Népújság, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-04 / 185. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXIX. évfolyam, 185. szám ÁRA: 1988. augusztus 4., csütörtök 1,80 FORINT Koszorúzás és emlékházavatás Gárdonyi Géza emlékezete Tudás és hűség Bajban van most egy kis­vállalat. Nevét azért nem ér­demes ide lejegyezni,-mert bi­zony nem az egyedüli. Ha­sonló hírek sokaságáról lehet mostanság hallani. S azért sem fontos a pontos megne­vezés, mert a cég gondjainak java részét épp a jogszabályok sajátos formálódásainak kö­szönheti. No meg — és ennek végére járni igazán nem az új­ság dolga — belső ügyeinek róhatják fel: talán a nem sze­rencsésen megválasztott ’’ká­derpolitikának”, az igazán szakavatott, hű emberek nem kellő elismerésének. Szolgáltatási ágazatról van szó. Olyanról, amelyben épp a tipikusan szemcséden ko­rábbi gazdasági döntések idézték elő részben a megtor­panást. Több darabra forgá­csolt, hajdan egységes, erős szervezetről. A történet szereplői olya­nok, akiket soha nem érdekelt különösképpen, hogy egy központilag is megalapozot­tan útra engedett, határozott koncepciójú gazdálkodó szervezet építőköveinek szá­mítanak-e, vagy egy már említett — részerővel bíró (netán még ezt az erőt is nél­külöző) egység vezető beosz­tású munkatársai. Nekik min­dig is az volt a döntő szem­pont, mennyit ér a tudásuk — a lakosság szemében?! Több, mint három évtize­de, hogy elkezdték a pályát. E fél emberöltő alatt valóságo­san is csak igeri ritkán volt ok panasz szóra munkájukkal szemben. Nem csekélység ez manapság... Munkalapok ez­rei tanúsítják, hogy egyáltalán nem kímélték magukat, ami­kor dolgozni kellett, amikor szükség volt rájuk. Sokszor napokon át, illetve naponta éjfélig járták a megrendelők megkívánta körutat. Egertől Tarnaleleszig, Recsktől Mát­raházáig, Bükkszenterzsébet- től néha egészen Ózdig. Ott voltak például a televíziós ké­szülékek nagy korszakváltá­sainál, az elektromos háztar­tási gépek megújhodásánál, a gázzal működő berendezé­sek, eszközök várva várt tér­hódításánál. Az a sok-sok esztendő nyil­vánvalóan nem múlt el nyom­talanul. Szakmáik jelenlegi képviselői mindig is tisztelet­tel beszélnek róluk, már csak azért is, mivel legtöbben ép­pen tőlük sajátították el az alapvető ismereteket, a nél­külözhetetlen fogásokat. S pontosan ezért sajnálják rendkívüli módon, hogy most a mesterek nem is maguk elői­dézte gondjairól kénytelenek hallani. A mai helyzet bizony ve­széllyel fenyegeti őket. Re­mélhetően akad más is, aki úgy véli, a mindannyiunknak oly fontos szolgáltatások jele­seire az elkövetkező időkben is éppúgy szükség van, akár nekik maguknak arra, hogy hosszú évek során szerzett tu­dásukat, tapasztalataikat ka­matoztathassák... Szalay Zoltán Szerdán ünnepeltük Gárdo­nyi Géza születésének 125. év­fordulóját: 1863 augusztus 3-án látta meg a napvilágot a Fejér megyei Agárdpusztán. Ebből az alkalomból két helyen is sor ke­rült megemlékezésre: szülőházá­ból emlékmúzeumot alakítottak ki, illetve választott otthonában, Egerben megkoszorúzták lakó­házát. Tegnap délután az ünneplésre összegyűlt egri közönséget a Musica Aulica együttes zenéje köszöntötte, majd Korompai Já­Tisztelgés az író lakóháza előtt nos, aki hosszú éveken át gon­dozta az író hagyatékát, szólt a megjelentekhez. Mint kiemelte, jelentős dolog, hogy az ország két távoli pontján egyszerre gon­dolnak erre a jelentős életműre: állandó kiállítást avatnak Agár- don, s ott is emlékét idézik, ahol pályája csúcsára érkezett. A cse­lédsorból indult a pályafutása, aztán következett az árvaság, a tanítóskodás, az újságírás, s vé­gül Eger, ahol elérkezett a gaz­dag aratás. Itt születtek a legje­lentősebb alkotásai, s amit írt, az tiszta, egyértelmű, nyílt és vilá­gos. Nem resteilte, hogy így is le­het beszélni: értelmes magyar szóval. Pedig Gárdonyi nem félt a fejlődéstől, a haladástól, négy­szer alakította át gyökeresen ön­magát. Néhányan fanyalognak az életmű néhány vonulata mi­att, pedig Gárdonyi humora mindig tiszta volt. Nem lehet agyonhallgatni örökségét, kell, hogy éljen bennünk emléke, s al­kotásait érdemes azok kezébe ad­ni, akik jövőjéért felelősséggel tartozunk. Ezután elhelyezték koszorúi­kat az emléktáblájánál az Egri Városi Tanács, a HNF Eger Vá­rosi Bizottsága, a Művelődési Minisztérium, az egri Dobó Ist­ván Vármúzeum és a Gárdonyi Géza Színház képviselői. Agárdon helyreállították szü­lőházát: eddig szegényes és elha­nyagolt volt az épület. A Hazafi­as Népfront Gárdonyi-bizottsá­ga egy esztendeje karolta fel a la­kosság kívánságát, hogy az író emlékhelyét méltó módon mu­tassák be. Társadalmi összefo­gással terveztek és építettek: teg­nap délután ünnepélyes keretek között adták át a közönségnek az újjávarázsolt épületet. A Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatója dr. Botka Ferenc mondott köszöntő és méltató szavakat az esemé­nyen. Mint hangsúlyozta, Gár­donyi nem emlékezett Agárdra, hiszen nyolc és fél hónapos korá­ban elköltözött onnan szüleivel. Két dolog azonban mindig oda­kötötte, az egyik a káplán, aki őt megkeresztelte a Szent Annna kápolnában és később is figye­lemmel kisérte sorsát, barátja maradt, meglátogatta Pesten és Egerben is, a másik pedig a vá­lasztott írói név. Jóformán csak a vonat ablakból ismerte és muto­gatta balatoni kirándulásaik so­rán fiainak az agárdi szülőhelyet és a Gárdony községhez tartozó katolikus templomot, ahol meg­keresztelték. A településen kevés a műem­lék, ezért is fontos az agárdi Gár­donyi Géza emlékház, ahol a 125 évvel ezelőtti állapotot igyekez­tek visszaállítani. Tegnap dél­után a termekben a közönség eredeti leveleket, kéziratokat, fotókat és emléktárgyadat te­kinthetett meg, melyek mind azt a kort idézik, amikor Gárdonyi megszületett. Gárdonyi dolgozószobája Eger Város Tanácsának képviselői helyeznek el koszorút az emlék­táblánál • (Foto: Szántó György) „Utunk eredményes elérte politikai céljainkat” Grósz Károly sajtótájékoztatója Grósz Károly, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt főtitkára, a Minisztertanács elnöke, szerdán az Országházban találkozott a hazai sajtó képviselőivel; tájé­koztatást adott egyesült álla­mokbeli és kanadai útjáról, s vá­laszolt az újságírók kérdéseire. A tájékoztatón jelen voltak — Házi Vencelnek, hazánk washingtoni nagykövetének kivételével — Grósz Károly kíséretének tagjai: Tatai Ilona, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Magyar Gazdasági Kamara alelnöke, a Taurus Gumiiparai Vállalat ve­zérigazgatója, Bartha Ferenc ál­lamtitkár, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, Kapolyi László kormánybiztos és Kovács László külügyminiszter-helyettes. Rajt Miklós, a Miniszterta­nács Hivatalának elnöke kö­szöntötte a jelenlévőket, köztük Bányász Rezsőt — eddigi kor­mányszóvivőt -, hazánk Kanadá­ban akkreditált nagykövetét. Ezután Grósz Károly vette át a szót. Bevezető nyilatkozatában megköszönte azt a gondos és fi­gyelmes, körültekintő újságírói, szerkesztői munkát, amellyel a számunkra rendkívül fontos lá­togatást sikerült tükröztetni a ha­zai sajtóban. Ezután kiemelte annak jelentőségét, hogy az USA életében oly fontos elnök- választást megelőzően kezdemé­nyezték, vállalták meghívói ezt a rendkívül zsúfolt, politikai szem­pontból nagy jelentőségű talál­kozókban bővelkedő programot. Hangsúlyozta, hogy ezt a láto­gatást mindenekelőtt a nemzet­közi viszonyokban végbement változás, az enyhülés folyamatá­nak megerősödése, az eddigi elő­ítéletek felszámolásának szándé­ka tette lehetővé; az a folyamat, amelynek eredményeként már nemcsak a nagyhatalmaknak je­lentős a szerepük, hanem a kis országok is fontos helyet foglal­nak el a nemzetközi együttműkö­dés rendszerében. Grósz Károly úgy ítélte meg, hogy a hazánk iránti fokozott ér­deklődés egyik oka az a magyar- országi szándék, amely a politi­kai intézményrendszer átalakítá­sára irányul, s amelyet a májusi pártértekezlet is megerősített. Ugyancsak élénk figyelmet vált ki a nyugati országokban — így az Egyesült Államokban is -, hogy a gazdaság jelentős korsze­rűsítésére, a struktúra átalakítá­sára, az irányítás modernizálásá­ra, korszerű érdekeltségi és ösz­tönzési rendszer kialakítására határoztuk el magunkat. Olyan tartalékok felszabadítására tö­rekszünk, amelyek a hazai fel­halmozódó magántőke mellett a külföldi tőke bekapcsolására is lehetőséget nyújtanak. Ez az az elem, amely a többi szocialista országban megfogalmazott programhoz viszonyítva törek­véseinkben nagyobb hangsúlyt kapott, s a várakozásunkat meg­haladóan is nagyobb visszhangot váltott ki. — Utunk eredményes volt, el­értük — mindenekelőtt — politi­kai céljainkat — jelentette ki Grósz Károly. — Alkalmat kap­tunk arra, hogy jobban megis- meijük az amerikai gondolko­dásmódot, az ottani közéletet jellemző szokásokat, az eseten­ként a fenntartás, az óvatosság a félelem kontúrjait is jelző politi­kai témaköröket. Ugyanakkor lehetőségünk nyílt arra — első­sorban az elnökkel, a kongresz- szus két házának képviselőivel folytatott rendkívül jelentős esz­mecsere során -, hogy részlete­sen ismertessük hazánk törekvé­seit, elképzeléseit, háttérinfor­mációval töltsük meg a program­jainkról korábban szerzett isme­reteket. Grósz Károly emlékeztetett arra, hogy egy magas szintű láto­gatásnak természetesen nem alapvető célja az üzletkötés, a pénzügyi megállapodások meg­kötése. Az út mégis alkalmat adott arra, hogy a kíséret három •tagja: Tatai Ilona, Bartha Ferenc és Kapolyi László konkrét üzleti megbeszéléseket is folytasson. Ezután kérdések következtek, amelyek közül az első azzal fog­lalkozott, hogy a kormány elnö­ke szerint ennek az útnak a nyo­mán milyen gazdasági eredmé­nyek várhatók, milyen kapcsoló­dási pontjaink vannak, és a poli­tikai jellegű tárgyalások milyen feltételeket teremtettek a gazda­sági együttműködéshez. Grósz Károly válaszában rámutatott: partnereink nem szánnak túl sok időt az elmélkedésre, ők is úgy ítélik meg, hogy ha a politikai kontaktusok ilyen hőfokra emel­kednek, akkor azokat azonnal ki kell használni a konkrét együtt­működés érdekében. Ehhez kapcsolódóan példaként emlí­tette azt a szerdán érkezett tele­xet, amely egy kinti beszélgetés alapján 800 szobás szálloda fel­építéséhez kért telekajánlatot máris. Elhangzott olyan kérdés, hogy van-e diplomáciai értelemben vett meghívása az amerikai el­nöknek, vagy a jövőbeni ameri­kai elnöknek Magyarországra. Grósz Károly elmondta: Mind­két elnökjelölt elfogadta szóbeli meghívásunkat. Reagan urat, mint elnököt már nem hívhatjuk meg, ez részünkről már tapintat­lanság lenne, de mint az Egyesült Államok nagytekintélyű köztisz­teletben álló politikusát bármi­kor szívesen várjuk Magyaror­szágon. Egy nyitottabb — elsősorban gazdaságilag nyitottabb — világ­hoz léptünk egyet előbbre. Hoz­zátette: — Amerikában azt tapasztal­tam, hogy a kis pénz és a nagy pénz egyformán fontos. Jó lenne néhány nagy üzletet csinálni, de nem hiszem, hogy a legnagyobb vállalatok lesznek azok, amelyek elsősorban velünk akarják gaz­dasági stratégiájukat kibonta­koztatni. Tehát nekünk nagyon kell becsülni azokat a kis és köze­pes partnereket, akik érdeklőd­nek irántunk. Egy kisvállalat mindent el fog követni, hogy az üzlet sikerüljön, mert neki léte függ tőle. Tehát az érdekeltsége ahhoz, hogy eredményesen dol­gozzunk velük, összehasonlítha­tatlanul nagyobb. Ezz§l persze nem azt mondom, hogy nem kell törekedni nagyobb üzletekre. A változás most összefügg a ma­gyar-amerikai kapcsolatokban érzékelhető fokozatos és folya­matos javulással, illetve azzal, hogy az Egyesült Államokban a szovjet-amerikai viszony fejlő­dése, illetve Kelet-Európa bizo­nyos felértékelődése a törvény- hozásban uralkodó hangulatot kedvezően befolyásoka, tehát most már kevéssé ^valószínű, hogy a törvényhozás elutasítaná egy olyan képviselet létesítését, amelynek tagjai diplomáciai mentességgel nem rendelkez­nek. Ez lehet kereskedelmi kép­viselet, lehet kamarai képviselet. E témakörben Bartha Ferenc részletesen szólt más kereskede­lempolitikai kérdésekről is, így például a legnagyobb kedvez­mény elvével kapcsolatos tár­gyalásokról, az úgynevezett CO- COM-listán lévő termékek ese­tében a Magyarországgal kap­csolatos elbánásról, és az adós­ság-szolgálat problémáiról. Ez utóbbival összefüggésben emlí­tette: a stabilizációnak azért van jelentősége, hogy visszaálljon a nyugodt bizalmi pozíció Ma­gyarország iránt, ezáltal mozgás­terünk kiterjedhet. Kérdés hangzott el a küldött­ség összetételéről, arról hogy mi­lyen meggondolásokkal válasz­tották ki a delegáció tagjait. A Minisztertanács elnöke személy­re szólóan indokolta meg mun­katársai jelenlétének szükséges­ségét. A tájékoztató hangzott el ar­ról a nem hivatalos látogatásról is, amelyet Grósz Károly Kana­dában tett. A magánkezdemé­nyezésre történt utazás az ottani szervezők gesztusaként megle­hetősen programdússá vált.

Next

/
Thumbnails
Contents