Népújság, 1988. december (39. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-24 / 306. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. december 24., szombat GAZDASÁG - TÁRSADALOM Ahol már a kilencvenes évek közepére gondolnak Fejlesztés, 40 millió dolláros üzletért Az elmúlt években az ország legnagyobb kompresszor gyárává fejlődött az egri Finom- szerelvénygyár. Mindez köszönhető annak a tudatos törekvésnek, melynek eredményeként a világpiachoz való igazodás, a napi megmérettetés áll a kollektíva munkájának középpontjában. Az 1980-as évek eddig eltelt részében két olyan jelentős fejlesztést valósítottak meg a gyárban, melynek hatására az idei esztendő végére már több mint félmillió kiváló minőségű kompresszort gyártanak a hűtőszekrényekhez és fagyasztóládákhoz. Ügy tűnik, ez a termék a következő években is versenyképes marad mind a külpiacokon, mind pedig a hazai igények kielégítésére. Ezért már a jövőre gondolva újabb fejlesztést kezdenek a Finomsze- relvénygy árban. (Fotó: Szántó György) Ennek azonban előtörténete van, amelyről Kócza Imre vezérigazgató így beszél: — Kompresszorainkat több országba is exportáljuk, így az olasz Merloni, a dán Derby, valamint több zimbabwei cégnek. Az idén viszont újabb partner is érkezett már Délkelet-Ázsiából, Szingapúrból azzal az igénnyel, hogy százezret vásárol tőlünk. Erre meg is lett a lehetőség, hiszen fejlesztéseinket nemrég fejeztük be. Augusztusban itt járt nálunk a szingapúri Trio Development Corporation vezérigazgatója, Ke Tan úr. Megelégedéssel beszélt kompresz- szoraink minőségéről és felvetette, hogy tudnánk-e többet biztosítani nekik az említett százezernél évente. Azt is felajánlotta, hogy cégüknek legalább kétszázezer megvásárlására lenne igénye. Megemlítette, hogy további gyártásfejlesztéshez hárommillió dolláros anyagi támogatást biztosítanának. Az ajánlat szimpatikus volt, konzultáltunk a gazdaságiműszaki szakembereinkkel, hogy elfogadjuk-e a felajánlott lehetőséget, amely hosszabb távra biztosítaná a kompresszorgyártás továbbfejlesztését a Finomszerel- vénygyárban. Ugyanakkor belföldön is egyre inkább nő az igény termékeink iránt, és szeretnénk a Jászberényi Hűtőgépgyárnak, a Mirköznek, mint legnagyobb hazai partnereinknek folyamatosan több kompresszort biztosítani. Ezért is döntöttünk a további fejlesztés mellett. Persze erre vonatkozólag segítséget kértünk a Kereskedelmi Minisztériumtól és a Magyar Nemzeti Banktól is. Lehetővé tették, hogy áruelőlegként a hárommillió dollárt felvehessük a szingapúriaktól és ellentételeként kompresszorokkal, mint végtermékkel törlesszünk. Nemrég magyar delegáció járt a délkelet-ázsiai országban, melynek tagjai voltak a Transzelektro Külkereskedelmi Vállalat, a Magyar Nemzeti Bank, valamint a Fi- nomszerelvénygyár szakemberei. Ez utóbbit Kócza Imre vezérigazgató képviselte, és egyik aláírója volt a hárommillió dolláros fejlesztést bizonyító okiratnak: — Találkoztunk a Kim Soon loe Holdings PTC LTD cég elnökével, Denis Ny úrral, akivel tárgyalásokat folytattunk tevékenységükről, a piaci helyzetről, a kompresszorok értékesítési lehetőségeiről. Ez a cég több leányvállalatot fog át, és kereskedelemmel foglalkozik, az élelmiszerektől az elektronikus eszközökön át sok egyéb másig. Tulajdonképpen az egyik leány- vállalata, a Trio Development Corporation, amely a kompresz- szorok forgalmazásával tevékenykedik. Megállapodtunk, hogy a hárommillió dollárt biztosítják hat és fél százalékoskamattal, amelyet a szerződés aláírásától számított 60 napon belül átutalnak. A Magyar Nemzeti Bank képviselője viszont garancialevelet állított ki arra vonatkozóan, hogy ha valamilyen ok miatt gyárunk nem tud szállítani kompresszorokat, akkor az említett összeget visszafizeti. 1990 márciusától 1996 márciusáig összesen egymillió 141 ezer kompresszort exportálunk a szingapúri cégnek. Ez hat év alatt 40 millió dolláros üzletet jelent. — És milyen előnyt a fejlesztésben? — Mindenekelőtt további megújulást a gyárnak műszakilag, technikailag, ugyanakkor üzleti biztonságot is, már a kilencvenes évek első felére gondolva. Lehetővé válik, hogy a mostani 530 ezer helyett már 1990-re 650 ezerre növeljük gyártmányaink számát. Ez a fejlesztés, amely 260 millió forintba kerül, Egerben, itt a törzsgyárunkban, illetve Pétervásárán valósul meg. A fejlesztőmunkát már a jövő év elején megkezdjük. Itt a Finomszerelvénygyárban több mint kétmilliós, Pétervásárán viszont több mint tizenkét milliós építéssel új üzemeket hozunk létre. Ezekbe kerülnek a speciális célgépek és berendezések, melyek egy része — közel 40 millió forint értékben — saját fejlesztésünk eredménye lesz. A többit részben hazai gyárakból, részben a szocialista országokból, Csehszlovákiából és az NDK-ból, továbbá a Német Szövetségi Köztársaságból és Svájcból vásároljuk. Egyébként a fejlesztési programhoz 50 millió forintot saját erőből, 50 millió forintot pedig bankhitelből használunk fel. Most készítjük el a tőkés export növelésére ösztönző pályázatunkat, melyhez a szóbeli engedélyt máris megkaptuk Dunai Imre kereskedelmi miniszterhelyettestől. Úgy tervezzük, hogy 1990- re a fejlesztést befejezzük, amely különösen Pétervásárán jelent majd előnyt, hiszen egy teljesen új üzem épül, s várhatóan százzal növeljük a létszámot is, amely a foglalkoztatási gondokon enyhít. Mindez összeségében segít abban, hogy kivitelünket fokozzuk, ugyanakkor mód nyílik arra, hogy hazai partnereinknek is évről évre több kompresszort szállítsunk. — Egyébként milyennek látta Szingapúrt, az ottani helyzetet? — Délkelet-Ázsiának ez a része is, mint Hongkong és Taivan, rendkívül dinamikusan fejlődő. Nyüzsgő, forgó, modern világ ez, kiépített kikötőkkel, utakkal, vasutakkal, szállodahálózattal, repülőtérrel. Rengeteg az érdeklődő turista, az üzletember. Ott alacsony az adó és vámmentes területnek számít. Emiatt a világ minden részéből szállítanak árukat, és viszonylag olcsón értékesítik azokat. Becsülete, tisztessége van a munkának, amelyet el is ismernek. Rendkívül érdekes világ az európainak, ám modernsége révén mégsem tűnik távolinak. Örülök és elismerést jelent, hogy a Finom- szerelvénygyár termékei is megtalálhatók ott az egymással nagy versenyt folytató cégek sorában, Dél- kelet-Ázsia piacain. Mentusz Károly Az alkoholizmus ellen Javulás — csak hosszú távon A megyei alkoholizmus elleni bizottságidén május 31-én átalakult Megyei Egészségvédelmi Tanáccsá, ám az AEB feladatainak végrehajtása természetesen továbbra is része az új testület tevékenységének. Ezekkel a kérdésekkel foglalkozott nemrégiben a megyei tanács végrehajtó bizottsága. A beszámolóból kiderül, hogy eddig elsősorbaa az egészség- ügyi ágazat foglalkozott ezzel a problémával. Ezután azonban más területek bevonására is sor kerül. így a munkában részt vesznek az oktatási intézmények is, de a közművelődési programokban is helyet kap az egészséges életmód propagálása. A kereskedelempolitikai intézkedések nyomán javult a vendéglátóipari forgalom belső szerkezete: csökkent a szeszes ital, nőtt az üdítők fogyasztása. A családvédelmi és szociálpolitikai teendőknél — a társszervekkel együttműködve — megpróbáltak segíteni a krízishelyzetbe jutott egyéneken és családokon. A helyi tanácsok támogatásával a lakóterületeken tervszerűbbé vált az alkoholizmus elleni küzdelem. A munkahelyeken kedvező változások következtek be: ez a szigorú jogszabályoknak és a példamutató vezetői magatartásnak tulajdonítható. Az utógondozásban továbbra is az alkoholizmus elleni klubmozgalom vállalja a legnagyobb részt. A megyei alkoholizmus elleni küzdelmet a komplex szemlélet- mód jellemzi. A helyi bizottságok vezetésével egyre szélesedik a társadalmi összefogás és bővül az aktívahálózat is. A jelenlegi szituáció azonban csak hosszú távon javulhat lényegesen, addig is tervszerű, kitartó, szívós munkára van szükség — állapítja meg a beszámoló. „Aki saját fenyőjét vágja...” Az erdész karácsonya Karácsonykor a fenyvesek látogatnak a városba. Az ősi közegéből kiszakadt embernek a tűlevél illata hozza el a hegyek visszaváró üzenetét. Bármekkora hó bontsa is nagyobb városaink, falvaink útjait, nem állunk messze az igazságtól megállapításunkkal: az erdei karácsonyi éjnél semmi sem lehet megkapóhh. Mesék és emlékek keverednek önkéntelenül is. Úgy gondoljuk: az erdő magányos házának gyertyafényei mellett tán még a szelídebb állatok is meghúzódnak a ropogó hóban. Békésen, háborítatlanul ünnepel az erdész és családja. Vajon közelít-e a valósághoz ez az idea — kérdeztem a parádfürdői erdészet fiatal mérnök vezetőjétől, Jung Lászlótól ottjártamkor. Nem első ízben kopogtattam ajtaján, hisz korábban egy faluriport kapcsán eszmét cseréltünk. Most az adventi hangulatban ő és családjának karácsonyi napjairól kérdezem. — Sikerül-e fenyődíszbe öltöztetnie lelkét annak, aki neveli a fát egész éven át, és mint a népmese mondja, az erdő szélén „életközeiben ” lakik. — Talán sokkal inkább sikerül nekünk, mint városon. Távol az ajándékozás már-már dulakodássá fajuló őrületétől. Az igazi meghittség és a falusi csend vesz körül minket, és őszintén mondhatom, az az ünnep, amikor együtt lélegzik, pihen a család. Különben igazi Jézus- kás karácsony lesz a mostani, mert két hónapos kislányunk Annamária, a bibliai hangulatokat is felidézi önkéntelenül is a felnőttekben. Végre nagycsaládos lettem, három gyermekem és szüléink körében köszönt ránk a csillagszórós este. — Úgy tartják, az erdész és családja maga vágja ki karácsonyfáját, így van ez önöknél is? — Mi sem természetesebb ennél, legyen akár porzó hószitálás, és borítsa hótakaró a somhegyi erdészházat, mi, a nagyobbik fiam és én akkor is frissen vágjuk ki az esti, díszítendő fát. Bízom abban, hogy egy kis szánká- zásra is módunk lesz, mert csak az tanyát. Sohasem vágyott erdőmérnök létére rajzasztal és városi élet után? — Igazából soha. Mert annak idején egy öreg vadász és erdész hatása alá kerültem, aki ha hajnalba ment is cserkészni, akkor is frissen borotválva, erdészruhát öltve indult el, mert az erdő szentély, s ünneplőbe kell oda belépni — így tanította. S én igazán itt érzem otthon magam. S ebben osztozik velem feleségem is, aki védőnőként dolgozik Párádon. Persze most gyermekeinket gardírozza. — Anélkül, hogy a karácsonyi áhítatot megtörnénk, meg kell kérdeznem, bízik-e a jövőben? — Aki fát ültet, az bízik. S reménykednem kell három gyermekem miatt is. Én e gondolatok nevében köszöntőm a családom szenteste. Soős Tamás én kedves templomomban tökéletes a karácsonyi hangulat. Ilyenkor szalmával jól kibéleljük a rönkhúzó szánt, aztán a család apraja-nagyja a hegyibe, s csilingelhet a ló nyakában a csengő. Különben érdekes az is, hogy a karácsonyi, finomabb falatok után családi társaságban jómagam is nem a szakember szemével csodálkozom rá a táj varázsára. — Ha már a templomnál tartunk, hol található ez az elmélkedésre, be- feléfordulásra lehetőséget kínáló menedék? — A mi „bükkös kápolnánkban”... Ez a terület a bükkfák birodalma. A FAO felügyelete alatt áll, és tipikus példája a háborítatlan nyugalomnak, fenségnek. Minden erdész szívecsücskében él a vágy egy ilyen terület után. Ezért látjuk mi el a fent említett jelzővel. — Ön éveket töltött a zempléni rengetegben, aztán a Mátrában vert Egészségház Gyön- gyössoly- moson... A Mátra lábánál fekvő Gyön- gyössolymos községben hét és fél millió forint költséggel új egészségház készült el. A 3200 lakosú település régi, jogos igénye teljesült, melyet közös összefogással a tehóból, tanácsi fejlesztési alapból, a Kőbánya, a Mátra Termelő- szövetkezet, a takarékszövetkezet hozzájárulásával jött létre. Az üj egészségügy i létesítmény a hozzá tartozó szolgálati lakással így kulturált körülmények kö- látása, családvédelmi tanácsa- zött zajlik majd a jövőben a dása, és fizikoterápiás kezelé- solymosiak körzeti orvosi el- se. A körzeti orvosi rendelésre várakozók. (Szabó Sándor felvételei — MTI)
