Népújság, 1988. december (39. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-17 / 300. szám
6. MŰVÉSZET — KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1988. december 17, szombat Üj intézmények régi épületben Közművelődés Hevesen A közművelődés fontos szerepet játszik életünkben, segítheti a gazdaság szellemi hátterének kialakítását, az életmód, az életvitel, ezzel a társadalom fejlődését. A gazdasági nehézségek hatása viszont egyre érzékelhetőbb: az államnak egyre kisebb a fedezete a kulturális kiadásokra, egyúttal a „fogyasztóknak" is kevesebb a pénze az ilyen jellegű programokra. Ilyen kiindulópontból elemezte Heves város közművelődését Kontra Gyula tanácselnök, aki a megyei tanács művelődési bizottsága előtt számolt be az elmúlt héten e területről. Az ipar erősödő szerepe mellett Hevesen megőrizte jelentőségét a mezőgazdaság és fokozódott a háztáji és a kisegítő gazdaság szerepe. A kereskedelem és a szolgáltatás is mind nagyobb tért hódít a városiasodás következtében. Az integrációnak köszönhetően megújult a középfokú oktatás. Ennek következménye, hogy átrendeződtek a lakosság rétegei: a szakmunkások, az érettségizettek és az értelmiségiek aránya növekedett. Ugyanakkor gond a nyolc osztályt el nem végzettek jelenléte: különösen a cigányok körében akadnak sokan. Azt is figyelembe kell venni, hogy a 14—24 és a nyugdíjas korcsoportok a legnépesebbek. A városi könyvtár a hatvanas évek közepétől, a zeneiskola 1964-től, a művelődési központ 1968-tól, az úttörőház 1979-től, a Malinovszkij-ház 1985-től működik, s néhány hete adták át rendeltetésének a sakkmúzeumot. Ezeknek az intézményeknek a többsége régi — elhasználódott — épületben dolgozik. Ezekkel a tényezőkkel számolva legfontosabb feladatnak a lakosság szükségleteinek figyelemmel kísérését és újabb és újabb igények felkeltését tekintik a szakemberek. Fontos az épületek megóvása, belső korszerűsítésük és eszközeik gyarapítása. Ezenfelül a követelményeknek jobban megfelelő munkatársakat kell megnyernie. Az épületek felújítására a város közel kétmillió forintot biztosított az elmúlt két és fél év során. Ezt segítette a Soros-alapítvány 300 ezer forintos támogatásának az elnyerése. A felújítási alap megosztásánál most 700 ezer forintot szánnak a művelődési intézmények esztétikusabbá, korszerűbbé tételére. Átlagos a felszereltsége a művelődés bázisának: a költségvetésből és különböző pályázatokból igyekeznek fejleszteni. így gyarapodtak Xerox fénymásolóval, s videotárral. A közeljövőben szintén hasonló módon — pályázat útján — gazdagodik egy szabadtéri színpaddal a középfokú oktatási intézmény. A gyermekkorosztályok számára jó együttműködés segíti a kínálat kialakítását. Az úttörőház, a művelődési központ és a gyermekkönyvtár ajánlata színvonalas. A megyében a legnagyobb a gyermekolvasók aránya. A fiatalok művelődési szokásaiban változás történt. Csökkent a diszkók és a nagyrendezvények vonzereje, s nőtt az érdeklődési körök iránt az igény. Viszont tapasztalható a rendezetlen — elsősorban a családi — miliőből való menekülés, amely gyakran a káros szenvedélyekig, az italozásig vezet. A két véglet között érdektelenség is előfordul. Csak kis lépéseket lehet tenni az igények felkeltésére. Hiányzik a megfelelő szórakozóhely a vékony pénztárcájú ifjak számára. A felnőttek körében igen lényegesek azok a fonnák, amelyek a hiányzó alapképzettség megszerzését, illetve a szakmai átképzést szolgálják. Tudatosab- bá vált a város közművelődési és gazdasági egységei közötti együttműködés. A fiatal és felnőtt korosztály a résztvevője a műsoros esteknek, szórakoztató rendezvényeknek. A családok többsége saját programot szervez, az intézmények közül egyelőre csak az úttörőház sietett segítségükre. Külön figyelmet kell fordítani a cigány lakosság életmódváltozására, megalakult a cigányklub s kulturális szövetségük helyi tagszervezete. Kiemelten kell törődni a nyugdíjasokkal: 120 tagot számlál klubjuk, s folytatódott középiskolájuk, s több rendszeres kulturális program várja őket. Változnak a művelődési szokások, így például a könyvtárban növekedett a helyben olvasók aránya, a szakkönyvek, szakmai folyóiratok iránti igény. Ezért is tűzték ki célul a letéti hálózat továbbépítését. Gazdagodott Heves képzőművészeti alkotásokkal, november 14-én avatták Samu Géza szobrászművész alkotását a középfokú oktatási intézményben. Több színházi előadás szerepel a kínálatban: megjelent az egri Gárdonyi Géza Színház is a palettán. Mozgalmasabba zenei étet ófcszésségében a városi tésének szolgálatába kell álmám a közművelődést, külön figyelve a fiatalokra. Az önköltséges tevékenységi formák keresése igen fontos. Gazdasági eszközök koncentrálásával, feltárásával szükséges törekedni az előrelépésre. A hagyományokra építve kell folytatni Heves művelődési arculatának átgondolt alakítását. Matuzsálemi korú platánfasor Alcsutdobozon Alcsutdoboz egyik nevezetessége a már több mint 150 éves, közel 200 fából álló platánfasor az Etyek felé vezető út mellett a Mária-völgyben (MTI-fotó: Kabáczy Szilárd) A főiskola öregdiákjai szűrben, nyesles kun süvegben. A rajzol Csokonai József, a költő apja készítette 1775-ben Maróthi György professzor (Hupák József felvételei ■ • MTI — Press) Az „ország iskolája Neveltjei: Csokonai, Kölcsey, Irinyi . . Debrecenben a főiskola őse 1526 körül alsófokú iskola lehetett, akadémiai rangját a reformáció megerősödésével nyerte el. „Schola nostra”, a „mi iskolánk” — így emlegették már az 1556-ban kelt latin nyelvű feljegyzésekben. Volt olyan évszázad, amikor a 300-400 főnyi diáksereg választott vezetője irányításával teljes önálló testületet alkotott. „Iskola könyv nélkül — olyan, mint tábor fegyver nélkül”. E latin eredetű mondás szellemében a professzorok elsőrendű feladatuknak tekintették a könyvtár gyarapítását. Hajdan a bibliotéka őrzött minden értékes tárgyi emléket. A város nyomdája is évszázadokon át a magyar nyelvű irodalmat szolgálta. A főiskola eltartói Debrecen városa és a református egyház gyülekezetei, pártfogói az erdélyi fejedelmek voltak, Bocskai István, Bethlen Gábor, a Rákó- cziak, Apafi Mihály támogatták. A diákok évenként kétszer a város környékén is gyűjtöttek természetbeni adományokat. A papjelöltek nagy ünnepekkor vidéken teljesítettek egyházi szolgálatot. Svájc, Németország, Hollandia, Skócia protestáns egyetemeinek ösztöndíjrendszere biztosította, hogy a Kollégium tudományos szintje azonos magasságban álljon nyugat-európai testvérintézmények felkészültségével. A 17. században a debreceni alma mater a magyar protestantizmus egyetlen főiskolája a királyi és hódoltsági Magyarországon. Példakép: Várad eleste után az ottani főiskolának is menedéke lett. Nagy professzorok A külföldön tanuló debreceni származású jeles diákok közül kiemelik a bázeli egyetem oklevele szerint: „minden erénnyel és tudással ékes” ifjú, Maróthi György (1715-1744). Hét évig külföldi egyetemek hallgatója. A Kollégium tanáraként történelemtudományokat, ékesszólást, és matematikát tanított. Nyelvismerete kortársait is bámulatba ejtette. Ismerte a latin, görög, héber nyelveket. Olaszul, németül, hollandul, franciául beszélt is. Számos tankönyvet írt. Tanítványai rajongtak érte. Hatvani István (1718-1786) professzor filozófiát, kémiát, fizikát, matematikát, élettant, földrajzot, csillagászatot adott elő harminchét esztendőn át, többnyire zsúfolásig megtelt tantermekben. Egyetemes tudós. Meghatározta Debrecen földrajzi szélességét. Leírta az akkor (1769-ben) feltűnt üstökös pályáját. A váradi gyógyvizek vizsgálatával ő az első magyar balne- ológus. A marburgi, majd a ley- deni egyetemre szóló meghívását elhárította. Mint életrajzában írta: „jobban szeretem gyászos helyzetben lévő egyházunkat, mint Hollandia virágzó szabadságát és tanári fizetését”. . Az „alma mater” A diákok akkor az iskolát alma maternek, tápláló anyának nevezték. Fiúi szeretetiik bizonyítékául latinul ajánl« utak első nyomtatott művükéi, «agy külföldi tanulmányútjaik során gyűjtött értékes köm \ cike«ajándékozták a kön\ \ tarnak Falai között a szabad parasztság, és a tehetséges jobbágyi?'*, ezrei tanultak. A Kollégium neveltjei: Csokonai Vitéz Mihály, Kazinczy Ferenc, Kölcsey Ferenc, Arany János, hinyi János, Ady Endre, Móricz Zsigmond, Medgyessy Ferenc és hazánknak még számos nagy fia. A kollégiumi nagykönyvtár félmillió kötetet magába foglaló könyvállományában 146 ős- nyomtatvány, több mint 3000 régi magyar és ritka könyv van. Ilyen könyvtár nélkül aligha fejlődhetett volna Debrecenben tudós költővé Csokonai. Itt gyökerezik Ady jártassága a régi magyar irodalomban. Erről vallott Móricz Zsigmond: „Nagy papok, a reformátorok titokzatos szelleme égetett itt ... a könyvtár százezer kötete nekem az emberiség mindén becsességét jelentette”. Debrecen dicsérő jelzői között talán az a legragyogóbb, mellyel az 1561-ben nyomdát alapító „bujdosó kassai prédikátor”, Huszár Gál a várost jellemezte: „Magyarországnak és Erdély- ségnek . . . világosító lámpása”. Az 1538-ban alapított Református Főiskola, a Kollégium osztozik Debrecen dicsőségében. Hazánk és a nagyvilág méltóképp ünnepli ez év novemberében a Debreceni Református Kollégiumot, fennállásának 450. évfordulóján! M. L. Régies igealakok mai nyelvhasználatunkban Egy levélírónk is felhívta a figyelmünket arra a sajátos nyelvhasználatijelenségre, hogy egyre gyakrabban hallhatjuk a televíziós és rádiós adásokban azokat a múlt idejű igealakokat, amelyek „szokatlanságukkal és régieske- dő hangulatukkal” hívják fel magukra a hallgatóság figyelmét. Jegyzetfüzetünk tanúsága szerint is a legváltozatosabb közlésformákban és műsortípusokban jelentkeznek a szóbeliségből lassan kiavuló ilyen összetett múlt idejű igealakok, mint mondottam volt, említettem volt: „Csak mint említettem volt... (Televízió: Kocsis Zoltán megnyilatkozása, 1988. ápr. 12.). — „Mint mondottam volt, a Rákóczi téesz szakembere is egyetértett vele” (Rádió: Déli Krónika, 1988. okt. 26.). A Hazai Tükör televíziós műsor vezetője szinte modorosságnak is tűnő gyakorisággal használja ezeket az igeformákat: mondottam volt, említettem vo/ístb. Újabban az írásos közleményekben, főleg a riportok nyelvi formálásában is fel-feltűnnek az igeragozás régieskedő alakváltozatai: „Farkastorkú gazembernek szokta volt aposztrofálni” (Hegyi Béla: Faludy György, Új Tükör, 1988. 25. sz.). — „Amilyen mértékben elidegenedtünk volt, olyan mértékben el is em- bertelenedtünk” (Beszélgetés Panek Zoltánnal, Tiszatáj, 1988. 10. sz.). Ugyanebben a riportban olvashatjuk ezeket a szövegrész- leteket: „Ahogy egy novellámban írtam volt, ahogyan édesanyám szokta volt mondani...” A régmúlt megelevenítésének céljából felhasznált összetett múlt idejű igealakok nem véletlenül jelentkeznek Panek Zoltán mondataiban. Ezek az igealakok ugyanis tájnyelvi jelenségként is minősíthetők. A keleti, illetőleg az erdélyi nyelvjárásokban ma is elevenen élő nyelvi jelenség és gyakorlat ezeknek az igeformáknak a felhasználása... S azoknak az íróknak, akiknek anyanyelvjárása e tájakhoz kötődik, mai mondanivalójuk megfogalmazásában is rájár a tollúk e nyelvjárási jelenség ébrentartását célzó igealakok felhasználására. Cseres Tibor a gyergyóvidéki nyelvjárás örökségeként kulcsszerepet ad az összetett múlt idejű igealaknak: „Csak halványan emlékeznek arra a két évtizedre, amikor a románok kézhez vették volt Bukovinát” (Cseres Tibor: Sír az út mögöttünk, Hitel, 1988. 1. sz. 18. 1.). Az erdélyi magyar költők és írók alkotásainak megszaporodásával a magyar olvasók táborának nyelvi tudatába is lassan belefészkelődnek a régi nyelv ösz- szetett idejű igéi. Olvasónaplóm sem véletlenül tartja számon azokat az újabban megjelent írásokat, kiadványokat, amelyekben az erdélyi nyelvjárás jellemző nyelvhasználati sajátosságai között sűrűn jelentkeznek olyan szövegrészietek, amelyekben a múlt idejű igealakok gazdagabb változata örvendeztet meg bennünket: „Okosabb, mint amelyik beszorult volt az ablakba” (Sütő András: A lőtt lábú madár nyomában 226.). Az erdélyi Kriza János hagyatékából napvilágot látott Adomák és tanítómesék című kötet gazdag tárházát nyújtja az ilyen típusú szöveg- részleteknek: „Hallottam volt egykor..., rossz szekérkast készítettél vala, míg ifjú legény valék, ■azt álmodta vo/ístb. A bemutatott régies igealakok jelentkezése ma nyelvhasználatunkban nem válik divatosnak minősíthető nyelvi ténnyé, de szívesen vállaljuk, s Áprily La-- jóssal valljuk, hogy ezeket a „múlt-ízű, kedves szavakat” örömmel halljuk és olvassuk hétköznapjaink egyre szürkülő és íztelen nyelvhasználatának színesítését is szolgáló eszközeként. Dr. Bakos József Mindennapi nyelvünk ■NPIIPPPPPPPff^
