Népújság, 1988. szeptember (39. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-23 / 228. szám
KULTÚRA KÖZMŰVELŐDÉS- NÉPÚJSÁG, 1988. szeptember 23., péntek Októberben próbaüzem Jé ütemben készül a műveseállomás Folyamatosan halad az építkezés: Herenik József és Ficsor János éppen az ablakokat újítja fel Ennyi „tyúkbél” szükséges a bonyolult elektronikus készülékek kiszolgálásához Többször foglalkoztunk lapunkban a megyei kórház egyik legjelentősebb hetedik ötéves tervi beruházásával, a műveseállomás építésével. Érthető ez, hiszen, mint köztudott, társadalmi akció indult az építkezés támogatására, s az adakozó kollektívák és magánszemélyek kíváncsiak arra, hogyan haladnak a munkálatok, miképpen használják a számlára befizetett pénzüket. Az aktuális helyzetről dr. Tasi István főigazgató-helyettestől, dr. Misz Mihály osztályvezető főorvostól és Frisnyák Károly főmérnöktől kaptunk tájékoztatást. Nos, dr. Tasi István szerint e fontos, mert szó szerint életmentő fejlesztéshez, mint a közadakozás igénybevétele is igazolja, a legnehezebb feladat a közel negyvenmilliós pénzügyi háttér megteremtése. A költségvetés körüli számos vitás kérdésben kellett kompromisszumot kötni ahhoz, hogy az építkezés a tervezett ütemben haladjon, s a vállalt határidőre befejeződjön. Mivel a megyei tanács nem tud a jelenlegi rendkívül szűkös anyagi lehetőségek között más ágazatoktól pénzt elvonni, az igényelt pluszmilliókat csak a jövő évi felújítási keret egy részének idei felhasználásával lehet előteremteni. Igaz, ennek ára van: az egyébként is elégtelen felújítási költségkeret miatt egyre több Egerben is a málló vakolat, a roskadozó tető. Mindenesetre e módszerrel lehetővé válik, hogy októberben megkezdődjön a próbaüzem, fogadhassák az első betegeket. Frisnyák Károly szerint ennek nem lesz akadálya, hiszen a szakemberek Trombitás István fővállalkozó irányításával folyamatosan dolgoznak. A megrendelt műszereket leszállították, illetve visszaigazolták a gyártók. A bútorok is szinte hiánytalanul megérkeztek. Jövőre huszonöt betegre számítanak naponta, így egy gépnek három embert kell majd kiszolgálnia. A kezelésre szorulók száma a statisztikák szerint fokozatosan emelkedik, ezért a megyei kórházban úgy tervezik, hogy évente egy művesével növelik a kapacitást. De kik irányítják majd ezeket a szaktudást igénylő, bonyolult berendezéseket? Dr. Misz Mihály tájékoztatása szerint a személyzet kiképzése folyamatos, így októberben hozzáértő csapat várja majd az első rászorulókat. A három orvos már túl van a felkészülésen. A technikusok Szegeden tanulmányozták a Ro- litron Kisszövetkezet által gyártott művesék szerkezetét, és gyakorolták szerelésüket is. A majdan itt dolgozó húsz nővér az ország különböző állomásain, így Budapesten, Debrecenben, Miskolcon és Szolnokon (ahol szintén Rolitron gépek vannak) részesült átképzésben. A start előtt a kisszövetkezet oktatónővére elméleti és gyakorlati felkészítést tart az egri stábnak, melynek zárásaként mindenkinek vizsgáznia kell. Jelenleg tehát úgy tűnik: ha nem is konfliktusok nélkül, de végül is kellő rugalmassággal sikerült biztosí.ani annak feltételeit, hogy Fleves megye vesebetegei lakóhelyükön, illetve ahhoz közel részesüljenek az életmentő vérszűrésben. S ez az eredmény mindenképpen megéri a fáradságot és igazolja a cél érdekében kifejtett erőfeszítéseket. Koncz János Az érem másik oldala. A tünetek: hulló vakolat, elöregedett tető. A diagnózis: krónikus pénzhiány .... Új kiadvány: Páros Magazin Felhívás a felsőoktatásfejlesztési alap pályázatára 1988. szeptember 21. —A művelődési miniszter pályázatot hirdet a felsőoktatás-fejlesztési alapból az 1988-90 közötti időszakra, komplex oktatásfejlesztési célok beruházási, beszerzési és működési feltételeinek támogatására, valamint konkrét oktatásfejlesztési megbízások elnyerésére. A pályázatok a következő témakörökben nyújthatók be: A gazdasági-társadalmi kibontakozási program felsőfokú szakemberigényének, át- és továbbképzési szükségletének kielégítését, valamint ehhez kapcsolódó posztgraduális képzési programok megvalósítását célzó feltételek megteremtésére, különös tekintettel a csúcstechnológiák, a távközlés, a környezet- gazdálkodás, a közlekedés fejlesztését szolgáló minőségi szakemberképzésre, továbbá korszerű társadalomtudományi — különösen nyelvi —, valamint elsősorban az előző ponthoz kapcsolódó természettudományi képzési programra. Új felsőoktatási képzési formák, módszerek, speciális szakmai képzési programok kikísérletezésére, meghonosítására. Pályázatot felsőoktatási intézmények önállóan, továbbá felső- oktatási intézmények és kutató- intézetek, költségvetési intézmények, gazdálkodó szevezetek, tanácsok együttesen nyújthatnak be. Előnyben részesülnek azok a pályázók, akik saját vagy más, koordinált pénzforrásokat tudnak bevonni a megpályázott feladatok megvalósításába, továbbá azok a pályázatok, amelyek több intézmény együttes, közös céljait szolgálják. A pályázatokról — amelyek 1988. október 30-ig nyújthatók be — az alap bizottsága 1988. november 30-ig dönt, s ezt követően értesítik a pályázókat. A pályamunkákat a Művelődési Minisztérium által a felsőoktatási intézmények vezetőihez eljuttatott adatlapon, 5 példányban kell benyújtani. Cím: Felső- oktatás Fejlesztési A lap Pályázat, Művelődési Minisztérium, 1984 Budapest, Pf. 1. A Reform Lap- és Könyvkiadó Részvénytársaság a Páros Magazinnal a maga nemében páratlan vállalkozásba kezdett. Olyan felvilágosító kiadványt ad a fiatal olvasók kezébe, amely magától érthetődő természetességgel, velük szembenézve — s nem szemlesütve — beszél a korosztály „nagy kérdéseiről”. Az NDK-ban igen népszerű lapot a Junge Welt (NDK) kiadó és a Reform Rt. közösen adta ki. „Oly korban élünk, amiből minden lehet. Éppen ezért egyedülálló kihívás részesei lehetünk. Fliszen mindinkább alkotói, s nem bemagoltatott szövegű mellékszereplői vagyunk életünk drámájának. Különösen érzi ezt az én korosztályom, mivel nekünk alkalmunk volt e jótékony változásokat saját tevékenységünk táguló korlátain lemérni. Gyorsan alakuló korunknak ez a kihívása azonban veszély forrása is lehet. Képesek leszünk-e a múlt hordalékain felülemelkedni? Képesek leszünk a bizonyára továbbra is kanyargós útjainkat szegélyező szakadékok veszélyeit felmérni és elkerülni? Képesek leszünk-e az előrelépés egyensúlyát megtalálni és emberi tartásunkat megőrizni? Mindenkinek a maga területén kell saját sorsának jó irányát, a lehetséges maximális, de még veszélytelen sebességet megválasztani. Hadd érzékeltessem mindezt saját szakterületem egyik kihívásánál. Emberré válásunk egyik legnagyobb vívmánya, hogy a fajfenntartás ösztönét, a kölcsönös és felizzó érzelmekkel kísért párválasztás során, a szerelem rangjára emelte. így méltán vált ez a legfontosabb emberi boldogságforrássá. Hiszen az emberek közérzetét és hangulatát elsősorban a magánélet harmóniája vagy éppen sivársága határozza meg. Sajnos, az embereknek különleges képessége van önsorsának megrontására is. A férfi és a nő egymásra találását kísérő testi és lelki egybeolvadását, a szeretkezést a zsidó kereszténykultúra a bűnösség érzésével társította és a „disznóság” szintjére alacsonyította le. Századunk embere szembeszállt ezzel az embertelen felfogással, és rehabilitálta a szerelem természetes velejáróját, a szeretkezést. A múlt torzulásának felszámolása mindig túlkapásokkal is együtt jár. így lett a szexuális forradalomból nemi szabadosság. Mégis, a megkezdett úton nem állhatunk meg, csupán emberséges céljainkra kell jobban ügyelnünk. Hiszen a nemi felvilágosítás s a párkapcsolatok társadalmi fontosságának megértése nélkül nem biztosíthatjuk a XX. század nagy eredményét, az optimális családtervezést és a korszerű fogamzásgátlást. De az emberiség évezredes vágyát: a családi élet zavartalan örömeit sem. Mindezek pedig létünk nélkülözhetetlen tartozékai. De a nemiség társadalmi hatásával szembe kell néznünk a szexuálisan terjedő betegségek, elsősorban az AIDS megelőzése miatt is. Most és itt nem is olyan rosz- szak a lehetőségeink. Az őszintébbé és demokratikusabbá váló légkör javítja az esélyeinket. De csak akkor, ha kétfrontos harcot folytatunk. Egyfelől a farizeus és boldogságrontó társadalmi prü- dériával, másfelől a túlkapásokkal, az ízlésrontó pornográfiával és a testi gimnasztikával lefokozott szexszel. A helyes út megtalálásában nagy segítségünkre lehet a sajtó. Napjainkban e területen is keresik a változást, a nyíltságot és — ne szégyelljük leírni — a rentábilitást. Számos újság születésének lehetünk szemtanúi, sőt bábái. Fogadjuk bizalommal indulásukat. Még akkor is, ha ezt szokatlanul, új módszerekkel teszik. Régi módon ezeket a kérdéseket sem lehet megoldani. Az élet természetes versenyének megmérettetése során remélhetőleg majd a pelyva hullik ki. E gondolatokkal ajánlja az olvasók figyelmébe a kiadványt dr. Czeizel Endre, amelyhez néhány prózai tudnivalót szeretnénk társítani. A Páros Magazin ára 66,- Ft. Megrendelhető a Heves Megyei Lapkiadó Vállalatnál, megvásárolható a középiskolai társadalmi árusoknál. Vállalkozni tudni kell Igazgatónk még az elmúlt évben felhívta figyelmünket a megváltozott gazdasági körülményekre és kérte, próbáljunk új ötletekkel, apró vállalkozásokkal javítani cégünk eléggé ingatag helyzetén. Nem akarok dicsekedni, de én javasoltam azt, hogy a két emelet magas tanácstermet adjuk bérbe külföldi turnéra induló artistáknak. Feltűnést keltő ötletemmel több legyet ütöttünk egy csapásra: egy kalap pénz jár rendszeresen az artistáktól, másrészt a tanácskozások száma a minimálisra csökkent, mert kinek van kedve ordítozó artisták között, védőháló alatt értekezni? A harmadik haszon: a tanácsterem berendezéseit jó áron megvette egy maszek kárpitos, a pénzt szociális segélyként osztották szét a nyugdíjasok között. Régebben a vezér irodája mellett hangulatos lakosztály húzódott meg szerényen. Volt benne főzőfülke, fürdőszoba, nappali pihenő. A mostani főnök otthon mosdik, az üzemi étkezdében kajál, és ebéd után furcsa módon rögtön munkához lát, eszébe sem jut órákig szunyókálni a díványon. így hát ezt a minirezidenciát az egyik utazási iroda bérbe vette fizetővendég-szolgálati célra. Az elmúlt hónapokban lakott már ott amerikai üzletember, kínai fakir, francia táncosnő, török kamionos és magyar újgazdag a szeretőjével. Többéves számítások alapján bebizonyosodott, hogy intézményünk ötszáz dolgozója közül naponta csak négyszáz tartózkodik a munkahelyén, mivel külföldi tanulmányút, továbbképzés, gyed, betegállomány, tanulmányi és évi rendes szabadság és még ezer indítóok tizedeli állandóan ügybuzgó munkatársaink egyre ritkuló sorait. Mivel egy-egy irodában maximum két ember robotol, ennek alapján született meg korszakalkotó ötletem: adjunk bérbe harminc munkaszobát. Ennek alapján négy termelőszövetkezet nyitott fiókirodát nálunk, jutott hely órás kisiparosnak, szem- felszedőnek, tenyéijósnak, pedikűrösnek, neves festőművész három szobából műtermet csinált, a második emeleten egy leíró és sokszorosító kisszövetkezet rakta ki a cégtábláját. Tárgyaltunk egy ló- patkoló kováccsal is, az üzlet azért esett kútba, mert sem a lépcsőn, sem a páternoszteren nem sikerült felvinni a lovakat az ötödik emeleten kijelölt kovácsműhelybe. Pillanatnyilag egy nőgyógyász vette bérbe. Állítólag audiovizuális oktatótermet üzemeltet a két helyiségben. A mi irodánk is megüresedett, mert a kollégámmal kísérletként hazavittük a melót, és otthon dolgozunk. Ja, igen! Elfelejtettem mondani, hogy az irodánkba egy innovációs társulás költözött. Mivel otthon esténként néhány óra alatt elvégzem a cégem által rám testált munkát, másodállásban én vezetem az innovációs irodát bedolgozó családtagként. Tehát újra bejárok a munkahelyemre. Tegnap a folyosón összefutottam az igazgatómmal. A megváltozott gazdasági szabályozók miatt ismét arra kért, próbáljak új ötletekkel lendíteni gondokkal küszködő intézményünkön. Mit válaszoltam neki? Feltétlenül gondolkodom. Majd csak eszembe jut megint valami marhaság! Kiss György Mihály
