Népújság, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-11 / 191. szám

NÉPÚJSÁG, 1988. augusztus 11., csütörtök CSALÁD — OTTHON — ISKOLA 5. Receptsarok ízletes ételek Almaleves Hozzávalók: 60 dkg alma, 2 dl tejföl, 2 dkg liszt, 1 egész tojás, 4—5 dkg cukor, citromlé, kis da­rab fehéj, só. Almalevesnek savanykás rétes­almát vegyünk. Megtisztítjuk, vékony szeletekre vágjuk, 2 liter hideg vízzel, cukorral, egy da­rabka fahéjjal, egy darabka cit­romhéjjal, csipetnyi sóval főni tesszük. Ha puhára fő, azonnal behabaijuk a tejföllel elkevert lisztes habarással. Újra felfőz­zük, és tojássárgára tálaljuk. ízlés szerint még cukrot adhatunk hozzá, s ha nem elég üdítően sa­vanykás, citromlével ízesítjük. Az almaleves 8—10 perc alatt el­készül. Vigyázzunk, hogy a gyü­mölcs sokáig ne főjön, mert az íze kifő, és ízetlenné válik. Tálalhatjuk melegen vagy nyáron lehűtve, hidegen. Ha hi­degen tálaljuk, a habarást keve­sebb liszttel, és több tejföllel ké­szítsük, és még egy tojássárgával vagy egész tojással keverjük el. Ízesíthetjük az almalevest né­hány szem hámozott, negyedre vágott sárgabarackkal vagy bele­reszelhetünk a végén 1—2 há­mozott körtét. Gombafelfújt Hozzávalók: 35 dkg gomba, 3 evőkanál olaj vagy 5 dkg zsír, 2 zsemle, 3 egész tojás, zöldpetre­zselyem, só, bors. 35 dkg gombát megtisztítunk, apróra vágunk és olajon vagy zsí­ron sóval, törött borssal puhára párolunk, azután hűlni tesszük. Két zsemlét tejben megáztatunk, jól kicsavarjuk, villával széttör­jük. Hozzáadunk egyenként 3 tojássárgáját, a párolt gombát, amelyből két kanálra valót félre­tettünk. Végül hozzákeverjük a tojások keményre vert habját. Kikent formába öntjük és 50 percig gőzben főzzük. Tálra ki­borítva, a félretett gombával és apróra vágott zöldpetrezselyem­mel megszórjuk. ízlés szerint gomba- vagy sajtmártást adunk hozzá. Borsos tokány Hozzávalók: 60 dkg sovány marhahús, l nagyobb fej hagy­ma, 15 dkg füstölt szalonna, 1 zöldpaprika, 1 paradicsom, só, bors, 1 dl fehérbor. A húst vékony, kisujj nyi csí­kokra vágjuk, a szalonnát szin­tén. A szalonnát kisütjük, a zsír­ját leszűrjük, a többi zsírhoz önt­jük, az apróra vágott hagymát benne megfonnyasztjuk. Bele­tesszük a húst, s a hagymás zsír­ban a többszöri kevergetés mel­lett átsütjük. Majd vízzel fölen­gedjük, s a pörkölthöz hasonlóan kevés lében pároljuk. Fővés köz­ben hozzáadjuk a szeletekre vá­gott, héjától, magjától megtisztí­tott paradicsomot, zöldpaprikát, egy késhegynyi törött borsot, a fehérbort (ami el is maradhat). Jól lefödve puhára pároljuk, majd zsírjára sütjük, s hozzáad­juk a kisütött szalonnadarabo­kat. Pár percnyi sütés után kevés vizet öntünk hozzá,'amivel kb. 10 percig forraljuk. A tokány le­ve rövid, sűrű, barna színű, tar­talmas. Párolt rizst, tört burgo­nyát vagy galuskát adunk hozzá. A borsos tokánynak igen sok változata ismeretes a magyar konyhán. Az erdélyi borsos to- kányt az előbbihez hasonlóan készítjük. Mikor zsírjára lesült, egy dkg liszttel meghintjük, kissé megpirítjuk, mártássűrűségűre felengedjük, jól felfőzzük, s tála­lás előtt 1 dl tejfölt öntünk hozzá. Lehet pár csepp ecettel, csipet­nyi cukorral is fűszerezni. Az iga­zi erdélyi borsos tokányt pulisz­kával tálaljuk, tetejét a szalonna­tepertővel szóljuk meg. A gombás tokány úgy készül, mint a borsos tokány. Ha a to- kányban a hús félig megpuhult, hozzákeverünk 20 dkg gombát, s a hússal együtt készre pároljuk. 1 dkg liszttel lehintjük, 1 dl tejföl­lel fölengedjük, jól felforraljuk. Apróra vágott zöldpetrezse­lyemmel megszórva, párolt rizs- zsel tálaljuk. A majorannás tokány olyan, mint a rendes borsos tokány, csak kevés majoránnával fűsze­rezzük. Gyertyás örömökről, gondokról Nincs új a Nap alatt, így állítja a régi mondás. Ha egyébként nem is, de a divatdolgok tekinte­tében ez megállja a helyét. Itt van például a gyertya. Van már száz éve is annak, hogy mint egyetlen világító eszközt kiszorította a petróleumlámpa; szerepe átte­vődött a megemlékezések, áj ta­tosságok, szertartások körébe. A gyertya úgyszólván kiszorulta la­kásokból, fiókba került, hogy végső esetben alkalmi fényfor­rásként lehessen előkapni. Mintegy két évtizeddel ezelőtt aztán, a felkerekedett nosztalgia­hullám hátán, előkerültek a réz, az ezüst, a porcelán gyertyatar­tók, és a rézmozsarak, faszenes vasalók, fújtatok, rokkák, köcsö­gök társaságában díszhelyre ke­rültek a lakásokban. Ezzel egy­szerre lett di vatossá és elegánssá a gyertyás terítés; kellékévé vált a meghitt vacsoráknak, ünnepi ét­kezéseknek. Feléledt a gyertya­öntőipar, kialakult a sudáran magasodó csavart, színes, a töm­zsi, dombormintával borított, a művészien megformált gyertyák kultusza. A gyertya megihlette a keramikusokat, az üveg-, a fém­tárgyak tervezőit, és az együtte­sek becses alkalmi ajándékká léptek elő. Felkerekedett divat­ról lévén szó, a gyertyás ajándék­nak örülni illik, akkor is, ha a megajándékozottnak esze ágá­ban sincs azt használatba vennie. Lett egy új dísztárgya. Semmi baj nem lenne a dísz­gyertyákkal, ha ugyanúgy lehet­ne törölgetni, takarítani őket, mint más iparművészeti alkotá­sokat. Ám a gyertyák az állásban puha felületüknél fogva maguk­ra tapasztják a port. Ha meg meggyújtják, használják a meg­olvadt viasz kicsurog a tartó tá­nyérából, rádermed a rúdra, a kanóc pedig feketén meredezik, odalesz az eredeti látvány csinos­sága. Megvan persze a fortélya a gyertyák karbantartásának. A rárakódott, a csavart mélyedé­sekbe tapadt port alkoholba vagy benzinbe mártott, ujjhegyre feszített ronggyal, szétkenés nél­kül nyomtalanul le lehet törölni, tekintve, hogy a szesz a viaszt oldja, leveszi a vékony porréte­get. A gyertya rúdjára, tartójára ráfolyt viaszt úgy lehet nyomta­lanul lefejteni, hogy mindenestül néhány órára a hűtőszekrény mélyhűtő rekeszébe tesszük. Et­től az anyag kőkeménnyé der­med, s a már egyszer megolvadt rész valósággal magától leválik a gyertyarúdról, tartóról. Ami a kanócot illeti, azt eloltás után — de még melegen — kicsit kijjebb kell húzni, fekete részét levágni, ügyelve, hogy maradjon belőle a következő meggyújtáshoz. Az újonnan cserélt gyertya olykor karcsúbb vagy vastagabb a tartó mélyedésénél. Billeg ben­ne, kidől belőle, vagy nem lehet beleállítani, mert nem fér el ben­ne. Ilyenkor mártsuk a végét for­ró vízbe, és kézzel nyomjuk vas­tagabbra vagy karcsúbbra, hogy oda beleszoruljon. A melegítés­től a viasz formálhatóvá válik. Végül érdemes szót ejteni az étkezőasztalra kerülő, meggyúj­tásra szánt gyertyákról is. Ezek­nek olyan távolságban és magas­ságban kell lenniük a terítéktől, hogy lángjuk balesetet se okoz­zon, de füstjét se kelljen a falattal együtt lenyelni. A tálalás alatt feltétlenül legyen lámpavilágítás is, hogy érvényesüljön az enniva­ló látványa, és a tálból kiemelen­dő falat. Utána jöhet a hangula­tos félhomály. Ny. Á Jogi tanácsadó Kié lesz st ház, & föld? Ez az olvasói levél nem egyedi problémát tár fel, ezért éreztük szükségesnek, hogy közreadjuk. „Férjemmel együtt tavaly au­gusztusban disszidáltunk. Pon­tosabban: szabályosan utaztunk ki Bécsbe, de nem tértünk vissza Magyarországra, ahol is nekem van egy fél házrészem, meg egy zártkertem. Mindkettőn rajta van szüleim haszonélvezete. Őszintén szólva nem szeretném, ha ők kapnák meg az ingatlano­mat. Azt hallottuk, hogy mivel úgyis ők a haszonélvezők, utá­nam ők lesznek a tulajdonosok is. Pedig én a két gyermekemnek szeretném adni az ingatlanokat. Az egyik itt van velünk, a másik otthon él a nagyanyjával. Bele­szólhatok-e én abba, kire mi ma­radjon?” — kérdezi a levélíró. Hogy erre a dilemmájára egyáltalán sor kerülhetett, azt az 1987. I. törvény teszi lehetővé. Az alapszabály az, hogy a jogel­lenesen külföldön tartózkodó magánszemélyek lakás-, üdülő-, lakótelek- és üdülőtelek-tulaj­donát — ha a bíróság az ingatlan elkobzását nem rendelte el — ha­tósági határozattal, kártalanítás nélkül állami tulajdonba kell venni. Ennek a rendelkezésnek a merev alkalmazása az új földtör­vény megjelenése előtt sokakat hozott méltánytalan helyzetbe. Sokszor a külföldön maradt há­zastárs tulajdoni részén az itthon maradt az állammal közösködött tulajdonostársként, vagy vásá­rolhatta vissza a másik részt. 1987. szeptember 1. óta a jogel­lenesen külföldön tartózkodó magánszemély ingatlantulajdo­na arra a belföldi magánsze­mélyre száll át, aki azt a törvényes öröklésre vonatkozó szabályok szerint a tulajdonos halála esetén örökölné. Ki kell emelnünk, hogy ez a lehetőség csak kére­lemre következik be. Olyannyira fontos a kérelem előterjesztése, hogy ha ezt elmulasztják, vagy nem az előírt időben terjesztik elő, a földhivatal az ingatlant kártalanítás nélkül állami tulaj­donba veszi. Az ingatlan meg­szerzése iránti kérelmet az ingat­lan fekvése szerint illetékes köz­jegyzőnél kell előterjeszteni a jogellenes külföldön tartózkodás kezdetétől számított egy éven belül. A levélíró törvényes örökösei a gyerekei, de közülük csak a Magyarországon lakót fogják fi­gyelembe venni a tulajdonjog át­adásánál. A jogellenesen külföl­dön maradók nem rendelkeznek ilyen esetben tulajdonuk sorsá­ról. (Dr. K. É.) A fűrészeiéi fortélyai A fűrészelés a leggyakoribb barkácsmunkák egyike. Jó tudni, hogy a sűrű fogú fűrészt illesztő­nek, „pászítónak” nevezik, a közepes fogú a hosszvágó (a deszkák szálirányban vágására), és a ritka fogú a keresztvágó. Ennek a műveletnek is vannak apróbb fortélyai, amelyek ismeretében könnyebben dolgozhatunk. Kezdéskor körülbelül 30 fokos szögben vezes­sük a fűrészt a fafelületen (1). Az indításkor a bal kéz begörbített hüvelykujjának a bütykét támasz- szűk a fűrészpenge oldalának (2), így elkerüljük a kéz sérülését. Sűrű fogú fűrészünk a maga vágta résben könnyen megszorul. Különösen akkor, ha vékony lemezt vágunk, aminek bevágott lapjai még lefele lengenek is. Szorítsunk a vágatba éket (például vésőt), az rögzíti a lengő oldalakat, és szétfeszítve tartja a rést (3). Körtárcsás, gépi meg­hajtású fűrésszel nehéz pontos egyenest vágni, pe­dig az iránytól eltérő fűrészlap a vágatba szorul. Ezért a vágandó vonal mellé szegeljünk — ideigle­nesen — egy vezetőlécet (4). Az annak nyomott fűrészt egyenesen, a léc jól vezeti. Műanyag bevo­natú (laminált) táblák fonákját, visszáját a vágan­dó vonalon ragasszuk körül szigetelőszalaggal (5). Ez megvédi a vágat peremét a feltöredezéstől. Ha a fűrészt már nem használjuk, húzzunk az élére vé­dőt (például hosszában felvágott, használt gumi­csövet), s a pengét vékonyan kenjük be vazelinnal (6). Rajz és szöveg: (B. K.) Chris Evert ismét férjhez ment Chris EVERT neves amerikai teniszezőnő és Andy MILL 1988. jú­lius 30-án, röviddel házasságkötésük után. Az új férj az amerikai síválogatott egyik erőssége. TELEFOTO — MTI Külföldi Képszerkesztőség A mellrák korai felismerése Ha a mell rosszindulatú daga­nata, az emlőrák a felfedezésekor kisebb, mint egy centiméter, a be­tegek 80 százalékának esélye van arra, hogy a műtét után legalább 10 évet éljenek. Ha a tumor a fel­fedezéskor 1—2 centiméter kö­zött van, az esély már csak 70 százalék; ha 3—4 centiméteres, akkor 40 százalék, ha nagyobb, úgy 20—30 százalék. Ez a kis sta­tisztika mindennél világosabban bizonyítja a korai felismerés, a szűrővizsgálat fontosságát. A szűrővizsgálatra alkalmas orvosi vizsgáló módszereknek a szokásos követelményeken kívül (ártalmatlan, fájdalmatlan, biz­tonságos) más feltételeknek is eleget kell tenniük: legyenek egyszerűek, gyorsak, olcsók. Ilyen például a mammográfia, amikor különleges érzékenységű filmre lágy sugarakat alkalmaz­nak, ezek segítségével meglehe­tős biztonsággal elkülöníthetők az elváltozások. A galaktrográfia szintén röntgen segítségével tör­ténik: lényege a tejutaknak a bimbók felől való kontraszt- anyagos feltöltése és fényképe­zése. lefutásuk esetleges rendel­lenessége kóros szövetszaporu­latra, illetve annak helyére, alak­jára és minőségére utal. A ter- mográfia a két mell minimális hőmérséklet-különbségéből kö­vetkeztet a melegebb rosszindu­latú elváltozásra. Az ultrahang szintén egyszerű vizsgálat, segít­ségével már fél centiméter átmé­rőjű elváltozást is ki lehet követ­keztetni. Gyanús esetekben tű­szúrással szövetmintát szívnak ki, és ezt vizsgálják mikroszkóp alatt. A lényeg tehát a korai felisme­résen van. Ehhez egyrészt segít­séget nyújt a modem technika, de nem hanyagolható el az egy­szerű önvizsgálat sem. A közép­korú nőknek tanácsos havonta legalább egyszer tükör előtt ön­kezűleg végigtapogatniuk mellü­ket és hónaljukat. Ha netán vala­hol — akár csak bizonytalanul is — csomót éreznek, vagy azt ta­pasztalják, hogy a bőr egy helyen az alapjához tapadt, egyik bim­bójuk furcsán behúzódott, kise­besedett, vérzékeny vagy pör- kös, ne féljenek, de ne is köny- nyelműsködjenek: mielőbb for­duljanak szakorvoshoz. képünkön: Japánban a mellrák megállapítására robotot fejlesztet­tek ki, amelynek négy, nyomásérzékelővel ellátott fémrúdja a 3 mil­liméter átmérőjű daganatot is felismeri, és azt számítógép segítsé­gével képernyőn jeleníti meg. A feltaláló professzor egy bábun mu­tatja be a robot működését. (MTI Külföldi képszerkesztőség)

Next

/
Thumbnails
Contents