Népújság, 1988. november (39. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-26 / 282. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. november 26., szombat MŰVÉSZET — KÖZMŰVELŐDÉS 7. A szakmai igazgatóhelyettes | •» Kisgergely János, az intéz* mény szakmai igazgatóhelyette- í se nemcsak itt, de még a jogelőd- ' ben is alapítónak számított. Szí• vesen emlékezik arra az időre, | bár nem volt felhőtlen a munka, mert bérelt tantermekben, önál- ; ló tantestület nélkül dolgoztak. — Ezek a szakmák akkor kerültek a mélypontra — mondja ] —, amikor 1949-ben levették i ezeket a szakmajegyzékről. Úgy ' gondolták, hogy az eddigi piaci s viszonyokat felváltja az egyszerű I elosztás, melyben semmi szükség | a vendéglátósra, vagy a kereskedőre: Csak 1975-ben váltak egyenrangúvá ezek a hivatások a többivel. Az addig eltelt idő arra volt jó, hogy elvegyék az iskolaépületeket. Ég és föld a különbség a ma és a tegnap között. Ahogy a szakmai igazgatóhelyettes mondja, az első „csapatból” lassan már egyedül van, a kezdetekkor huszonnégy főhivatású pedagógus kezdte a tanítást. Ma már a több mint százfős tantestület óriási szellemi kapacitást jelent. Ezen- belül is kiemelkednek a szakoktatók, ahol nem jellemző a fluktuáció, ragaszkodnak az intézményhez a szakemberek. A hetvenes évek elején nagy váltáson ment keresztül az iskola, mert sorra épültek a tanműhelyek, a kabinetek. A vállalatok is szorosan kapcsolódtak az intézményhez. — Sokszor találkozunk volt tanítványainkkal, akik már nagyrészt vezető beosztásban dolgoznak. Nemrégiben is megkeresett egy olyan szakácstanulónk, aki a margitszigeti Nagyszálló séfje lett, aztán meg hallottam, hogy már újra lépett: Londonban vezet jól menő üzletet. Úgy érezzük, hogy ezek által ér messzi egy iskola,, karja ”, a magas színvonal biztosítéka annak, hogy diákjaink később mindenütt megállják a helyüket. A vendéglátó vállalatok vezetői például mind megfordulnak nálunk Kisgergely János oktatóként: jó kapcsolatot alakítunk ki a gyakorlati élettel. A szakképzés színvonalából viszont nem lehet leadni. Amióta a Szakma Kiváló Tanulója cím létezik, a tanulók sokszor szerepeltek győztesként vagy helyezettként, pedig ott nem tesznek különbséget aközött, hogy mondjuk valaki a Hiltonban vagy egy kisebb vendéglátó cégnél sajátítja el a szakma alapjait. — A jövő szempontjából fontosnak tartom az integrált képzés tervezetét. A gyerek kap két évet, hogy kipróbálja önmagát, s a vállalatok is körülnézhetnek egy-egy évfolyamon. Jómagam is belszóltam e kezdeményezés kialakításába, öröm volt számomra, hogy elfogadták ezt az anyagot. Jó a lépésváltás: a Belkereskedelmi Minisztérium oktatási főosztálya nagyon kezdeményezőkész. Fontos az idegen nyelvek oktatásának fejlesztése is. A világon mindenütt nagy tömegeket foglalkoztat ez a szakterület, igen lényeges, hogy tartalmilag megújuljunk. Arról is szót ejt, hogy úttörő szerepet vállaltak a kerisek a külföldi kapcsolatok kiépítésében. A palermóiakkal jó viszonyt alakítottak ki, s kiderült, hogy szakmailag megállják a helyüket a világon bárhol az itteniek, a baj inkább a nyelvtudással van. * Adorján Krisztina j Hubicsák Ferenc a 2. a osztályba jár. Tanárai azt tartják róla, rendkívül mozgékony, de hebrencs is, mindent elfelejt. — Azt hiszem, én rá tudom beszélni a vevőt a vásárlásra. Az egri áfész-bolt élelmiszerosztályán töltöm a gyakorlatomat. Meg kell erősíteni őket a hitükben, hogy akarják azt az árucikket. Az viszont igaz, hogy mindent ötször kell mondani nekem, mert inkább csak a részletekre figyelek. Úgyhogy beszereztem egy noteszt, abba írom fel a teendőket. — Annak idején jelentkeztem Szentesre is, irodalmi-drámai tagozatra, de nem vettek fel. Itt is jártam színjátszó szakkörbe, és írok is. Iskoláról, kollégiumról, tanárokról, humorosan. Tervezem, hogy kiadatom majd kötetben is ezeket. Bár leginkább az a lényeg, hogy sokan röhögjenek rajta. — A tanáraim legnagyobb része szimpatikus. De a kollégiumban vannak olyanok, akik nem képesek a dolgaikon változtatni. A diákok egy része is jó fej, de akadnak, akiket csak az ősember szerszámához tudok hasonlítani. Ők főleg szakmunkástanulók, de a húgom kivétel... — Itt mindent meg lehet valósítani, azt mondják: szervezd meg! Aztán nyelhetem a Sedu- xent tonnaszámra, annyira nehezen mozgósítható a társaság. Az is bajom, hogy nem oktatnak elég szemléletesen. Bár ez nemcsak a mi problémánk, az egész oktatási rendszer rossz. Napi hat-hét óránk van, utána három óra stúdium, képtelenség intenzíven figyelni. De azért jól érzem magam, népszerű vagyok, ismerek mindenkit. * Adorján Krisztina 3. a-s, és az iskolai diákbizottság titkára. — Én is tovább szeretnék tanulni a kereskedelmi főiskolán. Az a véleményem, hogy jobb az irodában, mint a boltban. Van a családban is hagyománya a szakmának, édesanyám szintén kereskedő. — Kellemesen csalódtam az iskolában, mert korábbi ismerőseim rossz hírét keltették. Pedig itt a tanárok és a diákok egyaránt jó fejek. Hibák pedig természetesen mindenütt vannak. Itt például az, amit már társaim is érintettek, miszerint sokan nehezen mozgósíthatók. Ennek okát elsősorban abban látom, hogy rengetegen vannak, akik a környező községekből járnak be, s így kénytelenek az autóbusz menetrendjéhez alkalmazkodni. A másik jelentős gond az, hogy az itteniek egyik héten az iskolában, a másikon gyakorlaton vannak, így elég nehéz nekik is részt venni minden eseményen. — Az iskolai diákbizottság elsősorban érdekvédelmi szerv, és konkrét példát is tudok arra mondani, hogy eredményesen képviselte a diákokat. Az idén például voltak, akik nem akarták, hogy ismét megtartsuk a diáknapokat. Az IDB döntése alapján azonban mégis megszerveztük. Kovács Attila Arcok a tantestületből Összeállításunkban olyan pedagógusokat szólaltatunk meg, akik egy-egy színt képviselnek ebből a nagy tantestületből. Szavaikból összeáll egy sajátos kép: sorsukkal, gondolataikkal képviselik az intézményt. Mesterszakacs es szakoktató Herczeg József az iskola egyik legjellegzetesebb egyénisége. Mesterszakács és szakoktató, s csodálkozásomra elmondja: ez egyáltalán nem szokatlan szakmájában. Pesten például Öscar- dijas szakácsok dolgoznak az oktatásban: a hosszú évek alatt ösz- szegyűlt ismereteiket így adják tovább. Maga Herczeg József is rengeteg tapasztalatot gyűjtött: dolgozott a Béke, majd Dallas Szállóban Budapesten, majd Salgótarjánba került. Onnét konfliktusai miatt jött ál Egerbe, ahol az Unicornisban dolgozott tizenhárom éven keresztül. — Eredetileg kertész szerettem volna lenni — vallja —, de későn jelentkeztem. Második szakmaként jelöltem meg azt, ami már hivatásommá vált. Most már örülök annak, hogy így alakult a sorsom. Ragyogó mestereim voltak, tőlük sajátítottam el az alapokat. De sok minden érdekelt még ezenkívül, sokat foglalkoztam például az irodalommal. Verseket írtam, egészen odáig, míg egyszer nagyanyám büntetésből elégette költeményeimet. Már az Unicornisban is vállalt órákat, s később egészségügyi problémái miatt — gerincfájdalmai voltak — választotta véglegesen a tanítást. Véleménye szerint az ember képes arra, hogy tudatosan alakítsa a sorsát. Például hozza fel, hogy annak idején, csaknem harminc esztendeje az orvos azt tanácsolta, hogy többet ne gyújtson rá, s ne igyon egy korty alkoholt sem. Azóta meg is állta. — A budapestiek azt gondolják, hogy a főváros a világ közepe. Én azt tartom, hogy lehet máshol is tartalmas életet kialakítani, így Egerben is. Sokszor jártam külföldön, képviseltem a hazai színeket. Úgy érzem, a szakmában számon tartanak, elismernek. Amikor arról faggatjuk, hogy hogy is nyerte el a Mesterszakács címet, elmeséli, hogy Hajdúszoboszlón egy alkalommal 350 vendég számára kellett ötfogásos ételsort készítenie. Három nap, három éjjel dolgozott rajta. Amikor szóvá tesszük, hogy ehhez képest bizonyára röpke idő alatt elpusztították a temérdek finomságot, elmosolyodik. —Az ember nagy energiát, sok időt fordít rá, s valóban olyan Herczeg József érzése van, mintha megcsalták volna. Mondjuk egy fogadás alkalmából fél óra alatt eltüntetik, amit összehoztunk. Sajnos, egyre kevesebb az olyan vendég is, aki úgy Krúdy Gyula módjára élvezi az ízeket. Régebben több volt a visszatérő kuncsaft, akit még fel is hívtunk telefonon, ha valami különlegesség érkezett. Azt is felpanaszolja, hogy hátrányos helyzetű a szakma, mert a munka dandárját a szakácsok végzik el, de a pincérek aratják le az elismerést. Ha az itt tanulók végeznek, bizony elég különböző helyekre kerülhetnek. Egy üzemi konyhán egy nap főznek háromfélét, míg egy rangosabb étteremben hatvan—nyolcvan fogás is rákerülhet az étlapra. Az ifjú szakácsoknak kevés a rutinjuk, önálló munkára még nemigen alkalmasak, mégis bedobják őket a mély vízbe. Nem csoda, ha menekülnek, különösen ha fizetésük nem éri el a segédmunkásokét. A beszélgetés végén azért azt is megkérdezzük tőle, hogy mi a mesterszakács kedvence, mert ez ugye foglalkoztatja az olvasót, — Bármilyen formában imádom a libamájat. Gyakran szerzünk be hét végére ilyen szárnyast, a máját mindig külön készítem el. Ezenkívül nagyon szeretem a finom leveseket, így például az Újházi tyúkhúslevest. Még egy kedvencem van, az erdei szamóca, melyet magam szedek le, s azután vagy tejszínhabban tálaljuk, vagy befőttnek rakjuk el. biztosítva a széles körű véleménycserét. Bárki írhat a lapban, akad aki diákévei alatt csak.egy- szer publikál, mások rendszeresen. Voltak hatalmas viták is, ilyen volt az, amikor arról folyt a szó, kenhetnek-e lányok lakkot a körmükre, vagy amikor arról, van-e helye a keresztnek a nyakban. Még ennyi idő után is van mondanivalónk, és büszkék vagyunk arra, hogy nálunk nem csak most kezdődött a nyíltság. Cenzúra soha nem volt, csak stí- lustalanság, vagy érdektelen téma miatt adtam vissza cikket. így hát mer is mindenki írni, s a munkánkra nem a szabadosság, hanem a szabad szelleműség a jellemző. A nyelvtanár Utassy Gyuláné akkor kezdte a pályafutását, amikor még a Szilágyihoz tartozott az intézmény. Először még nem tanítottak idegen nyelveket, ő volt az első orosz szakos az iskolában. Ahogy folyamatosan rangja lett ezeknek a szakmáknak, úgy oktattak egyre több idegen nyelvet. Ma ő a munkaközösség vezetője. —Elég szerteágazó munkát végzek, mert magyart és oroszt is tanítok szakközepeseknek és szakmunkásképzősöknek is. Nagyobb sikerélményt jelent a magyartanítás, mert rendelkeznek olvasmány- élményekkel a diákok, s föl is lehet kelteni az érdeklődésüket. Meg- nyerhetők színházlátogatásra, színjátszásra is. Ahogy elmondja, nem a legjobb képességekkel és alapokkal érkeznek ide a tanulók. Az óraszám kevés a helyesírás és a megfelelő kifejezésmód elsajátíttatására. Különösen az okoz nehézséget, hogy olyasmit kell idegen nyelven megtanítani, amit még magyarul sem tudnak sok esetben. A nyelvi szabályokkal sincsenek tisztában, így nem könnyű a feladat. — Amióta az új iskolába költöztünk, sokat változtak a körülményeink. Kevés iskola mondhatja el magáról, hogy ilyen jól felszerelt nyelvi laborjai vannak. Alaposan ki is használjuk: oroszul, angolul, németül és franciául tanítunk bennük. Már tizenketten dolgozunk azért, hogy esetleg akkor se jöjjenek zavarba a nálunk végzettek, ha külföldiekkel akadnak össze. Azért szép eredményekről is be tud számolni a nyelvtanámő. Jó néhányan akadnak, akik rájöttek már, milyen fontos ez a terület. A lelkes gyerekek miatt sikerélményt is átélnek a pedagógusok. Többen hajlandók arra, hogy más nyelven olvassanak újságot, többen sikereket értek el a középiskolai tanulmányi versenyeken, vagy az orosz nyelvi szépkiejtési vetélkedőn. A Ki tud többet a Szovjetunióról? cíUtassy (.Miláné mű versengésben a gimnazistákkal együtt megméretve sem vallottak szégyent a kerisek, bejutottak az országos döntőbe. Olyan is akadt, aki a Szovjetunióban tanul tovább. — A követelmények évről évre nőnek, jövőre bevezetik a vendéglátósoknál, hogy egy nyelvből érettségizniük kell. Jelentős számunkra, hogy sikerült külföldi kapcsolatokat kiépíteni. Amikor például Olaszországban járhattak képviselőink, vagy onnét érkeztek vendégek, érezhetően megélénkült az érdeklődés. Jó az is, hogy a parabolaantenna segítségével külföldi adásokat foghatunk. De próbálkozunk több módszerrel, például orosz teadélutánt, francia estet rendezünk, amikor az étel, ital mellé a megfelelő szó is járja. Végül is azért nem optimista a nyelvtanámő. Nagyok a csoportok, s kicsi az a réteg, amely valóban komolyan veszi az idegen nyelvet. Túlterheltek a diákok, sok az óra, s még azután művelődniük, tájékozódniuk is kellene nekik. Ő is az integrált oktatásban látja a jövő útját, amelyben ötéves lenne a szakközépiskola, s az utolsó esztendőben, csupán a szakmával és a nyelvvel foglalkoznának a holnap szakemberei. így már lehetne eredményesen oktatni. „Voltak hatalmas viták is...” Matematika—fizika szakon végzett Nagy né Leskó Anna a debreceni egyetemen. Két évig Hatvanban tanított, majd a megyei KISZ-bizottság apparátusába került. Mikor Egerben megnyílt az új kereskedelmi szakközép, azonnal odakerült, hiszen a célja mindig is az volt, hogy taníthasson. — Jól érzem itt magam, van egy nagyjából azonos korú törzs- gárda, s így úgy érzem, sokkal kevesebb itt a feszültség, mint máshol. Ráadásul ez a társaság rendkívül jó hangulatú, egyenrangúak a tagok. A nagyobb sikerélmények azonban nekem is hiányoznak, annak ellenére, hogy azért sok tehetséges gyerek van nálunk is. De sokan nem tanulnak tovább, s így megelégszenek a gyengébb osztályzatokkal. Az átlag szerencsére úgy megy el tőlünk, hogy óriásit fejlődik, de elsősorban etikai értelemben. Ez azért is örvendetes, mert sokszor a nulláról kell indulnunk. Sok problematikus növendékünk van , akadnak, akik szinte menekülnek otthonról. Az iskolában viszont kellemes a légkör, jó ide jönni. Csak az a baj, hogy egyre kevesebb eszköz van ahhoz a kezünkben, hogy tanulásra bírjuk őket. A társadalomban is értékzavar van, s ez a modell lebeg előttük is. Az iskola alapítása után egy évvel alakult meg a Mondani-va- lónk című lapunk szerkesztősége, s azóta is minden negyedévben megjelenik egy-egy szám. Az újság tanárszerkesztője Nagyné Leskó Anna. — Amit csinálunk, az egyáltalán nem valamiféle szerkesztőségi játék. A diákságot érdeklő problémáknak adunk helyet, „Baráti közösséget alkotunk...” Az egri tanárképző főiskolán végezte tanulmányait annak idején Tóth Gézáné, aki jelenleg a diákmozgalmat segítő pedagógus a kereskedelmiben. Miután átvette biológia—mezőgazdaság szakos tanári diplomáját, folytatta a tanulást, s a debreceni KoSsuth Lajos Tudományegyetemre járt. Iskolaévei befejezése óta ugyanabban a tanintézményben dolgozik, áruismeretet tanít. Ehhez kezdetben rengeteg többletmunkával kellett foglalkoznia, hiszen ezt a területet nem ismerte olyan részletességgel, mint ahogyan kellett volna. De hozzáolvasással, s az idősebb segítőkész kollégák támogatásával sikerült mindent bepótolni, s ma már el sem tudja képzelni, hogy más szakterülettel foglalkozzon. — Ebben az iskolában találom meg a számításomat — mondja. Máshol nem dolgoztam, de itt mindig akadnak olyan kollégák, akikkel jó együtt dolgozni, mert baráti közösséget alkotunk. Szerencsére a gyerekekkel is szót lehet érteni, mindössze azt fájlalom egy kicsit, hogy tanulmányi téren nem tudunk kimagaslót produkálni, hiszen a jobbak a gimnáziumokba mennek. Két éve vált külön a középfokú iskolákban a KISZ és a diákmozgalom. Ez utóbbit segíti Tóth Gézáné. Segíti all tagú iskolai diák- bizottság munkáját, akik az osztályok vezetőségeivel tartják a kapcsolatot. Úgy véli, hogy annak ellenére, hogy a tanulók aktívak, irányítani kell őket, mert segítség nélkül azért nehezebben menne nekik... — Rengeteg munkával jár 1400 gyereket mozgósítani, de feltétlenül szükség van arra, hogy akár KISZ-tagok, akár nem, aktivizálják magukat. Ennek érdekében többek között tábort szervezünk nekik Felsőtárkányban, s a rendezvények megvalósításában is segítünk. Vallom, hogy nem szabad a gyerekeket magukra hagyni... EK Nagyné Leskó Anna löth Gézáné
