Népújság, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-30 / 207. szám

2 NEMZETKÖZI ÉLET NÉPÚJSÁG, 1988. augusztus 30., kedd Grósz Károly aradi tárgyalásainak nemzetközi visszhangja Útban a Mír űrállomás felé Szovjet-afgán űrrepülés A bajkonuri űrrepülőtérről a tervezett időben, moszkvai idő szerint 8 óra 23 perckor felbo­csátották a Szojuz TM-6 űrhajót, amely szovjet-afgán űrszemély­zettel a fedélzetén a Mír űrállo­másra tart. A start előkészítésé­nek utolsó pillanatairól egyenes közvetítést adott a szovjet televí­zió. Az adást átvette az afgán té­vé is. A tervek szerint az űrhajó augusztus 31-én kapcsolódik a föld körül keringő űrkomple­xumhoz. A Szojuz TM-6 parancsnoka a 47 éves Vlagyimir Ljahov, a Szovjetunió kétszeres hőse, ed­dig két ízben járt a világűrben, először 1979-ben, majd 1983- ban. A két űrrepülés együttes ideje 325 nap volt. A szovjet űr­hajósok döntő többségéhez ha­sonlóan Ljahov is a szovjet légie­rő kötelékében, vadászpilóta­ként kezdte pályafutását. Ké­sőbb elvégezte a légierők Gaga­rin nevét viselő akadémiáját. A legénység másik szovjet tag­ja, Valerij Poljakov foglalkozását tekintve orvos. Tudományos te­vékenysége mellett 1972 óta ké­szült a Gagarin űrközpontban az űrrepülésre. Ez az első útja a vi­lágűrbe. A Szojuz TM-6 harmadik űr­hajósa Abdul Ahad Momand, afgán állampolgár, az afgán légi­erő tisztje. 1987-ben elvégezte a légierő akadémiáját, majd 1988- ban kezdte meg a felkészülést a közös szovjet-afgán űrrepülésre. Újrakezdés Bécsben Háromhetes nyári szünet után, hétfőn újra megkezdték a munkát az európai biztonságról és együttműködésről folyó bécsi utótalálkozón a résztvevő 35 or­szág küldöttei. Az értekezletnek már egy év­vel ezelőtt véget kellett volna ér­nie, de az emberi jogokról kelet­kezett vita miatt a tárgyalásokat tovább folytatták. A Reuter brit hírügynökség azt hagnsúlyozta, hogy az előző ülésszakon a fő akadályt Romá­nia magatartása jelentette, mivel elutasította a semleges és el nem kötelezett országok záródoku­mentum-tervezetét, amelyet az összes többi résztvevő elfogad­hatónak ítélt. (Folytatás az L oldalról) A The Daily Telegraph című brit lap szerint önmagában az a tény, hogy a két szomszédos or­szág vezetői 1977 óta nem talál­koztak egymással, mutatja, hogy a kapcsolatok abnormálisak vol­tak. A The Guardian című brit lap Nicolae Ceausescu ”új kezdete­ket” hangsúlyozó pohárköszön­tőjéből idézve rámutatott, hogy ’’Grósz úr óvatosabban fogalma­zott válaszában, amikor arról be­szélt, hogy együttműködésre van szükség, és a két népnek, a két pártnak több ilyen találkozó az érdeke”. Az AP amerikai hí­rügynökség is úgy vélekedett, hogy ’’míg Ceausescu új kezdet­nek minősítette az aradi tárgya­lásokat, addig Grósz azt dombo­ntotta ki, hogy nem a szavak, ha­nem a tettek számítanak”. Az AFP francia hírügynökség éjszakai anyagában azt emelte ki, hogy Bukarest részéről nem kí­vánnak akadályt gördíteni a ki­vándorlás elé, de — s ebben egyetértés volt a magyar és a ro­mán fél között — nem is ösztön­zik a kivándorlást. Ezzel kapcso­latban az AFP emlékeztet arra, hogy több mint 10 ezer romániai magyar menekült Magyaror­szágra, s segítséget kap a magyar kormánytól a beilleszkedéshez. A nyugatnémet hírközlés né­mi reménykedéssel fogadta az aradi találkozó eredményeit. Az NSZK rádióállomásai hétfő haj­nalban azt idézték Grósz Károly rádiónyilatkozatából: a román fél nyitottnak mutatkozott ama javaslat iránt, hogy a romániai magyar kisebbség helyzetének tanulmányozására engedjen be az országba egy küldöttséget. A Deutschlandfunk rádióál­lomás vasárnap óránként, a leg­fontosabb külföldi hírek elején számolt be az aradi találkozóról. A tévéállomások este szintén részletesen tudósítottak a meg­beszélésekről, amelyeknek ki­menetele akkor még nem volt is­meretes. A tudósításokból mindamel­lett már akkor kicsendült: az NSZK-ban is reménykednek a két szomszédos kelet-európai ország feszült kapcsolatainak le­galább bizonyos fokú enyhülésé­ben. A nyugatnémet DPA hírügy­nökség értékelése szerint Grósz Károly és Nicolae Ceausescu ta­lálkozója javított az utóbbi idő­ben feszült magyar-román viszo­nyon. A román Agerpres hírügynök­ség jelentéséből azt a megfogal­mazást emelte ki, hogy számos kölcsönös érdeklődésre számot tartó kérdésben közelebb kerül­tek egymáshoz a felek, Grósz Károly pohárköszöntőjéből pe­dig azt a részt, hogy a magyar kormányfő szerint szükséges lenne gyakrabban tartani ilyen találkozókat. Magyar-román közös közlemény Közös megállapodás alapján 1988. VIII. 28-án Aradon munkatalálkozóra került sor Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, miniszterelnök és Nicolae Ceausescu, az RKP főtitkára, a Román Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke között. A megbeszéléseken magyar részről jelen volt: Szűrös Mátyás, az MSZMP KB titkára, Major László, az MSZMP KB Irodájának vezetője, Szokai Imre, az MSZMP KB osztályvezető-helyettese, Szűts Pál, Magyarország bukaresti nagykövete, s több más hivatalos személy. Román részről Ion Sto- ian, az RKP KB PVB póttagja, KB-titkár, Silviu Curticeanu, az RKP KB titkára, Constantin Mitea, az RKP KB osztályvezető-helyettese, Nicolae Mi- hai, az RKP KB osztályvezető-helyettese, Traian Girba, a Román Mezőgazdasági Termelőszövetke­zetek Országos Szövetsége Tanácsának elnöke, Traian Pop külügyminiszter-helyettes ült asztalhoz. A két pártvezető kölcsönösen tájékoztatta egy­mást országuk szocialista építésénak időszerű fel­adatairól, széles körű véleménycserét folytattak a magyar-román együttműködésről, a baráti és jó­szomszédi viszonyról, valamint a nemzetközi hely­zet néhány kérdéséről. A munkajellegű konstruktív légkörű megbeszé­léseken hangsúlyozták közös óhajukat, hogy feltár­ják a két párt és a két nép közötti együttműködés erősítésének módjait, tevékenykedjenek a magyar­román kapcsolatokban tapasztalható problémák leküzdéséért, a baráti és jószomszédi kapcsolatok további erősítéséért. Aláhúzták: ez megfelel a ma­gyar és a román nép érdekeinek, az új társadalmi rend építése, a jólét és a civilizáció szintjének növe­lése, a szocializmus és a béke érdekében kifejtett aktív együttműködésüknek. Hangsúlyozták a ba­rátság erősítését és a kétoldalú együttműködés fej­lesztését szolgáló érintkezések és véleménycserék fontosságát. Kiemelték: a két ország folyamatosan növekvő gazdasági és műszaki-tudományos potenciálja, va­lamint a gazdasági együttműködésben elért ered­mények kedvező feltételeket teremtenek a gazda­sági cserék kiszélesítésére, a termelési együttműkö­désre és szakosodásra. Kifejezték Magyarország és Románia azon eltö­kéltségét, hogy fejlesztik a kulturális, a tudományos és a turisztikai kapcsolatokat, a delegációk — közte újságíró-küldöttségek — cseréjét. Mindez a jobb kölcsönös megismerést, a két nép és a két ország közötti megértés és barátság előmozdítását szolgál­ja. A megbeszélések során aláhúzták, hogy a két or­szág és nép gazdasági és társadalmi fejlődését segítő magyar-román kapcsolatok erősítése hozzájárulást jelent az európai és a világbéke ügyéhez is. A két főtitkár hangsúlyozta annak szükségessé­gét, hogy a jövőben minden olyan alkalommal ta­lálkozzanak, amikor azt a közös érdeklődésre szá­mot tartó problémák megvitatása igényli. A találkozón Nicolae Ceausescu ebédet adott Grósz Károly tiszteletére. Az ebéden a főtitkárok pohárköszöntőben éltették a magyar-román barát­ságot, az együttműködés erősítését szorgalmazva. Grósz Károly és Nicolae Ceausescu kifejezte meggyőződését, hogy a mostani magas szintű talál­kozó és a megbeszélések fontos eseményt jelente­nek a kétoldalú kapcsolatok jövőbeni fejlődésében, a Magyar Népköztársaság és a Román Szocialista Köztársaság, az MSZMP és az RKP, a magyar és a román nép közötti barátság és jószomszédság erősí­tésében. A megbeszélések őszinte, nyílt légkörben, a köl­csönös tisztelet jegyében zajlottak le. A találkozó ideje alatt Szűrös Mátyás, az MSZMP KB titkára és Szűts Pál bukaresti magyar nagykövet nemzeti színű szalaggal átkötött koszo­rút helyezett el az aradi vértanúk emlékművénél. A VSZ és a NATO budapesti párbeszéde Kerekasztal-konferencia a hagyományos leszerelésről Az európai hagyományos le­szerelésről kezdenek tanácsko­zást kedden Budapesten a Varsói Szerződés és a NATO öt-öt tag­államának vezető leszerelési sza­kértői, politikusok, magas rangú katonai vezetők, tudományos kutatók. A kötetlen légkörű kerékasz­tal-tanácskozásra a rendezvény házigazdája, a Magyar Külügyi Intézet és társrendezője, a New York-i Kelet-Nyugati Biztonsági Tanulmányok Intézete Cseh­szlovákia, Lengyelország, Ma­gyarország, az NDK és a Szovje­tunió, illetve Franciaország, az Egyesült Államok, Nagy-Britan- ríia, az NSZK és Olaszország képviselőit hívta meg a magyar fővárosba. A két napon át, zárt ajtók mögött folyó eszmecserén a résztvevők az európai hagyo­mányos leszerelés céljaival, je­lenlegi helyzetével összefüggő kérdések széles körét tűzik napi­rendre. A tervek szerint a többi között szó esik a kontinensen ál­lomásozó fegyveres erők és a fegyverzet állapotáról, struktú­rájáról, elhelyezkedéséről, a meglepetésszerű támadás veszé­lyéről és annak kiiktatásáról, il­letve a katonai doktrínák válto­zásairól. Várkonyi Péter külügyminisz­ter hétfő este vacsorát adott a nemzetközi tanácskozásra ha­zánkba érkezett szakértők tiszte­letére. A jelentős nemzetközi konfe­rencia résztvevőit köszöntve Várkonyi Péter üdvözlő beszé­dében mindenekelőtt a tanács­kozás kedvező nemzetközi lég­körét méltatta. Olyan időpont­ban találkoznak egymással Eu­rópa vezető leszerelési szakértői — hangsúlyozta —, amikor bizta­tóan alakulnak a kelet-nyugati, ezen belül a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatai. Ez nem kis részben annak a felis­merésnek köszönhető, hogy a háború elképzelhetetlen és az emberiség előtt tornyosuló leg­fontosabb problémákat csak kö­zösen, egymás érdekeinek tiszte­letben tartásával lehet megolda­ni. Ez a felismerés lehetővé tette az érdemi előrelépést a leszerelés területén is. Ennek főbb állomá­sai között megemh'tette, hogy az INF egyezmény nyomán meg­kezdődött és rendben folyik a nukleáris fegyverek egy egész osztályának megsemmisítése. Elérhető közelségbe került a stratégiai támadófegyverek 50 százalékos csökkentését elő­irányzó megállapodás, és bizta­tóan haladnak a vegyi fegyverek teljes betiltását és megsemmisí­tését előíró szerződésről folyó tárgyalások. Esély van az atom­fegyver-kísérletek további korlá­tozására, ami végső soron elve­zethet teljes megszüntetésükhöz. Bécsben befejezéséhez közele­dik az európai hagyományos fegyveres erők és a fegyverzet csökkentéséről, illetve a biza­lom- és biztonságerősítő intéz­kedésekről folytatandó tárgyalá­sok mandátumának kidolgozá­sa. Sikeresen folyik a Stockholm­ban elfogadott bizalom- és biz­tonságerősítő intézkedések al­kalmazása, és máris sok értékes tapasztalat halmozódott fel ezzel kapcsolatban. A folyamatot méltatva Várkonyi Péter emlé­keztetett arra: a Varsói Szerző­dés országai — az új külpolitikai gondolkodásmód fontos meg­nyilvánulásaként — már a 80-as évek derekán ráirányították a fi­gyelmet arra, hogy Európában a fegyverzetkorlátozási folyamat egyik döntő elemévé válik a ha­gyományos leszerelés. Ezt a fel­ismerést tükrözte a budapesti felhívás elfogadása 1986-ban, majd alkotó továbbfejlesztése és gazdagítása a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületé­nek berlini és legutóbbi varsói ülésén. Ezzel kapcsolatban a külügy­miniszter annak a meggyőződé­sének adott hangot, hogy az eu­rópai hagyományos erők egyen­súlyának, csökkentésének kér­dését nem lehet kizárólag kato­nai szempontok, számszerűsé­gek alapján megközelíteni. Olyan komplex szemléletre van szükség, amely a leszerelést be­ágyazza a nemzetközi kapcsola­tok rendszerébe, annak a lesze­reléssel, a katonai biztonsággal egyenértékű, lényeges elemei­vel, a gazdasági, a politikai, a kulturális, a humanitárius együttműködéssel, az emberi jo­gok biztosításával együtt. Mára Európában kialakultak ennek a folyamatnak a megfelelő keretei. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet, amelynek utótalálkozója Bécs­ben sikeresen befejezéséhez kö­zeledik, integrálja magában mindezeket az elemeket, ame­lyek egyike sem nélkülözhető a tartós és szilárd nemzetközi biz­tonság fenntartása szempontjá­ból. A magyar külpolitika ma nagy várakozással tekint a meginduló hagyományos leszerelési tárgya­lások elé. Tudjuk, a 23-ak man­dátumának kidolgozása hossza­dalmas, bonyolult tárgyalási fo­lyamat, amely még nem ért vé­get. Mégis teljes mértékben bí­zunk abban, hogy sikerül olyan mandátumot kidolgozni, amely jó lehetőséget teremt az eredmé­nyes tárgyalásokra. Várkonyi Péter végezetül leszögezte: — Magyarország mélysége­sen érdekelt mindenfajta leszere­lésben, de elsősorban az európai hagyományos fegyveres erők és a fegyverzet csökkentésében. Úgy gondoljuk, hogy földrajzi és poli­tikai helyzeténél fogva orszá­gunk alkalmas kísérleti terep le­het olyan leszerelési intézkedé­sek kipróbálására, amelyeket ké­sőbb kontinensnyi méretekben is alkalmazni lehet. Ezek az intéz­kedések egyaránt vonatkozhat­nának mind a Magyar Néphad­seregre, mind a területünkön ál­lomásozó külföldi erőkre. HZ Külpolitikai kommentárunk )— Perzsa vásár, tűzszünetben A DEMAVAND ÖT ÉS FÉLEZRES, örök hó fedte csúcsának déli lejtőjén elterülő hatalmas metropolisz, Tehe­rán egyetlen hatalmas lejtő, amelynek szintjei pontosan köve­tik a közel hatmilliós lakosság társadalmi rétegződését. A hierarchia csúcsán — és a főváros legmagasabb pont­ján — a felső tízezer villáitól is elkülönülve áll Khomeini rezi­denciája. Az idős főpap mind ritkábban jelenik meg az erké­lyen a nyilvánosság előtt. Az ajatollah, kétezer méteren lévő villájából tekintve le országára, keserűen fejtette ki, hogy az Irakkal vívott — ere­detileg az utolsó csepp vérig tervezett — háborúnak véget ve­tő tűzszünet elfogadása nem kisebb tehertétel volt számára, mintha „kiitta volna a méregpoharat”. A város középső szintjén élő középréteg jónéhány tagja ezt a szó szoros értelmében meg is tette. A földkerekség leg­nagyobb fedett bazárjának kereskedői, a bazársor alatt dél felé húzódó utcák pénzváltói a helyzet alapján és az ország ve­zetőinek megnyilatkozásaira támaszkodva a háború végelát­hatatlan elhúzódására, az ezzel együtt járó áruhiányra, a dol­lár szilárd pozíciójára építettek. Á tűzszünet elfogadásának hírére azonban a dollár feketepiaci árfolyama egycsapásra harmadára zuhant — magával rántva a főként közép- és kis­kaliberű spekulánsokat. A bazárban és környékén járványa szerű öngyilkossági hullám söpört végig, Az alig ezer méteren fekvő alsóvárosban, a szegények lakta körzetekben, a még délebbre húzódó nyomornegye­dekben reményekkel és megkönnyebbüléssel fogadták a fegyvemyugvást. A remények közé persze kétség is kevere­dik: nem lehetett volna már előbb véget vetni az öldöklésnek, a borzalmas véráldozatoknak, amelyekről most derül ki, hogy teljességgel feleslegesek voltak? AZ URALKODÓ KÖZHANGULAT azonban min­den kétkedés ellenére az, hogy lassan csak könnyebb lesz az élet. Ennek kisebb jelei már tapasztalhatók — a feketepiacot ért csapás nyomán a bazárban s a kisebb piacokon megjelen­tek a még szűkösebb időkre felhalmozott árukészletek. A legdrágább a hús — a legolcsóbb a heroin, adagja egy doboz cigaretta árát sem éri el. Az iszlám tisztaságára felügyelő bi­zottságok felújították a járőrözést; gondosan ügyelnek a nők arcát takaró fátyol, csador alól előbukkanó hajtincsek előírt hosszúságára, — ugyanakkor megtűrnek olyan, korábban Te­heránban soha nem látott, s az iszlám szellemével gyökeresen ellentétes cikkeket a vándorárusoknál, sőt a nagyjizletek ki­rakataiban is, mint a fogamzásgátló tabletták, Madonna és Samantha Fox kazettái, s a „kemény” kábítószerek. Holott az utóbbiak nagybani forgalmazása halálbüntetéssel is megto­rolható. Ardebili főügyész ennek érvényt is akar szerezni — mint mondja, majd az újjáépítés és a stabilizálódás után. AZ ÚJJÁÉPÍTÉSBEN BÍZIK az ötven milliós Irán négy millió, munka nélkül tengődő lakosa is. Ha stabil mun­kaalkalmak egyelőre nem is adódnak Teheránban, némelyest enyhült a fővárosra nehezedő nyomás azzal, hogy a háború pusztításai elől ide menekült vidékiek — a tűzszünet kisebb megsértésére vonatkozó kölcsönös vádaskodások ellenére — mindinkább bíznak abban, hogy végleg elhallgattak a fegyve­rek; így csapatosan költöznek vissza falvaikba, — sok esetben falvaik romjai közé. Légiparádé — sok áldozattal A légiparádé egyik sebesültjét szállítják el, miután navigációs hiba miatt összeütközött és a nézők közé zuhant három olasz gép. (Népújság-telefoto — MTI) Hétfő estére 42-re emelkedett az NSZK-beli Ramstein ameri­kai katonai támaszpontján va­sárnap délután bekövetkezett katasztrófa halálos áldozatainak száma. A vallási, valamint környezet­védő szervezetek tiltakozása el­lenére megtartott nemzetközi NATO-légiparádé során egy úgynevezett találkozási manőver közben egy olasz műrepülő-ala- kulat gépei összeütköztek. Az eset a nyugatnémet tévé kamerái előtt történt. Egyszer csak szik­rák szóródtak szerteszét az egy­másnak csapódó három katonai repülőgépből, amelyek azután pillanatokon belül lángcsóvává változva lezuhantak. Az egyik a nézők közé csapódott. A nyugatnémet rádióállomá­sok hétfő hajnali közlése szerint hivatalos helyen nem erősítették meg az amerikai támaszpont fő­parancsnokságának azokat az adatait, amelyek szerint a halot­tak száma már 47. Számos áldo­zat a felismerhetetlenségig elé­gett. Sokak nemzetiségét nem tudták eddig megállapítani. Há­romszáznegyven sebesültet kór­házban ápolnak, 72 főt járóbe­tegként kezelnek. A 60 súlyos sebesült állapota válságos. Kö­zöttük sok a gyermek. Az országban a szerencsétlen­ség után ismét hevesen fellángolt a vita az ilyen légiparádék és az úgynevezett mélyrepülések en­gedélyezése körül.

Next

/
Thumbnails
Contents