Népújság, 1988. november (39. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-02 / 262. szám
Ifjúsági parlament után Állóvízben Gólyabál az Egri IH-ban Az elmúlt hét péntek estéjén benépesült, sőt zsúfolásig megtelt az Egri Ifjúsági Ház három szintje. Mi ebben a különleges, kérdezheti a beavatatlan, mit csinálhat mást egy ifjúsági ház egy diákvárosban, mint benépesülhet? Pedig lehet az kihasználatlan, mint arra emlékezhetünk, mi egriek. Mostanában azonban mintha ismét kezdene ott pezsegni az élet, ha a kezdeti szuperrajtot — amellyel a KlSZ-dí- jat is kiérdemelte az intézmény — még nem is sikerült „lekoppinta- ni”. Színészek, művészek, írók, sportolók adják újra egymásnak a kilincset, s most végre sikerült egy olyan rendezvényt is szervezni, amely esemény volt az egri középiskolások körében. Történt, hogy a népművelők úgy gondolták, ne csak a főiskolásoknak legyen gólyabáljuk, hanem az egy korosztállyal fiatalabbaknak is. A diákság vevő volt az ötletre, köszönhetően annak, hogy már eléggé ki voltak éhezve egy ilyen bulira, s hogy nagy tömeg összegyűlt, azt elősegítette a szívós propagandamunka is. így aztán semmi akadálya nem volt, hogy a jelenlévő elsősök felsorakozzanak az aulában, s az előttük álló jobb lábát megfogva elmondják a gólyaesküt Georgi Béla negyedikes gárdonyis után. Itt persze voltak fennakadások. Azt például sehogy sem akaródzott visszhangozniuk, hogy az idősebbeket előfe engedik a büfében, sokkal inkább lehurrogták a szöveget. Botrány mégsem lett, s való-' színűleg nem azért, mert néhány rendőr is bekukkantott. Hanem érkezett a város kétségkívül legAz idei ősz egyik modellje a divatbemutatón Zsúfolásig megtelt az aula népszerűbb diszkósa Zsibi, s elkezdte nonstop programját, amelyet a főiskolások néha kicsit merev akrobatikus rock and ralija, s két ugyancsak hosimines szemre való hölgy dzsesszbalettja tarkított. Akik nem táncos lábúak, benézhettek a játékkaszinóba, vagy a teaházba. Előbbi csak rövid ideig volt népszerű, aztán el-el- maradtak a látogatók. Lehetséges, hogy azért is, mert a rulett felmondta a szolgálatot, úgy döntött: nem pörög tovább, a teaházban viszont alig lehetett kapni helyet, hogy hozzáférjünk az ingyenes italhoz. Aki mégis befért, andaloghatott a félhomályban Miloszerni László zongorajátékára, s kizárva a diszkó zaját, cseveghetett. Vagy ott volt a nagyterem a Simli-show-\a\. A közönség és a duó szakállas-kopasz tagja ezen a programon remekül szórakozott, majd valamennyien távoztak, így az Egy nyáron át táncolt című filmnek alig volt közönsége. Lett volna egy meglepetés, amelyet a plakát hirdetett — így is lett: ugyanis az elmaradt. Az aulában zajlott a nagy bál, folyt a tánc és az izzadtság, párok Lemezfigyelő A királynő újraélesztése Néhány éve ez az esemény még elképzelhetetlennek tűnt: megjelent a Beatrice Zenekar nagylemeze. Láthatja az ember az üzlet kirakatában, bemehet, kezébe veheti, s olvashatja a korábban rendszerellenesnek, tehát kiadha- tatlannak minősített dalok címeit: Nagyvárosi farkas, Nem kell, Térden állva. Most meg tessék, bárki meghallgathatja, hiszen kapható, el lehet dobni a századszorra átmásolt koncertkazettát. így hát aztán egy kicsit mosolygunk, csak éppen azt nem sejtjük, hogy min. Kétségkívül a dupla lemez első korongja a jelentősebb, ezen találhatók a régi klasszikusok. Igaz, csak „emlékké nedvesedve”, tudniillik alig lehet már valaki, aki ezeket az „üvöltéseket” képes ugyanolyan lelkesen énekelni, mint egy évtizede. Akik akkor nagyvárosi farkasok voltak, mára sok tekintetben megnyugodtak, csak a lelkűk mélyén bizseregnek ugyanúgy. Valamelyest érzi ezt a vállalkozás szellemi atyja, Nagy Feró is, ugyanis a kifakult sztárban a korábbi egyes szám második személy helyett most magára mutatva dalol: „Leszek még kifakult sztár!” A zene persze jobban, tisztábban szól, mint korábban a vidéki kultúrhá- zak színpadain. De az az átütő erő, ami ott jelentkezett, már csak nyomaiban mutatható ki. Szomorúan állapíthatjuk meg, hogy a tízéves jubileumra kiadott lemez nagyon sokat késett. Tíz évet. A második korong már nem az a Beatrice, amelyik korábban. Tükrözi ezt a borító is, hiszen a piros-fehér babos ta- sak helyett itt feketék és fehérek a pöty- työk. Gyászba borult a vörös — ironizálhatunk, de maradjunk inkább annyiban, hogy valahogy el kellett határolni egymástól a két független alkotást. A hosszú szünet után ismét összeállt zenekar szerencsére nem korábbi sikereiből próbál újabbakat kovácsolni, hanem továbblép. Olyannyira, hogy még B. Tóth László is megjegyezte a Poptarisznyában, az Azok a boldog szép napok című nóta hallatán: „Ha nem tudom, hogy ez a Beatrice, nem hiszem el, (Fotó: Szántó György) bújtak össze. Az első emeletről nézve nagy hömpölygésnek tűnt az össztánc, lent viszont csak az nem érezte jól magát, akinek a partnere mással ugrabugrált vagy éppen nem jött el most sem. Közeledve a zárórához, Pintér Tamás főszervezőnek mintha büszkeség csillogott volna a szemében. Tegyük hozzá: nem indokolatlanul, hiszen hosszú idő után ismét a fiataloké volt az Ifjúsági Ház. A némileg idősebbekben pedig újra felcsillant a remény: talán ismét visszacsalogatják őket is oda. Kovács Attila pedig ez is nagyon jó”. Jó, jó, de nem lehet olyan hatása. Amíg régebben egy szakadt nemzedék egységesen érezte: róla szól a dal, addig most az idősödő Feró jelentéseit halljuk a világról. Nem törünk tőle falakat, csak végigheverünk a díványon, hallgatjuk a zenét és kezünkkel ütjük a ritmust. Döntse el ki-ki tetszése szerint, neki melyik a kedvesebb. Tartok tőle, hogy azok akik tíz éve az előbbi hívei voltak, most az utóbbira voksolnának. Feró tehát nem lett hűtlen híveihez. Mindenesetre azt láthatjuk, hogy a Beatrice egy nagy hatású legendás rockcsapat — volt. Ezt nem sikerült, nem sikerülhetett feleleveníteni, csak újraéleszteni. Mára a ricse egy (jó) zenekar a sok közül. (kovács a.) Tavaly decemberben az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskolán volt egy ifjúsági parlament. S amire még a város is felkapta a fejét: annak idején ez nem a megszokott ritmusban és formában zajlott le. Hanem másként. Mondhatnám azt: demokratiku- sabban. Vagy azt: forradalmi módon. Egyik nap kora délutántól éjfélig, majd a következő napon 4—5 óra hosszan át tartott. S ha még tovább keresgélném a kifejezéseket, azt is hozzátehet- ném: a főiskolások bizony tisztességesen kipakoltak mindent ezen a fórumon. Most nem az a cél, hogy ezeket felsoroljam. A kérdésekből talán az is kitűnik, miről volt szó közel egy évvel ezelőtt. Lapu Bélával beszélgettünk erről, aki találkozásunkkor még a főiskola KISZ-bizottságának titkára volt, azóta viszont már a 12-es számú általános iskolában tarnt. — Ugyancsak megfigyelőként, de én is részt vettem ezen a maratoni parlamenten. Az akkori hangulatból ítélve, azt hiszem: mindenki radikális változást várt az intézmény életében. — Nem történt semmi... — Ez így túl általános megfogalmazás: Nézzünk inkább néhány konkrétumot. — Központilag eltörölték például a Honvédelmi ismeretek című tantárgyat. Ez viszont nemcsak nálunk, hanem minden felsőoktatási intézményben felver tődött, tehát ez nem a mi erényünk. Egyébként az a véleményem, hogy ezzel az intézkedéssel „kiszúrták a főiskolások szemét” — mert erre mindig lehet hivatkozni, mint változásra. A kötelező második idegen nyelv oktatásáról semmi konkrét, megfogható hírt nem kaptunk. Volt szó róla, hogy 1992-ig el kell törölni az orosz nyelv elsőségét — így aztán senki sem tudja most, hogy kell-e oktatni, vagy sem. ígértek sok mindent, hogy megváltozik. Hogy a marxista tárgyak óraszáma 10—20 százalékkal csökkenni fog. Arra viszont nincs garancia, hogy ezzel tartalmi változás is lesz. — És a menzával mi van? Annak idején nagy port kavart a csapnivalóan rossz minőség és kiszolgálás. — Újraalakult a menzabizottság, annyit sikerült elérniük, hogy kisebb címletű, tízforintos tiketteket is gyártanak. Azóta úgy tudom, hogy többen igénybe veszik. — A másik égető probléma: a kollégium? — Semmi remény arra, hogy belátható időn belül megoldódik a főiskolások szállásproblémája. A Leányka utcában most készülnek az új oktatási épületek. Nem lehet dekázni, hogy ez kell-e jobban vagy a kollégium, mert mind a kettőre nagy szükség van. Pénz viszont nincs. — Jegyzetügyben van előrelépés? Állítólag több helyütt szorgalmazzák az oktatókat, hogy írjanak ők tankönyveket. — így van. Ellentmondás viszont, hogy ezt nem tudják megfelelően honorálni. Ingyen senki sem dolgozik — ezt ma már meg kellene érteni. — Javult-e a hallgatók és a tanárok közti kapcsolat? — Mi miatt javult volna? Addig nem lesz semmiféle változás, amíg egyes oktatók az ötvenes évek szemléletével járnak ide. Ma már nem lehet húszéves fiatalokat makarenkói eszközökkel nevelni. Kikérdezni a leckét... Megnézni a füzeteket, hogy jegyzetelnek-e rendesen! Amíg ezek a módszerek élnek, a két tábor nem fog közeledni egymáshoz. Soha nem tűrték a főiskolások, ha valaki papír nélkül követeli vissza az előadását, miközben ő maga felolvassa azj. Én is lenézném magam a gyerekek előtt, ha tankönyvből adnám elő az anyagot. Persze, azért szerencsére akadnak nagyon jó tanáregyéniségek. Olyanok, akik közvetlenek velünk, alapos szaktudásúak és igényesek. Jobb lenne minél több ilyen ember. Utóirat: az iljúsági parlament után megalakult egy ifjúsági bizottság. Az lett volna a dolga, hogy a fórum ígéreteinek betartását nyomon kövesse, arról a hallgatókat tájékoztassa. Ismerősöm, aki az IB tagja, ám nem kíván nevén szerepelni (igaza van, miért ő egyedül érezze Kínosan magát), elmondta: volt egy alakuló gyűlésük, aztán még egy — de lényegében nem történt semmi. Összehívtak egy rendezvényt, ahol a veszprémi alágazati parlament eseményeiről tudhattak volna meg néhány információt a főiskolások. Erre viszont senki nem ment el. Mindezek után megerősítve látom a KISZ-bizottság volt titkárának szavait, akkor is, ha távozóban őmár„élesebben ’’mert kritizálni, mint ahogy ezt talán jelenlegi utódja — posztja szerint megtenné. (doros) Mit tesz az ÉFT a diplomásokért? Csökken az értelmiségi pálya presztízse A jelek szerint kevesen tudják, hogy létezik a KISZ Heves Megyei Bizottsága mellett működő Értelmiségi Fiatalok Tanács. A hároméves múltra visszatekintő 16 tagú testület már eddig is számos dologgal megpróbálkozott, hogy maga köré tömörítse a diplomás fiatalokat. Nem kis visszhangra talált az a felhívásuk, melynek révén a fiatal alkotók képzőművészeti, irodalmi, szociológiai munkáinak kívántak publicitást biztosítani. Egy tárlatra való festmény, rajz és szobor gyűlt össze, amelyeket az egri Neumann János Gimnázium és Számítástechnikai Szak- középiskolában állítottak ki. Versekből és prózai alkotásokból már nem küldtek be ilyen közzétételre alkalmas műveket, így hát elmaradt a tervbe vett kiadvány megjelentetése. Ugyancsak nagy siker volt az az életmódtábor, amelyet a Köjállal közösen rendeztek Felső- tárkányban. Itt az egészséges életmódot, az egészséges táplálkozást népszerűsítették az értelmiségi tanács orvos tagjai, s a külső előadók. Talán a legnagyobb formátumú vállalkozásukként említhetjük azt a felmérést, amelyet az értelmiségi fiatalok körében végeztek. A kérdőív kidolgozásából is kivették részüket a testület tagjai, akik között közgazdászok, pedagógusok, mérnökök, orvosok, jogászok és újságírók találhatók. Összesen 1200 kérdőívet juttattak el a megye különböző településeire, s ezek közül csupán 363 darabot küldtek vissza kitöltve. A dokumentumokból kiderült, hogy e fiataloknak csupán 10 százaléka nem KISZ-tag. Figyelemre méltó, hogy a kérdőíveket visszaküldők viszonylag nagy hányadát, 20 százalékát teszik ki a középiskolát végzettek, tehát nem pusztán szociológiai értelembe vett vizsgálatról, hanem egy szélesebb értelmű „szellemi dolgozó” társadalmi csoport leírásáról van szó. Az ifjak nem végzettségüket, hanem munkájuk jellegét tekintve sorolják magukat e réteghez. Egyébként 56 százalékuk városban él, a többi pedig kisebb településeken. Nagy többségük, 28 százalékuk az iparban, 39 százalékuk a!z oktatásban és a művelődésben keresi a kenyerét. Az állami iparban a férfiak, az oktatásban a nők aránytalanul nagyobb számban reprezentálják nemüket. A lakáshelyzetet elemezve kitűnik, hogy a fiatalok mintegy fele szüleinél, vagy albérletben él, s egynegyedük rendelkezik csupán saját otthonnal. A 31— 35 év közöttieknél kezd gyakoribbá válni a családi ház, illetve a szövetkezeti, vagy az OTP-lakás. Míg az albérlet gyakorlatilag eltűnik 30 fölött. Családmodellként az egy-két gyermekes a domináns, míg a fizetésnél az ötezer forint alatti jövedelem. Ezt a csekélyke összeget ugyanis 48,1 százalékuk alapfizetése nem éri el. Meg kell említeni, hogy kilencezer forint fölé csupán 2,7 százalékuk jut el. Aligha dicsekedhetnek a megkérdezettek szédítő karriertörténetekkel, hiszen 71 százaléknál is többen vannak közöttük az egyszerű beosztottak, s csupán 6,6 százalékuk érte el az osztályvezetői szintet. Talán ez is közrejátszott abban, hogy a megkérdezettek 77 százaléka szerint csökkent foglalkozása, illetve az értelmiségi pálya presztízse, s 13 százalékuk egyáltalán nem javasolna értelmiségi pályát gyermekeinek. S íme szabadidőszokásaik. Főként a kerti munka, a gyermekekkel való foglalkozás, a vendégség jellemző rájuk. Kevesen, alig 5 százalékuk fordít időt az idegi és fizikai rekreáció szempontjából nélkülözhetetlen foglalatosságokra, kirándulásra, sportra, sétára, míg 60 százalékuk hetente 2—5 órát olvas. Ami ezekből a számokból is kiolvasható: a fiatal értelmiségiek körében is megfigyelhetők mindazok a jelenségek, amelyek az ifjúság egészére általánosan jellemzők, úgy a pályakezdés, lakáshoz jutás, a családalapítás és a szakmai előremenetel terén. Talán a legelgondolkoztátóbb a már említett presztízscsökkenés, melynek oka alighanem az értelmiségi pálya nem megfelelő társadalmi értékeléséből fakad. A megélhetéshez szükséges többletjövedelmeket túlmunka vállalásával próbálják előteremteni. Erre többnyire nem a szakképzettségüknek megfelelő területeken nyílik lehetőség. Ez is hatással van a szabadidő eltöltésének színvonalára, hátrányosan befolyásolja a szakmai fejlődést. A felmérés feldolgozását követően az eddigieknél valarúe- lyest konkrétabban rajzolódik ki, hol tehet valamit az EFT a fiatal értelmiség elismertetése, egymásra találása, e réteg belső kohéziójának javítása, a társadalmi haladás érdekében. Ennek jegyében bekapcsolódtak a Heves megyei műszaki közgazdasági hetek rendezvénysorozatába, s a testület egyik dédelgetett álma, egy tömegdemonstárció keretében lehetőséget biztosítson a fiataloknak, hogy bemutathassák: akarják a társadalom, a gazdaság megújulását. Hogy hitet tehessenek a reformfolyamatok mellett. Ezt a gesztust nagyon fontosnak éreznék a megyében. (h.j.) a HEVES MEGYEI SZOLGÁLTATÓ IRODA állásajánlatai: Eger Város Tanácsa V.B. Egészségügyi Osztály: Eger, Dobó tér 2. Pályázatot hirdet Eger Város Tanácsa Szociális Otthon, Parádfiirdő igazgatói állásának betöltésére. Az állás 1989. január 1-jétől határozott időre szóló kinevezéssel történik. (Szolgálati lakást biztosítani nem tud.) Pályázati feltétel: egyetemi, illetve főiskolai végzettség, többéves vezetői gyakorlat. Végzettségtől függően a szakirányú képesítés megszerzését előírja. Pályázati határidő: a megjelenéstől számított 15 nap, melyet a 7/1987. (VI. 30.) Eü. M. sz. rendelet 1. sz. mellékletében foglaltak alapján kell benyújtani az egészségügyi osztály vezetőjének. Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet: Eger, Knézich Károly u. 2. Felvételre keres a 166-os sz, felnémeti ABC-áruházába élelmiszereladót; a Pertu üzembe értékesítési előadót; központi irodájába, a pénzügyi osztályra pénztárost. Jelentkezni lehet a fenti címen a személyzeti vezetőnél. Kavicsbánya Vállalat Hatvani Üzeme: Hatvan, Boldogi út. Felvételre keres szakirányú középfokú végzettséggel rendelkező munkaerőt szállításvezetői munkakörbe, valamint dízelmozdony-vezetőket. ORION Rádió és Villamossági Vállalat 7. Sz. Gyáregysége: Jászfényszaru, Szabadság u. 144. Azonnali belépéssel felvesz a faipari üzemébe 18. életévét betöltött férfi és női munkaerőket betanított munkára, két műszakos munkarendbe. FIGYELEM! A lakossági igénybejelentések alapján irodánknál az alábbi humán szolgáltatások vehetők igénybe: — korrepetálás — nyelvoktatás — logopédia — gyógytorna — gyermekfelügyelet — beteggondozás — úszásoktatás — ház körüli munkák. A lakossági igénybejelentés az irodánál (Eger, Klapka u. 9.) személyesen történhet, hétfőtől péntekig 9—13 óráig.
