Népújság, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-20 / 199. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXIX. évfolyam, 199. szám ÁRA: 1988. augusztus 20., szombat 2,20 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Alkotmányunk ünnepén, I. István király halálának 950. évfordulóján Megemlékezések, kitüntetési ünnepségek Országszerte igen gazdag programmal emlékeztek meg Alkotmányunk törvénybe iktatásának 39., és az államalapító István király halálának 950. évfordulójáról. Megyénkben a Hazafias Népfront Heves Megyei Bizottsága már csütörtökön délelőtt megrendezte ünnepi megemlé­kezését. Tegnap a fővárosban, a Parlamentben került sor a művészeti dijak átadására. Ugyan­csak pénteken délelőtt I. István halálának évfordulója alkalmából kezdődött ünnepségsorozat Kalocsán. Ugyanezzel kapcsolatos emlékünnepségre hívták meg az érdeklődőket a veszprémi várba. Délután alkotmány napi nagygyűlést tartottak Székesfehérvárott, ahol Straub F. Brú­nó, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke mondott beszédet. A kalocsai fórum ünnepi szónoka Berend T. Iván, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke volt. Pécsváradon Történeti Múzeumot és az István királyról elnevezett szállót avattak fel. Ugyancsak nagygyű­lésre került sor Esztergomban, ahol a Várhegyen Kállai Gyula, a HNF Országos Tanácsának elnöke méltatta az ünnep jelentőségét. Hasonló megemlékezést szerveztek Egerben, ahol a városi tanács nagytermében tartot­tak ünnepi ülést, ezen köszöntőt mondott Békési József, a városi tanács általános elnökhelyet­tese. Megemlékezést tartottak a Megyei Művelődési Központban és a megyei tanács nagyter­mében is. E rendezvényekről és a kitüntetettekről alábbi összeállításunkban tájékoztatjuk ol­vasóinkat. Ma további ünnepségekkel folytatódik szőkébb hazánkban is a színes program. Egerben, a várban délelőtt fél 10-kor koszorűzzák meg Szent István király szobrát, s 10 órakor kezdődik az az ünnepi nagygyűlés, amelynek előadója Szűrös Mátyás, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának titkára lesz. A Népművelők napján A Megyei Művelődési Központban Schmidt Rezső adta át a kitün­tetéseket, többek között Lengyel László művészettörténésznek (Fotó: Koncz János) Augusztus 19-én, pénteken délelőtt 10 órakor tartották Egerben az immár hagyományos népművelők napi ünnepségét. A Megyei Művelődési Központ dísztermében Farkas Piroska, a megyei tanács művelődési osztá­lyának csoportvezetője köszön­tötte a díszelnökséget és a meg­hívottakat. Kőszáli Ibolya szín- művésznő és az Egri Fúvósötös rövid műsora után dr. Kovács Já­nos, a megyei tanács művelődési osztályának vezetője mondott ünnepi beszédet. Kiemelte, hogy egy egyre ne­hezebb körülmények között dol­gozó szakembergárda legkivá­lóbbjait köszöntjük most, akik a kultúra tekintélyének visszaszo­rulása idején minden támogatást megérdemelnek munkájukhoz. Persze a kép koránt sem egyhan­gúan sötét. Hiszen a vártnál jóval nagyobb országos elismerést aratott a Gárdonyi Géza Színház társulata, megyénkben is erősö­dik a kisközösségek tevékenysé­ge, és országhatárainkon túl is egyre ismertebbé válnak legszín­vonalasabb néptáncegyüttese­ink. Országos rangot szereztek az olyan rendezvények is, mint az Agria Játékok, a gyöngyösi Mo­nodráma Fesztivál, vagy az ép­pen csütörtökön megnyitott ak- varell biennálé. E sikeres rendez­vények hátterében ott húzódik a népművelők lelkiismeretes és odaadó munkája, melyre e válto­zó Magyarországon fokozottab­ban számítunk, hogy útkeresé­sünkben többször találjuk meg a helyes irányt, mint ahányszor lé­pést tévesztünk. Az ünnepség második részé­ben Schmidt Rezső, a megyei ta­nács elnöke, Sós Tamás, a me­gyei KISZ-bizottság első titkára, és dr. Kovács János adták át a ki­tüntetéseket a kiváló munkát végzett népművelőknek. * A művelődési miniszter a Népművészet Mestere kitünte­tésben részesítette Végh Meny­hértté népdalgyűjtőt, a terpesi asszonykórus énekesét. A megyei tanács eredményes munkásságukért Heves megye Művelődésügyéért kitüntetést adományozott: Guszmanné Nagy Ágnesnek, a megyei könyvtár helyismereti könyvtá­rosának, Ostrosits Istvánné dr.- nak, az Ipari Minisztérium sze­mélyzeti és oktatási főosztálya főelőadójának, dr. Petercsák Ti­vadarnak, a megyei múzeumi szervezet igazgatóhelyettesének, Tóth Ákosnak, a Heves Megyei Moziüzemi Vállalat személyzeti és igazgatási osztályvezetőjének. A művelődési miniszter ki­emelkedő munkásságuk elisme­réseként Szocialista Kultúráért kitüntetésben részesítette: dr. Balázs Sándort, a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola tanárát, Bencsik Józsefet, a hevesi Műve­lődési Központ szakkörvezető­jét, dr. Emri Józsefnél, a nagyré- dei Szőlőskert Mgtsz közműve­lődési bizottsága elnökét, dr. Farkas Andrást, a Hevesi Szemle Galéria vezetőjét, Fazekas Zsig- mondnét, a Hatvan Városi Könyvtár igazgatóhelyettesét, Grabecz Istvánnét, a hevesi Nép- művészeti és Háziipari Szövet­kezet oktatóját, Gunics János­áét, a tarnaörsi Általános Műve­lődési Központ közművelődési igazgatóhelyettesét, Kárpátiné Ézsiás Editet, a megyei könyvtár tájékoztató könyvtárosát, Könc- zöl Ernőt, az egri Eszperantó Kör vezetőjét, Lengyel Lászlót, a Heves Megyei Múzeumi Szer­vezet művészettörténészét, Mata Józsefet, az egerbaktai filmszín­ház gépészüzem-vezetőjét, Me­gyeri Józsefet, a Heves Megyei Moziüzemi Vállalat munkatár­sát, Lidik Lászlónét, a gyöngyösi 5. sz. Általános Iskola közműve­lődési felelősét, Reich Antalt, a felsőtárkányi Általános Művelő­dési Központ igazgatóhelyette­sét, Szepesi Györgynél, a Kóta Heves megyei titkárát, Sziki Ká­rolyt, az egri Gárdonyi Géza Színház színművészét, Vass Lászlót, a recski Fúvószenekar vezetőjét, Tari Antalnét, a gyön- gyöstarjáni Általános Művelő­dési Központ munkatársát, Ver­mes Lajosnét, a hevesi Népmű­vészeti és Háziipari Szövetkezet szakoktatóját, a Gyöngyösi Vá­rosi és Pedagógus Kórus kollektí­váját. A művelődési miniszter ered­ményes munkásságuk elismeré­(folytatás a 2. oldalon) Grósz Károly a Német Demokratikus Köztársaságba látogat Grósz Károly, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt főtitkára, a Magyar Népköztársaság Minisz­tertanácsának elnöke Erich Ho- neckernek, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága főtitkárának, a Német Demok­ratikus Köztársaság Államtaná­csa elnökének meghívására szeptember 8-9-én hivatalos ba­ráti látogatást tesz a Német De­mokratikus Köztársaságban. (MTI) Abu Ijad budapesti megbeszélése Szűrös Mátyással Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságának titkára pénteken a KB székházában ta­lálkozott Abu íjaddal, a Paleszti­nái Felszabadítási Szervezet Központi Tanácsának tagjával, aki rövid ideig hazánkban pihen. A palesztin vezető tájékoztatta Szűrös Mátyást a közel-keleti térségben bekövetkezett újabb fejleményekről, és átadta az MSZMP-nek a PFSZ VB üzene­tét. Az MSZMP KB titkára meg­erősítette, hogy pártunk támo­gatja a palesztin nép harcát, ame­lyet elidegeníthetetlen jogainak érvényesítéséért folytat. Az MSZMP és a PFSZ képvi­selője egyetértett abban, hogy a közel-keleti béke megteremtésé­nek útján fontos állomás lenne a közel-keleti helyzettel kapcsola­tos nemzetközi békekonferencia összehívása, amelyen az összes érdekelt fél — Izrael és a palesz­tin nép képviselői is — a Bizton­sági Tanács tagállamaival együtt részt venne. (MTI) Berecz János fogadta Peter Tammot Berecz János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Politikai Bi­zottságának tagja, a Központi Bizottság titkára pénteken fo­gadta Peter Tammot, tíz Axel Springer kiadó elnökét, és a kísé­retében lévő neves NSZK-beli kiadói szakembereket. Peter Tamm Demjén Sándornak, a Magyar Hitel Bank Rt. elnök­vezérigazgatójának meghívására tett rövid látogatást Budapesten, és üzleti megbeszéléseket folyta­tott együttműködési lehetősé­gekről. (MTI) Zászló­felvonás Az Alkotmány ünnepének előestéjén, pénteken a gellérthe­gyi Felszabadulási Emlékműnél ünnepélyes külsőségek között, katonai tiszteletadással felvon­ták a magyar nemzeti lobogót és a munkásmozgalom vörös zász­laját. Ugyancsak katonai tisztelgés­sel vonták fel a Magyar Népköz- társaság állami zászlaját a Parla­ment előtt, a Kossuth Lajos té­ren. (MTI) Magyarok tündöklő csillaga A XIII. század utolsó negyedében, vagy kettőszázötven év­vel István király halála után Kézai Simon mester, „a győzhetet­len és hatalmas harmadik László úrnak, Magyarország legdi­csőbb királyának hő papja" azt írja magyar krónikájában Szent István dicséreteként, hogy a pápa ezekre az elismerő szavakra fakadt, a magyarok szent királyáról szólván: „Én az apostol utóda vagyok, ő azonban igazi apostol. Ezért rábízom, hogy or­szágának egyházait belátása szerint irányítsa.’’ Az Árpád-házi királyok családjának kihalása előtt, a ma­gyar középkor derekán tehát nemhogy halványult volna az ál­lamalapító emléke, hanem legendává terebélyesedett. Olyan legendává, mely a magyar állami függetlenség eszményét vetí­tette vissza az 1000-1001 körüli évekbe. Olyan legendává, mely már nem egyszerűen a szokásos jámbor hitbuzgalmi dí­szítésekkel látta el a kor szokása szerint a szentté avatott és ezért az egész keresztény világ által kötelezően tisztelt férfiú emlékét, hanem mint államférfit méltatja, akinek a pápa is messzemenő önállóságot biztosít. Ez azt jelenti, hogy egyfelől István valóban ezer évre érvé­nyes államszervezetet hozott létre, biztosítva ily módon a ma­gyar nemzet fennmaradását, másfelől pedig az ország lakossá­ga egyértelműen magáévá tette eszméit, politikai végrendeletét (az ,,Intelmek”-et), tehát ezerszáz éven át fenntartotta a jog­folytonosság tudatát, még akkor is, amikor a középkori magy ar állam gyakorlatilag megszűnt, és Magyarország területe három részre szakadt, majd akarata ellenére betagolódott a Ilabs- burg-birodalomba. Némi túlzással tehát azt mondhatjuk: Ist­ván király emlékének tudatos ápolása, jelentőségének bármily politikai helyzetben és korszakban folyamatos, vita nélküli el­ismerése legalább annyira érdeme magának a királynak, mint utódainak, a magyar népnek. Szent István körültekintőn határozott, de sikeres politikájá­nak volt egy csaknem végzetesen téves mozzanata: amikor (a valószínűleg királlyá, utóddá koronázott) trónörökös, Imre herceg vadászbalesete és halála után megvakíttatta, vagyis uralkodásra alkalmatlanná tette a jogos trónörökösnek tekin­tett Vazul nyitrai herceget, nagybátyjának, Mihálynak fiát. Gondoljuk meg: István szorosan vett családja kihalt, vér sze­rinti örököse nem maradt. Az Árpád-házat kihalásáig a meg­vakítatott Vazul leszármazottai tartották fenn. Érthető, szinte logikus lett volna tehát, ha a jobb híján utóddá kijelölt Péter (aki a királynak tett esküje ellenére kisemmizte Gizella özvegy királynét, aki pedig Péter ügyének legszenvedélyesebb támo­gatója volt!), majd a királlyá lett nádor, Aba Sámuel után a kül­földi emigrációból hazatért Vazul-fiak (András, Béla és Le­vente) gyökeresen szakítanak apjuk tönkretevőjének politiká­jával. A Gellért püspököt 1046-ban meggyilkoló csőcselék er­re számított. Rendkívüli módon jelentős tény azonban, hogy András majd Béla és leszármazottaik mégis István politikáját folytatták, tehát felismerték a politika időtálló érvényességét és egyedüli helyességét. Túl tudták tenni magukat személyes sérelmeiken. Godoljuk meg: nem lett volna nehéz Istvánnak még az em­lékét is kiirtaniok, hiszen szentté sem volt avatva. Éz tehát András érdeme, őt tekinthetjük a máig eleven Szent István- kultusz első folytatójának. Igaz, hogy András, Béla, Géza, Sa­lamon nem tisztelték szentként, legendáját nem íratták meg; személyes tiszteletére nem törekedtek; feltűnő, hogy gyerme­keiknek, a trón várományosainak sem adták az István nevet! (Majd csak Könyves Kálmán, a második Szent István-legenda megfogalmaztatója kereszteli fiát tudatosan Istvánnak!) Szent­ként pedig két felvidéki remetét tiszteltek, az ő legendájukat íratták meg az első (általunk ma ismert) magyar születésű püs­pökkel, Mórral, és a két szent (András és Benedek) vezeklőö­vével övezte fel magát az aszkétahajlamú Géza király, Béla fia. Minden jel arra mutat tehát, hogy mint említettük, István ál­lamszervezési érdemeit utódai, Vazul fiai nem vonták kétség­be, de a nagy király vallásos tiszteletét nem tekintették felada­tuknak. Szent Lászlótól kezdve minden uralkodó a maga hangsúlyai szerint értelmezte a szent király változva változatlan érdemeit; nem hamisították meg életrajzát, de mindig más és más hang­súlyokat emeltek ki, érdekeik és az akkori politikai viszonyok szerint. Csupán a Vazul megvakíttatása körüli eseményeket ködösítették el, lélektanilag érthető módon, a királynéra, Gi­zellára hárítva a felelősséget. Viszont egyik „hangsúlyeltoló'’ életrajz vagy legenda sem kerüli meg a legfontosabb államszer­vezési gondolatokat, lásd Kézai Simon iménti idézetét. Mert igaz, hogy Kálmán, aki maga is megvakíttatta ellenfelét, egy Vazult vakíttató erélyes uralkodót állíttat elénk a második le­gendában, sőt Hartvig győri püspök István-életrajzában is, szemben a László-kori legenda alamizsnás, imádkozgató kirá­lyával - de az is igaz, hogy államférfiúi érdemeit másítás nélkül méltatják valamennyien. Melyek ezek az érdemek? Kétségkívül az Intelmekben fogalmazódnak meg legtömö­rebben. Milyen jellemző, hogy az Intelmek (De isntitutione mo- rum) Anjou-kori kódexekben maradtak ránk, jeléül, hogy az Árpád-ház kihalása után is a jogrend alapjául ismerték el Ist­ván törvényeit és intelmeit. A királlyá koronázott Imre trónö­rökös számára írt Intelmek eszmei indíttatója kétségkívül Ist­ván maga, megfogalmazója pedig nagy valószínűség szerint Asztrik (Anasztáz) érsek, aki oly nagyhírű irodalmár volt, hogy a regensburgi apát hozzá hajóztatott le a Dunán Eszter­gomba egy' német szerzetes-legendaírót, aki hat héten át javít­gatta a regensburgi szöveget... Az Intelmekből elég, ha ”A vendégek befogadásáról és gyá- molitásáról”szó\ó bekezdésből idézünk, bár megfogadták vol­na a huszadik századi magyar politikusok... „Úgy növekedett a római birodalom... hogy sok nemes és bölcs áradt hozzájuk különb-különb tájakróL.Mert miként különb-különb tájakról és tartományokból jönnek a vendégek, úgy különb-különb nyelvet és szokást, külön-különb példát és fegyvert hoznak magukkal, s mindez az országot díszíti, az ud­var fényét emeli... Mert az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jőakaratúan gyáinolítsad és becsben tart­sad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak. Ha pedig le akarnád rombolni, amit építettem, vagy szétszórni, amit összegyűjtöttem, kétségkívül igen nagy kárt szenvedne országod.” Amikor tehát a régi egyházi énekben „a magyarok tündöklő csillagát” sóhajtja vissza a magyar nép, költői általánosítássá emel egy tényeknek megfelelő történeti igazságot, akárcsak a Szent Jobb tiszteletével, mely az igazságosan kormányzó kéz jelképe. Nemeskürty István

Next

/
Thumbnails
Contents