Népújság, 1988. szeptember (39. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-12 / 218. szám

NÉPÚJSÁG, 1988. szeptember 12., hétfő POSTAFIOK 23 5. Üzen a szerkesztő K..!. Idézünk leveléből: . . Ezek a szovjet katonák úgy beszéltek Sztálinról, mint vallásos ember az Istenről. Miért kell a jelen hi­bákért Sztálint előszedni, nem elég volt, hogy a Hruscsov-idő- szak meggyalázta holta után! Mennyiben használ az most a nemzetközi munkásmozgalom ügyének?” És sorolja érveit, védi azokat az érzelmi szálakat is, amelyek önt a múltjához, az el­múlt évtizedek hitéhez, lelkese­déséhez vezetik vissza. Zűrza­vart, fegyelmezetlenséget lát mindenütt, tanácsot is ad: „Akik Sztálin nevét, hibáit szajkózzák, egyszerű kiszűrni, például írók, költők, művészek, tudósok. Mű­szaki értelmiség, újságírók, akik ebben a sztorit keresik, a történé­szek meg akarják etetni az álta­luk kreált maszlagot ... A pa­rancs az Alekszandr Szamszo- nov történész részére is parancs, én most is felelősségre vonnám érte . . .” A mindent megmozgató idő­ben vagyunk mindannyian, vé­gigéltük és végigéljük a forró éveket. Érdeme írásának, hogy őszinte szenvedéllyel sorakoztat fel érveket, csoportosítja a tuda­tát borzoló tényeket és nem tud beletörődni, hogy a legfőbb pa­rancs most más, mint volt évtize­dekkel ezelőtt. Gondoljon néha az áldozatokra is és akkor arról a bizonyos parancsról talán újabb gondolatai is támadnak. D. M. Ha a reggeli kilencórás nyitást a szeszfogyasztási korlátozásra ér­ti, azt kell válaszolnunk, érvény­ben van. Ha ezt megszegik a falu­ban, van hatóság, oda kell beje­lenteni a szabályt megszegőket. PP. I. Tíz év után is lelkiismeretfurda- lása van, főként mint nyugdíjas egészségügyi dolgozónak, miért költöztek ide, miért is bízott meg azokban az időkben és azokban az emberekben, mert akkor a félje még élne. Vagy legalábbis akkor nem halt volna meg — gondatlanság következtében. Azt tudjuk, hogy másnak el­mondani gondjainkat, őrlő két­ségeinket, vagy leírni, titokban azt is remélve, hogy majd valami jó, valami hihetetlen is történik, amitől megnyugszik a bensőnk. Ha lenne is bármi fogódzó ebben az ügyben, mert annyi mindent, sok dátumot, élethelyzetet érint levelében, a papír csak a rájuk jegyzett adatokat árulja el. De azt, hogy kézen-közön, „azok­ban az órákban” ki, mikor, hol és miért nem tette jól a dolgát, nem fedi fel. És ha egy újságcikk sza­kította fel önben a sebet, ne hi­báztassa az igen szemléletes ri­port íróját sem, mert a hollandiai eset ugyancsak emberekről szólt és ott is lehet magyarázatot talál­ni az esetleges hanyagság, vagy gondatlanság kimentésére. Cs. L. Végigjártuk az adminisztráció minden lépését és megállapítot­tuk, hogy minden fórumon fog­lalkoztak az üggyel. Az orvosi szakvéleménnyel nem tudunk vitába szállni, a bizottság határo­zata ellen van, vagy volt jogor­voslati lehetőség. Augusztus 10-i írásbeli információnk szerint rendszeres szociális segélyben részesült. Ha a jogszabályi elő­feltételek hiányoznak, nem hoz­hatnak az ön javára kedvező ha­tározatot. Ebben az esetben a személyi elfogultságot emlegetni — alaptalan vádaskodás. Pontosításra nem volt szükség A megyei lap szeptember 5-én pontosította az Új Tükörben megjelent nyilatkozatom Népúj­ságot érintő részét. Ezzel kap­csolatban idéz: „Úgy vélem, a Népújság túlzottan személyes- kedve írta le az ügyet. Nem lett volna szabad így kiteregetni azoknak az embereknek az ügyes-bajos dolgait. De ha már itt tartunk, szeretném megje­gyezni, hogy az ön írása is sok vo­natkozásban nem korrekt” — mondom én ezt az Új Tükör újságírójának! Az Új Tükörben megjelent ri­port kérdés-felelet formájában készült Kárpáti László újságíró­val. Valóban mondtam és most is fenntartom, hogy az ügy lénye­gével kellett és lehetett volna többet foglalkozni, talán a gyön­gyöshalászi szereplők viselt dol­gait bemutató részletek rövidíté­sével is a Népújság cikkében. A pontosítás azt is tartalmaz­za, hogy álláspontom szerint a Népújság „nem korrektül járt el az ügyben”. Fentebb idézett nyi­latkozatom éppen az Új Tükör újságírójának korábbi cikkére utal, ami még a kiragadott idé­zetből is kitűnik, de teljesen vilá­gos a nyilatkozat egybefüggő át­olvasása és értelmezése után. Visszautasítom tehát azt, hogy olyan megállapítás alapján ma­rasztaljon el az újság, amit soha nem is mondtam. Azért is elmarasztalást kap­tam, mert véleményemet nem a cikk előzetes áttanulmányozása­kor mondtam el. A megyei párt- bizottság titkára, a megyei tanács elnöke, a cikket előkészítő új­ságíró és még többek előtti meg­beszélésen jóval a cikk megjele­nése előtt a véleményem szerinti túlzott személyeskedéssel kap­csolatos észrevételemet megtet­tem, tehát a Népújság megrovása itt is alaptalan. Szeretném kihangsúlyozni, hogy ez ügyben is nyilatkozatun­kat és cselekedetünket mindig az összhang, a következetesség és korrektség jellemezte a törvé­nyesség maximális biztosítása mellett. Ezért kellett a magam és közvetlen munkatársaim nevé­ben „helyretenni” a „pontosí­tott” cikket, amelyre ezek szerint semmi szükség nem volt, hiszen semmi alapja nincs.” Dr. Jakab István a megyei tanács vb-titkára Az alábbi mondatot úgy vél­jük, ismételten szükséges ki­emelni az Új Tükör című lap- ból:„De ha már itt tartunk, sze­retném megjegyezni, hogy az ön írása IS sok vonatkozásban nem korrekt”. A hetilapon kívül ez az IS csakis a Népújságra vonatkoz­hat. Ezt a kijelentést fontosnak tartottuk megjegyezni. (A szerk.) Érdemes volt szóvá tenni Környezetszennyezés a vasút te­rületén címmel még a nyár dere­kán közölte a Népújság írásom, amelyben az állt, hogy a Mátra- vidéki Erőmű — Lőrinci állomá­sok között Salgótarján felé ha­ladva a vasút bal oldalán nagy mennyiségű udvari szemét ékte­lenkedett, amit a kertek alatt la­kók hordtak ki. Két hónap eltel­Lapunk szeptember 5-i számá­nak Üzen a szerkesztő rovatában idéztünk egyik olvasónk levelé­ből, miszerint az V/5-ös számú, egri, Kővágó-téri benzinkútnál már az áremelés előtt egy nappal drágábban adták Trabantjába a benzinkeveréket. Minárovics Sándor csoportve­zető a történtekhez a következő­ket fűzte. A vásárló semmikép­pen sem tankolhatott drágábban az áremelést megelőző napon, délután negyed 3-kor, mivel a kutak átállítását az új áraknak Ismerősömnek pénzt hozott a postás, de a címzettet nem találta otthon. Kis összegről lévén szó, szomszédja vette fel a 367 forin­tot, azaz csak szerette volna meg­kapni a csekken lévő összeget, ha a postai alkalmazott tíz forinttal nem „vámolta” volna meg a tá­vollévőt megillető pénzt. Tuda­tában sem volt cselekedetének, s úgy látszik, annak sem, hogy mennyire megsértett, megalá­zott egy embert. Ám az eset itt Hatvanban korántsem egyedi. A postahivatalban nemegyszer voltam fültanúja annak, hogy a kisnyugdíjas panaszolta, a laká­sán nem kapja meg a nyugdiját, mivel nem ad borravalót. így az idős, beteg embernek el kell menni érte a hivatalba, hogy ott hiánytalanul átvehesse. Akinek „házhoz megy a tével újra arra jártam, s örömmel tapasztaltam, hogy a cikknek volt hatása, érdemes volt megír­ni, hiszen a szemét eltűnt. Meg­tudtam továbbá azt, hogy azok a lakók, akik nem vették komo­lyan a tanács figyelmeztetését, pénzbüntetést fizettek. Szűcs Ferenc Hatvan megfelelően szerelők tudják csak elvégezni. Ők ezt június 26- án a reggeli órákban meg is tet­ték. Inkább az történhetett — s ezt jó lett volna ott a helyszínen azonnal tisztázni —, hogy a ked­ves vevő 86-os benzin helyett 92-es szuperkeveréket tankolha­tott, ugyanis ha a kapott mennyi­séget beszorozza a régi egységár­ral, akkor a fizetett összeg jön ki. Ennél a töltőállomásnál alkal­maztuk először a 92-es benzin­ből készült keverék árusítását. Mindezt azért, hogy a vevők igé­nyét ki tudjuk elégíteni. pénz”, kiszolgáltatva érzi magát, de legalábbis kényelmetlenül. Pedig minden összeget, amit utalványon küldenek, előzőleg a postán gondosan kiszámolnak, s nem kalkulálják bele a visszájá­ról. Most már csak azt nem tu­dom, hogy a kézbesítők miért nem tartják be a munkaköri le­írásukban foglaltakat? Meddig rendelkeznek még mások idejé­vel, pénzével, türelmével? Med­dig használják ki mások jóindu­latát, emberségét? (E kis írás végére kívánkozik, hogy bár igen gyakori jelenségről van szó, azért mégis, mint min­denben, itt is van kivétel, s van­nak becsületes, munkájukat tisz­tességgel ellátó dolgozók. Tisz­telet nekik.) Györkis Ildikó Van ésszerű magyarázat Lapunk augusztus 29-i számá­ban Mi van a Köjál-dobozok­ban ?címmel közöltünk egy írást, amelyre dr. Záray Gabriella igazgató főorvos a következőket válaszolta: „A küldemények kézbesítése során gyakran elő­fordul, hogy széklettartály for­májú csomagocskákat akkor is ha azok címzettje nem a Köjál, a postás intézményünkbe hozza. Ez történt a miskolci nagymama küldeményével is. Három alka­lommal a csomagot visszavittük az egri postára, de az rendszere­sen újra csak hozzánk került. Ezért laboratóriumunk mellé­csomagolt még két üres dobozt, hogy a pakk alakja megváltoz­zon, és végre a címzetthez eljus­son jogos tulajdona. Áz ön által megfogalmazott ésszerű magyarázat nem mond ellent a cikkben leírtakkal. A glossza azt a hivatalnoki szemlé­leten túlmutató magatartást di­csérte, amely példa lehet más in­tézmények dolgozói számára is.(A szerk.) Kisebb—nagyobb bosszúságok Ne a komputert hibáztassuk! Már régen elfelejtettem volna, hogy az elmúlt esztendőben a megyeszékhelyen is megszavaz­ták a tehót. Egyes szám első sze­mélyben azért nem nyilatkozom, mert engem ezzel kapcsolatban senki sem keresett fel annak ide­jén. Mégis kiküldték a 250-250 forintról szóló csekkeket, amit be is fizettem. Azt gondoltam, hogy ezzel az ügynek pontot te­szek a végére. De nem így tör­tént! Az idén már kétszer küld­tek az adócsoporttól felszólítást, hogy sürgősen fizessem be a hát­ralékot. Az utalványon most vi­szont már nem 500, hanem 1000 forint szerepelt. Bementem az igazoló szelvé­nyekkel először, majd másod­szor, s szinte szégyenkezve tá­voztam. Nem éppen udvarias hangon közölték velem, hogy gé­pi adatfeldolgozás segíti munká­jukat, ne őket hibáztassam. Egyébként is majd küldenek egy levelet, amelyben közük, hogy minden rendben van. Eddigi ta­pasztalataim alapján, én ebben már nem nagyon hiszek . . . Gál Györgyné, Eger A vevő szuperkeveréket tankolhatott Két nemzedék a kaptafánál (Fotó: Szabó Sándor, MTI) Utánajártunk Mikor jogos a reklamáció? . . . ha tönkremegy a lábbeli „A nagycsaládos szülők a meg­mondhatói, hogy évente hány pár cipőt nyűnek el a gyerekek. Előfor­dul — nem is olyan ritkán — az is, hogy az egyes lábbelik néhány he­tes vagy egy-két hónapos viselés után használhatatlanok. A mai árak mellett nem mindegy, például nekem, aki négy gyermeket neve­lek, hogy háromhavonként vagy félévenként veszek csemetéimnek új cipőt. Nemrégiben vittem vissza kislányom szakadt műanyag szan­dálját az egri Centrum Áruházba, de sajnos csalódottan távoztam. Úgy éreztem, hogy a három hó­nappal ezelőtt vásárolt, 140 forin­tos, tönkrement áruval nem szíve­sen bajlódnak, gondolom azért, mert nem éri meg nekik” — írja le­velében D. B.-né Eger környéki olvasónk. A panasznak jártunk utána, s felkerestük az egri Centrum Áru­ház cipőosztályának vezetőjét Csehó Tibornét. — Jól emlékszem erre az esetre — kezdi a beszélgetést. — A hölgy egy erősen kopott, szakadt, mű­anyag szandált hozott be. Még el sem kezdtem mondandómat, hogy mi lesz az áru sorsa, ő mérge­sen elrohant. A panaszok nem rit­kák, s talán meglepően hangzik, de évente körülbelül 800 ezer és 1 millió forint között van a reklamá­ciók miatt visszavett darabok érté­ke. — Mennyi ideig lehet a kifogá­solt cipővel jelentkezni? — Égy-egy lábbelire — legyen annak viselője felnőtt vagy gyerek — fél év a jótállási idő. Gyakorta megesik, hogy a vásárlók olyan hi­bákat is találnak az egyes darabo­kon, amelyek nem a hordástól származnak. Ilyenkor is az a teen­dő, hogy a vevő a blokkal együtt bemutatja a cipőt, ha javítható, KTSZ-be küldjük, ha nem, akkor az áruházban kártalanítjuk a rek­lamálót: a vételár visszafizetésé­vel, vagy új termék formájában. — Mindig helyben intézik el az ilyen formaságokat? — Nem. Előfordul az is, hogy a kifogásolt terméket felküldjük Budapestre, a KERMI-hez. Ha ott bebizonyítják, hogy a szakadás gyári, pontatlan munka következ­ménye, akkor mi orvosoljuk a problémát, ellenkező esetben nem tudunk mit tenni. Sajnos, a pana­szos nem hagyta itt a szandált, hogy a KERMI-hez eljuttassuk. Itt kívánom megjegyezni, hogy a le­vélíró 140 forintot érő lábbelijével is ugyanolyan lelkiismeretesen jár­tunk volna el, mint a legdrágább darabokkal, hiszen nekünk sem érdekünk, hogy a vásárlók bosz- szankodva távozzanak üzletünk­ből. Nagy Katalin Emberségből jeles Sógorom fiatalon, 44 éves korá­ban hirtelen meghalt. Nővérem két gyermekkel itt maradt és a sok OTP-kölcsönnel, mint min­den fiatal. Az elhunyt a Mátrai Gázbetongyár dolgozója volt, s ott amikor megtudták a szomorú hírt, azonnal intézkedtek. A szakszervezeti bizalmi személye­sen hozta el a rendkívüli segélyt, továbbá a sógorom havi fizetését a jutalommal együtt, amire ak­kor ugyancsak nagy szükségük volt. így is lehet ügyeket intézni, amit ezúton köszönünk a Mátrai Gázbetongyár pártalapszerveze- tének, vezetőségének, szakszer­vezeti bizottságának. Igaz, kicsit későn, de a fájdalom miatt eddig nem tudtuk megírni ezt a pár sort. A gyár dolgozói emberség­ből jelesre vizsgáztak. Horváth Andrásné Gyöngyös A Füzesabonyi Állami Gazdaság felvételt hirdet számviteli osztályvezetői munkakör betöltésére. A munkakör betöltésének feltétele: felsőfokú szakirányú iskolai végzettség (legalább 4 év szakmai gyakorlattal rendelkezők előnyben). Jelentkezés részletes önéletrajzzal, a gazdaság központjában, a személyzeti vezetőnél. VÉGRE OLCSÓBB VALAMI! LAKODALMI RENDEZVÉNYEK HEVESEN AZ AKÁC ÉTTEREM—PRESSZÓBAN III. osztályú áron! KÉNYELMESEN, SZÍNVONALASAN MEGRENDEZI ÖNNEK IS A LAKODALMÁT AZ AKÁC ÉTTEREM—PRESSZÓ Borravaló — önkényesen

Next

/
Thumbnails
Contents