Népújság, 1988. szeptember (39. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-28 / 232. szám
2. NÉPÚJSÁG, 1988. szeptember 14., szerda Ülést tartott a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága Lukács János beszéde (Folytatás az 1. oldalról) együttműködés céljai között a magyar — EGK kapcsolatok erősítését, a vállalati kooperáció bővítését, vegyesvállalatok alapítását, valamint a tudományos és a műszaki haladás ösztönzését is szolgálja. Az együttműködés kiterjed a többi között a bányászat, a mezőgazdaság, az idegen- forgalom, az energetika, a fuvarozás, a környezetvédelem és a licencmegállapodások területére. Ez az első kétoldalú egyezmény, amely átfogóan rendezi egy KGST-tagország és az EGK gazdasági, kereskedelmi kapcsolatait. A most megnyíló piaci lehetőségek kihasználása önmagában nem eredményez áttörést, az eredmény alapvetően gazdaságunk versenyképességének javulásától, szerkezeti megújulásától függ. Ezután a KB titkárának beszámolója kitért az Európa Parlamenttel, az Európa Tanáccsal kialakított kapcsolatra, a NA- TO-parlament delegációjának eredményes látogatására, majd a magyar — izraeli és a magyar — dél-koreai viszonyra. Megállapította: külpolitikai szándékainknak megfelelően — a diplomáciai kapcsolatok hiánya ellenére — az elmúlt rövid időszakban megélénkültek a politikai kapcsolatok Izraellel, a gazdasági és sportkapcsolatok Dél-Koreával. E folyamat fontos állomása, hogy Budapesten és Tel-Aviv- ban megkezdték működésüket az érdekképviseleti irodák. Izraeli kezdeményezésre szeptemberben magánlátogatáson Budapesten tartózkodott Samír miniszterelnök, a Likud tömörülés vezetője, s megbeszéléseket folytatott a magyar miniszterelnökkel. E találkozót a két ország kapcsolatainak kérdésein túl az is indokolta, hogy Magyarország szerény lehetőségeivel változatlanul törekszik a közel-keleti válság tárgyalásos rendezésének előmozdítására és a válságban érintett felek egyenjogú részvételének biztosítására. A távol-keleti, a csendes-óceáni térség felé irányuló nyitási törekvéseinkkel összhangban — az olimpiai játékokon való részvételünkkel, kamarai irodák budapesti és szöuli felállításával — megkezdtük a magyar — dél-koreai kapcsolatok rendezését, amelyhez jelentős külgazdasági érdekeink fűződnek. Politikai és gazdasági céljainknak, nemzeti érdekeinknek megfelelően, a szocialista országok többségének közös törekvéseivel összhangban megteremtettük és szilárd alapokra kívánjuk helyezni gazdasági, kereskedelmi, pénzügyi, kulturális, sport-, tudományos-műszaki, valamint konzuli kapcsolatainkat a Koreai Köztársasággal. A diplomáciai mentességet élvező állandó képviseletek felállítása biztosítja az együttműködéshez nélkülözhetetlen ügyintézést. Együttműködésünk kiterjesztése a nem távoli jövőben megteremti a lehetőséget a diplomáciai kapcsolatok felvételére, nagykövetségek kölcsönös felállítására — állapítja meg végezetül az előterjesztés. Ezután Szűrös Mátyás szóbeli kiegészítést fűzött a beszámolóhoz. A magyar-román kapcsolatokkal és az aradi találkozóval foglalkozva megállapította: mind a szocialista, mind a nyugati országokban egyetértő várakozással fogadták a Politikai Bizottság döntését, hogy a román részről 48 órás határidővel felajánlott tárgyalásokat nem utasította el. A találkozó létrejöttének ténye segítette külpolitikánk, nemzetiségi kérdésekkel összefüggő álláspontunk megértetését. A munkatalálkozót követő magyar lépésekről Szűrös Mátyás elmondta: a Politikai Bizottság és a Minisztertanács megerősítette eddig folytatott elvi politikánkat és gyakorlatunkat, s arra hívott fel, hogy az aradi megállapodásokban rejlő valamennyi — bármilyen csekély — lehetőséget használjunk fel a magyar-román viszonyban keletkezett feszültség okainak megszüntetésére, kapcsolatunk lehetséges fejlesztésére. A tervek szerint Horváth István belügyminiszter vezetésével ténymegállapító küldöttség utazik Romániába a település- rendezési terv tanulmányozására, s egy újságíró-küldöttség látogatását is tervezik. A külügyminisztérium tovább vizsgálja a konzulátusok helyreállításának, a kulturális központok létrehozásának lehetőségeit. A figyelem előterében változatlanul a mene- kültek'problémája áll. Megkezdtük egy közös magyar-román nemzetiségi deklaráció kidolgozását — mondotta Szűrös Mátyás, kijelentve: miközben kötelességünk, hogy kétoldalú alapon mindent megtegyünk a magyar-román viszony javítása érdekében, józanul kell mérlegelnünk esélyeinket és kilátásainkat. A Romániában élő több mint kétmillió magyar sorsáért felelősséggel tartozunk, amelynek bel- és külpolitikai okokból egyaránt eleget kell tennünk. A magyarság és az egyetemes kultúra érdekében minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk, hogy megakadályozzuk a magyarok erőszakos beolvasztását. A KB titkára ezután szólt arról, hogy vizsgálni kell bizonyos kisebbségvédelmi rendelkezések elfogadtatásáért az ENSZ-ben teendő lépések lehetőségét is, s kijelentette: a magyar külpolitikának nem célja Románia lejáratása, elszigetelése, valamiféle románellenes egységfront létrehozása. Ha az ENSZ-ben és más nemzetközi szervezetekben, valamint a szocialista együttműködés különböző fórumain felvetjük e problémákat, az emberi és nemzetiségi jogok súlyos megsértésére kívánjuk felhívni a közvélemény, a kormányok és a felelős politikai tényezők figyelmét. — Fontos -hangsúlyozta -,hogy közvéleményünk helyesen, indulatok nélkül értékelje a magyar-román viszony alakulását, törekvéseinket. A közmegegyezés belső feltétele, hogy párbeszéd legyen a különböző szervezetekkel, az egyházakkal, mozgalmakkal, szellemi műhelyekkel a nemzeti érdekeinket képviselő politikáról. Fontos a velük való együttműködés és a pontos tájékoztatás. A magyar-dél-koreai és a magyar-izraeli kapcsolatokról — a beszámolót kiegészítve — hangsúlyozta, hogy a dél-koreai féllel kötött megállapodás értelmében a diplomáciai kapcsolatok felvételéről a tárgyalásokat a képviseletek hivatalos felállítását követően kezdjük meg. Kitért a KNDK éles reagálására, diplomáciai tiltakozására, amelyet a KNDK nagykövetét fogadó külügyminiszter-helyettesünk visz- szautasított. Kifejezte azt a reményét, hogy a KNDK vezetői tanulmányozzák a döntésünkről adott tájékoztatást, és ennek alapos mérlegelésével alakítják ki állásfoglalásukat. A magyar-izraeli tárgyalásokon kifejezésre juttattuk, hogy nem lehetünk elégedettek gazdasági kapcsolataink alakulásával, ezek messze elmaradnak lehetőségeinktől — mondotta végezetül Szűrös Mátyás. A szóbeli kiegészítést követő vitában — a felszólalások sorrendjében — szót kért Tétényi Pál, Mórocz Lajos altábornagy, Szépe Ágnes, Kótai Géza, Kállai Gyula, Kárpáti Ferenc vezérezredes, Kádár János és Grósz Károly. A hozzászólók aláhúzták, hogy a magyar külpolitika rugalmasságát, kezdeményezéseinket növekvő rokonszenv kíséri. Ebben nagy szerepe van annak az erkölcsi-politikai tőkének, amelyet hazánk a gazdasági reformmal, a belpolitikai stabilitás megteremtésével, a helsinki záróokmány ajánlásainak megvalósításával, társadalmi demokratizmusunk — és az attól elválaszthatatlan emberi jogi gyakorlatunk — fejlesztésével, valamint aktív nemzetközi szerepvállalásunkkal felhalmozott. Ennek kapcsán leszögezték: külpolitikánk megvalósításában növekvő szerepet játszik a nyugati világban élő magyarság. Az emigráció körében szaporodnak az együttműködés hívei és szűkül azoknak a köre, akik — s ezt a nyilvánosság előtt is be kell mutatnunk — a szembenállás fenntartásában érdekeltek. A vitában sokan érintették, hogy külpolitikánk következetes törekvése az európai fegyveres erők és hagyományos fegyverzetek csökkentése. Érdekeltek vagyunk abban, hogy ennek már az első szakasza kiterjedjen hazánkra. Örvendetesnek tartjuk, hogy ebben a kérdésben javulnak a további fontos tárgyalások feltételei, valamint annak esélyei, hogy megállítsuk azt a hullámot — s ennek első jeleit már érzékeljük —, amely az egyes nyugat-európai országokban megindult a hagyományos fegyverzetek műszaki-technológiai korszerűsítésére. Ebben a Szovjetunió, a szocialista országok nem érdekeltek. A felszólalók emlékeztettek arra, hogy aktív részesei vagyunk a hárompárti (olasz-finn-ma- gyar) kezdeményezésnek, amelynek az a lényege, hogy ma Európában a hagyományos fegyveres erők és fegyverzetek csökkentése az elsődleges feladat. Kifejtették: következetesen támogatjuk a szovjet kormány politikáját, amelynek jegyében sokoldalú tárgyalásokat folytat az európai fegyveres erők mennyiségében meglévő asszi- metriák kölcsönös felszámolása érdekében, azért, hogy ezt követően létrejöjjön a hagyományos erők alacsonyabb szintű egyensúlya a Varsói Szerződés és a NATO erői között. A leszerelési folyamat előrevitelében elengedhetetlen a politikai és a katonai vezetés együttes, egybehangolt fellépése. A hozzászólók ismételten hangsúlyozták, hogy hazánk híve és előmozdítója a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának keretében folyó együttműködés korszerűsítésének. Ennek szellemében már többször kifejtette nézeteit a KGST-országok egységes piaca kialakításának szükségességéről. Ennek feltételei azonban csak fokozatosan teremthetők meg. A vita homlokterében a magyar külpolitika legutóbbi eseményei — az aradi találkozó, a dél-koreai és az izraeli kapcsolat új fejleményei — szerepeltek. A hozzászólók diplomáciai lépéseink tartalmával, szükségességével egyetértettek, elhangzottak azonban olyan vélemények is, amelyek megkérdőjelezték időzítésük hasznosságát. A felszólalók helyeselték, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt elfogadta a román részről kezdeményezett találkozót, amelyen pártunk főtitkára megerősítette: változatlan törekvésünk a kapcsolatok normalizálása, sokirányú fejlesztése, a jó szomszédi viszony kialakítása. Egyetértettek azzal is, hogy Grósz Károly a tárgyalásokon feltárta a magyar-román viszonyt terhelő valamennyi kérdést, és konkrét javaslatokat terjesztett elő kapcsolataink javítására. A Központi Bizottság vitája megerősítette a Romániával kapcsolatos, eddig folytatott elvi politikánkat és gyakorlatunkat. Többen szükségesnek ítélték a romániai helyzet további alapos tanulmányozását, a helyzet hiteles bemutatását a nyilvánosság legszélesebb fórumain. Több javaslat hangzott el a Központi Bizottság üléséről megjelenő közlemény tartalmi gazdagítására, pontosítására. Szűrös Mátyás rövid, néhány pontosító javaslatra részleteiben is kitérő válaszát határozathozatal követte: a Központi Bizottság a nemzetközi és külpolitikai kérdésekről adott tájékoztatót — egy tartózkodással — elfogadta. — A Politikai Bizottság javasolja, hogy ülésünkön tekintsük át a párt helyzetét, soros teendőit, amelyek jórészt egybefonódnak a magyar belpolitika eseményeivel, változásaival — kezdte beszédét a következő napirendi pont előadója, Lukács János. — Ez azért is indokolt — folytatta —, mert az utóbbi időszak különféle belpolitikai eseményei nyomán a közhangulatban növekedett a bizonytalanság, az emberek nehezen tudnak eligazodni a folyamatokban. Már régebbi igény, hogy a Központi Bizottság rendszeresen vitassa meg a belpolitikai helyzetet, és állásfoglalásával hasson a további eseményekre, egyben a pártszervezeteknek is támpontot adva politikai tevékenységükhöz. A Politikai Bizottság egyúttal azt is kezdeményezi, hogy a Központi Bizottság a következő ülésén tűzze napirendre a belpolitikai helyzet átfogó elemzését, vitassa meg az országos pártértekezlet óta eltelt közel fél év tapasztalatait, és foglaljon állást a teendőkről. Alapvető fontosságú az a tény — folytatta a KB titkára —, hogy több mint 800 ezer ember a megújuló Magyar Szocialista Munkáspártot tartja a legalkalmasabb eszköznek a társadalmi, közéleti tevékenységhez, szocialista meggyőződésének társadalmi erővé formálásához. Ez reményekre és magabiztosságra egyaránt feljogosíthatja azokat, akik a magyar nép boldogulásának biztosítékát a szocialista társadalom megteremtésében látják. Ugyanakkor nem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy a tagok száma — 1957 óta először — az elmúlt egy év során csökkent; a sorainkat elhagyók száma jelentős, és az új tagok felvétele megtorpant. Lukács János ezután az országos pártértekezlet óta eltelt négy hónap eseményeit, változásait elemezte, mondván: sok minden történt; bár sokan ezt is kevésnek tartják, sőt vannak, akik azt mondják: nem történt, nem változott semmi. Egy több mint másfél évtizedes folyamat következményeit, a külső és belső gazdasági egyensúly hatalmas mértékű megbomlását nem lehet egy-két év alatt meg nem történtté tenni. Hosszú ideig reális lehetőségeink szintje felett éltünk, nem alkalmazkodtunk a világ- gazdaság követelményeihez, miközben a világ jó része lépést váltott, korszerűsítette gazdaságát. Ennek tudatában következetesen ki kell tartanunk a múlt évben elfogadott és a pártértekezleten megerősített gazdaságitársadalmi program mellett. A stabilizáció feszültségeinek és konfliktusainak vállalása nélkül nem alapozható meg semmiféle későbbi kibontakozás. Tagságunk várja, hogy megvitassuk a többi kérdést is és kollektív állásfoglalásunkkal orientáljuk a törvényhozásban, az állami szervekben, a társadalmi szervezetekben dolgozó kommunistákat, a párt szervezeteit és tagjait. A Politikai Bizottság a vitához és az állásponthoz a következő kiindulási alapot kívánja nyújtani: Javasoljuk, hogy a Központi Bizottság erősítse meg: támogatja, hogy az állampolgárok az Alkotmány és a törvények keretei között élhessenek politikai jogaikkal. Célszerű lenne ugyanakkor felhívni a figyelmet arra, hogy az alkotmányosság lényegi kritériumai közé tartozik többek között a Magyar Népköztársaság szocialista társadalmi berendezkedésének, valamint az MSZMP vezető szerepének elismerése, a szövetségi kötelezettségeink tiszteletben tartása. Az MSZMP viszonyát az egyes szellemi irányzatokhoz, tömörülésekhez és szervezetekhez elsősorban a tettek, a cselekedetek fogják meghatározni. Az MSZMP a lehetséges együttműködési területek felkutatására törekszik. Figyelmünket ugyanakkor nem kerülheti el, hogy a különböző mozgalmakon belül munkálnak olyan erők is, akik a párbeszéd meghiúsítására, a feszültség élezésére törekednek. Egyelőre ez az irányzat hallatja elsősorban a hangját a Fiatal Demokraták Szövetségében. Az MSZMP a maga részéről elutasítja az agresszív fellépést, támogatja a kormányt, az állami szerveket a törvényesség védelmében tett erőfeszítéseiben. A helyi pártszervezetek a tagság tapasztalataira és véleményére támaszkodva maguk mérlegeljék a működési területükön alakult különböző csoportok tevékenységét, a kialakítandó politikai viszonyt. Állásfoglalásaikkai orientálják a párt tagjait és más szervezetek nyílt fórumain való vitázó részvételre. A Központi Bizottság szorgalmazza a szakszervezeti törvény kidolgozásának meggyorsítását; a munkavállalók kollektív érdekképviseleti jogainak, valamint a munkahelyi konfliktusok megoldási mechanizmusainak — köztük a sztrájk — pontos, törvényi szabályozását. Az lenne célravezető, ha ennek a munkának a során építenénk a nemzetközi tapasztalatokra. A munkabeszüntetések ma Magyarországon sem helyi, sem országos problémák tartós megoldását nem viszik előbbre. Csökkentik viszont az ország iránti nemzetközi bizalmat. Az előadói beszéd feletti vitában a felszólalók majd mindegyike a májusi országos pártérte- kezlet óta eltelt idő belpolitikai helyzetének értékeléséhez fűzött megjegyzéseket. A témakörrel foglalkozó beszámolóval egyetértve hangot adtak annak a véleményüknek, hogy az értékelésnek nem sikerült teljességében feltárnia a közvéleményben mutatkozó feszültségek okait. Ezért többen javasolták, hogy a Központi Bizottság novemberi ülésén próbáljanak tisztább képet, tartalmas és mélyreható elemzést adni a belpolitikai helyzet-’ ről, amelynek analízise legyen állandó napirendje e testület üléseinek. Több hozzászóló kifogásolta, hogy ma nem elegendő csupán szélesíteni a politikai vitalehetőség kereteit, a pártnak egységes álláspontot képviselve kell felvennie a harcot a káros, nem egyszer jobboldali nézetekkel szemben. Ehhez jelenleg nincsenek meg a határozott állás- foglalások, így hiába a jó szándékú, a szocializmus ügye iránt elkötelezett aktivisták serege, nem tudnak kapcsolódni a markánsan megfogalmazott, a távlatokat is kijelölő elhatározásokhoz. Az elnöklő Grósz Károly javaslatára a Központi Bizottság — egyhangú szavazással — elfogadta az előterjesztést és a vitára adott választ. A KB úgy döntött, hogy novemberi ülésén jelentést vitat meg a belpolitikai helyzetről, a párt időszerű feladatairól. Ezt követően a testület meghallgatta Nyers Rezső előterjesztését a tanácsadó testületek megalakításáról, majd egyéb kérdéseket tárgyalt, illetve illetékességi körében személyi ügyekben döntött. Még tanácskozott az MSZMP Központi Bizottsága, amikor Szűrös Mátyás, a Központi Bizottság titkára, illetve — a sajtókonferenciára később érkezett — Lukács János, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára, illetve Major László, a párt szóvivője tájékoztatták az újságírókat az ülésen szerzett tapasztalataikról, benyomásaikról. Szűrös Mátyás részletes ismertetést adott a tanácskozáson elmondott — időszerű nemzetközi és külpolitikai kérdésekkel foglalkozó — előadói beszédéről. Kiemelte: az idei esztendő gazdag éve diplomáciánknak, a nemzetközi kapcsolataink fejlesztésében jelentős lépéseket tettünk előre. Az enyhülésnek is köszönhető, hogy folytathatjuk a nyitás politikáját. Emlékeztetett arra, hogy szorosabbra fűztük diplomáciai kapcsolatainkat Izraellel és a Koreai Köztársasággal. A kérdésekre válaszolva Szűrös Mátyás kifejtette: az aradi főtitkári találkozó helyes lépés volt, kifejezésre juttatta a magyar külpolitikának azt a törekvését, hogy tárgyalások útján kívánja rendezni a vitákat. A magyar-román viszonyt illetően további tárgyalásokra, diplomáciai erőfeszítésekre van szükség, mert a román álláspontban lényegi változás az aradi találkozó óta nem következett be. Kétségtelen azonban, hogy az MSZMP főtitkárának meghívásával a román fél kifejezésre juttatta tárgyalási készségét, A Központi Bizottság ülésén a felszólalók kifejtették véleményüket a Romániában élő magyarság helyzetével, a területrendezési tervvel, a menekültek ügyével, a családegyesítéssel, illetve a kulturális központok és a főkonzulátusok létesítésével kapcsolatban. Bevezető nyilatkozatában Major László, a párt szóvivője elmondotta: az MSZMP számára kihívást is jelent, hogy létrejöttek a különféle alternatív szervezetek. Majd egy más témakört említve: a vitában megfogalmazódott az is: politikai stabilitásra van szükség ahhoz, hogy a gazdaság helyzete kiegyensúlyozottá válhasson. A szóvivő a munkabeszüntetésekről szólva aláhúzta: a sztrájk eszközével igen megfontoltan szabad csak élni, mert nagyon sokba kerülhet az országnak. Major László kitért arra a negatív jelenségre is, miszerint a közvélemény csak azokat a megyéket ítéli reformistának, amelyekben pártértekezletet tartottak. Ezért fennáll a formális pártértekezletek szervezésének veszélye. A Központi Bizottság ülései publicitásának továbbfejlesztésével kapcsolatos kérdésre válaszolva rámutatott: a vita ma sem zárt ajtók mögött zajlik, a sajtó képviselői figyelemmel kísérhetik a testület munkáját. Az egyenes adások azonban — mivel a KB-tagok nagy része még nincs hozzászokva a kamerához, illetve a mikrofonhoz — tompítanák a vita színeit. Több kérdésre válaszolva Szűrös Mátyás úgy jellemezte a vitát, hogy annak első részében a visszarendeződés lehetőségének elemei is felbukkantak. A hozzászólók a tanácskozásnak ebben a szakaszában azt hangsúlyozták, hogy a párt deffenzívába szorult, s bizalmatlanság tapasztalható a politikai vezetőkkel szemben. Ezután azonban fordulat következett be a vitában, s azok fejtették ki véleményüket, akik keveslik a politikai intézményrendszer reformja érdekében eddig tett lépéseket. Benyomásait összegezve kiemelte: a tartalmas vita egy felfogásában, magatartásában új Központi Bizottságról adott képet. Szűrös Mátyás végezetül leszögezte: kívánatos, hogy a politikusoknak önálló arca legyen. A sajtótájékoztatón elhangzott kérdésekre válaszolva Lukács János kifejtette: a Központi Bizottság szorgalmazza a szakszervezeti törvény megalkotását, és ennek keretében — a munkavállalók kollektív jogaként — a sztrájk törvényi szabályozását. Hangsúlyozta: a pártban elemi követelmény, hogy a Politikai Bizottság, illetve a Központi Bizottság tagjai következetesen képviseljék a májusi pártértekezlet állásfoglalását. A Politikai Bizottság tagja részletesen szólt a párt létszámának jelentős csökkenéséről, megerősítette, hogy ez a tendencia tovább folytatódik, s fontosnak tartotta a jelenség okainak elemzését. Szovivoi tájékoztató
