Népújság, 1988. október (39. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-12 / 244. szám

NÉPÚJSÁG, 1988. október 12., szerda FIATALOKRÓL — FIATALOKNAK 5. Az ifjúság káros szenvedélyei A sok elhallgatás után most már napvilágot látott az a tény, hogy a fiatalság megyénkben is növekvő mértékben hódol a különböző ká­ros szenvedélyeknek. Mivel ezt a gondot a felnőtt társadalom sokfé­leképpen ítéli meg, szükség volt egy megfelelő reprezentatív fel­mérésre a továbblépés érdekében. Ezért a gyermek- és ifjúságvédel­mi albizottság kezdeményezésére a megyei alkoholizmus elleni bi­zottság és a megyei tanács művelő­dési osztálya támogatásával a me­gyei egészségvédelmi tanács elvé­gezte ezt. A vizsgálat során közép- iskolások és szakmunkástanulók kaptak kérdőíveket, amelyeket név nélkül töltöttek ki. Dohányzás A megkérdezett fiúk közül két­szer annyian dohányoznak, minta koruk beli lányok, és 17 százalékuk már 14-15 éves korban elkezdte. Ebben az időszakban a lányoknál ez mindössze 6,5 százalék. A leg­többen mindkét nemben fiatalko­rúként szívják el az első szálat, aki 18 éves koráig megállja, abból már nemigen lesz dohányos. A legtöbr ben a nevelőotthonokban cigaret­táznak, ezt követik a dolgozók, a szakmunkástanulók, a szakközép- iskolások, majd végül a gimnazis­ták. A lányoknál is körülbelül ez a helyzet. Kezdetben napi 1-4 szál az adag, s 18 éves korra ez akár egy dobozra is nőhet. Az édesanyák általában tiltják ezt, míg a fizikai dolgozó édesapák na­gyobb mértékben engedik. Ez so­kat nem számít, hiszen a legtöbben a baráti társaságban hódolnak szenvedélyüknek. Hogy mi a ki­váltó ok, arra legtöbben azt vála­szolják, hogy ez a tevékenység old­ja a feszültséget, illetve kellemes az íze. Megállapítható az is, hogy a füstölők szülei is általában „példát mutatnak”. Alkoholfogyasztás Fiataljaink szinte valamennyien megkóstolják a szeszes italt a 15. életévük körül. Legnagyobb ré­szük alkalomszerűen iszik, de 20- 20 százalékuk hetente, sőt napon­ta is. A fiúk a sört, a bort és a rövi­ditalt egyenlő arányban kedvelik, a lányok inkább röviditalt fogyasz­tanak. Iskolatípustól függően vál­tozik a szám, de mindenhol előfor­dulnak olyanok, akik már voltak berúgva. Ebben az esetben is főleg a ba­ráti társaság a motiváció, de akad­nak, akik még munkahelyükön vagy az iskolában is italoznak. Az alkoholfogyasztásnál is szembetű­nő a szülők nevelése. Kábítószer Napjaink egyik legnagyobb problémája fiataljaink körében je­lentkező szerves oldószer, ragasz­tószer vagy más illóanyag szipózá- sa, illetve a gyógyszert alkohollal bevevők jelenléte. Ezek mellett kemény kábítószerek is megjelen­tek már országunkban. Italozás közben valamilyen gyógyszert vesz be a fiúk 1,03, és a lányok 0,65 szá­zaléka. A szipózást minden iskola­típusban kevesen próbálták ki, se­hol nem éri el ez a 2 százalékot. Ha mégis, akkor inkább a fiúk, lá­nyoknál ez alig-alig jelent problé­mát. Gondot okoz, hogy a ragasz­tózás káros hatásait az ezzel nem élők ismerik jobban. A kemény kábítószert kipróbál­ta a fiúk 1,8, s a lányok 1,03 száza­léka. Gimnáziumba járó tanulóink közül a felmérés tanúsága szerint sem a fiúk, sem a lányok nem fo­gyasztottak kábítószert. * Ezek alapján megállapíthatjuk, hogy ez a korosztály igen veszé­lyeztetett, s ebben a korban kell ilyen szempontból a legnagyobb figyelmét szentelni rájuk. Különö­sen gondot okoz, hogy vannak többen, akik halmozottan fo­gyasztják az élvezeti szereket; Az viszont örvendetes, hogy a gimna­zisták között legkevesebb az egészségtelenül élők száma. Ezért a felmérés készítői javasolják, hogy növeljék az iskolaegészség­ügyi dolgozók létszámát, a peda­gógusokat folyamatosan készítsék fel egészségnevelési feladatokra, s legyen mindenütt iskolapszicholó­gus. (A száraz tények a helyzetet tükrözik, ám hogy a gyakorlatban hogyan jelentkezik ez, hogyan éli ezt át az egyes ember, arra a későb­biekben riportban térünk vissza.) fk gM&m Szeptemberben mint minden ősszel, most is elrepültek ha­zánkból a gólyák, a déli, mele­gebb országokba. Ám ezzel egy időben sereglettek az alma ma­terbe az elsőéves diákok, hogy „kelepelésükkel” tegyék han­gossá az ódon iskola termeit. A Ho Si Minh Tanárképző Fő­iskola egyik elsős hallgatója Jan- csó Magdolna. Mint mindig, ta­lálkozásunkkor is jó kedvű volt, s a mosoly egy percre sem tűnt el arcáról. Az ember azt gondolná, vidámsága talán könnyelműsé­get takar, de szavaiból már egy érett gondolkodású ember sejlik. —Hogy alakult ki vonzalmad a pedagógiai pálya iránt? — A 4-es számú Általános Is­kolába jártam és már ötödik osz­tályban, amikor az oroszt tanulni kezdtük, megragadott ennek a hivatásnak a szépsége. Tanár­nőnk annyira játékosan szeret­tette meg velünk ezt a nyelvet, hogy hamarosan kifejlődött ben­nem: én is orosztanár szeretnék lenni. Ezért is jelentkeztem a Gárdonyi Gimnázium speciális Nívódijak A KISZ Központi Bizottsága, a Művelődési Minisztérium, az Állami Ifjúsági és Sporthivatal, valamint az OKISZ nívódijat adományozott amatőr művészeti csoportvezetőknek. Nívódíjban részesült Leszkovszki Albin, a sárbogárdi Petőfi Irodalmi Szín­pad vezetője; Csík Istvánná, a derecskéi Cirip és Szivárvány gyermek-néptáncegyüttes veze­tője; Merényi György, a buda­pesti Várkonyi György Úttörő és Ifjúsági Ház képzőművészeti kö­rének vezetője; Kozma László, a nyírbátori ütőhangszeres együt­tes vezetője; Szappanos István, a kecskeméti Erdei Ferenc Műve­lődési Központ képzőművészeti szakköreinek vezetője és Kneifel Imre, a székesfehérvári Tilinkó népzenei együttes vezetője. j orosz nyelvű osztályába, s a má­sik szaknak a testnevelést akar­tam választani, hiszen gyerekko­rom óta tornáztam. Negyedik­ben azonban egy edzésen megsé­rültem és így le kellett tennem er­ről a tervemről. —Nem volt nehéz új tantárgyat választanod? — Bármilyen furcsa, de nem. Ha egy kitűnő tanulóval be­szélget az ember, általában azt várja, hogy egy szemüveges, amolyan könyvmoly típusú fiú vagy lány válaszol majd kimért pontossággal a feltett kérdések­re. Nos, bevallom, ezúttal kelle­mesen csalódtam. Molnár Rita, a Gárdonyi Géza Gimnázium 4/e osztályos tanulója jókedvűen, szívesen fogadja érdeklődése­met, nem úgy veszem észre, mintha azért izgulna, hogy mi lesz akkor, ha holnap véletlenül egy rosszabb jegyet kap. Emel­lett igazán sokoldalú diák: van két középfokú nyelvvizsgája — angolból és oroszból — , s most készül a harmadikra, a németre. Az iskolai tárgyakból elért ered­Mindig is kedveltem a történel­met és a balesetem után erre je­lentkeztem az orosz mellett. S nagyon örülök, hogy a „fősuli” diákjai közé tartozom. —Milyenek az első benyomá­said? — Teljesen más, mint a gimi. Problémáinkat magunknak kell megoldanunk, és nagyobb önál­lóságot is követel, de szerintem így nevel igazán az életre ben­nünket. —Mit vársz a négy évtől és mik a terveid a jövőben? — Ha eljutok odáig, a 4-es is­kolában szeretnék majd hospi- tálni, ahol én is tanultam. Em­lékszem, hogy izgultunk mi is a „kistanárokkal” egy-egy vizsga- tanításon. S milyen furcsa lesz, hogy majd felcserélődnek a sze­repek és én állok a katedrán. A négy év végén, ha lehet legszíve­sebben régi iskolámban taníta­nék, s megszerzett tudásomat adnám át másoknak. Reméljük így lesz... Búzás Zsuzsanna ményeire sem lehet panasz... — Elsősorban a szüleim indít­tatására kezdtem el az alaposabb nyelvtanulást, de ezt nem úgy kell érteni, hogy ők befolyásol­tak. Engem is érdekel, szeretem, amit csinálok. Úgy is mondhat­nám, találkoztak az elképzelése­ink. — Korábban is foglalkoztál már nyelvekkel? — Igen. Az angolt már az álta­lános iskola harmadik osztályá­tól kezdve ismerem, utána, mivel a gimnáziumban orosz tagozatos vagyok, három évig jártam Va­don Lehel tanár úrhoz, aki a Ho Si Minh Tanárképző Főiskolán dolgozik. Az orosz nyelv a sza­kosított tanterv alapján nagyon Fiatalok a tanácsi munka javításáért Noszvaji találkozó Az elmúlt hét végén tartották meg az öt északi mégye — Nógrád, Borsod, Heves, Hajdú és Szabolcs — tanácsi fiataljainak tizenkette­dik találkozóját. A rendezvény­nek, melynek első színhelye 1977- ben Miskolc volt, most az Egerhez közeli Noszvaj adott otthont. A községben szálláslehetőséget a Heves Megyei Tanács Oktatási és Továbbképzési Intézete nyújtott, szállodai szintű ellátással. Á részt­vevők — a megyei tanácsok és a hozzájuk tartozó intézmények KISZ alapszervezetei fiataljai — számára színes programok biztosí­tották, hogy kellemesen teljen az együtt töltött három nap. A vetél­kedők, sportversenyek, kirándu­lások mellett a legnagyobb érdek­lődést két előadás váltotta ki, ame­lyek hazánk gazdasági, társadal­mi, politikai helyzetével foglalkoz­tak. Erről a témáról beszélgettünk dr. Wenczel Katalinnal, a Heves Megyei Tanács alapszervezeti KISZ-titkárával. — Elsőként az államigazgatás korszerűsítéséről és a tanácsi rendszer továbbfejlesztéséről szólt dr. Tóth Zoltán, a Belügyminiszté­rium tanácsigazgatási és területi főosztályának osztályvezetője. A kétszintű államigazgatási rendszer feltételei még nem teremtődtek meg, sok a problémás pont. Példá­ul a tanácsok szervezésében most létrejövő igazgatási társulások is valójában visszarendeződést je­lentenek. A szakemberek tömörí­tésével így olyan struktúra alakul ki, ahol nem válik külön a helyi és a megyei ellenőrzés. — Egy-egy új rendelet az embe­rekben sokszor ellenérzést is szül­het. Itt mire volt a leghevesebb a re­akció? — A választójogi törvény előké­szítéséről szóló tájékoztatásra. Az a terv, hogy a spontán je­nehéz. Olyan magas a követel­ményszint, hogy lehetetlen na­gyobb tudás nélkül megérteni az anyagot. Mégis, szerintem meg­éri. — Mennyit tanulsz naponta? — Közel négy-öt órát. Ennek ellenére tavaly biológiából és ké­miából is négyes voltam. Van, ami nehezen megy a fejembe...A nyelvvizsgák előtt kaptam há­rom nap tanulmányi szabadsá­got. Az első előtt nagyon ideges voltam, később, az írásbelik után viszont már kicsit fellélegezhet­tem. Kiderült, egy kettes szóbeli is elég a sikerhez. A másodikra — jó négy hónap múlva — már ol­dottabb hangulatban érkeztem. — Ilyen munkatempó mellett lölést visszavonják és ehelyett majd csak a jogi személyiséggel rendelkező kollektívák álh'thatnak jelölteket. Erről folyt a legtöbb vi­ta, ugyanis a fiatalok nem érzik szükségét annak, hogy a további­akban így történjen a választás. A leendő tanácstörvény végleges formájához még mindenki hozzá­járulhat személyes véleményével, javaslataival. Kérdés, hogy csök- kenthető-e a bürokrácia, eredmé­nyesebbé lehet-e tenni a munkát. Másik beszélgetőpartnerem Bársony Károly a Heves Megyei tanács apparátusi KlSZ-bizottsá- gának titkára. — Mivel folytatódott a prog­ram? — Bogár László, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa mun­katársa érvelt, hogy miért van vál­ságban a magyar gazdaság. Az ál­tala festett kép nagyon sötét. Ele­mezte a mai gondokat, elmondta milyen úton jutottunk el idáig. Szerinte a világ társadalomfejlő­désének fő sodrához kell visszatér­nünk, hogy javítsunk a helyzeten. Engem — és az összegyűlteket is— leginkább az érdekelt, hogy egy olyan közösség, mint a miénk, ho­gyan segíthet a bajok orvoslásá­ban. Összességében nagy sikert aratott az előadás. Persze a sza­badidőben sem unatkozott senki. — Ha jól tudom most egy ván­dorserleget kapott az a csapat, amelyik a legeredményesebben szerepelt... — Igen, ezt a Heves Megyei Ta­nács KISZ-bizottsága állította ki fődijul. A sport- és szellemi vetél­kedők, valamint a többi rendezvé­nyen való aktív közreműködés alapján a szabolcs-szatmáriak let­tek a boldog nyertesek. jut-e idő a pihenésre, a szórako­zásra? — Szeretek olvasni, szívesen nézek filmeket, színházi előadá­sokat. Az osztályunk csak lá­nyokból áll, így barátnőkből sincs hiány. — Rövidesen jön az érettségi. Utána mik a terveid? — A Marx Károly Közgazda- sági Egyetemre jelentkezem, a nemzetközi kapcsolatok szaká­ra. Matematikából és történe­lemből lesz a felvételi. E két tárgyból különórákra is járok. Remélem, az eredmény sem ma­rad el. (rénes) Mikor a horgász puskájával rálő a kajakosra, mikor Budapesten a turisták által gyönyörűnek („ won­derful”) nevezett városban — este az Árpád hídnál — minden indok nélkül agyonvernek egy egyetemi tanárt, nos, akkor elérkezettnek vélhetjük az időtarra, hogy ezeken a dolgokon kissé eltűnődjünk. Mintha valami nem lenne egé­szen rendben. Idegesek valahogy az emberek, és gyakran állat mód­jára viselkednek. Régebben talán megnyugtathattuk magunkat az­zal, hogy az agresszivitás azért nö­vekszik, mert a mozikban és a vi­deókon egyre több verekedős fil­met nézünk. Rossz nyugati hatás, be kell tiltani az összes ilyesféléket — mondtuk, és ezzel mintegy le­zártuk a problémát. Boldog idők voltak. Ma azonban már sejtjük: az ügy ennél bonyolultabb. A pszichológusoktól tudjuk, hogy a napi feszültségeket — bár különbözőformában — mindenki levezeti. Vagy magában, és akkor maga az illető károsodik, vagy a környezetében, mégpedig a legki­sebb ellenállás irányába. Az persze igaz: talán nincs is olyan társadalom, melyben ne len­nének feszültségek, legalábbis bi­zonyosrétegek, csoportok (például munkanélküliek, fiatalok) köré­ben. Szerintem ami mégis különbö­zik az országok, népek között, az történetesen az, hogyan, miképpen vezetik le ezeket a feszültségeket. Tehát milyen az adott társadalom kulturális és morális állapota, mi­lyen az emberek tűrőképessége, to­leránsak, megértőek-e egymással szemben? Vagy: ütnek-vernek és lőnek, akit csak érnek. S ha mind­ezek után felidézzük az utóbbi idők ilyen jellegű híradásait, szo­morú következtetésekre kell jut­nunk. Hát ilyenek vagyunk? Igen, ilyenek. Lám, lám a valóság most ke­gyetlenül megérintett bennünket, világosan kiderült az, amire néme­lyek már régóta figyelmeztetnek minket. Megmondták előre, hogy ezek a közállapotok mire vezethet­nek, és hogy milyen veszélyek fe­nyegetnek. Az is látható, hogy a pénz egyeduralma minden más ér­téket elsöpör, és háttérbe szorít. A művelődési házakat sorra bezár­ják, mert képtelenek megfelelni az „újszerű” követelményeknek (az adózásnak), a könyvpiacon pedig annyi szemét jelenik meg, mint ed­dig még soha. Vajon miből gon­dolhattuk azt, hogy ezek a jelensé­gek következmények nélkül ma­radnak? Most aztán benyújtották nekünk a számlát. A „bunkóság” virágzik, a félelem, a bizonytalan­ság növekszik. És ami a legrosz- szabb, nem nagyon látni a kiutat, a dolgok végét. A feszültségek csökkenésére meg egyelőre nincs sok esély. Ügyhogy — egy darabig — ne sétáljunk egyedül sötét utcá­kon . . . Havas András (rénes) f HEVES MEGYEI . . ÁLLÁSAJÁNLATAI: ÉMÁSZ: Gyöngyös Gyár út 7. Felvesz üzemgazdászt árszakértő'! munkakörbe, továbbá hálózati és kirendeltségi villanyszerelőket. Állami Gyógyintézet: Mátraháza. ** Középfokú munkaügyi szakképesítéssel és bérszámfejtői gyakorlattal előadói munkakörre pályázatot hirdet. Továbbá felvesz olajkazánfú'tőt, cukrászt, szakácsot vagy főzni tudó konyhalányt, kőművest, központifűtés-szere­lőt, vízvezeték-szerelőt, lakatos-hegesztő szakmunkáso­kat, valamint takarítónőt, konyhai kisegítőt, kertészeti segédmunkást. ÁFOR Fleves és Nógrád Megyei Üzemigazgatóság: Füzesabony, Szihalmi út Felvesz füzesabonyi telepére középfokú műszaki végzett­séggel rendelkező anyag- és eszközgazdálkodót; valamin autószerelő szakmunkást. Agrártudományi Egyetem Tangazdasága Növénytermesztési Kerülete: Hatvan, Nagygombos Felvételre keres napi 400 személyre történő étkeztetést bonyolító konyhájára gyakorlattal rendelkező szakácsot. Jelentkezni lehet a kerület igazgatójánál. KÉV METRÓ Vállalat Szolnoki Igazgatósága: Hatvan, Grassalkovich-kastély Hatvani munkahelyre felvételre keres gyakorlattal ren­delkező ács-állványozó és kőműves szakmunkásokat. A német lesz a következő »■Egy sokoldalú diák Emelném kalapom Tadeo de Espirito Santo brazil fiatalember megun­ván, hogy állandóan szóra­koznak vele az ismerősök, barátok, mert kalapot hord, sőt, nemegyszer el is csenték tőle, furcsa meglepetést ké­szített számukra: haját „ka- iapformára” nyiratta. Az öt­letért le a kalappal előtte... (Tekfotó - MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents