Népújság, 1988. december (39. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-27 / 307. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. december 27., kedd KALEIDOSZKÓP 5. Emlékek a múltból A divat múzeuma Varrógép 1870-ből Éppen egy évvel ezelőtt nyitották meg Budapesten a Textilipari és Ruházati Múzeumot. Őse egy húsz évvel ezelőtt létrehozott kiállítás volt, melyet — akkor — a fővárosi Technika Házában mutattak be. Igen nagy közönségsikert kapott a kiállítás — emlékezett a múzeum vezetője, Oszetzky Gábor, majd elmondta, hogyan alakult a későbbiekben a kiállítás sorsa. Nagy volt az érdeklődés, mégis sokáig kellett várni, amíg újból a közönség elé kerülhetett a gyűjtemény, melynek ekkor az óbudai zsinagóga adott otthont. Itt is időszaki kiállításokat láthatott a közönség, de a rendezőknek sikerült összeszedni a múzeum alapját képező saját gyűjteményt is. A véletlen segített a múzeum jelenlegi helyének a kialakításához: 1975-ben megszűnt a Hazai Fésűsfonónak egy budapesti gyára, amely Angyalföldön, a Rajk László-Ipoly-Go- gol utcák határolta telken működött. Az egykori gyár alkalmasnak látszott arra, hogy benne állandó múzeum létesüljön, s az ötlethez az illetékes minisztérium is hajlandó volt jelentősebb összeggel hozzájárulni. Azért hozták létre a múzeumot, hogy bemutassa a textilipar teljes egészét, történeti korszakait, fejlődési fokait, ágazatait: a fonást, a szövést, kikészítést, kö- tés-hurkolást és konfekcionálást. Jelenleg a szövés- és a konfekciótörténeti kiállítás látható. A tervek szerint még az idén a látogatók elé kerül a fonást bemutató kiállítás is. Időszaki bemutatót is rendeznek a múzeumban. Tavaly a hazai kötő-szövő ipar százéves jubileumára emlékezve régi, de még működő gépeket és természetesen modem termékeket láthattak az érdeklődők. S van egy ’’leánymúzeumuk” is, a pápai Kékfestő Múzeum; az ottani bemutatón, az ötvenes években megszüntetett, kétszáz éves hagyománnyal rendelkező kékfestő céhnek az 1700-as évek végéről származó eszközei és termékei láthatók. Műit századi szövőgép A budapesti múzeum tervei között olyan viselettörténeti kiállítás is szerepel, amely az 1480- 1930 közötti divatot mutatja be a látogatóknak. Ehhez a Magyar Divatintézet és egy olasz cég ad majd segítséget. A múzeum része az Innova- text Textilipari Kutató és Fejlesztő Vállalatnak. Nemcsak köz- művelődési feladatának tesz eleget a múzeum, hanem szakmai képzési és továbbképzési feladatokat is felvállalt. Az érdekelt vállalatok és intézmények segítségével létrehozott és fenntartott múzeum anyagai szemléltető eszközül szolgálnak a leendő textilipari szakembereknek. December közepétől időszaki kiálh'tást rendeznek a kékfestést bemutató relikviákból, kordokumentumok felhasználásával. A bemutató ismerteti a mai magyar kékfestők termékeit, illetve kamarakiállításon a Kékfestő Múzeum anyagát tárja a látogatók elé. Az azték nép sorsa A történelem Párkái minden népnek a bölcsőjébe odaraktak ajándékul valami legendát vagy mondát arról, hogyan vett részt egykor a népek vándorlásában. Az aztékokkal sem volt másképp. Ősrégi hazájuk elhagyására az indulási parancsot egy pompás, tarka színű madár adta, amikor az égen ülve azt dalolta: "Tikul, tikul!”Magyarul: „Gyerünk, gyerünk!” Az aztékok ott hagyták minden vagyonukat, ösz- szeszedték asszonyaikat és gyermekeiket, s felkerekedtek. Vándoroltak, vándoroltak, míg végre eljutottak a mai mexikói völgybe. Hogy ott egy kaktuszbokron kígyóval viaskodó sast pillantottak meg, azt már egy másik legendából tudjuk, és tudjuk azt is, mi lett a dolog vége: letelepedtek, várost alapítottak. A tudomány megállapítása szerint a nahua nyelvcsaládba tartozó indián nép, az azték, még Amerika felfedezése előtt, 1200 körül hatolt be a mai Mexikóba, és a XIV. században leigázta az ott lakó tolték és zapoték népet, kultúráját azonban átvette és továbbfejlesztette. Az azték birodalom városállamok szövetségén alapult, fővárosa Tenochtit- lán (Mexikó mai fővárosa helyén). Fejlett földművelés és állattenyésztés mellett jelentős építő- és iparművészetet hoztak létre. Bővizű tavak vették körül a várost, és csak három felvonóhidas kőgát vezetett hozzá. A város szívében állt a hadisten, Huitzi- lopochtli piramisszerű templo- hia, két szentéllyel a csúcson. A tövében kövezett udvar sok kisebb szentéllyel, és egy további szent épület, a tzompantli, ahol a piramis tetején az isteneknek feláldozott emberek koponyáját őrizték. Ezt az állapotot zavarta még 1519. november 8-án Hernando Cortez, a spanyol kalandor; négyszáz főnyi serege élén ekkor pillantotta meg az azték birodalom fővárosát. A spanyolokat még vagy hatezer, az aztékokkal ellenséges bennszülött kísérte. Az aztékok vezére Montézuma volt, s népe viszonylag fejlett civilizációval rendelkezett; ez meglátszott közlekedési és hír- szolgálati szervezettségükben, pompás világi és vallási építészetükben. Vallásuk azonban felháborította a katolikus spanyolokat. Az emberáldozás — a papok elevenen tépték ki az áldozatok szívét — egész hihetetlen méreteket öltött. Tény: az azték civilizációban magas műveltség keveredett barbár szokásokkal. É lehetőséget nem voltak képesek összeegyeztetni a vakbuzgók. Nem ismerték fel, hogy félelmet keltő fegyvereik védelme alatt minden kegyetlenséget, szégyent, borzalmat büntetlenül elkövethettek ellenük, kivéve egyet: templomaik és isteneik meggyalázását. És éppen ézt tették. A hadiszerencse mégis Cortez mellé szegődött, győzött a túlerő felett, és a spanyolok az aztékok kultúráját megsemmisítették, az emberek nagy részét kiirtották. Ami a büszke azték palotákból megmaradt, azt Cortez arra használta fel, hogy lerakja Amerika legnagyobb székesegyházának az alapjait. A székesegyház mellett áll a mai kormánypalota, a Nemzeti Múzeum, az egyetem — mindezeket le kellene bontani, hogy a még meglevő műemlékekhez hozzáféljenek. Egy XV. századi azték áldozati kő, amelyet a közelmúltban fedeztek fel Mexikóváros szívében (MTI Külföldi Képszerkesztőség) Nagyesztergár A Purgly család kastélya Már Szent István és Szent László törvényeiben és korabeli oklevelekben olvashatunk magyar falvakról, falulakókról. A magyar falurendszer a nomád eredetű téli szállás állandóvá való fejlődésével jött létre. Valószínűleg ez az átalakulás azért történt gyorsan, mert a magyarság téli szállása már a honfoglalás előtt is rendelkezett faluszerű vonásokkal; maga a falu szavunk ugor eredetű. Ilyen, már az Árpád-házi királyok idejében kialakult, sok ezer társához hasonló, szokványos falu Nagyesztergár. Különösebb jellegzetesség nélküli, ezért tipikus. Első okleveles említése 1270-ből való. A középkorban több nemesi család birtokolta, s Esztergár volt a neve, amelyet onnan kapott, hogy lakosai a királyi uradalmak esztergályosai voltak. Mint több község azon a vidéken, ahol a bakonyi erdők kifogyhatatlan lelőhelyei voltak a kiváló minőségű, jól alakítható fának. A századok folyamán ez a falu is — a többi királyi birtokhoz hasonlóan — nemesek kezébe került, s lakosai szaporodásával vált Kisesztergárra és Nagyesz- tergárra. Birtokosai között voltak királyi adományozás folytán már 1401-től a faiszi Ányos család, s később az Esterházyak is. A török háborúk alatt, 1588-ra elnéptelenedett. A törökök kiűzése után az Ányos család 1751-ben német jobbágyokkal újratelepítette. 1850-ben az Ányosok birtokában levő Kisesztergárnak 200, Nagyesztergámak 654 lakosa volt. Kisesztergárt ekkor pusztának nevezi Fényes Elek Magyar- ország geographiai szótára című, 1851-ben megjelent művében, ami itt nem valamilyen lakatlan helyet, hanem azt jelenti, hogy cselédség által lakott uradalmi, gazdasági központ volt Ányos Farkas és Móric tulajdonában, a Zirchez tartozó mai Kardosréten. Ha Nagyesztergár! szokványos falunak neveztük is, valamiben kiemelkedik sok falutársa közül. Itt született a ma is álló Ányos-kúriában, 1756. december 28-án Ányos Pál, aki elégiáival megnyitotta a magyar szentimentális költészet műfaját, az akkori időkben modernnek tartott költők sorát. Tizenöt évesen belépett az egyetlen magyar alapítású, római katolikus szerzetesrendbe, a pálosok közé. Ekkor cserélte fel a kereszteléskor kapott István nevet Pálra. Nagyszombatban, ahol főiskolai tanulmányait folytatta, Barcsai Ábrahám testőr ezredes fölismerte tehetségét és további költői munkára ösztönözte. Közben Ányost 1780-ban pappá szentelték. Ekkoribtm ismerkedett meg a német szentimentális lírával, amely erősen hatott a természeténél fogva melankóliára hajló ifjúra. 1781-ben a Nyitra megyei Felsőelefántra helyezték, a pezsgő pest-budai városi életből egy eldugott falu magányos pálosrendi kolostorába. Itt vált igazi lírikussá, elsőként a megújuló magyar nyelvű irodalomban. Ám a II. József császár erőszakos intézkedései feletti hazafias felháborodás politikai verseket csal elő tollából. Hevesen támadja az uralkodót, akit ő nevez először Kalapos Királynak, hasonló című versében. Ekkor már tanár — 1782 óta — Fehérváron a pálosok gimnáziumában. Nagyesztergár kiváló szülötte, Ányos Pál rendkívül fiatalon, 27 esztendős korában, 1784. szeptember 5-én halt meg, tüdőbajban. A faluról szólva érdemes megemlíteni katolikus plébánia- templomát, amely a híres építész, Fellner Jakab tervei szerint, de már annak halála után épült, 1796 — 98-ban. Különösen a főoltár XVIII. századból való madonnaképe szép munka. A falunak az Ányos-kúrián kívül — ahol 1770 óta kis házi kápolna szolgálta az Ányos-fa- mília lelki épülését — van még egy valamikor szép, de ma már rendkívül elhanyagolt állapotú, földszintes kastélya, utoljára a Purgly család bírta. Vétek ebek harmincadjára hagyni. Nagyesztergár azonban — s ebben is osztozik sok magyar falutársának sorsában — hovatovább nem lesz megtalálható helységnévtárunkban. 1984. január 1-jével a szomszédos Zirchez kapcsolták. Még néhány generáció, s külön, önálló létezésének az emléke is kihullik az idő rostáján, s Magyarország ismét szegényebb lett egy ősi falunévvel és történelmünk egy — bár parányi — darabjával. Csonkaréti Károly Tudományos kishírek ’’Legelésző” növények A Sussex Egyetem (Anglia) növényélettani kutatói azt tapasztalták: a földi borostyán, más néven kerek repkény a talaj tápanyagtartalmára úgy reagál, mintha aktív takarmányfogyasztó, tehát valamilyen legelésző állat volna. Az e növény utódaival végzett kísérletekből kitűnt: a táplálóanyagokban gazdag homokon e növénynek rövid indái képződnek, s azok sűrűn hajtáseredetű gyökereket eresztenek, így e helyeken kis területen sok növény nő. Ellenben táplálékban szegény homokon hosszúak az indák, s azok gyökérkezdeményein kevés növény fejlődik. E talajokon tehát a növények több energiát fordítanak indáiknak, mint új növénytöveknek a képzésére. Ez az alkalmazkodási „stratégia” képessé teszi a kúszónövényt arra, hogy jól kiaknázza a táplálóanyagban gazdag helyeket, s gyorsan túlhaladjon a szegényeken, fokozva esélyét arra, hogy számára kedvező talajon szaporodjon el. Az indát fejlesztő növények közül hasonlóan jár el a kúszó boglárka. Ez a „stratégia” segítheti a növényeket abban is, hogy ha a meglevőn túlságosan nagy lett a versengés, új területre települjenek át. Beteg vénák A Német Szövetségi Köztársaság 5,3 millió polgára szenved visszértágulatban, vagyis minden nyolcadik felnőtt — ez derül ki a tübingeni orvosi egyetem kutatóinak legújabb tanulmányából. A nők között sokkal gyakoribb és súlyosabb a visszértágulat-betegség, mint a férfiaknál. Úgy tűnik, a visszértágulat kockázata öröklődik, mert azoknak a visszérbetegeknek a körében, akiknek szülei, nagyszülei is visszérbetegségben szenvedtek, 50 százalékkal több szövődményt észleltek. Érdekes megállapítás az is, hogy a városi lakosság körében kevesebb visszértá- gulatos beteget találtak, mint a falusiak között. Biztonság az AIDS ellen Brüsszeli kutatók vizsgálatai szerint a nemi aktus során keletkező igénybevételnél a gumi óvszerek nem repednek meg. Az általuk megvizsgált hatféle gumi óvszer közül csak egyen hatoltak át vírusrészecskék, s az az egy is természetes hártyából, nem pedig gumiból készült. Á kutatók azt is megállapították, hogy ha a gumiban 37 Celsius-fokos volt a hőmérséklet, az AIDS-vírus tíz percen belül — legalábbis részlegesen — elveszítette aktivitását. Egy dologra azonban föl kell mindenképp figyelni: e kísérletek szerint a legkisebb repedés is elég ahhoz, hogy az AIDS vírusa átjusson a nemi társ szervezetébe. Minthogy a gumi óvszer repedése a férfiak homoszexuális kapcsolata során — a végbélben — a leggyakoribb, a kutatók megvizsgálandónak tartják azt a kérdést, hogy vajon nem kelle- ne-e a gumi óvszerek használatát spermiumölő vagy -fertőtlenítő szerekkel kiegészíteni. Forró törpe A Nagy Medve csillagképben, tőlünk 300 fényévnyire van egy halvány csillag, amely 2,29 napos periódussal változtatja a fényességét. A csillagászok érdeklődését intenzív kék színképe keltette fel, ami nagy hőmérsékletre vall. Még érdekesebb, hogy a csillag színképében olykor erős elnyelési vonalak, máskor erős emissziós (kibocsátásra valló) vonalak jelentkeznek. A kaliforniai egyetem csillagászai a színképelemzési mérések alapján arra a következtetésre jutottak: a megfigyelt csillag voltaképpen kettős rendszer, és a megfigyelt változásokat az okozza, hogy a nagyon forró, fehér törpecsillag hevíti hidegebb társát, kísérőjét. Minthogy a forró csillag főként ibolyántúli fényt sugároz ki, jobbára megfigyelhetetlen a Éöld- ről. A hidegebb kísérő felfogja a forró törpe ionizáló fényáradatát és újra kisugározza a fényt. Az észlelt legnagyobb fénysugárzás tehát a hideg kísérő besugárzott felszínéről indul ki, az erős emisz- sziós spektrum pedig a fehér törpe „feldolgozott” sugárzásának számlájára írható. Az amerikai csillagászok becslése szerint a forró csillag hőmérséklete elérheti a százezer fokot, valószínű tehát, hogy az eddig ismert legforróbb fehér törpe. A sertések biológiai ritmusa A szarvasmarhák egészségére jó hatással vannak a hosszú nappalok. Ellenben a sertések csak kevesebb fényben érzik jól magukat. Az NDK-ban végzett kísérletek szerint a sertések bioritmusának két csúcsa van: az egyik a kora reggel, a másik az este. Ha a sertések megvilágítását ezekre az időpontokra összpontosítják, az ezt követő sötétben a táplálékot jobban hasznosítják. A nagyüzemi kísérletek tanúsága szerint a sertések számára az a legkedvezőbb, ha a „biológiai csúcs” időpontjaiban kétszer két órán át kellően megvilágítják és időben táplálják őket.
