Népújság, 1988. december (39. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-17 / 300. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. december 17, szombat MŰVÉSZET — KÖZMŰVELŐDÉS 9. Előd László Baranyi Ferenc Úton Tobozóba Éjféli vers Értsd meg a kort, ha benne akarsz élni! Nem lehetsz dón kihót! és szancsó sem fog mindig elkísérni! Malmot ha látsz, csak sarkantyúzd lovad! dulszineád, a szép tobozói, másokkal mulat... Pákolitz István Malom a világ? vagy őrtorony világít? szűzföldeken lépünk? vagy más is járt itt? Menj, és győzz vagy hagyd ott a fogad! Megálld a próbát — Gondolkozz! csak ne gyanúsan sokat...! Nincs kényelmetlenebb az elhagyott barátnál, emléke lándzsahegy naponta többször átjár, szavait csavarod, igazát tagadod, elutasítod magadból, amit ő elfogadott. Nincs kényesebb dolog az önigazolásnál, naponta meginog, akár szélfútta nádszál, hajlik a víz felé, hajlik a part felé, nyugtatása reszketeg, mint vízben úszó fellegé. Nincsen magányosabb a lelkiismeretnél, nem falkában harap, nem sokszorozza testvér, mégis ezer felől érzed, hogy meggyötör, ezerszer húsodba tép, de meg nem öl, jaj, meg nem öl! Kiiktattalak Apollinaire Búcsú Kiiktattalak maradék-életemből mert szoborrá merevült szívedben az Ördög kiről írva vagyon hogy a Hazugság Atyja Kiiktattalak maradék-életemből mert szombaton már az Istennek se akarsz emlékezni szerdán elpusmogott nyálkás szavaidra Letéptem ezt a hangaszálat Már tudhatod az ősz halott E földön többé sose látlak Ó idő szaga hangaszálak És várlak téged tudhatod (Vas István) Kiss Benedek Megint az ősz A pulifürtös őszibarackfák lombjaikat mind elhullajtják — ősz ez megint. S az ősz megint alázatosabb szívvel szeress, szívedből már minden condrát kivess, s tudd: kakukkszóra már fakóbbra válhat az arc is — így idd borod, ne kérdd: ki tegnap még veled ivott, hová lett mára kakukk szavára, S jó lesz, ha magányod begombolod — lifeg a szélben, míg magad vacogsz. Böröndi Lajos Talán ez talán ez az apró kavics őriz belőlünk valamit a tétován odébbrúgott talán csak a mozdulatot a mozdulatok seb-helyét és hiába erőlködés a többi mintha vízbe hajítva a kő fölfelé vágyakozna miközben a mélybe hull fölöttünk is így simul tükörré az idő egésze jeltelenül ahogy az égre vadludak húznak jelet múlékonyat tünékenyét Deák Mór Hatalom Őszi köd a tüdőm. Eső a szemem. Szürke felhővatta minden sebemen. Arcom földre hullik. Sápadt nap figyel. Vértelen harcomban ma kit vesztek el. Fiam, lányom él még. Magamról nem tudom. Erőm csak addig kell már, ameddig oltalom. Őket féltem. Akkor is, ha féltem magam. Aki így fél, a félelmen hatalma van. Bertók László A valóságnak nincs neve Többé ugyanúgy sohase de mindig akkor s ugyanott odaképzelem a napot ahol lennie kellene megyek tehát visszafele mint a legyengült állatok zizegnek a viszonylatok látszik a fák lehellete ami velem tart a mese s hogy azért is itt maradok mert ahol a csorda robog az csak a mese közepe s a valóságnak nincs neve csak ősz van tél van hazudok. Villányi László Ősz Az egészben a legszomorúbb, hogy erről már te se tudsz; nem többre, ötvenegy centire, lebegtünk a föld fölött; az emberek megálltak a járdán, kezüket hiába húzta gyermekük, aztán egy férfi érkezett, leguggolt: nézzék, ökörnyálon egyensúlyoznak; erre mindenki megdőlt, elhajolt, és abban a szögben csillant a fonál; csalódottan folytatták útjukat, s mi, nevetve, a földre ugrottunk. 4 _____________ ____________________J K astaly István: A régi Tabán Kastaly István: Tisza-parti füzes (Gál Gábor reprodukciói) König Róbert: Sóstó-káli teinplomrom Bán Magdolna: Stég . . stván: Tél vége
