Népújság, 1988. december (39. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-03 / 288. szám

NÉPÚJSÁG, 1988. december 3., szombat GAZDASÁG - TÁRSADALOM „Az autó akkor üzlet, hogyha megy. . Mátra Volán — túl az országhatáron Köztudomású, hogy a magyar gazdaság egyre inkább exportérdekeltségűvé válik. Különféle eszközökkel próbálják arra ösztönözni a vállalatokat, hogy minél több terméket szállítsanak az ország határain túlra. Nemcsak a termelőszférában van ez így, hanem ez a hatás erősen rányom­ja bélyegét a szolgáltatásokra is. Például a fuvarozásra . . . Hogyan igyekeznek megfelelni en­nek az igénynek, s egyáltalán: mennyire vannak jelen a nemzetközi piacon? — erről kérdeztük Gál Andrást, a Mátra Volán forgalmi és kereskedelmi igazgatóhelyettesét. Azzal kezdte: sajátos helyzet­ben vannak a fuvarozók, hiszen a szálh'tás ténye az ország határain túlra, vagy onnan vissza — egyre megy: exportnak számít. S az új szabályozók legfőképpen arra serkentenek, hogy ezenbelül is minél több tőkés piacot hódítsa­nak meg maguknak. Az árakért, s a lehetőségekért sokszor ke­mény harc folyik, nemcsak a megrendelő és munkavállaló, hanem gyakran maguk a belföldi szállítók között is. Mindezek mellett idén erőteljesen növe­kedtek a költségek, hogy csak egyet-kettőt soroljunk, a külföldi napidíjak, a Nyugaton megszo­kott útadó és kompdíj. S bár veszteséges továbbra sem lesz a nemzetközi árufuvarozás, nem biztos, hogy a tavalyi nyereséget a 88-as esztendőben is produkál­ni tudják — adott hangot kételye­inek a Mátra Volán igazgatóhe­lyettese. S*zt is hozzátette: való­színű, hogy jövőre megpróbál­koznak bizonyos mértékű fuvar- díjemeléssel, azért, hogy ezt a megbillent egyensúlyt némiképp helyreállítsák. Persze, az adatok mindennél világosabban bizonyítják a válla­latnak a fuvarozásban betöltött szerepét, s a fejlesztési lehetősé­geit. Nem tartoznak a nagy szál­lítók közé, hiszen az ötven jár­műből álló gépparkjuk részben meghatározza a vállalható mun­kák számát is. Ám a félszáz autó mindegyike rendelkezik vámal­kalmassági engedéllyel, úgyne­vezett TIR jelzéssel, s ez lényege­sen megkönnyíti a határon való átlépéseket. Huszonnégy Liaz, tíz, régi és öt új típusú Rába, tíz IFA, és egy Kamaz járja az autó­pályákat — s közülük harminc- harmincöt folyamatosan úton van. Leginkább az új típusú Rá­bák felelnek meg a követelmé­nyeknek, hiszen huszonhárom tonna teherbírású és körülbelül 90 légköbmétemyi rakodótérrel rendelkeznek. Lényegesen job­ban igénybe vehetők mint példá­ul a Liazok, amelyek három év, és az ez idő alatt megtett kétszáz­kétszázötven ezer kilométer után már kevésbé megbízhatóak mű­szaki szempontból. Tény vi­szont, hogy jóval olcsóbbak tár­saiknál. És sajnos akadnak olyan „járgányok” is, amelyek kicsit idősek, öt-hat évesek, mégis „dolgoznak”, mert gyors cseré­jüket a szűkös pénzügyi források nem mindig teszik lehetővé. Ez év októberéig az összes nemzetközi árufuvarozási ex­port-árbevételük 46 millió fo­rint. Beszédes szám ez, főleg ha hozzátesszük: a tavalyi, egész esztendei bevétel 38 millió forint volt. Jócskán megnövekedett ezenbelül is a tőkés országokból származó pénz: az idén ez har­mincmillió forintra „rúgott” az első tíz hónapban. Persze, sok múlik a megbízó­kon is. Hiszen ahová a külkeres­kedelmi cég eladja az árut — oda kell mennie a fuvarosoknak is. A Mátra Volán jó partnerének szá­mít a Mátra Füszért, aki Cseh­szlovákiából sört rendel, s azt Heves, Nógrád és Pest megyében teríti. A Vila ti, a KAEV — ezek az NDK-ba szállíttatnak termé­keikből. S ide tartozik még a kül­kereskedelmi vállalatok egy ré­sze is. S hogy melyek azok az árufé­leségek, amelyeket leggyakrab­ban visznek kamionjaink? Az előbb már említett sör, rakodóla­pok, pneumatikus elemek, irá­nyítástechnikai alkatrészek, alu­míniumtömbök, s a mezőgazda­sági cikkek színe-java — a diny- nyétől a paradicsomig. De azon sem lepődtek meg, amikor a Gyöngy szöv Áfész többforduló- nyi ropi szállítását kérte tőlük Svédországba Az autó akkor üzlet, hogyha megy ...” — jegyezte meg lako­nikusan Gál András. Átlagosan havi hat—kilenc ezer kilométert, de akad, hogy 12 ezret tesz meg egy-egy gép. Idén például Cseh­szlovákiába 407, NSZK-ba 162, Ausztriába 131 alkatommal jár­tak. De előkelő helyen van még Olaszország, Szovjetunió, NDK, Jugoszlávia, Finn- és Svédország is. Az eddigi 1 millió 663 ezer ki­lométer 76,5 százalékát rakod- tan tették meg a nemzetközi ka­mionok. Term észetesen arról is gondos­kodnak, hogy a megfelelő kép­zettségű és rátermettségű embe­rek üljenek a volán mögé. A világ- útlevél birtokában sokan utaz­nak Ausztriába, Bécsbe, virágzik a bevásárlóturizmus. Az ide in­duló autóbuszok vezetői szerve­zett tanfolyamokon vesznek részt, s vizsgát tesznek. S egy ma­gánkezdeményezés, amire büsz­ke lehet a vállalat: ezek a sofőrök százórás kurzus keretében néme­tül is tanulnak. Végezetül a forgalmi és keres­kedelmi igazgatóhelyettes leszö­gezte: terveik között a jövőben a nemzetközi árufuvarozás mini­mális mértékű növelése szerepel, ám a termelékenységet a munka jobb szervezésével és a műszaki állapot javításával kívánják fo­kozni. Megújulást, közmegegyezést, össznépi mozgalmat akarnak Népfrontmunkáról — Gyöngyösön Jobb népfrontot érdemel ez a nép, a mozgalom megújítása el­kerülhetetlen — fogalmazódott meg fő gondolatként a Hazafias Népfront Országos Tanácsának közelmúltban sorra került ülé­sén. A tanácskozáson egyértel­műen megerősítették, hogy a népfront történelmi küldetését a nemzeti összefogás erősítésével, ha kell újraszervezésével teljesít­heti. Ehhez új — korunk követel­ményeivel számoló — gondolko­dásmódra, szocializmusképre van szükség, amelyben a más­ként gondolkodók is elférnek — állapították meg többek között. Vajon mit jelentenek ezek a gon­dolatok Gyöngyösön, ahol az utóbbi hetekben igen élénk a po­litikai hangulat, hogyan gondol­ják helyi szinten a fentiekben vá­zolt megújulást...? Ezekkel a kérdésekkel kerestük meg Csé- pány Ferencet, a Hazafias Nép­front Gyöngyös Városi Bizottsá­gának titkárát. — Mindenekelőtt át kell tekin­teni az itteni helyzetet — mondja. — Egyrészt területünkön is megnövekedett az érdekődés a közélet iránt, másrészt egy bi­zonyos fokú visszahúzódás, kö­zömbösség is érzékelhető, de ez csak látszólagos ellentmondás. Nagyon fontosnak tartom a fo­lyamatos kontaktust a városla­kókkal. Kíváncsiak vagyunk ar­ra, hogy miként vélekednek az itt élő „átlagemberek” az általános, várospolitikai, továbbá a min­dennapi élettel összefüggő egyéb problémákról. — Adódik a kérdés: miért? — Azért, mert támaszkod­nunk kell az emberek véleményé­re, tolmácsolnunk kell az észre­vételeket, javaslatokat, jogos igé­nyeket. Egyfajta érdekvédelem ez Gyöngyös jövőjére vonatko­zóan. Ezzel együtt szeretnénk jobban megismertetni munkán­kat. A közvélemény leginkább mozgalmunk fásítással, város- szépítéssel, választással össze­függő tevékenységét ismeri. Mi ettgl többet teszünk. Foglalko­zunk várospolitikával, környe­zetvédelemmel, fogyasztói ér­dekvédelemmel, művelődés-, oktatás-, és ifjúságpolitikával, családvédelemmel. Jobban oda kell figyelnünk a társadalomban újonnan létrejövő mozgalmak, egyesületek munkájának koor­dinálására is. Folytatni kívánjuk a nagy érdeklődést kiváltó fóru­mot a város vezetőivel, de itt — okulva a tapasztalatokból — csak a lakosságot legjobban érdeklő témákról lesz szó. Úgy juthatunk információhoz, ha tudjuk, hogy egyes városrészeknek mik a gondjaik. Ez csak a körzeti népf­rontbizottságok segítségével megy, mégpedig úgy, hogy a te­rületi pártszervezetek, tanácsta­gok, népfront és lakóbizottságok ténylegesen gazdáivá válnak környezetüknek. Szeretnénk, ha megváltozna már végre az a szemlélet: „úgy is hiába mon­dom el, nem változik semmi...” Személyesen is kötelességemnek tartom, hogy megpróbáljam or­vosolni a bajokat. Például — a tájjellegből adódóan — sokakat foglalkoztat, hogy mi lesz a bor­ral, el lehet-e majd adni. Aztán a megélhetés napi nehézségei, a szerkezetátalakítás várható munkaerő-vonatkozásai is állan­dóan az érdeklődés középpont­jában állnak. Sajnos örökre visz- szatérő téma a köztisztaság bírá­lata. Néhány vezető magatartása valóban elmarasztalható, s ez egy bizonyos fokú vezetőellenes hangulatot teremtett a városban. Mindenesetre jó lenne, ha a köz­vélemény nem általánosítana, hanem mindenkit cselekedetei, tettei és nem mendemondák alapján ítélne meg. — Végül mit tart a legfonto­sabbnak a mozgalom megújulá­sával kapcsolatban? — A jelenlegi helyzetből kiin­dulva szükséges minden újszerű kezdeményezés támogatása a népfronton belül is, ami a köz- megegyezést erősíti, a kibonta­kozást elősegíti, még ha viták árán is. Azt szeretnénk, hogy a népfrontmozgalom ténylegesen össznépi mozgalommá váljon, ahol lehet vitatkozni, véleményt mondani, lehetőség van az érvek ütköztetésére és ebből a közös platform kialakítására. Korcsog Béla Egerben és körzetében Műhelymunka Mind jelentékenyebb Egerben és körzetében is a magánkis­ipar. A szektorban napjainkban már közel háromezren dolgoz­nak, csaknem harmadrészben főfoglalkozásban. A tekintélye­sebb vállalattal is felérő szervezetben meglepő fejlődési folyamat­nak lehettünk tanúi. Miközben a kizárólag iparengedélyeikből élők száma az utóbbi három esztendőben valamelyest csökkent, lényegesen nőtt az egyéb munkaviszony melletti iparűzők, a csön- desedő műhelyekben tevékenykedő nyugdíjasok, a segítő család­tagok, nem utolsósorban pedig a szakmunkástanulók száma. Erősödnek a familiáris vonások. Kevesebb alkalmazottat foglal­koztatnak, s a vállalkozásban egyre nagyobb szerepet kapnak a házastársak, a gyermekek vagy szülők, illetve a testvérek. Hagyományosan a legnépesebb terület még mindig az építőipar, de mellette már a — legdinamikusabban fejlődő — közúti szállítás vezet. Utánuk sorrendben a fémtömegcikkipar, a textilruházat következik s csak ezeket követi az úgynevezett személyi szolgálta­tás — ami a magánszektoron belül további, napjainkra jellemző átrendeződésre vall. Gond, hogy a szolgáltató szakmában — főleg a kisebb telepü­léseken — mind kevésbé megnyugtató az ellátás, de a termékelő- állításban is csupán mérsékelt az előrelépés. A tanulónevelést egyrészt az adókedvezményeknek a szektorban kedvezőtlennek talált rendszere, másrészt pedig a nyomasztó keretszámok nehezí­tik. Meglehetősen lehangoló, hogy például az olyan régi és szép szakmáknak, mint a kádár, a szűcs, a férfiszabó vagy éppenséggel a cukrász — jelenleg az iskolában már nincs utánpótlása. Számot­tevőbb kapacitásbővítést is legfeljebb a jövő esztendő első felében elkészülő egri „Céhmesterek utcája”, valamint az ugyancsak me­gyeszékhelyi műhelybázis hozhat. Aggasztó, hogy bizonyos közömbösség is hátráltatja a pozití­vabb változásokat, eredményeket. Határozottan lanyhul a hajdan sokkal pezsgőbb szervezeti élet. Meglépő módon a tagság a leg­fontosabb tájékoztatók iránt sem érdeklődik annyira, mint egyéb­ként szükség lenne. Az adóügyi ismertetőkre a meghívottak fele sem volt kíváncsi, a naplófőkönyvek vezetése is a meghívottaknak mindössze negyedében-harmadában ébresztett kíváncsiságot. Az iparosgyűlések, szakosztályi ülések részvétele úgyszólván mini­mális, a testületi tevékenységet segítő munkabizottságokra pedig egyszerűen nem lehetett számítani az elmúlt időszakban. A Kisiparosok Országos Szervezetének Egri Alapszervezete — mint a közelmúltban tartott küldött-taggyűlésen is megfogalma­zódott — természetesen szeretne javítani a helyzeten. A tanulóne­velés gondjainak enyhítésére is következetesebben kívánnak töre­kedni a felnőttek továbbképzésére, átképzésére, iparkodnak azon lenni, hogy ne csak a ruhakészítők fejlődjenek az oktatással. Az eddiginél több figyelmet próbálnak fordítani az egyébként sokat emlegetett — s a tagság körében is igényelt — gazdaságszervezés­re, a szervezett piackutatásra, gép-, alkatrész- és anyagbeszerzés­re. Élénkítik az információk áramlását, sokoldalúan tökéletesí­tik az alapszervezet és a tagság kapcsolatrendszerét, az eddi­ginél vonzóbbá teszik a szervezeti életet. Az egri, Eger környéki kisiparosság ugyanis a jelenleginél sok­kal többre képes. S a jobbító elképzelések meg is valósíthatók a szektor, illetve a lakosság nagyobb megelégedésére. Gy. Gy, Karácsonyi iparcikk-kínálat Karácsonyra bizonyára az idén is sokan vásárolnak családi ajándékként tartós fogyasztási cikkeket. Háztartási gépekből, híradástechnikai termékekből ezúttal jóval szélesebb választé­kot kínál a kereskedelem, mint tavaly karácsony előtt, igaz eh­hez az is hozzájárul, hogy az év eddig eltelt időszakában meg­csappant a kereslet, különösen a drágább termékek iránt. A korábban hiánycikknek számító hazai gyártmányú hely- és energiatakarékos automata mosógépekből most mennyiség­ben és választékban is megfelelő a kínálat. Színes televízió is lesz elegendő, a gyártók karácsony előtt új típusokat is forgalomba hoztak. Már megjelentek az üz­letekben az Orion gyár, olasz formatervezők közreműködésé­vel kialakított Sorrento és Capri elnevezésű készülékei, s a Video­ton is megkezdi a francia Thom- son-licenc alapján készülő tévék szállítását. Közepes áron kapható sztereó asztali rádió egész évben nem volt elegendő, s a szocialista or­szágokból továbbra sem várha­tók szállítmányok. A karácsonyi ünnepek előtt tőkés országokból érkezik nagyobb mennyiségű hordozható magnó, rádiós mag­nó, autórádió, valamint video- és magnókazetta. A Hi-fi-berende- zések kínálatát Lengyelország­ból vásárolt készülékek színesí­tik. ű ULLLJ UJLU LUXI LUJ llSÖS&iWtíÖ tkfel fcfcHH „Mátra völgye” termelőszövetkezet volt az el­indítója megyénkben a „Megazin” Társulás létrejöttének, amelyhez csatlakozott a SZUV, a Teszöv, és 15 mezőgazda- sági nagyüzem. A közösgazdaságok a számítógépes adatfeldolgozást tűz­ték ki célul, az ehhez tartozó programegységcsomaggai. Lépést tartva a korral a bér, a munkaügy, a kereskedelem, a pénzügy területéről biztosítanak hasznos információkat a számítógépek a szakemberek számára, a gazdálkodáshoz. Gáli József üzemgazdász volt a társulás elindítója (jobbra) IBM számítógépekkel történik majd az idei zárszámadás adatainak feldolgozása Markazon (Szabó Sándor felvétele—MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents