Népújság, 1988. december (39. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-23 / 305. szám
6. NÉPÚJSÁG, 1988. december 23., péntek Számvetés az Eger SE labdarúgóinál Ott folytatják, ahol abbahagyták!?) — Miközben készültem erre a beszélgetésre s átböngésztem az őszi mérkőzésekről szóló tudósításokat, egy hasonlatjutott az eszem - be. Persze, mint minden hasonlat, . ez is „biceg”, de úgy hiszem, érzékeltetheti az Eger SE NB Il-es labdarúgóinak szereplését. Szóval, párhuzamot vontam a csapat és az én, tízéves autóm között. Tudniillik, ezeken a hűvös reggeleken — míg a gyújtást be nem állították — tízszer-tizenkétszer is indítóznom kellett, hogy a motor „ beugorjon ”. Ám, ha egyszer elkapta. ..Es ez az a pont, ahol a két szál találkozik. Mert ugye, az együttes félidei teljesítménye kísértetiesen hasonlít az én makrancos kocsimhoz. Kíváncsi vagyok, hogy Bánkuti László vezetőedző egy véleményen van-e velem? — Valóban, a „mi gyújtásunk” is csak all. fordulót követően billent helyre. Ezt megelőzően siralmas képet festettünk, hiszen hosz- szú heteken keresztül a kieső helyen tanyáztunk, csupán két győzelmet arattunk, s annál több volt a megszégyenítő vereségek száma. Szakosztály-elnökségi ülésen is úgy értékeltük az őszi idényt, hogy az összességében messze a várakozás alatt maradt. Bár játékban mindenféleképpen többet nyújtott a csapat, mint amit a helyezése tükröz, a szurkolókat a gólok érdeklik, a tabellát pedig a megszerzett pontok alapján állítják össze. — Melyek azok az okok, amelyek ezt a ritka rossz rajtot eredményezték? — Mind fizikai állapot, mind önbizalom tekintetében egy padlóra került társaságot vettem át, ráadásul néhány találkozó után nyilvánvalóvá vált, hogy sem irányító középpályással, sem megfelelő szintű csatárral nem rendelkezünk. Véleményem szerint ez utóbbi még mindig a hiánycikkek listáján található. A közvetlen védelem sem alakult ki, s mindezt tetézte néhány egyértelmű csalódás ebben a sorban. Itt elsősorban Mé- hesire gondolok, akin jó pár pont elúszott, s tőle menet közben meg is váltunk. — Végül is mi eredményezte a pálfordulást? — Érzésem' szerint a júliusban elkezdett munka valahol azért kezd beérni, s ha ez a gyümölcs még nem is nyerte el igazi izét, zamatét, az utolsó fordulók már előrevetítették a „szüretet”. De hagyjuk a rébuszokat. A lényeg. Megszilárdult a csapat erőnléte, a támadóink is összekapták magukat, és a változásban kardinális kérdés volt, hogy ha hetekig tartó vajúdás után is, de sikerült Horváth Jánost leigazolnunk, és ezzel megnyugtató módon betöltöttük az irányító posztot. — Szeptemberben, októberben eléggé elkeseredettnek, mi több, nyúzottnak láttam... — Igen, s erre minden okom megvolt. Amikor elvállaltam ezt a feladatot, lényegesen többet reméltem a fiúktól. — Mire alapozta ezt? — A játékosok ötven százalékát jól ismertem, s a többiekről is voltak információim. — A srácokról kialakult kép végül is az együttmunkálkodás soráp hogyan módosult? — íme a „leltár”. Bodolaiszinte a műtőasztalról került a kapuba, a nyári felkészülést jószerivel kihagyta, majdhogynem edzés nélkül húzta magára a mezt. Ö csak a bajnokság közepére javult fel. Csendes elég sok fejtörést okozott azért, hogy egyáltalán szabad-e őt a „söprögető” posztján játszatBánkuti László szakvezető egy jobb tavaszban bízik. nőm. Igaz, hetek kellettek hozzá, de kiderült, hogy ő még „éretlen” ehhez a feladathoz, viszont a jobbszélen megfelelő teljesítményt nyújtott. Fegyverneki visszakerült a középhátvéd helyére, ami jó húzásnak bizonyult. Lengyel az utolsó négy meccsen látta el a beállós szerepkört, s ez a láncszem kellett ahhoz, hogy a hátsó középső alakzatunk — Bodolai, Fegyverneki, Lengyel — stabillá váljon. Ennek a tengelynek köszönhetően majdhogynem mindegy volt, hogy ki játszik szélső hátvédet, de szerencsére Pádár, Jávorszky, valamint a már említett Csendes is jó kisegítőknek bizonyultak. A középpálya „Róka” jelenlétével egyértelműen feljavult. Ebben a csapatrészben sajnos, van egy számomra is megfejthetetlen talány. Ez pedig Simon, akinek gyakorlatilag most sem érzem az igazi helyét. Védekezni se nem tud, se nem szeret, gólt nem rúg, s mivel túlságosan sokat cipeli a labdát, irányítónak is alkalmatlan. Vagyis megkérdőjeleződött az ő helye. Az alapvetően védekező szellemű középpályás Smuczer nem maradt el az átlagtól. Az utolsó bajnokin bevetettem a fiatal Mirkóczkit, aki nagyon jó benyomást tett rám. Tavasszal vele mindenképpen többet kell foglalkoznom. Elöl egy reményem lehet, hogy mindkét csatárunk tehetséges, pályája elején jár. A kérdés csak az, hogy Berecz és Kormos kiugrására meddig kell várni. Fodor baloldali ékként-kezdett, itt gyengén „muzsikált”, de amikor visszavont csatárt játszott, egyre inkább formába lendült. Úgy tűnik, hogy végre vele is sikerült szót értenem. — Menet közben beszéltünk átigazolásokról, de ezekből csak egy valósult meg. Az ilyesfajta erősítésről ezek szerint lemondott a szakosztály? — Semmi esetre sem. Horváth Ferenc időközben lemondta az ajánlatunkat, Báder viszont továbbra is idekacsintgat, feltehetően már együtt kezdi velünk a téli alapozást. Amikor csak időm engedte, szombatonként, szerdánként jártam a környéket, a fővárost, több ezer kilométert utaztam, de mindhiába. A harmadik vonalban kiszemelt labdarúgók nem győztek meg igazán, így letettem róluk. Egyelőre egyet tehetünk: az elvégzett munkában és a fiataljainkban kell hinnünk, úgy, hogy napirenden tartjuk a külső erősítést is. — Ha visszapergetjük az elmúlt éveket, az Ön mostani helyzete kísértetiesen hasonlít egy korábbihoz. — Valóban, két évvel ezelőtt Ózdon hasonló cipőben jártunk. Egy gyatra ősz után tavasszal ki- evickéltünk a kútból, talpra álltunk, majd a következő bajnokságban egy rendkívül jó szezont zártunk. — Ugyanez megismétlődhet? — Remélem igen. Sajnáltam, hogy vége szakadt a bajnokságnak, mert szerintem, ha tovább folytatódik, felzárkóztunk volna a középmezőnyhöz. Edzőként éh úgy ítéltem meg az utolsó négy mérkőzést, amikor is 9 pontot szereztünk, hogy áz csodálatos volt, tartást adott a csapatnak. Azt persze dőreség lenne megígérni, hogy hasonlóan a hajrához, 75 százalékosan zárjuk majd a tavaszi idényt, de én teljes szívemből bízom abban, hogy ott folytatjuk, ahol abbahagytuk. Budai Ferenc Egy felvétel a „házi” rangadóról. Az Egér-Hatvan mérkőzésen Csendes állítja meg a vendégek akcióját. A háttérben Fegyvernek! ugrásra készen. (Fotó: Szántó György) Cruz bocsánatot kért Joyner-Kersee-től Sakk Díjkiosztás Tegnap délelőtt a fővárosban a Magyar Sakkszövetség székházában bensőséges ünnepség keretében kiosztották az idei első és másodosztályú csapatbajnokság dijait. Az OB II. keleti csoportjában élen végzett egri Kolacskovszky SE részéről Rauch Ferenc vette át az érmeket Szerényi Sándortól,, a szövetség elnökétől. Újszerű kezdeményezésként ebben az évben először a csb legjobb pontszerzői a pénzdíjazás mellé serleget is kaptak. A keleti csoportban a kolacskovszkys Gara Péter bizonyult a legeredményesebbnek, a megszerezhető 11-ből 10 pontot gyűjtött be. Klubtársa, Kiss Pál ebben a vetélkedésben 8,5 ponttal holtversenyben a 3. helyet érdemelte ki. A bajnokcsapat tagjainak a szakosztály vezetői a január 6-i évzáró-évnyitó értekezleten nyújtják át az elismeréseket. őszintén sajnálom Ben John- sont a Szöulban történtekért, de az a véleményem, hogy ez az ügy jót tett a világ atlétikájának — ezt a véleményét fejtette ki az AP munkatársának adott telefoninterjújában Jackie Joyner-Kersee, a szöuli olimpia hétpróba- és távolugró versenyének aranyérmese, az összetett versenyszám világcsúcstartója. Szerinte a 100 méter kanadai világcsúcstartójával történtek elrettentő példával szolgáltak, a jövőben- minden sportoló és edző jobban meggondolja, hogy a teljesítményfokozás lehetséges módozatai közül melyiket választja. — Ben Johnson szörnyen érezhette magát azután, hogy vétkesnek találták, ahogy akkor is, amikor az olimpiai aranyérmét vissza kellett szolgáltatnia. Nem volt azonban mentség, a vétkest meg kellett büntetni. Az atlétika jövőjéért, a sport tisztaságáért — mondta az Egyesült Államok egyik legnépszerűbb női sportolója, aki javaslattal is élt: — A megoldás módja az amerikai atlétikában szerintem az, hogy valamennyi versenyszámban a mindenkori ranglista első huszonöt helyezettjét rendszeresen doppingvizsgálatra kell kötelezni. Ezt a módszert aztán előbb-utóbb minden ország át- vehetné, mígnem összefüggő, világszerte elismert doppingvizsgálati szisztéma alakulna ki. A tesztelésre egy független szerve- zeíeíkell felkérni, amelynek nem érdeke az igazság elkendőzése, hanem csak az, hogy a vétkezők fennakadjanak a vizsgálati rostán. Furcsa, de a szöuli olimpia után néhány olimpikon éppen Jackie Joyner-Kersee-t gyanúsította meg, s célzott arra, hogy az , erőtől duzzadó amerikai atlétanő sem „tiszta”. — A brazil Joaquim Cruz volt a szószóló, ő vádolt, de nemcsak engem, hanem sógornőmet, Florence Griffith-Joynert is azzal, hogy sikereinket az anabolikus szteroidoknak köszönhetjük. Állatokhoz hasonlított minket, csimpánzokhoz, gorillákhoz. Én csak mosolyogtam a dolgon, de a bátyám, Al Joyner nem hagyta annyiban. Perrel fenyegette a brazil futót, aki gyorsan meggondolta magát, s bocsánatot kért valamennyiünktől, még a szüléinktől is. Ha nem tette volna meg, én akkoris ugyanúgy folytattam volna a felkészülésemet, ahogy eddig. Tisztának érzem magamat, és kívánom, hogy minden vetélytársamnak ugyanilyen tiszta legyen a lelkiismerete, mint az enyém — mondta befejezésül a hétpróba egyedülálló tudású képviselője. Arcéi a 100 órásról A sportos családanya (Fotó: Szántó György) A Lázár név már hosszú évek óta jól cseng a megyeszékhely sportbarátainak körében. A 100 órás úszóváltóban az egyik szeniorcsapatban tempózik nap mint nap Lázár Jánosné és két lánya, Rita, a hosszútávúszó EB kétszeres bronzérmese és Eszter, aki a 70-es években 800 m gyorson országos bajnok és csúcstartó is volt 9:11,4—el. Hogy teljes legyen a családi team, a 8 éves kis unoka is rója már a hosszakat. A többit viszont mondja el maga Lázárné. — Jómagam mellúszó voltam, annak idején Székely Évával, is versenyeztem. A vöm, Vecseri Sándor, az OB I-es pólócsapat játékosa, három kis unokám pedig versenyszerűen úszik az ESE-nél. A féljem ifjúkorában kosárlabdázott, alkalmanként még manapság is lejár az uszodába. A 77 éves édesanyám is az úszás szerelmese. Kicsit nagy szavakkal azt mondhatnám, hogy családunkban a sport kultusza nemzedékről nemzedékre száll át. — Hogy stílszerű legyek, nem egyszer a futópályán is összefutottunk már. — Hetente ötször futócipőt húzok, kétszer pedig aerobiko- zok. Mindenhová kerékpárral járok, a számláló az egyik hónapban 500 km-t mutatott. — Hogyan tudja összeegyeztetni a rendszeres mozgást családanyai szerepkörével? — Én úgy hiszem, hogy ez elsősorban akarat kérdése. Friss vagyok tőle testileg és szellemileg, remek a közérzetem, és noha két év múlva már nyugdíjas leszek, mégsem vagyok fáradékony. Mivel szellemi munkát végzek — erősáramúberende- zés-szerelői szakoktató vagyok a 212-esben —, a sport nélkülözhetetlen számomra. — Egy nőtől szokatlan ez a technikai érdeklődés... Ez még semmi. Hát még ha tudná, hogy az ötvenes évek elején Ózd közelében, Somsályon vájártanuló is voltam?! A föld mélyén azonban mindig szorongás fogott el, így a szó szoros értelmében megszöktem. Csakhogy egy fitying sem volt a zsebemben, ezért menet közben lógtam fel az Eger felé tartó vonatra. A dolog pikantériája az, hogy munkásőrök segítettek felkapaszkodni. Utána 11 évig autószerelőként dolgoztam. — Visszakanyarodva a sporthoz: hallottam, hogy szenior úszóversenyeken is rajtkőre áll. — Ha csak tehetem, próbára teszem az erőmet. Jövőre már a határon túlra is kiruccanok versenyezni a lányaimmal. Firenze és Ústi nad Labem lesz az úticél. (butt inger) Eltemették Lakat Károlyt Csütörtökön délután a Farkasréti temetőben nagy részvét mellett kísérték utolsó útjára a 69 éves korában elhunyt Lakat Károly mesteredzőt, a magyar labdarúgás kiemelkedő egyéniségét. A „Tanár Úr” zöld-fehér zászlóval letakart koporsójánál tanítványai álltak díszsorfalat, s több száz pályatárs, barát, ismerős jött elbúcsúzni. Súlyemelés Négy bajnoki elsőség A közelmúltban Diósgyőrött zajlott le a Miskolc városi súlyemelő-bajnokság, amelyen az egri Kolacskovszky SE sportolói derekasan helytálltak. Pál Csaba, Pál Ferenc, Szeredi Norbert és Szabó Ákos jó formát mutatva, négy bajnoki címmel a tarsolyában térhetett haza. Az éves értékelés alapján a szakosztály emelői közül Pál Cpaba és Deli Sándor harmadosztályú, Pál Ferenc és Szeredi Norbert pedig ifjúsági ezüstjelvényes minősítést ért el. A TOTÓBAN A 9. helyett a 14. A Sportfogadási és Lottóigazgatóság közli, hogy az 52. heti totó- szelvényről a 9. számú Norwich — West Ham United mérkőzést törölték. Helyette a 14. számú Chelsea—Ipswich mérkőzés számít főmérkőzésnek. A plusz egy szempontjából a 15-ös számú mérkőzést veszik figyelembe.
