Népújság, 1988. augusztus (39. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-18 / 197. szám

Bki 4. KULTÚRA KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1988. augusztus 18., csütörtök ttoWW-napok '88 \ __________I____________/ E lső alkalommal rendezzük meg a Népújság-napokat az augusztus 20-i ünnepségekhez kapcsolódva. A Szépasz- szony-völgyben színes, szórakoztató programmal várjuk kö­zönségünket augusztus 19-én és 20-án. Kabaréműsor, slá­geregyveleg, gyermekösszeállítás, bűvész, testépítő bemuta­tó, s még sok más várja Egerben olvasóinkat. Most ebből az egyvelegből kínálunk néhány érdekességet: 20-án 14 órakor kezdődik a szabadtéri színpadon Pécsi Ildikó kiváló művész és Balázs Péter érdemes művész műsora Tessék nevetni! címmel. Este 6-tól a fiataloké a „porond”, különböző együt­tesek lépnek fel. Egy óra Balázs Péterékkel Pécsi Ildikó régi ismerőse az eg­rieknek: felvételünkön az Agria Játékok egy régebbi premierjén láthatjuk: Madách Férfi és nő című darabjában Balázs Péter a Vizsgák és fegyelmik című Csurka-színműben Jó ideje csaknem mindenna­pos, közeli ismerős mindig ren­díthetetlen derűt sugároz. Vajon ilyen-e a privát Balázs Péter is? Hiszen külleme alapján lehetne rapszodikus, pozőr, kivagyi, kra- kéler, tetézve kellemetlen szí­nész-allűrökkel. Egyórányi ná- luktartózkodás elárulta: mindez csak színpadi használatra való kellék. Micsoda számok! Ez a vidám fiatalember huszonkét esztende­je áll szilárd lábbal a világot je­lentő deszkákon, két évtizede nős, lánya tavaly érettségizett. Mi a titka kiegyensúlyozottságá­nak? Mitől ugyanolyan a derűje, mint a kezdet kezdetén, miköz­ben annyi minden vált kellemet­lenné, állhatatlanná az életben és a színpadon? — Őszintén szólva nem kenye­rem — gyerekeim kifejezésével szólva — a filózás. Szerencsés adottságok, néhány kedvező momentum, alighanem ilyesmi­nek köszönhetően óvtam meg a kiegyensúlyozottságomat, vagy ami színésznél majdnem ugyan­az: ennek megtévesztő látszatát. Nem hagyom, hogy uraljon a ru­tin: dolgozom szinte minden műfajban és szerepkörben. És bármit bíznak rám, jó kedvvel, teljes erőbedobással csinálom. Ez nem mindig könnyű, de hát én azzal az eltökéltséggel léptem erre a pályára, hogy képességeim legjavát nyújtom, ha másképpen nem megy, megteremtem a jó munkalégkört. Nagy tanulság volt számomra a pályakezdés idején rám bízott szerep a Déry- mű nyomán készült Képzelt ri­port . . . című musicalben. Nem bíztam benne, mégis teljes erővel vágtam bele, és ez hozta meg az első, kirobbanó, hosszan tartó si­kert. Ebből tanultam meg, hogy a színész sosem lehet kishitű, az ő dolga az, hogy legjobb képessé­gei szerint birkózzon meg a rábí­zott feladattal. A színész — más művészekkel ellentétben — csak a jelenben, a jelenhez szólhat, csak teljes élő mivolta az eszköze. Ha nem csi­karja ki a maga nagy pillanatait — mintha meg sem született vol­na! Olykor berzenkedem ezzel- azzal kapcsolatban, ám látva, hány értékes színész prédálta el minden energiáját, egész életét szélmalomharcokra, levontam a tanulságot. Nem megalkuvás ez, csak — szemináriumi kifejezés­sel — a történelmi szükségszerű­ség felismerése. — Igyekszem meglelni a szink­ront adottságaim, szándékaim és a lehetőségek között; igyekszem maximálisan ellátni a feladatai­mat. Hiszek a toleranciában. Mi­ért ne lenne ragályos a jó is! Igyekszem átsugározni derűmet a társaimra is. Úgy érzem, szeret a közönség és a társulat. A ma­gam lelkiismeretének karbantar­tásával, a jó kollektív munkához nélkülözhetetlen, emberi, kelle­mes hangulatban igyekszem élni, idehaza és a másik — vagy első — otthonomban: a színházban. Az otthon atmoszférája is sej­teti, hogy Balázs Péter családjá­nak a művészettel való kapcso­lata régi keletű. Anyai dédapja a nagy festő, Mednyánszky Lász­ló; édesanyja, Mednyánszky Henriette táncosnő volt, ma tánciskolát vezet; nagynénje Mednyánszky Ági, az ismert szí­nésznő. Édesapja, Balázs János néhány éve halt meg; színész­ként kezdte, rádiórendező lett. Hát a gyerekek? Bianka angolul érettségizett, még nem derült ki, milyen pályát választ. A tizenkét éves Bence a Kodály Zoltán ze­nei általánosban tanul, pillanat­nyilag Pat Cash szeretne lenni, ha megnő. Otthonuknak minden szögle­te egy harmonikus család kiváló ízléséről, gondosságáról beszél. Néhány régi szép holmiról szólva ráterelődik a szó, hogy minél meglettebb korú valaki, annál kevesebbre telik, s hogy ifjúkorá­ban még megkoplalta ezt-azt, ha megtetszett. A házasságuk gye­rekszerelemmel kezdődött, Csil­la óvónő volt, később abbahagy­ta hivatását, és csak a családdal törődik. Sok munkát ad a lakás, a két gyerek, a fő ok mégsem ez. Nemrég súlyos infarktuson esett át. — Ha nem vagyok színészfele­ség, talán elkerül ez a betegség — tűnődik Csilla. A verőfényes derű, az idillikus mikrokörnyezet, a rendíthetet­len színi vidámság sokféle stressz nehezen elért végeredménye. De hát az ő korosztályuk (meg a mi­énk, meg a gyerekeiké) semmit sem ért el könnyen. Öt éve élnek a pici kerttel kö­rülvett, meghitt házrészben, amelyet a közösen szerzett és szeretett tárgyak varázsolnak széppé és egyénivé. Századeleji konyhai falikúiban futómuskátli virít, a falon meseszerű képek, köztük a festőművész-kolléga, Cs. Németh Lajos álomszerű vásznai, néhány ötletes, de so­sem öncélú, az összképbe simuló darab, és Yukka, a krampusz-fe­kete uszkár hölgy — íme a hátor­szág az örökösen rohanó színész számára. Ezerféle fellépés télen-nyá- ron, film, tévé, SZŰR, kabaré, szabadtéri színpad. Lehetséges, hogy valahogy mégsem elég? — Színésznek sosem elég, ami van. Mindig úgy érzi, sok min­dent adhatna önmagából, amit nem ismernek. Péreli Gabriella Rocktalálkozó a Szépasszony-völgyben Fiatal zenekarok is bemutat­koznak augusztus 20-án a Népújság-napok második nap­ján az egri Szépasszony-völgy­ben. Délután 18 órakor a Calyp­so Rock G.M. lép a szabadtéri színpadra. Vezetőjük, Molnár László elmondta, hogy jelenlegi felállásukban nemrégen működ­nek, hiszen korábbi énekesüktől a Ki mit tud? megyei döntője után váltak meg. Ahogy nevük is mutatja, társulatuk részben anyagi érdekeltségű is: saját ma­gukat menedzselik, s minél több fellépéssel szeretnék a közönsé­get megnyerni, s tőkét kovácsol­ni. Lapunk rendezvénysoroza­tán billentyűsük hiányozni fog, mivel katona, így saját számaik helyett mindenki által ismert da­lok feldolgozásait nyújtják. Re- pertoáijukban többek között Beatles, Rolling Stones és Santa­na dalok szerepelnek majd. Dallamos rockzenét játszanak s úgy vélik nehéz új stílust terem­teni inkább a régieket ötvözik s abból kialakulhat valami eredeti. Tizenkilenc órától a Májusi kalapácsé a színpad. Nevüket egy mozgalmi indulóból vették, amely szerepel is felvételükön, koncertjeiken. Képviselőjük, Vass Gábor tájékoztatott arról, hogy katonaságnál ismerkedtek meg, de a jelenlegi csapat náluk is csak néhány hónapja működik így. A Csillag születik akción szép sikert értek el s azóta több helyen adtak hangversenyeket. Terveik között nem szerepel le­mez, ugyanis véleményük szerint az ő muzsikájuk csak „élőben”, koncerten hat. A záróprogram a Sex-E-pil fellépése lesz. Ez már országos hírű zenekar, s szintén a Petőfi- csamok tehetségkutató verse­nyén tűntek fel. A televízióból is ismerhetjük néhány nótájukat: állítólag rövidesen nagylemezük is megjelenik, s nemcsak kazet­tán terjed az Európa Kiadóra emlékeztető zenéjük. Nemrégi­ben Kijevben is vendégszerepei­tek, ahová a Zvuki Mu hívta meg őket budapesti remeklésük vi­szonzásaként. A koncertekre a belépő ingye­nes, a műsorvezető az „öreg” rockszakértőHajnal Gábor lesz. (kovács) Tüske a körmünk alatt „Nav ebből hogyan vágod ki magad?” Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket hallok mos­tanában. Nemrég fejeződött be Karlovy Varyban egy jelentős nemzetközi fesztivál, ahol a magyar versenyfilm, Sára Sándor Tüske a köröm alatt cí­mű vállalkozása fődijat kapott. Barátaim, ismerő­seim kaján kérdése mögött pedig az rejlik, hogy olvasták a filmről írott kritikámat. Most ezt kérde­zi a tekintetük is: ha a hazai bemutató után részle­teztem a kifogásokat, akkor most, a külföldi siker nyomán hogyan számolok el a lelkiismeretem­mel? Némelyik olvasóm még azt is megfogalmaz­ta, hogy az a kritikus, aki a fenntartásait fejtette ki, nem szurkolt-e külföldön a bírált film ellen? A Tüske . . . fesztiváldíja attól is érdekes, hogy nem hagyott tüskét a csakugyan kritikus kritikus­ban. Megmagyarázom. A rendező Sára Sándor és az írói alapanyagot szolgáltató Csoóri Sándor filmjét először február­ban, a magyar játékfilmszemlén láttam. Akik em­lékeznek az idei szemlére, bizonyára egyetértenek velem abban, hogy a mezőnyt dokumentumfil­mek uralták. Dokumentum a bukovinai székelyek hányattatásairól — ezt egyébként szintén Sára Sándor rendezte. Dokumentum az ötvenes évek­beli kitelepítésekről. Dokumentum a recski inter­nálótáborról. Dokumentum a dunapataji parasz­tok közelmúltjáról. S hogy mai témát is említsek, dokumentum az ózdi kohászok szorító gondjai­ról. A hatásos, erőteljes dokumentumfilmek kö­zött haloványnak sejlettek a játékfilmek. A Tüske a köröm alatt is. A hazai zsűri hiába dí­jazta, sokunk benyomása volt az, hogy csináltnak, keresettnek hatott a nagyon is valóságos riportok­hoz, tudósításokhoz képest. Abban a mezőnyben csak háttérbe szorulhatott a forgatókönyvben rögzített, színészekkel eljátszatott történet. Kö­rülbelül ez a vélemény fogalmazódott meg az én kritikámban is. Most, Karlovy Varyban a Tüske más mezőny­ben versenyzett. Bemutatása azért is mondható szerencsésnek, mert a csehszlovák társadalom még óvatosan éli át a peresztrojka meg a glásznoszty kezdeteit. Hálás a szókimondásért. Több ezren szorongtunk az óriási fesztiválközpontban, a nézőtéren pontosan lehetett érezni a kedélyhullámzást. Fel-felhördült a közönség egy-egy filmbeli megjegyzésre. Élén­ken reagált a múlt eltagadására, a kiskirályok ga­rázdálkodására, a korrupció leplezetlen képeire. Igen, a korrupció. Sokkal beszélgettem a nyu­gat-csehországi fesztiválvárosban, s úgy tetszik, még egy mozzanat járult hozzá a Tüske . . . kinti sikeréhez. A magyarországi lapok is hírül adták, hogy néhány hónapja kiskirályokat, korrupt veze­tőket lepleztek le az egyik szlovákiai megyében. Titkos vadászatok, ivászatok. Megvesztegetések. A közpénz elherdálása. A közvélemény elhallgat­tatása. A tiltakozók meghurcolása. Mintha a Tüs­ke a köröm alatt tartalmát mondanám el. Aligha véletlen tehát, hogy közbetapsolt a Karlovy Vary-i közönség. Az első perctől a nyolcvannyolcadikig partner volt, a magyar filmesek társalkotójaként húzta ki a tüskét a körmünk alól. Akkor, ott, a fesztiválpalotában eszembe se ju­tott, hogy nekem most fanyalogni kéne. Akkor, ott az jutott eszembe, hogy nem is olyan rossz ma­gyarnak lenni, mert lám, a meglehetősen közép­szerű filmek nemzetközi mezőnyében megint megmutattuk, hogy lehet felelősen és hatásosan beszélni a társadalmi ellentmondásokról. A Tüske a köröm alatt esztétikai ellentmondá­sait, persze, kár volna feledni. Ettől azonban még őszintén örülhetek, örülhetünk egy magyar film megérdemelt külföldi sikerének. Zöldi László A science fiction kedvelőinek Fantasztikus hét Budapesten Őstörténeti nyomokon Kínában Harmadik belső-ázsiai kuta­tóijára indult augusztusz köze­pén Kiszely István antropológus és munkacsoportja. Az expedí­ció — a Körösi Csorna Sándor ál­tal megjelölt területeken haladva — bejálja Kanszu tartományt, és felkeresi az ott élő sárga ujguro- kat. Ez az etnikum még a IX. szá­zadban szakadt le a többi ujgur törzstől, Kelet-Tibetben tele­pedtek le, s az ősi türk, illetve mongol nyelvet beszélik napja­inkban is. A most mintegy ki­lencezer főt számláló népcsoport csaknem érintetlenül megőrizte az ősi ujgur népzenéjét, monda- és mesevilágot. A munkacsoport mostani út­ján — a szellemi, kulturális ha­gyatékon kívül — az embertani jellemzőket és a tárgyi emlék­anyagot is tanulmányozza, fel­dolgozza. Mindez számos ada­lékkal szolgálhat a magyar őstör­téneti kutatásokhoz is, hiszen a magyar törzsek IX. századi ván­dorlásaik során kapcsolatban álltak az ujgurokkal. A belső-ázsiai expedíció és tu­dományos kutatás költségeit az Egyesült Államokban és Kana­dában élő magyarok fedezik, ha­zai részről a Malév nyújtott anya­gi támogatást. A science fiction kedvelőit, a tudományos fantasztikus iroda­lom, film és képzőművészet iránt érdeklődőket gazdag program­mal váija Budapesten augusztus 22. és 28. között a fantasztikus hét rendezvénysorozata. A Móra Kiadó tavaly május­ban alakult, s ma már mintegy 15 ezer tagot számláló Galaktika Baráti Körének kezdeményezé­sére első alkalommal megrende­zett — s a tervek szerint ezt köve­tően évente megtartandó — sci-fi hét kapcsolódik majd a World SF idei budapesti kongresszusához. A tudományos fantasztikus iro­dalommal, könyvkiadással és művészetekkel foglalkozó szakembereket tömörítő, min­tegy tízéves múltra visszatekintő szervezet konferenciájának elő­ször ad otthont szocialista or­szág. Az eszmecserére több mint félszáz külföldi írót, a téma legki­válóbb művelőit váiják a szocia­lista országokból, valamint Nyu- gat-Európából, Japánból és az USA-ból, hogy áttekintsék a műfaj helyzetét és új vonásait. A Móra Kiadó Galériájában augusztus 22-én nyílik meg a magyar science fiction grafiku­sok, festők munkáiból összeállí­tott tárlat, s ugyanitt magyar írókkal és a Galaktika szerkesz­tőségének tagjaival is találkoz­hatnak az érdeklődők. A Petőfi Csarnokban, a Planetáriumban és a Kossuth moziban egész hé­ten film- és videovetítés váija a közönséget több száz alkotással: az elmúlt időszak legsikeresebb sci-fi-jeiből válogatott, valamint eddig nem vetített filmekkel. A Petőfi Csarnokban augusztus 25-én este a Galaktika Kör meg­hívására Budapestre látogató Erich von Dáinikennel, a tudo­mányos fantasztikus elgondolá­sok sajátos teoretikusával talál­kozhat a közönség; előző nap ugyanő a Planetáriumban tart előadást egyik legutolsó videó- filmjét is bemutatva. A Petőfi Csarnokban és a Planetárium­ban ezenkívül sci-fi vetélkedő­ket, koncerteket és lézerelőadá­sokat is rendeznek. Bekapcsoló­dik a programba több budapesti külföldi kulturális központ is. A Csehszlovák, valamint a Lengyel Kulturális és Tájékozta­tó Központban és a Szovjet Kul­túra és Tudomány Házában film­vetítések és irodalmi estek lesz­nek, amelyeken — csakúgy, mint az NDK Kulturális és Tájékozta­tó Központban — neves írókkal találkozhat a közönség. A Bol­gár Kulturális és Tájékoztató Központban és az SZKTH-ban képzőművészeti kiállítás is nyí­lik. (MTI) BMX-bandita A fiam — azzal az átlátszó ürüggyel, hogy elég jó bizonyít­ványt hozott haza — elkezdett nyúzni. A nyúzás célja egy BMX-kerékpár volt. Egyik este vacsora előtt sikerült egy csúcs- találkozót összehozni a gyerek­kel, ahol kölcsönösen kicserél­tük nézeteinket. A magam részé­ről három pontot terjesztettem elő a BMX-kérdésben: először is, a bicaj baromi drága; másod­szor, még így is hiánycikk; har­madszor, ez a bringa csak mutat­ványokra szolgál, nem rendes kerekezésre, a nyereg is keskeny, azon nem lehet ülni, csak kunsz- tokat csinálni. A kérdéskört egy negyedik ponttal is kiegészítet­tem: ha netán nyaralni megyünk, nem fér be a BMX a kocsiba, mert nem összecsukható. A fiam megfontoltan bólogatott, majd könnyezni kezdett. További esz­mecserére már nem volt lehető­ség, mert megfőtt a vacsora, és kezdődött a TV-híradó. A gyerek másnap egy módosí­tó javaslattal állt elő. A kompro­misszum lényege: vegyek neki a BMX helyett egy kempingbicik­lit. Újfent elgondolkodtam, majd leszögeztem a tárgyalási té­ziseket: először, a kempingbicaj is jó drága, s az is eléggé hiány­cikk, ha nem is annyira, mint a BMX; ugyan ez a fajta gép össze­hajtható, és befér a kocsiba, de kiskerekű jószág, komoly túrá­zásra nem való. Mégpedig egy kerékpár testedzésre és kirándu­lásra szolgál, nem bohóckodásra és artistamutatványokra. Az ellenvetésekre a fiú hely­ben nem tudott replikázni, de másnapra felkészült, s előadta, hogy kér egy versenybicajt, majd így érvelt: a versenybiciklinek komoly, nagy kereke van, kiváló­an alkalmas testedzésre. Érre bó­lintanom kellett, de megmagya­ráztam, hogy egy nagy kerekű versenybringa pláne nem fér be a kocsiba, nem is beszélve arról, hogy csak országúti kerekezésre szolgál, s nem hegyen-völgyön való túrázásra. Mellesleg egy versenygép legalább olyan drá­ga, mint egy BMX, s ugyanúgy hiánycikk. S eljött a negyedik este. A fe­lek nézetei közeledni látszottak egymáshoz. A fiam egy normális túrakerékpár kérésével hozako­dott elő. Éz nem drága, közölte velem, kapható a sarkon is, ugyan nem összecsukható, de fel lehet tenni a tetőcsomagtartóra. S mindezek mellett strapabíró. A kérésre már-már rábólintot­tam, de eszembe jutott, hogy nincsen tetőcsomagtartónk. Ha azt is kell vennünk, árban ott tar­tunk, mintha BMX-re szántuk volna el magunkat. A gyerek agya lázasan kattogott a megol­dáson, majd felderült a képe. '— Most jut eszembe, apu, ne­künk nincs is kocsink! — Erről van szó — mondtam komolyan —, előbb a kocsira és a tetőcsomagtartóra kell össze­gyűjtenünk a pénzt. Már van rá félretéve négyezer forintom. — Pont annyi egy kempingbi­caj — visított fel a fiú. Végül megvettük. Nem az au­tót, hanem a biciklit. Majláth László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents