Népújság, 1988. október (39. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-05 / 238. szám

NEMZETKÖZI ÉLET NÉPÚJSÁG, 1988. október 5., szerda 2. ENSZ-közgyűlés Várkonyi Péter felszólalása Straub R Brúnó megnyitója EGB-szimpózium Budapesten (Folytatás az 1. oldalról) A gyakorlatban bizonyoso­dott be, hogy a legbonyolultabb világpolitikai problémák is meg­oldhatók, az államok politikai el­határozása nyomán konkrét eredmények érhetők el, amelyek kedvezően hatnak a nemzetközi légkörre, a nemzetközi helyzet alakulására, s újabb problémák megoldását ösztönzik”. Várkonyi Péter a továbbiak­ban aláhúzta, hogy a magyar kormány a nemzetközi együtté­lés egyetlen lehetséges útjának a kölcsönösen előnyös nemzetkö­zi együttműködés erősítését, az államok közötti bizalom megszi­lárdítását, a felmerülő konfliktu­sok békés megoldását tekinti, s ennek megfelelően alakítja kül­politikáját és vesz részt a nemzet­közi kapcsolatokban. Magyarország külpolitikai ál­lásfoglalásaira, gyakorlati lépé­seire áttérve Várkonyi Péter min­denekelőtt a bécsi utótalálkozó­val foglalkozott. Rendkívül fon­tosnak nevezte, hogy a találkozó minél előbb tartalmas és ki­egyensúlyozott záródokumen­tum elfogadásával fejezze be munkáját, hogy az európai együttműködésnek újabb lendü­letet adva kedvezően járuljon hozzá a közös európai otthon lét­rehozásához, valamint a nemzet­közi helyzet egészének javulásá­hoz. A leszerelés témakörét érintve Várkonyi Péter méltatta a Szov­jetunió és az Amerikai Egyesült Államok között létrejött első tényleges leszerelési egyez­ményt, értékelte a különböző fó­rumokon folyó tárgyalások állá­sát és kilátásait, majd a hagyo­mányos leszerelés problémakö­rét elemezte részletesebben. Fontosnak nevezte, hogy a bécsi utótalálkozó befejezését követő­en mielőbb meginduljanak a tár­gyalások az európai fegyveres erők és hagyományos fegyverze­tek csökkentéséről. „A várható intézkedések érinteni fogják a két nagyhatalom előretoltan ál- lomásoztatott erőit, valamint a térség kis és közepes államainak erőit, ami fokozott aktivitást és szerepvállalást igényel ez utóbbi országok részéről is. Magyaror­szág érdekelt abban, hogy a csök­kentéseknek már az első szaka­sza az ország területén levő erőkre is kiterjedjen ” — mutatott rá. A nemzetközi békét és bizton­ságot fenyegető regionális vál­sággócokról szólva Várkonyi Pé­ter méltatta az iraki-iráni hábo­rúban létrejött fegyverszünetet, és emlékeztetett rá: „A tartós bé­Nyár volt, tikkasztó meleg. Kollegámmal éppen az aratásra készültünk. Valami olyasféle új­donságon törtük a fejünket, ami­vel az eddigieknél közelebb tud­juk hozni az olvasókhoz a földe­ken verejtékező munkás helytál­lását. Akartuk ezt annál is in­kább mivel rólunk is patakzott a víz minden mozdulatunk után. A mi bőrünkbe is ugyanúgy beette magát a törek, ahogy a kombáj- noséba. De hogy mindettől szen­vedtünk, azt ugyanúgy nem val- lottuk be, mint a betakarító gép fülkéjéből ránk kacsintó parasz­tember sem tette. Ekkor érkezett a meghívó a Környezetvédelmi és Vízgazdál­kodási Minisztériumból, ami az ország egyik legkellemesebb ki­rándulóhelyére a Duna-kanyar- ba invitált bennünket. No, ezt nem hagyjuk ki — gondoltuk -, lévén a téma is érdekes. Két évvel ezelőtt ugyanis hiába szerettünk volna a Bős-Nagymarosi vizierő- mű építkezéséről beszámolni fa­lakba ütköztünk. S most éppen arról a helyről hívnak bennünket ide, ahonnan annak idején maga az elutasítás érkezett. Ennyit vál­tozott a világ! Összejöttünk több mint hat­vanam S ami még külön megle­petésnek számított — legalábbis akkor még úgy jó nyár derekán -, meghívták a beruházást ellenző csoportosulások vezetőit, képvi­ke megteremtéséhez való sze­rény hozzájárulásunk, hogy egy 15 fős magyar kontingens is he­lyet kapott az ENSZ fegyverszü­net-ellenőrző erőiben. Kormá­nyom reméli, hogy a fegyverszü­netet hamarosan béke követi és a pusztító ellenségeskedés véget ér”. A magyar külügyminiszter a továbbiakban kijelentette: „Ma­gyarország üdvözli azokat a ja­vaslatokat, amelyek a Koreai­félszigeten uralkodó feszültség csökkentését, illetve felszámolá­sát célozzák, s az ázsiai térség bé-. kéjének és biztonságának meg­erősítését, a koreai nép érdekeit szem előtt tartva keresik a prob­léma megoldásához szükséges feltételek megteremtésének le­hetőségeit”. Várkonyi Péter felszólalásá­ban ezután a világgazdaság és a nemzetközi gazdasági kapcsola­tok kérdéseire tért át. Szorgal­mazta, hogy az ENSZ és a szako­sított szervezetek ne csak passzív követői legyenek a világgazdasá­gi folyamatoknak, hanem men­jenek elébe a gazdasági kihívá­soknak. Mint kifejtette, elsősor­ban arra kellene összpontosítani, hogy „erősítsük az ENSZ és szervezeteinek a világgazdasági folyamatok és erőviszonyok ala­kulását előrejelző, prognosztizá­ló szerepét és a gazdasági, keres­kedelmi, pénzügyi, környezetvé­delmi és más konfliktusok keze­lését, megoldását elősegítő ké­pességét”. A magyar külügyminiszter felszólalásának következő részé­ben az emberi jogok témakörére tért át. Hangoztatta: a magyar kormány külpolitikájának egyik sarkköve az emberi-jogi és hu­manitárius területen megvalósu­ló nemzetközi együttműködés ösztönzése és erősítése, s ezen belül az Egyesült Nemzetek Szervezete által nyújtott lehető­ségek minél teljesebb kiaknázá­sa. „Ma már egyre általánosabbá válik az a felismerés, hogy köz­vetlen és szoros kapcsolat van az emberi jogok érvényesülése és a nemzetközi biztonság fenntartá­sa között. E kapcsolat egyrészt megnyilvánul abban, hogy az emberi jogok súlyos és sziszte­matikus megsértése, a nemzet­közileg elismert normák semmi- bevétele, amint a nemzetközi ta­pasztalatok mutatják, káros ha­tással van az államok közötti kapcsolatokra, a nemzetközi po­litikai légkörre és veszélybe so­dorhatja a nemzetközi biztonsá­got. Másrészt az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának el­selőit is. Az előzetes tájékozta­tásban pedig arra tettek Ígéretet az illetékesek, hogy mindent megmutatnak, ami csak érdekel bennünket. így is történt. Hiszen emlékezhet az olvasó az ezt kö­vető beszámolónkra: megtekin­tettük a Dunát felülről a visegrá­di hegyen állva, mindkét oldalá­ról, a szomszédból — Csehszlo­vákiából -, végigautóztunk a le­endő Duna mederben, tehát ha úgy tetszik, akkor még az alját is szemügyre vehettük. Már úgy jó négy-öt órája együtt lehetett a társaság, amikor azzal fordultam a kollegámhoz, hogy segítsen, mert baj van. Egy­szerűen képtelen voltam eldön­teni, hogy miről vitatkoznak. Megnyugtatott, hogy neki sincs még csak fogalma sem. Aztán a gyors közvéleménykutatásban kiderült, nem voltunk egyedül. A TV híradósok azért szaladgál­tak idegesen és tehetetlenül, merthogy fél nyolckor kezdődik az adás, s még semmi érdemleges nem történt. Mi is azon tanakod­tunk jónéhányan mit is lehet imi minderről. Különösen egy hölgy vitte a prímet. Ha azt mondták neki, hogy meleg lesz ma, akkor azért hisztériázott. Ha valaki megszó­lalt, hogy végre beborult valame­lyest, akkor azért szidott min­denkit, az égiekkel együtt. Az ol­vasóra hivatkozva követelte a fogadása óta eltelt négy évtized egyik nem lebecsülhető tanulsá­ga, hogy az emberi jogok gyakor­latának előmozdítása csakis az enyhülés és a békés együttélés körülményei között lehetséges”. ”Mindebből az is következik, hogy egyszer s mindenkorra túl­haladta az idő azt a tételt, amely az emberi jogok kérdését az álla­mok kizárólagos belügyének nyilvánította” — húzta alá Vár­konyi Péter. Megállapította, hogy az emberi jogok nemzetkö­zi katalógusának megalkotásá­val, az államok emberi-jogi és humanitárius kötelezettségeinek teljesítését figyelemmel kísérő és ellenőrző nemzetközi szerveze­tek és mechanizmusok létreho­zásával az ENSZ új dimenziót adott a sokoldalú együttműkö­désnek, s az emberi jogok kérdé­sére figyel. Várkonyi Péter emlékeztetett rá, hogy a magyar kormány együttműködési készségének újabb jeleként „párosulva politi­kánk nyitottságával a Magyar Népköztársaság a közelmúltban elfogadta az Emberi Jogi Bizott­ságnak a Politikai és Polgári Jo­gok Egyezségokmánya 41. cik­kében meghatározott illetékes­ségét és egyidejűleg csatlakozott az Egyezségokmány Fakultatív Jegyzőkönyvéhez. Ezzel a lépés­sel is erősíteni kívánjuk, hogy ké­szen állunk egyenrangú félként résztvenni az emberi jogi kérdé­sekben is, az e területeket szabá­lyozó normák megvalósítására és végrehajtásuk ellenőrzésére irá­nyuló közös, nemzetközi tevé­kenységben ”. Felszólalásában Várkonyi Pé­ter ezután kijelentette: „A Ma­gyar Népköztársaság kormánya és a magyar közvélemény külö­nös figyelemmel kíséri a nemze­tiségek jogainak érvényesülését, és érzékenyen reagál az egyéni és kollektív kisebbségi jogok meg­sértésére. Ez azért is természetes, mert a velünk szomszédos orszá­gokban élő magyarság Európa legnagyobb lélekszámú nemzeti kisebbségét alkotja. Elemi igénynek tartjuk, és minden fó­rumon szorgalmazzuk a nemzeti kisebbségek sokszínű kulturális és népi hagyományainak megőr­zését, a történelmi emlékek vé­delmét, az anyanyelv ápolásának és használatának maradéktalan biztosítását, beleértve az anya­nyelvi iskolai oktatást minden szinten. Kijelentette, hogy a nemzeti kisebbségek létfeltéte­leinek megsemmisítése elfogad­hatatlan korunk nemzetközi kö­zösségének. beruházás leállítását, aztán hagyta magát meggyőzni szintén az olvasó miatt, hogy mégis foly­tatni kell, de azt azért fennen hangoztatta: itt rajta kívül senki­nek nincs igaza. Még annak sem, aki esetleg vele ért egyet! Aztán amikor megkérdeztük, hogy me­lyik lap olvasóit képviseli ennyire vehemensen, kiderült egyikét sem, merthogy szellemi szabad­foglalkozású. Azaz szerinte így az egész magyar közvélemény a képviselete alá tartozik. Hát... egy valami egészen bizonyos: feleségül nem vettem volna soha. Már hajnalodon, amikor ha­zaértünk Egerbe erről a kirándu­lásról. Ahogy aludtam rá egyet — mit egyet, egy felet/!/ -, meg­győződhettem, hogy mindennek ellenére sikerült alapos munkát végeznünk. Ahogy jegyzeteimet rendezgettem kiderült, hogy még a jelentéktelennek tűnő részletkérdésekről is oldalakat írtam. Végiggondoltam mégegy- szer mindent. Csakis az ott látot­takra, hallottakra szorítkoztam. Kiálltam a beruházás befejezése mellett. Azzal érvelve, hogy fel­mérhetetlen erkölcsi, politikai, s nagyon is felmérhető anyagi veszteség érne bennünket, ha másként döntenénk. Azóta azt is elfelejtettük, hogy arattunk az idén. Nemcsak a haj­nalok lettek hűvösek, hanem a tikkasztó nyár is elillant. Már a A Politikai Bizottság tárgyalta (Folytatás az 1. oldalról) elfogadják hazánk szocialista társadalmi berendezkedését, a nemzetközi szövetségi rendszer­hez tartozásunkat. A Politikai Bizottság állás­pontja: azokat a szervezeteket, mozgalmakat, egyesületeket, amelyek alapszabálya, célja, te­vékenysége megfelel ezeknek a követelményeknek és a törvé­nyes előírásoknak, amelyek egyetértenek a szocialista típusú fejlődéssel és hajlandók az együttműködésre, az MSZMP lehetséges, vagy tényleges szövet­ségesnek tekinti. E szervezetek­be a párttagok tagként vagy ala­pító tagként is beléphetnek. A párt szövetségi politikájával összhangban áll, hogy tagjai elő­segítsék e szervezetek és a párt közötti élő, partneri kapcsolat kialakulását, fejlődését. A létrejövő vagy már megala­kult szervezetek egy része más ideológiai alapokon áll, mint a párt. Ezekben a szervezetekben nem kívánatos a kommunisták tagként való részvétele, de ha te­vékenységük, programjuk nem irányul a szocializmus ellen, nem lépi túl a törvényes kereteket, le­hetséges és szükséges velük folya­matos párbeszédet folytatni. Eb­ben a párt tagjai személyes fellé­péssel, az e szervezetek által ren­dezett vitákon, fórumokon törté­nő részvétellel működjenek köz­re. A párttagok kötelessége, hogy az alternatív szerveződések fórumain hangot adjanak politi­kai meggyőződésüknek, képvi­seljék a párt politikáját. A szocialista társadalmi be­rendezkedést, a szocializmus alapértékeit támadó, ellenséges csoportokkal, amelyek nyíltan vagy burkoltan kommunistaelle­nesek, illegális propagandatevé­kenységet folytatnak, a párt poli­tikai kapcsolatot nem tart. A Politikai Bizottság megálla­pította: az egyes alternatív szer­vezetek nem sorolhatók be me­rev kategóriákba, fejlődésük irá­nyát, tevékenységük változásait folyamatosan figyelemmel kell kísérni és ennek alapján megha­tározni a további teendőket. A testület az ülésen hatáskö­rébe tartozó személyi ügyekben döntött, illetve különféle folyó ügyeket tárgyalt meg — hangzott el a tájékoztatón. törekre sem haragszunk annyira. Bős-Nagymaros ügyben viszont még mindig ugyanott tartunk. Vitatkozunk! Pro és kontra érvek sokasága gyülemlik. Már-már indulatok szabadulnak el. Ez tá­jékoztatáspolitikánk legna­gyobb hátulütője. Mert mindez megelőzhető lett volna időbeni, pontos, korrekt, széleskörű tájé­koztatással. Csakhogy amíg új gátak születtek a Dunán, addig érthetelen gátakat szabtak a tájé­koztatásban dolgozók előtt is. így aztán a későbbiekben átes­tünk annak a bizonyos lónak a másik oldalára. Már semmit­mondóak, unalmasak a viták, az érvelések. De egyáltalán hol vagyunk már a lényegtől? Attól, hogy épüljön, avagy sem? Úgy érzem már régen nem ez a kérdés. Csak egyes csoportok ezt a fórumot használják fel arra, hogy politi­kai nézeteiket kifejtsék. Ez pedig már jóvei több, a Bős-Nagyma­ros ügyénél. Úgy a kormány, mint a párt ki­fejezte már: híve a párbeszéd­nek. Ezzel együtt ne feledjük: a demokrácia és az anarchia között lényegi különbségek vannak. Mert még az előbbi haladást, az előrelépést szolgálja, az utóbbi veszélyezteti meglévő értékeinket is. Kis Szabó Ervin Az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságához tartozó országok kormányainak Gazdasági Főta­nácsadói Testületé kedden négy­napos szimpóziumot kezdett a budapesti Duna Intercontinental Szállóban. A tanácskozáson 25 ország, valamint a KGST és a Közös Piac képviselői vesznek részt. A szimpózium központi témája a 2000-ig szóló világgaz­dasági prognózis értékelése és az EGB-országok ezzel kapcsola­tos gazdaságpolitikai elképzelé­seinek felvázolása. A hét végén a szocialista or­szágok rádiós és televíziós szer­vezetének, az OIRT-nak képvi­selői tanácskoztak a megyeszék­helyen. Kedden egy hagyomá­nyos esemény kezdődött az MSZMP Heves Megyei Bizott­sága Oktatási Igazgatóságán: immár több mint két évtizede gyűlnek össze a világ oktatótele­víziós szakemberei, hogy nem­zetközi szemináriumon vitassa­nak meg aktuális problémákat. Ez alkalommal a középpontba az egészséges életmód kialakítá­sa került. A megjelenteket Kelemen Endre, az Iskolatelevízió vezető­je, a szervező bizottság elnöke köszöntötte. Aláhúzta, hogy a jelentkezők túlnyomó többsége megérkezett, s ez nagy szó az ilyen „vibráló” szakmában, mint a televíziózás. Majd átadta a szót dr. Varjú Vilmosnak, Eger Város Tanácsa elnökének, aki rámuta­tott arra, hogy a barokk város természeti környezete jó közeg ehhez a témához, mivel sugallja a harmóniát. Nem könnyű gondot tárgyal ez a nemzetközi fórum, de remélhetőleg hozzájárul az egészséges életmód kialakításá­hoz. Ezt követően dr. Bánfalvi Ist­ván, szociális és egészségügyi mi­nisztériumi államtitkár szólt a résztvevőkhöz. Mint az államtit­kár kiemelte, a televízió sajátos lehetőségekkel rendelkezik: tö­megméretekben mégis intimen szól a nézőhöz. Illúziókat nem lehet táplálni szerepével kapcso­latban, de tud érdekesen meg­szólalni, hogy mégis megragadja a lényeget. Végezetül aláhúzta, hogy nem a fenyegetés a helyes életmódra nevelés lényege, ha­nem az életöröm hirdetése. Következőként Bereczky Gyula, a Magyar Televízió elnö­A tanácskozás résztvevőit Ge­rald Hinteregger, az EGB végre­hajtó titkára üdvözölte, majd megválasztották a szimpózium elnökéül Báger Gusztávot, az Országos Tervhivatal főosztály- vezetőjét. Ezután Straub F. Brú­nó, az Elnöki Tanács elnöke megnyitotta a tanácskozást, amelyen Hoós János, az Orszá­gos Tervhivatal elnöke és Gerald Hinteregger tartott bevezető elő­adást. A szimpóziumon kere- kasztal-konferenciát tartanak a kelet-nyugati együttműködésről. ke üdvözölte a szemináriumot. Köszönetét mondott Eger váro­sának, s jó munkát kívánt a 21 ország képviselőinek, akik közül az Egyesült Államok, Kanada, Izrael és Kuba televíziós szakem­berei első ízben érkeztek. Szólt arról a társadalmi és gazdasági helyzetről, amely ma megszabja a magyar televíziózás szerepét. Az első előadó, Szecskő Ta­más, a Közvéleménykutató Inté­zet főigazgatója arról beszélt, hogy melyek a tömegkommuni­káció esélyei az egészséges élet­mód kialakítására. Majd Kővári Péter, az MTV művelődési fő­szerkesztőségének vezetője rész­letezte az egészségnevelés kérdé­seit. Értesítjük T. Fogyasztóinkat, hogy Egerben az alábbi utcákban hálózatszerelési munkák miatt ÁRAMSZÜNET lesz. 1988. október 5-én 7 órától 8 óráig és 15 órától 17 óráig. Almagyar-domb lakó­telep egész területén, Egri Csillagok út, Vé- csey-völgy 21 -tői vé­gig, Berzeviczi G. út. ÉMÁSZ Vállalat Egri Kirendeltsége. Ami már több Bos-Nagym ügyénél Megkezdődött a dolgozó fiatalok világkonferenciája A világ dolgozó ifjúsága arccal a XXI. század felé címmel kedden Budapesten, az építők székházában megkezdődött a dolgozó fiatalok IV. világkonferenciája. A Szakszervezeti Világszövetség szervezésé­ben 106 ország szakszervezeti szervezetének és 20 nemzetközi szer­vezetnek a képviselői tanácskoznak három napon át azzal a céllal, hogy chartát — alapokmányt - dolgozzanak ki, s fogadjanak el a fia­talok jogairól, követeléseiről. A tanácskozáson részt vesz Gáspár Ső- ándor, a Szakszervezeti Világszövetség (SZVSZ) elnöke és Ibrahim Zakaria, az SZVSZ főtitkára is. Huszonegy ország szakemberei Egerben Az oktatótelevízió és az életmód A tanácskozás résztvevői (Fotó: Koncz János)

Next

/
Thumbnails
Contents