Népújság, 1988. november (39. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-09 / 267. szám
2. NEMZETKÖZI ÉLET NÉPÚJSÁG, 1988. november 9., szerda Levél az alkotmánybírósághoz Nagygyűlés a gdanski hajógyárban A reális gondolkodás felülke- rekedésének és biztató jelnek nevezte Jerzy Urban azt, hogy kedden a gdanski hajógyárban 3000 dolgozó részvételével tartott nagygyűlésén Lech Walesa, korábbi ígéretétől eltérően, nem hirdetett sem országos sztrájkkészültséget, sem sztrájkot, hanem a munkások teljesen legális határozatot fogadtak el, és tiltakozó levelet küldtek a hajógyár bezárása miatt az alkotmánybírósághoz. A lengyel kormány szóvivője keddi, szokásos nemzetközi sajtóértekezletén mindezt úgy értelmezte, hogy Lengyelországban lassan megkezdődik a demokratikus játékszabályok tanulása. Ugyanakkor változatlanul kétségeinek adott hangot azzal kapcsolatban, hogy Lech Walesa és társai valóban a tervezett kerekasztal-értekezlet megtartására törekednének, mivel egyre újabb és újabb előfeltételeket támasztanak, és alig változtatnak évek óta alkalmazott taktikájukon, aminek lényege: mindenre nemet mondani. Urban megerősítette a kormány változatlan készségét a ke- rekasztal-konferencia mielőbbi megtartására a konstruktív ellenzék képviselőinek részvételével, de — tette hozzá — Lech Walesa és társai állandó visszautasító magatartása felveti a kérdést: vajon nem kellene-e a konstruktív ellenzék más képviselőivel számolnia a kerekasztal mellett, azaz nem kellene inkább „a ’90-es évek ellenzékét meghívni” „a ’80-as évek veteránjai helyett”. A szóvivő ugyanakkor hozzátette, hogy a „Szolidaritás” képviselői nélkül kevés értelme lenne a kerékasztalnak, miután annak más résztvevői más alkalmat is találnak az érintkezésre. Ülést tartott az MSZMP Politikai Bizottsága (Folytatás az L oldalról) Az MSZMP Politikai Bizottságának keddi üléséről kiadott közlemény hangsúlyozza, a Politikai Bizottság fontosnak tartja, hogy a párt tegyen határozott lépéseket az állami szervekkel, társadalmi szervezetekkel és mozgalmakkal kialakítandó partneri viszony és munkakapcsolatok megteremtésére. A Politikai Bizottság szükségesnek tartja a két vezető párttestület feladatkörének pontos elhatárolását: a Központi Bizottság — két kongresszus vagy pártértekezlet között — a párt legfelső döntéshozó, irányító és ellenőrző testületé, míg a Politikai Bizottság a napi politikai kérdések mellett a döntések előkészítésére és végrehajtására összpontosítja figyelmét. A testület ugyancsak megvizsgálta a párt központi apparátusa munkájának korszerűsítését és szervezeti felépítésének módosítását. Ehhez kapcsolódó javaslatait a Központi Bizottság elé terjeszti. A testület megvitatta a SZOT Elnökségének tájékoztatóját a szakszervezetek tevékenységének néhány időszerű kérdéséről. A Politikai Bizottság egyetértett a szakszervezeti mozgalom helyzetéről adott értékeléssel és a szakszervezeti munka megújításának tervezett irányaival. Megerősítette: a pártnak is alapvető érdeke, hogy a szakszervezetek visszanyerjék tagságuk bizalmát és a munkavállalók önálló arculatú, nagy tömegbefolyással rendelkező érdekvédelmi és képviseleti szervezeteivé váljanak. A párt változatlanul igényli, hogy a szakszervezetek a politikai és a gazdasági realitásokkal számoló partnerei legyenek az MSZMP- nek, és tevékenyen járuljanak hozzá a szocialista pluralizmus kialakításához. A Politikai Bizottság egyetértett azzal a kezdeményezéssel, A szóvivő tájékoztatója hogy a szakszervezeti jogok és kötelezettségek teljes körét, az érdekegyeztetés mechanizmusát és eszközeit, valamint a kormányzattal és a munkaadókkal történő együttműködés elveit, gyakorlatát át kell tekinteni és azokat a mai követelmények szerint szükséges alakítani, szabályozni. A testület véleménye szerint a szakszervezetek szövetségi alapon tervezett átalakítása jobban szolgálhatja az érdekek kifejeződését és érvényesülését. A testület felhívta a figyelmet arra, hogy a munkahelyi szak- szervezetek és pártszervezetek közötti együttműködést új alapokra kell helyezni. A párttagok fokozott aktivitással vegyenek részt a szakszervezeti munkában, legyenek kezdeményezői, tevékeny részesei a szakszervezeti mozgalom megújításának. A Politikai Bizottság megtárgyalta a párttagdíjfizetés módosításáról szóló előterjesztést. Megállapította, hogy a kommunisták eleget tesznek tagdíjfizetési kötelezettségüknek és ezzel anyagilag jelentős mértékben hozzájárulnak a párt működéséhez. Egyetértett azzal, hogy a körülményekre tekintettel a tagdíjakat mérsékelni, a fizetés rendjét pedig egyszerűsíteni kell. Az erre vonatkozó javaslatot a PB a Központi Bizottság soron következő ülése elé terjeszti. A Politikai Bizottság az Alkotmány egyes rendelkezéseinek módosításával is foglalkozott. Tudomásul vette, hogy az alaptörvény felülvizsgálatával párhuzamosan folyamatban van több olyan, a politikai intézményrendszer továbbfejlesztését célzó törvény előkészítése, amelyek elfogadására és alkalmazására mielőbb szükség lenne. Ilyen többek között a gyülekezési és az egyesülési jogról szóló törvények megalkotása, a választójogi törvény módosítása és az Országgyűlés ügyrendjének módosítása. Ezért már most is indokolt a jelenlegi Alkotmány néhány rendelkezésének megváltoztatása. A PB javaslata alapján a Központi Bizottság is foglalkozik majd a kérdéssel. A testület a továbbiakban tájékoztatót hallgatott meg a gyülekezési és az egyesülési jogról szóló törvények társadalmi vitájának főbb tapasztalatairól. A PB támogatja a törvénytervezetek átdolgozását, s egyetért azzal, hogy új jogi megoldásokat, árnyaltabb megfogalmazásokat alkalmazzanak. A törvénytervezetek társadalmi vitájának tapasztalatairól és a javasolt módosításokról a Központi Bizottság tájékoztatást kap. A Politikai Bizottság úgy döntött, hogy november 22-ére ösz- szehívja a Központi Bizottságot. Kelet-Európa egyébként legkisebb létszámú apparátusában — ha a Központi Bizottság úgy dönt — szervezeti módosításokat is végrehajtanak — mondotta Major László szóvivő. Más felvetésre elmondta: az MSZMP politikai pártként kíván működni, s az úgynevezett ügyintézői szerep mellett leveti érdekkijáró és -képviseleti vonásait. A politikai intézményrendszer továbbfejlesztése többek között azt a célt is szolgálja, hogy a párt és a szakszervezetek viszonya tisztább és világosabb legyen. A szakszervezetekkel kapcsolatban sokszor elhangzó fogalmak — autonómia, elkötelezettség, önállóság, függetlenség — önmagukban kevesek. Ezek tartalmát magyarázni, pontosítani szükséges. A SZOT-on kívül létrejött szakszervezetekhez való viszonyról elmondta, hogy a SZOT az utóbbi időben nagy fokú nyitottságról tesz tanúbizonyságot. rC ÄiilpoHtikai kommrut/imnk )—i A türelem határa MOSZKVA ÉS KABUL TÜRELME sem végtelen, főleg ha bizonyos erők ezt a türelmet szüntelenül próbára teszik. Ezt látszik alátámasztani a moszkvai bejelentés, amely megerősítette: a kedvezőtlen körülmények miatt a Szovjetunió egyelőre nem folytatja a csapatkivonást Afganisztánból. Az Egyesült Államok támogatását élvező Pakisztán magatartása és az általa támogatott afgán kormányellenes fegyveres csoportok élénkülő, a szovjet csapatok távozását kihasználni igyekvő katonai tevékenysége szöges ellentétben áll a Genfben aláírt afgán-pakisztáni megállapodással, amelynek nagyhatalmi garanciáit a Szovjetunió és az Egyesült Államok vállalta. Afganisztánban nem javult, hanem romlott a helyzet. Több, a szovjetek által kiürített tartományban a tárgyalásos megegyezés helyett a Kabullal szemben álló erők fegyverrel igyekeztek teret biztosítani hatalmi törekvéseiknek. A szovjet tömegtájékoztatás beszámolói szerint jelentősen megszaporodtak a polgári célpontok elleni kegyetlen rakétatámadások, nem kímélve a kabuli külföldi képviseleteket sem. Válaszul Moszkvában többször is a külügyminisztériumba rendelték a pakisztáni diplomáciai képviselet vezetőjét, hogy nyomatékosan Iszlámábád tudtára adják: a Szovjetunió elváija Pakisztántól, hogy a genfi afgán-pakisztáni megállapodás betűje szerint jáijon el, annak szellemében mozdítsa elő a maga részéről az afganisztáni rendezést. A szovjet-pakisztáni külügyminiszteri és külügyminiszter-helyettesi találkozók témája ugyancsak az afganisztáni helyzet volt — eredmény nélkül. Sokak csalódására Ziaul Hakk elnök letűnése a politikai porondról sem vitte előbbre Afganisztán ügyét, viszont egyértelművé tette: a genfi megállapodások végrehajtásának megakadályozása nem egyetlen politikus műve, hanem befolyásos pakisztáni és külföldi csoportok „keze munkájának,, eredménye. E körök befolyását a korábbi szovjet diplomáciai erőfeszítések nem tudták ez ideig ellensúlyozni. SOKAK SZERINT A SZOVJETUNIÓ afganisztáni politikája Julij Voroncov első külügyminiszter-helyettes kabuli nagykövetté történt kinevezésével vett fordulatot. A szovjet diplomácia második számú emberének Kabulba küldése két dolgot jelzett: a Szovjetunió nagy hangsúlyt helyez a politikailag és gazdaságilag egyaránt nagy terheket jelentő afgán probléma megoldására és ezt politikai úton szeretné elérni. A szovjet álláspontot nyilván nem hagyja érintetlenül az a körülmény sem, hogy az afgán ellenzék fegyveres akcióinak szovjet áldozatai is vannak — és nemcsak a csapatkontingens kötelékéből. Moszkvában ugyanakkor hangsúlyozták, hogy a kényszerlépés nem jelenti az Afganisztánban állomásozó szovjet csapatok létszámának növelését. Azt azonban nem titkolták, hogy a régebben Afganisztánban szolgáló egységek felváltására friss, ütőképesebb fegyverzettel ellátott erőket küldtek a szomszédos országba. A szovjet első külügyminiszter-helyettes tájékoztatóján ugyanakkor nyomatékosan leszögezte: Moszkva továbbra is tartani kívánja magát a csapatkivonás befejezésének előre megjelölt időpontjához. A KÉRDÉS MOST AZ, vajon a mértékletességet tükröző szovjet lépés tudatosítja-e a pakisztáni vezetésben: a türelemnek is van határa. Dorogi Sándor J ugoszláv gazdasági reform Balkáni mecsetvonások (V/2.) Vizit a sajtószerájban Oszkár Kovács, a jugoszláv kormány tagja és egyben két gazdasági bizottságának elnöke az országban január 1-jével bevezetésre kerülő új gazdasági reform problémáiról nyilatkozott. Kifejtette, hogy a reformot számos regionális és ágazati probléma kíséri, amelyek a tagköztársaságok és az autonóm tartományok gazdasági szerkezetének különbözőségéből erednek. A legnagyobb hiányosság azonban az, hogy nincs megfelelő országos mechanizmus a pénz begyűjtésére és újrafelosztására. Enélkül pedig bekövetkezhet az, hogy az új gazdasági rendszert nem lehet alkalmazni az ország egész területén, ami oda vezetne, hogy egy országon belül két rendszer létezne. A másik veszély pedig az, Bécs a jövőben jobban felkészül a magyar bevásárló turisták tömegének fogadására — közölte kedden Haqs Mayr, az osztrák főváros polgármester-helyettese. Annak tapasztalatai alapján nyilatkozott így, hogy hétfőn, a november 7-i ümriep és munkaszüneti nap lehetőségét kihasználva, soha nem látott számban érkeztek Bécsbe vásárlási céllal magyar vendégek. Osztrák adatok szerint ezen a napon mintegy 20 ezer magyar személyautó és több mint ötszáz autóbusz szállította őket Ausztriába, s nagy részük a fővárost kerestft fel. Mint Mayr elmondta, hétfőn Bécsnek százezernyi magyar látogatója volt, és ők együttvéve legalább félmilliárd schillinget hogy ha sikerül is a reformot végrehajtani, akkor az egyes országrészek gazdasága még súlyosabb helyzetbe kerül. Jugoszláviában az utóbbi időben egyre több szó esik az úgynevezett közös adósságokról, ami a piacgazdálkodású társadalmakban a tartós költségvetési hiány következménye. Ha a közadósságot átruházzák a föderációra, akkor rendkívül megnövekszik a szövetségi költségvetés. Ezt sem a lakosság, sem a tagköztársaságok, sem a tartományok nem fogadnák el. így a szövetségi költségvetés csődbe jutna, vagy szüksége lenne az elsődleges pénzkibocsátásból eredő hitelekre. Ez pedig lehetetlenné tenné az infláció megfékezését. költöttek el vásárlásaikra. Az osztrák gazdaság és kereskedelem számára igen kedvező volt ez a „magyar roham”, de nagy gondokat, forgalmi zavarokat is okozott a közlekedésben. Ezért a közlekedési szakemberek, a kereskedelmi cégek és a rendőrség bevonásával sürgősen egybehangolt intézkedéseket dolgoznak ki a magyar turisták bécsi mozgásának és elsősorban az üzleti negyedekben való parkolásuknak megkönnyítésére. A tervek szerint az ajánlott megközelítési útvonalakról és a parkolási lehetőségekről már a határátkelőhelyeken röplapokon tájékoztatják a magyar látogatókat—jelentette be a bécsi polgármesterhelyettes. Igazából ma is ez a múlt, a város igazi szíve. Legalább olyan életképes, virulens, mint a jelen. Elég csak a tegnapi hősies harcot szimbolizáló, minaretekkel vetekedő magasságú szobor mögött elindulni, hogy a tegnapi agák és bégek negyedébe érkezz. Az állandóan velünk lévő hagyományokat szépen szimbolizálta az a fekete köpenyes, vörös feze köré fehér türbánt tekerő középkorú mufti is, aki az új negyed egy bérházából sietett a téren áthaladva a Fatih Dzsámi felé. No de még maradjunk az albán bazársornál, amely koszorúként fonja körbe a várost. Régi bagolyodús házak közt haladunk. A bazár csarsi s a minaretek mögött enyhén kapaszkodó utcák szövevénye tíz albán negyed. Lelógó ereszű — errefelé csárdáknak mondott — rozzant házak mögött élik elzárkózó, de semmiképp sem barátságtalan, ám mégis titkolódzó hétköznapjaikat az itteni muszli- mok. Viszont a nyitott kirakatok mögött fehér kötényes férfiak kínálják portékájukat: a háremélet aranypapucsait, cizellált rézasztalait. Álmélkodhatunk a cégérként függő, kék fagyöngy istrángokon, amelyek a szemmel verés ellen védik halálos biztonsággal kedvenc lovadat. Az egyik „Filigrán”, azaz arany-, ezüstműves boltban csodálatos atlaszselyem bugyogóban, népviseletben épp egy fiatal leány és fiú válogat... talán esküvői ékszert. Az üzletek falait régi stílusú, de napjainkban készített jatagánok s tőrök díszítik, utalva a harcias múltra, s az egyik zsákutcában két idős albán ősi baltával, amelyet talán valamelyik dédükapja még a rigómezei csatában forgatott, most már csak kertet gyomlál... Az elmaradhatatlan kávéházakból tea- és kávégőz, no meg a keleti dohánnyal töltött cigaretták füstje gomolyog, oly vastagon, hogy szinte rá lehetne könyökölni, amikor a város tizenhét minaretjéből felharsan az imára hívás... Kiürülnek a kávézók, s bezárja fatáblás boltját az egyébként bő választékú zöldséges... A piacon csak két fázós rendőr marad, az egyikük épp almát eszik. Egyébként ekkor láttunk karhatalmat először és utoljára, a szabadságra utazó katonákat leszámítva... sehol egy igazi perpatvar vagy büntetés. A legszebb mecset előtti csörgő kútnál a rituális mosdást végzik a hívők, s az egyikük egy idősebb, széles barna övét viselő, hagyományos ruházatú árus, felismerve az előbbi bámész idegent, „Szelám alejkum”-mal köszön, mire én is válaszolok, a jól ismert üdvözlésre: Alejkum szelám... veletek is a béke. S hogy lelkiismeretünk teljesen megnyugodjon, egy mecset előtti öreg koldusnak, aki előtt a legdrágább rakija — pálinka — párá- lik, egy márkát nyújtok. Az öreg fél szemmel az érmére néz, majd visszaadja azt a márkát, amelyik az aznapi hivatalos kurzus szerint 1650 dinárt ér. Egy szemfüles suhanc felkapva a pénzt elmondja, hogy itt dinár kell, nem márka, majd az öreg tálcájára 200 dinárt tesz, amelyet jóérzésből megtoldok még kettővel... hát nem tudom melyikünk is csinált boltot, de az biztos, hogy még Kosovóban sincs valutaéhség. A hotelbe visszatérve már a holnapi találkozóra készülünk, ahol reméljük, az igazat halljuk majd, nemcsak a valódit... A szeráj perzsa szó, s palotát jelent. A muszlim vallás közvetítésével azonban honossá lett az összes hívők által beszélt nyelvben, így a Boszniában és Hercegovinában beszélt szerb-horvát- ban, a ruméliai török dialektusokban, s az albánban is, amelyik az emberiség egyik legrégibb törzse, az illír napjainkban is élő le- származottainak az anyanyelve. Pristina új városnegyedében — noha a szóbeszéd általános elszegényedésről, beruházásstopról, követhetetlen inflálódásról járja — tetszetős, levegős lakóházak, adminisztrációs épületek, s a helyi építészeti és néprajzi hagyományok alapján könyvtár és egyetem sziluettjei magasodnak. Külön palota gazdája az Albán Nyelvtudományi Akadémia, amely a legnagyobb nemzetiség írott és beszélt nyelvét gondozza. Nimetullah Hafiz, aki maga is albán és török szülők gyermeke, büszkén újságolja: ilyen tudományos felkészültségű intézet Albániában sem található, irigy- lik is őket a „szomszédok”... A városképi panorámát monumentalitásával mégis a pristi- nai „sajtószeráj” uralja, ahová igyekszünk. A tizenöt emeletes „égszurkáló” ad otthont a köztársaság területén kiadott újságok, folyóiratok és könyvek szerkesztőségeinek s a nyomdának. Két napi és egy heti politikai lap készül itt. A sajtóház alsó traktusa az ofszet nyomdáé, fölötte a szerb-horvát nyelvű „Jé- gyinsztvo”, azaz „Egység” szerkesztőségi szobái, a következő szint az albán nyelvű „Rilindja,” „Újjászületés” birodalma, míg a legfelső a „Tan” című török hetilap munkatársainak ad otthont. Mindegyik szerkesztőséghez saját könyvtár, folyóirat és archívum tartozik. Valamennyi lapkiadó saját irodalmi folyóiratok és a helybéli írók könyveinek a gondozója, kiadója is egyben. Az igazat megvallva kicsit irigykedve néztem körül a jugoszláviai kollégák világos, korszerű munkakörülményeket biztosító szobáiban. Barátsággal, s ami igen ritka, őszinte szóval fogadták a „távol élő, de szívükhöz közeli barátot”. Beszélgető partnereim Nevzat Hüdaverdi, a török hetilap, a Tan főszerkesztője, Nimetullah Háfiz és az albán „séf-re- daktor,” Erői Ali. A vendégnek nem illik ajtóstól rontani a házba, így fékezve türelmetlenségemet, nem a politikával, hanem a sajtó kulturális életben betöltött szerepéről diskurálva ismerkedünk. Amint kiderül, az albán nyelvű napilap rendkívül népszerű, nemcsak nálunk, hanem a határon túl élő testvérekhez is eljut, ha nem is mindig a legszabályosabb módon. Az újság szerző és szerkesztő gárdája mellé sorakozott a helyi értelmiség, valamint az albán és török nyelvű színházi élet is. (Folytatjuk) Sods Tamás Magyar vásárló-turisták Bécs jobban felkészül
