Népújság, 1988. október (39. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-17 / 248. szám

2. GAZDASÁG TÁRSADALOM NÉPÚJSÁG, 1988. október 17, hétfő Társadalmi vitára, bocsátják a választási törvény tervezetét (Folytatás az 1. oldalról) olyan kérdések is, amelyek túlmutatnak a közrea­dott törvényjavaslaton. így például szóba kerülhet az Országgyűlés, a tanácstestületek szerepének vál­tozása, az új társadalmi közmegegyezés mechaniz­musának kialakítása, amelyek a választási rend­szernek a törvénytervezetben nem érintett intéz­ményei újragondolását is igényelhetik. A társadal­mi vitának az is célja, kiderüljön: a javasolt változ­tatások alkalmasak-e arra, hogy a kor szükségleteit kielégítsék. Köztudomású, hogy folyik az Alkotmány felül­vizsgálata. Megalakultak az előkészítő bizottságok, amelyek foglalkoznak a társadalmi rend, az állam- szervezet, az állampolgári jogok alkotmányos sza­bályozásának kidolgozásával. Hasznos, és elősegíti az Alkotmány felülvizsgálatát is, ha a választási tör­vény társadalmi vitájában elhangzanak olyan állás- foglalások és javaslatok, amelyek az említett kérdé­seket is érintik. Ennek során megfogalmazódhat: célszerű-e az Alkotmány felülvizsgálatának befeje­zése előtt a választási törvényt lényegesen módosí­tani, vagy erre csak az új Alkotmány elfogadását követően kerüljön sor. Közbenső megoldásként az is elképzelhető, hogy azokat a változtatásra megérett kérdéseket, ame­lyekben kialakul a társadalmi egyetértés, most sza­bályozzuk. Ez akkor indokolt, ha a képviselői és ta­nácstagi választások időben elkülönülnek egymás­tól. Minden megoldás mellett és ellen szólhatnak érvek. Ezek az érvek a társadalmi vitában erősíthe­tik vagy gyengíthetik valamelyik változatot, és alap­jául szolgálhatnak a döntésnek. A törvénytervezet nyitott A törvény tervezete minden szempontból nyi­tott, nincsenek előzetesen eldöntött kérdések. A Hazafias Népfront által szervezett társadalmi viták résztvevői tehát alkotó módon járulhatnak hozzá a választási törvény megújításához. A nyitottságot jelzi, hogy a tervezet 24 rendelkezése kettős vagy hármas döntési változatot, alternatívát tartalmaz. Nyitott abban az értelemben is, hogy a társadalmi vita nemcsak az adott megoldások egyikét vagy má­sikát támogathatja, hanem új, a tervezetben nem szereplő javaslatot is kialakíthat. Egy időben vagy külön A képviselői és a tanácstagi megbízatás tartalma különböző az országos és a helyi politizálás eltérő jellege miatt. Ez azonban nem tükröződik eléggé a jogi szabályozásban. Esetenként a gyakorlatban is összemosódnak a feladatok, és a szerepfelfogás sem teljesen tisztázott: a képviselőket helyi problé­mák megoldására buzdítják a választók, és ennek alapján ítélik meg tevékenységüket. Ezt a kevere­dést a választókban erősíti az is, hogy az egy időben tartott választásokon sem az egyéni programokban, sem a választási eljárásban, az agitáciőban nem vált el egyértelműen az eltérő jelleg. Az időbeni elkülö­nítés segítheti, hogy markánsabban jelenjenek meg az országos és a helyi politikai ügyek, az érdekkép­viseleti különbözőségek. Döntő változás attól vár­ható, ha ez a forma megfelelő tartalommal telítő­dik: a képviselőknek és a tanácstagoknak jól kiraj­zolódó, önálló arculatú választási programjaik lesz­nek. Ezt elősegítheti a választás szabályainak (pél­dául: jelölés folyamata) differenciálása is. Fontos politikai előnye, hogy a választási ciklus (öt év) alatt a kormányzat két alkalommal teremt lehetőséget a legszélesebb körű párbeszédre a választókkal. Kétségtelen, hogy a szétválasztással szemben reális ellenérvek sorakoztathatok fel: a választási szervek tagjai munkaterhének növekedése, a költ­ségek duplázódása, a választási eljárás szinte állan­dó folyamattá válása. Az érvekre és ellenérvekre te­kintettel a törvény szövege két változatot tartalmaz, az egyik szerint időben elkülönülne a tanácstagi és a képviselői választás, a másik szerint 1990-ben még azonos napon lennének. A jelölés kritikus pontjai Egyhangú a vélemény abban, hogy az 1985. évi választások egyik legizgalmasabb szakasza a jelölés volt, s ennek során felszínre kerültek a jelölési rend­szer ellentmondásai. így többek között az, hogy túl­ságosan elkülönül egymástól a jelöltnek javasoltak kiválasztása és maga a jelöltállítás. A jelenlegi sza­bályozás az állampolgárok közvetlen részvételére csak a jelölőgyűlésen ad alkalmat. A jelölőgyűlés állásfoglalását így gyakran hangulati elemek dön­tötték el. Mindehhez hozzájárult, hogy a jelölőgyű­lések lebonyolításának jogi szabályozatlansága visszás helyzeteket is teremtett. A jelölőgyűlésen való részvételi, szavazási jogosultság, a szavazás eredményének megállapítása körüli zavarok az adott esetben szükségtelen feszültségek forrásává váltak. A jelzett problémák a jelölés egész folyamatának megújítását igénylik. A jelölés folyamata a módosí­tás tervezete szerint három egymásra épülő sza­kaszból áll: a jelöltajánlás, a jelölést előkészítő bi­zottságok munkája és a jelölőgyűlés. Jelöltajánlás Annak érdekében, hogy a jelöltnek ajánlott sze­mélyek mögött ténylegesen közös politikai akarat, közösségi gondolkodás és cselekvés állhasson, in­dokolt a jelöltajánlás jogának kollektív jogként való megfogalmazása úgy, hogy minden alkotmányosan működő szervezetnek, kollektívának jelöltajánlási joga legyen. A módosítás szerint a képviselőjelölt személyére írásban ajánlást tehetnek a választóke- . rületben működő, jogi személyiséggel rendelkező politikai, társadalmi, érdekképviseleti szervek, egyesületek, gazdálkodó szervezetek, intézmények dolgozóinak, illetőleg tagjainak közösségei és a la­kóhelyi kollektívák. Lakóhelyi kollektívák alatt például a lakó- és utcabizottságok, a társasházi kö­zösségek és lakásszövetkezetek érthetők. Ebben az értelemben tehát az egyének jelöltajánlási joga kol­lektív joggá integrálódik, hiszen valódi képviseleti tartalom csak közösségi akaraton alapulhat. A kollektív ajánlási jog a társadalmi vita egyik fő kérdése lesz. Azt kell tisztán látni, hogy a javasolt megoldás előrelépést jelent. Megszűnik az az el­lentmondás, hogy a jelölőgyűlésen az ott helyben, először felvetődő személyre kelljen szavazni: jelölt legyen-e vagy sem. Tartalmilag az egyéni jelöltaján­lási jog eddig is csak akkor tudott érvényesülni, ha megfelelő mértékű kollektív támogatást szerzett. Az új keretek között egyértelműbbé válik, hogy ki kit képvisel, az ajánlott személynek mekkora a tá­mogatottsága. Jelölést előkészítő bizottság A jelöltajánlás új rendszerének kialakítása felveti új választási szerv, a jelölést előkészítő bizottság lét­rehozását minden képviselői választókerületben. A javaslat szerint a bizottság 31-51 tagú. Tagjaita Ha­zafias Népfront bizottsága választja meg, a válasz­tókerület politikai, társadalmi, érdekképviseleti szervei, a lakóhelyi és a munkahelyi kollektívák ál­tal javasolt választópolgárok közül. A bizottság tevékenységének nyilvánosnak kell lennie, mert csak a nyilvánosság teremtheti meg azt a közbizalmat, amely elengedhetetlen feladatai el­látásához. A bizottság működése: — ülése nyilvános, melynek idejét és időpontját közzé kell tenni; — munkájában tanácskozási joggal részt vehet a jelöltet ajánló kollektíva képviselője akkor is, ha nem tagja a bi­zottságnak; — ülésén bárkinek hozzászólási jogot adhat. A bizottság feladatai: — összegyűjti az ajánlásokat; — konzultációkat folytathat az ajánló kollektí­vák képviselőivel annak érdekében, hogy esetleg közösen támogatható programokban és személyek­ben állapodjanak meg; A bizottság nyilvános érdekegyeztető fórum, te­vékenysége szigorúan kötött a törvényességhez. Minden ajánlással érdemben köteles foglalkozni, kivéve, ha az ajánlott személy a törvényes feltéte­leknek nem felel meg (pl. nincs választójoga). A tá­mogatottság mértékétől függetlenül valamennyi ajánlott személyről tájékoztatja a jelölőgyűlést. A támogatottság mértékének megállapításánál több összetevőt lehet figyelembe venni: elsősorban az ajánló kollektívák és ezek tagjainak száma, az ajánló kollektívának a választókerületben betöltött társadalmi, politikai súlya, az ajánlott személynek a választókerület érdekében végzett tevékenysége. A társadalmi vita remélhetően tovább pontosítja a tá­mogatottság mértékének tartalmi meghatározását. Az előkészítéskor felmerült javaslatok alapján a módosítás alternatívákat tartalmaz a következő kérdésekben is: — a képviselőnek ajánlott személy csak egy vagy több választókerületben fogadhat el ajánlást; — a jelöltet ajánló kollektíva csak egy vagy több személyt javasolhat képviselőjelöltnek. Jelölőgyűlés Változatlan a jelölőgyűlésnek az a joga, hogy ki­zárólagosan dönt arról, ki legyen jelölt. A jelölő­gyűlés résztvevői csak a kollektívák által előzetesen ajánlott személyekről szavazhatnak. A jelöltekre vonatkozó javaslatokat elhangzásuk sorrendjében egyenként kell szavazásra bocsátani. Az 1985. évi választások tapasztalataira alapozva a módosítás tervezete szerint a szavazás előtt az ajánlott szemé­lyek ismertethetik választási programjukat. Az el­gondolás szerint — a jelenlegi egyharmad helyett — a jelölőgyűlésen résztvevők felének igenlő szavaza­ta szükséges a jelöltté váláshoz, kifejezve ezzel azt az igényt, hogy az ajánlott személyek közül a legin­kább támogatottak legyenek jelöltek. Sok kifogás érte 1985-ben a választási törvénynek azt a rendel­kezését, hogy a jelölőgyűlésen a választókerületben lakó választópolgárokon kívül a munkahelyi kö­zösségek tagjainak is volt szavazati joga. „Az jelöl­jön, aki választ”, fogalmazódott meg a tapasztala­tok összegzésekor. A módosítás szerint a jelölőgyű­lésen szavazati joga kizárólag a választókerület la­kosainak van. További kérdésként merül fel és a tervezetben alternatív javaslatként szerepel: a kép­viselői választókerület lakosai minden jelölőgyűlé­sen, vagy csak egy alkalommal élhetnek a szavazati joggal. Ennek eldöntésénél kétféle, egymásnak el­lentmondó lehetőséget kell mérlegre tenni: ha a je­lölőgyűlés résztvevői csak egy gyűlésen szavazhat­nak, akkor kiküszöböljük az „utaztatást”, ugyanak­kor meggátoljuk, hogy az ajánló kollektíva minden választókerületi jelölőgyűlésen támogathassa saját jelöltjét. A törvényi garanciák erősítése érdekében a ja­vaslat szerint a jelölőgyűlésen — esküt tett — szava­zatszámláló bizottság működik. A törvény a jelölő­gyűlésre vonatkozó további részletszabályok kiala­kítását (pl. a hozzászólások időtartamának korláto­zását, a szavazati jog igazolásának módját) demok­ratikusan, a többségi elv betartásával a jelölőgyűlés résztvevőire bízza. E megoldás azért látszik célsze­rűnek, mert csak ott kell kiegészítő részletszabályo­kat megállapítani és alkalmazni, ahol erre igény mutatkozik. A tanácstagok választásánál a jelölést előkészítő bizottság feladatait a Hazafias Népfront helyi bi­zottsága látja el. A tanácstagi jelölésnél a jelölőgyű­lésen további személyekre is javaslatot tehetnek a választópolgárok. Választási programok A választások népfront jellegének egyik hagyo­mányos megjelenési formája a választójogi tör­vénynek az a rendelkezése, mely szerint a jelöltnek írásban nyilatkoznia kell a Hazafias Népfront prog­ramjának elfogadásáról. Politikai intézményrendszerünk reformja kap­csán nem zárhatók ki a választásokból azok az al­kotmányosan megalakult szervezetek, amelyek a politikai szerveződés eddigiektől eltérő útját járják. Módosításként a javaslat tartalmazza azt a dön­tési változatot is, hogy a megválaszthatóságnak az Alkotmány, az alkotmányos jogszabályok elfoga­dása legyen a feltétele. A jelölési folyamat új megfogalmazásában erő­sebbé válik a kötődés az ajánló kollektívák és a je­löltek, illetőleg a választók és a megválasztott kép­viselők között. Ez kifejeződik abban is, hogy az ajánló kollektíva az ajánlott személy választási programjához javaslatokat is tehet, amelynek elfo­gadásáról nyilatkozni kell. Ajelölt a jelölőgyűlésen, majd azt követően a vá­lasztást megelőző napig ismertetheti választási programját. A választási agitáciőban, a lakossággal való kapcsolattartás szervezésében az ajánló kol­lektívák támogathatják a jelöltet annak érdekében, hogy minél kedvezőbb és nagyobb ismeretségre te­gyen szert. A választási agitációnak törvényes kereteket kell szabni: részben a jelölttől elvárható tisztességes ma­gatartás normáinak kialakításával, részben a vá­lasztási agitációra fordított pénzeszközök felhasz­nálásának nyilvánosságával. Az ajánló kollektíva és a megválasztott képviselő között a kapcsolat nem szakadhat meg. A javaslat ezt azzal is kifejezésre juttatja, hogyha a vállalt programját a képviselő nem teljesíti, az ajánló kol­lektíva is kezdeményezheti visszahívását. Országos választási lista Az országos lista továbbfejlesztése két megköze­lítésből indokolt: váljék egyértelműbbé, hogy a lis­tán induló jelöltek milyen érdekeket, mely szerve­zeteket képviselnek, továbbá minden jelentős, a politikai intézményrendszerben meghatározó je­lentőségű országos szervezet kapjon helyet a listán. Ez szükségessé teszi az országos listán megválaszt­ható képviselők számának növelését, a jelenlegi 35- ről mintegy 50-re. Ennek arányában csökkenne az egyéni képviselői választókerületek száma. A törvényben felsorolt szervezetek a Hazafias Népfront Országos Tanácsa által megállapított számban közvetlen jelölési jogot kapnak. A tervezet szerint ilyen szervezet az MSZMP, a SZOT, a KISZ, a Gazdasági Kamara, a TOT, a SZŐ VOSZ, az OKISZ és a KIOSZ. Ajelölt személyéről az orszá­gos vezetőtestületek döntenek. A nemzetiségek szövetségei, az egyházak és más társadalmi mozgal­mak képviselőit a HNF Országos Tanácsa jelölheti. Reális alternatíva az országos lista jelenlegi szabá­lyainak megtartása is. A tanácselnök választása Hosszabb ideje feloldásra vár az az ellentmon­dás, amely abból fakad, hogy a tanácselnök, mint tanácstag egy választókerülethez, mint a tanács el­nöke pedig a település egészéhez kötődik. Felold­ható az ellentmondás azzal, ha például a tanács el­nökét a testület nem csak a tanácstagok közül vá­laszthatja. A helyi tanácsok önkormányzati jellegének fej­lesztése, a testületek meghatározó szerepének nö­velése igényli, hogy a település lakossága minél közvetlenebb befolyást tudjon gyakorolni a taná­cselnök tevékenységére. Ezért új kötődési ponto­kat kell kialakítani, amelyek szélesítik az önkor­mányzat vezetőjének társadalmi bázisát, ugyanak­kor egyértelmű felelősségi viszonyokat teremtenek a lakosság előtt. Erre tekintettel a módosítás terve­zete tartalmazza, hogy a település választópolgárai­nak egésze válassza meg a helyi tanács elnökét. En­nek előnyei elsősorban ott jelentkezhetnek, ahol a település mérete lehetővé teszi, illetőleg biztosít­hatja, hogy a választók közvetlenül ismerhessék a tanácselnökjelöltet. Ezért a javaslat két változatot tartalmaz. Az egyik szerint valamennyi helyi tanácselnököt közvetlenül választaná a lakosság, a másik válto­zatban a fővárosi kerület és a megyeszékhelyen mű­ködő városi, megyei városi tanács elnökének válasz­tása — a lakosság nagy száma miatt — nem közvet­lenül történne. A tanácselnököt a közvetlen választáskor a Ha­zafias Népfront helyi bizottsága jelöli. A jelölésre ja­vaslatot a település bármely lakosa tehet, és ezeket a Hazafias Népfront bizottságának nyilvános ülésén kell megvitatni. Tanácselnöknek egy vagy több sze­mély is jelölhető. A tanácsrendszer új elemei Az állami szervezeti rendszerben a népképvise­leti-önkormányzati jelleg új megfogalmazását tar­talmazza a javaslat azzal, hogy a községi közös ta­nácsot a társközségekben megválasztott elöljárósá­gok alkotják. A társközségekben a választópolgá­rok elöljárósági tagot választanak, aki egyben ta­nácstag is. E módosítási javaslat jelenleg elvi jelen­tőségű és deklaratív jellegű. Teljes értékűvé az új ta­nácstörvény azzal teheti, ha kialakítja az alulról építkező államszervezeti rendet: minden község­nek lehessen saját, önálló tanácstestülete, amely maga dönthet — a szakigazgatás kivételével — a sa­ját hatáskörében, illetőleg a közös tanács útján ellá­tandó feladatokról. A módosítás vitát nyit arról is, hogy megváltoz­zon-e a fővárosi, megyei tanácstestületek összetéte­le. Ha a jelenlegi szabályozástól eltérően a fővárosi, megyei tanács tagjait csak a helyi tanácstagok közül lehet választani, akkor nyilvánvalóan növekszik a helyi önkormányzatok érdekképviseleti lehetősége, és megváltozik a területi tanácstestület szerepköre. A szavazás A szavazólapon hagyományosan a jelöltek nevei ábécé sorrendben szerepelnek. Annak érdekében, hogy minden választó előtt ismertté váljon a jelölés során elért támogatottság mértéke, a szavazólap ennek megfelelő sorrendben tartalmazza a jelöltek neveit. Ez érdemibb támpontot nyújthat a válasz­táshoz, mint a semleges ábécé sorrend. A szavazó­lap e két formája döntési változatként szerepel a ja­vaslatban. A tervezetben a szavazás eredményére vonatko­zóan alternatíva található: — Az egyik változat a pótválasztások számának csökkentése érdekében bevezetné már az első fordu­lóban a relatív többség elvét. Ez azt jelenti, hogy az lesz a megválasztott képviselő, tanácstag, aki a vá­lasztáson a legtöbb, de legalább az érvényes szava­zatok egynegyedét megkapta. — A másik változat fenntartaná az abszolút több­ség elvét, mely szerint a választás első fordulójából az kerül ki győztesen, aki az érvényes szavazatoknak több mint a felét elnyerte. A szavazás ideje és a választás eredményének megállapítása alatt a sajtó képviselői a jelenlegi sza­bályoktól eltérően külön engedély nélkül — jelen le­hetnek a szavazóhelyiségben. A pótválasztás egyszerűsítése A kötelező kettős jelölés bevezetése tette élővé a pótválasztás intézményét. A korábbiakhoz képest jelentősen megnövekedett a pótválasztások száma, amelyek a gyakorlatban nehézkesnek, esetenként formálisnak vagy ellentmondásosnak bizonyul­tak. A jelölőgyűlések kötelező megismétlése érthe­tő ellenérzést keltett azzal, hogy a választás napján több ezer vagy több száz szavazatot elnyert képvise­lő és tanácstagjelölt ismételten megmérettetett az elenyésző létszámú jelölőgyűlésen. A pótválasztás­nak szervesen kell kapcsolódnia a választási folya­mat egészéhez, ugyanakkor egyszerű, gyors eljárást kell lehetővé tennie. A módosítás tervezete szerint a pótválasztáson az a két személy indul, aki a választás napján a legtöbb szavazatot megkapta. Jelölőgyűlést csak akkor kell tartani, ha bármely okból nincs két jelölt. Ha egy je­lölt van, akkor csak a hiányzó másik jelölt pótlásá­ról kell döntenie a jelölőgyűlésnek. Bírósági jogvédelem Társadalmunk fejlődésének jelenlegi szakaszá­ban számos területen növekszik a bíráskodás jelen­tősége az alkotmányos garanciák érvényre juttatá­sában. A jogállamiság gondolati körében fogalma­zódik meg a választásokkal kapcsolatos kifogások bírósági felülvizsgálatának szükségessége. A bíró­sági felülvizsgálat széles körben lehetővé teszi, hogy jogszabálysértés esetén a választás előkészíté­sével, lebonyolításával, eredményének megállapí­tásával szemben jogorvoslattal lehessen élni, pl.: - a választói nyilvántartásba való felvétel vagy abból való kihagyás miatt, — a jelöli ajánlás elutasítása, — a jelölőgyűlés tevékenysége és döntése — a sza­vazás törvényes feltételeinek hiánya, — a választás eredményének megállapítása ellen. A választópolgár a jogszabálysértőnek tartott in­tézkedés, döntés ellen először az érintett választási szervhez fordulhat (pl.: a jelölést előkészítő vagy szavazatszedő bizottsághoz). Amennyiben kifogá­sát elutasítják, az illetékes választási elnökséghez fordulhat panaszával. A választási elnökség elutasí­tó döntését lehet bíróság előtt megtámadni. A bíró­ság népi ülnökök közreműködésével, gyorsított el­járás keretében dönt, határozata ellen további jog­orvoslatnak nincs helye. A bíróság megalapozott kifogás esetén a törvénysértő intézkedést hatálytala­nítja (pl. megsemmisíti a jelölőgyűlés eredményét, a választási eredményt), és intézkedik a törvényes rend helyreállításáról. Egyéb kérdések A választási törvény módosításának tervezete több, az előzőekhez képest kisebb jelentőségű ki­egészítő, pontosító módosításra is javaslatot tesz. így: különbséget tesz a választójoggal nem rendel­kező és a választójog gyakorlásában akadályozot­tak között, növeli a választási szervek feladat-és ha­táskörét, a választási eljárás időtartamát, a választá­sokkal kapcsolatos hirdetmények, közlemények nyilvánosságát, pontosítja a visszahívás szabályait. Társadalmi vita A választási törvény módosításának társadalmi vi­táját a Hazafias Népfront szervezi 1988. október utolsó hetétől. Minden állampolgár részt vehet e fó­rumokon, valamennyi észrevételt, javaslatot írásba foglalnak, melynek összegzését a megyei népfront bizottságok, végső soron az országos tanács végez el, és az összegzést a törvényalkotóhoz terjeszti. A törvényjavaslat megmérettetik a társadalmi vitá­ban, melynek eredménye határozza majd meg a módosítás tartalmát, formáját, időpontját.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents