Népújság, 1988. szeptember (39. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-27 / 231. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. szeptember 27, kedd KALEIDOSZKÓP 5. Hazai tájakon A hőszegi Tá A Hősök kapuja és a címerekkel díszített Városháza közöd szerényen húzódik meg Kőszegen a Tábomokház. Ennek a Ju- risics tér 4—6. számú épületnek nincs külső dísze, legfeljebb a2 keltheti fel a gyakorlott városnéző figyelmét, hogy a helyreállított, gondozott házak közé tartozik, amelyeknek már találtak új szerepet. Az elnevezés sem mindennapos, a Tábornokház nem gúnynév. A Nádasdy családtól vásárolta meg 1719-ben a város a házat, és bocsátotta a helyőrség mindenkori parancsnokának rendelkezésére. Kőszeg, amíg a vasútépítések idején ki nem eseti a forgalom fő irányából, jelentős katonaváros is volt. A 18—19. században ott állomásozott az 5 Radetzky huszárezred, a 18 honvéd gyalogféldandár, a 7. huszárezred. Hadászati jelentősége azonban már korábban megszűnt, a Rákóczi-szabadságharc után megkezdték a várost körülölelő árok feltöltését. A hadi múltra a katonai nevelő intézet, az altisztképző, majd a katonai alreál emlékeztetett legtovább. A város békés, polgári fejlődésének nagy korszaka a 18. század elején kezdődött meg. A céhek, a kereskedők, a táblabírák városaként emlegették ettő kezdve. 1724-ben Kőszegre telepítették a nemesi bíróságot, a kerületi táblát, amelynek hatásköre tizenegy dunántúli megyére terjedt ki. Ismét felvirágzott a szőlő- művesség, a bortermelés és kereskedelem. A jezsuiták majd £ piaristák a gimnáziumi oktatási szervezték meg. És hatvanféle iparág kézművesei éltek a városban, virágoztak a céhek, amíg a 19. században a közeli osztrák manufaktúra- és gyáripar versenye tönkre nem tette őket. A katonás Tábornokházat í felújítás után a céhek és a kézművesek emlékének őrzésére ajánlotta fel a város. 1974—76 közöti folyt a feltárás, helyreállítás 1978-ban nyílt meg az első ipar- történeti kiállítás; a múzeum, í levéltár korábbi gyűjteményeiből válogatták az anyagot. Mái akkor is az volt a rendező elv hogy a mesterségeket lehetőleg az eredeti műhelyhangulattal együtt kínálják a szemlélőknek. A tárlat léte nagy lendületet adott a gyűjtésnek is, a felajánlásnak is. Az 1983-as átrendezéskor nyerte el mai, varázsos arculatát az állandó kiállítás. A vásárlások, a családi, rokoni felajánlások révén kiegészültek a műhelyek berendezései. Fényképek, oklevelek, eredeti termékek igazítanak el a múlt századok értékrendjében, vándorkönyvek, mesterlevelek, remekművek adnak fogalmat az iparos szakmai tisztességéről, felkészültségéről. Sikerült a régi órás-, fodrász-, cukrász-, fényképész-, könyvkötő, takács-, kovács-, gombkötő, fésűs-, csizmadiaműhelyek intim világát felidézni. Aki régóta ismeri Kőszeget, személyes emlékekkel is találkozhat. Püspöki Gyula mézes- kalácsos, cukrász és gyertyaöntő boltjában a hatvanas évek végén még lehetett vásárolni. A mester 1971-ben halt meg. A kis üzlet pultjai, szekrényei, tégelyei, figurái együtt láthatók a tábornokházi múzeumban. Különleges értékek a régi árjegyzékek. Az 1958-ason például ilyen ajánlatok szerepelnek: mignon 1,20, kis szörp 1 forint, nagy szörp 1.50, tejszínes gesztenyés torta 3.50. De van ismerős név a szíjgyártó és nyergesmesterek múzeumi részéberws. Rádl Gyula és Dömötör Gyula arcképe, oklevele, gépe között ott az élő mester, Nagy Sándor néhány régi szerszáma, oklevele is. Nagy Sándornak a Béke utcában található az igazi műhelye. Ért a díszes sallangokhoz, de javításra váró bőrönd, szíj is akad nála. Wagner István órásmester is a kőszegiek szolgálatában töltötte el életét. Fiókos asztala, szekrénye, nagyító- és óragyűjteménye a kiállítás szép része; A mester egy éve halt meg. A gazdag és gyarapodó kézművesgyűjteményhez méltó környezetet teremtettek az építészek. Történelmi levegőért, építészeti élményért, városképért is érdemes végigjárni a házat. A Hősök kapuja tövében nyitott bejárati ajtótól először lefelé visznek a lépcsők, az épület boltozatos, középkori alapjaihoz. Az első emeleti kiállítóhelyiség mögött húzódik meg az úgynevezett gyilokjáró, a várfal tetejére épített folyosó. Itt az eredeti városfal, amely a tanácsházát és a régi városkaput Tcötötte össze. Még egy emelettel följebb a Tábomokházból át lehet menni a Hősök tornya teraszos kilátójába. A középkori és a mai város itt tárul ki legszebben előttünk. b. r. Frank Miller, egy ausztrál őslakó autóroncson üldögél az egykori misszionáriusfalu szélén épített kunyhója előtt. Csaknem száz indiánsátur sorakozik azon a réten, ahol az NDK-beli Indiántanács keretében működő klubok tagjai évente találkoznak. A vitorlás hajók Amerikaikupájának megszerzéséért küzdő Dennis Conner „Csillagos-sávos lobogó” nevű katamaránja elúszik a San Diego-i kikötőben veszteglő Bellea Wood amerikai csatahajó mellett. A Laddie névre hallgató skót juhász élvezettel száguld az ausztráliai Hamiltonban a környéken lakó gyerekekkel, akik a derekára erősített fogatban (egy műanyag kenyeresládában) utaznak. A kutya gazdái eredetileg testedzésre találták ki a gyerekek között rendkívül népszerű járművet. (Telefotó: MTI Külföldi Képszerkesztőség) Szeptember 28-án földközelben A vörös bolygó Ha majd egyszer, a jövő évezredben társasutazásokat szerveznek a Naprendszer bolygóira, feltétlenül a Mars lesz a legelső, legkönnyebben elérhető úticél. Külső bolygószomszédunk sok tekintetben hasonlít Földünkhöz: például a bolygó egyenlítőjének és pályasíkjának hajlásszöge csaknem azonos a Földével, 24 fokos. Ez azt jelenti, hogy egy marsév alatt négy évszak váltja egymást, ám gondtalan nyaralásra azért még a marsi nyárban sem számíthatunk, mert ekkor is csak ritkán emelkedik a hőmérséklet -30 C-fok fölé. (Ez még mindig elviselhetőbb, mint másik bolygószomszédunk a Vénusz pokolnál is melegebb hősége)Gyakran sajnáljuk bokros teendőink miatt, hogy egy nap csak 24 órából áll. Nos aki a Marsra látogat, jutalmul minden naphoz 37 percet kap, ugyanis ennyivel hosszabb egy marsbéli nap. De vannak más hasonlóságok is a Föld és a Mars között. Ilyenre figyeltek fel már a 18. században, amikor a Mars sarkvidékein fehér sapkákat — talán hósapkákat (?) — pillantottak meg távcsövön keresztül, s kiderült, hogy méretük évszakonként változik. A Mars sötét területein is látni véltek évszakok szerinti változásokat. Ezeket a Mars növényzetének tulajdonították. S ekkor megélénkült az emberek fantáziája: ahol növényzet van, miért ne lehetne maga- sabbrendű, sőt „értelmes” élet, civilizáció!? Ezt a gyanút erősítette 1877-ben egy szenzációs felfedezés: a Mars felszínét vékony, egyenes vonalak hálózata bontja. Ezeket egyes kutatók a marslakók által készített mesterséges csatornáknak tartottak, míg mások természetes eredetű vízfolyásokat sejtettek bennük. A fantázia világa megteremtette a marslakókat is. Volt olyan kutató, aki egész munkásságát a marslakók tanulmányozásának szentelte (Lowell 1894-ben obszervatóriumot alapított a marslakók tanulmányozására). A távcsőtechnika fejlődésével azonban szertefoszlottak az illúziók. Kiderült, hogy a marsbéli sötét területek egyáltalán nem zöldes színűek, mint azt sok észlelő tapasztalta, csupán arról van szó, hogy nem annyira vörösek, mint a világos területek. A Mars mintegy 228 millió km távolságban, a Földénél elnyúltabb ellipszis pályán kering a Nap körül, s ez kb. másfélszerese a Föld Naptól való távolságának. Ez a magyarázata, hogy ritkán kerül közelebb hozzánk 60 millió km-nél. Ilyen ritka esemény lesz egyébként idén, szeptember 28-án, amikor 58,8 millió km-re kerülünk a Marshoz, ami nagyon kedvező feltételeket teremt távcsöves megfigyelésekre, feltéve ha épp akkor nem tombol a Marson oly gyakori, s olykor az egész bolygóra kitelj edő homokvihar. De 55-60 millió kilométer még mindig roppant nagy távolság! Ha többet akarunk megtudni a Marsról, a Naprendszer, s egyáltalán a Föld történetéről, kialakulásáról, a naprendszerbeli élet esetleges más lehetőségeiről — oda kell mennünk! A Mars ostroma 1965-ben kezdődött meg a Mariner és a Marsz űrszondákkal. A Mars első műholdja a Mariner 9 volt, és 1971-72-ben közel 7000 felvételt készített a bolygó felszínéről. Ennek köszönhetően a Hold után a Mars lett a legjobban feltérképezett égitest. Kiderült, amit ugyan már korábban is sejtettek, hogy a Mars légköre nagyrészt szén-diojddból áll, s a felszínén a légnyomás a földinek kevesebb mint 1 százaléka. (Akkora, mint a Földön 38 km-es magasságban.) A légkörben kevés a nedvesség, s a marsi időjárás-jelentésekben nem szerepelne az eső szó. Ilyen körülmények között meglepő, hogy a közeli felvételeken tucatjával találhatók olyan képződmények, amelyek megtévesztésig hasonlítanak a földi eróziós képződményekre. A legmegdöbbentőbbek azok a bolygóvölgyek, melyek sokszor több száz km hosszúságúak, és igen sok mellékáguk van. Mivel ilyen képződmények létrehozására egyedül a folyóvíz látszik alkalmasnak, valószínű, hogy a bolygó történetében voltak nedvesebb korszakok is, amikor a víz cseppfolyós állapotban létezett a Marson. Hogy hová lett a víz a Marsról, ma még nyitott kérdés. A Mars felszínéről készült felvételeken a folyóvölgyeknél is vízmosásoknál is meglepőbb, monumentálisabb alakzatokat láthatunk. A Mars-felszín nagy területei ugyanúgy teli vannak becsapódási kráterekkel, mint a Hold. Nem ritka az 1000 km átmérőjű sem. A nagy kozmikus sebhelyek nyomát a ritka légkör nem tudta eltüntetni, úgy mint a Földön a sokkal sűrűbb légkör tette. Mégis a Mars legszembetűnőbb formációi azok a hatalmas méretű pajzsvulkánok, melyek a Tharsis hátságon húzódnak. Ezek legnagyobbika az Olympus Mons (eredeti nevén a Nix Olympica — az Olimposz hava); az átmérője 500 km, és a környezetéből 23 km magasra emelkedik ki. (Összehasonlításul: a Föld legnagyobb pajzsvulkánja a Mauna Loa a Hawaü-szigeteken. 200 km átmérőjű, és 9 km-re emelkedik az óceáni tengerfenék fölé.) A magasabbrendű életet a Marson kizáija a ritka, oxigénhiányos légkör, és az, hogy folyékony víz jelenleg nem létezhet a felszínen. Az alacsony hőmérséklet miatt csak igen lassú anyagcsere képzelhető el. Igaz, vannak olyan földi élőlények, amelyek oxigén nélkül is léteznek. A marsbéli élet lehetőségének kutatására indult 1975-ben a két Viking szonda. Az expedíció fő célja a marsfelszín komplex kutatásán kívül annak a kérdésnek az eldöntése volt, hogy léteznek-e a Marson mikroorganizmusok. A Vikingek minilaboratóriumai három különböző típusú biológiai kísérletet végeztek a talajban esetleg megtalálható mikroorganizmusok kimutatására. Az első a fotoszintézis hatására bekövetkező változásokat mutatta volna ki, a második a tápanyagfelvételen, a harmadik a gázcserén alapult. Ám a mérések eredménye nem egyértelmű. A talajmintában eleinte szinte nyüzsögni látszottak a mikroorganizmusok. Azután a marstalaj kémiai aktivitását megvizsgálva kiderült, hogy a folyamatok sokkal gyorsabban szűntek meg, mint az anyagcsere folyamatoknál várható volna. Szerves anyag jelenlétét pedig nem sikerült kimutatni. így a marsbéli élet kérdése a Viking-szondák alapján nem dönthető el véglegesen. A Viking-szondák után sok kérdés tisztázódott a Marssal kapcsolatban, s egy illúzióval szegényebbek lettünk, de új kérdések sorát kell megválaszolnunk, hogy megértsük a vörös bolygó történetét, a Naprendszer fejlődését. Több mint egy évtizedig a Mars magára maradt két krumpliformájú holdjával, a Phobosszal és a Deimosszal, míg 1988 nyarán ismét útnak indul egy űrszondapár, a Fobosz-szondák, hogy jövőre eléljék a Marsot, és le- szálljanak nagyobbik holdján, a Phoboson is. Dürr János Tudományos kishírek Hitelkártyával vonatjegy London Euston pályaudvarán kísérletképpen üzembe helyezték az első olyan automatát, amely hitelkártyára ad ki vonatjegyet. A leendő utas betolja a hitelkártyáját a készülékbe, megadja a személyi számát, s kiválasztja a célállomást, meg a kívánt típusú jegyet. Egyetlen művelettel négy felnőttnek és négy gyermeknek a jegye vásárolható meg. A jegykiadás folyamata képernyőn nyomon követhető, s ha az utas meggondolja magát — például a kiválasztott típusú jegyet drágának találja — elállhat a jegyvételtől. A pinpoint (= hajszálpontos) elnevezésű készülék egy-egy jegyvételt egy perc alatt bonyolít le. Egyelőre huszonkét célállomásra válthatók így jegyek. Ha a kísérlet sikeres lesz, hasonló automatát más nagy forgalmú pályaudvarokon is üzembe helyeznek, remélve, hogy csökken majd a pénztárak előtti sorbanállás ideje, s kevesebb lesz a hitellevélre való vásárlással járó papírmunka is. Mesterséges csípűízület — kopás nélkül A mesterséges csípőízület többnyire titánötvözetből való combcsonti részből és nagy molekulasúlyú polietiléngyantából készített vápából áll. A használat során a letöredező parányi fém- részecskék beágyazódnak a műanyag felületébe, karcolják a fém felszínét, s rovátkákat vájnak a műanyagba, úgyhogy végül is a betegnek fájdalmai támadnak. Angol kutatók kitalálták, hogy ha egy kicsiny részecske- gyorsítóval nitrogénatomokat juttatnak a titánötvözet felszíne alá, a mesterséges csípőízület any- nyira kopásállóvá válik, hogy alighanem kitart a beteg élete végéigA kopáspróbák céljára forgó műanyag koronggal érintkező titánötvözetből készített csapokat használtak, s ezeket a testfolyadékhoz hasonlóan viselkedő marhaszérumba helyezték. A kopás mértékét pedig úgy mérték, hogy az ötvözet felszínét enyhén radioaktívvá tették, s az elhasználódás során keletkezett törmeléknek radioaktivitását mérték. Vasaló zsinór nélkül Gyakran azért kényelmetlen dolog vasalni, mert kötve vagyunk a villamos csatlakozókhoz. Egy brit cég újabban olyan vasalót gyárt, amelyet a gázöngyújtóhoz hasonló patronban tárolt butángáz melegít. Gombnyomásra egy 9 voltos elem működtette elektronikus rendszer megindítja, és egy másik gombnak a megnyomásával leállítja a fűtést. Ha a gáz kifogyóban van, egy lámpa felvillan. Az elektronika akkor is közbelép, ha a gáz úgy áramlana ki, hogy közben a láng nem ég. A vasaló hőfoka szabályozható, s azt az elektronika — a környezet hőmérsékletéhez igazodva — azonos értéken tartja. A helyreállított Tábornokház (Fotó: MTI-Press)
