Népújság, 1988. október (39. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-07 / 240. szám

2 GAZDASÁG — TÁRSADALOM NÉPÚJSÁG, 1988. október 7., péntek Folytatta munkáját az Országgyűlés őszi ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) elhangzó kritika az, hogy a sze­mélyi jövedelemadó teljesít­mény-visszatartó hatású. Ez a kérdés azonban ennél jóval ösz- szetettebb. A munkabérben az adó is benne foglaltatik. Haté­kony munkadijazási, ösztönzési rendszert kell kialakítani; ehhez a mainál kedvezőbb lehetőséget teremt a merev központi bérsza­bályozás jövő évtől tervezett megszüntetése. Nem javasolha­tó, hogy a bérszínvonalban, a bérarányokban kialakult feszült­ségeket a személyi jövedelema­dó-rendszerben mentességekkel enyhítsük. Ez hiábavalóvá tenné az adórendszer fejlesztésében eddig tett erőfeszítéseket. A kétségtelenül meglévő bér­aránytalanságokat — például az egészségügyi dolgozók ügyeleti diját — nem az adórendszer mér­tékeinek differenciálásával kell megoldani. Mindenütt meg kell fizetni a munkát és a túlmunkát is. Az egészségügyben 1988. ok­tóber 1-jétől kisebb központi béremelésre került sor. Ez év vé­géig pedig megvizsgáljuk, hogy az ügyeleti dijak ügyében jövőre milyen intézkedéseket lehet ten­ni. A túlórapénzek összevont adóztatásáról nem lehet lemon­dani. Bár még három hónap hátra van az esztendőből, nyilvánvaló­an mindenkit érdeklő kérdés az adóbevételek alakulása. A szep­temberi előzetes adatokat is fi­gyelembe véve, a két új adó az év egészében a számított bevételt hozza. Az általános forgalmi adó a forgalomhoz igazodóan ez ide­ig egyenletesen folyt be. Kilenc hónap alatt 85 milliárd forint volt a bevétel, az év egészében a tervezett szint — 126 milliárd — körüli adóbevétel várható. A személyi jövedelemadó-fi­zetés az év első felében elmaradt a várttól, azonban hónapról hó­napra emelkedtek a bevételek, így jó közelítéssel várható a ter­vezett összeg elérése. Eddig 37 milliárd forint személyi jövedele­madótfizettek be; a hátralévő há­rom hónapban még mintegy 18 milliárd forint SZJA-bevétel vár­ható. Vannak, akik úgy vélik, hogy elhamarkodott volt az új adó­rendszer bevezetése. A jövő évi sok változás közepette az lenne a nagyobb gond — vélekedett Vil­lányi Miklós -, ha az adóreform bevezetésére csak most, ezekkel a változásokkal együtt kerülne sor. Az viszont igaz, hogy az adó­rendszer előnyeinek kibontakoz­tatásához szükséges a reform egész folyamatának felgyorsítá­sa, a működő rendszerek össz­hangjának mielőbbi teljessé téte­le. Látszólagos ellentmondás van abban, hogy az új adók működé­sének hatásait alaposan még nem ismerve, kiigazításra te­szünk javaslatot. Több olyan képviselői vélemény fogalmazó­dott meg, hogy most ne változ­tassunk. Ezt több okból sem te­hetjük. Vannak a tervezett vál­toztatásnak olyan elemei, ame­lyek az adók kezelhetőségét javít­ják, a torzulások technikai okait elhárítják, és egyértelműen elő­nyösek a lakosságnak. Ezeket érdemes most meglépni. Többen félnek attól, hogy ezzel „letud­juk a változásokat,,. Erről szó sincs, hiszen az adótáblára de­cemberben, az egy évi működés tapasztalataira pedig a jövő tava­szi ülésszakon vissza kell térni, a kormány ígéretének és az Or­szággyűlés korábbi döntésének megfelelően. Ez alkalommal elsősorban olyan módosítások átvezetésére van szükség, amelyek a zökke- nőmentesebb működést segítik elő, és világos, rendezett válaszo­kat adnak a törvényben az év so­rán hézagpótló értelmezésekké) szabályozott kérdésekre. Valós kép csak később alakul ki a jövő évi tervről és költségve­tésről. Ennek ismeretében kerül­het sor az adókulcsok, -sávok és más értékhatárok változtatására. A lakosság átlagos adóterhelésé­nek csökkentésére nincs lehető­ség, de növelni sem kívánatos. Az adótábla megfelelő módosítása decemberben az Országgyűlés elé kerül. A mostani módosítás nem ter­jed ki az adórendszer alapelveire. Az elveket is érintő továbbfej­lesztésre legkorábban csak egy teljes adóév tapasztalatainak is­meretében lehet vállalkozni. Ek­kor kerülhet sor például annak mérlegelésére, hogy a családi jö­vedelemadó bevezetése, vagy a jelenlegi SZJA és szociálpoliti­kai rendszer párhuzamos fejlesz­tése legyen a jövőben követendő út. Ezután Villányi Miklós a két törvénymódosítási javaslat né­hány fontosabb kérdését elemez­te. Az általános forgalmi adót érintően a lakásépítésre vonat­kozó előírások a javaslat szerint az eddigieknél egyértelműbbek lesznek, az egyes lakásépítési for­mák kezelésében mutatkozó kü­lönbségek minimálisra csökken­nek. Megszűnik a visszaigényel­hető adó felső határára vonatko­zó korlátozás, bővül a vissza­igénylésre jogosultak köre. Az építésre, az utólagos lakás-köz­művesítésre vonatkozó adó-visz- szaigénylési szabályok könnyíté­sével párhuzamosan az egyéb la­kásfelhasználási, -felújítási, -korszerűsítési munkák műszaki tartalmára vonatkozó megköté­sek is megszűnnek. Ez jelentős kiterjesztése a kedvezmények­nek. Viszont ennek részbeni el­lentételeként a lakáson végzett munkákra vonatkozó adó-visz- szaigénylési szabályok — a terve­zet szerint — szigorodnak. Az adó visszaigénylésére 10.000 fo­rint összesített adótartalmat meghaladó vásárlás esetén nyílik mód. A két lépést csak együtt in­dokolt megtenni. A közműtársulások adózására új szabályokat javasol a pénzügyi kormányzat. A vízműtársulások és -társulatok adó-visszaigénylé- si jogának meghagyása, illetve törvénybe történő beépítése mellett az egyéb: út-, járda-, vil­lany-, gáz- és telefonépítő közös­ségek is részesüljenek adó-visz- szatérítésben, a bevont lakossági forrás arányában. Az egyéni vállalkozásokat és a kisebb társas vállalkozások likvi­ditási helyzetét érinti kedvezően az a módosítási javaslat, amely az ÁFA-befizetés időpontját a tel­jesítés helyett az ellenérték befo­lyásához köti. Ezek a törvény- módosítási javaslatok 1989-ben 3-4 milliárd forinttal csökkentik a költségvetés bevételeit. Villányi Miklós úgy vélte: el kell fogadni azt a szenvedélyes hangú kritikát és aggódást, amely a kulturális bizottságban hangzott el a magyar kulturális élet jövőjéért. Az évek óta tartó restrikciós intézkedések hatásá­ra félő, hogy megszakad egy fo­lyamat, s nem lesz utánpótlása ma még világszínvonalú művé­szeti életünknek. Mi lehet a meg­oldás? A problémák feltárását követően a Művelődési Minisz­térium és vezető művészek segít­ségével olyan nyílt támogatási rendszert kell működtetni, mely a források némi bővülésével és a jelenleginél sokkal jobb elosztá­sával segíti az előrelépést. Tehát nem az adórendszerbe beépített, hanem a nyíltan vállalt támoga­tási rendszer ésszerűfeltételeinek a kialakítására van szükség már az 1989-es költségvetésben. A személyi jövedelemadót érintő kérdések közül a két gyer­meket egyedül nevelő szülőkre is kiterjedő, gyermekenkénti havi 1000 forintos adóalap-csökken­tő kedvezmény jár a legnagyobb anyagi teherrel. A tervezet két változatot tar­talmaz a lakásbérleti jogok egy­más közötti cseréjéből származó jövedelem kezelésére. A válto­zatok közötti különbség lényege, hogy adómentes legyen-e az ilyen jövedelem, vagy sem. Az adómentesség mellett szól a la­kásmobilitás elősegítésének ér­deke, az adókötelezettség vi­szont gátat vetne a spekulációs jövedelemszerzés felerősödésé­nek. Mindkét változat mellett és ellen komoly érvek hozhatók fel, ebben a Parlamentnek kell dön­tenie. A kisebb kiigazító módosítá­sok mellett alapvetően új eleme a törvénynek, hogy az egyéni vál­lalkozók (tehát a kisiparosok és a magánkereskedők), továbbá az ügyvédek adófeltételeit a szemé­lyi jövedelemadó hatáskörében kell szabályozni. Ezáltal egysze­rűbb, áttekinthetőbb lesz az egyéni vállalkozók adózása, csökkenne az adminisztráció is, a mai kétcsatornás adóelvonás he­lyett csak a személyi jövedele­madó szabályozná e kör jövedel­meit. A beterjesztett javaslatok kö­zött — mind az általános forgal­mi adó, mind a személyi jövede­lemadó tekintetében — csak az adózók szempontjából kedvező változások találhatók. Az ÁFÁ- nál már említett költségvetési ki­hatáson túl a személyi jövedele­madót érintő módosítási javasla­tok mintegy 300 millió forinttal csökkentik az adót 1989-ben. Végül Villányi Miklós kérte az Országgyűlést, hogy a törvény­módosításijavaslatot a bizottsági kiegészítésekkel együtt hagyja jóvá. Dr. Puskás Sándor beszámolója Dr. Puskás Sándor (Heves m., 2. vk.), az Országos Kereskedel­mi és Hitelbank Rt. vezérigazga­tó-helyettese, a törvényjavasla­tok bizottsági előadója elmond­ta, hogy az ad hoc bizottság az Országgyűlés felhatalmazása alapján folyamatosan vizsgálta az ÁFA és az SZJA bevezetésé­nek menetét, elemezte az adó­törvények gazdasági és társadal­mi hatásait. Azt tapasztalták, hogy bár az új adórendszer beve­zetése indokolt volt, az ellent­mondások egyrészt azért éleződ­tek ki, mert az új adórendszernek egy vele nem összhangban lévő gazdasági szabályozórendszerbe kellett beilleszkednie, a gazda­ságirányítás közgazdasági kör­nyezete nem volt megfelelő. A kormánynak nagyon lassan nö­Munkában a képviselők Maróthy László beszéde Bevezetőben felidézte: — Hazánk és Csehszlovákia kormányfője 1977-ben aláírta a Bős-Nagymarosi Vízlépcső- rendszer megvalósításáról és üzemeltetéséről szóló államközi szerződést. A szerződést a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa tör­vényerejű rendeletben hirdette ki, az erről készült jelentést az Országgyűlés 1978-ban tudo­másul vette. Ugyanez történt 1984-ben is, amikor az átadási határidők négyéves halasztását rögzítették. Magyarország a be­ruházást 1981. és 1983. között szünteltette, a csehszlovák fél ez idő alatt is tovább folytatta az építési munkálatokat. A Minisztertanács 1986-ban fogadta el a vízlépcsőrendszer módosított beruházási javaslatát. Az előterjesztés összegezte a környezeti hatásvizsgálatok ed­digi eredményeit, a vízlépcső- rendszer műszaki, ökológiai, ökonómiai összefüggéseit, és az osztrák közreműködés olyan konstrukcióját tárta fel, amely beruházási terheinket 18 milli­árd forinttal csökkentette. A Bős-Nagymarosi Vízlép­csőrendszer a tervezett ütemben épül. Készültségi foka magyar oldalon eléri a 25 százalékot, Csehszlovákiában meghaladja a 60 százalékot. Ezzel a teljes rendszer mintegy felerészben el­készült. A létesítmény területén folyó munka szervezett és jó mi­nőségű. — Ez a feladat ma a kormány­zati munkában számottevő ter­hetjelent, sok gonddal jár, ez idő szerint kevés örömöt ad. A kormányt azonban csak egy dolog vezetheti; a reális számve­tés. Nem vezetheti a múlt auto­matikus vállalása, de nem befo­lyásolhatja a pillanatnyi hangulat sem. Egyetlen szempont lehet csak, az, hogy mi szolgálja job­ban a nép, az ország, a társada­lom érdekét?! A mű torzóként vagy kiteljesedve egy évszázadra tanúsága lesz annak, hogy volt-e kellő bölcsesség és erő ennek ér­vényesítéséhez. (Folytatás a 3. oldalon) bért Orvostudományi Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára, Kenyeres Árpád, (Bp. 55. vk.), a Kispesti Textilgyár pártbizottsá­gának titkára, Bodonyi Csaba, (BAZ. m. 3. vk.), az Eszak-ma- gyarországi Tervező Vállalat mű­szaki igazgatóhelyettese, főépí­tésze, Bánffy György, (Bp. 4. vk.), színművész, Csipkó Sán­dor, (Bács-Kiskun m. 20 vk.), a Keceli Szőlőfürt Mezőgazdasági Szakszövetkezet elnöke, Tóth Károly, (országos lista), refor­mátuspüspök, Kovács Lászlóné, (Bp. 7. vk.) a Meggyfa utcai óvo­da óvónője. Szünet következett, amely alatt az adóügyi ad hoc bizottság ülést tartott, hogy megtárgyalja a vitában elhangzott konkrét ja­vaslatokat. Ezután Puskás Sándor beszá­molt az ad hoc bizottság üléséről a képviselőknek. Az elnöklő Stadinger István ezután megkérdezte a képviselő­ket és a javaslattevőket, hogy el­fogadják-e a bizottság álláspont­ját. Bánffy György nem tudott egyetérteni az elhangzottakkal; szerinte nemcsak a televíziót, ha­nem a filmgyártást is megilleti a videoanyagra készült alkotások nullakulcsos adóbesorolása. Villányi Miklós az elhangzot­takhoz nem fűzött kiegészítést. Elmondotta, hogy az ad hoc bi­zottság állásfoglalásával egye­tért. Ezután szavazásra került sor. A parlament 228szavazattal, 111 ellenében és 15 tartózkodással el­fogadta a kormány által javasol­takat: a magánerőből készülő gázvezetékeknél azÁFA-kedvez- ményt 1989. január 1 -jétől vezes­sék be. A kulturális értéket képviselő videofelvételek ügyében kiala­kult „röpvita” után a képviselők 228 szavazattal, 55 ellenében és 58 tartózkodással elfogadták a kormány és az ad hoc bizottság eredeti javaslatát, hogy a televí­zió videofelvételeit nullakulcsos ÁFA terhelje. Ezután a képviselők a lakás­bérletijogok egymás közötti cse­réjéből származó jövedelem adómentességére tett javaslatot 300 szavazattal 22 ellenében, 20 tartózkodással elfogadták. Végül az általános forgalmi adóról, valamint a magánszemé­lyek jövedelemadójáról szóló törvények módosításáról szóló törvényjavaslatokat az Országy- gyűlés általánosságában, illetve a már megszavazott módosítá­sokkal elfogadta. Ezt követően az Országgyűlés — napirend szerint — a bős­nagymarosi beruházás helyzetét tárgyalva folytatta munkáját. (Még ezt megelőzően Stadinger István bejelentette, hogy a Magyar Tudományos Akadémia e tárgy­ban készített jelentéseit, valamint a Környezetvédelmi és Vízgazdál­kodási Minisztérium hozzá fűzött észrevételeit a képviselők rendel­kezésére bocsátották.) Maróthy László környezetvé­delmi és vízgazdálkodási minisz­ter emelkedett szólásra. Kőcza Imre, megyénk képviselője nyilatkozik a miskolci rádiónak vekvő jövedelemtömeg mellett olyan kiadási kötelezettségek­nek kell eleget tennie, amelyek a korábbi időszak vállalásaiból adódtak, így a gazdasági folya­matok kedvező irányú befolyá­solása csak kevéssé érezhető. A bizottság értékelése szerint maga az adóreform is hozzájárult jó néhány kedvezőtlen tendencia felerősödéséhez, például az inf­láció felgyorsulásához, a vállal­kozói érdekeltség érezhető csök­kenéséhez. Mindezek alapján a bizottság tagjai úgy ítélik meg, hogy a je­lenlegi adórendszer csak a gaz­daságirányítás gyökeres reform­jának megvalósítása esetén tölt­heti be a neki szánt szerepet. A reformok felgyorsítását és a még egyáltalán nem tökéletes adó­rendszer továbbfejlesztését együtt kell végrehajtani. Határo­zottan, de szelektíven csökken­teni kell a költségvetési kiadáso­kat — főként a veszteségforrások szűkítésével -, s ugyanakkor he­lyes, hogy a kormány változatla­nul preferálja a társadalom egé­szének jövőjét szolgáló területe­ket, például az oktatást, az egész­ségügyet, a kutatást. Az ad hoc bizottság — a többi­vel egyetértésben — közreműkö­dött annak a kompromisszum­nak a kialakításában, amely sze­rint a kormány az adótörvények módosítását három lépcsőben terjesztené az Országgyűlés elé. Először az adminisztráció csök­kentése, a joghézagok pótlása, kisebb mértékben a nem óhajtott hatások mérséklése, valamint a társulási törvénnyel és a vállal­kozási nyereségadó-törvénnyel való összhang megteremtése a feladat. Második lépcsőben — a decemberi ülésen, a jövő évi költségvetés megtárgyalásával egyidejűleg — a kormány teijesz- sze be az adómértékekre és az adósávokra vonatkozó módosí­tási javaslatait. Javasolták a kor­mánynak a progresszív csökken­tést, az adósávok és -kulcsok szá­mának mérséklését, á mértékek­nek a tervezett, illetőleg a tényle­ges inflációhoz történő igazítá­sát. A harmadik lépcsőben a je­lenlegi adórendszer alapos elvi, kritikai elemzését tartják szüksé­gesnek, figyelembe véve a társa-^ dalmi kritikát, a szakértői véle­ményeket és a nemzetközi ta­pasztalatokat. Erre a jövő év első felében kerülhet sor. A vitában felszólaltak: Dobi Fe­renc, (Pest megye 6. vk.), a ME- DOSZ főtitkára, dr. Papp Ele­mér, (Zala m. 4. vk.), zalaszentg- róti körzeti főorvos, Balogh László, (Békés m. 14. vk.), a bé­kési Egyetértés Termelőszövet­kezet elnöke, Sütő Kálmán, (Vas m. 9. vk.), a Magyar Szabványü­gyi Hivatal elnökhelyettese, Hó- dosi Jenőné, (Baranya m. 14. vk.), a Fővárosi Kézműipari Vál­lalat szentlőrinci részlegének szalagközi ellenőre, Filló Pál, (Bp. 18. vk.), az Athenaeum Nyomda csoportvezetője, Zsig- mond Attila, (Bp. 5. vk.), a Bu­dapest Galéria főigazgatója, Dr. Karácsonyi Sándor, (Csongrád m. 6. vk.), a Szent-Györgyi Al-

Next

/
Thumbnails
Contents