Népújság, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-08 / 188. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXIX. évfolyam, 188. szám ÁRA: 1988. augusztus 8., hétfő 1,80 FORINT Próbakő Bűcsúestet tart az ismerő­söm, hosszú útra, távoli tájra veti a sorsa. Könnyedén veszi a baráti társaság élcelődését, mondván: megfontolta, amit tesz. Önerejéből küzdötte fel magát a toronydaru üvegka­litkájáig, ahol mindenki által elismerten tette a dolgát. Tudta, hogy az elsők közé so­rolják, lenézni mégsem né­zett le senkit, sem a torony­ból, sem a két talpán állva idelenn. Az utolsó koccintás­kor csak annyit mondott: „próbára akarom tenni ma­gam, fiatal vagyok, tehe­tem...” A távoli „próbakövet” manapság a szovjetunióbeli Tengizben, vagy Észak-Afri­ka egyes országaiban keresik a fiatalok, idősebbek egya­ránt. Korábban Orenburg, Uszty-Ilimszk, Vietnam, Ku­ba, s ki tudná sorolni, hány és hány építkezés bábeli „zűrza­vara”, sejtelmes csábítása ha­tott ellenállhatatlanul a vál­lalkozó szellemű szakembe­rekre. De — a teljesség ked­véért tegyük hozzá azonnal — az itthoninál jóval maga­sabb jövedelem sem volt el­hanyagolható tényező a több évre szóló szerződés aláírása­kor. Okkal és joggal állítha­tó: egy-egy ilyesfajta útrake- lésnek, próbatételnek ezer­nyi motivációja van. S ugyancsak ezernyi gyötrő pillanata a honvágy óráiban, örömkönnyei a természet feletti győzelem érzésének. Aki belevág — s eleget is tesz vállalásának -, jogos részese lehet az Élet egy felejthetet­len darabjának. Ezt a szeletet azonban nem holmi könnyedséggel lehet kihasítani a nagy egész­ből. Alappillér az elvitatha­tatlan szaktudás, a szakma szeretete. Ez teszi alkalmassá az embert arra, hogy idegen­ben, más élet- és természeti körülmények között is meg­állja a helyét. Mi több - szá­mos náció képviselőivel együtt dolgozva -, a mester­ség fortélyainak gyarapítása is megadatik a szorgalma- sabbjainak, az érdeklődőbb típusúaknak. Mi hát ez, ha nem egy jó — kemény és szi­gorú — iskola emberségből, akaraterőből, tudásvágyból egyaránt. Akik itthon is példát mu­tattak — legyenek azok értel­miségiek vagy szakmunká­sok, adminisztrátorok -, ott a vétkek vétkének tudnák be a meghátrálást, az önbizalom elvesztését. Hacsak nem va­lami súlyos hazai gond, vagy nem várt betegség miatt törik meg a kezdeti lendület. Nap­jainkban számos alkalommal hallani: nincs példaképük a mai fiataloknak. Nem is lesz, ha nem néznek szét maguk körül, mert lehet, hogy kar­nyújtásnyira vannak azok, akikre fel lehet nézni c s u p á n a munkájuk eredményei, sikerei miatt is. A próbakő megkeresése itthon és távol e hazától egya­ránt adott mindenki számára — az önismeret alapján... Szilvás István Aranymenyegző a Bazilikában — Ki mit tud? a Dobó té­ren és a Szépasszony-völgyben — Békéscsabára ke­rült a hordó bikavér Az ország nyugdíjasai találkoztak Egerben A város központjában, a Do­bó téren nagy tömeg gyűlt össze az ünnepélyes megnyitóra (Fotó: Szántó György) Ritkán látható nagy tömeg özönlött az egri Dobó térre szombaton délelőtt tíz óra tájt. Ekkor tartották a III. Országos Nyugdíjas Találkozó megnyitó­ját. A városba érkezők autóbu­szai megtöltötték a parkolókat, s bizony a későn jövők már nehe­zen találtak helyet járműveik­nek. A Szakszervezetek Heves Me­gyei Tanácsának, továbbá Eger Város Tanácsának, valamint a Népszava Barátság Klubnak e rendezvényét megtisztelte rész­vételével — többek között -Schmidt Rezső,a. megyei tanács elnöke, Diószegi Lajosné, a Ha­zafias Népfront megyei titkárhe­lyettese, Sós Tamás, a megyei KISZ-bizottság első titkára, Far­kas József,a. városi pártbizottság titkára és Békési József, a város tanácsának általános elnökhe­lyettese is. Farkas Sándor, az SZMT vezető titkára megnyitó beszédében üdvözölte az ország valamennyi részéből idesereglett több ezer embert. — Szeretnénk ezt az alkalmat a nyugdíjasok számára felejthe­tetlenné tenni, olyan élményeket biztosítani, amelyek szebbé, gaz­dagabbá, ünnepibbé teszik nap­jaikat — mondotta szónoklatá­ban. — A nehezebb gazdasági körülmények, a sokszor feszítő szociális gondok, a nehezebbé váló életviszonyok ellenére sem szabad elfelejteni, hogy hazánk­ban az elmúlt évtizedekben ha­talmas értékek születtek, me­lyekhez az idősek szellemi és fizi­kai munkája döntően hozzájá­rult. Mindezek alapján a szak- szervezeti mozgalomban is ki­emelten kezeljük az önök sorsát, törekedve arra, hogy könnyít- sünk helyzetükön, segítsük szeb­bé, emberibbé tenni éveiket. A köszöntőt követően meg­kezdődött a Ki mit tud? Elsőként az Öcsödi Asszonykórus lépett pódiumra, s népdalösszeállítá­sukkal nagy sikert arattak. Mivel e vetélkedőre mintegy százan je­lentkeztek, ezért ez idő tájt a Szépasszony-völgyben is megin­dult a Ki mit tud? Mindkét he­lyen citeraegyüttesek, versmon­dók, népdalkörök, s hajdani színjátszók adtak ízelítőt tudá­sukból. A Dobó téren már reggeltől zajlott a kézművesmesterek or­szágos kiállítása és vására. Fafa­ragók, bőrdíszművesek, hímzők, továbbá amatőr képzőművé­szek, mézeskalácsosok és tojás- patkolók kínálták portékáikat. Első ízben került sor e prog­ram keretében arra az aranyme­nyegzőre, amelynek a Bazilika adott helyet. Itt huszonkét, 50 esztendővel ezelőtt örök hűséget esküdött pár házasságát erősítet­te meg áldásával dr. Seregély Ist­ván egri érsek. Volt közöttük például egri, gyöngyösi, kiskö­rei, budapesti, gyomaendrődi, mátészalkai és miskolci is.Az idős párok a Líceum aulájából indultak a Székesegyházba, kéz a kézben, a nénikék virágcsokrot szorongatva. Akadt, aki görbe­botra támaszkodva tette meg ezt az ötvenöt lépcsőnyi utat, de volt olyan is, aki legényesen lépke­dett. Dr. Seregély István szentbe­szédében elmondta, hogy e jubi­leumban ötven esztendő vesződ- sége van benne, majd azokat az értékeket vette számba, amelyek nélkül erre a mostani ünnepségre nem nyílt volna lehetőség. A mise után a párok a Belvá­rosi étteremben ülték meg arany­lakodalmukat, fiaik, lányaik, unokáik társaságában. — Mindig vidáman fogtuk fel az életet— világosított fel az étte­remben jubiláló egri Koncz Sán- - A hosszú házasság másik a férj viselje a kalapot. Erzsiké néni, a felesége moso­lyogva bólogatott minderre. A délutáni órákban a Ki mit tud? egyre népesebb közönség előtt folytatódott a Szépasszony- völgyben. A kellemes meleg idő­ben sokan a fűbe heveredve él­vezték végig a színvonalasabbnál színvonalasabb produkciókat. Többen felfigyeltek egy mezítlá­bas, cigányruhába öltözött cso­portra. — Lehár: Cigányszerelem cí­mű operettjéből mutatunk be egy részletet — tudtuk meg Tihanyi Sándornétól. — A Fejér megyei Csapdról jöttünk. — Nem fáradtak el? — érdek­lődtem. — Gyönyörű ez a mai nap, s ha az utcabálon megtáncoltat, ak­kor még szebb lesz—tréfálkozott a nénike. Sokan várták már ekkor a tombolasorsolást, melyet dél­után 4 órakor tartottak, a parádi nyugdíjasklub nagy sikerű palóc lakodalmasa után. A fődijat, az Egervin ajándékát, azaz egy hor­dó /több mint 50 liter/ bikavért a békéscsabai Szabó Mihályné nyerte. — Mi lesz a bor sorsa? — Nem tudom — válaszolta, majd a körülöttük állók nagy ámulatára így folytatta: — sem én, sem a férjem nem szeretjük a bort. A nap ismert fővárosi művé­szek, közöttük Gaál Gabriella és Madarász Kaía/innótázásával folytatódott. Fellépett még a Fel- sőtárkányi és az Egri Néptánce­gyüttes is. A programot az este tíz óráig tartó utcabál tette még emlékezetesebbé. Homa János Akik ütvén éve kötöttek házas­ságot, dr. Seregély István előtt erősítették meg hűségüket Grósz Károly nyomdászfiatalok között Szombaton Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a Miniszter- tanács elnöke a II. Országos Nyomdász Ifjúsági Találkozó al­kalmából Békéscsabára látoga­tott. A vendég elsőként a Kner Nyomdát kereste fel, ahol Há­romszéki Pál vezérigazgató tájé­koztatta az évente mintegy két­milliárd forint értéket előállító vállalat munkájáról, s a tízmillió dollár értékű világbanki beruhá­zás helyzetéről. Ezt követően az MSZMP főtitkára üzemlátoga­táson ismerkedett a Kner Nyom­da új csomagolástechnikai és könyvnyomtató gépsoraival, s elbeszélgetett a gépeket irányító nyomdászokkal. A nyomdabeli látogatást fó­rum követte a Békéscsabai Taní­tóképzőben az ország 35 nyom­dájából az ifjúsági találkozón résztvevő félezer fiatallal. Itt Szabó Imre, a Kner Nyomda KISZ-bizottságának titkára kö­szöntötte a vendéget, majd Grósz Károly beszédet mondott a fórum hallgatósága előtt. A vi­lágpolitikai és gazdasági helyzet­ről, a szocialista országokban történő változásokról, és a hazai gazdasági és politikai megújulás halaszthatatlan feladatairól szólt a nyomdászfiataloknak a főtit­kár-miniszterelnök. A fórum résztvevői egyebek közt az átképzés és a családalapí­tás nehézségeiről, valamint a vi­déki nyomdák nem könnyű helyzetéről mondták el vélemé­nyüket. A fiatalok szót ejtettek mind­arról, ami a szombaton megtar­tott alágazati iljúsági parlamen­ten is foglalkoztatta őket. Magyar falukép — celluloidszalagon Megnyílt a filmművészeti nyári egyetem Marx József előadását tartja, mellette dr. Tóth Vilmosné és Her­nádi Ferenc Régi ismerősök és új vendé­gek egyaránt benépesítették szombaton délután az egri Ifjú­sági Ház nagytermét. Az idén már tizenötödik alkalommal rendezték meg a filmművészeti nyári egyetemet. Erre Európa számos országából érkeztek résztvevők, hogy részesei legye­nek az első új temetikájú ese­ménynek. Most először ugyanis nem egy filmrendező életútja van terítéken, hanem a magyar film faluképét tekintik át. Ez új ha­gyományt teremt, hiszen ezentúl is egy-egy időszerű kérdéscso­port köré épül fel a kurzus. A megnyitón előbb dr.Tóth Vilmosné, a TIT megyei szerve­zetének titkára köszöntötte a megjelenteket, közöttük szű- kebb hazánk párt- és állami ve­zetőit. Egyúttal bemutatta a nyá­ri egyetem új titkárát, Hernádi Ferencet, aki az egri Dobó István Gimnázium igazgatóhelyettese, s az Ifjúsági Ház Prizma mozijá­nak a vezetője. Ezután Marx József, a Magyar Filmintézet igazgatója tartotta meg nyitóelőadását. Kiemelte, hogy az Egerbe látogatók az idén is megismerkedhetnek az elmúlt időszak magyar filmtermésével, s emellett fedezhetik fel maguk­nak a honi falut. Azért éppen ezt a témakört választották első­ként, mert hazánk történelmé­ben egészen más a kisebb telepü­lések élete, mint máshol. Ezeken a területeken hatalmas emberi drámák zajlottak 1945 előtt és után is. Emellett máig húzódó el­lentét van az ősi falusi kultúra és a külföld által erősen befolyásolt városi jövevénykultúra között. Filmművészetünk ezekre a jelen­ségekre állandóan reagált, s fel­dolgozta azokat. Ezzel a korábbi időszakokban sajátos képi vilá­got és elbeszélésmódot alakított ki, az úgynevezett parasztbarok­kot. Ezzel együtt nem tükrözik híven a valóságot, felületes poli­tikum, áttetsző ideologikum fi­gyelhető meg bennük. Emlékeztetett arra, hogy a Szovjetunióban nemrégiben mu­tatták ki, hogy a harmincas évek­ben az orosz muzsik hátán épült a szovjet iparosítás. Mi még nem fedeztük fel teljes egészében, hogy mi az, ami a magyar paraszt hátán épült. Újabban a falusi életmód első­sorban dokumentumfilmekben tükröződik. Ezekben az alkotá­sokban az ott élők demoratikus megszólalási lehetőséget kaptak. Ez a forma pedig tönkretette, vagy éppen szomorúan jelezte a parasztbarokk megszűnését. így olyan képet kapunk, amelyet nem bizos, hogy szeretünk. A lé­nyeg mégis az: hogyan lehetne megőrizni a kulturális örökséget úgy, hogy az ne skanzen legyen, hanem a fiatalok számára is megfelelő életkörülményeket kí­náljon. Nem beszélhetünk fel­zárkózásról a világhoz, ameddig ez a helyzet meg nem oldódik. A nyári egyetem jövő vasárna­pig tart. Ezalatt az alkotások megtekintése mellett a vendégek rendezőkkel is találkoznak, így többek között Kása Ferenccelés- Kézdi Kovács Zsolttal. Az Ifjúsági Ház előtt ki­adványokat és fihnplakátokat vásárolhatnak az érdeklődők (Fotó: Szántó György) mm

Next

/
Thumbnails
Contents