek úti­poggyászukba, mennyi forintot, élelmet, ajándékot vihetnek ma­gukkal. Bécs egyes üzleteiben forintért is lehet vásárolni. így sokan kockáz­tatják meg, hogy ebből a pénznem­ből többet vigyenek magukkal. A megengedett mennyiség belföldi­eknek személyenként 400 forint, legfeljebb százforintos amietek­ben. Ez az összeg elsősorban arra szolgál, hogy a hazaérkezéskor fe­dezze az utas legszükségesebb ki­adásait, például a benzinköltségét, étkezését, legyen forintja egy kávé­ra stb. Ha valaki előre tudja, hogy számára ez nem lesz elegendő, vi­gyen magával forintcsekket, ame­lyet hazaérkezéskor beválthat az OTP-nél, IBUSZ-irodában, szál­lodában, esetleg benzinkútnál. A ki nem vihető, de a vámvizsgálat során önként bejelentett 400 forin­ton felüli összeget a vámhivatal le­tétbe veszi. Az összegről a pénz­ügyőr nyugtát ad. Mennyi útiélelmet szabad enge­dély nélkül kivinni? A kiutazó magyar állampolgá­rok 5 kilogramm élelmiszert, ezen belül 2 kg húsárut vihetnek maguk­kal személyenként. Ebbe a két kg húsáruba bele kell számítani a hús­konzerveket, de a nyershúst nem. Kávé, kakaó még útiholmiként sem vihető külföldre. Ki lehet vinni 200 darab cigarettát vagy 50 szi­vart, vagy 200 gramm dohányt. Ezek közül választani lehet, nem együttesen vihetők át a határon. Két liter bor és egy liter égetett sze­szes ital csomagolható a pakkba. Ez a mennyiség is személyenként értendő. Dohányárunál és szeszes italnál csak a 16. életévüket betöl­tötték jöhetnek számításba. A legújabb rendelkezések értel­mében utasforgalomban ajándék­ként háromezer forint belföldi érté­ket meg nem haladó összértékű ajándéktárgyat vihet magával min­den kiutazó. Az említett értékkere­ten belül 200 forint értékben vihe­tő ajándékozás céljára élelmiszer is — beleszámítva a bort és szeszes italt. Az ajándékozásra szánt ételek között nem lehet kávé, tea, kakaó, déligyümölcs, táblacsokoládé, im­portból származó ital és fűszerek, nyers és füstölt hús, libamáj, szalá­mi és kolbászára, füstölt szalonna, húskonzerv, zsír, zsírszalonna, mű- és természetes bél, étolaj, marga­rin, cukor, liszt, rizs, tejtermék. Nem vihető ajándék címén kül­földre arany, platina, ezüst, vala­mint ezekből készült tárgyak, to­vábbá muzeális tárgyak, bélyegek és a Magyar Nemzeti Bank közle­ményében felsorolt alábbi áruféle­ségek: gyógyszer, mosó- és moso­gatószer,babaápolási termékek, le- gójáték, papír zsebkendő, egész­ségügyi papír, kötött alsó ruházati cikkek, gyermektréning, gyermek­lábbeli, harisnya, zokni, harisnya­nadrág,- függöny, szőnyeg, csecse- mőruházati cikkek (ideértve a pe­lenkát is), fényképezőgép, filmfel­vevő- és vetítőgép, barkácsgép, rozsdamentes evőeszköz. Üzemanyagot csak a járművek erre a célra szolgáló tartályában le­het külföldre kivinni, póttartály­ban (kannában) üzemanyagot ki­vinni tilos. Gyöngy és flitter TJmrepi öltözékek Vannak alkalmak, amelyekre nem a mindennapi megszokott ru­hánkat vesszük fel — szükségünk van tehát alkalmi öltözékre. Érde­mes megvizsgálni, mi az amit egy kis munkával újjávarázsolhatunk. A rajzok az átalakításhoz adnak ötleteket. 1. Csak karcsú nőknek javasolt, kimonó szabású, kétrészes alkalmi ruha, redőzött felsőrésszel. Dísze a fényes selyem öv. A szoknya egyenes vonalú, a hátán felhasított. Anyaga dzsörzé, zsorzsett, bár­sony vagy nehéz selyem. 2. Asszimmetrikus szabású, sonkaujjú, át­hajtás szoknyás ruha. Az eleje redőzött és gyöngyözött. Minden kor­osztály részére javasolt fazon. Erősebb testalkatnál a redőzést mel­lőzzük. 3. Mélyített karöltős, hosszú sálgalléros, átmenős, bársony, vagy dzsörzéruha. Fényes selyem bontású a sálgallér, a virág és a fer­dén futó „seszli” bélése, ami a baloldali varráshoz van dolgozva. 4. Csipkéből készíthető alkalmi blúz erősen karcsúsítva. A szoknya ne­héz selyemből, négy részből szabva, kifelé bővülve. 5. 5/a. Csak fia­taloknak! Vállpántos, estélyi selyemruha aszimmetrikusan szabott szoknyával. Hozzá szép a bársony- vagy lurexboleró. 6. Midi hosszú­ságú karcsúsított, redőzött, hímzett és gyöngyözött alkalmi ruha, le­kerekített és átmenős szoknyával. Oldalán és hátán húzózárral. Min­den korosztálynak javasolt modell. 7. Alakításra is alkalmas fazon, ami nem igényel nagy szaktudást. Egy régi, karcsúsított ruhára rádol­gozott, dúsan ráncolt fodor, amely készülhet a ruha alapanyagából vagy színéhez harmonizáló fényes selyemből, de szép gyöngyözött csipkéből is. , Villányi Zsuzsa Pólika öröksége Egy takácsmester portréja Valahányszor odaülök 100 évesnél is öregebb, itt-ott már szúette szövőszékemhez és felvetem rá a fonalat, nagyanyám szavai jutnak eszembe. Pólika — így hívták Mamókát faluszerte — gyakran kér­dezte édesanyámtól: — Vajon az unokáim között lesz-e egy is, aki kedvet kap hozzá, s kitanulja a ta­kácsmesterséget? Ennek az Éva lyánynak nagyon ügyes keze van, nem kellene elbolondítani? Persze hallani sem akartam erről. Naphosszat a szövőszék fölé görnyedni, a nyüsttel, a vetélővei bajlódni? No, nem! „ Az évek múlásával azonban rá kellett jönnöm, nincs más választásom. Az általános iskola befeje­zése után nem akartam elszakadni a szülői háztól, Hevesen maradtam, munkát azonban nem kaptam. A malomba nem mehettem édesapám mellé,' nem nőnek való foglalatosság az. így aztán arra kértem anyámat, mutassa meg, hogyan kell gyolcsot, s vásznat szőni. Mire elkészültem az első darabbal, beleszerettem ebbe a szakmába, s igyekeztem min­dent elsajátítani a szövés egyáltalán nem könnyű technikájából... Egy napon — a dátumra ma is emlékszem, 1947- et írtunk — bekopogtatott hozzánk Tompa Béláné, Juliska néni, s azt kérdezte, nem volna-e kedvem csak a szövéssel foglalkozni, hogy megélhetéshez jussak, hogy ezzel keressem a kenyerem. Boldogan mentem hívó szavára. A tanfolyamon három szimpla és két dupla szövőszéken kezdtem a tanu­lást többedmagammal. Gyakran, gyakorlásképpen még papírból is szőttünk. Juliska néni — akinek nagyszülei is a takácsmesterséget űzték — kitűnő tanítómester volt, amellett remek szervező ésértett az üzlethez is. Szinte a semmiből teremtett elő min­dent. Putnokról és Jászberényből kaptunk szövő­székeket, alkatrészeket, amelyeket rendbehozatott, kijavíttatott. A rongyhulladékokat is ő szerezte be, ezekből szőttük a szőnyegeket, majd egyszerű anyagokat egyszínű, piros díszekkel. Méterárut is készítettünk, amelyben a mintacsík állandóan is­métlődött. Aztán mindent áruba bocsátottunk, lá­dákból, bőröndökből vásárokon kínáltuk portéká­inkat. Tompáné elvitt bennünket a szomszédos mátraaljai falvakba is. Felismerte a palóc népművé­szet hagyománykincsét, amiből művészi tevékeny­ség is válhat. Bejártuk a környéket, s gyakran zör­gettük meg távoli tanyák ablakait gyönyörű mintá­zatú törülközők, kendők után kutatva. A legszebb motívumokra — amiket mindig papírra vetettünk — A lány ban, Mátraderecskén, Bodonyban és Recsken leltünk. 1951. szeptember 12. újabí) fontos évszám éle­temben. Tompa Béláné elnökletével ekkor alakult meg a Hevesi Népművészeti és Háziipari Szövetke­zet. Az alapító okiratot 29-en írtuk alá. A kerekvi­rágos abroszok, a galambos függönyök mellett in­geket, blúzokat varrtunk, párnákat, szalvétákat hí­meztünk. A hevesi művelődési otthont 1954-ben avatták fel, ablakait, bútorait a mi függönyeink, szöveteink díszítették. Elnökasszonyunk egymás után hozta létre a szövetkezet részlegeit; Átányban, Derecskén, Tamaörsön szőttek, Recsken, Bodony­ban, Tamamérán, Istenmezején hímeztek a lányok, asszonyok. Egercsehiben 1961-ben egy szövőmű­hely vezetésével bíztak meg. Csodálatos helyre költöztünk férjemmel és há­rom gyermekemmel, de a szívem hazahúzott az Al­földre. Sopánkodásra persze nem sok időm volt, (Fotó: Szántó György) mert nemcsak szőni tanítottam az embereket, ha­nem rám hárultak a meós és az adminisztrátor fel­adatai is. Csehiben 15 évig éltünk, s szerénytelenség nélkül mondhatom, nem vallottam szégyent; éven­ként a 100 tagúra szaporodott társulat 3—4 milliót hozott a konyhára. Hevesre 1976-ban hoztak visz- sza, s a szövetkezetben gyártáselőkészítéssel foglal­koztam. A munkakönyvembe pedig az került: Ter- vező-bemintázó. Ettől kezdve majd minden na­gyobb pályázatra jelentkeztem saját tervezésű és készítésű szádáimmal, amelyekben a hagyományos bodonyi „szukák” — női ingvállak — keresztszemes díszeit variáltam, fejlesztettem tovább. Szőttesei­met mindig díjazták a versenyeken, az elmúlt évben a pálmát is sikerült elhoznom. Külföldre is eljutot­tak munkáim, az egyik lengyel szálloda függönyei, abroszai az én terveim alapján keltek életre. Szá­momra mégis a hazai, a szakmai elismerés okozza a legnagyobb örömet: 1975-ben mestervizsgát tet­tem, rá két évre elnyertem a népi iparművész címet. Az idén nyugdíjba mentem, az életem azonban nem sokkal változott. Hetente három alkalommal továbbra is a szövetkezetben dolgozom, a többi na­pokon, ha időm engedi, szövök és tervezek. Nagy a család, s a mai modem lakásokban jól megfér a népművészet régi és új darabja. A szövőszék csatto­gása nélkül nem tudom elképzelni idős napjaimat. Azt mondják a régi bölcsek, hogy a fonal az élet jel­képe, amelynek meghatározott hossza van. Három nőalak képviseli a végzetet: az egyik fon, a másik gombolyítja és vigyáz rá, a harmadik pedig elvág­ja... Valahányszor oda is ülök százévesnél is öregebb, itt-ott már szúette szövőszékemhez, gyakran kér­deztem magamtól: vajon nagyanyám Pólika örök­ségét, ezt a ritka kincset unokáim közül ki viszi to­vább?... A Hevesi Háziipari Szövetkezet nyugdíjas ta­kácsmesterének, Hegedűs Jánosnénak portréját le­jegyezte: Szüle Rita Hidegártalom — a fagyás Kellemetlen egészségügyi és kozmetikai tünetekkel jár a fagyás, kevéssé ismeretes, hogy ennek is — ugyanúgy, mint az égésnek — fokozatai vannak. Mi csak az első fokú fagyást kezeljük otthon. Sú­lyosabb esetben orvoshoz kell for­dulni. Nagyon fontos a megelőzés, mert ha egyszer megfagy a bő­rünk, azon a helyen továbbra is ér­zékeny marad, és kezelés után is többször kiújul. Szerencsére szervezetünk „hő­szabályozó rendszerével” is véde­kezik a hideg ellen. Télen az apró erek összehúzódnak, csökken a hőleadás, és ez megteremti testünk működéséhez szükséges legideáli­sabb hőmérsékletet. Réteges öl­tözködéssel a hőszabályozás mun­káját segítjük elő. Néhány szó arról, milyen tüne­tekkel jár a fagyás? A bőrön vörös folt jelenik meg, kellemetlenül viszket, előrehaladott állapotban fáj, hólyag is képződhet rajta. Ke­zelés hiányában idült gyulladásos állapotba kerül az érintett bőrfelü­let. Ha már megtörtént a baj, és megjelentek az első fokú fagyás tünetei a kézen vagy a lábon, alkal­mazzunk hideg-meleg kamillás váltófürdőt, amelyet mindig hideg vízzel fejezzünk be. A fagyás elleni különféle háziszerek közül legjob­ban bevált ez az értorna. Fürdő után masszírozzuk meg a fagyott bőrfelületet Richtofit gyógynö­vénykrémmel, kevés sósborszesz- szel, majd kenjük be gyógyszertár­ban kapható fagykenőccsel vagy fagybalzsammal. Ha a panaszok nem múlnak el, haladéktalanul forduljunk orvoshoz.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents