Népújság, 1988. szeptember (39. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-01 / 209. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. szeptember 1., csütörtök CSALÁD — OTTHON — ISKOLA 5.--J-—-,:. rvMsL^"2:P:! .......5„S,g M eghökkentő tények az iskolaérettségről Akik abban hasonlítanak egymáshoz, hogy különböznek Hinnék-e, hogy az első osztályban kezdő kisgyermekek tudása között öt év, magatartásuk érettségében pedig akár hét év különbség is lehet. Erre mutat rá Nagy József Öt-hatéves gyermekeink iskolakészültsége című könyve, melyben egy vizsgálat tanulságait osztja meg velünk. A félreértések elkerülése végett ez a hosszú idő nem zsenik és fogyatékosok közötti eltérés. Normál osztályokról van szó. Sőt! A legjobb és leggyengébb értéket produkáló kisgyermekeket nem is vizsgálták a kutatók. Ezek a különbségek a vizsgált 90 százalékon belül mutatkoznak. A szakemberek a kapott eredmények alapján joggal állítják, hogy az egy osztályba besorolt kisiskolások „csak abban hasonlítanak egymásra, hogy különböznek”. Természetesen mindig is lesz különbség a gyermekek — éppúgy, mint a felnőttek — értelmi színvonala között, de ez a mért nagyfokú lemaradás messze meghaladja a természetes eltéréseket. Elkerülni a kudarcokat Elképzelhető, mit él át majd az a gyermek, akinek értelmi vagy magatartásbeli fejlettsége évekkel az iskolai kívánalmak alatt Van. A képességeit messze meghaladó terhelés alatt őrlődik, roskadozik a személyisége. Kevés reménye van arra, hogy megfelelő kompenzáló segítséget kapjon bárhonnan is. Egyszerűen azért, mert sem a szülők, sem a pedagógusok nem tudnak mit kezdeni az ilyen kisiskolással. Keveset tudunk róluk, problémájukról. Csak konstatáljuk kudarcaikat, tehetetlenül nézzük, hogy lassan magatartásuk nem kívánatos módon megváltozik: vagy megkeményedik, kezelhetetlenné válik, vagy visszahúzódó, szorongó, önértékelésében sérült, elkeseredett gyermek lesz belőle. (Hiszen személyiségük tehetetlen a „számukra” irreálisra méretezett követelményekkel szemben.) Mindezek ismeretében joggal merül fel a kérdés, miért nem szüljük ki jóval az iskolakezdés előtt, hogy melyik kisgyermeknél milyen területen kell erőteljesebb fejlesztő támogatást adni, — ami mérsékelhetné ezeket a hátrányokat. Meg kell keresni annak az intézményes lehetőségét, hogy a gyerekek közel azonos eséllyel kezdhessék az iskolai munkát, és az ne okozzon náluk személyiségkárosodást. Hogy miért marad le 5—7 évvel egyik a másiktól? Ez sok dologtól függ. Ezek között vannak olyanok, amelyeket direkt módon nem tudunk megváltoztatni, pl. ilyen az úgynevezett lassabb érési tempó. Okozhat problémát az agy mikrosérülése is, ami átlagos, jó intelligencia mellett is vezethet lemaradáshoz bizonyos tantárgyakban. Vannak azonban olyan tényezők, amelyeket módunkban áll befolyásolni: ebből a teljesség igénye nélkül említsünk néhányat. Döntő a családi nevelés Mit tehet a család, mit tehetnek a szülők annak érdekében, hogy gyermekük iskolakészültsége hozzávetőlegesen megfeleljen az iskolai követelményeknek? Segíthetünk gyermekünknek azzal, ha magunkat is fejlesztjük, hiszen a szülők iskolázottsága, műveltsége meghatározó a gyermek értelmi színvonalában. Az említett vizsgálat azt mutatja, hogy „a 7—8 osztályt végzett szülők gyermekei átlagosan egy teljes esztendővel vannak lemaradva a középiskolát végzett szülők gyermekeinek iskolakészültségétől”. A gyermek harmonikus személyiségfejlődésében, így az iskolára való felkészítésben is meghatározó a családi nevelés megfelelő volta (ez a születés pillanatától értendő!). Jelentős ebből a szempontból maga a családi együttlét, amikor nem kell nevelni a gyermeket, csak bevonni, a családi tevékenység áramkörébe; „itt 2 évnyi a különbség azok között a gyermekek között, akiknek a szülei egyáltalán nem használják ki e lehetőséget, azokhoz képest, akik rendszeresen élnek vele”. A családi nevelésen belül kiemelt tényező a kommunikáció, a beszélgetésnek, beszédstílusnak az a közege, amely a gyermeket a családban körülveszi. Ez könnyen belátható, hiszen az információk özöne juthat általa a gyermekhez, aki az anyanyelvi kultúrát és a gondolkodást megalapozó fogalmi rendszert a beszéden keresztül sajátítja el; de mindez a viselkedési normák, szabályok megfogalmazásában, átörökítésében is jelentős. Ehhez olyan kommunikáció szükséges, amely a gyermek számára egyértelműen tükrözi a valóságot, a valóság elemeinek összefüggését, viszonylatait. Olyan igényes, jól árnyalt beszédet, amely elegendő információt nyújt a gyermekeknek a világban való eligazodáshoz. Mindehhez csak egy dolgot kell tennünk: beszélgetni a gyermekkel. Pl. a rendszeres mesélés kisgyermek- korban „több mint másfél esztendő előnyt jelent tudásban” olyan gyermekekkel szemben, akiknek nincs részük ebben. A családi tényezőket még lehetne sorolni összegzésképpen csupán annyit, hogy „mintegy két és fél esztendőnyi iskolakészültségbeli különbséget” eredményezhet a gyermekek között a családi tényezők eltérő volta. Hogy ez ne következzen be, a hivatásos nevelők mellett mi szülők is sokat tehetünk: az együttélés minőségének javításával. Eredményesen akkor segíthetünk, ha erre a gyermek születése pillanatától tudatosan figyelünk. Bimbó Zoltánná pedagógus Iskolaköpenyek — házilag Szerencsésnek mondhatja magát az az anyuka, aki tud szabni-varrni. A gyerekruhák hallatlanul magas árai még azokat is rászorítják a házivarrásra, akik eddig nem éltek ennek lehetőségével. Hiszen a viszonylag nem túl drága — alkalmi áron beszerezhető — méteráruból lényegesen olcsóbb és csinosabb gyerekholmikat lehet varrni. Például az iskolaköpenyeket, amelyikből egy nem is elég, hiszen váltani kell szinte naponta. S noha már van némi javulás a konfekcióban, a köpenyek többsége műszálas anyagból készült, az egyedi darabok nem túl változatosak, csinosak. Pedig egyszerű díszítő eszközökkel — tűzésdísz, paszpólozás, színkombinációk, szép gombok segítségével — mutatós, praktikus köpenyek is készülhetnek. Rajzaink ehhez adnak ötleteket a varrni szerető anyukáknak. Rajz és szöveg: Bányai Katalin Orvosunk válaszol Egészséghigiéne A civilizáció egyik átka: a túlzott sófogyasztás Receptsarok Együnk finomat Karfiol leves Hozzávalók: 1 kg karfiol, 2 evőkanál olaj vagy 3 dkg zsír, 3 dkg liszt, zöldpetrezselyem, 1 kanál tejföl, só. A karfiolt megtisztítjuk, rózsáira szétszedve megmossuk. Forró vízben félpuhára főzzük. Ekkor világos rántást készítünk, azzal felengedjük, zöldpetrezselyemmel ízesítjük és még 10 percig lassan főzzük, amíg a karfiol teljesen puha lesz. Betétnek apró liszt- vagy daragaluskát főzünk bele. Egy kanál tejföllel tálaljuk. Rácos hús Hozzávalók: 1 kg burgonya, 30 dkg zöldpaprika, 30 dkg paradicsom, 2 fej vöröshagyma, 8 szelet sertéskaraj vagy tatja, 2 dl tejföl, 1 kiska- nál olaj, só, késhegynyi piros- paprika. A burgonyát megtisztítjuk, és kiolajozott, mély tűzálló tálba terítve, rétegenként megsózzuk. Tetejére karikára vágva fektetjük a kicsumázott zöldpaprikát, a paradicsomot meg a hagymát, és az egészet befedjük az alaposan kivert, megsózott hússzeletekkel. A sütőben kb. egy óra hosz- szat sütjük, félidőben megfordítva a hússzeleteket, hogy mindkét felük egyenletesen piruljon. A fordításnál nem árt, ha a tetejére kerül néhány hagymakarika is. Tálalás előtt 10 perccel leöntjük a paprikával ízesített tejföllel, és a sütőbe visszatolva, még egyszer átsütjük. Készíthetjük a rácos húst főtt burgonyából is, akkor a tetejére viszont nem nyers, hanem hirtelen kisütött vagy egyben puhára párolt s utána felszeletelt hús kerül, és már a kezdetén ráöntjük a tejfölt. Ezt a rácos húst elegendő 15 percig sütni a sütőben. Képviselőfánk Hozzávalók a tésztához: '20 dkg liszt, 10 dkg zsír, 5 egész tojás, 2 dl forró víz. Egy 3 Uteres fazékba 2 dl forró vizet öntünk és hozzáadjuk a zsírt. Ha a zsír elolvadt és a víz forr, egyszerre hozzáöntjük a lisztet és fakanállal addig keverjük, amíg összeáll (2—3 perc). A tűzről levéve, s míg forró, hozzáadjuk egyenként a tojásokat, mindegyik tojással külön-külön jól elkeverjük. Egy zsírozott sütőlapra 6 cm távolságban diónagyságú halmokat rakunk, tetejét simára igazítjuk, és a tésztát egy óráig pihentetjük. Az egyenletes kiszaggatás legy- gyorsabb módja, ha a tésztát lisztezett deszkán 2 cm-es vastagságra kisodorjuk, 2 cm-es darabokra felvágjuk, s golyó alakra megformáljuk. Igen fontos a sütése. Egyenletes, jó meleg sütőbe tesszük. A sütő ajtaját 15 percig nem szabad kinyitni, mert a tészta összeesik. 15—20 percnyi sütés után még 5 percig csendesebb tűznél, ropogósra sütjük. Ha nem sül elég ropogósra a tészta, rövidesen ellágyul. Sütés után az alját félig levágjuk, belsejét — ami kevés hár- tyaszerű tészta — kiszedjük és az üreget vamliakrémmel megtöltjük. Tetejét vaníliás cukorral meghintjük vagy karamellbe mártjuk. A karamellbe mártást azonban töltés előtt végezzük. 20 dkg cukrot világossárgára pirítunk, hozzáöntünk pár csepp ecetet, ami sokáig nyúlósan tartja és a fánkok tetejét belemártjuk. Óvatosan bánjunk vele, mert a forró karamell ujjainkat könnyen megégetheti. Hozzávalóka vaníliakrémhez: 5 tojás, 6 dl tej, 10 dkg liszt, 15 dkg cukor, 1/2 rúd vanília vagy egy csomag vaníliás cukor. A tojásfehérjéket habüstben a cukor kétharmadával gőz felett keményre verjük, majd félretesz- szük. A tej 2/3 részét forrni tesz- szük a vaníliával. A tojássárgákat elkeverjük a megmaradt cukorral, a megmaradt hideg tejjel, a liszttel, hozzáadjuk a forró tejet és a tűzhelynél addig főzzük folytonos keverés mellett, amíg olyan sűrű nem lesz, hogy elválik a lábas aljától. Levéve a tűzről, amíg forró, hozzáadagoljuk részletekben, könnyedén a tojáshabot. Hideg porcelántálba kiöntjük. Ha egyedül maradunk, szembe kerülünk egy nagy problémával: hogyan, mi módon keressünk társat, barátot? A lehetőségeinket elsősorban annak a közösségnek a normarendszere szabályozza, amelyben élünk, beleértve a családot, a várost vagy a falut. Egészen más normák uralkodnak a városban, mint falun. A város nyitott, kevésbé van szem előtt az ember, nem ítélik el a nőt, férfit a ruházkodása, szokásai, barátai miatt, talán kevesebbet is pletykálnak. Ugyanakkor a városban kevesebbet törődnek egymással az emberek. A magány szigorúbb a városban. A város több ismerkedési lehetőségét biztosít, és változatosabb emberi környezeteket ismerhetünk meg. A falu szokásai erőteljesen körülhatárojtak, és a szabályok szigorúbbak. A szabályok megszegése komoly közösségi büntetést vonhat maga után, például kiközösítést. Nem valószínű, hogy egy özvegyasszony beülhet az eszpresszóba egy italra, és hosszabb időt tölthet ott el. Egyáltalán kérdéses, hogy a nő bármilyen életkorban és bármilyen társadalmi helyzetben, családi állapotban egyedül megje- lenhet-e nyilvános helyen falun. Egy kellemes, kulturált nyilvános helyen barátokkal vagy akár egyedül is, jól érezheti magát az ember: embereket, problémákat látunk, beszélgethetünk, elgondolkodhatunk. Előítéleteink szerint egy nő egyedül nem járhat sehová. Mit csináljunk? Törjük át az előítéletet, vagy keressünk olyan megoldást, amire nagyobb lehetőségünk van? Hívjunk magunkhoz barátnőket, barátokat, először csak egyet-kettőt, majd többet. Szervezzük meg a társaséletünket. Ugyanennek az előítéletnek egy másik változata, hogy sok nő még moziba sem megy egyedül, mondván, hogy nem illik, és eszébe sem jut, hogy érdekes élménytől fosztja meg magát. Miért ne ehetnénk meg időnként Reumás izületi panaszaim a leggondosabb gyógykezelés ellenére sem változtak, sőt állapotom tovább romlott, fájdalmaim kiújultak — írja levelében S. János egri olvasónk. Azt szeretné tudni, hogy mi lehet az oka a kezelés eredménytelenségének. Gyakran más szervben vagy szervrendszerben egyidejűleg rejtett betegség — gyulladás, esetleg daganat — okozhatja a sikertelenséget. Ismeretlen eredetű gyulladás esetén keresni kell úgynevezett góc eredetű betegségeket, mint például a garat- és orrmandulák: a szuvas fogak, az orrmelléküregek, valamint a húgyúti nőgyógyászati gyulladásokat. Ezeket gyűjtő névek góe- fertőzéseknek nevezzük. A góc olyan elváltozás, amelyből más szervek betegsége ered toxinok révén. Egyes góc által fenntartott és kiváltott betegségek tehát nem gyógyulnak meg csak akkor, ha a gócot eltávolítjuk a szervezetből, vagyis ha a gócot „szanáljuk”, gyógyítjuk. Ezért kerül sor például sok esetben a gócos, „gyulladt” — heges mandulák eltávolítására, vagy a gennyes arcüreÁltalánosan elfogadott nézet, hogy a szív- és érrendszeri megbetegedések egyik legfontosabb kockázati tényezője a magas vérnyomás; a magas vérnyomás kialakulásának pedig egyik előidézője a túlzott sófogyasztás. Valamikor a természeti népek nem ismerték a sót; egyes kutatók szerint a kannibalizmusnak éppen az volt a rugója, hogy az emberi hús sósabb ízűnek bizonyult a megszokottnál. A kultúra, a civilizáció terjedésével és fejlődésével párhuzamosan aztán egyre jobban növekedett a sófogyasztás, ezt nemcsak az ize okozta, hanem az akkori tartósítási eljárások — például a hosszas tengeri utazásoknál — szinte kizárólag a sózáson alapultak. A The Lancet című, igen patinás angol orvosi hetilap számolt be arról, hogy a vérnyomás-emelkedés következményeként jelentkező (szív- és érrendszeri) betegségek megelőzésére különböző nemzeti bizottságok azt javasolják, hogy napi 5 grammra korlátozzák a konyhasó fogyasztását. A Nagy-Britanniá- ban végzett felmérések ennél jóval magasabb fogyasztásról tesznek tanúságot. E szerint a lakosság által vásárolt élelmiszerek (fejenként és naponta számítva) 6,56 g konyhasót tartalmaznak, ehhez még 3,16 g asztali sót vásárolnak. Ez összesen az ideális fogyasztás majdnem kétszeresének: napi 9,72 grammnak felel meg. Ehhez még hozzá kell számítani a házon kívüli étkezéseknél elfogyasztott só mennyiségét is, ezt napi 2 g-nál valamivel többre becsülik. így összesen napi 12 gramm az egy főre eső sófogyasztás. Ebben a helyzetben elsőrendűen fontos volna a gyári eredetű élelmiszerek sótartalmának a csökkentése, hogy betartható legyen a WHO irányelve a napi 5 grammos sófogyasztással kapcsolatban. Persze: a tényleges, pontos sófogyasztást nem könnyű megállapítani, hiszen ehhez azt is számításba kellene venni, hogy az otthoni főzés során miegy finom ételt étteremben, amit magunknak nem tudunk vagy nem akarunk megfőzni? Miért ne mehetnénk strandra vagy uszodába egyedül? Úszunk, napozunk, nézelődünk. Kétségtelen, egyedül minden nehezebb, körülményesebb és kevésbé jóízű, de ezekkel a lehetőségekkel élni kell. Az a szükséglet, hogy emberek .között legyen, ugyanúgy életfeltétele az embernek, mint az evés vagy az alvás. Ilyen élmények nélkül az ember érdeklődése beszűkül, eltompul, maga az egyén elveszti mozgégek öblítésére, vagy a rossz fogak, foggyökerek eltávolítására. Ezek után szinte minden esetben látványos'javulás következik be az addig makacs és kezelésre dacoló betegségek gyógyulásában. Az ön esetében is feltételezhető, hogy a leírt gócfertőzések valamelyike fennállhat és javulás csak a góc vagy gócok felderítése és gyógyítása után várható. Az úgynevezett góckutatás vagy keresés céljából tehát célszerű kezelőorvosát felkeresni és javaslata alapján kórházi kivizsgálást kezdeményezni. Az orvosi gyakorlatunkban azonban nemegyszer találkoztunk olyan esetekkel is, ahol gócként éppenséggel a gyulladt, köves epehólyag szerepelt, ezért mozgásszervi betegségek esetén — főleg ha a gyógyulási tendencia nem kielégítő — gondolni kell az epehólyag vagy epeutak gócszerepére, gyulladásos vagy köves eltávolítására is. lyen mértékű sóveszteség következik be. Más országokban is végeztek ilyen jellegű felméréseket. így pl. Eszak-Karéliában azt tapasztalták, hogy az elfogyasztott sónak a 43 százaléka származott az élelmiszer- ipar által termelt sóforrásokból és 39 százaléka az otthoni, háztartási felhasználásból. A Svédországban, Finnországban és Nagy-Britanniá- ban végzett tanulmányok szerint az élelmiszeripari termékek 4,6—7,9 gramm konyhasót szolgáltatnak naponta és fejenként. Ugyanakkor figyelemre méltó a főzés közbeni sóveszteség, mert a só egy része a kiöntött főzővízzel távozik. Valamennyi a lábasokban, a tálalóedényekben, a tányérokon is marad. Amikor kísérletképpen egészséges emberek vizeletének sóürítését mérték, az derült ki, hogy az sokkal alacsonyabb, mint a már említett, statisztikai úton kiszámított napi 12 grammos bevitel. Ugyanakkor különbségek mutatkoztak a nők és a férfiak között is: a férfiak több sót fogyasztottak és ez a többlet még akkor is fennáll, ha a sófogyasztást átszámították testsúlykilogrammokra. Egyes vélemények fontosnak tartják a verejtékkel vesztett só mennyiségének a figyelembevételét, bár vannak olyan adatok is, hogy amíg az elfogyasztott nátrium 93 százaléka a vizeletben jelenik meg, addig a verejtékben mindössze 2 százalék van. Az ivóvíz konyhasótartalmát általában elhanyagolhatónak tekintik. Ezek az elemzések azt sugallják, hogy a népegészségügy javítása érdekében két fronton kell intézkedéseket tenni. Az egyik: az élelmiszeripari gyártási eljárások megvál- tozatatásával kell csökkenteni a termékek sótartalmát. A másik: megfelelő felvilágosítással, egészségneveléssel elérni, hogy csökkenjen az asztali utánsózás rossz szokása. Egyik kérdésben sem könnyű eredményt elérni. konyságát, és fokozatosan az élete egészen szűk körben mozog. Előítéleteinkkel függ össze az is, hogy ismerőseinket, barátainkat, . élettársunkat hajlamosak vagyunk a hozzánk hasonlókból kiválasztani. Ha egy orvosnő szívesen barátkozik egy takarítónővel, a környezet gyanakodva figyeli ezt a barátságot, és előbb- utóbb valóban meg is szakad valamilyen csúnya pletyka miatt. Ezzel az előítélettel, és általában az előítéletekkel szándékosan leszűkítjük lehetőségeinket emberi kapcsolataink teremtésében. Talán nem kellene mesterségesen is tovább rontani a helyzetünket. Két ember barátsága, szeretete nem a műveltségen alapszik, hanem azon a készségen, ahogy egymást el tudják fogadni. Dr. Varjasi Edit Ismerkedés időskorban Az előítéletekről
