Népújság, 1988. szeptember (39. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-05 / 213. szám (212. szám)

GAZDASÁG — TÁRSADALOM NÉPÚJSÁG, 1988. szeptember 5., hétfő Mátra: turisták, illetve kisstílű bííntevők Bűnügyi akcióban Gyöngyösön és környékén A külső szemlélő szemében ez az augusztusi egész csendes hét­közi estének tűnik Gyöngyösön és a Mátrában. Vacsora után bé­késen sétálgatok a tereken, a par­kokban. Még a kései órán is jóle­sik a hűsítő fagylalt, a jeges kóla. A város központjában, továbbá Mátrafüreden és a Vörösmarty turistaház környékén legalábbis ez a kép. Már-már arra gondo­lok, nem is lesz tűi sok értelme a kapitányság bűnügyi akciójá­nak, amelyet a megyei gazdasági rendészettel közösen tartanak. A látszat azonban csalóka. „Miért zaklatják a munkásembereket?! ” Szokott formáját nyújtja a 80- as lakótelep Otthon falatozója. Ordít a zenegép, vágható a füst. Borostás, alacsony termetű em­berke a pultnál. A pohárból ki- kilöttyenő sör a mércéje imboly­gásának. Nagy szemeket mereszt Bóta Imrex. zászlósra, aki felszó­lítja őt: — Kérem, adja ide a személyi igazolványát! Először érthetetlen motyogás a válasz. Az újabb határozott ké­résre azonban már jól hallhatóan mondja a nevét: Urbán András. Munkaadójául Donnermutatvá- nyost említi, ám ezt semmi sem igazolja. A zászlós feljegyzi, amit megtudott, azután hazaküldi a jócskán elázott férfit. — Miért zaklatják a munkás­embereket?!— csattan fel az iga­zoltatásra odébb Kovács László. A sarokban italát kortyolgató önérzetes úr, persze, elfelejti hozzá tenni mondókájához: né­hány napja, hogy megszűnt REF-esnek lenni. Garázdaság és testi sértés miatt volt korábban büntetve... Egy újabb asztalnál Komáro­mi Gábor nyugdíjas nyilvánít vé­leményt. Az szöges ellentétben áll az előzővel: — Többször kellene ilyen ellenőrzés! Bizony jó néhányszor van itt verekedés. Nem is csoda, megfordulnak erre mindenféle emberek, huligánok, sikkasztok, kerítők. A falatozó szomszédságában a Mokka eszpresszó. Az akció irányítója, Szecskó Antal r. szá­zados *régi ismerőst” fedez fel. A 47 éves Sándor Károly se tíz el­ső felest és sört eresztette le a tor­kán. Különben nemrég engedték ki a fogdából. — Hol dolgozik?—szól hozzá a kérdés. — Nyugdíjasnál segítek — fe­leli, és előveszi a személyit. A 24. oldalon az utolsó bejegyzés: Martonvásárhely, BV-intézet. — Maga jól szituált, művelt ember— próbál a lelkére beszél­ni a százados. — Miért nem igyekszik változtatni az életén? Kézlegyintés a válasz. Tinilány a kerékpárral Megyünk tovább. Az Olimpia étteremben éppúgy találni iga­zolvány nélkülieket, mint a Mát- ragyöngye presszóban. N incs kü­lönösebb baj, valamennyiük­nek gondosan felírják az adatait (mellébeszélni nem érdemes, hi­szen hamar kiderül az esetleges turpisság), a következmény pe­dig pénzbírság. Munkájukat elvégezve lépnek ki a kávézóból a rend őrei, ami­kor csaknem nekik fut a járdán kerékpárján egy tinilány. Termé­szetesen nem hagyják szó nélkül. — Igen, tudom, hogy nem sza­bad itt biciklizni — mosolyog bá­josan -, de nem jöttem nagy se­bességgel. Ez nem hatja meg a fiúkat, ké­rik a személyijét. Azon mód ki­derül, nincs nála. Bekerül a neve Balogh Ferenc önkéntes segítő noteszába. Kikarikázik az úttest­re, erre azt látjuk, a bicaj világítá­sa sincs rendben... Közben a gazdasági rendészet dolgozói segítőtársaikkal együtt a vendéglátó helyeken végeznek ellenőrzéseket. Csak természe­tes, hiszen javában tart az ide­genforgalmi idény, és a Mátrát ugyancsak sokan keresik fel. Mátrafüred, Benevár étterem. Próbavásárlásra ülünk be, elein­te persze ezt csak mi tudjuk. Kér­jük az igen ifjú felszolgálótól a két unikumot, a három konya­kot, az egy fél barackot, hozzá üdítőket és márkás söröket. Leg­alább huszonöt percbe telik, mi­re megérkezik asztalunkhoz a rendelés, pedig legfeljebb félig telt a ház. Előkerül hamarjában a mérőhenger, s a pultos előtt tör­ténik a mérés. Az eredmény: vál­tozó. Az unikumokon majdnem két centet spórolt meg az italmé­rő, a barack és az egyik konyak esetében is elvétette a mértéket. Hosszas keresgélés után kerül­nek elő egyes bizonylatok is, igaz, végül is azok rendben van­nak. Megmosolyogtató, a pincér egyébként úgy adta össze a számlát, hogy tulajdonképpen saját magát csapta be 50 fillérrel. Remegő autótolvaj Újabb csapat indul az Avar Szállóba, s folytatják a vizsgála­tokat. Mi Szecskó Antallal és a gazdasági rendészet vezetőjével, Farkas Sándor r. századossal a település Dévai utca 12. számú lakására megyünk. Az akcióban résztvevőknek az is feladatuk, hogy a REF-eseket, a bűnözőket ellenőrizzék, betartják-e a rájuk vonatkozó előírásokat. Nyolc óra után otthon tartózkodnak-e, hiszen nem látogathatják a nyil­vános helyeket. A 23 esztendős Hrecska Csa­ba egykor egy taxist rabolt ki, amiért négy évre ítélték. Május­ban szabadult a büntetésvégre­hajtási intézetből. Iratokat kémek tőle, ám elő­ször rávágja, valahol elvesztette őket. Bizonytalan hanghordozá­sa máris gyaníthatóvá teszi: nem mond igazat. Anélkül, hogy nagymamáját — akin élősködik — zavarnák a tévézésben, sze­mügyre veszik a fiú szobáját. Lassacskán csak előkerülnek a hivatalos okmányai. — Mióta nem dolgozik? — kérdi tőle Szecskó százados. — Alig egy-két hete — közli erősebben remegő hangon. — Hát akkor miért kéthóna­pos az utolsó munkáltatói be­jegyzés?! — Tulajdonképpen miből él? — érdeklődik Farkas százados, s közben a magnókazettákat vizs­gálja, amelyekről Csaba azt mondja, kölcsönözte őket. Rög­tön fény derül rá, a nagymama pénzeli unokája szórakozásait, akinek persze semmi kedve munkába állni. — Merre járt tegnap és tegnap­előtt? — vált témát Szecskó An­tal. — Budapesten. — És azelőtt? — Akkor is. — Már megint hazudik, mire jó ez? — A százados egy strand­belépőt mutat fel, amely az emlí­tett napra a Balatonpartra szól. Most már nyilvánvaló, valamit takargatni igyekszik a dörzsölt ifjú. — Ha megmondják, miről van szó, én se hallgatok! — mondja a börtönt megjártak rutinjával. Újabb kérdésekre azután bevall­ja, a fővárosban a Csillag-hegyen ’’elkötött” egy Wartburgot. Át­adja a kulcsait is. Nem is lehet más a dolog vége: előállítás, majd őrizetbe vétel. Rodeó a Fő téren Visszaérkezünk Göngyös Fő terére. Alighogy megállunk, ék­telen fékcsikorgás, motorzúgás. Két kocsi versenyez(?) egymás­sal. Éjjel fél tizenkettőkor. Az egyiket sikerül elcsípni. A szőke fiatalember nemes egykedvűség­gel tűri az igazoltatást. — Egy srác után hajtottam — magyarázza a TT 94-14 rendszá­mú Lada birtokosa. — Harag­szom rá. N — Zárja le az autóját, és ve­lünk jön!—közli vele a helyszín­re érkező járőr parancsnoka. Az utolsó feladat az akcióban: a Mátra Szálló bárja. Nincs külö­nösebb gond, csak az ezen az es­tén már megszokott, a legtöbben nem tudják felmutatni a papijai­kat. No, és a szűk helyiségben sű­rűn kérhetnének bocsánatot a járkálok az ülőktől, de megfor­dítva is ez lenne igaz. Majdnem mindegyikük beválna metro­nómnak, akkora a kilengésük. Éjjel egy óra. Vége a szolgálat­nak. Az akció irányítója össze­gez. Csak egyetérthetünk vele: viszonylag csendes éjszaka volt a Mátrában és a városban. Az ellenőrzés legfőbb haszna két­ségkívül az lesz, ha ugyanezt el­mondhatják a többi estéről is. Szalay Zoltán A KISZ szervezésében Horizont közösségi hálózat Horizont elnevezéssel közösségi hálózatot, és ehhez kapcsolódó­an koordinációs irodát hoz létre a KISZ Központi Bizottsága. A hálózat kialakításának körülmé­nyeiről, céljairól és lehetőségei­ről Nagy Mihály, a KISZ KB osz­tályvezetője, a koordinációs iro­da vezetője tájékoztatta az MTI munkatársát. Mint mondotta: az ifjúsági szövetség aktív szerepet kíván vállalni a politikai intézmény- rendszer reformját megvalósító jogi szabályozási, törvényelőké­szítési folyamatban, s tagságát igyekszik megnyerni annak érde­kében, hogy mind szélesebb kör­ben vegyen részt a reformmun­kálatokban. A KISZ-nek azon­ban e cél valóra váltásához múlhatatlanul szüksége van tö­megbefolyásának erősítésére, s a megváltozott belpolitikai hely­zethez és követelményekhez iga­zodó új szerveződési elveket és gyakorlatot kívánatos kialakíta­nia. E feladat teljesítése viszont szükségképpen megkívánja a ki­sebb közösségeknek és azok ko­alíciójának megteremtését, helyi politikai fórumok és politikai erők kialakítását is. A hálózat létrehozásának okairól szólva Nagy Mihály ki­fejtette: a mai fiatalság csak ak­kor lehet teljes értékű részese egy átfogó, a társadalmi modellvál­tás érdekében kötött nemzeti közmegegyezésnek, ha előbb önnön soraiban képessé válik a konszenzusra, a nézetegyezte­tésre. A mai szerveződési lehető­ségek viszont erre nem adnak módot. Ezért a cél az, hogy olyan saját jogú, autonóm, helyenként eltérő karakterű ifjúsági szerveződé­sek, közösségek jöjjenek létre, amelyek helyi politikai erővé vál­hatnak. Az ifjúsági szövetség ezekkel a közösségekkel partneri viszony kialakítására, s ily mó­don politikai bázisának megte­remtésére, kiszélesítésére is tö­rekszik. E közösségekben azon­ban a KISZ politikai erejét csak a helyi KISZ-szervezetek adhatják meg. Nem tagadható, hogy az if­júsági szövetség ezekre a szerve­ződésekre hatással kíván lenni, nem mond le hegemén szerepé­ről. Samuéh... Házias ízek veszik körül Heréd községben Samu Alfonz pékmester sütödéjét minden reggel. A férj és feleség negyedszázada felsőfokon műveli szakmáját, amelynek lelkes támogatói, aktív segítői pékinasok: András és Alfonz. Napi 5-6 mázsa illatos friss kenyér, és hetente 3 mázsa ma­zsolás kalács kerül ki a kemencék mélyéből. A munkájáért és társadalmi megbízatásaiért ezüst­gyűrűs kisiparos címmel kitüntetett mester első kenyerét mindennap a családjának süti. Három és fél milliárd forint értékű külföldi valuta a BC-számlákon A lakosság 3,5 milliárd forint értékű külföldi valutával rendel­kezik a pénzintézetek által kezelt utazási, úgynevezett BC-számlá- kon. Tőkei Vince, a Magyar Nem­zeti Bank főosztályvezetője el­mondotta, hogy míg a korábi években hat hónap alatt 250- 300 millió forint értékű külföldi valutával nőtt ezeknek a szám­láknak az összesített állománya, addig 1987 második félévében a növekmény elérte a 900 milliót, az idén első félévben pedig meg­haladta az 1 milliárd forintot. El­sősorban a világútlevél bevezeté­se járult hozzá az utazási számlák népszerűségének növekedésé­hez, de a vámrendelkezések megváltozása is erre ösztönzött. Korántsem bizonyult ilyen nép­szerűnek a külön utazási számla, amelyre az idén március 31-ig lehetett elhelyezni olyan külföldi pénzeket, amelyek eredetéről nem kértek igazolást a pénzinté­zetek. Ezeken a külön utazási számlákon összesen 8 millió dol­lár értékű külföldi valuta gyűlt össze. Mivel ez a lehetőség már megszűnt, a Magyar Nemzeti Bankban nem tartják indokolt­nak ezeknek a számláknak a kü­lön kezelését. így a tervek szerint a külön utazási számlákat össze fogják vonni a BC-számlákkal. Továbbra is fennmarad vi­szont a különbség a BC- és a de­vizaszámlák között. Ezt az indo­kolja, hogy eltérő a devizaszerzés forrása. A devizaszámlákra ugyanis olyan külföldi pénzek helyezhetők el, amelyekhez a tu­lajdonos munkaviszony által ju­tott. Ezért indokolt, hogy ezek­nek a számláknak a felhasználási köre viszonylag szabadabb le­gyen, az utazás mellett, a devizá­ért értékesítő hazai boltokban is lehet az itt elhelyezett pénzekből vásárolni.A BC-számlákon lévő pénzeket csak utazási célra lehet felhasználni. Egyelőre nem tervezik a BC- számla szabályozásának módo­sítását, sem annak szigorítását, sem egyes kötöttségek feloldá­sát. így a hazai pénzintézeteknél Magyarországon továbbra is csak akkor helyezhetnek el pénzt ezen a számlán, ha a külföldi ál­lampolgár hazai rokonának uta­zási célra ajándékozza ezt az ösz- szeget. Ha külföldről utalják át a pénzt, a hazai pénzintézetek a rokonsági fokot továbbra sem vizsgálják. Ragasztás (fent) Ifjabb Alfonz a kalá­csok kelését ellenőrzi (jobbra) A keresett, ízletes ter­mék (Szabó Sándor felvételei, MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents