Népújság, 1988. november (39. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-04 / 264. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXIX. évfolyam, 264. szám ÁRA: 1988. november 4., péntek 1,80 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Megkezdődtek a tárgyalások s Grósz Károly Bécsben Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, a Minisztertanács elnöke Franz Vranitzky, az Osztrák Köztársaság szövetségi kancellárja meghívására csütörtökön reggel hivatalos látogatásra Bécsbe utazott. Kíséretében van Beck Tamás kereskedelmi miniszter, Kovács László külügyminiszter-helyettes, Marosán György, a kormány szóvivője és Demján Sándor, a Magyar Hitel Bank Rt. elnökvezérigazgatója. Grósz Károlyt és kíséretét a Keleti pályaudvaron Medgyessy Péter, a Minisztertanács elnök- helyettese, Várkonyi Péter külügyminiszter és Raft Miklós, a Minisztertanács Hivatalának vezetője búcsúztatta. Jelen volt Gerald Kriechbaum, az Osztrák Köttársaság ideiglenes ügyvivője. A vendéget és kíséretének tagjait hozó különvonat 10 órakor futott be az osztrák főváros Déli pályaudvarára. Grósz Károly fogadtatására megjelent Franz Vranitzky, Robert Graf gazdasági miniszter és több más osztrák vezető személyiség. Ott volt Nagy János, hazánk nagykövete, aki Bécsben csatlakozott a küldöttséghez. A magyar vezetőt katonai tiszteletadással köszöntötték. Elhangzott a két nemzeti himnusz, majd Grósz Károly és Franz Vranitzky elvonult a felsorakozott katonai díszegység sorfala előtt. Nem sokkal a megérkezés után a szövetségi kancellári hivatalban megkezdődött Grósz Károly és Franz Vranitzky szűk körben tartott megbeszélése. Az eszmecsere végeztével a két politikus néhány percig a sajtó képviselőjének rendelkezésére állt, válaszolt az újságírók kérdéseire. Az osztrák televízió munkatársa arról érdeklődött, hogy a magyar gazdaság jelenlegi helyzetében nem túl nagy vállalkozás-e a Bécs-Budapest világkiállítás. Grósz Károly kifejezte reményét, hogy — a realitások talaján maradva — elegendő anyagi erőt tudunk biztosítani erre a célra. Hozzátette: úgy tapasztalja, hogy egész Európában érdeklődés nyilvánul meg az iránt, hogy bekapcsolódjanak a program megvalósításába. Az osztrák kormányfő szerint a kiállítás célja elsősorban az, hogy ösztönzést adjon a két ország gazdaságának, s évtizedekre, vagy még hosszabb időszakra szóló létesítményekkel gazdagítsa mindkét országot. Az osztrák fél csak olyan üzletben vesz részt, amely gazdaságilag előnyös, de a világkiállítással kapcsolatban konkrét számításokat még nem végeztek. — Miniszterelnök-utódját illetően van-e valamilyen személyes óhaja? — tette fel a kérdést az ORF riportere. — Igen — válaszolta Grósz Károly. — Vajon az illető személyével kapcsolatFranz Vranitzky és Grosz Károly megbeszélése a kancellári hivatalban (Népújság-telefotó — MTI) ban a gazdasági hozzáértés a fő kritérium? — hangzott az újabb kérdés. — Az egyik — válaszolta nem kis derültséget keltve Grósz Károly. Utódjelöltjét illetően — újabb konkrét kérdésre — név szerint senkit nem nevezett meg. A Magyar Hírlap munkatársa arról érdeklődött Franz Vra- nitzkytól: milyen elképzeléséi vannak az utóbbi három évben 30 százalékkal mérséklődött kétoldalú kereskedelmi forgalom újbóli fellendítésére. A szövetségi kancellár új együttműködési formákban, közös fejlesztésekben, beruházásokban látja a megújulás lehetőségét, s hangú- lyozta, hogy ezekhez a személyes kapcsolatokon túl a vállalkozási módszerek fejlesztésére is szükség van. A szűkkörű megbeszélésről Kovács László külügyminiszter- -helyettes tájékoztatta az újságírókat. Mint elmondta, a mostani magasszintű találkozó a tavaly elhatározott rendszeres kontaktusok sorába illeszkedik. Franz Vranitzky hangsúlyozta, hogy Magyarország iránt ma rendkívül nagy az érdeklődés a belpolitikai sajátosságok, az intenzív külpolitika és a magyar-osztrák kapcsolatok különleges jellege miatt. Grósz Károly tájékoztatást adott a magyarországi helyzetről. Ügy fogalmazott: a reform végrehajtása lendületesen folyik, bár hazánkban vita van arról, hogy gyors vagy esetleg lassú-e a fejlődés. A magyar miniszterelnök szerint: a szükségeshez képest lassú, a lehetőségekhez képest gyors. Beszélt az alternatív mozgalmakról és arról is, hogy Magyarországon vita van az egy- pártrendszerről és a többpártrendszerről. Kiemelte a magyar politikai rendszer stabilitását, azt, hogy az ország szocialista szövetségesei támogatják törekvéseinket, széles a nemzetközi szimpátia hazánk iránt. A magyar külpolitika fontos célja, hogy bővítse a kapcsolatokat a szocialista világrendszerrel, de nem mondhat le azokról a gazdaság fejlesztéséhez szükséges lehetőségekről, amelyeket a legfejlettebb ipari országokkal való együttműködés jelenthet, ezért fejleszti kapcsolatait a nyugati országokkal és a nyugat-európai integrációs intézményekkel. Franz Vranitzky tájékoztatót adott Ausztria helyzetéről. Elmondta, hogy két éve működik a jelenlegi koalíció, a kormányban jó az együttműködés, bár a két kormányzó politikai párt összhangján van még javítanivaló. A kancellár szólt az osztrák szerkezetváltás gondjairól, amelyek — megfogalmazása szerint — hasonlóak a magyar problámék- hoz. Az EGK-hoz fűződő viszonyt azzal jellemezte, hogy külkereskedelmük kétharmadát a közöspiaci tagországokkal bonyolítják le. Ezért szükségesnek ítélik a kapcsolatok szorosabbra fűzését, ugyanakkor elsődlegesnek tekintik a semlegességnek, az osztrák politika kiszámíthatóságának megőrzését. A kétoldalú kapcsolatokat Franz Vranitzky példásnak nevezte. Az eszemcsere rendkívül nyílt, őszinte és baráti volt — fejezte be tájékoztatását Kovács László. Csütörtök délután az osztrák kancellári hivatalban 84 millió schilling értékű szerződést kötött — a Technoimpex Külkereskedelmi Vállalat közvetítésével — a diósgyőri Lenin Kohászati Művek és az osztrák VOEST-Alpine. A megállapodás értelmében az osztrák cég részt vesz az LKM korszerűsítésében, a folyamatos acélmű fejlesztési programjának végrehajtásában. Az osztrák fél szállítja a magyar kohászati nagyüzem rekonstrukcióját szolgáló műszaki megoldás tervét, a kiviteli terveket, a legfontosabb automatizálási és minőségbiztosítási egységeket, vállalja a betanítást, a szigorú teljesítménygaranciákat és a szerződésben meghatározott késztermék minőségi garanciáit. A borsodi nagyüzem átalakítása két szakaszban valósul meg, 1989-ben és 1990-ben, úgy, hogy egyúttal alkalmazkodik a környező térség szerkezetátalakítási programjaihoz, lehetőleg csökkentve a munkahelygondokat. Az LKM a tervek szerint már az első évben jelentős többleteredményhez jut. A két vállalat kapcsolatai 1983-ban kezdődtek, ekkor az ipari minisztérium világbanki hitelből nemzetközi energiaracionalizálási pályázatot hirdetett meg a kohászat számára. Több világcéggel együtt a VOEST-Ä1- pine nyerte el a munkát, s még abban az évben elkészítette az LKM-re vonatkozó programját, majd részt vett az 1985-ös végrehajtásban is. Délután a két kormányfő vezetésével összeült a magyar és osztrák tárgyaló küldöttség. Ugyancsak délután Grósz Károly a kíséretében lévő személyiségekkel együtt látogatást tett az Osztrák Szövetségi Ipari Gazdasági Kamarában, s találkozott a szervezet vezetőivel és az osztrák gazdasági élet képviselőivel. Este részt vett azon a dísz- vacsorán, amelyet tiszteletére az osztrák kormányfő adott. Itt mindketten pohárköszöntőt mondtak. Grósz Károly és kíséretének programja ma folytatódik. PV törzsvezetési gyakorlat Igazán megbolydult méhkashoz hasonlított az elmúlt két napban a megyei polgári védelmi parancsnokság Egerben, valamint az alárendeltségébe tartozó egységes törzsei Hevestől Hatvanig. Az éves kiképzési tervnek megfelelően ugyanis olyan törzsvezetési gyakorlatot bonyolítottak le Prokaj Béla alezredes, megyei PV törzsparancsnok irányítása mellett, amelyen a hivatásos állományon túl részt vettek a tartalékos tisztek, a szakszolgálati parancsnokságok. Ezenkívül mindazok, akiknek minden nap, de rendkívüli helyzetekben is kötelességük a lakosság életének, egészségének, javainak megvédése, a gazdasági és egyéb létesítmények óvása, a károk gyors helyreállítása és még sok minden más olyan tennivaló, amely a polgári védelem fogalmába beletartozik. — Abból a feltételezésből indult ki a gyakorlat, hogy megromlott a nemzetközi helyzet, amelynek gazdasági következményei is lettek. így az illetékes szervek úgy döntöttek, hogy készenléti állapotba helyezik parancsnokságunk és alárendeltjeink törzseit, szakszolgálatait. (Folytatás a 3. oldalon.) A KÖZPONTI BIZOTTSÁG ÁLLÁSFOGLALÁSA A BELPOLITIKAI HELYZETRŐL ÉS A PÁRT FELADATAIRÓL i. Í.) Az 1988. május 20-22-ei országos pártértekezlet a gazdasági és politikai rendszerben átfogó változást, a szocializmus megújítását határozta el: a hatékonyan működő, a világgazdasághoz jól alkalmazkodó szocialista piacgazdaság feltételeinek a megteremtését, illetve a politikai intézményrendszer demokratikus átalakítását. Ehhez jobb személyi feltételeket hozott létre a párt központi vezető testületéiben. Az elmúlt öt hónapban a különböző szintű vezető testületek meghatározták saját, a megújulást szolgáló feladataikat. A megyékben, a városokban kibővített pártbizottsági üléseken, másutt pártértekezleteken foglalkoztak a tennivalókkal. A megújulási folyamatban nagy jelentőségű, hogy a további munkát meghatározó döntéseket nem központi előírásra, hanem helyi kezdeményezésekre alakították ki. Ez növeli a párttagság befolyását a megújulási folyamatra, hozzájárul a pártszervezetek aktivitásának kibontakozásához. 2. ) A Központi Bizottság kezdeményezésére az állami szervek széles körű társadalmi bázison, bizottsági rendszerben hozzákezdtek az átfogó gazdasági reform, illetve a gazdaságpolitikai fordulat kidolgozásához. Az Országgyűlés elfogadta a gazdasági társaságokról szóló törvényt, folyamatban van a tulajdonviszonyok átalakulása, a költségvetési és a bérreform kidolgozása. A pártértekezlet állásfoglalása nyomán megindult a politikai intézményrendszer átfogó reformja. Megkezdődött az alkotmány felülvizsgálata. A kormány több mint 30 űj törvény előkészítéséhez kezdett hozzá. Napirenden van a gyülekezési és egyesülési törvény megalkotása, a választójogi törvény módosítása. Megindult a kormányzati döntési rendszer megújítása. A szakszervezeti mozgalom, a KISZ, a Hazafias Népfront, a szövetkezeti szövetségek és más társadalmi szervezetek is hozzákezdtek munkájuk megújításához. Megalakultak, vagy megalakulóban vannak különböző új társadalmi-politikai mozgalmak és egyesületek. Bővül a tér a különböző érdekek és nézetek kifejtésére és ütköztetésére, ugyanakkor a nézetek polarizálódnak. 3. ) A párt- és állami vezetés helyzetét nehezíti, hogy egyszerre kell megküzdenie a múltban elkövetett hibák következményeivel és a jelenlegi gondokkal. Az elmúlt másfél évtized be nem váltott ígéretei, a sokszor megalapozatlan előrejelzések, a XIII. kongresszuson elhatározott célok teljesíthetetlensége növelik a bizalmatlanságot. A gazdasági helyzetről adott hiányos tájékoztatás, a túlságosan centralizált döntési rendszer, valamint az a hiedelem, hogy a párt cselekvési lehetősége csaknem korlátok nélküli, azt a tudatot erősítette, hogy pusztán politikai szándékoktól függ, mikor és milyen ütemben következik be a helyzet javulása. Ma sem eléggé ismert a kormányzati döntések korlátozott mozgástere, ezért erősödik az a felfogás, hogy a helyzet kizárólag az érdekképviselet javításával gyorsan megváltoztatható. A termelésben végrehajtandó fordulatot azonban nem pótolhatja a hatékonyabb érdekképviselet sem. 4. ) A pártértekezlet óta végbement változások mellett is romlik a lakosság — ésígy a párttagság — hangulata. Ennek fő oka, hogy a gazdasági egyensúly javítására tett — egyébként eredményt hozó — intézkedések együtt járnak az életszínvonal érezhető további csökkenésével, az életkörülmények nehezebbé válásával. Felszínre kerülnek és erősödnek a korábbi gazdaságpolitikából is eredő társadalmi-szociális feszültségek. Több lakossági réteg ma nehéz körülmények között él, így a nagycsaládosok, a nyugdíjasok és a pályakezdő fiatalok, az alacsony jövedelmű szakképzetlen dolgozók, az értelmiség jelentős része. A pártértekezleten végbement személyi megújulás és az elfogadott program széles körben azt a hitet keltette, hogy gyors ütemben lesz lehetséges a lakosság életkörülményeinek javítása. A gazdaság teljesítményeiben azonban csak hosszabb távon érhető el fordulat. Ezért ma reálisan nem számolhatunk a meglévő társadalmi feszültségek gyors ütemű enyhítésének lehetőségével. Ma az érdekérvényesítés színtere egyoldalúan az elosztási viszonyokra — a jövedelmekre, a juttatásokra — tevődött át, miközben hiányzik a helyzet orvoslásának termelési háttere. Nyíltan ki kell mondanunk, hogy a társadalom különböző rétegei által megfogalmazott — önmagukban jogos — igények rövid távon anyagi eszközök hiányában nem elégíthetők ki. Ezek teljesítésének feltételei csak a gazdaságpolitikai fordulat végrehajtásával, a gazdasági reform következetes kibontakoztatásával a termelésben hozhatók létre. 5. ) A társadalmi-politikai mozgalmak, egyesületek megjelenésével, az érdekképviseleti szervezetek tevékenységének megerősödésével a párt kiforratlan, de valóságos pluralista jellegű politikai viszonyok közé került. Erre a helyzetre sem a párt központi szervei, sem a párttagság nem voltak eléggé felkészülve. A párt központi vezető testülteit a várakozó magatartás jellemezte. A párttagság jelentős része az új helyzetben magára hagyatottnak érzi magát. Ez a különböző törvénytervezetek társadalmi vitájában is megmutatkozott. A párttagság többsége világos eligazodást keres. Vannak, akik az új helyzet szokatlansága miatt elbizonytalanodtak, és olyanok is, akik a politikai pluralizmus új fejleményeiben a szocializmus alapértékeit . látják veszélyben. Mások a végbement változásokat is kevésnek tartják, és a parttalan liberalizálás mellett lépnek fel. A társadalomban megjelentek különböző politikai törekvések. Közülük számosán a párthoz közeli eszméket képviselnek, mások a párttól függetlenek. Egy részük a szocializmussal szemben, a polgári demokrácia talaján áll. Mindez természetes következménye a pluralista viszonyok kiépü- lési folyamatának, egyúttal azonban azt igényli, hogy a párt világosan fogalmazza meg saját törekvéseit a demokratikus politikai rendszer kiépítésének irányairól és kereteiről. 6. ) A társadalmi nyilvánosság, mindenekelőtt a sajtónyilvánosság az elmúlt hónapokban jelentősen fejlődött. Nagyobb lehetőség nyűt arra, hogy a különböző nézetek nyilvánosságot kapjanak. Egészséges verseny van kialakulóban a sajtóban is az információk gyors továbbításáért. A sajtó, a televízió, a rádió, a hírközlés érdekesebb, változatosabb lett. Megnövekedett a lapalapítók szerepe a sajtótermékek politikai irányvonalának kialakításában, erősödött a szerkesztőségek önállósága. Szélesedett a párt és a kormány álláspontjától eltérő kritikai vélemények megnyilvánulási lehetősége is. Ugyanakkor a lapalapítók felelőssége még nem egyértelműen tisztázott, bizonytalanság mutatkozik a sajtópolitikában és a sajtóigazgatás szervezetében is. A közhangulat romlásának hatása tapasztalható az újságírók között is. Politikai életünk zavaró jelensége a sajtónyilvánosság bizonyos mértékű torzulása. Szűkebb körök saját nézeteiket igyekszenek ráerőltetni a társadalomra. Ezt a nagyhatású tömegtájé-' koztatási eszközök is közvetítik. Ezzel megzavarják a közvéleményt, veszélyeztetik a reformfolyamatot, mert növelik a megalapozatlan politikai türelmetlenséget. 7. ) Az elmúlt másfél évtizedben jelentősen lazultak a párt és a lakosság kapcsolatai. A munkásosztály széles rétegeivel, így mindenekelőtt a szakképzett munkássággal nem tudtunk érdemi párbeszédet folytatni olyan, a társadalmat foglalkoztató nagyjelentőségű kér(Folytatás a 2. oldalon)
