Népújság, 1988. szeptember (39. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-09 / 216. szám

NÉPÚJSÁG, 1988. szeptember 9., péntek GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3. Élelmiszerexportunk ma és holnap „Mert formálisnak érzik, az is lesz...” Megbéklyózott vállalati tanácsok (?) A nemzetközi agrárpiac jelen­legi helyzetét nem lehet néhány év klimatikus viszonyaival, vagy olyan rövid távú közgazdasági hatásokkal magyarázni, mint a recesszió. A nyers mezőgazdasá­gi tömegtermék „versenyképes­ségéről” az utóbbi években a vi­lágpiac immár véglegesen ki­mondta az ítéletet. A hazai élelmiszer-termelés — beleértve az élemiszeriparét is — műszaki szintje jóval alacso­nyabb és egyenlőtlenebb, mint a fejlett ipari államokban, ame­lyek piacán a magyar termékek­nek versenyeznie kell. Különö­sen az értékesítést közvetlenül megelőző fázisok — például a tá­rolás, osztályozás, szállítás, áru­kikészítés és csomagolás — mű­szaki fejletlensége okoz gon­dot. Mindez olyan, egyre élesedő versenyhelyzetben, amikor a ko­rábban még elfogadható minő­ség már nem elegendő. Az 1990-ig várhatóan rendel­kezésre álló gazdasági erőforrá­saink szelektív felhasználása ese­tén mai versenyhelyzetünk kö­zéptávon valamelyest javítható. Rövid távű versenyképességünk jelentős javulására azonban csak egyes termékek vagy termékcso­portok esetében lehet számítani, de a termékek összességében nem. Ehhez ugyanis jelenleg még hiányzik egy jókora vásárló­erővel rendelkező, igényes és hú- zóerőt kifejtő, széles belső élel­miszerpiac. Akadályt jelent to­vábbá az élelmiszer-termelésnek az iparral és az eszközimporttal szembeni alárendeltsége, vala­mint a termelőegységek ismert jövedelmi helyzete és felhalmo­zóképessége is. A hetvenes évek nagy világ- gazdasági változásainak hatására a konvertibilis valutával fizető nemzetközi agrárpiac is több- központűvá vált, míg a mi kivite­lünk továbbra is lényegében egy- központú, Nyugat-Európa cent­rikus marad. Ez most több ki­sebb exportőrrel szemben is ver­senyhátrányt jelent számunkra és sürgeti az új piacok feltárását. A marketingmunkát termelők­nek és az exportőröknek folya­matosan és közösen kell végezni­ük az erre alkalmas, az adott tér­ségben tevékenykedő olyan vál­lalati szervezetek keretében, amelyek „otthon vannak” az adott piacon és az exportot is ko­ordinálják. Célszerű volna ezért a külpia­cokon működő magyar kereske­dők körét az ottani viszonyokat ismerő, megfelelő személyi és üz­leti kapcsolatokkal rendelkező helyi eladókkal bővíteni. Egy- egy nagyobb piaci körzetben eredményes lehet például az önálló exportjoggal rendelkező vállalat (vagy vállalatok) számá­ra képviseleti irodát létesíteni. Ettől még a külkereskedelmi ki- rendeltségeinknek is maradna elég tennivalója, a szak-külke- reskedelmi vállalatok képvisele­tével. Egyes piackutató jelentések időszakonként, esetleg idegen szervezetek általi elkészítése, a hézagos piaci információk ad hoc „beáramoltatása”, vagy ép­pen kizárólagos értékesítési jo­gok megadása — látszólag — ma már egyáltalán nem alkalmasak, de főként nem elegendőek a pi­achoz való rugalmas alkalmaz­kodáshoz. A jövőben tehát erő­sítenünk kell az űj piacok feltárá­sára, a meglévők bővítésére és a közvetlen piaci jelenlétre irányu­ló kezdeményezéseinket, javítva ezzel is érvényesülésünk esélyeit. A potenciális és új piacokon hatásos magyar élelmiszer ima- ge-t kell kialakítanunk és meg­szilárdítanunk. A magyar élel­miszer-termelés és termékei eh­hez elegendő értékes és speciális tulajdonsággal rendelkeznek, le­het belőlük piaci tőkét kovácsol­ni. Az olyan — hagyományos és kifejlesztendő — exporttermé­keinknél, amelyek speciális ter­mőhelyi, illetve termelői sajátos­ságokat (megjelenési forma, kü­lönleges terméktípus, zamat, stb.) hordoznak, rendkívül fon­tos az adott piacon a fogyasztók figyelmét felkelteni és termékhű­ségüket kialakítani. Ilyen termé­keink a feldolgozott sertés- és ba­romfikészítmények, a friss, vala­mint a gyorsfagyasztott és szárí­tott gyümölcs- és zöldségfélék, borok, bizonyos szeszes italok és még néhány magyar specialitás. A tőkés piac nehéz értékesíté­si viszonyai közepette nekünk olyan versenyképesség kialakí­tására van szükségünk, ami nem a jellegtelen tömegárukban, az olcsóságban testesül meg. Ez minden bizonnyal külpiaci fönn­maradásunk feltétele. A sajátos magyar arculat ki­alakításának közismerten egy­részt a termékre, másrészt a ter­méket szállító-forgalmazó válla­latra, harmadsorban pedig a származási országra kell kon­centrálnia. Magyarországot az „ egészséges és tiszta környezetből származó ízletes ételek és zama­tos italok megbízható forrása­ként” kellene a tőkés piac vevői­nek emlékezetébe vésni. —„A vállalati tanács névleges dolog. Tulajdonképpen minden maradt a régiben: az igazgató ugyanúgy egyeduralkodó.” — „Az egész nem más, mint egy újabb adminisztrációs fal az ügyintézés bürokratikus vár­rendszerében. ” — „Kisemberek gyülekezete. Azt hiszik, hatalom van a kezük­ben — aztán rendszerint kiderül, hogy a döntési jogkörük elég cse­kély.” — „A vállalati tanácsban he­lyet foglaló fizikai dolgozóknak esetleg ott ül a főnöke is. Annak a kezét nézik: ha ő felemeli, csak akkor mernek ők is szavazni.” — „ Olyan, mintha nem is len­ne. Én legalábbis nem veszem észre, hogy működnek. így arra sem tudok válaszolni, jó vagy rossz, hogy egyáltalán van ilyen. ” A fenti vélemények olyanok­tól hangzottak el, akik vagy ma­guk is vállalati tanács (további­akban: vt) tagok, vagy olyan he­lyen dolgoznak, ahol létezik ez az irányítási forma. E gondola­tok után még inkább érdekelt a kérdés: kellenek-e egy munka­helyi közösségnek, illetve egy vállalatnak a tanácsok. Egy jog­szabályt, egy rendelkezést ter­mészetesen nem kívánunk felül­bírálni. Pusztán arra kerestük a választ: milyen működési zava­rok váltják ki sokakban azt az ér­zést, hogy a vt valójában csak formális testület. A témáról Nagy Benedekkel, az Egri Közú­ti Építő Vállalat tanácsának el­nökével beszélgettünk. Egyértelmű: jó, hogy van, csak... ...a működésében lévő hiá­nyosságok miatt nem tudja be­tölteni a szerepét. Hogy mire gondolok? Először is nem tisztá­zott, hogy mit jelent pontosan az adott minisztérium törvényességi felügyelete. Konkrétan nálunk úgy néz ki a helyzet, hogy a mi­nisztérium képviselője minden A Jászberényi Hűtőgépgyár a növekvő piaci igényeknek meg­felelően fokozatos termékvál­tást, korszerűsítést hajt végre, újabb és újabb típusú, energiata­karékos, esztétikus hűtő- és fa­gyasztószekrényekkel, kereske­delmi bútorokkal, radiátorokkal, légkondicionáló készülékekkel, szifonokkal jelenik meg a hazai vt-ülésen részt vesz, és vélemé­nyezi határozatainkat abból a szempontból, hogy nem ütkö­zik-e jogszabályba. És itt van a másik kelepce. A vállalati taná­csokról szóló jogszabály annyira precízen behatárolja a feltétele­ket, hogy választási lehetőség nem nagyon van. Alig akad olyan kategória, amit a vt saját jogkörébe utalhat. Több a kell, mint a lehet— és ez nagyon meg­köti a kezünket. Hozhatnánk különböző döntéseket, de... ...ezzel az operatív lehetősé­gétől fosztanánk meg az igazga­tót. így is faramuci a helyzet. Te­gyük fel például, hogy gazdasági társulást vagy leányvállalatot szeretnénk létrehozni. Az igaz­gató elvileg úgy ül ott a tárgyalá­sokon, hogy „bilincsben van mind a két keze”.. Lényegében nem mondhat semmit. Azért nem, mert ilyenkor döntést csak a vállalati tanács hozhat. Igen ám, de akkor minden egyes kér­désnél össze kellene hívni a 24 tagot, ennek fele ráadásul fizikai dolgozó és — közútépítésről lé­vén szó — külső területeken dol­gozik. És vajon így milyen pozí­cióból tárgyalhat egy vezető? Hi­szen bármit mond, igent vagy ne­met, arról törvényesen nem biz­tosíthatja a partnerét. Ebből kiút csak az lehetne, ha döntési jogkörrel ruházhatná fel a vt az igazgatót. Erre azonban egyelőre még nem született jog­szabály. Mire egy javaslat hozzánk érkezik, már lerágott csont, hiszen... ...előtte megvitatták már ve­zetői értekezleten — amelyet ha­vonta tartanak — ezt az elképze­lést a vállalat igazgatója már a pártvezetőség, illetve a párttag­gyűlés elé vitte, átnézte már és el­fogadta a szakszervezeti bizalmi és a külföldi kereskedelemben. • A minőségileg jobb, szebb ki­vitelű, tartósabb termékek előál­lításához műszaki és technoló­giaifejlesztésekkel teremti meg a feltételeket. A Hűtő- és Klíma- technikai Gyárban korszerű, porszórásos festési technológiát vezettek be, új vákuumszívó gé­pet helyeztek üzembe. Megépült testület is. Ezek után mi marad nekünk? A vita semmiképpen sem. Nem is jellemző, hogy az évenkénti három ülésen ilyen ügyekben parázs szópárbaj han­gozna el. Ráadásul 4-5 emberen kívül általában senki sem szólal meg. A fizikai dolgozó, aki egyben vt-tag, kap egy vastag borítékot... ... és nem tudja, mit kezdjen vele. Tájékoztatni kellene a mun­katársait, azokat, akik őt bevá­lasztották ebbe a tanácsba, de az az érzésem, hogy saját maga sem olvassa el. De ezt ők maguk sem vallják be, könnyebb, ha azt mondják: mit akartok tőlünk egyáltalán, nem értünk mi eh­hez... Dehogynem értenek, csak egy kicsit oda kellene figyelni, át­tanulmányozni azt az anyagot, amit megkapott! Amikor viszont a bérekről esik szó, akkor aztán mindenki mondja a magáét a vt előtt is. És olyankor hiába ma­gyarázzuk, hogy ez a szakszerve­zetre tartozik, nem pedig ide — nem értik meg. Ilyenkor elisme­rik a vt-t vezető testületnek, más­kor viszont formálisnak érzik. És mert formálisnak érzik, az is lesz! Vallom: kemény tanulási fo­lyamat kell ahhoz, hogy minden­ki megszokja ezt az új formát. Szerveztünk tanfolyamot, to­vábbképzést, kifejezetten azért, hogy a tagok felkészüljenek a fel­adatokra. Van egy fórum, amit túlszabályoztak... ... a szerepét viszont nem tisz­tázták. Szerintem a vállalati ta­nácsnak az lenne a célja, hogy a sokat emlegetett tulajdonosi szemléletet megteremtse a ta­gokban, és rajtuk keresztül az összes dolgozóban, viszont a vál­lalati érdekek állandóan ütköz­nek az alkalmazottakéval, a táv­a vállalat műanyagüzeme, ter­melésbe állt az új galvanizáló és horgonyzó üzem, a hűtőszek­rénygyár lakkozója. A középtávú program további részében újabb szerelő géprend­szereket állítanak a termelésbe. A Hűtő- és Klímatechnikai Gyárban a nehéz fizikai munka csökkentésére számítógép ve­lati célok pedig ellentmondás­ban vannak a napi feladatokkal. Ha ugyanis például felvetődik a kérdés: a vállalat vagyonát gya- rapítsuk, vagy osszuk szét a nye­reséget? — a 24 vt-tag közül 23- an ez utóbbi mellett döntenek. Ugyanis egyedül az igazgató ér­dekelt a premizálás szabályai szerint a vállalat jövedelmének növelésében. Nem tudunk előre gondolni. Most legyen pénzem, most aka­rom, hogy nőjön a nyereségem — általában ez a nézet jellemző. Senki nem érti meg, hogy a válla­lat gyarapodása a saját érdeke is. S ennek sajnos egyszerű a ma­gyarázata: hiányzik belőlük az a tudat, hogy a hely, ahol dolgoz­nak — az övék. Azért én optimista vagyok Jó dolog, hogy a vt nagyobb önállóságot ad az igazgatónak — egy bizonyos szempontból. Ré­gebben mindent úgy kellett csi­nálni, hogy az tessék a miniszté­riumnak. Most nem kell szo­rongva a piros szőnyeg szélén vá­rakozni: a vt-re saját tekintélyé­nél fogva nagyobb hatással van a vezető. Ha meg van győződve gondolatainak helyességéről, a saját dolgozóit jobban meg tudja győzni erről. A következő ciklusban az öt év leteltével érvényesül majd leg­inkább a vt személyzeti és káder- politikája. Újra választ igazgatót, erre a posztra pályázatot ír ki. Talán olyanok kerülnek majd be a tanácsba is, akik teljes lelke­sedéssel és tudatos jobbító szán­dékkal nemcsak a saját, hanem a vállalat gyarapodását is szem előtt tartják. És még egy utolsó dolog, amiben változtatni kelle­ne szerintem: a szervezeti és mű­ködési szabályzatnak adni na­gyobb teret, nem pedig a jogsza­bályoknak. zérlésű lemezfeldolgozó kezdi meg működését. A hűtőszek­rénygyártás modernizálását segí­ti az új ajtó- és oldalpanel-gyár­tósor üzembe helyezése. Auto­matizálják az autóbusz-radiátor lamellagyártását. A hatékonyság növelésére a gyár műszaki gárdá­ja és fejlesztő intézete új célgépe­ket is kifejleszt. Üdítőital-újdonság a Oueen Próbálkozó takarékszövetkezetek Műszaki fejlesztés a Hűtőgépgyárban A Budapesti Szeszipari Vállalat óbudai üzeme négy, különféle ízű, új Queen üdítőital-család palackozását kezdte meg. A kánikulai na­pokban a cola, tonik, mangó, kiwi ízesítésű italból naponta 16 ezer 1,5 literes palackot töltenek. Újdonság az is, hogy az üdítők átlátszó műanyag palackba kerülnek, amit a gyár a Borsodi Vegyi Kombinát­tól vásárolt alapanyagból készít. Az új üdítőital és csomagolási tech­nológia az óbudai üzem idén befejeződő rekonstrukciójával vált lehe­tővé. Az űj nyugat-német gépekkel felszerelt palackozósoron a Queen üdítő (MTI-fotó: Krista Gábor) AZ EREDMÉNYÉRDEKELTSÉGŰ GAZDÁLKODÁS, külö­nösen mióta a korábbinál nagyobb önállóságot kaptak munkájukhoz, a megszokottnál mozgalmasabbá, változatosabbá tette Heves megyé­ben is a takarékszövetkezetek mindennapi tevékenységét. Ha a betét- gyűjtést, hitelezést változatlanul alapvetőnek is tekintik feladataik­ban, ma már a pénzügyi szolgáltatások még számos fajtájával foglal­koznak. Felvesznek hirdetést, biztosítást szerveznek, totó-, lottószel­vényeket árusítanak, társasutazásokra toboroznak jelentkezőket, va­lutabeváltásra, ingatlanforgalmazásra vállalkoznak, vagy története­sen áfészeknek, téeszeknek adnak kölcsönöket a felvásárlásokhoz. Hol szűkebb, hol szélesebb a skála. Az üzletkör bővülését néhol egészen szokatlan kezdeményezések is jelzik. A domoszlói körzet ta­karékszövetkezete többi között — egészen egyszerű ötlet megvalósí­tásával — elsősorban falusi lakodalmak kiszolgálásával próbálkozik. A nyereségből például bérelhető hűtőpultot, konyhafelszerelést, edényeket vásárolt, ami — aligha kell hangsúlyozni — praktikusságá­val méltán nyerte el a lakosság megelégedését, s más téren is minden bizonnyal tovább javította az ügyfelekkel való együttműködést, erő­sítette a sokat emlegetett tagsági kapcsolatokat. Nem utolsósorban pedig a befektetés három éven belül meg is térül. A vámosgyörkiek tehergépkocsit vásároltak, hogy lízing útján — bérleti díj ellenében — fuvarozó kisiparosnak adják. És sorolhatjuk tovább a példákat! A LEGÉRDEKESEBBEK kétségkívül a hatyaniak útkeresésével kapcsolatosak. Az országnak is immár legnagyobb itteni takarékszö­vetkezete — mint Herczegh Alajos elnök sorolta — már a lakásberu­házástól sem riad vissza. Alapítása óta ugyan — nemrégiben — elő­ször vágta ekkora fába a fejszéjét”, de bízik a próbálkozás sikerében. Nem kevesebb, mint 38 két és fél, négyszobás lakás építésére adott megbízást egy szintén hatvani kisszövetkezeti kivitelezőnek, hogy közülük huszonnéggyel a városban mindeddig eléggé megoldatlan minőségi cseréket könnyítse, míg a többit teljesen maga értékesítse az igényesebb fészekrakóknak”. Nem csupán az egyes otthonok lesznek jól felszereltek, kellemesei^, hanem az egész — négyszintes, sátorte­tős, alul üzleteknek is helyet adó— épület gazdagítja, szépíti a lakóte­lepet és egyben Hatvant. Ugyanekkor a lakásokhoz tartozó gépkocsi­tárolókon kívül a későbbiekben külön garázssor is szerepel a szövet­kezeti tervekben, amelyek megvalósításával újabb gondokat csök­kenthétnek. A hatvani szövetkezet elnöke — városa határain túl — egyben igaz­gatótanácsi elnöke annak a gazdasági társulásnak is, amely a Danubi­us Szállodavállalattal, s egy sor falusi bankkal” közösen éppenséggel a kőszegi Hotel Panoráma felújítására, fejlesztésére, üzemeltetésére vállalkozott jó fél esztendeje. A Vas megyei üzletet az Expressz Ifjú­sági és Diák Utazási Irodától vásárolták, aztán megvették még a mel­lette lévő — a szállodából eddig hiányzó — éttermet is hozzá. A re­konstrukció” alkalmával nemcsak rendbe teszik a meglehetősen le­robbant ingatlanokat, hanem egyéb tekintetben is vonzóbbá vará­zsolják. A ház” — ahogyan a vendéglátó szakmában emlegetik a ha­sonló létesítményeket — uszodát kap, s a későbbiekben már a minde­nekelőtt várt szomszédos, osztrák, német turisták által annyira igé­nyelt fogorvosi rendelő, fogtechnikai laboratórium sem hiányzik a szolgáltatások közül. Aztán a hatvaniak fantáziát, hasznot látnak abban is, hogy a hevesi, kiskunlacházi, dorogi, kisbéri takarékszövetkezetekkel, illetve pesti bankokkal, vállalatokkal részvénytársaságot alapítottak. Újszerűsé­ge, hogy a hovatovább már széles körből közismert ingatlanforgal­mazáson túl itt tervezési szolgáltatásról is szó van. Egyszóval: kísérleteznek pénzügyi szervezeteink. Meg-megpró- bálnak kilépni megszokott munkáikból, hozzá-hozzáfognak sok olyanhoz is, amelyhez eddig nem nyúlhattak, amelyről talán még ál­modni sem mertek. Forgatják forintjaikat, gazdálkodnak, azon van­nak, hogy még eredményesebben dolgozzanak. KORÁNTSEM VALAMIFÉLE KALAND, hanem nagyon is szükséges cselekvés, aminek itt és ott tanúi lehetünk tevékenységük­nél, s ami maholnap ugyanúgy hozzájuk tartozik, mint amit eddig megismertünk kirendeltségeiken, fiókjaikban, pénztáraikban. Mind, mind az idők változásait jelzi. Gyóni Gyula Hnrnc Jurlit

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents