Népújság, 1988. december (39. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-20 / 302. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. december 20., kedd GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3. Milyen ma a jó vezető? Kulcsember a gazdasági vezető gondokkal, feszültségekkel terhes korunkban. A vállalatok, szövetkezetek talpon maradása, a nehéz idők átvészelése csak úgy lehetséges, ha a manőverezés maga is céltudatos kellő előrelátással párosul. Minél több a rögtönzés, a kitérő, annál fontosabb a jó iránytű, a világos stratégiai cél, a vállalkozói leleményesség, amely a váratlan helyzetekben is lehetővé teszi a jó „ráérzést”. Napjainkban és még inkább a piacgazdaságban, mind határozottabb az igény a vállalkozói típusú vezetők iránt. Ók nem a műszakifejlesztésben, a termelésben specialisták, hanem piacban, profitban,,utaznak” és minden olyan ötlet, kezdeményezés iránt fogékonyak, amely gazdasági sikerrel kecsegtet. A korszerű vezető teljesítménye nem órában, nem is valamiféle naturális terméktömegben, hanem piaci versenyképességben, innovációs készségben mérhető. Krédója körülbelül így hangzik: Végy száz ígéretes, eredeti ötletet, istápoló, gondozd legjobb tudásod szerint. Közülük 2-3 piacképessé, szerencsés esetben egy sikeressé is érlelhető. A jó vezető neve, akárcsak egy jól bevezetett márka, áruvédjegy, bizalmat sugároz és felértékeli a céget, amely irányít. A magyar gazdaság azonban nem teljesítményre orientált, a piaci viszonyok fejletlenek, a káderkiválasztás és -értékelés gyakorlata elmaradott. Az iskolarendszerhez, a társadalom egészéhez hasonlóan a tehetség, a másság nem erény, inkább hátrány. Előny viszont a minden irányú jó kapcsolat, a konfliktusokat kerülő, elutasító magatartás. Fontos, hogy a vezetőt elfogadják, kapcsolatrendszerében meghatározó a fölfelé igazodás. Hiszen hatalma, társadalmi támogatása addig terjed, ameddig fönt elfogadják. A konzervatív és kontraszelek- tív káderkiválasztási gyakorlat felszámolásában eddig nem sikerült igazi frontáttörést elérni. A hazánkban megalakult 261 vállalati tanács például mindössze 15 régi igazgatót nem választott újjá, közülük is öt a második nekifutásra — pályázat útján — visszakerült beosztásába. A demokratikus káderkiválasztási módszerek elszigetelődnek, feloldódnak az elmaradottszemléletben és a régi irányítási gyakorlatban. A szemlélet, a környezet gyökeres átalakulása, a demokratikus közélet megteremtése, s a vezetők felkészültségének fejlesztése, a korszerű menedzserképzés egyaránt előttünk álló feladat. A követelmények árnyaltabb és határozottabb megfogalmazása, a szükséges vezetői adottságok és jellemvonások tisztázása ugyancsak fontos, hogy ne az alkalmazkodó, a konfliktuskerülő, simulékony ember, hanem a rámenős, céltudatos, teljesítményt nyújtó és kikényszeríteni tudó személyiség legyen a vezetői ideál. Ám ahhoz, hogy a jó gazda gondosságával járjanak el az ügyekben, valóságos, konkrét tulajdonosok kellenek. Az állam, a nép nem lehet igazi tulajdonos, ahogyan ezt a saját kárunkon tapasztalhattuk, hiszen kiderült: ami mindenkié, az senkié. Az is bebizonyosodott, hogy a hús-vér tulajdonos hiánya nem pótolható szervezeti vagy jogi intézkedésekkel. A társasági törvény mélyreható változás, frontáttörés lehetőségét ígéri. Mozgásteret teremt a tőkeáramláshoz, — átcsoportosításhoz, — egyesítéshez, s a társaságok résztvevői — a vállalatok, a szövetkezetek, a magánszemélyek — érdekeltté válnak eszközeik legjobb hatásfokú hasznosításában. Az első számú vezető pedig — legyen szó szövetkezeti, betéti, korlátolt felelősségű vagy részvénytársaságokról, illetve gmk-król — érdemi vállalkozásra kényszerül. A társasági tagok ugyanis teljes bizalmat szavaznak az igazgatónak, az elnöknek, amennyiben a bevitt tőkerészük után megfelelő arányú jövedelmet (osztalékot) kapnak. Amennyiben nem kapnak, elégedetlenségüket, a jövő iránti kétségeiket sokféle módon kifejezésre juttathatják. Leszavazással, leváltással vagy a tőke kivonásával. Az utóbbi megoldással akkor is élhetnek, amikor más társaságok lehetőségei ígéretesebbek. A részvények, a részjegyek napi árfolyamán — a kereslet-kínálattól függően — mérhetővé válik egy-egy vállalkozás vagyona, komplex tevékenysége, benne az igazgató (elnök) teljesítménye. Persze nem számíthatunk látványos, gyors áttörésre. A vállalati és szövetkezeti vezetők jelentős része nem jártas a valós piaci viszonyok hatása alatt működő vérbeli vállalkozások menedzselésében. De a kor kitermeli a maga kádereit —, ha hagyják. Gondoljunk csak a szocialista mezőgazdaság hőskorára: sok-sok téeszelnök, állami gazdasági igazgató bizonyította vállalkozói rátermettségét. Kijárták az élet iskoláját. Családi, részes művelést vezettek be a kolhoztípusú munkaegységek helyett, kiegészítő jellegű ipari-szolgáltató ágazatokat építettek ki, később pedig korszerű ipari-termelési rendszerekbe szerveződtek. A 80-as évek elején viszont, amikor a mezőgazdaság lendülete megtorpant, a kisvállalkozások tömege nagy leleményességgel és sok kezdeményezéssel rukkolt elő. Lelkes kollektívák, munkacsoportok szerveződtek megannyi feladatra, amire korábban nem volt vállalkozó. A gazdasági tevékenység legszélesebb sávja, a döntően állami tulajdonra alapított ipar, közleke- ■ dés, a kereskedelem jelentős része azonban évtizedek óta szinte mozdulatlan. A társasági törvény ennek a monolitikus állami tulajdonnak a megreformálását, a nagy vállalkozásoknak i^Jcedvező társadalmi, gazdasági környezet kialakítását célozza meg. A nagyvállalkozások határozott igénye és reális lehetősége — rendkívül nehéz feltételek ellenére — itt is kitermelheti a többre képes, vállalkozói szellemű vezetőgárdát. . K. J. Negyvenéves a MTESZ Gazdaságunk felzárkózását szolgálva ••• A MTESZ műszaki-közgazdasági hetek rendezvénysorozata megyénkben életre hívása óta a nyilvánosságot szolgálja. Már akkor is, amikor még közel sem volt akkora divat erről beszélni mint manapság. Sőt iránta való igények sem nagyon fogalmazódtak meg. Mindezeken túlmenően pedig olyan információkkal szolgált, amelyek a mindennapok során hasznosíthatóak voltak, esetleg elgondolkodtattak. Minden bizonnyal számtalan más előnyökkel is jártak. Ezúttal azonban dr. Domán Lászlóval a MTESZ megyei szervezetének titkárával beszélgetve arra vállalkoztunk, hogy az idei rendezvénysorozat mérlegét vonjuk meg. — Mi jellemezte a műszaki-közgazdasági hetek eseményeit? — Továbbra is az az alapvető cél vezérelt bennünket, hogy a megye gazdasági vezetőinek első kézből való információkkal szolgálhassunk. Foglalkoztunk a stabilizációval, a kibontakozással, a munkaerő-gazdálkodással, az ár- és bérpolitikával, a túlzott infláció elkerülésének lehetőségeivel. Összehasonlítottuk a magyar élelmiszer-gazdálkodást a világ élelmiszer-gazdaságával, s lehetne mindezeket a témákat sorolni tovább. Az eseményeken több ezer érdeklődő vett részt, méghozzá a korábbiakhoz képest sokkal aktívabban. A megannyi kérdésfelvetés természetesen összefügg politikai életünk aktivizálódásával is. — Az idei zárást követően elégedett volt? — Közel sem. Az első számú gazdasági vezetőktől lényegesen nagyobb érdeklődésre számítottam. Mindezen túl ennek az egésznek az eredményét azzal lehet lemérni, hogy mennyire változik a megye gazdasági alkalmazkodóképessége. Mert tévednek akik azt hiszik, hogy ma a világpiacon az áruk versengenek. Ott a gazdasági rendszerek mérettetnek meg. Nem a világnézeti rendszerekről beszélek, hanem arról, hogy hol, milyen az innovációs befogadóképesség, hol, milyen gyorsan képesek kielégíteni az igényeket, milyen az általános morális helyzet — szállítási, munkafegyelem stb. —, az adott szónak hol, milyen értéke van. Mert nem kevés azon országok száma, ahol pillanatok alatt telefonon köttetnek üzletek, s nem kell tárgyalások sorozata, többszöri kiutazás, pecsétek, s aláírások. — Miért nem tarthatunk még mindig itt? — Rendszerünk ebből a szempontból is elmaradott. Sok a felesleges csatorna, amin végig kell futtatni az ügyeket. Mindenki bele akar szólni egy-egy témába, mert ha nem teheti, önmagát feleslegesnek tartja. Jellemző példa, hogy az Egri Dohánygyár két év alatt volt képes vegyes vállalatot alakítani azzal a SANDURA céggel, amely- lyel nagyon jók voltak a kapcsolatok. Ugyanakkor a SANDURA- DOTEX nevű vegyes vállalatunk 10 millió forintos tőkével történt megalakítását követően, évi 900 ezer dollár értékű terméket állít elő, amiből 400 ezer az export. De már két év mínusszal indultunk. Ebből is kiszámítható mennyit ér az a rendszer amelyik azonnal képes reagálni. — Változásra van szükség a MTESZ munkájában is? — A MTESZ-nek és a tagegyesületeknek olyan társadalmi bázissá kell válniuk, amelyek kezdeményeznek, elősegítik a döntések meghozatalát, tanácsadó szolgálatot lát el gazdasági kérdésekben, és tagjait a világ szakmai, gazdasági eseményeiről informálják. Ha en(Fotó: Szántó György) nek nem képesek megfelelni, úgy nincs gyakorlati hasznuk. — Ezek után újra azt kérdezem, hol a hiba? — A jelenlegi közállapotoknak az a gondja, hogy van egy úgynevezett torta, ami a népgazdasági jövedelem. Szól a pedagógustársadalom, az egészségügy, aztán szép sorban mindenki, hogy ebből a tortából jóval nagyobb szeletre tart igényt, követel nagyobb falatot. Óriási energia megy el arra, hogy miként lehetne az adott tortát másképpen felosztani. Sokkal kisebb erő marad ahhoz, hogy ebből a tortából miként lehetne nagyobb süteményt csinálni. A korszerű gazdaságban sokkal erőteljesebb az együttműködési készség. Nálunk minden változás csak a konfliktusok sorozatával érhető el. A MTESZ negyvenéves! Ennek ellenére bízom benne, hogy egyre kevesebb ellentét árán sikerül változnia, fejlődnie. Ha mindez így lesz, akkor tölti be igazán szerepét, s akkor szolgálja gazdasági rendszerünk felzárkózási törekvéseit. (kis szabó) Korszerű óvoda Mezőtárkányban Az évek során megnyugodva konstatálták a mezőtárkányi vezetők, hogy gyarapodik a községben a gyermekek száma. Jelezte ezt az is, hogy a jelenlegi óvoda egyre zsúfoltabb lett, sürgetővé vált tehát a gond megoldása. Ez pedig egy „áttelepítési” láncreakciót indított el a faluban: egy volt orvosi lakásból alakították ki a védőnői hálózat helyét, s ide telepítették az idősek klubját, amely ma harminc bejáró és 22 házi gondozású rászorult embert lát el. Az egykori öregek otthona helyén biztosítanak az eddigieknél sokkalta jobb körülményeket a legifjabbaknak. Az épület átalakítása után már egy 145 négyzetméteres óvoda várja az apróságokat a nagy udvarral rendelkező Rákóczi utcai portán. A jelentősebb munkálatokkal ebben az esztendőben elkészülnek, s úgy tervezik, hogy a hőtárolós kályhákkal ellátott intézményben január első heteitől fogadják majd a 64 óvodást, akiknek a szülei társadalmi munkával segédkeztek az átalakítás során. Laskagomba kisvállalkozásban Fólia alatt is termesztenek laskagombát a Csepeli Duna Tsz-ben. Erzsébeti területükön negyven embernek kisvállalkozásba adták át a termesztést. A fólián kívül az alapanyagot is a termelőszövetkezet adja, s az érdekeltté tett termesztőktől vissza is vásárolja a terméket, amelyet az NSZK-ban, Ausztriában. Svédországban, illetve a belföldi piacon értékesít. Exportra szedik, illetve válogatják a gombát (MTI Fotó: Kerekes Tamás) Használt szárazelemek összegyűjtése A környezetvédelem szempontjából is fontos gép tervezését kezdte meg a Csepeli Fémmű az Észak-Magyarországi MÉH Nyersanyag-hasznosító Vállalattal kötött szerződés alapján. A berendezés alkalmas lesz arra, hogy az elhasznált szárazelemekből „kinyerje” a horganyt. Az elemek horganyedényeinek elkülönítése, tisztítása után lehetővé válik e nagy mennyiségű horgany újrahasznosítása. így nemcsak a kommunális hulladékba kerül kevesebb szennyezőanyag, de csökkenthető a fémkohászatban igen fontos horgany importja is. Jelenleg még a háztartási szemétbe kerül az évente 3-4 ezer tonnányi elhasznált szárazelem. A szemételhelyező telepeken felhalmozódó nehézfémtartalmú szárazelemek erősen szeny- nyezik a talajt, s a talajvízmozgással a vizeket is. Magyarországon már most is évente mintegy 15 millió köbmétertelepülési hulládé^ elhelyezéséről kell gondoskodni, s a városiasodással néhány évtized alatt akár a 40 millió köbmétert is elérheti ez a mennyiség. A geológiai, hidrogeológiai, hidrológiai szempontoknak megfelelő lerakóhelyeket egyre inkább már csak úgy lehet találni, ha az előzetes szelektálás, a lakossági gyűjtés megszabadítja a kommunális hulladékot sok veszélyes anyagtól, így például a nehézfémeket és sóikat rejtő elhasznált szárazelemektől is. A közelmúltban indított akció során Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a diákok már kétton- nányi szárazelemet gyűjtöttek össze. Fontos volna — figyelmeztetnek rá a környezetvédők —, hogy miután elkészül a horgany- kinyefő berendezés, az egész országban megkezdődjék az elhasznált . szárazelemek összegyűjtése. Hát ilyenek ezek a karácsonyok... Valahogy búsabb, borongósabb ez a karácsony mint az eddigiek. Mintha csak ámítanánk magunkat. Próbáljuk, próbálgatjuk átélni az ünnepi hangulatot, de sajnos fanyar mosollyal kell nyugtáznunk: nem megy. Nem az igazi... Hiába kerültek most idejekorán a pénztárgépek mellé a feldíszített fenyőfák, hiába szépek a kirakatok, a sétálóutcák — nem tesznek áhítatosabbá. Pedig emlékezzünk csak vissza... 1987. december. A jó istent is lefizettük volna, ha szerezni tudunk egy hűtőládát, színes televíziót, automata mosógépet. Üresen tátongtak a polcok, soha még ilyen kínos választékot! Az idén minden van. Legalábbis úgy tűnik. Szuper videolejátszó, vízen úszó rádió, formás hajszárító, jugoszláv kardigán, bécsi desodor, spanyol pamut, kínai plüsskutyák. Nemzetközi a kínálat. Járjuk is a boltokat rendesen, lökdösődünk és kihasználjuk az ezüst- és aranyvasárnapok nyújtotta lehetőségeket. Valami miatt mégsem tökéletes ez az egész. Egyik ismerősöm, gyakorló háziasszony és anyuka panaszkodik. Ugyanazt lehet kapni, mint egész évben. Ami eddig hiánycikk volt, az az ünnepekre sem került a polcokra. Apróságnak tűnik, de nincsen például jó minőségű púder. A gyereknek nem tud egy normális játékot vásárolni. Függönyt is keresett. Gondolta, talán év végére több, szebb lesz. De az eladók nem is kecsegtették. Már ők sem reménykednek... Nagymama, hatalmas szőrmemackóval a karjaiban. Alig lát ki mögüle. Úgy tűnik, ez még mindig klasszikus, megbízható ajándék. De ott virít a kirakatban az a fekete távirányítós játékautó, amelynek láttán tavaly ugyancsak felhördültünk. Több mint háromezer forintba került. Mostanra kicsit megkopott a hajdani dicső nimbusz, nem is csoda hát, ha fél áron kínálják. És még ennyiért sem kell a kutyának sem.... Kétségbeesett kísérletek. Leárazás, sorsjegyakciók, kecsegtető meglepetések — mindhiába. Bemegyünk ugyan, megnézzük, le is emeljük a polcról — aztán visszatesszük. Laposabb a pénztárcánk, s az ajándékra várók száma sem csökkent. Be kell osztani, jusson mindenkinek egy kis apróság. Hova költjük hát a pénzünket? Akik tehetik, illetve van elég energiájuk, azok Bécsbe utaznak. Cipelik a televíziót, a videót, zacskószámra vásárolják az olcsó fonalat, s az egészet megfejelik még pár kiló banánnal. A többieknek marad az olcsó bolt, vagy akibe szorult némi ügyesség, annak a barkácsolás, a varrás és kötés. Úgyis azt mondják: többet ér amit magunk csinálunk. Hát igen... Csakhogy egy jó szándékkal készült, elszabott szoknyának valahogy nem tud felhőtlenül örülni az ember. Akkor már inkább a konfekció. Hát ályenek ezek a karácsonyok. De azért csak kapaszkodjunk meg jól bennük, tömjük tele magunkat az ilyenkor esedékes toroskáposztával, töltött pulykával — kinél mi a szokás. Mert lehet, hogy jövőre még-erre a mostanira is szívesebben emlékszünk majd vissza... (doros)
