Népújság, 1988. október (39. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-18 / 249. szám

NÉPÚJSÁG, 1988. október 18., kedd KALEIDOSZKÓP Készül a magyar néprajzi atlasz A „láthatatlan” Különös kiadvány vonja magára a figyelmet a könyvesboltok kiraka­taiban: három tasakból áll, és össze­sen 220 térképlapot rejt magában. A Magyar Néprajzi Atlasz ez, s megjelenésének azok is örülnek, akik hosszú évek munkájának ered­ményeként elkészítették, és azok is, akik most mint érdekelt szakembe­rek, érdeklődő olvasók kedvükre böngészgethetik. Hogy valóban mekkora vállalko­zás ez az atlasz, azt mi sem jellemzi jobban, minthogy a burgenlandi Al­sóőrtől egészen a moldvai Ploszku- cénig járt faluról falura, házról ház­ra az a százötven kutató, aki 418 te­lepülésen rögzítette: itt így meg így arattak, amott meg úgy fejték, raktá­rozták, dolgozták fel a tehéntejet. S ugyanígy mindazt a temérdek isme­retanyagot, amelyet most, az utolsó történelmi pillanatban lehet és kell megmenteni. Legelőbb a svájciak, utánuk az osztrákok és a németek döbbentek rá, hogy a hagyományos műveltség tárgyi világa és szokásrendszere megérdemli — sőt megköveteli —, hogy papírra kerüljön, s ily módon az utókorra átöröklődjön. Ez a há­rom nemzet immár be is fejezte a maga atlaszának a készítését. A len­gyelek most dolgoznak javában ezen a kiadványon, és a csehszlová­kok szintén ezekben az években szeretnék befejezni a térképlapok megrajzolását. (A jugoszlávok egyelőre a gyűjtés végén tartanak; úgy tudni, hogy Ukrajnában is, Ro­mániában is tervezik-szervezik az atlaszkészítést.) Hogy mi minden olvasható le ar­ról az immár nálunk is kapható 220 térképlapról? Nos, abban a három tasakban olyan lapok sorakoznak, amelyek egyrészt az úgynevezett alaptérképet mutatják a folyók, ha­tárok halványan nyomott vonalai­val, másrészt pedig a jelek sokasága hinti be őket. Ez utóbbiak üres és „teli” kockákból, szintén üres és vo­nalas háromszögekből, azután vo- nalkákból stb. állnak, s azt közlik, hogy kik, hogyan és milyen eszkö­zökkel végeztek el egy-egy mező- gazdasági munkát. A szalma kazal­ba rakása például mindenfelé nagy nyári feladat volt. A helyi hagyomá­nyok szerint voltak akik villával, mások villával és nyárssal, megint mások petrencerúddal, megint má­sok pedig villával is, nyárssal is, pet­rencerúddal is kazlaztak. Ugyanígy roppant érdekes, mely vidékeken, hogyan hajtották, biz­tatták az igavonó állatokat. Morvay Judit néprajzkutató rendszerezte ezt, s kutatásai nyomán kiderült, hogy az Alföldön kevesebb és egy­ségesebb hangzású volt ez a szócso- portozat, míg ellenben Erdélyben és a Dunántúlon gazdagabb, színe­sebb. A Tisza-Duna közén így mondták az ökörnek, hogy balra: „cseh”, „cselé”, ettől keletre és nyu­gatra jóval több indító és irányító ige élt: „ha”, „hojsz”, „hikk”, „csá- li”, „hó”. Ezekre a szavakra — s velük együtt még az ilyen rikkantásokra, hogy „hajde”, „hajszi”, „prk”, „prükk” (ez utóbbiak a menet féke­zését igyekeztek szolgálni) — talán még emlékeznek azok, akik gyer­mekségüknek néhány évét vagy hó­napját falun töltötték. Az azonban már valóban ritkaság, hogy valaki tudja, hány neve volt hajdan egy er­délyi számadó juhásznak. Mondták pakulárnak, hívták bácsnak, mind­emellett bűcs, major és csobán is le­hetett. Nyilván az eddig elmondottakból kitetszett, hogy mire és miért vállal­kozott ez az atlasz. A Magyar Néprajzi Atlasz lapjai­nak zöme addig a termeléssel — ezen belül is az állattenyésztéssel, a földműveléssel és a szállítással — foglalkozik. A még megjelenésre vá­ró hat kötet és a 640 térkép ennél is változatosabb lesz, hiszen azokban az öltözködés, a táplálkozás, az épít­kezés, a szokásrendszer, és még szá­mos témakör is megkapja a maga helyét, jelét. így aztán lassacskán teljessé válik múltunk örökségének ez az atlaszokba sűrített összefogla­lása. A. L. Hazai tájakon Az öreg Bakony közepén Szent István királyunk halálá­nak 950. évfordulójára megje­lent írásokban több helyütt ol­vashattunk egyházszervezői te­vékenységéről. Ennek keretében számos apátság alapításáról. Ezek egyike, mégpedig az első, az 1018-ban létesített bakonybéli bencés, azaz Szent Benedek-ren- di apátság. Területét királyi bir­tokából hasította ki az uralkodó a bakonyi rengeteg kellős köze­pén, a sebes, kristályos Gerence- patak ma is harsogóan zöld völ­gyében. Azon a tájon, ahol a le­vert Koppány hívei rejtőzködtek. A király hittérítő szerzetesekre bízta, hogy érjék el: ne pogány sámán mutassa be nevükben az áldozatot a Hadúrnak, hanem a bencés apát úr a keresztények új Istenének. A templomot és a rendházat rövidesen fel is építették. A ha­gyomány szerint Gellért, a ké­sőbb szentté avatott vértanú püs­pök a király jelenlétében szentel­te föl. Később Gellért lett Ba- konybél apátja, de szívesebben tartózkodott a közeli barlang­ban, amely előtt három forrás fa­kadt. Ezek ma is ontják a vizet. A helybéliek Szentkútnak hívják, a térképek Borostyán-kútnak ne­vezik. E források mellé 1889- ben kápolnát emelt a vallásos buzgalom, ahonnan a barlang fö­lötti tetőre 24 stációból álló kál­vária vezet. Gellért apát félig- meddig remeteségben élvén itt 1030-ig, áldásos irodalmi tevé­kenységet is folytatott. Közülük egyik műve mai napig fennma­radt. Nem messze e helytől a Ker­teskői szurdok feletti Oltárkőn a régi hitüket megtartott magya­rok maradékai még jó ideig ál­doztak fehér lovat ősi istenük­nek, békés egymás mellett élés­ben a szerzetesekkel. A térítés, nem ment máról holnapra. De lépjünk néhány évszáza­dot. A török Bakonybéli is a föld­del tette egyenlővé. Csak az ma­radt meg köveiből, ami a felszín alatt rejtőzött. Az oszmán seregek kiűzése után a bencések visszakapták te­rületüket, s a romok helyére 1724-ben felépítették rendházu­kat, majd 1750-1782 között templomukat. Ugyanekkor a fel­vidékről, a nyugati országrészről és német területről telepeseket költöztettek az elhagyott job­bágytelkekre. Bakonybél újból élni kezdett, a templom egyre csinosodott. Oltárképeit a ba­rokk kor egyik jeles művésze, Dorfmeister István, továbbá egy pápai (Polinger Ignác) és egy győri (Stern János) művész fes­tette. Van még egy szép Rubens- másolat is itt. A rendház mögött — amely ma szociális otthon — nagy kiter­jedésű arborétumot létesítettek a bencések. Benne 1834-ből szár­mazó lucfenyő, vörösfenyő, ko­raijuhar és vadgesztenye találha­tó. Különlegesen értékes a Ba­kony legidősebb somfái között számon tartott, 300 évesre be­csült két fája. Csakhogy a hajda­ni, parknak szánt arborétum 1950 óta nélkülöz minden gon­dozást, siralmas állapotban van. Szökőkútja, medencéi omladoz­nak, mindent ellep a gyom, tér­dig érő dudvában gázol a látoga­tó, ha egyáltalán betéved — be­jut? — oda. A Bakonybélbe telepített csa­ládok hamar magukra leltek. S mesterei lettek a fában bővelkedő vidéken a faragásnak. Mégpedig a szerszámkészítő-szerszámfara- gó szakmának. Munkáik a máso­dik világháború végéig nemcsak e hazában, hanem a Balkánon is keresettek voltak. Keréktalpat, járomfát, favillát, gereblyét, fala­pátot készítettek. Minderről képet alkothat ma­gának az, aki felkeresi a tájházat vagy szabadtéri néprajzi múze­umnak is nevezett, nem is oly ré­gen még a Hasprai család által la­kott, gyönyörűen rendbehozott tornácos lakóházat, és a hozzá tartozó gazdasági épületeket. A középparaszti Hasprai család több mint kétszáz esztendőn át ugyanezen a portán lakott, ugyanazt a földet művelte. Az 1736-os összeírásban szereplő 36 családfő között már ott van Hasprai Fülöp és még sok más, ma is Bakonybélben élő család neve. Bakonybél eszményi kirándu­lóhely, a szerteágazó turistautak mentén megszámlálhatatlan for­rás teszi kellemessé a túrát. A fe­nyőkkel övezett SZOT-üdülőn kívül több panzió igyekszik fel­lendíteni az idegenforgalmat, biztosítani a zöldbe menekülő városi ember pihenését és töké­letes kikapcsolódását. Dr. Cs. K. A tájiiá/ és a múzeum homlokzata Képünkön egy korszerű lágy kontaktlencsét láthatunk a szemgolyóra való felhelyezés előtt Mintegy harminc év telt el azóta, hogy a kontaktlencse a szem­üveg igazi vetélytársaként megje­lent. A kontaktlencsék korszaka előtt a szem különböző látási hibá­inak korrigálására szolgáló üvegek használata eleve kizárt sok embert bizonyos foglalkozásokból. A leg­utóbbi idők „láthatatlan szemüve­gei” viszont már nemcsak a speci­ális foglalkozást űzők vagy a kü­lönleges látási zavarokban szenve­dők számára teszik lehetővé a kontaktlencse használatát, hanem egyszerűen kozmetikai vagy ké­nyelmi okokból is használhatók. A szemhéj és a szemgolyó elülső domborulatán, a szaruhártyán el­helyezkedő kontaktlencsék nem­csak a rövidlátás vagy egyéb szem­rendellenesség esetén teremtenek a szemüveggel egyenértékű, tiszta látást, hanem — mivel oldalra te­kintéskor követik a szemgolyó mozgását — oldalra nézéskor is jobb a látás kontaktlencsével, mint a közönséges szemüveggel. Minden jel arra mutatott, hogy a napf pórusú műanyagból ké­szült, lágy kontaktlencse ideális „láthatatlan szemüveg” lesz, s akár hosszú időn át is a szemen tartható, mígnem kiderült, hogy károsodást is okozhat, mivel az anyagszerkezet, mely valóban le­hetővé teszi a szem jobb „szellőzé­sét”, egyben kitűnő táptalajt is je­lent a baktériumoknak. A lencse felhelyezésének, kivételének, tisz­tításának és fertőtlenítésének „szertartásától” tehát még ma sem lehet eltekinteni. A jövő pedig egyértelműen a még ezután kifej­lesztendő eldobható lencsé­ké, amelyek különösebb szakérte­lem nélkül felhelyezhetők, egy hé­tig folyamatosan viselhetők, majd a szemétbe eldobhatok lesznek. Izmok és sportágak Vannak emberek, akik könnye­dén szakadnak el a talajtól, és ugra­nak át olyan magasságokat és távol­ságokat, amilyen teljesítményre mások képtelenek. De található más különbség is. A hosszútávfutó olyan időtartam alatt futja le a 10 000 métert, amely edzetlen ember számára csupán pár száz méter lefu­tását tenné lehetővé, de a jól edzett vágtafutó sem bírná sokáig a ver­senyt. Ugyanígy a hosszútávfutó is csak a hátát látná a vágtázónak, ha maximális gyorsasággal kellene száz métert lefutnia. Ezeknek a különbségeknek az okát végeredményben az izmokban találjuk meg. Az izmok mechanikai, biokémiai, mikroszkopikus sajátsá­gainak vizsgálata századunk elejétől folyik. A hatvanas évek végére egé­szen molekuláris szintig felfedezték az izomműködés törvényszerűsége­it. Az izom vizsgálata többnyire az élő állat szervezetéből ki­preparált izmon történik. A sporttal foglalkozó kutatókat és edzőket pe­dig az foglalkoztatja, hogy az edzés során milyen irányú változások kö­vetkeznek be az emberi izom szer­kezetében. Az izomból való mintavétel újab­ban egy 4 milliméter vastag tűvel történik, leggyakrabban a térdfeszí­tőizomból, a lábikraizomból, a del­taizomból vagy a háromfejű kari­zomból. A. kapott izomdarabka rizsszem nagyságú. Ennek egy ré­széből fagyasztás után metszeteket készítenek, és a szövetet vegyi elem­zésnek vetik alá. így lehet elkülöní­teni a különböző sejttípusokat, megállapítani a rostok vastagságát, a rostok százalékos arányát, a ros­tok számát és a hajszálerekkel való ellátottság mértékét. Egy-egy ke­resztmetszetben 200-500 rostot le­het megszámolni, s ebből majdnem biztosra lehet meghatározni a rost­arányokat. A biológusokat és orvosokat a sportteljesítmény szempontjából az érdekli, hogy az izomműködésben részt vevő harántcsíkolt izmok rost­jai milyen természetűek. Kiderült ugyanis, hogy e rostok különféle tu- lajdonságúak, és e különbözőség ki­hat áz erőkifejtés módjára és mérté­kére. Az izomrostnak ilyen szem­pontból két fő típusa van, az úgyne­vezett gyors- és lassúrost. A lassú rángású izomrostok összehúzódási ideje hosszabb, mint a gyorsrostoké, viszont hosszabb ideig képesek munkavégzésre. Az utóbbi évtizedben kiterjedt vizsgálatok folytak a különböző sporttevékenységet folytatók izom­típusának meghatározására. Két szélsőséges csoportot lehetett jól el­különíteni. Az emberi izmok több­ségében gyors- és lassúrost egyaránt van. A hosszútávfutóknak azonban zömében lassú-, míg a vágtázóknak jobbára gyorsrostjaik vannak. A többi sportág képviselői az átlago­kat tekintve a két szélsőséges cso­port között foglalnak helyet. A rostszerkezet ismerete útmuta­tást ad a különböző edzésmódok megválasztásához. A magasugrók versenyeredménye és gyorsrostjaik százalékaránya között csak mini­mális összefüggés mutatható ki. De ha ismerjük a magasugrók térdfeszí­tőjének rostszerkezetét, akkor mó­dunk van arra, hogy az edzések dif­ferenciálásával egyforma mérték­ben növelhessük a magasugró ered­ményét, bármely rosttípusnak a túl­súlyával rendelkezik is a sportoló. H eti umor ét elején A közlekedési rendőr megállít egy autót, amelyben fiatal pár ül: — Nincs rendben a reflektorja. — A reflektorom? Engedje meg, hogy nevessek. A reflektorom már két hónapja nem ég. — Mutassa, kérem, a jogosítvá­nyát! — A jogosítványomat? Nekem olyan nincs. Ekkor közbeszól a hölgy: — Ugyan, hagyja már szegényt békén! Nem látja, hogy be van rúg­va? Egy írótól megkérdezik, melyik három könyvet tartja a legjobbnak. — Miért hármat? — csodálkozik .— Hiszen már öt könyvem jelent meg! — A legjobb repülőgépen utazni: képzelje csak el, az ember London­ban reggelizik, New Yorkban ebé­del és Tokióban vacsorázik... — Igen, és közben a csomagját Buenos Airesbe szállítják! * — Ez milyen idő: én vásárolok, te vásárolsz, ő vásárol? — kérdezi a ta­nár a nyelvtanórán. — Szombat délután — mondja a tanuló. * — Én 400 méterről lövök a nyál­ra! — Ilyen távolságból nem találha­tod el! — Azt nem mondtam, hogy elta­lálom, csak azt, hogy rálövök! ÁLLÁSAJÁNLATAI GYÖNGYÖS VÁROSI TANÁCS pályázatot hirdet pénzügyi, terv- és munkaügyi osztályvezetői állás betöltésére. A munkakör 1989. január 1-jétől tölthető be határozatlan időre. Alkalmazási feltétel: közgazdaság­tudományi egyetem, számviteli főiskolai végzettség, büntetlen előélet. Bérezés: megegyezés szerint. A pályázatot — részletes önéletrajzzal — Gyöngyös Városi Tanács elnökéhez (Fő tér 13.) kell eljuttatni november 15-ig. ' AGRIA BÚTORGYÁR Eger, Kistályai út 6. Felvételt hirdet varrónő, géplakatos és fűtő szakmunkások részére, vala­mint felületkezelő és udvarosi munkakörökben. FINOMSZERELVÉNYGYÁR Eger Álláslehetőséget kínál fiatalkorú lánynak küldönc munkakörbe, vala­mint középfokú végzettségű vegyész részére. MÁTRA ÉLVEGY Eger, Lenin út 198. Egri raktárháza felvesz targoncavezetőt, továbbá egri és kerecsendi (Al- bertmajor) raktárába áruösszeállítókat alkalmaz. MÁTRAVIDÉKI ÉPÍTŐ ÉS SZAKIPARI SZÖVETKEZET Gyöngyös, Battyhány tér 21. Felvételt hirdet lakatos szakmunkások, valamint betanított munkások ré­szére. HEVES MEGYEI RUHÁZATI IPARI VÁLLALAT Gyöngyös, Bornemissza út 1. Szakképesítéssel rendelkező szalagvarrónőt és gyakorlattal rendelkező bedolgozó varrónőket keres felvételre. MAGYAR NÉPHADSEREG TEXTILTISZTÍTÓ ÉS JAVÍTÓ ÜZEME Gyöngyös, Ipar u. 1. Mosómestert és mosodai szakmunkást alkalmaz. FIGYELEM! A lakossági igény bejelentések alapján irodánknál az alábbi humán szol­gáltatások vehetők igénybe: — korrepetálás — logopédia — gyermekfelügyelet — úszásoktatás — nyelvoktatás — gyógytorna — beteggondozás — ház körüli munkák. A lakossági igénybejelentés az irodánál (Eger, Klapka u. 9.) személyesen történhet, hétfőtől péntekig 9—13 óráig.

Next

/
Thumbnails
Contents