Népújság, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-20 / 199. szám
10. ORSZÁGRÓL. ORSZÁGRA NÉPÚJSÁG, 1988. augusztus 20., szombat George Bush amerikai alelnök, a Republikánus Párt elnökjelöltje és alelnökjelöltje Dán Quayle, Indiana Állam szenátora a párt konvencióján. Bush itt nevezte ki Quayle-t alelnökjelöltjévé (Népújság telefotó — MTI — KS) Republikánus tanácskozás Célegyenesben az amerikai elnökválasztás Hatásos, bár kevés új politikai gondolatot tartalmazó beszéddel fogadta el a Republikánus Párt elnökjelöltségét a párt New Or- leansban csütörtökön véget ért tanácskozásán George Bush. Mindjárt beszéde elején világossá tette, hogy eddig „lojális alel- nöke volt egy nagy amerikai elnöknek”, Ronald Reagannek, de most a saját jogán kívánja vezetni a pártot. Kifejezetten önálló programot azonban nem terjesztett elő. Mérsékelt hangvételű beszédében — amelyen a legjobb politikai beszédírók dolgoztak — egyrészt a reagani korszak eredményeinek folytatását ígérte, másrészt azt igyekezett bizonyítani, hogy a gazdaság fejlesztésére, a béke fenntartására, megszilárdítására csak republikánus kormányzat lehet képes. Bush ugyan szokás szerint támadta a Demokrata Párt programját és annak elnökjelöltjét, Michael Dukakist, de elsősorban saját elnöki kvalitásait igyekezett bizonygatni, s azokon a területeken, ahol a Demokrata Párt a választók egy részének véleménye szerint jogosan bírálja a jelenlegi kormányzatot, nemcsak átvenni próbálta ellenfeleinek ígéreteit, hanem túl is licitálni azokat. A beszéd két fő témája a gazdasági fellendülés folytatása, illetve a béke biztosítása volt, bár ez utóbbi csak j óval kisebb helyet kapott, mint a belpolitikai témák. Bush azt ígérte, hogy folytatja a „béke és önmérséklet” politikáját, de ezt az amerikai katonai erő fenntartására, sőt, fejlesztésére kívánja alapozni. „Nem engedem meg, hogy az ország újra gyenge legyen” — jelentette ki, azzal érvelve, hogy a nemzetközi kérdések megoldása felé való előrelépést „nem egyoldalú engedményekkel, hanem a diplomácia terén megvívott kemény csatákkal” lehet elérni. ígéretet tett a hadászati védelmi kezdeményezés, vagyis az űrfegyverkezési program folytatására, de nem ment bele a részletekbe. Közvetlen feladatként emh'tette viszont a vegyi és bak- teorológiai fegyverek teljes eltiltását, és kijelentette: folytatni akarja a tárgyalásokat a hadászati fegyverek és a hagyományos fegyverek csökkentéséről is. Hangsúlyozta, hogy az amerikai-szovjet kapcsolatok „a második világháború befejezte óta nem voltak olyan jók, mint most” s hogy ezt az irányzatot folytatni kívánja. Mégis hozzáfűzte: bár az Egyesült Államok érdeklődéssel figyeli a Szovjetunióban végbemenő változásokat, fent kell tartani az „óvatos gyanakvást” a Szovjetunió magatartása iránt. Bush ezúttal nem tért ki olyan kérdésekre, mint a nicaraguai kontrák támogatása, ám annyit megkockáztatott, hogy „a szabadság minden hívének barátja akar lenni” megválasztása esetén. A beszédében elsősorban a belpolitikai témák voltak előtérben. Főként a két párt programja közötti különbségeket hangsúlyozta élesen, azt emelve ki, hogy „míg a Demokrata Párt csak ígérget, a republikánusok teljesítenek”. Alapvető érve az volt, hogy „ha már lovat kell váltani a gázló közepén, akkor olyat kell választani, amelyik az eddigi irányban halad”. Az alelnök beszédét a helyszínről dolgozó kommentátorok is kedvezően fogadták, de hamarosan mással kezdtek foglalkozni — a Quayle-üggyel. Előzőleg a párttanácskozás közfelkiáltással hivatalosan is alelnökjelöltté választotta Dán Quayle indianai szenátort, akit Bush jelölt ki erre a feladatra. A szenátor azonnal viták központjába került. A „Quayle-kér- dés” az, hogy a mostani alelnök- jelölt — egy indianai újságmilliomos család gyermeke — két évtizeddel ezelőtt tudatosan igyekezett-e kibújni a vietnami katonai szolgálat alól? Quayle annak idején önként jelentkezett a Nemzeti Gárdába — a milíciába — amelynek tagjai csak kivételes esetekben kerülnek az országhatárokon kívül bevetésre. Mivel a gárdában teljesített szolgálat egyenértékű volt a behívásra kisorsoltaknak akkor még kötelező reguláris katonáskodással, sokan így menekültek meg attól, hogy Vietnamba vezényeljék őket. A korlátozott létszámú Nemzeti Gárdába a túljelentkezés miatt sok esetben csak összeköttetések révén lehetett bekerülni. Kiderült, hogy Quayle felvétele ügyében „jó néhány telefonhívás” hangzott el. De mind a családja, mind politikai pártfogói, mind pedig az indianai Nemzeti Gárda akkori parancsnokai tagadták, hogy Dán Quayle családi összeköttetései révén evezett a biztosabb révbe. A fiatal szenátor, aki a törvényhozásban a fegyverkezési politika lelkes hívének, a katonai programok aktív támogatójának bizonyult, most azt mondotta, hogy annak idején családi okokból választotta a gárdát: egyrészt be akarta fejezni jogi tanulmányait, másrészt nősülőfélben volt. Az ügy mégis nagy port vert fel, és vezető politikusok egybehangzó véleménye szerint árt a választási hadjárat nyitányának, árnyékot vet Bush első önálló döntésére. A négynapos tanácskozás látványos jelenettel ért véget. A hatalmas sportcsarnok, a Superdome tetejéről 150 ezer színes léggömböt és hatalmas mennyiségű konfettit szórtak a delegátusok közé. Jugoszláviában megjelent az első magánújság Jugoszláviában megkapta a kiadási engedélyt és megjelent az első magánújság, a Mala Privre- da („Kisgazdaság”) című hetilap. A tízfős szerkesztőség és ki- adóhivatal élén Györgye Zorkics publicista áll, aki hosszú évekig a belgrádi, majd az újvidéki tv második műsorát vezette. Csapatát rajta kívül még két-két újságíró, mérnök és fordító, valamint egy- egy jogász, közgazdász és fotóriporter alkotja. A lapot Pancso- ván nyomtatják, 140 ezer példányban. Jugoszláviában jelenleg mintegy 150 ezer kisvállalkozó működik, s a kisgazdálkodás összesen közel 500 ezer embert foglalkoztat. A maszekújság az ő számukra készül. A piaci hírektől kezdve az anyagbeszerzési lehetőségeken át a külkereskedelemig mindennel foglalkozik. Hírek érkeztek arról is, hogy egy másik magánvállalkozás keretében a háziasszonyok számára készül majd képes hetilap. Pakisztán Ziaul Hakk jCr 81 Sfák 9JS S Ziaul Hakk tragikus és váratlan halálával tagadhatatlanul politikai-hatalmi űr keletkezett Pakisztánban. Miközben a szakértők a lezuhant gép roncsai között a szerencsétlenség okait kutatják, a politikai bennfentesek már a lehetséges pakisztáni változások körvonalait próbálják kifürkészni. Valóban sok a kérdőjel, hiszen Ziaul Hakk nemcsak ellenfelei vei bánt el — ha kellett kíméletlenül, ha kellett fókaravaszsággal —, de hatalmi örököst sem hagyott hátra. Bizalmasam keresztül, — színfalak mögül, de mégiscsak egyszemélyben irányította az országot, vasmarokkal intézte a dolgokat. Képes lesz-e valaki átvenni a helyét? Tizenegy évig állt az ország kormányrúdjánál, s ez az időtartam példa nélküli Pakisztán katonai palotaforradalmak és politikai zavargásoktól szaggatott négy évtizedes történelmében. Kevesen hitték volna, hogy sokáig a csúcson marad, amikor pucs- csával kegyetlenül hátba döfte mentorát, Zualfikar Ali Bhuttót, aki kiemelte őt a névtelen főtisztek sorából és vezérkari főnököt csinált belőle. A világközösség pedig páriaként átkozta ki a hatalmat átvett tábornokot, miután a tiltakozások ellenére kivégeztette az elmozdított miniszterelnököt. Mégis, Ziaul Hakk mindent túlélt — nem politikai ellenlábasai győzték le, hanem a váratlan halál. Szenvedélyesen gyűlölte a demokráciát, mert úgy gondolta, hogy a politikai pártok csak káoszt okoznak. Azt akarta, hogy az országban a mindenható törvény az iszlám legyen. Nem volt népszerű, nem is lehetett. Ám azt sem lehet eltagadni tőle, hogy diktatórikus intézkedéseivel, dörzsölt manőverezéseivel és gátlástalan cselfogásaival az összes válságon átvezette Pakisztánt. És saját magát. Az egykori feketebárányból lassan tekintélynek örvendő politikus lett a világszínpadon is. Kiváló stratéga — és tehetséges, megnyerő stílusú színjátszó volt. Egy szó mint száz: Ziaul Hakk rajta hagyta személyes bélyegét Pakisztán politikai arculatán, Gúlám Iszhak Han, a Pakisztáni Szenátus elnöke augusztus 17-én ideiglenesen átvette az államfői teendőket (Népújság Telefotó - MTI - KS) mind az ország határain belül, mind azokon kívül. Nem véletlenül mondta azt legádázabb ellenfele, Benazir Bhutto: halálával lezárult az a korszak, amelyet Ziaul Hakk személyisége és neve fémjelzett. Azt leszámítva, hogy az országban valójában nincs igazán kimunkálva a hatalom átvételének és átruházásának intézményes formája, az utódlás kérdése az elhunyt elnök „mindenhatósága” miatt is bonyolult. Sokan hajlanak arra, hogy a nemzeti káosz és anarchia veszélyére hivatkozva a hadsereg ragadja magához a kormányrudat, immár negyedszer. Kétségtelen, most nincs senki a tábornokok között, akit Ziaul Hakkhoz hasonlóan egyszemélyi vezetőként elfogadnának a többiek. A néhai elnök hatékonyan tartotta kordában a becsvágyó főtiszteket — miközben hatalmának bázisát a fegyveres erők jelentették. Azt mindenképpen nehéz elképzelni, hogy a hadsereg közömbös marad az ország sorsát illetően. A polgári személyek közül talán egyedül a szenátus hetvenéves elnöke, Gúlám Iszhak Han az, akit a tábornokok megtűrnének az elnöki székben, annál is inkább, mert Ziaul Hakk igen közeli bizalmi emberének számított. Állítólag ő volt az, aki hadügyi államtitkárként nagyon fontos információkkal látta el annak idején Ziaul Hakkot puccsának előkészítésében. Most átmenetileg ő látja el az államfő tisztségét. De Gúlám Iszhak Hannak távolról sincs olyan befolyása, hogy a hatalmi hierarchia csúcsán tartós választásnak bizonyulna. Az ellenzéki pártok egyelőre óvatosan figyelik a fejleményeket. Ám bizonyos, hogy most, amikor a demokratikus nyitás legfőbb akadályozója már nincs a színen, győzelmüket remélve, arra fognak törekedni, hogy a novemberi választásokat pártok részvételével rendezzék meg. Márpedig ha összes lapjukat felteszik a demokratikus polgári rendszer megteremtésére és híveik tömegeit a barikádokra szólítják, a hadsereg esetleges fellépése könnyen vérfürdőhöz vezetne. És persze nem utolsó szempont, átformálják-e a belső fejlemények a pakisztáni külpolitikát. Ziaul Hakk tragikus halálával a stratégiai és geopolitikai viszonyok nem változtak ugyan meg — éppen ezért nem is valószínű, hogy bármiféle nagyobb eltolódás lehet az ország nemzetközi szereplésében —, de a néhai elnök személyén keresztül bizonyos manőverezési teret is kialakított Pakisztánnak, vagy éppen ellenkezőleg, személyéhez kötődő elkötelezettségeket vállalt. Elsősorban az afganisztáni rendezés, és azon keresztül az amerikai—pakisztáni szövetsé- gesi viszony ügye merülhet fel. Ziaul Hakk a kemény vonal híve volt Afganisztánnal kapcsolatban, cserében viszont minden fegyvert megkapott az Egyesült Államoktól, amit csak kért. Vajon nélküle Pakisztán a jövőben is meg tudja-e testesíteni a megbízható és szilárd stratégiai érdekeltséget Washington szemében? És megfordítva: Iszlámábád képes lesz-e kijátszani az Egyesült Államokat, ha saját érdekei úgy kívánják? Hiszen végül is, sosem jutottak töréspontra a szovjet—pakisztáni kapcsolatok Ziaul Hakk idejében. Aztán hogyan alakul az ország jövő viszonya a szomszéd országokkal, közelebbről Indiával, amellyel a kapcsolatok a volt elnök ország- lása alatt zuhantak a mélypontra? Nyilván a válaszokra hete- ket-hónapokat kell várni. Any- nyit már most meg lehet kockáztatni, hogy radikális fordulat nem várható a pakisztáni külpolitikai irányvonalban, de a kontúrok szélei itt-ott megváltozhatnak. Rácz Péter Egyiptom: ketyeg a demográfiai óra „Egyiptom lakossága most, 21 óra 30 perckor 50 millió 320 796fő. Tegnap 21 óra 30 perckor 50 millió 317 792 volt”. Mint az időjárás-jelentést, úgy sorolja a kairói tévéhíradó bemondója minden este a napról napra növekvő adatokat, csak nagyobb pontossággal. Ezt a műsorszámot Hoszni Mubarak elnök személyesen rendelte el, hogy figyelmeztesse országa népét a népességrobbanásra, amellyel Egyiptom gazdasága nem tud megbirkózni. A Nflus-menti észak-afrikai arab országban évi 2—3 százalékos a lakosság gyarapodásának üteme évente, átlagosan minden fél percben újabb csecsemő látja meg a napvilágot, vagyis naponta mintegy 2800. Ez az egyik legmagasabb ütem az egész világon. A múltbanéző statisztikák szerint Egyiptom lakossága 120 év alatt négyszeresére nőtt, mialatt a művelhető földterület mindössze egyhatodával növekedett. Az előretekintő jóslatok szerint 2000-ben már 67,9 millióan lesznek az egyiptomiak. Ez a robbanás elsöpri a gazdaságfejlesztés minden eredményét, annál is inkább, mert az életlehetőséget adó terület alig növekszik, s ezért a növekvő lakosság továbbra is hagyományosan lakott országrészekbe zsúfolódik. Az egyiptomiak 99 százaléka él az országterület mindösz- sze 4 százalékán, a Nílus 38 700 négyzetkilométernyi völgyében és deltatorkolat-vidékén, valamint a tengerparti sávban és néhány sivatagi oázisban. A vidékiek egyre inkább Kairóba vándorolnak munkát keresve, a fővárosban már a lakosság negyede, 12,5 millió ember tömörül. A születésszabályozást Egyiptomban a falusi elmaradottság és az iszlám vallási hagyományok akadályozzák. 1965 óta működik az országban egy állami születésszabályozási főtanács, de eddig nem sok eredményt ért el propagandájával. Újabban még a születésszabályozás, vagy -korlátozás kifejezést is kerülik, nehogy megsértsék a vallási érzékenységet. Helyette a „születések időbeni elosztásáról” beszélnek az anya és a gyermekek egészsége érdekében. Az oktató tévéhirdetésekben a Koránból idéznek verseket, amelyek háromévi szoptatást ajánlanak. Tv- és rádióműszerészeket felveszünk az ELKISZ gyöngyösi RAMOVILL szervizébe. Jelentkezni: Gyöngyös, Kossuth u. 8. szervizvezetőnél V_____________________________________________. Az: Egri Háziipari Kisszövetkezet bérbe adja Eger, Vörösmarty u. 27. szám alatt lévő 5 helyiségből álló épületrészét, valamint Domoszló, Hunyadi u. 34. sz.alatti épületét. Érdeklődni lehet: Eger, Vörösmarty u. 27. szám alatt, a főkönyvelőnél. \ ___________________________________________• E ger Város Tanácsa V.B. Igazgatási Osztálya pályázatot hirdet gyámügyi ügyintézői munkakörre. Pályázati feltételek: — jogi egyetemi vagy államigazgatási főiskolai végzettség — erkölcsi feddhetetlenség. A pályázatokat Eger Város Tanácsa V.B. Igazgatási Osztályára kell eljuttatni 1988. szeptember 1-jéig.
