Népújság, 1988. október (39. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-14 / 246. szám

NÉPÚJSÁG, 1988. október 14., péntek Ülést tartott a Magyar Szocialista Munkáspárt Heves Megyei Bizottsága 3. (Folytatás a 2. oldalról) tagokkal történő elbeszélgetések viszont megváltoztatták vélemé­nyüket, s így már nem javasolták Kónya Lajos jelölőlistára való kerülését. Ezzel ő nem ért egyet, s úgy ítélte meg, hogy nem esik csorba a pártbizottság tekinté­lyén, ha mégis hármas jelölés után döntenek. Nagy János, a bélapátfalvi cementgyár osztály- vezetője azt a kérdést intézte a je­lölőbizottság elnökéhez, hogy miért nem lehet vb-tag az, aki csak a jelölőlistára kerül fel tit­kárként, de későbbiekben nem választják meg. A válaszból ki­derült, hogy úgy Juhász Lajos, mint Antal Lajos tagja a pártbi­zottságnak, a végrehajtó bizott­ságnak azonban csak a megvá­lasztott titkárok lehetnek tagjai. Mivel több javaslat s hozzászólás e témához nem volt, így Virág Károly szavazásra szólított fel: ki ért egyet dr. Asztalos Miklósnak, Kiss Sándornak, Antal Lajos­nak, valamint Juhász Lajosnak a megyei pártbizottság titkárai­ként a szavazólistára való felke­rülésével. A személyenként tör­tént szavazás során ezzel min­denki egyhangúlag egyetértett. Megkérdezte azt is, mivel javas­latként elhangzott, hogy ki ért egyet Kónya Lajos megyei párt­bizottsági titkárként a szavazó­lapra történtő felkerülésével. Er­re 20-an szavaztak igennel, s mi­vel ez nem volt 50 százalékos többség, így Virág Károly lezárta a jelölést. Újra Sós Tamás, a sza­vazatszedő bizottság elnöke is­mertette a titkos szavazás mene­tét, újra hangsúlyozva, hogy az elhangzottakon kívül is bárkinek jogában áll más személyeket tit­kárként jelölni. A szavazás idő­szakára elrendelt szünetet köve­tően ugyanő ismertette az ered­ményt: ezek szerint a megyei Szünet után Barta Alajos el­nökletével folytatta munkáját a pártbizottság. Barta Alajos meg­köszönte a bizalmat és elismerő szavakkal szólt azoknak a mun­kájáról, akik éveken át elkötele­zetten szolgálták a párt politiká­ját, de most kimaradtak az új pártbizottságból és a végrehajtó bizottságból. Munkájukra a to­vábbiakban is számítanak. A pártbizottság ezután a kong­resszusig szóló programot és fel­adattervét vitatta meg. Az írásos anyaghoz a végrehajtó bizottság megbízásából Kiss Sándor, a me­gyei pártbizottság titkára fűzött szóbeli kiegészítést. — Ma, amikor egy új politikai helyzet formálódik — hangsú­lyozta bevezetőjében — elenged­hetetlen, hogy szembenézzünk dolgainkkal, önmagunkkal, ed­digi munkamódszerünkkel, stí­lusunkkal, politikai gyakorla­tunkkal. Fel kell készülni a párt által kezdeményezett változások fogadására, a reformfolyama­tok, a társadalom demokratizá­lásának következetes végigvite- lére. Ez kötelez mindannyiun- kat. Kötelez arra, hogy az orszá­gos pártértekezlet szellemében a megye párttagsága, a pártszer­vek, köztük a megyei pártbizott­ság felelősen meghatározzák sa­ját tennivalóikat. Ezután arról szólt, hogy mind­ezek után, illetve ezekkel együtt a politikai élet azt követeli — a párttagság és a közvélemény el is várja —, hogy a mai helyzetből fakadó követelményeknek ele­get téve, a korábbi elhatározása­inkat is mérlegelve olyan megyei programot fogalmazzunk meg, amely súlypontozza a legfonto­sabb tennivalókat, iránymutató keretet ad a pártmunkához He­ves megyében a XIV. kongresz- szusig. Figyelembe kell vennünk, hogy az idő szorításában élünk, több dologban már előbbre kel­lene járnunk. Éppen ezért nem halogathatjuk a döntések meg­hozatalát, nem engedhetjük to­vább az egymásra várást, külö­nösen nem a mutogatást, a fel­elősség áthárítását fentről lefelé, de fordítva sem. A pártmunka minden szintjén önálló gondol­kodásra, tettekre van szükség. S alaposan vegyük számba mind­azt, amin változtatni kell. És ha változtatni akarunk, akkor meg­fontolt, adott esetben a konflik­tusokat is vállaló tettekre, nem pártbizottság gazdaságpolitikai titkára lettől szavazattal dr. Asz­talos Miklós. A megyei pártbi­zottság ideológiai titkára lett 66 szavazattal Kiss Sándor, a me­gyei pártbizottság belső életével foglalkozó titkárának 41 szava­zattal Juhász Lajost választották. Szavazatot kapott még Antal La­jos, 17-et, Kónya Lajos 5-öt, dr. Vasas Joachim és dr. Patkó Ben­jámin egyet egyet. Egy szavazat érvénytelen volt. Az első napirendi pontból hátra volt még a 13 tagú végre­hajtó bizottság megválasztása. Csepelyi Károly a következőkre tett javaslatot: Ari János, Bódi Béla, Kócza Imre, dr. Magda Sándor, dr. Nagy Andorné, Nagy István, Németh László, Oroszné dr. Széli Mária, Ódor Lászlóné, dr. Patkó Benjámin, Pólyák Sán­dor, Schmidt Rezső, Vájná Bélá- né. Mivel más javaslat nem volt, így egyenkénti szavazással vala­mennyien felkerültek a jelölőlis­tára. Mielőtt Sós Tamás, a szava­zatszedő bizottság elnöke ismer­tethette volna a szavazás ered­ményét, az elnöklő Virág Károly közölte a pártbizottság tagjaival, hogy a szavazás idejére elrendelt szünetben távirat érkezett. Ezt Füzesabonyból küldte három aláíró, akik azt javasolták, hogy a pártbizottsági tagok megválasz­tásánál vegyék figyelembe dr. Szalai György személyét is. A megyei pártbizottság titkos szavazással arról döntött, hogy a már korábban megválasztott el­ső titkár és titkárokon kívül a megyei párt végrehajtó bizottsá­gának tagjává választotta: Ari Jánost, Bódi Bélát, dr. Nagy An­dornál, Nagy Istvánt, ÓdorLász- lónét, dr. Patkó Benjámint, Pó­lyák Sándort, Schmidt Rezsőt, valamint Vájná Bélánét. pedig retorikai fordulatokra van szükség. Ezt azért is fontos hang­súlyozni, mert manapság eleve­nebb a reformretorika, mint a re­form végrehajtásának gyakorla­ta. A továbbiakban arról szólt, hogy a program milyen politikai keretet adjon. Többek között az alábbiakat emelte ki; — egyrészt a megváltozott helyzet követelményeihez kö­vetkezetesen igazodó, hatéko­nyabb politikai munkához; ezen belül a megyei pártbizottság munkájának korszerűsítéséhez, magatartása és cselekvése nyílt­ságának szélesítéséhez, ahhoz, hogy a megújult munkája révén elősegítse a kedvező fordulatot a megye helyzetében, az emberi viszonyokban, a társadalmi élet területén; — másrészt politikai keretet adjon a korábbi helyzetből faka­dó és munkastílusunkkal össze­függő saját elhatározásaink, az érvényben lévő határozataink mérlegeléséhez. Gondolok itt az 1985-ös megyei pártértekezlet határozatára, az 1985. szeptem­ber 5-én elfogadott 5 éves fel­adattervre, a gazdasági-társadal­mi stabilizációs és kibontakozási program végrehajtásának 1987- es feladattervére; — politikai keretet adjon ah­hoz, hogy a területi, a gazdasági egységekben és intézményekben a pártszervek és pártszervezetek egyértelműen lássák, hogy mit vállal, mit akar a megyei pártbi­zottság a jelenlegi helyzetben a pártmunka hatékonyságának, eredményességének fokozása, a testületi színvonalának emelése érdekében. Kiss Sándor részletesen ele1 mezte a megye politikai közhan­gulatát ég annak ellentmondása­it. Kiemelte: Napjainkban egy sajátos jelenség körvonalazódik: a párttagok egy része konfliktus­ba került önmagával, szűkebb, vagy tágabb környezetével, oly­kor bűntudatot érez. Baráti tár­saságban, vitában, de a munka­helyen is nagyon sokszor olvas­sák fejükre: „ti vagytok a felelő­sek azért, hogy itt tartunk.” Jogos a kérdés: érezhet-e bűntudatot, felelősséget a párttag olyan kér­désekben, amire a választ helyet­tük másök adták meg, amikor nem kérték ki a véleményüket, amikor csak a végrehajtásban számítottak rájuk. A válasz gon­dolom benne van a kérdésben. Ezt a hangulatot úgy vélem, minél előbb oldani kell, vissza kell adni a párttagság önbizal­mát. Ezért is tartja fontosnak a végrehajtó bizottság, hogy a ten­nivalókat úgy kell megfogalmaz­nunk, hogy segítséget adjunk minden kommunistának, párt­csoportnak, alapszervezetnek az eligazodáshoz. Félreértés ne es­sen: a párttagság eligazodást és nem eligazítást vár. Fontos, hogy a meggyőzés ne egy irányú, a fel­sőbb szervektől kiinduló köz vetí­tő rendszerként működjön: ösz­tönözzük a párttagságot a felelős, meggyőző véleménynyilvánítás- ra, az alkotó közös munkára. A megyei pártbizottság ezért igé­nyelje, hogy a döntések előkészí­tésébe, az azokat befolyásoló ér­dekek feltárásába önálló, felelős javaslataikkal a párttagság kap­csolódjon be, hiszen a jövőben megfontolva, vitában kiérlelt megoldásokat, módszereket al­kalmaz va akarunk továbbhalad­ni. A szóbeli előterjesztés ezután azzal folytatódott, hogy a politi­kai közhangulatot megterhelték azok a helyi ügyek is, amelyek Gyöngyöshalászon, Recsken és Ostoroson robbantak ki és orszá­gos hírre is szert tettek. Ezek az ügyek azonban több közös vo­nást is mutatnak, azonos tanul­ságokkal szolgálnak, leginkább a következőkkel: — Jó példák arra a káderpoli­tikai gyakorlatra, amely nem ke­zelte nyíltan, demokratikusan és következetesen a káderügyeket. A helyi konfliktusokról nem adtunk időben és hitelesen tájékoztatást. Az országos lapok megelőztek bennünket, s' mivel elzárkóztunk informálásuktól, egyoldalúan és számunkra ked­vezőtlenül állították be a történ­teket, a rendezést szolgáló intéz­kedéseinket, hozzájárultak az ügyek elmérgesedéséhez. Meg kell tehát tanulnunk a nyilvánosság adta lehetőségek­kel élni. Ezekben az ügyekben tapasz­talható volt az egymásra muto­gatás és a felelősség elmosódása is a helyi és a megyei szervek, még inkább a párt- és a tanácsi szervek között, mindez elsősor­ban a hatáskörök, a feladatok ösz- szemosódására volt visszavezet­hető. Ezek az ügyek is aláhúzzák te­hát a párt- és az állami szervek közötti világos munkamegosztás szükségességét, illetve annak in­dokoltságát, helyességét, hogy a pártszervek csak politikai kérdé­sekkel foglalkozzanak az ilyen ügyek kapcsán is, mint például Recsk esetében is foglalkoztak, ahol a politikai helyzetre dolgoz­tak ki politikai megoldást. Külön szólt Győry Sándor­nak, a Mátraaljai Szénbányák volt vezérigazgatójának ügyéről. Mint a pártbizottság tagjai előtt ismeretes — mondotta — 1988. április 12-i ülésén a testület dr. Győry Sándort, a Mátraaljai Szénbányák Vállalat vezérigaz­gatóját kizárta a pártból. A kizá­rást az indokolta, hogy a külön­böző bejelentéseket követő vizs­gálat, majd az ennek alapján el­indított pártfegyelmi eljárás so­rán megállapítást nyert, hogy dr.Győry Sándor vezérigazgatói beosztásával visszaélve, kapcso­latait felhasználva rendezte ma­ga és családja lakásügyeit. Az igénybe vett támogatások egy ré­szével családjával együtt jogtalan anyagi előnyben részesült, a tá­mogatások további részénél a szocialista erkölcs normáit meg­sértve egyéni érdekeit az össztár­sadalmi és a vállalati érdekek ro­vására érvényesítette. Dr. Győry Sándor a pártból való kizárását megfellebbezte, azzal a KEB je­lenleg foglalkozik. A pártbizottság döntését köve­tően kezdődött el a minisztérium fegyelmi vizsgálata, amelynek a lezárása ma komoly feszültséget okoz a Mátraaljai Szénbányák Vállalatnál, Gyöngyös térségé­ben, s úgy gondolom, ehhez nem adhatjuk politikai támogatásun­kat, egyetértésünket. Véleményem szerint hibát kö­vettünk el akkor, amikor úgy döntöttünk, hogy nem adunk széles körű tájékoztatást a me­gyei pártbizottságnak ebben az ügyben hozott döntéséről. Az ügy nyilvánosságának elmaradá­sa rossz politikai közhangulatot szült. Javaslom, hogy korrigáljuk akkori döntésünket és hatalmaz­zuk fel a Népújságot, hogy a ki­zárási határozatról, annak indo­kairól, visszhangjáról és az álta­lam is ismertetett, azóta történt eseményekről adjon részletes tá­jékoztatást. A pártbizottság titkára ezután így folytatta: A párt politikai befolyását csak azáltal erősíthetjük meg a megyében, ha a pártélet közép­pontjába az alapszervezeti mun­kát állítjuk. Azt kérjük apártalapszerveze- tektől, hogy továbbra is követke­zetesen és felelősen jelezzék azo­kat a problémákat, amelyek fé­kezik tevékenységünket. Emellett határozottan törekedjenek saját munkájuk megújítására is. Erő­sítsék önállóságukat, kezdemé­nyezőkészségüket, politikai érzé­kenységüket. Vállalják fel a dön­tés felelősségét — ha szükséges, kockázatát is —, mindazokban a kérdésekben, amelyek megoldá­sa nem tűr halasztást. A párttagság a pártonkívüliek körében vállalja fel azokat a vitá­kat, amelyek elvezetnek helyze­tünk, szocialista fejlődésünk rö­vid távú és hosszabb távú céljai­nak reális megértéséhez. Érezzenek felelősséget a poli­tikai kiállásért, a minden vezető pártra jellemző fegyelemért, sa­ját kádermunkájukért. A párton belül, az állami, a gazdasági és társadalmi élet területén azok­nak a vezetőknek, tisztségvise­lőknek szavazzanak bizalmat, akik arra rászolgáltak és képesek a párttagságra támaszkodva az önálló cselekvésre. Befejezésül hangsúlyozni sze­retném, hogy amit ma elhatáro­zunk a megújulás érdekében, az nem öncél. Végső soron az alap­szervezetek szintjén teljesedhet ki az a munka, amelynek eredmé­nyeként kialakulhat egy új arcu­latú, új módon dolgozó, politizá­ló, mozgalmi jellegét erősítőpárt. A megye párttagságát arra hív­juk, hogy a pártmunkában való­ban legyen alapvető elem az alapszervezetek tevékenysége. Mostanában sokan megfogal­mazták : összefogásra, cselek­vésre van szükség minden terüle­ten, mert mint ahogy Marx írta: „az együttműködés hiányáért közös kudarcunk lesz a bünte­tés.” Az írásos jelentéshez, vala­mint a szóbeli kiegészítéshez el­sőként dr. Szűcs László, a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola fő­igazgatója szólt hozzá. Többek között hangsúlyozta, hogy a tár­sadalomban jelentkező válságok megoldásához egyrészt időre, másrészt türelemre, s legfőkép­pen bizalomra és újjáteremtő munkára van szükség. Részlete­sen foglalkozott a fiatalok hely­zetével, a nehezebb helyzetben is nagyobb törődést kért számukra. A jövőt nem nekik, hanem velük kell együtt építeni — hangsúlyoz­ta. Dr. Asztalos Miklós, a megyei pártbizottság titkára megyénk gazdaságának eredményeiről, gondjairól szólt. A megújulás je­lei sajnos még nem tapasztalha­tók valamennyi munkahelyen — emelte ki. Ugyancsak lassan ha­lad a gyártmány- és a termék- szerkezet korszerűsítése és a mű­szaki fejlesztés. Termelőegysé­geink többségében vannak jó példák, de az mindenképpen el­gondolkodtató és egyben tettekre is késztet, hogy a termelés üteme a legtöbb helyen elmarad a terve­zettől. Dr. Patkó Benjámin, a Heves Megyei Főügyészség vezetője ar­ról szólt, hogy minél gyorsabban alkalmazkodnünk kell a megvál­tozott körülményekhez és igé­nyekhez. A gondokról, a problé­mákról is nyíltan és időben kell szólni és valamennyi ügyben a valós okokat kell megkeresni és azokból levonni a tanulságokat. Sok a bürokrácia a pártmunká­ban, majd a legfontosabb felada­tot így fogalmazta meg: arccal az alapszervezetek felé. Minél több­ször kell találkozni a munkapa­dok mellett dolgozó kommunis­tákkal és véleményt cserélni a szellemi dolgozókkal is. Dr. Vasas Joachim, az MSZMP Heves Megyei Bizott­sága Oktatási Igazgatóságának vezetője azt hangsúlyozta, hogy az ellentmondások feloldása a párttól, a pártból induljon ki. Mert ha nem a párt ad őszinte vá­laszt azokra a kérdésekre, ame­lyek megyénk kommunistáit is foglalkoztatják, akkor olyanok válaszolnak majd rá, akik nem elkötelezettjei szocialista építő­munkánknak. A programot, va­lamint a feladattervet reálisnak, jónak minősítette, végrehajtásá­hoz igényes munkára van szük­ség — mondotta. Erre az eszme­cserére időben, alaposan kell fel­készíteni a párt tagjait. Szólt a párton belüli élet legfontosabb teendőiről, a testületek és az ap­parátusok kapcsolatáról. Vége­zetül a pártmunkások anyagi megbecsülésének javítását kérte. Zachar Gábor, a megyei párt- bizottság fegyelmi bizottságának elnöke azt emelte ki felszólalásá­ban, hogy általában a megyében a pártfegyelem megfelelő, a leg­több fegyelmit a társadalmi tulaj­don megkárosításáért, az egyhá­zi rendezvények látogatásáért, az erkölcstelen magánéletért szabta ki a bizottság. Gyakran elmarad az ellenőrzés, a számonkérés, több esetben a vezetők sem mu­tatnak példát. Munkájukban na­gyobb nyilvánosságot terveznek megvalósítani, többek között azt a lehetőséget is kihasználják, hogy egy-egy ügy tárgyalására meghívják a sajtó képviselőit is. Farkas Sándor, az SZMT ve­zető titkára kifogásolta, hogy a különböző testületek igen gyak­ran és indokolatlanul tartanak üléseket, megbeszéléseket. Ez­zel nagyon sok idő megy kárba. Szervezettebb, fegyelmezettebb munkára van szükség az élet minden területén — mondotta. Pál Lénárd, a Központi Bi­zottság titkára bevezető szavai­ban sok sikert, eredményes mun­kát kívánt a pártbizottság új tiszt­ségviselőinek. Majd arról szólt, rendkívül jónak tartja azokat a találkozókat, megbeszéléseket, amelyeken az országos, a me­gyei, a városi vezetők találkoz­nak és cserélik ki véleményüket.-Gyakran hallani napjaink­ban a következő kérdést: van-eés milyen programja van ma pár­tunknak? Nos, meg kell monda­ni őszintén: a hosszú távú reális programunk ugyan most készül, de rövid távon igenis konkrét és sokrétű programja van az MSZMP-nek. Gondoljunk csak a közelmúltban elfogadott vál­lalkozási törvényre, a tájékozta­tás nyitottságára, a politikai in­tézményrendszerünk korszerű­sítésére. Igaz, ezeknek előnyeit, pozitív hatásait még csak ezután érzi meg lakosságunk. Ezután a vita, a sokszínűség jelentőségét hangsúlyozta a mindennapi Pál Lénárd hozzászólását tartja munkában. Egyáltalán nem az ellentétet jelenti, ha a döntés előtt ki-ki kifejti véleményét. Bármilyen szinten történik is ez. Az igazi vita értékteremtővé vált és erről nem szabad lemondani pártunknak.- Őszintén megmondom, hogy ezen a pártbizottsági ülésen folyt vita igen mély benyomást tett rám. Nemes indulatok érveltek egymással és egészítették ki egy­mást. Nyíltságukkal, demokrati­kus módszereikkel példát mutat­tak. Barta Alajos azt hangoztatta, hogy napjainkban sajnos kevés szó esik a munkáról, a munka élenjáróiról. Ezen mielőbb vál­toztassunk. A jó eredményeket becsüljük meg, tiszteljük meg jobban azokat az üzemeket, bri­gádokat, amelyek a nehezebb körülmények között is nap mint nap helytállnak. Ezt követően Kiss Sándor ösz- szefoglalta a vitát. A pártbizott­ság ülése a dokumentumok elfo­gadásával, Barta Alajos első tit­kár zárszavával ért véget. * A megyei pártbizottság által elfogadott dokumentumokat la­punk 1988. október 22-i számá­ban tesszük közzé (kivehető, fü­zetszerű formában). Tudósítás: Kaposi Levente Kis Szabó Ervin Koós József Fotó: Szántó György A pártbizottság tagjai az írásos dokumentumokat tanulmányozzák A pártkongresszusig szóló program- és feladatterv

Next

/
Thumbnails
Contents