Népújság, 1988. szeptember (39. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-19 / 224. szám

4. KULTÚRA — KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1988. szeptember 19., hétfő Egy hét.. A KÉPERNYŐ ELŐTT Nem magánügy A nem kis érdeklődést keltő Magyar évszázadok egy részlete Szellemi nagyságainkat akkor kell megbecsülni, amikor még köztünk vannak. Mégpedig úgy, hogy lehetőséget adunk képessé­geik háborítatlan kibontakozá­sára, hogy átadják nekünk ön­zetlenül kínált kincseiket. Sajnos nem ez az alapállá­sunk, mert nem egyszer a kis stílű intrika, a mindig tetten érhető rosszindulat száműzi őket arról a porondról, ahol a tapsok első­sorban őket várnák. Épp ezért örültem annak, hogy a rendkívül sokoldalú, az igen tehetséges Feleki Kamill nyolcvanadik születésnapját a nyilvánosság előtt ünnepelheti, hiszen így a köszöntők sorában ott lehettünk mi is, akik ezernyi alakítás utánozhatatlan eredeti­ségéért vagyunk hálásak neki. Ezért az ötletért vitathatatlan elismerés jár a tévéseknek, hi­szen a meghívott szúiésztársak, barátok maradandó élmények­kel vérteztek fel minket, hogy a hamisítatlan művészet adta ka­tarzis révén felfrissüljünk, meg­újuljunk, erőt gyűjtsünk a más­napi, az élet természetéből faka­dó konfliktusok vállalásához, le­gyűréséhez. Nem tetszett viszont a prog­ram megvalósításának mikéntje, a szerkesztői, illetve a rendezői koncepció. Mindenekelőtt azért Bilicsi Erzsébet a nevek bűvöle­tében megfeledkezett az összeál­lítás épkézláb vázának kialakítá­sáról. Voltaképpen mindenki mondta a magáét, úgy és akkor, ahogy akarta, amikor kedve hoz­ta. A bemutatott, illetve előadott számok elegyes értéke, olykor túlzottan személyes jellege so­kunkat zavart. Ráadásul a máso­dik blokk „kilógott” a szerves egésznek titulált anyagból. Ak­kor is, ha ez volt a legértékesebb, a legnívósabb, hiszen az jutott szóhoz, akiért Leányfalun össze­jött ez a tisztelgő társaság. Ismét meggyőződhettünk — a darabrészletek bejátszása révén — arról, hogy olyan Mesterrel ta­lálkoztunk, aki mindent tud Thália bűvölptes világáról, aki folyvást elvetette a manírokat, aki egyszer sem ismételte önmagát, aki annyi húron brillírozott, mint talán senki más. Ez a személyiség jóval rango­sabb, átgondoltabb főhajtást ér­demelt volna az egész stábtól, mert léte üstökösszerű csoda. Vegye hát ezt az írást bensőből fakadó főhajtásnak. Megtoldva azzal a határozott óhajjal, azzal a nyomatékolt kívánsággal — ezt százezrek, milliók nevében mondhatom -, hogy számos mű­fajban megint szeretnénk látni, hallani azt a Prosperót, aki nem törheti el varázspálcáját. Miattunk se... Pécsi István Versenyben Lezárult az idei Ki mit tud?. Bizonyos szempontból rekord­nak számított, mert kisebb ér­deklődést talán soha nem keltett. Az viszont a televízió furcsaságai közé tartozik, hogy itt a kevés is sok: egy eldugott műsornak is annyi a nézője, hogy együtt több népstadiont is megtöltenének. Persze azért van némi különb­ség, mert másképp nézne ki — hogy a hasonlatnál maradjunk — a lelátókon az a sok pizsamás, papucsos ember, mint a valódi szurkoló közönség. Itt azonnal megemlíthetjük, hogy elkezdő­dött egy óriási versengés, amely talán az ellenkező véglet lesz: a szöuli olimpia bizonyára sokakat szegez a képernyő elé. Ilyen és hasonló kérdésekről szokott beszélni éjszakai prog­ramjában, a Tévétükörben dr. Szecskő Tamás, aki az elmúlt hé­ten egy dél-koreai tudományos tanácskozás tapasztalatairól szá­molt be. Az olimpia és az azt ren­dező ország számos megszívle­lendő tanulsággal szolgálhat szá­munkra. Néhány év alatt — egy igazi ipari húzóágazatot találva — gazdasági csoda ment végbe ott. Szecskő sajátos szemszögé­vel különlegesen érdekessé tette a bemutatást: éppen az informá­ciós iparág, a televízió és a videó­gyártás virágzott fel legjobban, kulcsszerepet játszva a gazdasági felemelkedésben. A mi életünkből is fokozato­san nagyobb részt kér az infor­máció. Ha- bár nem helyeztük még olyan kitüntetett feladat­körbe, mint a dél-koreaiak, azért érzékelhetjük a változást. Már csak abban is, hogy megélénkül belpolitikai életünk, amelyben ki-ki egyre jelentősebb mérték­ben igyekszik kezébe venni sorsa irányítását. Ez pedig nem kép­zelhető el megfelelő ismeretek nélkül. S tények tudása nem is elég: a vitában isjártassá kell vál­ni, jó példa ilyen szempontból az Érvek és ellenérvek című hétfői műsor, amely a bős-nagymarosi beruházásról szólt. Némileg egyoldalúvá vált a párbeszéd. A független kutatók hosszú évek harcai során kiforrott eszköz- rendszert alakítottak ki, s ha né­ha reménytelennek vagy hibás­nak is látszik gondolatmenetük, akkor is meggyőzőbbek lehettek, mint azok, akik a hivatalos állás­pontot képviselték. Hiába, meg kell tanulnunk, hogy ilyen a versengés: megvan­nak a játékszabályai a szorító- ban, a stadionban, s ha kell, a ke­rékasztalnál. S ezentúl ott a nagy világméretű viadal, amelynek a neve világgazdaság. Ha felvér­tezzük magunkat azokkal a ké­pességekkel, melyek ott szüksé­gesek, talán elcsíphetünk egy- szer-kétszer valamilyen „olim­piai helyezést.” (gábor) A Magyar Pathológusok Társaságának vándorgyűlése Az alkohol és szervezetünk Több orvosi szakma vándorgyűlésére is sor kerül megyeszékhelyünkön ezekben a hetekben. Ez Eger népszerűségét bizonyítja, s annak a szívós munkának az ered­ményét, amelyet a megyénk egészségügyi intézményeiben dolgozó szakemberek végeztek, hiszen csak olyan helyen lehet egy ilyen találkozót megrendezni, ahol komoly szakmai háttér segíti a tudományos elmélyülést, az új eredmények megis­merését. Hét végén a Magyar Pathológusok Társasága ült össze, hogy két nap alatt megtárgyaljon egy izgalmas témakört: az alkohol okozta ártalmakat. Dr. Haraszti Antal: — Egy „népbeteg­ség" állt ta­nácskozásunk középpontjá­ban (Fotó: Koncz János) Amikor Dr. Haraszti Antal kandidátüst, a Megyei Tanács Kórház és Rendelőintézet pa- thológiai osztályának vezetőjét megkerestük, elsőként azonnal arról érdeklődtünk: volt-e vala­mi célzatosság abban, hogy ezt a problémát éppen egy ilyen régi borvidéken vitatták meg. Tulaj­donképpen ilyenfajta célzatos­ság nem volt benne — tiltakozik —, régóta terveztük, hogy Eger­ben rendezzünk ilyen összejöve­telt. Csak annyit kértem, hogy akkorra tűzzük ki az időpontját, amikor a kórház új szárnya elké­szül. Az osztályon egyik közép­ponti kérdés a májpathológia, magam is foglalkozom ezzel a problémával, no meg az egész­ségmegőrzési program szem­pontjából sem lényegtelen ez a gond. Ézek a tényezők eredmé­nyezték, hogy éppen erről vitat­koztunk a két nap során. — Amikor a pathológiáról szó esik, szinte kivétel nélkül a bon­colás jut az emberek eszébe. Mi­vel is foglalkozik ez a szakma ? — Ez a megközelítés leegy­szerűsített, ezek a szakorvosok nemcsak boncolnak, hanem az élő szervezetből — például emlő­ből, méhből, bőrből — kivágott mintákat mikroszkóp segítségé­vel vizsgálják. Ök döntik el pél­dául, hogy egy daganat jó- vagy rosszindulatú, és diagnózisuk alapján kerül sor a további orvosi beavatkozásra. Ez kórházunk­ban mintegy 5 ezer elemzést je­lent évente, s emellett a megyei nőgyógyászati szűrővizsgálatok kétharmadának, évente mintegy negyvenezer kenetnek az értéke­lése is a mi feladatunk. — Visszatérve a mostani té­makörükre, azt mindnyájan tud­juk, hogy túl sok alkoholt fo­gyasztunk hazánkban. De még­is, hogyan lehetne érzékeltetni ennek a problémának a nagyság­rendjét? — Elértük 1984-ben tiszta al­koholban számítva az 5,1 litert fejenként, ami a világranglista dicstelen első helyét jelenti. Az alkoholisták becsült száma 1986-ban 448 ezer volt, majd­nem kétszerese az 1980-as adat­nak. Nyilvántartásba 1986-ban 14 ezer 563 új alkoholbeteg ke­rült. Egyre több a nő közöttük. Tavaly a 15-39 évesek közül ti­zenhat, a 40-59 évesek közül hetvennyolc halt meg Heves me­gyében alkoholos májzsugoro­dás következtében. Az egészsé­günkre a dohányzás és a túlter­helés mellett az alkohol jelenti a legnagyobb veszélyt. Nem csoda tehát, hogy ezt választottuk most vitatémánkul. — Az önök nézőpontja eltér mind a hétköznapitól, mind pe­dig más orvosi szakmákétól. Mi­lyen elváltozásokat állapíthat meg a szervezetben az italozás következményeként? — Például a májban az alko­hol tartós, nagymértékű fogyasz­tása először elzsírosodáshoz ve­zet. Sokan nem tudják, hogy 2-4 heti lemondás után ez az elválto­zás teljesen visszafejlődik. A má­sik, már súlyosabb fokozat az al­koholos májgyulladás, mely már sok panaszt okozhat a betegnek. Az italozás'elhagyása ezekben az esetekben is gyógyulást eredmé­nyezhet. Ha viszont ezután sem mondanak le erről, akkor máj­zsugorodás jön létre. így ez a szerv létfontosságú tevékenysé­gét nem tudja ellátni, ekkor kö­vetkezik be a halál. Kezdetben megállítható a folyamat: jó len­ne, ha a köztudatban benne len­ne ez. — Nyilvánvalóan összetetteb­ben is vizsgálják ezt a kérdéskört, mivel nemcsak a szűkebben vett biológiai vonatkozásai vannak az alkoholizmusnak. — Nemcsak a máj károsul. Szinte valamennyi szervünk mű­ködését hátrányosan befolyásol­ja az alkohol. Heveny hasnyál- mirigy-gyulladást okozhat, nem kíméli a szívizmot, károsul a köz­ponti idegrendszer. Ez utóbbi következményeként a beteg elő­ször megbízhatatlanná válik, majd fokozatosan alkalmatlanná munkája ellátására. Végül kire­kesztődik a társadalomból is. Összességében a kórházba ke­rültek jelentős részében valami­lyen szerepet játszik az italozás, így pédául a balesetek nagy há­nyadában, a belgyógyászati be­tegségekben, a lelki sérülések­ben. — Bizonyára számot vetett már azzal, hogy mit lehet tenni ez ellen a súlyos „ népbetegség ” ellen ? — Összetett, nehéz kérdés ez. Az emberek nem szívesen vallják be rendszeres alkoholfogyasztá­sukat. Tréfásan szólva alkoholis­ta az, aki „még nálam is többet iszik”, vagyis mindig más tarto­zik ebbe a körbe. A társadalom­ban kell nagyon sok mindennek megváltozni ahhoz, hogy vissza­szoruljon az ivászat. Fontos a példamutatás, a komplex szem­lélet. — Mennyit segíthet a patholó- gia ebben a küzdelemben ? — Mikroszkópos vizsgálata­ink lehetővé teszik a gondosan titkolt alkoholizálás szervi váltó­id zatainak felismerését, a folyamat előrehaladásának megállapítá­sát, vagy a gyógyulás igazolását. A gyógyító orvos tájékoztatást kaphat tőlünk a betege állapotá­ról, törekvéseinek eredményé­ről. Az érintett és hozzátartozója is értesülhet a romlásról vagy ja­vulásról. — Nem tartozhat ez a legnép­szerűbb orvosi szakmák közé, hiszen ezek alapján nem könnyű, no meg ezen a területen ismeret­len a hálapénz. — Csak annyit ennek érzékel­tetéséül: már tizenhárom éve nem jelentkezett hozzánk pálya­kezdő orvos. Pedig megvannak ennek a szakmának is a szépsé­gei, újabb és újabb eljárások szü­letnek, alkalmasint a beavatko­zás során tíz percen belül dönteni kell, hogy az egész szerv vagy csak a daganat kivételére van szükség. — Mit jelentett az osztály szá­mára ez a tanácskozás? — A rendezés sokoldalú fel­adatát osztályunk dolgozói lát­ták el. Bár ez a magyar patholó­gusok találkozója volt, érkeztek vendégek az NSZK-ból és az NDK-ból is: német nyelvű elő­adások is elhangzottak. Közel háromszáz résztvevő gondolko­dott közösen a továbblépés lehe­tőségeiről: szeretnénk az egész­ségmegőrzési programba még jobban bekapcsolódni. Gábor László Szovjet népi táncosok Pinszk, Bebrusz SZSZK, SZU: Munkásfiatalok, diá­kok a tagjai a helyi „Polesszi- kije zori" népi együttesnek, amely gopakot (ukrán népi tánc) mutat be a mezőn. A környező köztársaságokon kívül az együttes Finnország­ban, Csehszlovákiában, Len­gyelországban és az NDK- ban is vendégszerepeit már. (MTI Külföldi Képszerkesztffség/TASZSZ) Esik eső csendesen... zörnyen untam, hogy min­dennap rám kopog. — Értse meg — magya­ráztam ingerülten —, hogy mi ezt már megírtuk az idén is párszor. Jeleztük tavaly. És tavalyelőtt. Cikkeztünk errről emberemlé­kezet óta. Mit tehetnénk még? A Panaszos Vevő nem felelt. Csak állt. Előre görbedt vállal. Könnyek a szemében. — A Noé esőkabát — szólal meg végül —, a Noé esőkabát mégis átázik. Ezt nem lehet eny- nyiben hagyni. A mai nehéz és csapadékos időkben különösen nem. — Rendben van — nyúltam a kalapom után. — Ami az újságí­rás gyakorlatában merőben szo­katlan, együtt megyünk el az ille­tékesekhez. * A Kiskereskedelem elősietett a pult mögül, és előzékenyen ér­deklődött látogatásunk célja fe­lől. — Ö azt állítja — mutattam a Panaszos Vevőre —, hogy a Noé esőkabát átázik. — Ami ezt a témát illeti — je­lentette ki a Kiskereskedelem —, az idén a közkedvelt Noé esőka­bátból 27 százalékkal nagyobb kontingens áll a vásárlóközönség rendelkezésére, mint az előző év­ben. Bővült a felhasználhatóság szerinti kínálat is. Kirakataink­ban ott van a gyűrhetetlen Ultra Noé, a saválló Extra Noé, italo­zóknak a Cinza Noé, utazóknak a Tour Noé, az éjjel is hordható Noctur Noé. Nem feledkeztünk meg a mozilátogatókról sem, ne­kik készült a Ki-Noé, serdülő lá­nyoknak a Noé-mi, teltkarcsú kamaszoknak a... — De a Noé esőkabát átázik — szakította meg elnézést kérő, szomorú mosollyal a Panaszos Vevő a szóáradatot. — A Noé át­ázik. — Hallottunk erről az apró fogyatékosságról — bólintott a Kiskereskedelem. — Ezért jövő­re inkább csak kis méretűeket rendelünk. Azok bizonyára ke­vesebb vizet eresztenek át, mint a nagyobb méretűek. A kis szá­mok törvénye alapján. * Viszonylag könnyen jutottunk be a Nagykereskedelem impo­záns irodájába is, neki is bemu­tattam társamat, neki is elmond­tam jövetelünk okát. Hátra dőlt a székén, tíz ujját egymásnak feszítette. — Szerénytelenség nélkül ál­líthatom — mondta —, hogy a .Noé nemcsak itthon keresett cikk, hanem külföldön is. Ma már állandó piacunk a Szaharai Népköztársaság, a Góbi-sivatag, az ausztráliai Nullarbor, és még folytathatnám a sort. — A Noé esőkabát — szólt közbe sírós-nyúlós hangján a Pa­naszos Vevő —, a Noé itthon mégis mindig átázik. — Mit nem mond?! — nézett rá álmélkodva a Nagykereskede­lem. — Ilyen panasz még nem fu­tott be hozzánk sem a Kalahári- sivatagból, sem a mexikói száraz pampákról, sem az arab alföl­dekről. Nem vagyunk mi kicsit túl igényesek? Többet várunk forintért, mint mások kemény valutáért! Ne nyafogjunk, ha­nem hagyjuk uralkodni végre a piac törvényeit. A viszontlátásra. * Az Ipar megtörölte olajos ke­zét egy rongydarabkával, aztán végigkalauzolt bennünket az egész gyáron, a kattogó, sivító gépek között. Beleordítottam a fülébe látogatásunk okát. — Minden terméknek meg­van a maga fejlődési folyamata — tájékoztatott. — Vegyük pél­dául a Noét. Röpke negyedszá­zada gyártjuk. Évről évre javítva a technológiát. Ha minden jól megy, jövőre már polifenolgeza- rolt is keverünk az alapanyag­hoz, amitől színjátszó lesz, és kí­vül is hordható. Újabb lépés a so­ha el nem érhető tökéletesedés felé. A Panaszos Vevő felzokogott. — A Noé esőkabát átázik! Születése percétől! — Fel a fejjel! — veregeti hát­ba az Ipar. — Nincs itt semmi vész. Tervezőink már a Noé-Noé prototípusán dolgoznak. Ez tu­lajdonképpen két esőkabát lesz, egymáson. Az ár kicsit emelke­dik, de a vízáteresztő képesség csökken. Pár év, és a piacra dob­juk. — De addig én mit hordjak?! — borult sír?! Amikor rajtam is Noé esőkabát van?! Máris csu­rom víz vagyok! Kürti András

Next

/
Thumbnails
Contents