Népújság, 1988. szeptember (39. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-19 / 224. szám
4. KULTÚRA — KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1988. szeptember 19., hétfő Egy hét.. A KÉPERNYŐ ELŐTT Nem magánügy A nem kis érdeklődést keltő Magyar évszázadok egy részlete Szellemi nagyságainkat akkor kell megbecsülni, amikor még köztünk vannak. Mégpedig úgy, hogy lehetőséget adunk képességeik háborítatlan kibontakozására, hogy átadják nekünk önzetlenül kínált kincseiket. Sajnos nem ez az alapállásunk, mert nem egyszer a kis stílű intrika, a mindig tetten érhető rosszindulat száműzi őket arról a porondról, ahol a tapsok elsősorban őket várnák. Épp ezért örültem annak, hogy a rendkívül sokoldalú, az igen tehetséges Feleki Kamill nyolcvanadik születésnapját a nyilvánosság előtt ünnepelheti, hiszen így a köszöntők sorában ott lehettünk mi is, akik ezernyi alakítás utánozhatatlan eredetiségéért vagyunk hálásak neki. Ezért az ötletért vitathatatlan elismerés jár a tévéseknek, hiszen a meghívott szúiésztársak, barátok maradandó élményekkel vérteztek fel minket, hogy a hamisítatlan művészet adta katarzis révén felfrissüljünk, megújuljunk, erőt gyűjtsünk a másnapi, az élet természetéből fakadó konfliktusok vállalásához, legyűréséhez. Nem tetszett viszont a program megvalósításának mikéntje, a szerkesztői, illetve a rendezői koncepció. Mindenekelőtt azért Bilicsi Erzsébet a nevek bűvöletében megfeledkezett az összeállítás épkézláb vázának kialakításáról. Voltaképpen mindenki mondta a magáét, úgy és akkor, ahogy akarta, amikor kedve hozta. A bemutatott, illetve előadott számok elegyes értéke, olykor túlzottan személyes jellege sokunkat zavart. Ráadásul a második blokk „kilógott” a szerves egésznek titulált anyagból. Akkor is, ha ez volt a legértékesebb, a legnívósabb, hiszen az jutott szóhoz, akiért Leányfalun összejött ez a tisztelgő társaság. Ismét meggyőződhettünk — a darabrészletek bejátszása révén — arról, hogy olyan Mesterrel találkoztunk, aki mindent tud Thália bűvölptes világáról, aki folyvást elvetette a manírokat, aki egyszer sem ismételte önmagát, aki annyi húron brillírozott, mint talán senki más. Ez a személyiség jóval rangosabb, átgondoltabb főhajtást érdemelt volna az egész stábtól, mert léte üstökösszerű csoda. Vegye hát ezt az írást bensőből fakadó főhajtásnak. Megtoldva azzal a határozott óhajjal, azzal a nyomatékolt kívánsággal — ezt százezrek, milliók nevében mondhatom -, hogy számos műfajban megint szeretnénk látni, hallani azt a Prosperót, aki nem törheti el varázspálcáját. Miattunk se... Pécsi István Versenyben Lezárult az idei Ki mit tud?. Bizonyos szempontból rekordnak számított, mert kisebb érdeklődést talán soha nem keltett. Az viszont a televízió furcsaságai közé tartozik, hogy itt a kevés is sok: egy eldugott műsornak is annyi a nézője, hogy együtt több népstadiont is megtöltenének. Persze azért van némi különbség, mert másképp nézne ki — hogy a hasonlatnál maradjunk — a lelátókon az a sok pizsamás, papucsos ember, mint a valódi szurkoló közönség. Itt azonnal megemlíthetjük, hogy elkezdődött egy óriási versengés, amely talán az ellenkező véglet lesz: a szöuli olimpia bizonyára sokakat szegez a képernyő elé. Ilyen és hasonló kérdésekről szokott beszélni éjszakai programjában, a Tévétükörben dr. Szecskő Tamás, aki az elmúlt héten egy dél-koreai tudományos tanácskozás tapasztalatairól számolt be. Az olimpia és az azt rendező ország számos megszívlelendő tanulsággal szolgálhat számunkra. Néhány év alatt — egy igazi ipari húzóágazatot találva — gazdasági csoda ment végbe ott. Szecskő sajátos szemszögével különlegesen érdekessé tette a bemutatást: éppen az információs iparág, a televízió és a videógyártás virágzott fel legjobban, kulcsszerepet játszva a gazdasági felemelkedésben. A mi életünkből is fokozatosan nagyobb részt kér az információ. Ha- bár nem helyeztük még olyan kitüntetett feladatkörbe, mint a dél-koreaiak, azért érzékelhetjük a változást. Már csak abban is, hogy megélénkül belpolitikai életünk, amelyben ki-ki egyre jelentősebb mértékben igyekszik kezébe venni sorsa irányítását. Ez pedig nem képzelhető el megfelelő ismeretek nélkül. S tények tudása nem is elég: a vitában isjártassá kell válni, jó példa ilyen szempontból az Érvek és ellenérvek című hétfői műsor, amely a bős-nagymarosi beruházásról szólt. Némileg egyoldalúvá vált a párbeszéd. A független kutatók hosszú évek harcai során kiforrott eszköz- rendszert alakítottak ki, s ha néha reménytelennek vagy hibásnak is látszik gondolatmenetük, akkor is meggyőzőbbek lehettek, mint azok, akik a hivatalos álláspontot képviselték. Hiába, meg kell tanulnunk, hogy ilyen a versengés: megvannak a játékszabályai a szorító- ban, a stadionban, s ha kell, a kerékasztalnál. S ezentúl ott a nagy világméretű viadal, amelynek a neve világgazdaság. Ha felvértezzük magunkat azokkal a képességekkel, melyek ott szükségesek, talán elcsíphetünk egy- szer-kétszer valamilyen „olimpiai helyezést.” (gábor) A Magyar Pathológusok Társaságának vándorgyűlése Az alkohol és szervezetünk Több orvosi szakma vándorgyűlésére is sor kerül megyeszékhelyünkön ezekben a hetekben. Ez Eger népszerűségét bizonyítja, s annak a szívós munkának az eredményét, amelyet a megyénk egészségügyi intézményeiben dolgozó szakemberek végeztek, hiszen csak olyan helyen lehet egy ilyen találkozót megrendezni, ahol komoly szakmai háttér segíti a tudományos elmélyülést, az új eredmények megismerését. Hét végén a Magyar Pathológusok Társasága ült össze, hogy két nap alatt megtárgyaljon egy izgalmas témakört: az alkohol okozta ártalmakat. Dr. Haraszti Antal: — Egy „népbetegség" állt tanácskozásunk középpontjában (Fotó: Koncz János) Amikor Dr. Haraszti Antal kandidátüst, a Megyei Tanács Kórház és Rendelőintézet pa- thológiai osztályának vezetőjét megkerestük, elsőként azonnal arról érdeklődtünk: volt-e valami célzatosság abban, hogy ezt a problémát éppen egy ilyen régi borvidéken vitatták meg. Tulajdonképpen ilyenfajta célzatosság nem volt benne — tiltakozik —, régóta terveztük, hogy Egerben rendezzünk ilyen összejövetelt. Csak annyit kértem, hogy akkorra tűzzük ki az időpontját, amikor a kórház új szárnya elkészül. Az osztályon egyik középponti kérdés a májpathológia, magam is foglalkozom ezzel a problémával, no meg az egészségmegőrzési program szempontjából sem lényegtelen ez a gond. Ézek a tényezők eredményezték, hogy éppen erről vitatkoztunk a két nap során. — Amikor a pathológiáról szó esik, szinte kivétel nélkül a boncolás jut az emberek eszébe. Mivel is foglalkozik ez a szakma ? — Ez a megközelítés leegyszerűsített, ezek a szakorvosok nemcsak boncolnak, hanem az élő szervezetből — például emlőből, méhből, bőrből — kivágott mintákat mikroszkóp segítségével vizsgálják. Ök döntik el például, hogy egy daganat jó- vagy rosszindulatú, és diagnózisuk alapján kerül sor a további orvosi beavatkozásra. Ez kórházunkban mintegy 5 ezer elemzést jelent évente, s emellett a megyei nőgyógyászati szűrővizsgálatok kétharmadának, évente mintegy negyvenezer kenetnek az értékelése is a mi feladatunk. — Visszatérve a mostani témakörükre, azt mindnyájan tudjuk, hogy túl sok alkoholt fogyasztunk hazánkban. De mégis, hogyan lehetne érzékeltetni ennek a problémának a nagyságrendjét? — Elértük 1984-ben tiszta alkoholban számítva az 5,1 litert fejenként, ami a világranglista dicstelen első helyét jelenti. Az alkoholisták becsült száma 1986-ban 448 ezer volt, majdnem kétszerese az 1980-as adatnak. Nyilvántartásba 1986-ban 14 ezer 563 új alkoholbeteg került. Egyre több a nő közöttük. Tavaly a 15-39 évesek közül tizenhat, a 40-59 évesek közül hetvennyolc halt meg Heves megyében alkoholos májzsugorodás következtében. Az egészségünkre a dohányzás és a túlterhelés mellett az alkohol jelenti a legnagyobb veszélyt. Nem csoda tehát, hogy ezt választottuk most vitatémánkul. — Az önök nézőpontja eltér mind a hétköznapitól, mind pedig más orvosi szakmákétól. Milyen elváltozásokat állapíthat meg a szervezetben az italozás következményeként? — Például a májban az alkohol tartós, nagymértékű fogyasztása először elzsírosodáshoz vezet. Sokan nem tudják, hogy 2-4 heti lemondás után ez az elváltozás teljesen visszafejlődik. A másik, már súlyosabb fokozat az alkoholos májgyulladás, mely már sok panaszt okozhat a betegnek. Az italozás'elhagyása ezekben az esetekben is gyógyulást eredményezhet. Ha viszont ezután sem mondanak le erről, akkor májzsugorodás jön létre. így ez a szerv létfontosságú tevékenységét nem tudja ellátni, ekkor következik be a halál. Kezdetben megállítható a folyamat: jó lenne, ha a köztudatban benne lenne ez. — Nyilvánvalóan összetettebben is vizsgálják ezt a kérdéskört, mivel nemcsak a szűkebben vett biológiai vonatkozásai vannak az alkoholizmusnak. — Nemcsak a máj károsul. Szinte valamennyi szervünk működését hátrányosan befolyásolja az alkohol. Heveny hasnyál- mirigy-gyulladást okozhat, nem kíméli a szívizmot, károsul a központi idegrendszer. Ez utóbbi következményeként a beteg először megbízhatatlanná válik, majd fokozatosan alkalmatlanná munkája ellátására. Végül kirekesztődik a társadalomból is. Összességében a kórházba kerültek jelentős részében valamilyen szerepet játszik az italozás, így pédául a balesetek nagy hányadában, a belgyógyászati betegségekben, a lelki sérülésekben. — Bizonyára számot vetett már azzal, hogy mit lehet tenni ez ellen a súlyos „ népbetegség ” ellen ? — Összetett, nehéz kérdés ez. Az emberek nem szívesen vallják be rendszeres alkoholfogyasztásukat. Tréfásan szólva alkoholista az, aki „még nálam is többet iszik”, vagyis mindig más tartozik ebbe a körbe. A társadalomban kell nagyon sok mindennek megváltozni ahhoz, hogy visszaszoruljon az ivászat. Fontos a példamutatás, a komplex szemlélet. — Mennyit segíthet a patholó- gia ebben a küzdelemben ? — Mikroszkópos vizsgálataink lehetővé teszik a gondosan titkolt alkoholizálás szervi váltóid zatainak felismerését, a folyamat előrehaladásának megállapítását, vagy a gyógyulás igazolását. A gyógyító orvos tájékoztatást kaphat tőlünk a betege állapotáról, törekvéseinek eredményéről. Az érintett és hozzátartozója is értesülhet a romlásról vagy javulásról. — Nem tartozhat ez a legnépszerűbb orvosi szakmák közé, hiszen ezek alapján nem könnyű, no meg ezen a területen ismeretlen a hálapénz. — Csak annyit ennek érzékeltetéséül: már tizenhárom éve nem jelentkezett hozzánk pályakezdő orvos. Pedig megvannak ennek a szakmának is a szépségei, újabb és újabb eljárások születnek, alkalmasint a beavatkozás során tíz percen belül dönteni kell, hogy az egész szerv vagy csak a daganat kivételére van szükség. — Mit jelentett az osztály számára ez a tanácskozás? — A rendezés sokoldalú feladatát osztályunk dolgozói látták el. Bár ez a magyar pathológusok találkozója volt, érkeztek vendégek az NSZK-ból és az NDK-ból is: német nyelvű előadások is elhangzottak. Közel háromszáz résztvevő gondolkodott közösen a továbblépés lehetőségeiről: szeretnénk az egészségmegőrzési programba még jobban bekapcsolódni. Gábor László Szovjet népi táncosok Pinszk, Bebrusz SZSZK, SZU: Munkásfiatalok, diákok a tagjai a helyi „Polesszi- kije zori" népi együttesnek, amely gopakot (ukrán népi tánc) mutat be a mezőn. A környező köztársaságokon kívül az együttes Finnországban, Csehszlovákiában, Lengyelországban és az NDK- ban is vendégszerepeit már. (MTI Külföldi Képszerkesztffség/TASZSZ) Esik eső csendesen... zörnyen untam, hogy mindennap rám kopog. — Értse meg — magyaráztam ingerülten —, hogy mi ezt már megírtuk az idén is párszor. Jeleztük tavaly. És tavalyelőtt. Cikkeztünk errről emberemlékezet óta. Mit tehetnénk még? A Panaszos Vevő nem felelt. Csak állt. Előre görbedt vállal. Könnyek a szemében. — A Noé esőkabát — szólal meg végül —, a Noé esőkabát mégis átázik. Ezt nem lehet eny- nyiben hagyni. A mai nehéz és csapadékos időkben különösen nem. — Rendben van — nyúltam a kalapom után. — Ami az újságírás gyakorlatában merőben szokatlan, együtt megyünk el az illetékesekhez. * A Kiskereskedelem elősietett a pult mögül, és előzékenyen érdeklődött látogatásunk célja felől. — Ö azt állítja — mutattam a Panaszos Vevőre —, hogy a Noé esőkabát átázik. — Ami ezt a témát illeti — jelentette ki a Kiskereskedelem —, az idén a közkedvelt Noé esőkabátból 27 százalékkal nagyobb kontingens áll a vásárlóközönség rendelkezésére, mint az előző évben. Bővült a felhasználhatóság szerinti kínálat is. Kirakatainkban ott van a gyűrhetetlen Ultra Noé, a saválló Extra Noé, italozóknak a Cinza Noé, utazóknak a Tour Noé, az éjjel is hordható Noctur Noé. Nem feledkeztünk meg a mozilátogatókról sem, nekik készült a Ki-Noé, serdülő lányoknak a Noé-mi, teltkarcsú kamaszoknak a... — De a Noé esőkabát átázik — szakította meg elnézést kérő, szomorú mosollyal a Panaszos Vevő a szóáradatot. — A Noé átázik. — Hallottunk erről az apró fogyatékosságról — bólintott a Kiskereskedelem. — Ezért jövőre inkább csak kis méretűeket rendelünk. Azok bizonyára kevesebb vizet eresztenek át, mint a nagyobb méretűek. A kis számok törvénye alapján. * Viszonylag könnyen jutottunk be a Nagykereskedelem impozáns irodájába is, neki is bemutattam társamat, neki is elmondtam jövetelünk okát. Hátra dőlt a székén, tíz ujját egymásnak feszítette. — Szerénytelenség nélkül állíthatom — mondta —, hogy a .Noé nemcsak itthon keresett cikk, hanem külföldön is. Ma már állandó piacunk a Szaharai Népköztársaság, a Góbi-sivatag, az ausztráliai Nullarbor, és még folytathatnám a sort. — A Noé esőkabát — szólt közbe sírós-nyúlós hangján a Panaszos Vevő —, a Noé itthon mégis mindig átázik. — Mit nem mond?! — nézett rá álmélkodva a Nagykereskedelem. — Ilyen panasz még nem futott be hozzánk sem a Kalahári- sivatagból, sem a mexikói száraz pampákról, sem az arab alföldekről. Nem vagyunk mi kicsit túl igényesek? Többet várunk forintért, mint mások kemény valutáért! Ne nyafogjunk, hanem hagyjuk uralkodni végre a piac törvényeit. A viszontlátásra. * Az Ipar megtörölte olajos kezét egy rongydarabkával, aztán végigkalauzolt bennünket az egész gyáron, a kattogó, sivító gépek között. Beleordítottam a fülébe látogatásunk okát. — Minden terméknek megvan a maga fejlődési folyamata — tájékoztatott. — Vegyük például a Noét. Röpke negyedszázada gyártjuk. Évről évre javítva a technológiát. Ha minden jól megy, jövőre már polifenolgeza- rolt is keverünk az alapanyaghoz, amitől színjátszó lesz, és kívül is hordható. Újabb lépés a soha el nem érhető tökéletesedés felé. A Panaszos Vevő felzokogott. — A Noé esőkabát átázik! Születése percétől! — Fel a fejjel! — veregeti hátba az Ipar. — Nincs itt semmi vész. Tervezőink már a Noé-Noé prototípusán dolgoznak. Ez tulajdonképpen két esőkabát lesz, egymáson. Az ár kicsit emelkedik, de a vízáteresztő képesség csökken. Pár év, és a piacra dobjuk. — De addig én mit hordjak?! — borult sír?! Amikor rajtam is Noé esőkabát van?! Máris csurom víz vagyok! Kürti András
