Népújság, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-08 / 188. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. augusztus 8., hétfő POSTAFIÓK 23. 5. Üzen a szerkesztő L. B.: A fegyelmezett sorok, ahogyan igyekszik tömöríteni az utóbbi néhány év eseményeit, feltárni a család széthullásának indokait, mind azt bizonyítja, hogy panaszkodó, segélykérő levelét nem első fogalmazásban küldte be szerkesztőségünknek. Bizalmat kér, holott elsősorban biztonságot szeretne kapni, látni a családban. Három generáció együttélése a mai zaklatott életvitelben percenként szüli a konfliktusokat. A legegyszerűbb helyzetből is, ha lakásról szó, kerekedhetnek feszültségek, viharok, mint önöknél. És az őrlődés felemészti az idegeket. Évtizednyi boldog családi élet ment tönkre itt is, noha minden érdek azt kívánná, hogy jól értsék meg egymást. Az a kis együttes számára tragikussá válhat, hogy a családapa idegrendszere felmondta a szolgálatot, és értelmetlenül lesz alkoholistává. Az sem jó, ha a pénzt italra költi, mert kevesebb jut a gyermekekre is. A nagyobb baj, hogy minden erkölcsi értéket tapos, rugdal, szavakban, magatartásban otthon is beállítja vagy túl is haladja azt a sokat kárhoztatott kocsmai szintet. Az apa! Elvonókúra? Tüneti kezelés. Az ön környezetében talán sok negatív hatása is lenne. Mit szólnak a fiúk-lányok az iskolában, ha a társaik majd felkapva a hírt rájuk olvassák a serdülőkre, milyen is a ti apátok. Az okokat vizsgálva módot kellene találni arra, hogy a családban visszaálljon a bizalom légköre. Az öregek mohóságát, netán zsugoriságát el kell választani azoktól a céloktól, amiket Önök tűztek ki célul, ők még más világban éltek, más célok zaklatták őket. Ha a bizalmi válság egyértelműen a lakás, az építkezés, meg az értékek elosztása miatt van, inkább döntsenek a szülőktől, az öregektől való elválás mellett, mert az önök sorsa és a gyermek jövője az apa visszaszerzését sürgeti. Minél előbb! „ Diploma ’’jeligére: Az ön kérdésében az Mt. 42. § (3) bekezdése igazít el, mely szerint „a szabadság tartama alatt a dolgozónak átlagkeresete jár”. J. L.: „Bosszúból elbocsátották a feleségemet a vállalattól, közel egy éve volt alkalmazásban, ideiglenesen volt fölvéve” — írja zaklatott hangú levelében. Azt nem hinnénk, hogy személyi bosszú vezérelte volna a vállalat igazgatóját és csak azért fordult ezzel a döntéssel az ön feleségével szemben, mert ön a köz érdekében szólva kritika tárgyává tett olyan intézkedést, ami nem látszott logikusnak. S ráadásul ennek az állampolgári véleményének írásban, a mi lapunkkal történő levelezésében adott hangot. Még folytatja is: „Legjobban az bosszant, még mindig vannak főnökök, ha panasz megy, nem orvosolják a kérésünket. Többet ebben az ügyben nem fogom zavarni önöket.” A vélemény gyakran szül váratlan helyzetet, főképp, ha az nagyobb nyilvánosság előtt jelenik meg. „A dohogás joga” mindenkit megillet. Ha eddig ettől a jogtól el is szoktatott a mindennapi gyakorlat, a demokrácia megszokása közben ne rettenjünk vissza, mert a követendő út még nincs jól kikövezve. Tanulság persze mindkét oldalon van bőven az eset kapcsán! ... no ezúttal nem a szőlő, hanem a tej. Az elmúlt napokban több olvasónk is panaszolta, hogy otthon, mikor felnyitották a zacskót, s megkóstolják az „életet, erőt, egészséget” adó italt, már úgy érezték, mintha „stichje” volna. Aztán, midőn felforralták, bizony szépen ösz- szement. Megkérdeztük tőlük, hol vásárolták. Nos, a legkülönbözőbb boltokat említették meg Egerben. Még a dátumot is gondosan megvizsgálták a tasakon: csodák csodája, aznapi volt! Magam is tapasztaltam a hét végén ezt: előbb a Ráczkapu téri ABC-ben, vasárnap a piacon vásárolt tejjel jártam így. Nem mondom, finom ital az aludttej is, egészséges, de mi a csudát kezdjen az ember egyszerre három literrel!? Az sem megoldás, hogy a szomszédoknak is jutott belőle. No és mit csináljanak a kisgyerekes családok, ahol létszükséglet a friss táplálék? Manapság, ki Egerben korán kel, nem aranyat, hanem féltartós tejet lel a boltokban — délutánra, a munkaidő végeztével azonban már bizony ez elfogy. S ha azt nézzük, hogy amúgy is drága ez az alapvető élelmiszer —joggal bosszankodhatunk a tényen. Hol lehet vajon a hiba? Már a gyártásnál, vagy a hűtőpultok mondják be az unalmast? Igaz, kint tombol a nyár . . . Most hivatkozzunk a mediterrán országokra, ahol a boltokban jéghidegen árulják nemcsak a tejet, de a sört is? Inkább a napokban sugárzott tévéhíradó megdöbbentő képsoraira emlékeztetünk: a pulton infravörös lámpával világították meg a romlott kolbászt, hogy annak szebb színe legyen! Savanyú a tej? — legyintenek most esetleg, kik nem élnek vele. Ez legyen a legkisebb gondunk. De persze nem ez! Hogy az ipar vagy a kereskedelem segíthet-e a vásárlók népes táborán — nem tudom. De azt igen: a pénztárcánk mélyen bánja! (mikes) Kicsi-e a zsömle A minap egyik olvasónk hozta be a képen is látható, egyébként zsömlének nevezett sütőipari terméket. A fotó egy kicsit csalóka: valójában a péksütemény ennél némileg kisebb volt. Persze, minden csak viszonylagos, lehet, hogy a gyufásdoboz gigantikus mivolta tévesztette meg szemünket. Úgy gondoljuk, a lakosság megnyugtatása érdekében fontolóra kellene venni: vajon nem volna-e célszerűbb a jövőben apróbb skatulyákat gyártani .. .? (Fotó: Pesti Erzsébet) Sikeres természetvédelmi tábor a Blikkben Július 19-én eredményesen zárt az országos dr. Lénárt János környezet- és természetvédelmi tábor a bükki Heregréten. Hazánk különböző részeiről: Kőszegről, Békéscsabáról, Hajdú- böszörményből, Budapestről összesen kilencvennyolcán vertek sátrat, hogy tanulással egybekötött romantikus nyaraláson vegyenek részt. A csoportos foglalkozásokon az erdők, rétek növényeit, madár- és állatvilágát, ehető és mérges gombák képeit, különféle szakkönyveket tanulmányozhatták. Ezekből aztán felkészülhettek az esti tábortüzeknél tartott kiselőadásaikra, és a vetélkedők kérdéseinek megoldására is. A résztvevők madarak és fák napját is tartottak, ahol verssel, dallal emlékeztek Herman Ottóra. Rajzversenyek, faültetési bemutató, virágismertető vetélkedő, tájolóhasználat rókakareséssel egybekötve és forgószínpadsze- rűen sátorverés, tűzgyújtás, fé- szekodú-készítés, távdobás tették változatossá és hasznossá a nem mindennapi nyaralást. Tanösvény is készült az erdő fáinak, bokrainak tanulmányozására. A tanösvény készítéséért külön is köszönetét mondunk dr. Ver bay József erdőmérnöknek. Meteorológiai megfigyelésekre is sor került, s a táborozok a távolságbecslés rejtelmeibe szintén bepillantottak. S voltak persze érdekes sportrendezvények is, mint például gólyalábverseny. A résztvevők ugyanakkor közhasznú természetvédelmi munkákkal nagytakarítást végeztek a Bükkben, a Tarkő, Háromkő tetején a cserepeskői barlangban, a Toldi-kunyhónál, a források környékén, s természetesen Heregréten az esőház környékén gyűjtötték a hulladékot, amit a tábor konténerében helyeztek el. A Hazafias Népfront Heves Megyei Elnöksége mellett működő környezet- és természetvédelmi munkabizottsága soron kívüli kihelyezett ülését július 18án a hegyi táborban tartotta. Ez alkalommal a tábor vezetősége külön is beszámolt a végzett munkákról. A hasznos és kellemes táborozásért az idén is emléklapot kaptak a résztvevők. A vezetőség nevében köszönetét mondunk a KISZ KB-nak, a Heves Megyei Egészségvédelmi Tanácsnak, a MEBIB-nek, az Egri Csillagok Termelőszövetkezetnek, a Mátra Volán Egri Üzemegységének, a Zöldség-Gyümölcs Kereskedelmi Szövetkezetnek, a Munkásőrség megyei parancsnokának, a városgondozási vállalatnak, az Egri Városvédő és -Szépítő Egyesületnek, végül, de nem utolsósorban pedig a Heves Megyei 7/7-nek. Reméljük, hogy sikeres táborunkat a jövőben más természetbarátok is követni fogják. Az 1989. évi 19. országos táborunkat július 16—26. között tartjuk a Heregréten, ahová már most szeretettel hívjuk a természetet szerető és védő honfitársainkat. Hortobágyi Ernő táborvezető Rock-hírmondó A Budapesti Távbeszélő Igazgatóság új automata szolgáltatást vezetett be. A „Rock- hírmondó”, amely a 173-777 telefonszámon érhető el, a hazai és nemzetközi könnyűzenei élet legfrissebb eseményeiről ad tájékoztatást, sok zenével. A hétről hétre változó 6 perces ösz- szeállítás hétköznapokon este 7-től reggel 7-ig, vasárnap és ünnepnapokon egész nap hívható. A szolgáltatás dija megegyezik a közönséges telefonbeszélgetések díjával. Köszönet a gondoskodásért „Idős beteg ember vagyok — írja levelében a káli Csirke László —, és már annyira legyengültem, hogy az udvarról az utcára nem tudtam kimenni. Júliusban beutalót kaptam a mátraházi szanatóriumba, ahol három hetet töltöttem el. Ezek a napok számomra felejthetetlenek voltak. Ottlétem alatt felerősödtem, kis túlzással azt is lehetne mondani, hogy megfiatalodtam. Ezért hálás köszöne- temet fejezem ki a főorvosasszonynak és beosztottainak, azért a szeretetteljes gondoskodásért, amiben engem részesítettek.” Szívesen adunk helyet ilyen híreknek. Fonákságok — fényszedéssel Dr. Pásztor Emil főiskolai tanár a nyelvtudományok kandidátusa írta a levelében: „Örömmel olvastam, hogy e hó 1-jétől fényszedéssel készül a Népújság. Mint helyesírási szakember — aki az MTA Helyesírási Bizottságának is tagja vagyok — tüzetesen megvizsgáltam a lap augusztus 2-i számát, hogy lássam, a korszerűsítés nem lesz-e kárára a nyelvi formának. Ebben a számban még — sajnos — rengeteg a technikaváltásból eredő nyelvi hiba. Az ilyeneket a további számokban jó lenne elkerülni”. Megtisztelőnek tartjuk, hogy a tanár úr nyelvi szempontból frissen átfésülte az új eljárással készült újságunkat. Számos példát talált, s ez mintegy jellemző a jelenlegi szóelválasztási gyakorlatunkra. Sorvégi szóelválasztási hibák sokaságát idézte. Ilyeneket például: egészség-/ért, üjsá-lgírók, légy-/gyorsabban, sza-/ kemberek, ki-/sasszonyok, vala- me-lnnyi. . . A Népújság valóban korszerű számítógépes fényszedőrendszerrel készül, amely több nyelven képes a szavakat helyesen elválasztani a sorvégeken. De! Mint egyedi felhasználónak, nekünk is elkészítették a nyugatnémet szakemberek azt a szóelválasztási programot, amely a magyar helyesírás szabályaira épült. Ez a program 98 százalékos biztonsággal képes végrehajtani ezt a csöppet sem könnyű feladatot. Van mód arra, hogy a kivétel szótárát feltöltve, ezt a pontosságot még fokozzuk. De már most tudjuk, a magyar nyelvben vannak olyan szavak, amelyeket még két nyelvész sem választ el azonos módon, s így természetes, hogy a számítógép programja is ad okot a jogos észrevételre. Válaszol az illetékes Vélemények Noszvaj vízellátásáról Lapunk július 23-i számában „Pezsdülő tanácstagi élet” címmel riportot közöltünk Noszvaj vízellátási gondjairól, illetve arról a megyei tanácstagi interpellációról, amely felhívta a figyelmet a jelenlegi helyzetre, a gondok megoldásának lehetőségére. A cikkel kapcsolatban — hivatkozva Máté Miklós noszvaji vízműtársulati elnök nyilatkozatára — válaszlevélben fejtette ki a szakvéleményét az Észak-magyarországi Vízgazdálkodási Társulatok Egyesülésének, valamint a Heves Megyei Vízmű Vállalat 1. sz. üzemegységének vezetője. A miskolci ÉVTE igazgatója, dr. Szabó Miklós az érintett ügyben — a tisztán látás érdekében — nem megalapozottnak tartja a következő megállapítást: „Ügy, hogy máskor is eltervezték magukat: az ÉVTE miskolci szakemberei tévesen számították ki a vízhozamot, ezért aztán bizonyos helyeken hiába van lefektetve a csőrendszer, a víz nem jut el odáig.” Egyesületük tevékenységével kapcsolatban szükségesnek tartja megjegyezni: „Az idézet az ÉVTE-re vonatkozó része nem fedi a valóságot, mivel Noszvaj község vízbázisának, valamint a község vízellátó hálózatának alaptervét a Földmérő és Talaj- vizsgáló Vállalat (Budapest) készítette. Az Egyesülés csak Síkfő- kút üdülőterület vízhálózatának tervét készítette, és ennek tervezése során felhívtuk a figyelmet arra, hogy a kutak vízhozama nem fedezi a település vízigényét. Az É VTE Noszvaj község ivóvízhálózatának kivitelezésénél, mint lebonyolító és műszaki ellenőr működött közre. ” A cikkben lakossági, illetve megyei tanácstagi bejelentések alapján szó esett a Heves Megyei Vízmű Vállalat tevékenységéről is, azaz: a közkutak „lerombolásáról”. Ezzel kapcsolatban válaszolt a vállalat üzemvezető főmérnöke, Árvái János: „ . . . Vállalatunk nem rombolja a közkutakat, hanem víztakarékossági okokból és elsődlegesen tanácsi anyagi érdekeket szolgálva közkifolyó kiépítéseket végzünk, megfelelő egyeztetések után. Ezt a munkát alátámasztja a 27/1975-ös X. 30. Mt. rendelet 24. szakasz 2. bekezdése, amely intézkedik arról, hogy a közkifolyót kik vehetik igénybe. Azokon a helyeken, ahol a közkifolyó körzetében minden lakás vízbekötéssel rendelkezik, ott nincs jogosultság a lakosok részéről a közkifolyó használatára, ugyanis az így elhasznált vízért a községi tanácsnak kell vízdíjat fizetnie . . . Igyekszünk gazdálkodni a vízzel, lehetőségeink szerint a takarékosságot elősegíteni, és semmiképpen nem kívánunk sem személynek, sem pedig az egész településnek kárt okozni.” (Ui.: 1988. július 28-án a Vízmű, illetve a helyi tanács illetékesei újabb egyeztető megbeszélést folytattak a közkifolyók kiépítéséről. Ennek lényege: „ . . . víztakarékossági okokból minden olyan közkifolyót ki kell építeni, amelynek 150 m-es körzetében minden egyes telken a vízbekötés biztosított.” Mind lapunk, mind a lakosság pontosabb tájékoztatása érdekében köszönjük az illetékesek észrevételeit. (A Szerk.) Kisebb-nagyobb bosszúságok Még egyszer a tarlóégetésről Lapunkban már foglalkoztunk a tarlóégetéssel, és felhívtuk a figyelmet annak káros következményeire. Szepesi József egri olvasónk is ebben az ügyben ragadott tollat. A következőket írja: Augusztus 2-án Eger közvetlen közelében a Baktai úton ful- lasztó füst és kellemetlen szag terjengett. Sajnálattal vettem észre, hogy az egri téesz búzatábláján égetik a tarlót (amit egyébként már évek óta, ebben az időszakban megtesznek). Elgondolkodtam azon, hogy a felelős vezetők aligha nézték a tévé egyik adását, ahol Bálint gazda elmondotta, hogy ez a művelet igencsak tönkreteszi a föld felső humuszrétegét. Persze, a szántót újra fel lehet javítani, csakhogy ez már pluszköltséggel jár, amit a tagság és közvetve a társadalom is megérez. Ugyanezen a részen hatalmas területen takarmánynövényt termelnek, és az első kaszálás után szomorúan kellett látni, hogy ennek csak egy részét használták fel. A többi ott rohadt meg, és az újrasarjadó növény szégyenlősen keresztülnőtt rajta. Úgy tűnik, a tettek helyett sokan inkább csak a csodákra várnak. Vajon még meddig? Savanyú a... . . ... '
