Népújság, 1988. november (39. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-03 / 263. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. november 3., csütörtök GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3. Olást tartott a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága (Folytatás a 2. oldalról.) szükségét látták annak, hogy a testület olyan egyértelmű döntést hozzon, amely — a Központi Bizottság egységét is erősítve — határozott iránymutatásként szolgál a munkahelyeken, a lakóterületeken, az alapszervezetekben politizálok számára. Fontos, hogy a közvéleményt ma foglalkoztató valamennyi vitakérdésben a pártnak határozott, egységes álláspontja legyen, s ki-ki ezt felhasználva tudjon vitába szállni azokkal, akiknek céljai elfogadhatatlanok. Ennek az egységnek az alapjai — mutattak rá — a munkásmozgalom legjobb hagyományai, a progresszív erők kezdeményezései lehetnek, így alakulhat ki a párt egészében az a szervezettség, azaz egységes fellépés a társadalmat érintő fontos kérdésekben, amely a párt egészét vezető erővé teheti. Ettől függ valójában, hogyan alakul a párt tömegbefolyása, s hogy visz- szatér-e a párttagság önbizalma. A májusi pártértekezlet óta eltelt időszak változásait szinte valamennyi felszólaló górcső alá vette, ki-ki megvilágítva a nézete szerint legfigyelemreméltóbb tendenciákat. Kiemelték: évek óta nem volt ennyi önmarcangoló eszmecsere, valódi változás a pártmunka demokratizmusának, nyilvánosságának, egy másfajta munkastílus meghonosításának előmozdításáért, mint ebben az öt hónapban. Éles, szenvedélyes viták jellemzik a közéletet, de nem tapasztalható jelentős szembenállásra, nyílt konfrontációra utaló magatartás. Többen szembeszálltak a pártértekezlet óta elért eredményeket lekicsinylő, a közvéleményben gyakran felbukkanó ilyen vélekedésekkel. Elfogadhatatlannak ítélték azt a nézetet, miszerint az országos pártértekezlet legfőbb eredménye csupán a személyi változásokban mutatkozik. Véleményük szerint a pártértekezlet lényegében kodifikálta, deklarálta a párt reformvonalát, s a társadalmi, politikai stratégia- váltás fontos, kiemelkedő állomását és feltételét alkotta. Egy új stratégia kimunkálása, a stratégiaváltás még folyamatban van, s ez időt, még jó néhány esztendőt igényel. Ez az új stratégia megérdemel minden társadalmi támogatást. A vitában — akárcsak a pártértekezleten, s azóta szinte valamennyi fórumon — a felszólalók elmondták gondolataikat a pluralizmussal kapcsolatos kérdésekről, az egy, illetve több párt létezésének témaköréről, a különböző csoportok, állampolgári szerveződések megjelenéséről. Erről többen úgy vélekedtek, hogy korai lenne ma még közéletünket a politikai pluralizmus kifejlett állapotának tartani. A korábbi fékek oldása nyomán színre lépő, nem egyszer a politikai közéletbe berobbanó új képződmények belső fejlődésük kezdeti állapotában vannak, s emiatt a kiérlelt, világos, politikai harcokban letisztult platform csak a jövő ígérete. De hogy ez az öntisztulás, a szélsőségek leválasztása miként megy végbe, az döntően a párt offenzivitásától, higgadtságától, igazának magabiztos képviseletétől függ. Hazánkban — húzták alá mások — ma nem az egy- vagy többpártrendszer kérdése áll a középpontban, hanem a párt tevékenységének megújulása, a különböző mozgalmak, érdekképviseleti szervek munkájának korszerűsítése. Új elem a különböző alternatív erők intézményesülése. Ilyen körülmények között a pártnak a reformban érdekelt, a szocialista haladást támogató erők összefogására kell törekednie. Ennek kapcsán szóba kerültek a szakszervezetek, amelyek nem a hatalom részesei, s nem a transzmissziós szíj funkcióját kell betölteniük — jelentették ki —, hanem önálló érdekvédelmi szervezetek, illetve azokká kell válniuk. Az értékelések objektivitására utal, hogy senki sem tartotta politikailag reális elvárásnak a jelenleginél sokkal jobb általános közérzetet, mondván: amikor az életszínvonal romlik és szinte minden változik, akkor természetes a hangulati ingadozás is. Az életszínvonal további csökkenése, a termékszerkezet-váltás gyorsulásakor létrejövő nagyarányú munkanélküliség miatt tovább erősödik a társadalmi feszültség, nő az elégedetlenség, kemény érdekütközések várhatók — mondták. Ugyanakkor elutasították a sztrájkkal való zsarolást és a fenyegetést, mert véleményük szerint a hatékony érdekképviselet útján az ellentétek feloldhatók. Többen úgy vélekedtek, hogy Magyarországon ma a többség az elosztást vitatja, miközben kevés figyelem jut a termelésre. Azt a követelési hullámot, amely az elmúlt időszakban megindult, meg kell állítani, mert a végeláthatatlan alkudozás miatt arra nem marad idő, hogy a gazdaság fellendítésével kerüljenek helyükre a jelenleg valóban torz értékviszonyok. Meghirdettük ugyan a gazdasági fordulatot, de nem határoztuk meg, milyen irányban, mennyire fordulunk el eddig tévesnek ítélt utunktól, s milyen ' gyorsító erők segítségével, mekkora sebességgel és meddig akarunk eljutni az új irányba. Új társadalmi modell részletes kidolgozása és bevezetése nélkül nem haladhatunk előre. Magyar- országon — többek megítélése szerint — ma két területen van nehezen megoldható válság: kátyúba jutott termelési szerkezetünk s pénzügyi egyensúlyunk. Ez a válság súlyosabb, mint amilyenre még 1987-ben is gondoltunk. Ezzel összefüggésben egy ellentmondás is markánsan kirajzolódik: a társadalom nagyobb része úgy érzi, hogy a megszorításokból már lehetne engedni. Ám a kormány, a párt vezetői úgy látják: ennek ma még nincs itt az ideje. A vitázók nem hagyták szó nélkül az egyes rétegek hangulatát jellemző érzéseket, gondokat sem. Elmondták például, hogy az értelmiség széles rétegeinek nem javuló, hanem több esetben romló a relatív jövedelme, munkafeltételeik önmagukban is munkájuk alábecsüléséről tanúskodnak. Az alkotó értelmiség hangulatát a kétségbeesés és az aktív tenniakarás egyidejűségével jellemezték. Tarthatatlan állapotnak minősítették, hogy egy szocialista országban az oktatás, a művészet, a kultúra minden területe fenntartási gondokkal küzd, s például a színházak lassan a puszta létükért harcolnak. Kijelentették: a pártnak támogatnia kell az oktatáshoz, a képzéshez, a művelődéshez való jog gyakorlati megvalósítását — az óvodától a legmagasabb művészetig —, mert kiművelt emberek nélkül nem létezhet, nem fejlődhet a szocializmus.- Újra és újra szóba került a vitában a nyilvánosság szükségessége és fontossága. Szorgalmazták, hogy a tömegkommunikáció — a jelenségek arányainak megfelelően — tükrözze a társadalom sokszínűségét. A tanácskozáson többen arra is utaltak, hogy mindannak, ami ma Magyarországon történik, rendkívül fontos nemzetközi jelentősége is van. Kiváltképpen akkor, amikor a két eltérő társadalmi rendszer nem leszámolásra készül egymással, hanem azt keresi, hogyan lehet közös megoldást találni a globális problémákra, s miként bontakoztatható ki az együttműködés. A tanácskozás jellemzője a kritikus, önkritikus hangvétel, s a reális értékelés mellett a további tennivalók határozott megfogalmazása volt. Egybehangzó volt az a vélemény, hogy mindenekelőtt a párt akcióképességét kell helyreállítani, illetve erősíteni. Ehhez kezdeményező politikára, összefogásra, a programokban megjelölt célok következetes képviseletére van szükség. A párt törekedjen alkotó együttműködésre a haladásban érdekelt széles társadalmi erőkkel. A yitában felszólaltak: Szabó István, Veres József, Varga László, Tömpe István, Jassó Mihály, Horváth István, Szilágyi Tibor, Dudla József, Vajda György, Be- recz Frigyes, Glanz Lászlóné, Katona Imre, Szépe Ágnes, Ör- dögh Szilveszter, Aczél György, Györgyi Béla, Pozsgay Imre, Kői Tibor, Deák László, Ormos Mária, Horn Gyula, Gáspár Antalné, Medgyessy Péter, Osztafi Béla, Kiss István, Huszár István, Nyers Rezső, Berend T. Iván, Nagy Sándor, Tőkei Ferenc, Bányai István és Holtán Zsuzsa. A Központi Bizottság további három tagja — Révészné Kéri Anna, Gubicza Ferenc és Szlame- nicky István — írásban nyújtotta be hozzászólását. Sajtótájékoztató A központi bizottsági ülés első témájának másfélnapos vitájáról — amelyben harminchármán fejtették ki véleményüket belpolitikai helyzetünkről, a párt feladatairól — Berecz János, a KB titkára, a napirendi pont előadója tájékoztatta az újságírókat szerdán este a Központi Bizottság székházában. A sajtóértekezletet Major László, a KB szóvivője vezette. Berecz János rövid bevezetőjében utalt arra, hogy tudatosan tértek el a Központi Bizottság üléseinek az utóbbi időben megszokott közvetlen nyilvánosságától, hogy e nagy fontosságú témákról minden zavaró körülménytől mentesen fejthessék ki véleményüket a testület tagjai. Az elhangzottakról azonban ezúttal is részletes tájékoztatást kap a közvélemény. Előzetesen állásfoglalás-tervezetet sem dolgoztak ki, hanem a vita tapasztalatai alapján készült ilyen dokumentum, amelyet a KB-tagok észrevételei alapján véglegesítenek majd, s hoznak nyilvánosságra. Mint mondotta, belpolitikánk szinte valamennyi területe, jellemző vonása szóba került a vitában. így: milyen tanulságokat nyújt a párt számára a közelmúlt, hogyan jutottunk olyan helyzetbe, hogy nemcsak a gazdaságban, hanem a társadalomban is fokozódnak a feszültségek, milyen viszonyt alakítson ki a párt a különböző új szereződésekhez, melyek a jogállamiság kritériumai, a gazdaság és politika kölcsönhatásában hogyan lehet a helyes arányokat kialakítani. S természetesen sok szó esett a párt állapotáról, az alapszervezetek munkájáról, a tagságnak a pártmunka megújulásával kapcsolatos várakozásáról. Kiemelte: a testület úgy foglalt állást, hogy nincs három-négy évünk a radikális reform bevezetésére, 1990elején meg kell valósítani a bérreformot, a költségvetés és a tervezés reformját, tehát e koncepciókat egymással összefüggésben, együttesen kell kidolgozni és bevezetni. Fel kell gyorsítani az elmúlt időszak tudományos elemzését célzó munkálatokat is, s dönteni kell a párt szervezeti megújulásával kapcsolatban, meghatározva a munkahelyi pártszervezetek, illetve a területi politizálás feladatait, kereteit. A felszólalók sürgették a pártapparátusban dolgozók feladatkörének, újszerű szerepének megfogalmazását, mondván, hogy a napjainkban tapasztalható társadalmi önszerveződés közepette a pártszervezetek kívül rekedni látszanak ezekből a folyamatokból. Berecz János — más kérdésekre válaszolva — hangsúlyozta, hogy a vita egyik középponti témája volt az új közmegegyezés szükségessége és az, hogy milyen elvi alapokon, s célokért hívhat szövetségesül a párt minden jószándékú erőt e közmegegyezéshez. A korábbi évtizedekben a közmegegyezés az állandóan növekvő életszínvonalon, a művészet és a tudomány szabadabb alkotási feltételein és az értelmiség kiemelkedő képviselőivel kötött szövetségen alapult, ma azonban ezek a tényezők nem érvényesülnek. Az új szövetségi politika arra épülhet, hogy a párt intézményesítse a közmegegyezést, azaz lehetőséget teremtsen az állampolgárok számára, hogy szabadon kifejezhessék érdekeiket, szerveződhessenek, s így, tehát szervezett erőként szólhassanak bele a politika alakításába. A már tapasztalható széleskörű szervezkedést a pártnak tudomásul kell vennie, konkrét kérdésekben együttműködést javasolva a különböző erőknek. Az új közmegegyezéshez hozzátartozik a társadalmi szervezetek — a Hazafias Népfront, az ifjúsági szövetség, a szakszervezetek — megújulása is. Ugyanakkor — jegyezte meg Berecz János — tudomásul kell venni azt is, hogy a párt bizonyos tekintetben versenyhelyzetbe került az új szerveződésekkel. • A KB titkára elmondta azt is, hogy az elmúlt időszakot elemezve a vitában igen kritikusan szóltak a többi között arról, hogy hosszú ideig a vezetők csupán felülről történő kiválasztása érvényesült, az értelmiséggel való viszonyban egy politikai párthoz méltatlan eszközöket is alkalmaztak, S az ifjúság jelentős része nem a párttal együtt keresi a jövőbe vezető utat. Az MTI tudósítóinak kérdésére Berecz János hangsúlyozta, hogy az ülésen felelősen szóltak a vezetés egységének szükségességéről. A Központi Bizottságot természetesen foglalkoztatja, hogy milyen a Politikai Bizottságban az egység. E kérdés felmerült úgy is, mint az egység fogalmának mai értelmezése: elhangzott, hogy a monolitikus egység megkövetelésével szakítani kell, ma mindenekelőtt az összefogást és a belső szolidaritást kell erősíteni. „Egyébként — tette hozzá — a mostani ülésen több különbözőséget vártam, mint amit végül is tapasztaltam. Talán azért, mert a testület minden tagja átérzi azt a felelősséget, ami a párt és az ország mai helyzete miatt hárul reá, s ennek megfelelően nyilvánít véleményt a teendőkről, a kiútról.” Emlékeztetett arra, hogy Grósz Károly a Magyar Hírlapnak adott nyilatkozatában ideológiai kérdésekben és a cselekvést tekintve egységesnek ítélte a Politikai Bizottságot. Vita elsősorban taktikai és a magatartást illető kérdésekben van a testületen belül. Erre mostani felszólalásában is kitért a főtitkár — mondta Berecz János —, és hozzátette: űz hatott zavaróan, hogy a párt vezető testületéből bizalmas jellegű értesülések is nyilvánosságra kerültek. Ezek figyelmeztető jelek, ebben fegyelmezettebbnek kell lenni. Egy másik kérdésre válaszolva elmondta, hogy a Központi Bizottság következő ülésén foglalkozik a testület munkamódszerével, munkastílusával, s ennek keretében megvizsgálják a KB apparátusának összetételét, szervezetét. Berecz János a sajtóértekezleten közölte: Grósz Károly ezúttal is jelezte, hogy meg kíván válni miniszterelnöki tisztségétől; az új kormányfő személyére teendő javaslattal egy más alkalommal foglalkozik majd a Központi Bizottság. Almából felébresztett föld Szibériai útijegyzet (IV/2.) Bratszk 300 ezer lakosú nagyváros. Nyolc kerülete van, egymástól 30—40—50 km távolságban. Új városrésze európai jelleget mutat, modern, 4 szintes, er- kélyes épületei kényelmes lakhatást biztosítanak. Azt csak kísérőnktől tudjúk, hogy a lakásokat a padlón és a mennyezeten keresztül egyaránt fűtik, mert a -40PC-OS téli hidegben csak így biztosítható a megfelelő hőmérséklet. A város alatti vízvezetékrendszer a föld felszíne alatt 4 méterrel van, mivel általában 3 méter mélyen fagy le a talaj. Ezt a várost az igazi vadon kellős közepén építették fel. A városrészek (kerületek) között a tajga még mutatja igazi arcát: a sűrű, egymásba érő fenyő- és egyéb (főleg nyír) fák dzsungelét. Óriási munka volt civilizált, modern várost építeni itt — szép parkokkal, virágokkal. A várost fiatalok lakják. A lakók átlagéletkora 30 év. A város legnevezetesebb létesítménye a vízi erőmű. Építése 1955-ben kezdődött, nagy-nagy küzdelemmel. Az Angara folyón építették fel a 4 és fél miihó kilo- wattos teljesítményű erőművet. A hatalmas betonépítmény mellett nagyon picinek és esendőnek éreztük magunkat. Építéséhez 5 millió m3 betont használtak fel. Ez a mennyiség elég lett volna egy 2 méter magas, fél méter széles, Bratszktól Moszkváig érő betonfal megépítéséhez. (Durván 5 ezer km). Az építmény több mint 100 m széles, tetején vasút, oldalán közút köti össze a folyó két partját. De az igazi érték bent, a betonfalak között van. Húsz turbina dolgozik éjjel-nappal. Duruzsolva termelik a villamos áramot a 85 métert zuhanó víz erejének felhasználásával. A turbinák csillognak, villognak, ember nem látható a csarnokban, minden önműködő. Az irányításhoz, javításhoz kell csupán az ember. A víz és a turbinák végzik dolgukat nélkülük is. Télen hiába fagy be az Angara (1 méter vastag jegén a teherautók is közlekedhetnek), a víz a jég alatt is mozog, áramlik, energiáját a legnagyobb télben is felhasználja az ember. Az erőmű roppant méretű gátja megemelte az Angara folyó vizét, így kialakult a vízgyűjtő medence, amely tengernyi nagyságú. (570 km hosszúságú, mélysége a 160 métert is eléri). Tengeri hajók is közlekednek rajta, szállítják a fát, a nyersanyagot a cellulózgyárba és az alumíniumkombinátba, amelyek világviszonylatban is egyedülálló ipari létesítmények. A nagy vízfelület megváltoztatta a környék éghajlatát, a téli középhőmérséklet 5-10°C-kal emelkedett. Télen előfordul —50 fokos hideg is, de a —40°C nem számít ritkaságnak. Nyáron viszont a +30°C-ot is elérheti a levegő hőmérséklete. Nagy tehát a hőingadozás. Az időjárás szeszélyességét mutatja az is, hogy áp- rilisbart például +24 fok és 0 fok is előfordul, de — idegenvezetőnk elmondása szerint — tavaly júniusban is hó esett. Az első hó általában október elején jelenik meg, de nem ritka a szeptemberi havazás sem, sőt már augusztusban fagy is előfordult. A nagyon rövid nyár kellemes hőmérsékletű, ottjáriunkkor napközben 20— 22°C volt. Mindezekből kiderül, hogy elég mostohán bánik a természet az itt élő emberekkel. Kárpótlást ad viszont a szovjet állam. A Szibériában dolgozók 20— 40%-os fizetéstöbbletet kapnak, hosszabb a szabadságuk, mint az átlagszabadság (3 hónap is lehet), és korkedvezménnyel mehetnek nyugdíjba azok, akik bizonyos időt Szibériában dolgoztak. Mindezek talán magyarázzák, miért is olyan fiatal pl. Bratszk lakóinak többsége. Az élelmiszer Bratszkban drágább mint pl. az európai szovjet területen, de minden kapható! Diny- nye, déligyümölcsök és minden más melegkedvelő növény repülőn érkezik ide, de melegházakban is nevelnek zöldségféléket, káposzta, sárgarépa, retek, szabadföldben is megterem, de az uborka, paradicsom csak a melegházakban érik be. Az itt lakók hobbikerteket művelnek, az állam biztosította számukra ezt. Szántóföldi növények közül a búza és a rozs megterem, de a terméshozamuk igen alacsony. A gyümölcsök közül a szilva és az alma búja ezt az éghajlatot, a tajgában pedig az áfonya és berkenye érik be, friss vitaminforrást biztosítva. Szibériai ananásznak egy sárga színű bogyót neveznek, melyet gyógyászati célokra is hásználnak. Szűk marokkal mér tehát a természet, így az embernek kell pótolni ezt a „fösvénységet”. A háziállatok közül a baromfi a legnépesebb állomány. A kevés szarvasmarhát istállókban tartják, csak a nyári 1—2 hónap alatt lehetnek szabad ég alatt. (Folytatjuk) Haffnerné dr. Miskokzi Margit
