Népújság, 1988. december (39. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-27 / 307. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXIX. évfolyam, 307. szám ÁRA: 1988. december 27., kedd 1,80 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Míg karácsony után nyugvópontjához érkezik a belkereske­delem, addig nem mondható el ugyanez a külkereskede­lemről. Ugyanis az év utolsó hete az igazi dömpingszezon fuvaroztatónak, sofőröknek és a vámosoknak egyaránt. Igaz, ilyenkorra mérséklődik a turistaforgalom, ám határát­kelőhelyeinken hosszú tehervagonok és kamionszerelvé­nyek várnak vámolásra, illetve határátlépésre. Szőkébb ha­zánk is hozzájárul az ország exporttervének teljesítéséhez. Ezekben a napokban „nagyüzem” van az egyes rakodóhe­lyeken s árukiadó raktárakban. A 1 család Nem kegyes buzdításra, I sokkal inkább cselekvő tét- ! tekre, önmagunkkal való szembenézésre van szüksége békétlen világunknak. Meg- j annyi torzult elmélettel szem- j ben nyilvánvaló, hogy a társa- j dalom építőtéglája, legkisebb sejtje a család. Ha felbomla- nak a családok, szétesik, szét- i züllik a társadalom, bármi­lyen politikai rendszert vall­jon is magáénak. Úgy tűnik, : hogy ebben tulajdonképpen ; egyet is értenénk, meggyőző- í désünknek legyen alapja a biblia, a korán, a talmud, vagy éppen a marxizmus-leniniz- mus. Ám a nagy egyetértésben veszély is rejlik! Értjük, tud­juk, hirdetjük, és még sincs gyökeres fordulat a családok : veszélyhelyzetében, mert | folytatódik a bomlás, lazul- ' nak a kötelékek, és nem csu- i pán anyagilag, de lélekben is j elszakadnak egymástól az j emberek. A válások szapo- | rodnak, a féljek a feleségei- j két, a feleségek a féijeiket hi- > báztatják, a gyermekek pedig t áldozati bárányokként dobat- . nak az új házasságtól remélt . boldogság oltártüzére. — Az én életem nem a tié- ■ tek! — mondja a filmhős anya a válás miatt kétségbeesett ■ gyermekeinek. Szépen hangzik, de nem igaz! Ä házasság ugyanis egy olyan kötelék, amely Isten, ember, vagy mindkettő előtt életre szóló felelősséget vállal a hús-vérből származó utódo- ■' kért. — Elhidegültünk! Témánál, az okok keresé­sénél vagyunk, amelyből — úgy tűnik — kifogyhatatlan a világ, sőt divatosabbakat, job­ban hangzókat kutatunk, mi­közben felnőttként gyermek­módra magyarázzuk a bizo­nyítványt, mentegetve önma­gunkat, altatva háborgó lelki­ismeretünket. ' A ruhát, a lakást, az autót elcseréljük, továbbadunk raj­ta, ha megunjuk, ha újabbra vágyunk és ha módunk van rá, de a felelősségünk még ez esetekben is fennáll. Százak és ezrek vannak — sajnos — akiknél egy házasság felborí­tása, egy asszony vagy férfi ’’kicserélése” nem jelent már több személyes gondot egy értékesebb kocsivásárlásnál. Szembe kell néznünk ön­magunkkal és egymással, de nem akkor, amikor már nincs visszalépés, és az előrehala­dott állapotban már erőtlen az akarat Ne engedjük, hogy a naponta keletkező szikrák lángokká löbbanjanak, ezért vállaljuk az őszinte párbeszé­det és ne seperjük a szőnyeg alá a napi feszültségeket. A toleranciára, a megértésre se­hol sincs annyira szükség, mint éppen a családban. Ka­rácsony táján bizonyára hasz­nosak lehetnek e témában is tűnődéseink... Szalay István A távoli Skandináviába: Svéd­országba indulnak a Hungaroca- mion pótkocsis szerelvényei, amelyek az egri Finomszerel­vény gyár pneumatikái berende­zéseit szállítják Svédországba és a Német Szövetségi Köztársa­ságba. Ugyancsak őnáluk rakod­nak kompresszorokat, amelyek­nek úticélja az Adriai-tenger partján fekvő Jugoszlávia és Olaszország. Feltehetően már az újévi ün­nepekhez szolgáltat jó hangula­tot Ausztriában és bajorföldön az Egervin tartálykocsijainak tartalma. Ugyancsak ők viszik el a Mátra és Eger szőlőhegyeinek nedűjét a Szovjetunióba. Cseh­szlovákiában a fővárosban épülő Sin Dong Von dél-koreai kül­ügyminiszter-helyettes hétfőn Szöulból elutazott Budapestre, hogy háromnapos hivatalos láto­gatást tegyen Magyarországöh — jelentette a Yonhap dél-koreai hírügynökség. A jelentés szerint a dél-koreai külügyminiszter-helyettest Horn Gyula külügyi államtitkár hívta meg magyarországi látogatásra. A dél-koreai hírügynökség érte­sülése szerint a két fél várhatóan Lankadatlan a sportcipőláz Amerikában: • becslések szerint 1988-ban vagy tízmilliárd dollá­rért adtak el belőlük az Egyesült Államokban — kereken 400 mil­lió párat a 245 millió lakosú or­szágban. E lábbeliknek csak kis részét vásárolják kifejezetten sportcélra: a köznyelven „snea- kernek,” azaz „surranónak” ne­vezett gumitalpú, vászon, bőr vagy műanyag felsőrészű cipők többségét mindennapi, netán al­kalmi viseletre szánják, főként a fiatalok — de távolról sem csak ők. A sneaker tartós népviselet­nek bizonyul, csakúgy, mint a farmerruházat. Az egyik ok ha­sonló, a kétségtelen célszerűség: a cipő könnyű, kényelmes, vi­szonylag tartós és nincs vele sok gond, az amerikaik a mosógépbe dobják. Olcsónak viszont — ma már — nem mindig nevezhető, s nyil­vánvaló: agyafúrt üzleti prakti­kák is vannak amögött, hogy az Adidas, a Nike, a Reebok és tár­új Fórum Szállodához szükséges berendezéseket indítják útnak az Agria Bútorgyárból, míg fémtu- busokat pakolnak be a Mátravi- déki Fémművek siroki üzemé­ben, ezeket Hollandiában, NDK-ban és Csehszlovákiában várják a megrendelők. Tengerentúli exportra rakod­nak be Kálban a Vetőmagtermel­tető Vállalat raktárházában. Borsó és madáreleség kezdi meg hosszú útját India, Irak és Irán végcéllal. Ám utóbbi termékből nyugat-európai megrendelésre is csomagolnak. Ugyancsak jelen­tős kivitelt bonyolít le a Gabona­forgalmi és Malomipari Vállalat kompolti megyei körzeti üzeme. Innen napraforgómagot indíta­beruházásvédelmi szerződést ír alá. A Yonhap szöuli külügyi for­rásokra hivatkozva jelentette azt is, hogy Sin Dong Vont fogadja több magyar vezető, így Grósz Károly, az MSZMP főtitkára és Németh Miklós kormányfő is, akikkel a dél-koreai diplomata a nemzetközi helyzetről és a két országot érintő kérdésekről cse­rél majd véleményt. sai éppoly hevesen keresett fo­gyasztási cikkek — mint például Budapesten... A felmérések szerint a sportci­pők 30 százalékát 15-22 éves fia­talok vásárolják — mégpedig minden elképzelhető célra. Ä Nike különleges futócipői példá­ul (száz dollár körüli áron) vise­lői szerint táncra is kiválóan al­kalmasak, s mély benyomást tesz a lányokra, ha a „menő” férfiú aranyszínű, bíbor csíkokkal dí­szített Adidasban jelenik meg a randevún. (Az utóbbi típust fel­tehetően csak az amerikai piacra gyártják.) A tizenévesek Sneaker-ügyi . fantáziája korlátlan. Van, aki fe­lemás párat hord — de a lehetősé- gek, főként az itt még divatos na­gyobb családokban, szélesek. Az újabb divatok egyike, hogy a fű­zőt az egyik cipőn nem kötik meg, az „elegánsan” kígyózik a láb körül. Mások mindkét fűzőt szabadjára hagyják — míg van­nak útnak a hamburgi kikötő felé. A verpeléti Fénycső- és Vi­lágítástechnikai Villamossági Szövetkezet lámpatestjei a szom­szédos Csehszlovákiában talál­nak gazdára, míg a KA E V cipői­pari gépsorain NSZK és NDK osztozik. Kanada és Svájc az úti­célja a hűvösen elegáns kristály­vázáknak és ivókészleteknek, amelyet a Parádsasvári Üveg­gyár állít elő. Igen távoli, közép-ázsiai or­szág, Afganisztán rendelt ciga­rettát az Egri Dohánygyárból. Ezekben a napokban rakják njeg füstölnivalókkal az oda induló kamionokat. A Vilati Egri Irá­nyítástechnikai Berendezések Gyárából tekeautomatákat cso­magolnak, s a végcél az NSZK. A Mefag bútorléceket exportál Svédországba, és a Mezőgép Eg­ri Gyárának szecskavágó adap­terei NSZK-ban kerülnek fel- használásra. A Bélapátfalvi Ce­mentgyár svájci megrendelőinek szállít, és távoli rokonaink, a fin­nek, a Zöldért egri hűtőházából várják a piros almát és a vörös­hagymát asztalaikra. A külügyminiszter-helyettes magyarországi látogatása a Yon­hap értékelése szerint hozzájá­rulhat a két ország közötti diplo­máciai kapcsolatok felvételéhez. A dél-koreai hírügynökség em­lékeztet arra, hogy Magyaror­szág és Dél-Korea szeptember­ben bejelentette: Budapesten és Szöulban állandó képviseletet nyitnak. Sin Dong Von szemé­lyében első ízben látogat rangos dél-koreai politikus Budapestre. nak, akik fűző nélkül hordják a lábbelit, függetlenül attól, hogy történetesen tél van. A dőre di­vatoknak a cipőipar természete­sen örül, hiszen minél agyarfúr- tabban rongálják az ifjak a lábbe­lit, annál hamarabb vesznek újat. Újdonságban amúgy sincs hiány, az amerikai cégek az autóknál régen, jól bevált recept szerint mind gyakrabban hoznak új szí­nű, kicsit más szabású sportcipő­ket is a piacra, hogy az „elavult” régi helyett újat vegyen a fo­gyasztó. Akinek e szenvedélye nem éppen olcsó: ha leszámítjuk a Távol-Keleten készülő tömeg­cikkeket, egy „menő” sportcipő immár annyiba kerül, mint egy bőrlábbeli: 50-100 dollár közöt­ti összeget kell letenni érte. S már­is jön az új árrekorder: a Nike- cég 1989-benhír szerint olyan tí­pust hoz forgalomba, amelybe a viselő tetszés szerint pumpálhat levegőt. Miután megvette a cipőt — 150 dollárért. Hazánkba érkezett a dél-koreai külügyminiszter-helyettes A magyarok is keresik „Surranok” — évi tízmilliárd dollárért Ünnep a Parlamentben Alighogy kivonultak a honatyák a parlamenti ülésszakról, máris gyermekek vették birtokukba a patinás épület egy részét. Ezúttal is hatalmas fenyőfát állítottak fel a kupolacsarnokban, amely alatt ajándékok sokasága és nem mindennapi műsor várta az apróságo­kat. A parlamenti ünnepség meghívottai között ott voltak a Heves megyei pajtások is. (Szántó György képriportja) .................................................................................................................-........................ A z év utolsó exportisi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents