Népújság, 1988. szeptember (39. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-03 / 211. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXIX. évfolyam, 211. szám 1988. szeptember 3., szombat ÁRA: 2,20 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Csehszlovák ifjúsági küldöttség Budapesten Vasil Mohoritának, Csehszlo- ' vákia Kommunista Pártja KB tit­kársága tagjának, a Csehszlovák Szocialista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága elnökének vezetésével — a KISZ KB meg­hívására — pénteken csehszlo­vák ifjúsági küldöttség érkezett Budapestre. A nap folyamán a delegáció megkezdte tárgyalásait Hámori Csabával, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjával, a KISZ KB első titkárával. A csehszlovák ifjúsági kül­döttséget pénteken fogadta Lu­kács János, az MSZMP Politikai Bizottságának a tagja, a KB tit­kára. Mexikói elismerés a magyar termelőszövetkezeteknek Szükség van rájuk! Ők talán könnyebben vise­lik a nehézségeket, mint má­sok. Pedig nap nap után fizi­kai erőt és energiát emésztő munkát végeznek. Azt mond­ják róluk: edzett, ugyanakkor higgadt emberek, őszinték, szókimondók. Ők a bányá­szok! Amikor ezt a foglalkozást, hivatást hallja az ember, óha­tatlanul is egy különleges vi­lágra gondol. A Föld mélyé­ben húzódó tárnákra, ahol szinte lépésről lépésre halad­va készítenek vágatokat a szénmezők között. Azután az érceket, az olajat felszínre ho­zók munkáját bámuljuk, amely tiszteletet, elismerést vált ki bennünk. Noha most századunk nyolcvanas évei­ben már ott vannak a tárnák­ban a gépek, a szállítószala­gok, fenn a föld szülén kor­szerű olajkutak „bólogat­nak”, mégis a naponta kocká­zatot vállaló emberek nélkül ezek nem működnének. Bányászok! Szűkszavúak, de annál tettre készebbek, cse­lekvők, akiknek lételemük a munka. Egészségüket sok­szor feláldozzák a föld alatt azért, hogy lakásunkban fo­lyamatosan meleg legyen a kemény téli hónapokban. Nem kevésbé az erőművek működéséért, hogy világít­hassanak az iskolákban, iro­dákban, otthonokban. Hogy legyen miből benzint, fűtő­olajat készíteni a járművek működtetéséhez. Azért, hogy kitermeljék a színesfémérce­ket, amelyekből huzalt, le­mezt, szeget és még sorolhat­nánk tovább, mi minden mást lehet készíteni. Bányászok! Amikor róluk esik szó, rájuk figyel az or­szág. Minden örömüket, bá­natukat, olykor szomorúsá­got okozó halálhírüket egy egész nemzet együttérzése kí­séri. Értünk dolgoznak, mindannyiunkért az esztendő háromszázhatvanöt napján, dacolva hideggel, kánikulai forrósággal, küszködve a ter­mészeti erőkkel. Ma a 38. Bá­nyásznapon külön is tisztelet­tel köszöntjük őket. Akkor, amikor nehéz helyzetben van az ágazat. Sok a gazdaságtala­nul termelő szénbányánk, és az elmúlt időszakban többet be is kellett zárni. Ez pedig egyéneket, egzisztenciákat is érintett. A kormány képviselői nemrég úgy foglaltak állást, hogy a bányászatnak fontos szerepe van népgazdaságunk­ban, és megértik a bányászok gondjait. Az ott dolgozók munkájára szüksége van je­lenleg és a jövőben is az or­szágnak. Ez pedig létbizton­ságot nyújt. Természetesen a legfőbb feladat, hogy a bá­nyák termelését mihamarabb gazdaságossá tegyük. Erre vonatkozóan már történtek intézkedések, és várhatóan még továbbiak is lesznek. Az idő ugyanis sürget, a vesztesé­geket ezen a területen is csök­kenteni kell. Amikor tisztelettel gondo­lunk a tárnákban, az olajku- taknál tevékenykedőkre, ak­kor ezekről a tényekről is be­szélnünk kell. A népgazdaság egészének stabilizációs prog­ramjában kell elhelyeznünk és méltatnunk ezt a fontos ágazatot is. Mentusz Károly Folyamatos kapcsolattartásra van szükség Frankfurt, München, Arezzo: sikeres bemutatkozások Mint ismeretes, tavasszal és nyáron két ország három városá­ban, az NSZK-beli Frankfurtban és Münchenben, illetve az olasz- országi Arezzóban Eger, Ma­gyarország gyöngyszeme címmel bemutatkozott megyeszékhe­lyünk és szűkebb hazánk. E komplex programok értékelésé­re szerda délután került sor az Eger Hotelben. Először dr. Varjú Vilmos, a városi tanács elnöke köszöntötte a meghívottakat, majd Bágyi Imre, a megyei tanács elnökhe­lyettese összegezte a tapasztala­tokat és az eredményeket. Mint elmondta, úttörő válall- kozásokról beszélhetünk, hiszen először fordul elő, hogy egy-egy tájegység önállóan, saját kezde­ményezésből ilyen sokszínű kí­nálattal Hívja fel magára a figyel­met Európa nyugati felén. Éz a szándék találkozott az országos szervek egyetértésével is, amit az IBUSZ, az Országos Idegenfor­galmi Hivatal és a HungarHotels anyagi támogatása is bizonyít. A szervező munka oroszlánrészét a megyei tanács kereskedelmi osz­tálya vállalta magára, és a közre­működő idegenforgalmi, ven­déglátóipari és kereskedelmi in­tézmények dolgozóinak segítő­kész hozzáállása segített legyőz­ni a kitaposatlan úton haladás nehézségeit. Nemcsak az előkészítés során, de az említett városokban is sike­rült helytállni — ezt igazolják a német lapokban megjelent kivé­tel nélkül elismerő hangú publi­kációk is. Egyöntetű tetszést arattak a fotó, illetve múzeumi kiállítások, a termékbemutatók és a vacsoraestek. A frankfurti és a müncheni program újabb ele­mekkel bővült Arezzóban: itt az említetteken túl jelentős hang­súlyt kapott a gazdasági és keres­kedelmi lehetőségek felkutatása, ilyen kapcsolatok kiépítése. Ez a Giovanni Mastini tanácsos: — Készek vagyunk a további együttmű­ködésre (Fotó: Koncz János) magyarázata annak is,hogy a ter­mékbemutatón résztvevő válla­latok köre jelentősen bővült, sőt, a megye kisiparosai a Tradecoop részvénytársaság segítségével forgalmazták is árucikkeiket. A toscanai város polgárainak érdeklődése jóval meghaladta a várakozásokat, és az előkészítés­től máig több mint ötven kisebb- nagyobb újságcikk jelent meg az olasz lapokban. . A továbbiakban is folyamatos kapcsolattartásra van szükség, ha az első találkozók nyomán föltámadt érdeklődést fenn aka'ijuk tartani. Csak így várha­tók kézzel fogható, az idegenfor­galom nagyságán, vagy a gazda­sági vállalkozásokon mérhető, az egyszeri propaganda hasznán túlmutató eredmények. A kö­vetkező lépésként október elején Arezzo városa vendégeskedik sokszínű programmal Egerben, s a nagyközönségnek szóló ren­dezvények mellett üzleti tárgya­lások is várhatók. Bágyi Imre végezetül a megye párt- és tanácsi vezetésének ne­vében elismerését és köszönetét fejezte ki valamennyi réztvevő- nek és közreműködőnek. Dr. Vadas Vera, az Országos Idegenforgalmi Hivatal propa­ganda osztályának vezetője kért szót ezután, aki kifejtette, hogy az egriek válallkozása a nemzeti idegenforgalmi és kulturális pro­pagandában is segített, és sok ha­sonló rendezvényre lenne szük­ség. Giovanni Mastini arezzói ta­nácsos köszönetét mondott az általa is színvonalasnak ítélt be­mutatkozásért, és hangsúlyozta: továbbra is fogékonyak minden friss kezdeményezésre, készek az együttműködésre és a kölcsönö­sen előnyös kapcsolatok fejlesz­tésére úgy, hogy mihamarabb mérhető eredmények szülesse­nek. Az értékelő megbeszélés vé­gén Schmidt Rezső, a megyei ta­nács elnöke jutalmakat adott át az előkészítésben és a lebonyolí­tásban kiemelkedő munkát vég­zőknek. A KIOSZ jubileumi ülése Berecz Frigyes: 155 ezer kisiparos dolgozik az országban Negyven esztendeje ült össze első alkalommal a Kisiparosok Országos Szabad Szervezetének küldöttkongresszusa. Az évfor­duló alkalmából pénteken a kisi­parosok budapesti klubjában az országos vezetőség emlékülést tartott, amelyen Molnár József, a KIOSZ elnöke méltatta az el­múlt négy évtized eredményeit. Mint mondta, létrejöttekor a szervezet legfontosabb feladata az volt, hogy minél több iparost mozgósítson a gazdasági élet új­jászervezésére. Az elmúlt 40 esz­tendő alatt sokszor változott a ki­siparosság megítélése, és még ma is találkozhatnak a mesterek bi­zalmatlansággal, a magánvállal­kozásban való részvétel túl- vagy lebecsülésével. Az emlékülésen részt vett és felszólalt Berecz Frigyes ipari miniszter. Áttekintve a kisipar helyzetét, elmondta, hogy a ha­zai gazdaságpolitika kényszer- pályája a kisiparosok tevékeny­ségét is erőteljesen befolyásolja. Az önálló vállalkozás politikai megítélése ma igen kedvező, sőt az egész gazdaság kibontakozá­sára is csak akkor van lehetőség, ha a kisvállalkozási szférában ta­pasztalható rugalmasság és gyor­saság, piaci alkalmazkodó kész­ség jellemző lesz a gazdaság egé­szére. A kormány stabilizációs munkaprogramja is szükséges­nek tartja a magánszemélyek vállalkozási lehetőségeinek szé­lesítését. Ma már több mint 155 ezer kisiparos dolgozik az or­szágban, s a lakosságnak nyújtott szolgáltatások több mint 60 szá­zalékát a kisiparosok adják. Bár a kisiparos a nemzeti jövedelem­nek csupán hat százalékát terme­li meg, a népgazdaság legdinami­kusabban fejlődő szektora. Ugyanakkor gondot jelent — mondta az ipari miniszter —, hogy a hagyományos szakmák­ban — főleg a vidéki települése­ken — jelentősen csökken az ipa­rosok száma. Nehezíti a kisiparo­sok munkáját, hogy a lakosság­nak szolgáltatást végzők korábbi adókedvezménye megszűnt, mi­közben magas a társadalombiz­tosítási járulék, és emelkedtek a műhelybérleti dijaké. A szigo­rodó intézkedések, a bonyolult adminisztráció sokaknak — fő­ként az idősebb korosztálynak — felvette a kedvét az ipargyakor­lástól, és több ezren adták vissza sok éves engedélyüket. A folya­mat megállítására a kormány a közeljövőben módosítani fogja a magánvállalkozás feltételeit és lehetőségeit — jelentette be az ipari miniszter. Ezután arról szólt, hogy a kisi­parra fontos szerep vár a jövőben a foglalkoztatáspolitikai gondok enyhítésében is. Az ipari szerke­zet átalakítása ugyanis jelentős számú munkaerőt szabadít fel, s remélhetően e dolgozók nagy ré­sze munkaalkalmat talál a kisvál­lalkozásokban. Ezután kitüntetéseket adtak át. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa által adományo­zott Április Negyediké Érdem­rendet ketten vették át, egy kisi­paros a Munka Érdemrend ezüst fokozatát kapta. Kiváló Munká­ért kitüntetésben négyen, Kiváló Dolgozó kitüntetésben pedig öten részesültek. (MTI) A magyar termelőszövetkeze­tek munkájának elismeréseként a Mexikói Nemzeti Élelmezésü­gyi Intézet nemzetközi diját adta át pénteken a Termelőszövetke­zetek Országos Tanácsának székházában Jose Enrique Ga­ma Munoz, az intézet elnöke. A dijat Eleki János, a TOT főtitká­ra vette át. A mexikói szakmai szervezet diját évente ítélik oda olyan kül­földi személynek vagy intéz­ménynek, amely az élelmiszer- termelésben nemzetközi mércé­vel mérve, hosszabb időn át ki­magasló eredményt ér el, és pél­daként szolgálhat más országok gazdasága számára. Mint a mexi­kói intézet elnöke a díj átadása­kor elmondotta: a magyar szö­vetkezeti mozgalom munkáját Mexikóban is jól ismerik, véle­ménye szerint világszerte nagyra értékelik; tapasztalataikra a fej­lődő országokban is igen nagy szükség van. Eleki János, a TOT főtitkára a díj átvétele után hangsúlyozta: a magyar termelőszövetkezetek nem az egyedül járható utat pél­dázzák, ám készek vagyunk ta­pasztalatainkat megosztani kül­földi partnereinkkel. A két or­szág mezőgazdasági szakembe­reinek együttműködése hozzájá­rulhat a gyümölcsözően alakuló mexikói-magyar kapcsolatok fejlesztéséhez. Az emlékezés kötelez Megkezdődött a megyei szolidaritási eseménysorozat Munkás békegyűlésre került sor tegnap műszakváltáskor a Hatvani Cukorgyárban. Ezt az eseményt abból az alkalomból rendezték meg, hogy hat eszten­dővel ezelőtt a Szakszervezeti Világszövetség szeptember T-jét a háborúellenes összefogás nap­jává nyilvánította. Azóta ez az őszi nap jelzi hazánkban is a szo­lidaritási akcióprogramok kez­detét. A gyűlés résztvevőit — akik­nek a soraiban ott volt Dudás Jó­zsef a megyei pártbizottság osz­tályvezető-helyettese, Diószegi Lajosné, a HNF megyei titkár­helyettese, Vanek Béla, az ÉDOSZ Központi Vezetőségé­nek titkára, valamint Hatvan vá­ros és az üzem számos politikai és gazdasági vezetője — Lévai Fe­renc, az SZMT titkára köszön­tötte. Ezt követően az ünnepség szónoka, Jenecsek István, a Szakszervezetek Országos Taná­csának osztályvezetője lépett a mikrofonhoz, s elöljáróban fel­idézte az emberiség eddigi törté­nelmének legpusztítóbb háború­ja kitörését, majd így folytatta: — Az emlékezés kötelez: első­sorban arra, hogy mindent elkö­vessünk a hasonló, vagy a még pusztítóbb tragédiák megelőzé­séért, elkerüléséért. A háborúel­lenes küzdelemben egymásra kell találnia mindenkinek, aki hisz a jövőben, aki felelősséget érez valamennyiünk sorsa iránt... A szakszervezetek szá­mára a béke a kapcsolatok ren­dezését jelenti, ezért szüntelen segítője és fáradhatatlan kezde­ményezője a kapcsolatok megte­remtésének, a megértés kialakí­tásának, a népek közötti együtt­működés erősítésének. Hazai dolgainkról szólva, hangsúlyozta: — A Magyar Szocialista Mun­káspárt megerősödve zárta le azt a csaknem másfél esztendős utat, amely a pártértekezlethez veze­tett. Á kemény viták végeredmé­nye: politikailag egységesebb lett a párt, ez boldogulásunk, a fejlődés egyik fontos feltétele. Néhány hónap tapasztalata: nyílt emberi szóval, tartalmas párbeszéddel a párton belül, a szakszervezeti mozgalmon belül és a közéletben magunk mailé tudjuk állítani azokat az embere­ket, akik az ország jövőjéért ag­gódnak, alkotni és tenni akar­nak... Á szakszervezeti vezetés­nek például az a feladata, hogy a tagsággal együtt mérlegelje a kü­lönböző reformtörekvések elő­nyeit, hátrányait, s közösen kell eljutni a megoldáshoz is. A beszéd elhangzását követő­en Horváth Vilmos, a cukorgyári szakszervezeti bizottság titkára ismertette annak a táviratnak a szövegét, amelyet a résztvevők ezúttal juttattak el a Magyar Szo­lidaritási Bizottsághoz. Megfo­galmazták többek között: ”... mindannyian úgy gondoljuk, hogy a békéért és a szolidaritásért felemelt szavunk nem lesz csu­pán égbe kiáltott fohász. Kérjük azokat a hatalmakat, amelyek­nek a döntés lehetősége a kezük­ben van, tegyenek meg minden erőfeszítést, hogy a jelenlegi ked­vező folyamatok tovább folyta­tódjanak és visszafordíthatatla- nok legyenek.” A megyei szolidaritási akció­sorozat megnyitó eseménye az Internaiconáléval fejeződött be. A szolidaritási gyűlés résztvevői (Fotó: Szántó György)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents