Népújság, 1988. október (39. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-05 / 238. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. október 5., szerda FIATALOKRÓL — FIATALOKNAK 5. Kisgyerekek nagy puttonnyal Szüreti sztori — szeptemberből Romlik a helyzet Albérleti visszásságok Amikor azt mondták: „menj, írj egy szüreti riportot”, elképzeltem: biztosan szakadni fog az eső. Ott állunk majd, csurog rólunk a vízzel elegy szőlőlé, a jegyzeteim eláznak, a gyerekek pedig szidják még az atyadris- tent is, amiért ilyenkor is dolgozniuk kell. Milyen szép, „életszagú” anyag! — sóhajtottam fel magamban. A hőség szinte elviselhetetlen. Nem is gondolná az ember, hogy szeptember végén ilyen ereje van még az őszi napnak. A tőkesorok előtt megállít egy fiatalember: „itt vannak a kábeltévések is” — közli. Hiába, a szüret mégis csak szüret, a maga nemében látványos. Fodros szoknyás lányok dalolva, mosolyogva hajlonganak a fürtökkel, a legények pajkosan rácsapnak a fenekükre, amikor elmennek mellettük a teli puttonyokkal. És mindenütt vidámság, vidámság... A gárdonyis diákok persze egészen más hangulatban fogadnak. Nem mondom, hogy rosszkedvűek — inkább csak beletörődtek abba, hogy ilyenkor minden évben ezt kell csinálniuk. Negyedikesek, nincs már túl sok kedvük a tüstén- kedésre. Néhányukat ismerem is... Seenger Pali, Bodó Gergő, Varró Emese, Morvái Jutka. Hanyagul lóbázzák a kezükben a kést, miközben beszélgetünk. Azt mondják, alapjában nem rossz dolog a szüret, meg aztán a jókedvnek, a tréfának sincsenek híján. De az agronómus az első nagyobb hahotára rájuk szólt, hogy dolgozzanak. (Az ő szempontjából érthető: ezért kapja a fizetését.) A diákok viszont — szintén természetes módon — a munka monotonságát nem szokták még meg, s ezért minden eszközzel igyekeznek változatosabbá tenni azt. Persze, dívik az „eltűnt hirtelen” szokás, a sorok végén néhány percig mindig ejtőzik valaki. Emese — számomra logikusan — azt magyarázza: jobb lenne, ha minden reggel kitűznék a normát, amit le kell szedni. S ha kész — mehetnének haza. így viszont nem ösztönzi őket semmi a gyorsabb, pontosabb munkára, hiszen a busz csak két óra körül jön értük, s addig — akárhogyan is, de dolgozni kell. Valamelyikük beletörődőén megjegyzi: „az egész kéresetünket egyébként sem kapjuk meg. Kötelező felajánlani valamire. Tavaly például hiába tiltakoztunk, mégis felajánlottuk. Mármint az iskola. Az uszoda építésére. Aztán hol van azóta az uszoda?” A tanár úr — Horváth István — sem tudja még pontosan, hogy lesz-e az idén ilyen akció. De ha igen, akkor lehet, hogy az erdélyi menekültek kapnak majd az ösz- szegből. Ha . . . megszavazza a KISZ-bizottság. (Miért ne szavazná meg?) Időközben megérkezik a területre Tóth István, az Egri Csillagok Tsz elnöke. Reggel az irodában már találkoztunk. Akkor elmondta: 450 hektár közös és 158 hektár háztájin művelnek szőlőt. A szakemberek előzetes becslése alapján 64 ezer mázsa termésre számítanak. Fő a fejük: annak idején a jobb minőség elérése érdekében minél később akarták elkezdeni a szüretet. Igen ám, de közbejött az egy hétig tartó folyamatos eső. Igyekezniük kell, rohad a szőlő... Csak úgy tudják a szedést gyorsítani, ha minél több iskolával kötnek szerződést. így felerészt diákok, felerészt felnőttek végzik a munkát. S ami még a panaszkodásra okot ad, az, hogy a nyugdíjasok már nem szívesen jönnek el dolgozni, mivel a személyi jövedelemadó miatt nem éri meg. Bár a problémáknak ezzel még nincs vége. Az Egervin ugyanis, akikkel kapcsolatban állnak már több éve, olyan árajánlatot tett az idén, amit a közgyűlés visszautasított. Negyven százalékkal kevesebbet kínáltak a szőlőért, mint tavaly ilyenkor. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium viszont csak 20 százalékos árcsökkenést tart indokoltnak. A bajnak a forrása persze nem az Egervin, és annak az üzletpolitkája. Országos szinten kevesebb a borfogyasztás. Ez visszahat a termelésre, hiszen a hiányt a téeszeken akaiják „bevasalni” a rendkívül alacsony felvásárlási árral, és a fizetési határidő eltolásával. Tóth István minden keserűsége ellenére büszkén mutatja meg a „birtokot”. Kapásból sorolja, hol, milyen fajta terem. Időnként csak azt látom, hogy megcsóválja a fejét. Majd beszédbe elegyedik a szüretelő asszonyokkal, akik vidáman tréfálkoznak vele. Mikor elbúcsúzik tőlük, azt mondja: „jó munkát és bőséges szüretet kívánok!” Majd beül az autóba, és csak ennyit szól, azt is csak magának: rohad... * Kisiskolások . . . Istenem, hogy megesett egyikükön-másikukon a szívem! A puttony a hátukon valamivel kisebb, mint a középiskolásoké, de hát még így is jóval nagyobb, mint a megszokott táska. Apró termetű szőke fiúcska próbálja beborítani „batyuja” tartalmát a konténerbe, s közben azon rettegek: nehogy a nagy igyekezetben ő maga is belepottyanjon. Egy másik, hasonlóan aprócska legény teli puttonyt cipel. — Nem nehéz? — szólítom meg, és máris elszégyellem magam ezért a tanáros jó- pofáskodásért. A gyerek keményen visszanéz a szemembe: Nem. — mondja, és megadóan tovább baktat. — Nincs panasz rájuk, rendesen dolgoznak — hallom kísérőmtől, Tóth Tibor telepvezetőtől. — Jobban szeretnek itt lenni, mint az iskolában! Az első három napon még bírják, aztán csütörtök, péntekre elfáradnak. De ha megkérdezem: jöttök-e a jövő héten?, kórusban mondják: igen! Keseregnek a tanárok. Egyikmásik szülő azt mondja otthon a gyerekének: van nekünk elég pénzünk, nem szorulsz rá a szüretelésre, maradj itthon! Viszont a munkára neveléshez ez is hozzátartozik... * Megtudtam, hogy az Egri Csillagoknál dolgoznak dánok és lengyelek is. Nosza, gyerünk, ez aztán a jó téma! Sajnos, a lengyeleket délben már nem találtam a táblákon. Elfáradtak — mondták — csak fél műszakban tudnak dolgozni. A dánokkal sem volt nagyobb szerencsém. Az egyetlen tolmács — aki a 80 gyerekre és tanárra „jutott” — bement a városba, mert valaki elvesztette az útlevelét, most intézkednek. így aztán nem maradt más, mint jóindulatúan lesni egymást. A munka irányítója Szo- mor Imre ötödéves egyetemista, aki épp hathetes gyakorlatát tölti a téesznél, megjegyezte: Megdöbbentő az a szervezetlenség, amely- lyel a csoportot ideküldték. Egy Dániában élő magyar hölgy kezdeményezte a „ kedvcsináló programot” — szüreti turizmus címén — ám a gyerekek csak a határon tudták meg, hogy nem Kecskemétre, hanem Egerbe jönnek. Melegük van — ag őhazájukban nem di vat a szeptemberi hőség. Ráadásul azon a vidéken nem terem a szőlő, így abszolút tapasztalatlanok az ilyenfajta munkában. Látszik is rajtuk a fáradtság, a tízperces pihenő alatt legtöbben a földön végignyúlva heverésznek, cigarettáznak és szürcsölgetik a dobozos Coca-Co- lát, miközben szivarozó tanárnőjük buzdítgatja őket. Hazafelé tartok. Látom a kikandikáló kék fürtöket, a délelőtt szerzett „tudásom” alapján próbálom felmérni: mennyire rongálódtak. S bár ezt nem nagyon tudom megállapítani, azért remélem: az itteni borgazdák elégedetten hajtják majd le az első pohár jóízű mustot... Doros Judit „Ki vagyok én tulajdonképpen?” • • Önismeret — közép- iskolásoknak Kamaszkor... Legtöbben már átéltük, túl vagyunk rajta, ki több, ki kevesebb sérüléssel. Azok viszont, akik most számolgatják ezeket az éveket, saját bőrükön tapasztalják annak minden keservét, hétköznapi harcait. Az Egri Ifjúsági Házban már tavaly is működött önismereti klub. Azzal a céllal hozták létre, hogy valamiféle fogódzót nyújtsanak a világban helyüket kereső fiataloknak. Az idén újra indulnak a foglalkozások — akárcsak az elmúlt esztendőkben — dr. Ki- ripolszky Mária vezetésével. Vele váltottunk szót céljaikról, elképzeléseikről. — Kiknek szánják az önismereti klubot? — Elsősorban középiskolásoknak, de szívesen fogadjuk a 18—20 éveseket is. Ez az az életkor, amikor az ember megpróbálja meghatározni a helyét a világban, ekkor vetődik fel a fiatalokban először a kérdés: „Ki vagyok én tulajdonképpen?” A válaszadáshoz kívánunk segítséget nyújtani. A csoport megtanítja tagjait arra, hogy figyeljenek önmagukra, megfogalmazzák saját érzéseiket. Lehetőség nyílik arra, hogy különféle helyzeteket kipróbálhassanak, eljátszhassanak bizonyos szituációkat. Maguk a foglalkozások rendkívül sok játékos elemet tartalmaznak. S van még egy nagy előny: a video. így mindenki saját maga is elemezheti — utólag — a viselkedését. — Meghatározott témakörök irányítják majd a csoport munkáját? — Minden attól függ, hogy milyen lesz a társaság indulási szintje. De az már biztos, hogy nagyon sok beszélgetés, játék kapcsolódik majd a szülő—gyermek, a tanár—diák viszonyhoz. Fontos téma lesz a barátság, a szerelem is. — Várhatóan mit ad az együtt töltött idő a diákoknak? — Az önismeret fejlesztésén túl személyes barátságokat is. Az a tapasztalatom, hogy az együtt- lét után színesebbé, tartalmasabbá válnak a résztvevők emberi kapcsolatai. Jelentkezni még lehet. Az első foglalkozást október 10-én, hétfőn délután 6 órától tartják az Egri Ifjúsági Házban. (doros) Eger, a megyei és városi KISZ-bizottság épülete. Beszélgető partnerem Bernáth István, a városi KISZ-bizottság titkára. — A megyeszékhely közel tízezer közép- vagy főiskolai tanulójának 30—40 százaléka kaphat kollégiumi elhelyezést. A fiatal pályakezdők nagy része hosszú idő elteltével jut lakáshoz, a tanácsi bérlakások száma folyamatosan csökken. A demográfiai hullám jelentkező hatása újabb problémákat okozhat. Eddig a tények. A következmény: sokan szorulnak arra, hogy albérletet keressenek. Olyan ez, mint a piac. A kereslet és a kínálat nincs összhangban, aki leendő otthonával szembeni óhajait érvényesíteni szeretné, legalább három helyre kell ellátogatnia. Ráadásul az árak egyre magasabbak, a tulajdonosok most már a személyi jövedelemadót is belekalkulálják a fizetendő összegbe. Csak rosszabbodhat a helyzet. Szavai nyomán jutok el a Ho Si Minh Tanárképző Főiskolára. Kezembe nyomnak egy aktacsomót, nézzem meg, mi érdekel. Minden lapon ott a főbérlő neve, címe, hol és mikor érhető el, mik az igényei, és természetesen az ár. Megtudom azt is, hogy nagy a forgalom, a hatvan—hetven lehetőség szinte mindegyike foglalt. Gondot okoz, hogy visszajelzés nem érkezik, így nem tudni, hová érdemes még elmenni, hová felesleges. Kizárólag külön bejáratú szobákat kínálnak, kérdés, hogy ki találja reálisnak az értük kért pénzt. Meglepő, hogy többen csak lányokat várnak, és akadnak igazi kuriózumok is: három helyiségből álló lakrész, potom 8 ezer forintért havonta. Vajon melyik diák vállalkozna erre... A találomra választott címek közül az első. A tulajdonos az olvasott értesülések szerint egész nap otthon tartózkodik. Negyedórát szól a csengő, sehol senki. Nem baj, jöhet a következő. Az idős öregúr nehezen érti meg, hogy nem a szobát akarom kivenni, csak érdeklődöm. Aztán az első reakció: „Miért kell erről cikket írni?” Felesége mégis hajlandó megmutatni az ide költözött két fiatal lány új hajlékát. Kiderül, úgy tíz éve foglalkoznak bérbeadással. Minden lakóval tíz hónapos szerződést kötnek, iskolakezdéstől évzáróig. Nyáron a Cooptou- rist révén biztosított a vendégek érkezése. Az albérlet bútorozott, konyha és fürdőszoba is van. Megállapított értéke személyenként 1200 forint, plusz az áram és a fűtés. Egyedüli kikötés, hogy rendesen kell viselkedni. Ez elég tág fogalom, ugyanis régebben valakitől már elbúcsúztak hat héttel a vizsgák előtt. Túl gyakran jártak hozzá a barátok... Harmadszorra egy szép családi házat keresek fel. A főbérlő újdonsült házasok jelentkezését fogadja, fürdőszobával, főzőfülkével ellátott, telefonnal is rendelkező lakrészébe. Ahogy belépünk, az első benyomás kellemes. Takaros helynek tűnik. Frissen meszelt falak, egy öreg szekrény, asztal, székek, két ágy. Romantikus környezet, az ablakon kitekintve a burjánzó természet — havi kétezerért. A dohányzást és a főzést kérjük mellőzni — írhatnánk ki az ajtóra. A füsttől ugyanis elszínező- dik a plafon és újra kell festetni, mondja a nyugdíjas néni. Az is világossá válik, szereti ellenőrizni, rendben van-e minden. A tapasztalatok alapján tehát nem túl rózsás az ideiglenes lakhelyen élők helyzete. Talán így foglalhatnám össze: ahol a fizetendő pénz reális, ott a tulajdonos rigolyái nehezítik a dolgot. Aki pedig nem támaszt kívánalmakat, ennek meg is kéri az árát... Rénes Marcell — De tanár úr, hiszen GLASZNOSZTY van! Gyereksarok Legutóbbi feladványunk helyes megfejtése a 95-ös szám. Könyvutalványt nyertek: Sidló Alekszandra (Domoszló), Fekete Erika (Pély), és Román Gergely (Gyöngyös). A következő rejtvényünkre a szokásokhoz híven két héten belül várjuk a megfejtést. íijátok a számokat az üres négyzetekbe úgy, hogy a három sor számjegyeinek összege kétszázezer legyen. A pszichológus válaszol Mit tehet az egyén a lelki bajok ellen? A többféle lehetőség közül mai írásunkban az önismeret szerepét emeljük ki. „Gnóti sze autón” = „Ismerd meg önmagadat” tanították már az ókorban a híres delphoi jósda papnői. Ezzel azt akarták kifejezni, hogy nem a vak végzet szabja meg az emberek sorsát, hanem saját tulajdonságaiktól és tetteiktől függ a jövőjük — tehát aki igazán ismeri saját magát és ura tud lenni cselekedeteinek, az többé-kevésbé megjósolhatja élete menetét. Az önismeret egy belső tudás saját magunkról. Tartalma nagyobbrészt állandó, ám részben változó is, napról napra' alakulhat; az egyén saját észlelései, következtetései és a környezet folytonos visszajelzései kereszttüzében formálódik. Az önismeret nemcsak a múltbeli és jelenbeli tulajdonságainkra vonatkozik, hanem segít megítélni, hogy mire vagyunk képesek, segít megjósolni, hogyan viselkednénk ilyen vagy olyan helyzetben. Az önismeret lehet hiányos (bizonyos információk hiányozhatnak belőle, főleg ha valakit nem is érdekel saját lelki világa), lehet irreális (hamis, túlzó, a valóságtól elrugaszkodó) és lehet reális (a valóságnak megfelelő). Az irreális önismeret vagy pozitív vagy negatív irányba tolódik el hamis módon. Az előbbinek (ez a beképzeltség, önhittség) veszélye, hogy az ilyen ember lehengerlőén, kritikátlanul viselkedhet, amivel rontja társas helyzetét és másokat is bánt. Az utóbbi (kishitűség, kisebbrendűségi érzés) az egyénnek nagyon kellemetlen, folytonos szorongással jár és ez a viselkedését gátlásossá teszi; feladatokat nem vállal, a kapcsolatoktól visszahúzódik stb. A reális önismeret védelmet nyújt sokféle lelki baj ellen! Előző írásaink egyikében említettük a „megbirkózás”jelentőségét. Ha valaki az önismeretébe beépíti a „gyengeség”, „akaratnélküliség”, „sikertelenség” jellemzőket, akkor a valóságban is hamar meghátrál a nehézségek elől, és sorozatos kudarcai miatt végül neurotikussá válhat. Viszont ha elválja magától a küzdést, akkor lelkesedése, tettereje valóban „hegyeket mozgathat.” Fontos az önismeret az emberi kapcsolatok területén is, hiánya sokféle kapcsolati problémát okoz. Ha valakinek hiányos vagy hamis az önismerete, hajlamos a felmerült konfliktusok miatt egyoldalúan a másik embert hibáztatni: mások szemében a szálkát igen, de a maga szemében a gerendát nem veszi észre. Reális önismeretével felmérhetné saját részességét a helyzet alakulásában, és így változtathatna rajta. A harmadik terület, ahol az önismeretre igen nagy szükség van, a mindennapi életben gyakran adódó akadályoztatások, kudarcok, sérelmek, veszteségek (szakszóval frusztrációk) feldolgozása. Ez egy belső lelki munka, mellyel az önmagát jól ismerő ember rájön feszültségeinek, rossz érzéseinek valóságos (a látszólagos mögött levő) okaira, és megoldást találhat a kellemetlen helyzet kikerülésére, megszüntetésére, megváltoztatására. Ha ez egyik sem lehetséges, akkor pedig próbálhatja elfogadni az élettel szükségszerűen velejáró nehézségeket. Végül segíthet az önismeret — tulajdonságaink, lehetőségeink pontos felmérése abban is, hogy olyan foglalkozást, hobbit keressünk magunknak, melyben örömünket találjuk, sikerélményeket nyerhetünk. Ez vezethet az igazi önmegvalósításhoz, mely szintén fontos összetevője a lelki egészségnek. Dr. Ignácz Piroska pszichológus Egri Családsegítő Szolgálat Pályázat Lakóterületi ifjúsági közösségek támogatására A KISZ KB lakóterületi ifjúsági bizottsága pályázatot hirdet a lakóterületük közösségi életének fejlesztésén fáradozó ifjúsági közösségek támogatására. A lakóterületi ifjúsági bizottság a pályázattal egyrészt azokat az újszerű kezdeményezéseket támogatja, amelyek az adott település, régió közéletének fejlesztését szolgálják, nagyobbrészt önerőből, társadalmi összefogással megvalósítható programmal. Például több közösséget tömörítő ifjúsági körök kialakítását, falusi alap létrehozását. Másrészt azokat a közösségeket segíti, amelyek a politikai képzés keretében foglalkoznak a lakóhelyi aktivistákkal. A támogatás odaítélésekor előnyben részesülnek a több közösség együttműködését tükröző, sokoldalú és konkrét közéleti tevékenységet folytató pályázatok. A pályázatról részletes felvilágosítást a lakóterületi ifjúsági bizottságnál — Budapest, XIII. Kun Béla rakpart 37—38., telefon: 403-940 — kérhetnek az érdeklődők. A pályázatokat ugyancsak erre a címre kell beküldeni november 15-ig. A támogatások odaítéléséről munka- bizottság dönt december 15-ig.
